Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-19 / 222. szám, szerda
ÚJ szú 3 1984. IX. 19. '= MirADArsiiA - = Az ellenforradalmárok fokozzák terrortámadásaikat a polgári lakosság ellen A salvadori rezsim újabb partizánellenes offenzívája------------------KOMMENTÁRUNK------------------Bi zarr bizalom (ČSTK) - Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora Managuában sajtóértekezletet tartott, amelyen visszatért a szeptember 1-i légiincidensre. Emlékezetes: három amerikai gyártmányú repülőgép és egy helikopter behatolt Nicaragua légiterébe és tüzet nyitott Santa Clara határmenti községre. Az akció során többek között három gyermek is életét vesztette. Ortega kijelentette; a légitámadás az amerikai NDK-mongol külügyminiszteri tárgyalások- (ČSTK) - Mangalin Dügerszüren mongol külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson az NDK-ban tartózkodik, tárgyalásokat folytatott Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével. A miniszterek nyugtalanságukat fejezték ki a világhelyzet kiéleződése miatt, ami az Észak-atlanti Szövetség agresszív körei politikájának következménye. Állást foglaltak a szocialista országok közti együttmüködés megszilárdítása mellett, a béke biztosítása és ez enyhülési folyamat folytatása céljából. Francia-szovjet konzultációk (ČSTK) - A francia külügyminisztérium épületében szovjet -francia politikai konzultációkra került sor a világűr militarizálásának megakadályozásával és a leszerelés néhány más időszerű kérdéseivel kapcsolatos problémákról. Szovjet részről a konzultációkon Julij Voroncov párizsi nagykövet, francia részről pedig a külügyminisztérium politikai ügyekért, illetve a hadászati problémákért és a leszerelésért felelős igazgatói vettek részt. kormány hivatalos akciója volt, mivel a repülőgépeket az USA szárazföldi erői adták át a CIA-nak. Tehát nem zsoldosok akciójáról van szó, ahogy azt a Reagan- kormány állítja - szögezte le Ortega. A nicaraguai vezető azt is külön hangsúlyozta, ahhoz, hogy az ország szembeszállhasson a hasonló agresszív támadásokkal, a nicaraguai fegyveres erőknek saját vadászbombázókra van szükségük. Ezek egyben megakadályoznák az idegen katonai repülőgépeket abban, hogy utóvéd-támogatást nyújtsanak a határ mentén támadó ellenforradalmi bandáknak. Ortega rámutatott, hogy az ellenforradalmi szervezetek az utóbbi időben fokozták terrorakcióikat a polgári lakossággal szemben. ★ * * Salvadori katonai és rendőri egységek hétfőn újabb széles körű partizánellenes offenzívát indí(ČSTK) - Az NSZK és Olaszország között folytatódik az a diplomáciai háború, amely Giulio Andreotti olasz külügyminiszter kijelentései nyomán robbant ki. Mint ismeretes, a L’Unitá, az OKP lapja fesztiválján Andreotti többek között kijelentette, a pángermaniz- musnak véget kell vetni, s két német állam van és kettőnek is kell maradni. Helmut Kohl kancellár szóvivője közvetítésével közölte, hogy „igen dühös“. Ciriaco De Mita, az olasz Kereszténydemokrata Párt elnöke azonban védelmébe vette Andreottit, kijelentve, hogy „Németország egyesítése“, amit Bonn politikája céljának tart, lehetetlen háború nélkül. De Mita azonban hozzáfűzte: Andreotti nem megfelelő időben bírálta a bonni politikát. tottak a főváros térségében. A Du- arte-rezsim így reagál a partizánok harci sikereire. Az elmúlt napokban a hazafiak egységei több eredményes rajtaütést hajtottak végre, s szabotázsakcióikkal jelentős károkat okoztak a rezsimnek. Az UPI hírügynökség salvadori polgári forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a kormánykatonák a San Salvadortól mintegy 90 kilométerre fekvő Sauce város mellett hétfőn az USA által szállított Huey típusú helikopterekből géppuskával lőttek egy polgári települést. Jósé Napoleon Duarte salvadori elnök eközben hétfőn Venezuelát, Kolumbiát és Panamát érintő körútra indult. Megfigyelők szerint Duarte így akar kitörni a nemzetközi elszigeteltségből. A hondurasi Puerto Castillában levő speciális kiképzőközpontban tegnap ünnepélyes keretek között mintegy 500 salvadori katonát avattak. Kiképzésüket 150 amerikai ún. zöldsapkás irányította. Maga az olasz külügyminiszter elmondta: a „német kérdést“ illetően a múltban már többször kifejtette a Közös Piac külügyminisztereinek találkozóin, tehát Hans- Dietrich Genscher jelenlétében. A nyugatnémet külügyminiszter azonban hétfőn azt állította, hogy ez nem igaz. Andreotti egyébként hétfő esti nyilatkozatában bizonyos mértékben visszakozott, amikor kijelentette, hogy a két német állam egyesítésének lehetetlenségére vonatkozó állásfoglalását a jelenre és nem a jövőre értette. Az olasz külügyminisztérium azonban nyilatkozatban erősítette meg, hogy a két német állam közötti párbeszéd alapja nem lehet a pánger- manizmus. Európa háború utáni elrendezésének kétségbevonása a bizalmatlanság légkörét kelti - áll a nyilatkozatban. Figyelemreméltó körülmény, hogy Andreotti állásfoglalását eddig egyetlen nyugat-európai kormány sem ítélte el, kivéve persze a bonni ingerült reagálásokat. Geoffrey Howe brit külügyminiszter is csak annyit mondott, London támogatja az NSZK politikáját. Bonn nyugat-európai szövetségesei - s ez már több éve nem titok az NSZK-ban sem - az „egyesítés politikáját'^illuzórikusnak és veszélyesnek tartják. KANADA Az új kormány letette a hivatali esküt (ČSTK) - Ottawában keddre virradó éjszaka letette a hivatali esküt az új kanadai kormány, melynek élén Brian Mulroney, a konzervatív párt vezetője áll. Emlékezetes, a nemrég tartott parlamenti választásokat a Haladó Konzervatív Párt nagy fölénnyel megnyerte, s a törvényhozásban a 282 mandátumból 211 az övé. A konzervatívok politikai programja lényegében nem különbözik a korábban kormányzó liberálisokétól. Mulroney kormányában Joe Clark egykori miniszterelnök lett a külügyek irányítója, azt várják tőle, hogy javítsa Kanada kapcsolatait az USA-val. Robert Coates hadügyminiszter fő feladata kanadai fegyverkezés lényeges növelése lesz. Michael Willsonra, az új pénzügyminiszterre az a feladat hárul, hogy előteremtse a forrásokat a fokozott fegyverkezéshez, s ugyanakkor valamilyen módon csökkentse a már most 30 milliárd kanadai dollárra rúgó költségvetési deficitet. Maratoni tárgyalások után, a kormányalakításra kiszabott idő előtt mindössze két nappal, Simon Peresznek mégis sikerült az, amiben talán ő maga sem nagyon bízott: létrejött az izraeli nagykoalíció, a Munkapárt és a Likud-tömb „nemzeti egységkormánya“. Bizalmat is kapott a knesszetben, ami természetes, hiszen a két tömörülésnek összesen 90-nél több mandátuma van a 120-tagú törvényhozásban. Csakhogy ez a bizalom legalább olyan bizarr, mint maga a kormány. A 89 szavazatot valójában nem is az új kormány kapta: a Munkapárt képviselői a Munkapártra, a Likud honatyái a Likudra adták voksukat. Végül csak összejött nemhogy az abszolút, hanem egyenesen az elsöprő többség. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy egy valóban működőképes parlamentje, s főleg kormánya van Izraelnek. Nagyon fura megállapodás született a két párttömörülés között a koalíció működési elveit illetően. Mindent pontosan „kidekáz- tak“, ami nem a koalíciós partnerek teljes egyenjogúságra való törekvését, hanem az egymás iránti teljes bizalmatlanságukat bizonyítja. Elvben 50 hónapig fog működni az új kormány. Az első 25 hónapban a munkapárti Simon Peresz lesz a kormányfő és a belügyminiszter, Jicchak Samir, a Likud vezére kapja a miniszterelnök-helyettesi és a külügyminiszteri posztot. A másik 25 hónapra tisztségeket cserélnek. A 26-tagú kormányban és a szú- kebb, tíztagú kabinetben egyenlő arányban foglalnak helyet a két partner miniszterei - nehogy leszavazhassák egymást. Tehát.- elvben - a kormány csak olyan döntéseket hozhat, amelyek megfelelnek mindkét fél érdekeinek, valamennyi lépésnek kompromisszumon kell alapulnia. Az elképzelés minden kétséget kizáróan helyes, csak győzzék idővel, idegekkel és hajlandósággal. Izrael állam rövid történelmének felületes ismerői is jól tudják azonban, hogy mindenkori vezető politikusait nem a rugalmasság, inkább a makacsság jellemzi. Gondoljunk csak a knesszet köztudottan viharos üléseire, melyeken a törvényhozók nem ritkán válogatott sértéseket vagdosnak egymás fejéhez. Nem valószínű, hogy ugyanezen politikusok, miniszteri bársonyszékbe ülve, egy- csapásra a tudatos kompromisz- szumkeresés mellett döntenek. Sokkal valószínűbb, hogy Izraelből a hamisítatlan keleti bazárok légkörét idéző kabinetülésekről érkeznek majd jelentések. S nem kellenek különös adottságok ahhoz, hogy megjósolhassuk: a kormányban képviselt két „nagy“ majd kitartóan azt figyeli, mikor inog meg némileg a másik pozíciója, mikor kezdenek számára kedvezőbb szelek fújdogálni, hogy azonnyomban felrúgja a közös kormányprogramot, és elóálljon a sajátjával. Pedig az új nagykoalíció platformja alig különbözik az előző munkapárti vagy Likud-kor- mányok programjától, mint ahogy a két párttömörülés között sosem voltak lényeges politikai vagy ideológiái különbségek. A kormányalakítást megelőző, hat hétig tartó huzavona sem a fontos politikai kérdések körül forgott. A gondokat az ókozta, hogy egy-egy tárcára túl sok volt (ČSTK) - Az észak-libanoni Tripoli kikötőváros szembenálló muzulmán csoportjai szíriai közvetítéssel Da- maszkuszban tegnap megállapodást írtak alá az „ellenségeskedés végleges beszüntetéséről“ és a város fokozatos pacifikálásáról. A szunnita Iszlám Egységmozgalom a jelölt. Külpolitikai téren gyakorlatilag sosem volt és most sincs lényeges különbség a Munkapárt és a Likud között. Egyik sem hajlandó elismerni a palesztinok egyedüli törvényes képviselőjének a Palesztin Felszabad ítási Szervezetet, nem hajlandó tárgyalni vele Palesztina arab népének jövőjéről, hallani sem akarnak az önálló palesztin állam létrehozásáról. Csak a Camp David-i megállapodásokban rögzített korlátozott autonómia létrehozása céljából hajlandók eszmecserét folytatni, de nem a palesztinok képviselőivel, hanem Jordániával. Ez volt az egyetlen pont, ahol Samir kénytelen volt engedni a munkapárti nyomásnak. A nagykoalíció kormányprogramjában bejelentette, hogy tárgyalni fog a szomszédos Jordániával a két ország közötti problémákról (értsd: palesztin kérdés) és a közel-keleti válság rendezéséről. Gazdasági téren a Munkapárt volt kénytelen engedni, pedig a választási hadjárat során éppen az Izraelt nyomasztó súlyos gazdasági gondok mielőbbi megoldását ígérte, és éppen ennek köszönhetően szerzett a választásokon relatív többséget. A Munkapárt balszárnya szembe is fordult a párt vezetésével, amiért a fontos gazdasági tárcákat átengedte a Likudnak. Erre a legkirívóbb példa, hogy az ipari-kereskedelmi miniszter az a szélsőjobboldali Ariel Sáron lett, akit a Libanonban elkövetett gaztettei miatt másfél évvel ezelőtt eltávolítottak az akkori Begin-kormányból. A koalíciós tárgyalások során valójában csak egyetlen olyan politikai kérdés merült fel, amelyben a két partner nézete lényegesen eltér, és ez a telepítéspolitika. A Likud változatlanul folytatni, sőt fokozni szeretné a települések építését, míg Peresz a választási harc során a települések építésének lényeges korlátozását, majd leállítását ígérte. Ebben a kérdésben is a Munkapárt kényszerült engedményre. Megszületett a döntés: a nagykoalíció nem állítja le, csak „jobban megvizsgálja" az újabb települések létesítését a megszállt arab területeken. Ilyen felemás döntés született a libanoni megszállás megszüntetését illetően is. A partnerek abban állapodtak meg, hogy „kedvező feltételek esetén“, nem konkretizált „biztonsági intézkedések“ megvalósítása után vonják csak ki a megszálló hadsereget Dél-Libanonból. Mindezek ismeretében nem várható, hogy változás áll be Izrael bel- és külpolitikájában, pedig az izraeli társadalom már régen megérett a lényeges változásokra. Ezek azonban aligha várhatóak a nagykoalíciótól, amelyben a két partner inkább bénítani fogja egymást, mintsem közösen törekedne a súlyos gondok ésszerű megoldására. és az alavita Arab Demokratikus Párt közti, már hosszú ideje tartó konfliktus időnként véres összecsapásokat idézett elő, ami tovább fokozta Libanon amúgy is kiélezett politikai helyzetét. A két csoport közti harcokban az elmúlt hónap során kb. száz ember vesztette életét Tripoliban. A brit kémszolgálat provokációjának kudarca Egy évi kényszerű nyugati tartózkodás Oleg Bitov szovjet újságíró vallomása (ČSTK) - Egy évi kényszerű nyugati tartózkodás után nemrégen visszatért hazájába Oleg* Bitov szovjet újságíró. Tegnapi moszkvai sajtóértekezletén megmagyarázta, hogy a brit kémszolgálat előre kitervelt provokációjának áldozatává vált, amely egy évvel ezelőtt az idegrendszert befolyásoló gyógyszerek alkalmazásával elrabolta őt a velencei nemzetközi filmfesztiválról, és Nagy-Britanniába hurcolta. Oleg Bitov leleplezte „a Bitov-művelet“ hátterét, amelyet a brit kémszolgálat a második világháború befejezése óta legnagyobb sikerének tartott. „Csupán újságíró vagyok. Egészségi okokból a hadseregben sem szolgáltam“ - mondotta Bitov, majd leírta újságírói életpályáját. A továbbiakban részletesen ecsetelte, hogy 1983. szeptember 8-ról 9-re virradó éjszaka Velencében megtámadták, a villa bejárata előtt tarkón ütéssel elkábították, és narkotikumok hatása alatt David Lock névre szóló hamis brit útlevéllel Nagy-Britanniába szállították. Eszméletlenségéből csupán szeptember 16-án tért magához egy szállodában, Londontól délre. De továbbra is narkotikumokat adtak be neki. Néhány kihallgatás után, amelyek folyamán gyorsan megmutatkozott, hogy semmi kapcsolata sincs a kémszolgálattal, Oleg Bitov előtt újból megjelentek a brit titkosszolgálat dolgozói, ezúttal azonban „politológusok“, filmesek és kiadóvállalatok képviselői szerepében, s jól fizetett állást kínáltak neki a Szovjetunió ellenségei és rágalmazói körében. „Hét héttel azután, hogy erőszakkal Nagy-Britanniába hurcoltak, megszületett az úgynevezett Bitov-nyilatkozat. Én, Oleg Bitov, akinek nevében a Secret Service-beli mecénások a közvéleményhez fordultak, most teljes felelőséggel kijelentem: e koholmánynak teljes mértékben a brit kémszolgálat a szerzője. Speciális technika segítségével ma már nem nehéz különböző beszélgetésekből kiragadott mondatokból bármilyen szöveget összeállítani a hangszín és árnyalat megőrzése mellett.“ Oleg Bitov rámutatott azoknak az eszközöknek az egész skálájára, amelyeket a brit kémszolgálat alkalmazott, és amelyekkel kompromittálni akarták a szovjet nép szemében. Oleg Bitov ezt követően ecsetelte az okokat, amelyek folytán aláírta a nyilatkozatot, majd elmondta, hogy „mecénásai“ egyetértésével hosszú lejáratú szerződéseket kötött szovjetellenes könyvek írására, hogy fokozatosan megszerezze bizalmukat, és végül szabadon mozoghasson. Oleg Bitov válaszolt az újságírók számos kérdésére. Többek között elmondotta, hogy három héttel ezelőtt sikerült kijátszania őrei figyelmét, és Londonból a Szovjetunióba repült. Kijelentette, hogy az ügy valamennyi körülményét részletesebben leírja majd azokban a riportokban, amelyeket a Lityeraturnaja Gazeta fog közölni. Olasz-nyugatnémet diplomáciai vita ANDREOTTI VISSZAKOZOTT Izraeli kormánykoalíció - ahogy a bécsi Die Presse rajzolója látja. GÖRFÖL ZSUZSA Észak-Li bánon Megállapodás az ellenségeskedés beszüntetéséről
