Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-14 / 191. szám, kedd
Nagyobb érdeklődés A Magyar Területi Színház bemutatóinak visszhangja a szlovák és a cseh nyelvű sajtóban A hogy a világban mindenütt szükség van az egymásra figyelésre, úgy a „színésztársadalom“ is egyre inkább szükségét érzi a kölcsönös odafigyelésnek. A tömegkommunikációs eszközök, s elsősorban a sajtó semmi mással nem pótolható összefogó és eligazító kapocs színház és közönség között. A Magyar Területi Színház bemutatóit nem csupán a hazai magyar sajtó, de a szlovák és cseh nyelvű napilapok és szakfolyóiratok is figyelemmel kísérik. Van, amelyik rendszeresen hírt ad egy- egy bemutatóról, mások alkalmanként kritikát is közzétesznek egy-egy előadásról. Ez nem valamiféle gesztus, hanem természetes tény, hiszen nemzetiségi színházművészetünk szerves része a csehszlovák szocialista színházkultúrának, művészeti életünknek. A SCÉNA 1984. május 14-i számában Juraj Velič színikritikájában leszögezi: ,,A komárnói Magyar Terület Színhez tudatosan és elválaszthatatlanul felzárkózott a csehszlovákiai szocialista színházak sorába." E sorok írója úgy érzi, hogy a felzárkózás sokkal korábbi keltezésű cikkben is érvényes tényként szerepelhetett. Ma is jólesik olvasni. Komáromban az elmúlt évadot Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak című drámája nyitotta meg. A csehszlovákiai bemutató rendezője, Konrád József érdemes művész, valamint Kmeczkó Mihály dramaturg igazította színpadra a teljes terjedelmében soha be nem mutatott művet. A bemutató után a Pravda 1983. november 18-i száma fényképes tudósításban számolt be az eseményről. A Hlas l'udu kritikája kétségbe vonja a darabválasztás helyességét. Szerinte a klasszikus magyar drámairodalom más darabja fontosabb lehet színházunk közönsége számára. E megállapítást elsősorban a dráma szerkezeti egyenetlenségével magyarázza: az irodalomtudomány szerint az eredetileg ötórás játékidőt felölelő mű első négy felvonása tulajdonképpen expozíció és a konfliktus csak az ötödik felvonásban bontakozik ki. A megvalósult előadáson a közönség érdekes történetet lát, amely valószínűleg tetszik is majd - állapítja meg a kritikus. Ez egyértelműen a már jelzett dramaturgiai beavatkozások eredménye. A társulat Kassára (Košice) is ellátogatott ezzel a produkcióval. A Východoslovenské noviny (1984. november 4.)-ben olvasható kritika a müsorválasztást helyesnek véli, hiszen a török hordák által veszélyeztetett Magyarországon játszódó történet konfliktusához hasonló helyzet áll fönn ma is: ,,Ma talán nem létezik ilyen ,,török veszély “ nem csak a közép-európai civilizáció, de a nukleáris veszély következtében az egész emberiség szempontjából?" Kiemeli a Drafi Mátyás által megformált Kém szerepét, aki nem csupán kommentátor és megfigyelő, de egyben a cselekmény aktív részese is. A MATESZ komáromi együttese óriási feladatot vállalt magára Brecht-Weill Koldusoperájának színrevitelével. Az előadást ráadásul egy ambiciózus fiatal, ám a társulatot korábban közelebbről nem ismerő rendező, Miro Procházka vitte színre. A Ľud 1984. január 31 -i számában P. Lukáčik tollából jelent meg egy elemzés, amely a díszlet - Platzner Tibor munkája - kifejező szimbolikájának kiemelése után a rendezés erényeit taglalja: „ Procházka visz- szafordítja a művet eredeti formájába. Szórakoztat, ugyanakkor szatírát is teremt." elismeréssel szól Kucman Eta Polly-alakításá- ról, akinek song-éneklése természetes, mentes a patetizmustól. Varsányi Mari Lucy-ját, Holocsy István Bicska Maxi-ját és Boráros Bröwn-ját emeli még ki a Ľud kritikusa. Végül - szokatlan befejezésként - a Kmeczkó Mihály dramaturg által szerkesztett gondos-gazdag műsorfüzet értékeit említi. A Hlas l’udu Kellemes meglepetés című, 1983. december 29én megjelent kritikája a rendező és a korrepetitorok (Stubendek István és Zsákovics László) jó együttműködésének eredményeként tünteti föl a dalok színvonalas interpretálását. A rendezés további erénye, hogy „ sikerült a szerző alapvető elképzeléseit és szándékait megtartani. “ Sikerült párhuzamot vonni a gengsztervilág és a burzsoázia között, rámutatni a pénz mindent elsöprő hatalmára. A kritika szerint Szentpétery Ari (Peachumné) pályafutásának egyik legjobb alakítását nyújtotta. Platzner Tibor díszlete nem csupán a mű alapgondolatának tiszta tolmácsolója, de „egyszerűségével“ a színház tájoló jellegének is megfelel. A Film a Divadlo 1984/8. száma - Alexander Karšay tollából - egyértelműen kedvező hangon méltatja az előadást, mind a rendezői, mind a színészi teljesítmények szempontjából. A főszereplők (Holocsy István, Dráfi Mátyás, Kucman Eta, Szentpétery Ari, Ferenczy Anna) mellett külön csodálni való teljesítményként méltatja a bemutatón sérülést szenvedett Tóth Erzsi helyett beugró Varsányi Mari Lucy-alakítá- sát. A rendezőnek az eredeti brechti gondolatot és koncepciót megőrizve saját művészi törekvéseit is úgy sikerült beépítenie az előadásba, hogy az megőrizze stílusegységét, tisztaságát. Valamennyi kritika szerencsésnek és sikeresnek tartja a Frank Towen koreográfussal való együttműködést: „a rendezővel egy olyan közös nyelvet alakítottak ki, melyben a drámai-, zenei- és mozgáselemek szerves gondolati- és stílusegységgé kovácsolódtak." Szembeötlő tény, hogy a szlovák és cseh sajtóban megjelent egyöntetűen pozitív véleményekkel ellentétben a magyar nyelvű lapokban megjelent kritikai visszhang eléggé vegyes, sőt elmarasztaló volt. Az idézett írások mellett a bemutatóról tudósított a Pravda 1984. január 14-i, a Rudé Právo 1984 január 5-i, a Ľud január 25-i, valamint a kassai előadásról a Večer 1984. március 9-i száma.' M iro Procházka másik munkája a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére műsorra tűzött Bukovčan-drá- ma, a Mielőtt a kakas megszólal... rendezése volt. A Hlas ľudu március 3-i számában megjelent kritikában olvashatjuk, hogy maga a szerző kijelenti: „ez a dráma nem a Szlovák Nemzeti Felkelésről szól, csupán egy, a Felkelés leverése utáni éjszakán játszódó, tíz ember életének legszörnyűbb éjszakáját ábrázoló dráma." A színház helyesen választott, hiszen ez a mű Bukovčan legjobb drámája. 'Időszerűségéből semmit sem veszített: megszületése után tizenöt évvel is éppoly erővel szól az emberi méltóság megőrzésének nehézségeiről, mint annak idején. A kritika szerint a dramaturgiai-rendezői beavatkozás a szerző poétizmusától idegen irányba módosította az egyes figurák (Šustek doktor, Fanka...) megjelenítését. A Ľud 1984. március 9-i száma a személyi egzisztencia és a tiszta lelkiismeret kulcskérdéseit kibontó drámaként emlegeti a müvet. Alexander Karšay egyértelműen pozitívumként említi a korábban felrótt beavatkozásokat és módosításokat. A Film a Divadlo 1984/14. számában szintén Karšay tollából olvashatunk recenziót, amely a különféle embertípusok tiszta felmutatását, valamint a kiváló prágai koreográfussal, Frank Towennal történt ^ együttműködést dicséri. A prágai Lidová demokrace 1984. március 29-i számában Petr Hudák írt recenziót a Mielőtt a kakas megszólal... előadásáról. A bemutatóról beszámolt még a bratislavai Pravda (1984. március 9.), a Lidová demokrace (1984. április 11.) és a Večerník (1984. február 23.) A MATESZ ezzel a produkcióval vett részt a nyitrai színházi szemlén, amelyet ebben az évben tizenkettedik alkalommal rendeztek meg. A Pravda 1984. június 6-i 132. számában Miloš Mistrík ír a Nyitrán látott előadásokról, így a Mielőtt a kakas megszólal.. .-ról is. Állásfoglalásának lényege, hogy Bukovčan drámájának effajta értelmezése nem adja vissza a mű értékeit, inkább tompítja azokat. Az egyes alakok megjelenítésében számos ellentmondást vél felfedezni, amelyek véleménye szerint, megtörik a mű alapvető belső motivációit. A Nové srtovo 1984. június 7-i, 23. száma Vladimír Štefko tollából közöl recenziót az eseménysorozatról. A Magyar Területi Színház előadását a pszichikai és erkölcsi dilemmák elemzése helyett a külsődleges eszközök, a felszínes attraktivitás áldozatának véli. Egyébként a MATESZ ezzel a produkcióval a XII. nyitrai színházi szemlén elnyerte a legjobb dramaturgiai és eszmei munkáért meghirdetett díjat. Az előadásról kritikát közölt a Scéna című cseh színházi folyóirat 9. számában Jurij Velič. Kiemeli azt a szándékot, miszerint az előadás konkrétan a ma emberéhez szól, a ma problémáit mutatja fel. Szakmai szempontból is elismeréssel illeti a szereplőgárda kollektív játékát. A komáromi együttes utolsó bemutatója Carlo Goldoni A legyező című színmüve volt, Konrád József érdemes művész rendezésében. A bemutatóról beszámolt a Pravda 1984. június 21 -i száma. A MATESZ kassai Thália Színpada Braginszkij-Rjazanov A Bagoly című vígjátékával kezdte az évadot. Az eseményről beszámolt a Smena 1983. november 19-i száma, valamint a Východoslovenské noviny 1983. december 6-i száma. Gizela Miháliková a Pravda 1983. december 28-i, 306. számában ír az előadásról. Megjegyzi, hogy nem a bemutatót, hanem valamelyik vidéki reprízelőadást látta. A játék így is megtartotta ritmusát. Könnyed előadás, melyet külsőségekre épülő jellemábrázolás, játékosság jellemez. Rendezte Dana Kapitáňová. Második bemutatóján új szlovákiai magyar drámaírót avatott a MATESZ Thália Színpada. Mészáros László Egy tanú idézése című drámája Fábry Zoltánt idézte meg. A bemutatóról tudósított a Pravda 1984. január 26-i, a Ľud 1984. január 24-i száma. A kritika sikeres drámai próbálkozásként summázza az előadást. A prágai Színházi‘Akadémia végzős hallgatójának, Horváth Lajosnak hozzáértő, jóérzékű rendezését méltatja. Kiemeli a fiatal Szőgyéni Tibor Fábry-alakítását, valamint Platzner Tibor több szimbólummal építkező szimultán színpadképét. A Východoslovenské noviny kritikusa írja, hogy az előadásnak kellő hőfoka és dinamikája van, igazolja ezt’a közönség reakciója: az évadban ezt az előadást kísérte a legnagyobb érdeklődés. A Thália Színpad harmadik bemutatója Páskándi Géza Egy ember, aki megunta a bőrét című műve volt. A Východoslovenské noviny 1984. április 11-i számában megjelent kritika elismerően nyilatkozik az előadásról. Kopócs Tibor díszletei között játszódó előadás rendezője Dana Kapitáňová, akit a próbák során baleset ért. A munkát Horváth Layosfejezte be. László Géza alakította Sganarille figuráját. Játéka meggyőző. Péva Ibolya, a Miskolci Nemzeti Színház művésznője vendégként kettős szerepét - Martina és Jacqueline - nagy rutinnal és komédiázó kedvvel oldotta meg. Az évadzáró bemutató Ján Jílek A csodálatos Borbála-ág című meséje, illetve népi játéka volt. Erről a cseh, illetve szlovák sajtóban ez idáig nem jelent meg kritika. \ pz az összefoglaló a teljesség ^ igénye nélkül készült; képet ad arról, hogy a szlovák és az utóbbi időben a cseh sajtó is nagyobb figyelemmel kíséri színházunk munkáját. Jóleső és okulást, tanulságot kínáló ez a fokozódó érdeklődés. KISS PÉNTEK JÓZSEF- ÚJ FILMEK Viadukt (magyar) Ki volt Matuska Szilveszter? Szadista őrült, tébolyult megszállott avagy szélsőjobboldali csoportok által mozgatott és manipulált kétes egzisztenciájú férfi? A kérdésre Simó Sándor filmjétől várunk választ, de nem kapunk érthető és világos feleletet. A Viadukt című magyar-amerikai-NSZK közös vállalkozásban készült alkotás az 1931-es biatorbágyi robbantás filmes feldolgozása a vasúti katasztrófa szorongató látványos- ságú rekonstruálásán túl ugyanis szinte semmit sem mond el sem a merénylő személyéről, sem a merénylet előkészítésében. A bűntény voltaképpen még ma is megoldatlan rejtély, okait homály fedi. A film a hajdani újsághírnyi tény feldolgozása a nyugati politikai krimik stílusában. Ez alapjában véve izgalmas is lehetne, ha a film alkotógárdája kihasználná a témában rejlő lehetőségeket, idegborzoló hatásokat, s valóban vérbő kalandfilmet készített volna. Ha a politikai, társadalmi háttér hiteles megrajzolása, kidomborítása helyett a krimivonulat kibontására törekedtek, akkor nem lett volna Michael Sarrazin amerikai színész Matuska Szilveszter szerepében a bűntény indtítékairól, okairól, s arra sem ad magyarázatot, mi motiválta a merénylet társadalmi, politikai körülményeit és félelmetes hatását. Történelmi tény, hogy 1931. szeptember 12-én éjjel Matuska Szilveszter robbantotta fel a biatorbágyi vasúti viaduktot. S történelmi tény az is, hogy Horthy Magyarországának uralkodó osztálya e merényletet ürügyként használta fel a statáriális eljárás bevezetésére s azonnal eljárást indított a magyar kommunista mozgalom néhány vezetője ellen. A gaztettet tehát a kommunisták művének nyilvánították, alapot teremtve ezzel a rögtönbíráskodás bevezetésére a forradalmi kirobbanások megakadályozása céljából. A történészek véleménye viszont ma is megoszlik arról, hogy a magyar politikai rendőrségnek, illetve a szélsőjobboldalnak volt-e része A gyilkos esernyő szabad megfeledkezniük a krimiszabályzatokról, a mit, miért, ki, kicsoda kérsédekről. így a film krimiként is unalmas. Á legnagyobb hiányérzetet azonban mégiscsak az okozza, hogy az alkotás nem ad magyarázatot arra, hogy a katasztrófa mennyire eredt az akkori magyar politikai, társadalmi rendszer lényegéből, milyen közegben történt meg, s milyen törvényszerűségek motiválták megtörténtét. Marad hát a fikció, a helyenként képtelen és valószínűtlen szituációk, a politikai háttér felvázolásában. A külföldi színészsztárok, úgy tűnik föl, nem tudnak mit kezdeni szerepükkel. Michael Sarrazin rokonszenves, érzékeny figurát formál Matuska alakjából, olyan egyéniséget, akiről nehéz elhinni, hogy tetteit őrület vagy pusztító megszállottság mozgatta, esetleg fasiszta kalandor volt, akit sötét jobboldali hatalmak befolyásoltak. (francia) Pehelykönnyű ez a francia film; nem azért, mert vígjáték, s a nevetés illékony, hanem mert súlytalan a forgatókönyve. Az alkotók a képtelen félreértésekből és mulatságos hajszákból ugyanis nem tudtak maradandó értékű gondolatokat, emlékezetes magatartásokat kibontakoztatni. Pierre Richard játékán ugyan ezúttal is nevethetünk, de ez csak afféle igénytelen kánikulai szórakozás. Pierre Richard-t, a korábbi filmjeiben felemás cipőben csetló-botló magas szőke férfit most nem félénk, sete-sután szerencsétlen- kedó hősként láthatjuk, hanem kétes értékű reklámfilmek magabiztos szerep- Jőjeként, aki már nem riadozó kisember, mint eddig, talán ezért is találjuk kevésbé rokonszenves és szánandó figurának. Bár ebben a filmben is ártatlan, mégis fantasztikus kalandokat szenved el, merő félreértésekből, így kerül egy hatalmas maffia karmai közé, ezért figyeli ót árgus szemmel a rendőrség. Hogy e jelentéktelen színészecske bérgyilkos lenne? Hát akkor miért törnek az életére? Gérard Oury rendező filmje kissé hevenyészett. Humorforrását csupán a szituációk, nem pedig az emberi jellemek táplálják és szívesen építkezik elkoptatott ötletekből. -Nem az a baja e bűnügyi Pierre Richard, a francia vígjáték főszereplője elemekkel átszőtt vígjátéknak, hogy egyes helyzetei visszaköszönnek, hogy maga az alaptörténet is ismerősnek tetszik. Legfőbb hibája, hogy csak a felszínt borzolja, s nincs egyetlen képsora, amelyre a moziból kijövet emlékeznénk vagy amire emlékezni egyáltalán érdemes.-ymúj skú 4 1984. VIII. 14.
