Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-17 / 220. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1984. IX. 17. Számítanak rá A regisztrált párttag lakóhelyi pártmunkájáról Harcban kicsúcsosodott forradalmi egység Az SZLKP és az SZDP egyesítése a Felkelés első napjaiban „Huszonöt évi megosztottság után a munkásosztály ismét egységes! A kommunista párt és a szociáldemokrácia 1919-ben szétvált, hogy különböző utakon keressék a közös célt: a szocializmust. Ma a két párt közös alapon találkozott, a marxista-leninista tanítás alapjain, a munkások jogairól szóló, a társadalom szocialista megszervezéséről szóló tanítás alapjain. Szlovákia az elsó ország Európában, amely egyesíti a szocialista pártokat és megszünteti a reformista csoportokat, melyek a szocialista mozgalom harckész- séaét gyengítették.“ . így hangzanak a Szlovákia Kommunista Pártja és a Szociáldemokrata Párt egyesítő kongresszusán elfogadott kiáltvány elsó mondatai. Az egyesítő kongresszust negyven évvel ezelőtt tartották, felkelési területen a szabad Banská Bystricában. Érezni a szavakból a spontán örömet, hogy Szlovákiában a munkásosztálynak ismét egységes politikai pártja van, valóban forradalmi pártja, amely történelmi pillanatokban az össznemzeti felkelés, a harcoló nép élén áll. Szlovákia Kommunista Pártja és a Szociáldemokrata Párt egyesítő kongresszusa a Felkelés legjelentősebb politikai eseménye. A Felkelés területén megvalósított forradalmi változások része volt, melyek által a Szlovák Nemzeti Felkelés a nemzeti és a demokratikus forradalom kezdetét jelentette Csehszlovákiában. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását követő első években a szociáldemokrácia jobboldali vezetői árulásának negatív következményei - főként a munkásosztály egy részének elhajlása a munkásmozgalom forradalmi irányától, a munkásosztály politikai egységének megbontása, s ezáltal a proletariátus osztályérdekekért folytatott harckészségének gyengítése - a két háború közti időszakban mindvégig érződött. Az újbóli egyesítés szükségessége a harmincas évek kezdetétől kerül előtérbe, amikor a világ- gazdasági válság és a fasizmus fenyegetése különösen kegyetlenül érintették a munkásosztály létét, a munkásság politikai és szociális helyzetét. Nem csoda, hogy tucatnyi esetben a mindennapi követelményekért folytatott harcokban vagy nagy akciókban - mint például a Georgi Dimitrov megmentéséért folytatott harc - ösztönösen és lényegében véletlenül létrejött a szociáldemokraták és a kommunisták együttműködése annak ellenére, hogy a szociáldemokrata vezetők a müncheni diktátum előtti legfeszültebb napokban sem akarták megérteni, hogy a fasiszta veszély ellen egyetlen menekvés létezik: a kommunisták javasolta egységfront. A müncheni diktátum után, majd a köztársaság 1939-es fel- darabolását követően megvalósult a szociáldemokraták és a kommunisták közös részvétele a fasizmusellenes mozgalomban. Kommunista és szociáldemokrata körökben egyaránt általánossá vált a meggyőződés, hogy elkerülhetetlen a politikai egység. Annál is inkább, mivel a szociáldemokraták- tevékenységének betiltása után- nem alakult át szervezett illegális politikai erővé, mint ahogy azt az SZLKP tette, de az aktív szocialista munkások és a funkcionáriusok jobbára külön keresték az érvényesülést a nemzeti felszabadító harcokban. Ennek lehetőségét, egyre gyakrabban, a kommunistákkal együttműködve találták meg, az ellenállási tábor legszervezettebb és legkövetkezetesebb tényezőjével. A kezdeti szórványos kapcsolatok és az együttműködés 1943-tól rendszeresebbé váltak. A katonapolitikai helyzet kialakulásának hatása alatt s az össznemzeti fegyveres felkelés előkészületében - amelyet az SZLKP V. illegális központi bizottsága vezetésével a Szlovák Nemzeti Tanács irányított - szociáldemokrata ellenállási körökben a baloldali beállítottságú csoport került előtérbe, a jobboldali erők pedig, amely a Beneš londoni kormánya irányította burzsoá ellenálláshoz kapcsolódtak - sem nagyobb intenzitással, sem szélesebb befolyással nem rendelkeztek. A szlovákiai szociáldemokraták balszárnyának együttműködése a kommunistákkal megnyitotta számukra az ellenállás központjához vezető utat. 1944 januárjában a szociáldemokrata Ivari Horváthot kooptálták a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a falvakban és a városokban a szociáldemokraták részvételével alakultak meg a nemzeti bizottságok, mindkét párt együttműködött az illegális üzemi bizottságokban. A Felkelés előkészítése folyamán úgy alakult a helyzet, hogy augusztus 29-e után a szociáldemokraták a szabad területeken nem is alakították meg legális szervezetüket, hanem egyenesen az SZLKP szervezeteibe léptek be. Természetesen a kérdés nagyobb jelentőségű, túllépte a Felkelés és Szlovákia kereteit. Következetesen végig kellett vinni az együttműködés eredményeit, ezért az SZLKP 1944. szeptember 2-i Nyilatkozata leszögezi: „Harcunkban a szociáldemokrata elvtársak többségével közösen léptünk fel, akik csakúgy, mint mi, harcot folytattak a fasizmus ellen. A közös harc kölcsönös óhajjal a szlovákiai szocialista mozgalom egységében s a munkások egységes pártjában csúcsosodott ki.“ Szervezni kezdték az egyesítés előkészítését. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek az előkészületek egyúttal többet jelentettek a szervezésnél, hiszen különösen jelentős és felelősségteljes elhatározásról volt szó. A munkásosztály egysége ugyanis a marxizmus-leninizmus forradalmi alapján újult meg. Gustáv Husák említi, hogy a kommunisták az egyesítő kongresszus előkészítő bizottságában ragaszkodtak hozzá, hogy „a kongresszus előtt külön üljenek össze a szociáldemokraták delegátusai, tanácskozzanak és maguk döntsenek: nemcsak a formális egyesítésről kellett dönteniük, hanem a kommunista párt ideológiai platformjának elfogadásáról, sót a párt elnevezéséről is. Körülbelül 150 szociáldemokrata küldött jött össze szeptember 16-án Banská Bystricában a közös tanácskozáson, köztük voltak a jobboldali csoportok képviselői is (Kapinaj, Bahurinský)... A küldöttek hangulata és elhatározásuk, hogy erőiket egyesítik Szlovákia Kommunista Pártjával, oly kifejező volt, hogy még az olyan jobboldaliak sem, mint amilyen Kapinaj és társai, nem merészeltek nyíltan fellépni az egyesítés ellen“... Az egyesítő kongresszusra 1944. szeptember 17-én, vasárnap került sor. Színhelye a Banská Bystrica-i Národný dom volt, állami, nemzeti, városi és vörös zászlókkal fellobogózva; az épületet a katonák őrizték, fegyverrel a kezükben, mint ahogy annak a feszült háborús légkörben lennie kellett. Az ülésteremben a színpad fölött szembetűnt a „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ - jelszó, amelyet csillag egészített ki. A nézőtér tarka képet nyújtott. Ünneplőbe öltözött munkások és parasztok, partizánok félig civilben, félig katonaruhában, katonák, értelmiségiek. A felkelési terület minden részéből eljöttek, sőt részt vettek a kongresszuson a megszállt területek képviselői V Elképzelhető, milyen hangulat uralkodott a teremben s a Národný dom szomszédos helyiségeiben. A küldötteken kívül vendégek is ültek a teremben, szovjet partizánparancsnokok, a hadsereg, az állami szervek, az értelmiség és az ifjúság képviselői. A beszédeket közvetítette a helyi adó, s a Národný dom előtt tömeg gyűlt össze, hogy minél többet megtudjon az oly fontos eseményről, a klerikofasiszta anti- kommunista rendszer évei után az ilyen szokatlan eseményről. A beszámolót Karol Šmidke tartotta. összegezte a fasizmus elleni harc addigi tapasztalatait, értékelte a szabad, bár harci élet első heteinek eredményeit. „A szlovák nemzet most először lépett fel mint egység, saját kezdeményezéséből, saját erejéből és szervezéséből, a saját céljaiért a demokratikus és szabadságszerető nemzetek oldalán. Ezzel nemzetünk végérvényesen felsorakozott a fejlett nemzetek mellé, erejének és becsületének tudatában, saját sorsáért harcolva...“ Beszámolójában Karol Šmidke külön kiemelte a két szocialista párt egyesítésének értelmét és jelentőségét, a megszállók elleni harc intenzitásának növelését, a haladás végső győzelméért folytatott harcról, a gazdasági, politikai és szociális életben megvalósítandó forrad ílmi változásokról beszélt. A szociáldemokraták nevében Daniel Ertl megerősítette pártja tagjainak elhatározását, hogy elfogadják az SZLKP eszmei és politikai programját, s a szlovák dolgozó nép ügye nevében egyesül vele. Klement Gottwald és a szociáldemokrata emigráció képviselője, Bohumil Laušman táviratban köszöntötték a kongresszust. A vendégek is üdvözlő beszédet intéztek a résztvevókhöz. A plénum főleg a szovjet partizánok buzdító szavait fogadta lelkesedéssel. A kongresszus határozatot hagyott jóvá, és az SZLKP szervezési irányelveit, amelyeknek az új szervezeti szabályzat kidolgozásáig érvényben kell lenniük. A párt elnökévé Karol šmidkét választották, alelnökévé Gustáv Husákot és Ján čechet. Az új központi bizottság (Ladislav Novomeský kooptálása után) tizenkilenc tagú lett, és további tizenöt hely maradt azok számára, akik a felkelés területén kívül tevékenykedtek, vagy börtönben voltak. A politikai bizottság nyolctagú volt. Az elfogadott dokumentumok részét képezte az egységes szakszervezetek megalapítására vonatkozó javaslat, s a kongresszuson létrejött az ideiglenes szakszervezeti vezetőség. A Felkelés központjában véget ért a jelentős nap. A küldöttek azzal az elhatározással tértek vissza az üzemekbe, a frontvonalba, a partizántáborokba, hogy következetesen az egységhez vezető úton maradnak, amelyre rátértek. Részt vettek később az egyesítő konferenciákon, s a kongresszus harci szellemét a saját környezetükbe is átvitték. Nehéz napok és hetek álltak még előttük, az elkövetkező téli hónapokban nem volt könnyű a sorsuk, de az egyesítő kongresszus emlékét mindig és mindenhová magukkal vitték a szívükben. A szovjet hadsereg által felszabadított területeken lehetővé vált számukra a politikai munka megkezdése az SZLKP egyes szervezeteiben. A munkás- osztály egyesítése Szlovákiában kiinduló pontja lett a szociáldemokraták és kommunisták egyesítésének az egész köztársaságban. A forradalmi változások forradalmi kezdetét jelentette. Dr. IRENA ROHÁČOVÁ kandidátus, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa A Vágfarkasdi (Vlčany) Efsz-ben gyors ütemben halad a silókukorica betakarítása, ötszáz hektárról értékes takarmányt tartósítanak az állatállomány számára. (Stanislav Barčák felvétele) Kismácséd (Malá Mača) lakosainak száma: 760. Innen a központosítás óta az első tagozatosok a nagyobb lélekszámú központi községbe, vagy a közeli városba járnak iskolába. Mitala Irén, a kisközség tanítója is a városba jár tanítani. A Sládkovičovói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola negyedikeseinek osztályfőnöke. Kommunistaként az iskolai párt- szervezet tagja, de mivel Kismá- csédon lakik, a falujában csak regisztrált párttag.- Én nem mondanám úgy, hogy csak regisztrált párttag - mondja -, mert ahogyan évekkel korábban megszoktam, itthon, a faluban is kiveszem részem a pártmunkából. Amire különben számítanak is. Tizennégy tagja van a község pártszervezetének, s zömük ma már nyugdíjas. Varga István, a pártelnök maga is regisztrált tagként szervezi, irányítja a pártmunkát. Leginkább a helyi nemzeti bizottság és a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet kommunista dolgozóinak pártmunkájára számíthat, ami azonban korántsem elegendő ahhoz, hogy hatékonyan, a vezető szerepet maradéktalanul betöltve működjön, tevékenykedjen a falusi pártalapszervezet. Ezért adott több regisztrált tagnak megbízatást, pártfeladatot.- Nekem kettő is jutott - magyarázza a tanítónő. - Évenként egy-egy előadást tartani a pártoktatás alapfokú tanfolyamán. A másik, hogy a helyi népkönyvtárban, mint könyvtáros az olvasásra, az önművelés fejlesztésére szoktassam a lakosokat. Az előadások megtartása csak annyiban jelent rutint, megszokott gyakorlatot a számára, hogy ma már nem kezdő, hallgatóit közvetlen ismeri, és mivel másfél évtize(Tudósítónktól) - A tušimicei Nástup Bányatröszt dolgozói az év elején felajánlották, hogy terven felül százezer tonna szenet fejtenek, illetve egymillió köbméter felszíni takaróréteget távolítanak el. Áprilisban újrafogalmazták felajánlásukat: négyszázezer tonna szén, illetve kétmillió köbméter föld eltávolítását- vállalták benne. Két hónappal később a bányatröszt dolgozói újból módosították elhatározásukat: idei tervfeladatukat további 150 ezer tonna szén fejtésével és 400 ezer köbméter föld eltávolításával tetézik meg. de pártunk tagja, gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Ettől függetlenül a téma kidolgozásához, időszerűsítéséhez, az elmélet és a gyakorlat összefüggésének érzékeltetéséhez minden esetben külön felkészül. Lénárt Ferenc, a hnb elnöke ilyenkor több, hasznos megjegyzéssel, tanáccsal segíti. A könyvtárban persze - mutat rá a legutóbbi jelentésre és kimutatásra - sokkal inkább bizonyítható, igazolható munkám eredményessége, hatása. Jelenleg 3339 a kötetek és 72 az állandó olvasók száma. Az év első felében 1750 könyvet kölcsönöztek ki. Horváth Anna, Alžbeta čireková a legszorgalmasabb kölcsönzők. Az idősebbek közül Mego Mária és Birkás Modesztina néni.- Megszerveztem a politikai irodalom olvasóinak körét is - mondja -, velük külön beszélgetéseket szoktam tartani, és amikor negyedévenként könyveket rendelek, figyelembe veszem az ók kívánságaikat is. Tíz tagja van ennek a körnek. Közülük Katona Mária, a hnb titkára a legszorgalmasabb kölcsönző, ó a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének hallgatója, és Hont- vári Ferenc, aki két évvel ezelőtt kezdte el főiskolai tanulmányait.- Egyébként évente több irodalmi estet és vitát is rendezünk - tájékoztat. Az irodalmi estek és viták tervezésében és rendezésében, a Járási Könyvtár dolgozója, Ludmila Horváthová is segít. Már a huszadik éve jár rendszeresen a kismá- csédi népkönyvtárba, s módszertani tanácsokkal is ellátja a könyvtár vezetőjét. HAJDÚ ANDRÁS Amint a Prűboj, az észak-csehországi kerületi pártbizottság lapja a napokban beszámolt róla, a tušimicei bányászok megtartották szavukat, sőt újabb kezdeményezésekkel megteremtették a feltételeit annak, hogy a tröszt a szénfejtésben 1985. november 10-re, meddöletakarításban pedig 1985. november 25-re teljesíti az ötéves tervet. A tervidőszak hátralevő másfél hónapjában további hárommillió kétszázezer tonna szenet fejtenek ki, illetve ötmillió köbméter takaróréteget távolítanak el. (sm) Történelmi események krónikája (1344. SZEPTEMBER 17-23) • szeptember 17. - A Szovjetunióban megalakult 1. csehszlovák vadászezred Csehszlovákia területére érkezett. A Zvolen melletti Zolna tábori repülőtéren gyülekezett.- Banská Bystricában 700 küldött részvételével megkezdődött az SZLKP és a szociáldemokrata párt egyesitő kongresszusa- a leningrádi front megindította a tallinni hadműveletet, melynek célja az Észt SZSZK felszabadítása volt • szeptember 18. - heves harcok folytak Dukla város környékén. Az 1. csehszlovák vadászezred pilótái sikeres támadást indítottak Piešťany a fasiszták által megszállt repülőtere ellen. • szeptember 19. - a Szovjetunió és Nagy-Britannia békeszerződést írt alá Finnországgal.- L. Novomeský megérkezett a Felkelés területére, az SZNT Elnöksége két taggal bővült (Novomeský és Styk) • szeptember 20. - a szovjet csapatok az 1. csehszlovák hadtest egységeivel együtt felszabadították Dukla lengyel városkát. A 4. ukrán front 1. gárda hadseregének egységei Medzilaborectől északra átlépték a csehszlovák határt. Aznap egy 12 kilométer hosszú és 3 kilométer széles területet sikerült felszabadítaniuk • szeptember 21. - az ellenség által bekerített 1. gárda hadtest ideiglenesen elfoglalta Medvedzie, Nižná Písaná, Dobroslava, Korejov- ce, Šarbov és Krajná Porub- ka szlovákiai falvakat. A felkelő egységek Martin után Túrócból és a Felsó-Nyitra mentéről is visszavonultak • szeptember 22. - felszabadult Tallinn- a felkelő egységek sikeres támadást hajtottak végre Telgárt térségében és megközelítették Poprádot- a Horthy-kormány békét ajánlott fel az amerikai és angol kormánynak • szeptember 23. - a szovjet hadsereg egységei átlépték Magyarország határát- az angol-amerikai légierő ismételten bombázta Brati- slavát -tmPéldamutatás Tušimicében
