Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-19 / 222. szám, szerda

ÚJ szú 5 1984. IX. 19. Az új pártoktatási év előtt EGY JÁRÁS TAPASZTALATAI A pártalapszervezetek szep­temberi taggyűlésén a pártoktatás fő napirendi pont. A tagok megvi­tatják a beosztást az egyes tanul­mányi csoportokba, hogy minden­ki olyan témát tanulmányozzon, amelynek tananyaga új ismerete­ket ad számára. Ugyancsak lé­nyeges és fontos, hogy a helyi feltételekkel összhangban álló szervezési formát válasszanak, olyat, amely nem nehezíti a folya­matos termelést, de ugyanakkor a pártoktatást sem teszi kampány- szerűvé. S végül, de nem utolsó­sorban biztosítani kell, hogy az oktatásnak gyakorlati eredményei legyenek. A tananyag tanulmá­nyozása kapcsán a helyi felada­tok, esetleg problémák is szóba kerüljenek, s a hallgatók a vitában jussanak el ezek megoldásáig. Mennyiben biztosítottak a fenti igények a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban, ezt ele­meztük Nagy Rudolffal, a járási pártbizottság ideológiai osztályá­nak dolgozójával, az alapszerve­zeti pártoktatás felelős előadó­jával.- Kezdjük tehát a legfontosab­bal, a beosztással. Az előzetes jelentések egyértelműen bizonyít­ják, hogy az alapszervezetek fele­lős hozzáállásának eredménye­ként tovább mélyült a differenciált­ság, s a szóba jöhető témakörök közül szinte kivétel nélkül az igé­nyesebbet választották. A legtöb­ben az 1984-85-ös pártoktatási évben is a Fejlett szocialista társa­dalom építésének időszerű kérdé­seit fogják tanulmányozni, de ugyanakkor több olyan témát is választottak, amelyek az elmúlt évben teljesen kimaradtak. Példa­ként említhetem a Fejlett szocia­lista társadalom építésének elmé­lete és gyakorlata, a CSKP törté­nelme és politikája, valamint a Nemzetközi kapcsolatok alapve­tő kérdései című témaköröket. Az iskolai alapszervezetek túlnyomó többségében befejezték a kom­munista nevelés elmélete és gya­korlata tananyag tanulmányozá­sát, s ezekben szintén más, igé­nyesebb témakört választottak. Mindez összhangban van azokkal az irányelvekkel, amelyeket az ideológiai osztály az új pártoktatá­si évvel kapcsolatosan szorgalma­zott.-Az eredményes pártoktatás­nak ugyancsak lényeges feltétele az oktatók felkészült, jó munkája. E téren mi a helyzet?- Az alapszervezetek többsé­gében már kiépítették a saját okta­tócsoportjukat, s a jó munka felté­telei adottak. Vannak alapszerve­zetek, amelyek még mindig a já­rási szervektől kérnek oktatókat, de ezek száma évről-évre csök­ken, aminek örülünk. Nem azért, mintha az előadók kiküldetése ne­hézségeket okozna, hanem azért, mert a saját, mondjuk úgy, hogy hazai oktatók jobban ismerik a he­lyi körülményeket, s így az elméle­tet jobban össze tudják kapcsolni a gyakorlattal. Ezért szorgalmaz­zuk a saját előadók igénybe vé­telét, de ha szükséges és nem­csak kényelemből kérik a segítsé­günket, akkor ezután is kisegítjük az alapszervezeteket. Itt említem meg: az is segítség, hogy a Fejlett szocialista társadalom építésének időszerű kérdései témakör anya­gát lefordítjuk magyar nyelvre, sokszorosítjuk, és valamennyi ér­dekelt alapszervezetnek megküld­jük. Ugyancsak kidolgoztuk és már júliusban elküldtük az alap­szervezeteknek a nyitó előadás anyagát. Ebben a Szovjetunió döntő szerepe a fasizmus leveré­sében és a haladásért folytatott küzdelemben előadáshoz megad­tuk az alapgondolatokat, amelye­ket az előadók majd kibővíthetnek. Többek között annak az előadás­nak alapján, amelyen október ele­jén a járás pártoktatói is részt vesznek.-A sokoldalú segítség mellett minden bizonnyal az igények is nagyobbak, s ezek teljesítését sem bízzák a véletlenre.- Az ellenőrzésnek nagy a je­lentősége, s ezt mi is tudatosítjuk. Elsődleges célunk a segíteni aka­rás, vagyis az esetleges hibák és hiányosságok gyors felismerése és orvoslása. Az ellenőrzések so­rán elemezzük az előadások szín­vonalát, értékeljük a hallgatók ak­tivitását, az oktatás gyakorlati ér­tékét, de azt is megnézzük, hogy a pártbizottság milyen gonddal irá­nyítja a pártoktatást, s megtartják- e a tematikus és időrendi terveket.- Ez utóbbi több alapszervezet­ben valóban problematikus. Főleg ott, ahol az emberek egymástól távoleső munkahelyeken dol­goznak.- A folyamatos oktatásról ilyen esetben sem szabad lemondani, a kampányszerűség nem elfogad­ható megoldás. Több mezőgazda­sági üzemünk példája bizonyítja, hogy nem szükségszerű az elő­adások nagyarányú összevonása. Itt és más, egymástól távolabb eső munkahelyeken is áthidalták már a hallgatók összevonásával járó nehézséget. Mi azt javasoljuk, hogy kisebb, tizenöt-húsz tagú csoportokat hozzanak létre. Nem jó, ha egy ötven-hatvan tagú alap­szervezetben egyetlen tanulmányi csoport van. Ez nehezíti a szerve­zést, nem szólva arról, hogy a ki­sebb létszámú csoportokban aktí­vabbak a hallgatók. A szemináriu­mi beszélgetéseken többször szó­hoz juthatnak, illetve úgy is mond­hatjuk, hogy nehezebb csendesen megbújni a többi háta mögött. A kisebb tanulmányi csoportok te­hát nemcsak a szervezést könnyí­tik, hanem, főleg a szemináriumi beszélgetéseken, a hatékonyabb munkát teszik lehetővé. És ez, az oktatás gyakorlati értékének szün­telen fokozása, elsődleges fel­adat. EGRI FERENC KATONA VOLTAM... Gombával teli kosárral házas­pár halad az utcán. Hol magyarul, hol szlovákul viszik a szót. Meg­kérdezem tőlük, hol lakik Celder János. Meglepetten egymásra néznek. A férfi a feje búbjára tolja a szalmakalapját, majd akkurátu­sán így szól:- Én vagyok... Itt lakunk, fárad­jon be. Mi járatban van?- Úgy tudom, hogy a második ejtőernyős dandárban szolgált és részt vett a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben. ..- Igen. Régen volt, és sokat nem mondhatok, hiszen csak egy­szerű katona voltam... Mély lélegzetet vesz, majd így folytatja:-A horthysta megszállás alatt itt éltünk Licében. Alkalmi mun­kásként dolgoztam és 1940-ben hívtak be tényleges katonai szolgá­latra. A tornaijai (Šafárikovo) 13/3 gya­logezredben szolgált, nem egé­szen 30 kilométerre a lakhelyétől, így, amikor csak tehette, hazaláto­gatott. Már-már azt hitte, hogy hamarosan leszerel, de 1942-ben menetszázadba osztották be. Áp­rilis 13-án elindult a szerelvény a Don-kanyar felé. Augusztusban egy ruszin fiú ezt mondta neki: ,,Nem a mi hadseregünk ez, itt csak megalázhatnak bennünket, gyere, átmegyünk a túloldalra". Másnap önként 37 honvéd adta meg magát.- A fogságban egy gyárban dolgoztam. Ha jól emlékszem, 1943 őszén toboroztak a cseh­szlovák hadseregbe. Én is jelent­keztem. Levetettem magamról a kopott honvéd egyenruhát, és vadonatúj csehszlovák egyenru­hát kaptam. Ám amikor megtud­tam, hogy a második ejtőernyős dandárhoz osztottak be híradós­nak, megijedtem. Életemben re­pülőgépet közelről csak a légitá­madások idején láttam. Buzulukba, majd Jefremovba került, ahol reggeltől estig folyt a kemény kiképzés. Amikor már túl voltak az alap- és a harcászati kiképzésen, az ejtőernyővel is­merkedtek, toronyból gyakorolták a földreérést. Aztán kimentek a re­pülőtérre, hogy 1100 méteres ma­gasságból léggömbből ugorjanak ki. Először felszerelés nélkül, az­tán teljes felszereléssel, beleértve a rádió adóvevő készüléket is.- Később már megszoktam az ejtőernyős ugrást, sőt elvégeztem az altiszti iskolát is- mondja, majd így folytatja: - Szakaszvezetó vol­tam, amikor Proszkurovból a front­ra indultunk. A 38. hadsereg bal- szárnyán estünk át a tűzkereszt­ségen, a kárpát-duklai harcokban. Nyolc nap elteltével kivonták egy­ségünket az arcvonalról. Azt mondták, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés területén vetnek be ben­nünket. Türelmetlenül vártuk azt az időt, amikor hazai földön har­colhatunk a fasiszták ellen. Repülőgépük a rossz időjárás miatt nem tudott leszállni. Ugrani- uk kellett, mégpedig éjszaka. Ko- váčová térségében értek földet. Reggel rendezték soraikat, aztán támadásba lendültek... Harcolt Čierny Balog, Brezno, Banská Bystrica, Podbrezová és Zvolen térségeben. Négy napig sebesü­lés miatt a kórházban feküdt, de az ötödiken már újra ott volt az egységénél, ahol minden emberre szükség volt.- Amikor a túlerővel szemben a hegyekbe vonultunk vissza, én a Kvityinszkij parancsnoksága alatt álló partizándandár egyik alegységébe kerültem - viszi tovább a szót. - Az erdőből indí­tottunk támadásokat a fasiszták ellen, hidakat robbantottunk fel. Ebben az időben géppuskásként harcoltam. Podbrezová közelében mentünk át a fronton, a mieinkhez. A dandárt Kežmarokban összpon­tosították. Pihenés és a feltöltés után újra az arcvonalba mentünk. Az útirány Poprád, Žilina, Martin és Ostrava volt. Vége lett a háborúnak, lesze­relt. De amikor Szlovákiában ban- deristák garázdálkodtak, öt hó­napra ismét magára öltötte az egyenruhát. Miután hazajött, gon­Celder János (A szerző felvétele) dőlt egyet és Považská Bystricába ment dolgozni. Felnőtt fejjel ott tanulta ki a villanyszerelő szakmát és ott vették fel a párttagok sorába is. A honvágy azonban újra Licébe (Licince) hozta. A rőcei (Revúca) Lykotex üzemben, majd az utolsó 16 évet a lubeníki Magnezitbányá­ban dolgozta le. InneVi ment nyug­díjba is.- Három lányunk már férjhez ment, de ha tehetik, hazajönnek megnézni a szüleiket. Hét uno­kánk van s örülünk, ha néhanap­ján meglátogatnak, itt nyaralnak. Ám mi sem vagyunk munka nél­kül. Idénymunkásokként az erdő­gazdaságban dolgozunk, s ha nem hívnak munkába, gombát szedünk. Megaszaljuk, az ismerő­söknek is jut belőle. Az egykori harcokra a Duklai és a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlék­érem emlékezteti, no meg a Prá­ga felszabadításáért szovjet ér­demérem. Két évvel ezelőtt az egyik szovjet egységtől megkapta a gárdaegység érmet is. Kétszer vett részt a dandár egykori kato­náinak a találkozóján, s most a harmadikra készül. Magában azt latolgatja, hogy vajon ismerik-e még a harcostársai őt, az egysze­rű katonát. 1 NÉMETH JÁNOS Szocializmust építő társadal­munk a marxiz- mus-leninizmus szellemében igyekezett meg­oldani a nők PRÁGA1984 egyenjogúságá­nak kérdését. Ez lényegében sike­rült, s ezáltal lehetőség nyílott, hogy a lányok, asszonyok sok­oldalúan bekapcsolódhassanak a gazdasági és társadalmi tevé­kenységbe. Szocialista társadalmunk tagjai­nak közel a fele nő. De vannak olyan népgazdasági ágazatok is, mint például a mezőgazdaság, ahol a nagyarányú gépesítés elle­nére a szövetkezetekben több nő kát érdeklő egyéb ismeretek meg­szerzéséhez segítséget nyújtani. A szövetkezeti iskolák keretében sok helyütt működnek szakosító tanfolyamok és minden vonalon igyekeznek bővíteni a dolgozók szakismeretét. Kulturális téren is sokat tesznek a nők. Több helyütt pedig a szö­vetkezet égisze alatt a nők sza- bás-varrás és egyéb tanfolyamo­kon vesznek részt. Rendszeresen látogatják az ismeretterjesztő elő­adásokat, különösen az egész­ségvédelemmel foglalkozó elő­adások iránt nagy az érdeklődés. Sok helyütt van a szövetkezetnek saját női kórusa, táncegyüttese, s közülük a legjobbak országos vetélkedőkön is részt vesznek. A kertészetekben, szőlészetekben többnyire nők dolgoznak (A szerzó felvétele) dolgozik, mint férfi, és jelentősen kiveszik részüket az ágazat fellen­dítéséből. Pavel Jonáš, a Szövet­kezeti Földművesek Szövetségé­nek elnöke egy közelmúltban tar­tott sajtóértekezleten többek kö­zött említette, hogy a szövetség X. kongresszusának előkészítése során a szakágazatokban, mun­kacsoportokban, szocialista mun­kabrigádokban megtartott gyűlé­seken, beszélgetéseken a dolgo­zók közel 60 ezer javaslatot, ész­revételt tettek azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne eredménye­sebben gazdálkodni, javítani a munka- és életkörülményeket, nem utolsósorban a dolgozó nő­két, akikre sokrétűbb feladatok várnak, mint a férfiakra. A nők is bátran szóltak hozzá a vitaanyag­hoz, tettek javaslatokat a jobb, ésszerűbb megoldásokra, és arról is szóltak, miképp lehetne munká­jukat könnyíteni. Közismert, hogy a nők többsé­ge munkahelyi feladatain kívül anyai és családi teendőket is ellát. Igaz, az utóbbi évtizedekben a háztartások korszerűsödtek, a házimunka azonban - különö­sen a nagyobb családoknál - a nők idejének jelentős részét emészti fel. Ennek egyik oka az, hogy a szolgáltatások, amelyek a nők házi munkáját csökkenthet­nék, jóval lassabban fejlődnek a kelleténél. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó nők a társadalmi tevé­kenységből is alaposan kiveszik részüket. Közülük sok ezren tagjai a nemzeti bizottságoknak és a ki­fejtett munkájuk alapján az illeté­kesek nagyra értékelik tevékeny­ségüket. Egyre több azoknak a községeknek a száma, ahol nők töltik be a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét. Sokan a társa­dalmi szervezetekben is jelentős részt vállalnak a szervezésből, irá­nyításból. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés egyre több, jól képzett szakmunkást igényel. Sajnos, a mezőgazdaságban dolgozó nők többsége középkorú és idősebb asszony, akik már nem szívesen vállalják a tanulást. Persze, ez nem általánosítható, és a szövet­kezetek irányítói is igyekeznek, mind a szakmai felkészültségük növeléséhez, mind az asszonyo­A nemzeti bizottságok a föld­művesszövetkezetekkel karöltve nagy erőfeszítéseket tesznek a kisgyermekes anyák élet- és mun­kakörülményeinek javítására, megkönnyítésére. Ebből a szem­pontból figyelemreméltó a szövet­kezeteknek a óvodák, bölcsődék építésében megmutatkozó áldo­zatkészsége. Napjainkban már majdnem minden községben van elegendő hely az óvodákban, kor­szerűsített napközi otthonokban, ahol a dolgozó asszonyok elhe­lyezhetik kiskorú gyermekeiket, s ezáltal gondtalanabbul végezhe­tik munkájukat. Nemrégiben pél­dául a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásbeli Bakán készült el egy minden igénynek megfelelő óvoda. Bár az utóbbi évtizedekben je­lentősen javult a mezőgazdaság­ban dolgozó nők helyzete, azért sok e téren még a hiba, amint arra a kongresszus előtti vita kereté­ben is sokan rámutattak. Falvaink- ban talán a legnagyobb gondot a közellátási fogyatékosságok és a szolgáltatások széles skálájának a hiánya okozza. A mezőgazdasá­gi üzemekben dolgozók eseten­ként azért nem tudnak becsülettel helytállni a munkában, mert nem tudják idejében beszerezni a leg­fontosabb árucikkeket, vagyis a helyi üzletek esetenként nincse­nek jól ellátva áruval, és sokan a közelebb eső központi köz­ségekben, városokban kénytele­nek bevásárolni. Hasonló a hely­zet a szolgáltatások terén, ez bi­zony még sok helyütt gyermekci­pőben jár. Nehéz megérteni, hogy az egyes nemzeti bizottságok mi­ért nem törődnek a szolgáltatások fejlesztésével, illetve miért tűrik az üzletvezetők nemtörődömségét, s miért van olyan árubóí is hiány, amelyből különben a központi rak­tárakban elegendő van felhal­mozva. A nő fontos láncszeme a szocializmus építésének, ezért nagyra kell értékelni munkáját a mezőgazdaságban, így a föld­művesszövetkezetekben is. Az efsz-ek X. kongresszusa előtti vi­tában sok ötlet hangzott el, me­lyekre ebből a szempontból is ér­demes felfigyelni, melyeket érde­mes a gyakorlatban hasznosítani. TÓTH DEZSŐ Nők a mezőgazdasági termelésben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents