Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-17 / 220. szám, hétfő

V>JH> M int mesében a „hol volt, hol nem volt“, úgy kívánkozik ez írás bevezetőjének a válasz arra a kérdésre: Mi az Iródia? A CSEMADOK érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezete és a járá­si könyvtár közös kiadványa a kezdő irodalmárok országos ta­lálkozóiról. Az eddig megjelent négy füzet egyenként 200 pél­dányban adta közre mindazt, amit az ezekre a találkozókra alkal­manként összeverődött 60-70, az irodalom, mint a számára legkóz­mást, mint a követendő értékeink, lehetőségeink és olykor határaink megmutatását. A tájékozódási pontok figyelembe vétele vagy fi­gyelmen kívül hagyása természe­tesen mindenkinek szuverén joga. Az Iródia kihívás az alkotásra és az együttgondolkodásra, mert a művészi alkotás maga is ki­hívás...“ Ilyen szándékkal találkoztak leg­utóbb is az időközben megalakult Iródia Fórum tagjai. Ennek olyan irodalmárok lehetnek a tagjai, akik az országos találkozóra beküldik alkotásaikat és az értékelő bizott­ság tagjaitól négy pozitív véle­ményt kapnak. Ez a feltétele an­nak is, hogy írásaikat az Iródia- füzetekben közölhessék. Csak az így kiemeltek alkotásait értékeli nyilvánosan a „nagy“ Iródia. Az Iródia Fórum találkozásai így se­gítik a legtehetségesebbeket? hi­szen ezeken az összejöveteleken a felolvasott verseket, novellákat tapasztaltabb irodalmárok irányí­tásával elemzik. Persze a dolog így leírva túl egyszerűnek tűnik fel. tabb toliforgatók az eszköz, a szerszám - a nyelv - megismer­tetését is felvállalhatnák. Természetesen a fenti megálla­pítást nem lehet általánosítani, hi­szen az egyes füzetekben olyan alkotások is olvashatók, amelyek nyelvi színvonalukat tekintve is a közölt gondolatok szintjén áll­nak. A fiatal költők közül megnye­rő Patus János, aki a kötött formá­kat tanulja. Krausz Tivadar lírai groteszkjei már egy sajátos költői világ körvonalait sejtetik. Hizsnyai Zoltán verseiből nemcsak a rá­döbbentő gondolat, de a közlés puritán egyszerűsége is sugárzik. Farnbauer Gábor absztrakt nyelve a lényegkeresés nagy küzdelmé­ről beszél. A legnagyobb megle­petést azonban Zsemberi Etelka versei okozták. Ennek az alig ti­zenhat éves lánynak a versei az itt-ott feltünedező nyelvi melléfo­gásait leszámítva, rendkívüli érett­ségről vallanak. A prózával pró­bálkozók esetében könnyebb a helyzetem, hiszen Czakó Jó­zsef, Talamon Alfonz és Hogya VILÁGKÖNYVTÁR A vállalás tisztessége AZ IRÓDIA-FÜZETEK NÉGY SZÁMÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL vetlenebb önkifejezési forma iránt érdeklődő fiatal eddig létrehozott. Erről egyelőre ennyit. A csehszlovákiai magyarok nemzetiségi kultúrájának legerő­teljesebb részeként teremtő és ható irodalom felszabadulás utáni folyamában a legutóbbi esztendő­kig fontos szerepet szántak a nemzedéki antológiáknak. Ezek a több-kevesebb belső összetartó erőt mutató antológiák voltak elin­dítói több, ma már irodalmunk él­vonalába tartozó írónak és költő­nek. Persze már az 1970-ben megjelent Egyszemű éjszaka köl­tői, de a két évvel később kiadott Fekete szél prózaírói sem mutat­tak különösebb „hajlandóságot“ erre a nemzedéki összetartozás­ra. Ennek a „nemzedékesdinek“ az erőszakolt voltát végérvénye­sen igazolta a fiatal költők és kép­zőművészek Megközelítés című antológiája. Míg az előbbiekben, beleértve az 1945 után korábban kiadott antológiákat is, csak olyan költők, írók szerepelhettek, akik­nek még nem volt kötetük, addig a Megközelítés megjelenésekor az ott bemutatott költők egyikének már megjelent az első kötete, má­soknak pedig közveltenül megje­lenés előtt állt a Madách Könyvki­adóban. Az ilyen formai jegyek után aligha szükséges arról bő­vebben szólni, hogy az ezekbe az antológiákba „szorított“ költők és prózaírók alkotói és szellemi po­tenciálja mennyire különböző volt. A Megközelítésből pedig kimarad­tak olyan fiatal költők, akiknek alig egy-két esztenclővel később a meginduló Főnix Füzetek soro­zatban önálló kötete jelent meg. Ebből is látható, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek­ben jelentkező fiatal költészet ne­hézségi nyomatéka túlnőtt a fel- szabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom „nemzedékes- di“ játékán. Nyíltan be kell ismer­nünk, hogy az érsekújvári Iródia találkozókon résztvevő fiatalok legtehetségesebbjei jelen vannak ugyan sajtónk irodalmi rovataiban és az Irodalmi Szemle Holnap ro­vatában, s közülük kettőnek-há- romnak a kötete is a Madách Könyvkiadó szerkesztőinek aszta­lán található, az igazi áttörés - a jelenlét - még késik. Voltak tehát antológiák, erő­sebb vagy gyengébb kohéziójú csoportok, de a járási könyvtár és a CSEMADOK helyi szervezet égisze alatt most kibontakozó cso­port erejét nem múlták felül. Hat- vanan-hetvenen vannak, s ha azt írom, hogy a Bodrogköztől a Csal­lóközig, nem állítok semmit. Tisz­tább a kép, ha azt írom: a kokszo­lókemencétől a gimnázium padjá­ig, hiszen számukra sem a létezés helye, hanem a minősége a meg­határozó. Ez olvasható ki a négy sokszorosított Iródia-füzet egye­netlen színvonalú írásaiból, s a második számú füzet program- nyilatkozatából: ,,Az Iródia a ru­galmasság, nyitottság, fejlődóké- pesség, EGYÜTTGONDOLKO­DÁS iskolája szeretne lenni. Ezért a tájékozódási pontok megterem­tését tűzte ki célul. Ami nem jelent Az önmagukra figyelés aligha hoz­hat tartós eredményt, ezt tudják valamennyien, ezért közük az egyes füzetekben az ajánlott szakirodalmat vagy az elolvasan­dó könyvek listáját. Az effajta találkozóknak lehet bármilyen őszinte, magávalragadó és lelkesítő is a hangulata, mindig az eredmény, a megszületett alko­tások minősége a döntő. Még az oly kiváló viták sem segítik a fiatal költőt vagy prózaírót az alkotás meghitt óráiban. A vitában elhang­zó utólagos vélemények ütközeté­ben egyformán megmérettetik a kiküzdött vagy a ki nem harcolt gondolat. A döntő ütközet végül is mindig az alkotás magányában zajlik. EZért sem lehet mindenható az Iródia-tagok családja, de má­sért sem. Szükség lenne a közlés lehetőségére, hogy ne csak az Iródia-füzetek, de sajtónk irodalmi rovatai is időnkénti fórumává vál­hassanak a fiatal irodalomnak. Természetes elvárás az is, hogy a SZISZ lapja, az Új Ifjúság kezdő irodalmárok segítését szolgáló rovatában, az Új Hajtások-ban időközönként közöljön az Iródia köre tagjainak alkotásaiból is. Aligha okozna ez gondot más lap irodalmi szerkesztőinek, hiszen az Iródia-füzetek anyaga kínálkozik a válogatáshoz. Az utóbbi időben csak a Nő hetilap írt ki pályázatot fiatal irodalmárok számára, ami sok is és kevés is. Sok, ha arra gondolunk, hogy lapjaink irodalmi rovataiban aránytalanul kevés hely jut a fiatal irodalmároknak, kevés, ha az irodalmi pályázatok hiányára tekintünk. Bár ez az írás nem tekinti fel­adatának az egyes Iródia-füzetek értékelését, s tudatában vagyok annak is, hogy az ott olvasható versek, novellák sokszor csupán a tehetség lehetséges útjait - oly­kor csak zsákutcáit - jelzik, mégis­csak szólni kell a legszembetű­nőbb jelenségekről.­Mindenekelőtt a füzetek esetle­ges, hevenyészett szerkesztésé­ről, az egyes írások siralmas nyel­vi állapotáról tennék említést. Nem ártana jobban odafigyelni, hogy az érdeklődésre kétségtelenül szá­mot tartó írások megfelelő nyelvi színvonalon kerüljenek közlésre. Az Iródia gondját viselő tapasztal­György tolla alól nagyobb nyilvá­nosságot érdemlő novellák kerül­tek ki eddig is. Ez a hevenyészett számbavétel csupán egyetlen esztendő hoza- déka, amelyhez mások egy-egy jól sikeredett verse vagy novellája is csatlakozik, mintegy jelezve a tehetséget. A név szerint ki­emeltek minden tekintetben ere­deti tehetségek, határozott útkere­sők, akik nagyobb figyelmet, de még nagyobb türelmet igényelnek. Úgy vélem, elérkezett a pillanat, hogy az Iródia szélesebb horizont­ra is tekintsen. Az első ilyen meg­nyilvánulása a most előkészület­ben lévő hatodik füzet lesz, amely­ben a fiatal szlovák költők és pró- zairók alkotásaiból válogatnak majd. Ez a törekvés azonban nemcsak a fordításokban kell, hogy megnyilvánuljon. A szaka­datlan figyelem más tekintetben is fontos lenne. Néhányan az Iródia tagjai közül bátor, határozott véle­ményt formálnak egymás versei­ről. Nem lenne hasztalan, ha ezt a kritikusi bátorságot, fiatalos őszinteséget esetleg a csehszlo­vákiai magyar irodalom frissen megjelenő alkotásai irányában is gyakorolnák. Vannak, akik a fiatalok próbál­kozásaiban olykor csak a kísérle­tezést, a mindenáron eredetieske- dő szövegeket veszik észre. Látni kell azonban, hogy a múló divat­áramlatoknak tapasztalhatóan ke­vesebb a nyoma az Iródia kör tagjainak verseiben, novelláiban. Az eljövendő sikert a kimondásra szánt gondolat, a forma kiérlelése és a szüntelen kérdezés sejteti. Ehhez ők nem igényelnek mást, csak türelmet és bizalmat. Dolgoz­ni már most dolgoznak, legalább is azok, akik komolyan gondolják. Felismerhetők kapcsolódási pont­jaik a kortárs csehszlovákiai ma­gyar irodalom legjobbjainak alko­tásaival, de egyben látható az előttük járók alkotói módszerének megkérdőjelezése is. Ugyanakkor rengeteg a tanulnivalójuk, s ez nemcsak tőlük, de a kívülállóktól is huzamosabb türelmi időt kiván. így lehet csak hamarosan vállalásuk tisztessége mindannyiunk, fiata­labbak és korosabbak tisztessé­ge. DUSZA ISTVÁN • Három kötetben adta ki nem­rég a szovjet-német írók antológi­áját az Alma-Atában működő Ka­zahsztán Kiadó, amelyet 1920- ban alapítottak Orenburgban, és amely a Szovjetunió ázsiai terüle­tein élő német anyanyelvű írók műveinek kiadásával foglalkozik. Ezzel egyidejűleg' az NDK-beli Volk und Welt kiadó is közreadott egy egykötetes válogatást a szov- jet-német prózai ráktól. Az alma- atai egyetemen német tanszék működik, amely a lipcsei egyetem­mel tart fenn tudományos kapcso­latot. Intenzív munka folyik a kazá- nyi egyetem német tanszékén is. A kazah főváros rádiója kazah, orosz, ujgur és koreai adása mel­lett heti öt órán át sugároz német nyelvű műsort. Az altájvidéki Szlavgorodban ,, Rote Fahne“ címmel jelenik meg az 1941-ben a Volga menti Engels (Pokrovszk) vidékéről áttelepült németség heti­lapja. A Volga-vidékre még a XVIII. században érkeztek az első német telepesek. 0 Denis Diderot 1784. július 20-án hunyt el Párizsban, abban a palotában, amelyet II. Katalintól kapott. A XVIII. század francia irodalmának kiváló képviselőjét hazája Diderot-év rendezésével ünnepli. A bicentenárium alkalmá­val főleg a reimsi Malraux Művelő­dési Ház lesz sok rendezvény helyszíne. Diderot a közeli Lang- ress városkában született. Párizs­ban az UNESCO októberében rendezi azt a tanácskozást, amely a nagy francia enciklopedista te­vékenységével foglalkozik majd. A Commedie Francaise felújítja darabjait, amelyeket vidéken is műsorra tűznek. A legérdekesebb azonban, hogy tizennyolc kötet­ben kiadják a metszetekkel díszí­tett Enciklopédiát. • A vietnami realista próza első jelentős képviselője, Ngo Tat To munkásságát méltatták Hanoiban az író születésének kilencvenedik és halálának harmincadik évfordu­lóján. A klasszikus vietnami és kinai műveltségből merítő konfuci­ánus tudós 1894-ben született a Hanoitól észak-keletre fekvő Ha Bac tartomány egyik falucskájá­ban, és 1954 áprilisában, kevéssel a francia gyarmatosítók felett ara­tott győzelem előtt hunyt el. Ngo Tat To a modern vietnami iroda­lom egyik legjelentősebb alakja: mint a klasszikus iskola utolsó képviselője és az új nemzedék első realista írója, ő az összekötő kapocs a vietnami irodalom két korszaka között. Új könyvek CSELÉNYI LÁSZLÓ: Téridő-szonáta Cselényi László költészete koz­mikus távlatú és jellegű - ezt fejezi ki a kötet címét adó metafora. Lényegi vonása a végtelenséget érzékeltető és kihívó áradás, a va­riációk parttalansága, amelyet egybefognak a föl-fölbukkanó ve­zérmotívumok. Költői szemléleté­nek alapját korunk irodalma, filo­zófiája és természettudományos világnézete képezi, belőlük kiin­dulva keresi merészen eredeti módszerekkel a művészetek örök célját, a harmóniát. Nyersanyaga mindig az élet, a megismert világ, amelyből valóságos mikrokoz­moszt teremtett, még jobban meg­közelítve az eszményinek, egye­dül lehetségesnek elképzelt, vég­leges Szöveget. A kötet egy negyedszázad eredményeinek összegezése, de több is annál. Valamennyi darabja megjelent már kötetben, az új összefüggésekbe kapcsolt új kompozícióba foglalt versek most mégis új, más oldalukat tárják elénk, új megvilágításba kerülnek, és határozottabban érezhetővé te­szik ennek a makacsul épülő élet­műnek a belső összetartó erejét. Cselényi I/iszlo-szonáta Mndtirb Mese és tudomány ,,A régi öregek meséje szerint a csillagok nappal alszanak, és estefelé ébredeznek, amikor a Nap készül éjszakai pihenőre. Ilyenkor valóban úgy pislognak, hunyorog­nak, mintha a szemüket dörzsöl- getnék“. így kezdi „meséit“ S. Tóth László csillagász, akinek könyvét a Móra Kiadó szekesztői öt éven felülieknek szánják s bizony a felnőtt olvasó is szívesen szá­mítja magát ebbe a tágas korosz­tályba. Miért? Mert szép, szabatos A Viola irodalmi kávéház húsz éve Prága kuturális életében egyedülálló szerepet tölt be a Viola irodalmi kávéház. A százéves prágai Nemzeti Színház közelében álló épület több mint húsz esztendeje fogadja a költészet barátait. A két évtized alatt 1002 önálló műsort adtak elő a Violában, összesen 5558 alkalommal. A vidéki előadásokkal együtt pedig több mint 6 ezer Viola­programot élvezhetett a közönség. A kávéház hangulatos pódiumán a klasszikus és modern cseh költészet legszebb darabjai, valamint a világirodalom remekei hangzanak el estéről estére neves előadóművészek tolmácsolásában. A kávéház irodalmi estjeit eddig több mint 400 ezren látták, s a műsoroknak 200 zenész, 50 énekes és 397 színész közreműködője volt. Legnagyobb sikerét a Viola az Egy éjszaka Ham­lettal című programmal aratta, amely Vladimír Holan azonos című verse alapján készült és eddig 130-szor került műsorra. Több mint 100 előadást ért meg Miroslav Horníček Provence-i levelek című műsora, Cocteau Emberi hang című monológja és A prágai nép dalai összeállítás. Az irodalmi kávéház műsorait nemegyszer átvette a rádió és a televízió, több programját pedig hangle­mezeken is forgalmazzák. Sokan kedvelik a Találko­zások címmel megrendezett esteket is. Ezeken meg­hívott hazai és külföldi költők mutatják be verseiket. Nemrég pédául kilenc szovjet költővel találkozhatott a kávéház közönsége. Szombaton délutánonként a gyerekeké a Viola. A legszebb cseh népmesékből, népi mondókákból és népzenéből kapnak ízelítőt. A húsz év története is bizonyítja, hogy az emberek - s főként az ifjúság - szeretik a szép szót, s hogy ma is van érdeklődés a költészet iránt. A Viola sokban hozzájárult az ifjúság olvasási kedvének felkeltésé­hez, a vers népszerűsítéséhez minden korosztály körében. (ORBIS) magyar nyelven mondja végig me­séit a szerző, tizenhét kis fejezetre tagolva a legfontosabb csillagá­szati ismereteket, azzal kezdve, hogy megszámolhatók-e a csilla­gok, és azzal végezve, hogy hol van a világ közepe. A válaszok persze nemcsak mesések, hanem tudományosak is, és S. Tóth Lász­ló egyik érdeme éppen az, hogy jó arányérzékkel állítja párba a kép­zeletet és az ismeretet, tudja, hogy mennyi az elég. Mértéktartó az adatok, törvények közlésében, de a természeti történések költői méltatásában is. A csillagok országútja tehát jó könyv, de hogy hatásos legyen, ahhoz szépnek is kell lennie, örömmel nyugtázhatjuk, hogy ez is sikerült, mert a nagy alakú könyv a Móra Kiadó legszebb ki­adványai közé sorolható. Szép papíron, jól olvasható, nagy betűk­kel, szellős tördelésben, vonzó, de nem hivalkodó külsővel jelent meg. Az illusztrációk, Makovecz Benjámin színes rézkarcai nem­csak méltóan díszítik, hanem tovább mondják a mesét, tárgy­szerűen pontosak; a ködös kékek, zöldek, vörösek egységes hangu­latot árasztva vezetik és gyönyör­ködtetik az olvasót. L. J. ÚJ SZÓ 4 1984. IX. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents