Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-14 / 191. szám, kedd
ÚJSZÓ 5 1984. VIII. 14. A marxizmus és az ember felszabadítása A brnói Ingstav Vállalat immár hatodik éve rekonstruálja a 14. századból származó streönói várat. A150 méter magas hegyormon tartósítják a várfalakat, s egyes részeit úgy építik újjá, hogy visszanyerjék eredeti formájukat. Ján Michálek ifjúsági munkacsoportja itt már mintegy 43 millió korona értékű munkát végzett. A rekonstrukciót négy év múlva fejezik be. A képen: Vít Julíny és Ivan Štec (jobboldalt) az eredeti falakat fúrja injektálás előtt. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Elősegítik a gyógyulást SZÓRAKOZÁSRA IS JUT IDŐ A marxizmus mindenekelőtt és főképpen az ember felszabadításának tudománya. Minden egyéb nem más, mint eszköz ahhoz, hogy ide eljussunk. Az ember gazdasági, társadalmi és kulturális emancipációja, belső erőinek felszabadítása, ezen erők szabad és teljes megvalósítása az alkotás folyamatában - Marx felfogásában ez az értelme a történelemnek és az emberről szóló tudomány egészének az ember saját történetében. Alkotó munkássá' gának kezdetétől elutasítja azokat a viszonyokat, „amelyekben az ember lealacsonyított, leigázott, elhagyott, megvetendő lény“. Már a hegeli jogfilozófia kritikájához írt bevezetésében eljut ahhoz a fontos következtetéshez, hogy a demokrácia az egyetlen emberhez méltó társadalmi rendszer, keresi a demokrácia tényleges megvalósításának a formáit, s meg is találja őket a kommunizmus eszméjében. Ezt az álláspontot osztotta Engels is, aki szerint ,,az embernek nem kell mást tennie, mint hogy saját magát ismerje, saját magán mérje le, saját lénye szerint ítélje meg összes életviszonyait, a maga természetének követelményei szerint igazán emberi módon rendezze be a világot, s megoldotta korunk rejtvényét“. De hogyan lehet a világot „igazán emberi módon“ berendezni? - ez a kérdés. Ennek megoldása során jutott' a Marx és Engels a történelem materialista felfogásához, a proletariátus világtörténelmi szerepének eszméjéhez. A proletariátus a tőkés kizsákmányolás láncaitól megszabadulva megvalósítja majd az általános emberi emancipációt, az embernek mint társadalmi lénynek a felszabadítását. Ezért Marx és Engels későbbi gondolatai és kutatásai egyáltalán nen? jelentik azt, hogy - mint ezt a marxizmust lebecsülök hangoztatjuk - „elhagyták“ volna az ember és a humanizmus gondolatkörét. Ellenkezőleg: szélesebb és mélyebb tudományos elemzés révén vetettek számot az ember valóságos viszonyaival, s világították meg az embernek mint „a társadalmi viszonyok összességének“ társadalmi lényegét. Eközben fejlődött az ember emancipációjáról szóló marxi elmélet, s az ember lényegéről és létéről, egyéni és történelmi kialakulásáról, haladásáról szóló tudományos koncepció is. Korai müveiben Marx eróteljé- sen hangsúlyozza az ember nembeli - emberi - lényegét, később leginkább az embernek mint a meghatározott - tókés - társa- dalmi-történelmi viszonyok termékének a valóságos funkcionálását elemzi, és azon dolgozik, hogy meghatározza az ember felszabadításának konkrét útjait és módszereit a kapitalizmus forradalmi megdöntésének és a kommunista formáció megszilárdításának folyamatában, ahol megvalósul az ember harmonikus fejlődése, és ahol „minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele“. M arx elmélyülten tanulmányozta az utakat ehhez a társadalmi állapothoz, amit úgy jellemzett, mint a szabadság birodalmát. „A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik, ahol megszűnik az a munka, amelyet a nyomor és a külső célszerűség határoz meg; ez a birodalom tehát a dolog természeténél fogva túl van a tulajdonképpeni anyagi termelés szféráján... Ezen túl kezdődik az az emberi erőkifejtés, amely öncél, a szabadság igazi birodalma, amely azonban csak a szükségszerűség e birodalmán mint bázisán virágozhat ki“. Ennek a Marx által világosan megfogalmazott társadalmi eszménynek a fényében a társadalmi fejlődés egésze úgy jelenik meg, mint az egyén személyiséggé való átalakulásának történelmi folyamata. De a marxista-leninista elmélet nem állítja azt, hogy szocialista társadalom megvalósítja az emberi erők és képességek egyenlőségét. „Amikor a szocialista egyenlőségről beszélnek, mindig társadalmi egyenlőséget, a társadalmi helyzet egyenlőségét és semmiképpen sem az egyes személyek fizikai és szellemi képességeinek egyenlőségét értik rajta“ - hangsúlyozta Lenin. Ebben a vonatkozásban nem szabad megfeledkezni arról, hogy Marx nagy fontosságot tulajdonít az emberi lét és fejlődés természeti-biológiai tényezőinek, az ember bio- tógiai természetének, ugyanakkor kimutatta az emberben a társadalmi és biológiai dialektikáját. Az a mód, ahogyan Marx felvetette az ember egyéniségének, lényegének, létének, társadalmi és természeti-biológiai fejlődésének a kérdését, rendkívül időszerű ma is. A termonukleáris világháború veszélye és más - nyersanyag-, energiai, demográfiai, ökológiai- globális problémák súlyosbodása shakespeare-i dilemma elé állítja az emberiséget: lenni vagy nem lenni? Már nem egyszerűen a személyiség fejlődésének a lehetőségeiről van szó, hanem magának az emberi nemnek a létéről. Az élettevékenység új feltételei- így a munkában és az ember mindennapi életében a stresszhelyzetek intenzívebbé válása, környzetünkben az örökletes rendellenességek gyakoribbá válásáért felelős kémiai és egyéb anyagok növekvő mennyisége - pesz- szimista, tragikus, sőt apokaliptikus színezetű megnyilatkozásokat váltanak ki az ember jövőjéről. Eközben természetesen még a kapitalizmusban is vannak törekvések ehhez az új helyzethez való alkalmazkodásra. Ez nyilvánul meg többek között az „alternatívák“ keresésére irányuló különböző nyugati mozgalmakban. Ezekben sok miden a kapitalista civilizáció ellentmondásos jelenségeikből következik, és a civilizáció ellen irányul. De elhibázott az a szándék, amely ezt a törekvést ki akarja terjeszteni a szocializmus világára is, ökönomizmussal vádolva a marxizmust. Marx és Engels hangsúlyozta: minden embernek hivatása, hogy minden irányban fejlődjék, ez az egyén életének az értelme, amelyet a társadalom révén valósít meg, de elvben ez a társadalom életének az értelme is. E zzel kapcsolatosan érdekes figyelemmel kísérni azt a vitát, amely Lenin és Plehanov között folyt. A szocializmus lényegét meghatározva Plehanov a következő megfogalmazást javasolta az új társadalomra: a termelés társadalmi folyamatának tervszerű szervezete „mind az egész társadalmi, mind az egyes emberek szükségleteinek kielégítése céljából“. Lenin ezt írta: „Ez nem elég. Efféle szervezetet talán még a trösztök is nyújtanak. Világosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy az egész társadalom javára (mert ez magában foglalja a terv- szerűséget is, s ugyanakkor ennek a tervszerűségnek az irányítójára is utal), és nemcsak a társadalom tagjai szükségleteinek kielégítése, hanem a társadalom valamennyi tagja teljes jólétének és minden irányú szabad fejlődésének biztosítása céljából.“ Lenin megjegyzéséből látjuk, hogy ellenvetését két pont okozta. Először a termelési folyamat tervszerű szervezetének nem kielégítő társadalmi meghatározottsága Plehonov megfogalmazásában. Lenin azt hangsúlyozta, hogy a társadalmi tulajdonon („az egész társadalom“) alapuló társadalmi termelésről kell beszélni. Másodszor Lenint nem elégítette ki Plehanov megfogalmazásában az, hogy eltért a marxi alapelvtöl, amelynek célja az egyén emancipációja, a teljes kibontakozáshoz szükséges feltételek megteremtése volt. Amikor Lenin továbbfejlesztette Marx és Engels téziseit, teljes mértékben tudatában volt annak, hogy az egyén felszabadítása csak a társadalom felszabadulásának, az egész társadalmi élet átalakulásának, az elnyomás és kizsákmányolás társadalmi alapjai megszüntetésének az eredménye lehet. Ám ez nem az egyén feladata. Az egyén emancipációja a munkásosztály felszabadulása révén valósul meg, s az egész társadalom felszabadulását, a szolgaság és a kizsákmányolás minden formájának a felszámolását fogja jelenteni. Ezért Marx arra buzdított, hogy a munkásosztályt, a tömegeket kell felkészíteni az uralkodó osztályok politikai hatalma ellen az uralkodó osztályok politikája elleni folytonos agitáció és e politikával szemben ellenséges magatartás útján. Ellenkező esetben a munkásosztály játékszer marad a kezükben. Ezt a gondolatot folytatja Lenin tézise, amely szerint a tömegek tudatának fejlesztése „egész munkánk“ alapja és elvi tartalma. Ezzel kapcsolatban emlékeztetünk arra is, hogy Marx első műveitől kezdve igyekezett megmutatni: a proletariátus számára egyáltalán nem lesz könnyű uralkodó osztállyá válni. Ehhez „az emberek tömeges változása szükséges... ami csakis gyakorlati mozgalomban, forradalomban mehet végbe; a forradalom tehát nemcsak azért szükséges, mert az uralkodó osztályt nem lehet más módon meg- dönteni, hanem azért is, mert a megdöntő osztály csak forradalomban juthat el odáig, hogy lerázza magáról a múlt egész szeny- nyét, és képessé váljék a társadalom új megalapozására.“ A mélyreható változások e téren az Októberi Forradalom után játszódtak le - először a Szovjetunióban, majd a többi szocialista országban is. Ez az átalakulás rendkívül komplexnek bizonyult, mert nem pusztán arról volt szó, hogy a munkásosztály uralkodó osztállyá, az ország legfőbb osztályává váljék, s következésképp megtanulja olyan kivételes problémák megoldását, amilyenekhez nem volt hozzászokva. Időközben ezeknek a problémáknak a lényege is gyökeresen megváltozott; az új társadalom nem elégedhetett meg azzal, hogy átveszi azokat a régi megoldásokat, amelyeket a kizsákmányoló társadalmi viszonyok uralmának kontextusában talált. Új megoldásokat kellett felfedezni, amelyek egybevágnak ennek az osztálynak a természetével, alapvető céljaival. L enin pontosan követi ennek a kérdésnek a marxi megközelítését, amikor azt írja, hogy „a proletariátus... nem mentes a tőkés társadalom fogyatékosságaitól és gyengéitől. Harcol a szocializmusért, s egyúttal harcol saját fogyatékosságai ellen.“ Úgy vélte, hogy az új viszonyok kialakulása „nehezebb, mélyrehatóbb, alaposabb, döntőbb jelentőségű, mint a burzsoázia megdöntése, mert ez a magunk renyhesége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzése fölötti győzelmet jelenti“. Ez alakít ki új társadalmi viszonyokat az emberek között, s olyan munka, amely hosszú évtizedekig tart V. ZAGLAGYIN -1. FROLOV A Perbetei (Pribeta) Efsz-ben az aratás idején 170 ember étkeztetéséről gondoskodtak a gazdaság korszerű konyhájának dolgozói. A felvételen Klobuš- ník Ilona 1ószakács munka közben. (Felvétel: -ita-) Több évszázada már (az első írásos feljegyzések a 16. századból valók), hogy a Thurzo-család, kihasználva a kénes víz gyógyító hatását, fürdőt épített Bojnicében. A mozgásszervi megbetegedések akkoriban gyakoriak voltak, hiszen a tágas kastényok, várak, paloták termei, a pompás berendezés, kényelem ellenére, nedvesek voltak. A 24^40 fokos víz „csodákat“ tett; az alig mozdítható fájós végtagok néhány hetes fürdőzés után mozgásképessé váltak.- Ezekre a hagyományokra építettünk tulajdonképpen mi is. Az infarktust, a balesetet szenvedett betegeket, a született mozgássérülteket és neurológiai eseteket kezeljük. Tavaly 2500 beteg töltött nálunk állapotától függően 21-56 napot - tudtuk meg Pavla Sládko- vá mérnöktől, a Baník gyógyintézet gazdasági vezetőjétől. A fürdőváros két intézetében 503 betegről 280 alkalmazott gondoskodik. Jövőre lesz 20 esztendeje, hogy átadták rendeltetésének a 200 ágyas Baník gyógyintézetet, amely 45 millió korona beruházással épült. A kétágyas, összkonfor- tos, erkélyes szobák kényelmet biztosítanak a betegeknek. Az egészségügyi ellátásról az épület minden szintjén egy-egy orvos és egészségügyi nővér gondoskodik.- A beutaltakat ebben az épületben kezelik, itt egy helyen minden megtalálható, amire szükségük van - folytatja a magyarázatot kísérőnk, miközben végigvezet az intézetben. A kényelmesen berendezett váróteremben csak néhányan ülnek.- Itt nincs tolongás, hosszú várakozási idó, mert mindenki már az első kivizsgálás után megkapja a kezelések pontos időrendjét - szólt hozzánk az ostravai Ján Stejskal, miközben fájós lábát simogatta. - Törött lábam megérzi a sok esőzést - mondta és mondott volna többet is, de Anna Jurí- ková rehabilitációs nővér megjelenése véget vetett a beszélgetésnek. - A kúrákat központilag időzítjük, a betegek naponta 3-4 (esetenként 6-8) féle kezelésben vesznek rész délután 15 óráig. Ezért fontos megtartani a kezelések időpontját - tudtuk meg. Az alagsorban található két medencében takarítónők szorgoskodtak, sikálták, majd bő vízsugárral mosták le a csempéket.- Kétnaponként délután cseréljük a vizet, reggelre már ragyogóan tiszta 34-40 fokos víz várja a betegeket - magyarázta a mérnöknő. - A kúrák végeztével elegendő szabad idó áll a betegek rendelkezésére. Aki csak teheti, ezt az időt, ha az időjárás nem szól közbe, a parkban tölti. Este 22 órakor van a záróra, addigra mindenkinek „otthon“ kell lennie. Aki pedig a gyógyintézetben marad, az sem unatkozik, hiszen rendelkezésére állnak a társalgók, a könyvtár, az olvasóterem, a tévéterem, valamint a nappali bár. De ez még nem minden. Betegeink számára félnapos, illetve a hétvégén egésznapos kirándulásokat szervezünk, amelyeket saját autóbuszunkkal bonyolítunk le. Az uticél Nitra, Piešťany, Partizánske, Číčmany, de eljutnak a Magas-Tátrába és Táléra is. A résztvevők csak az autóbuszköltségek fizetik, étkeztetésük biztosított, éppúgy mint az intézetben.- Igaz is, nézzük meg az ebédlőt - invitált kísérőnk. - Pácienseink naponta ötször étkeznek, az étrendet az orvos és a diétás nővér állítják össze. Szinte naponta ellenőrizzük az ételek mennyiségét és minőségét, nehogy a vendégek károsodjanak. Célunk, hogy megkapják mindazt, ami elősegíti gyógyulásukat - mondta határozottan. Miközben megtekintettük az ebédlőt és a tágas, világos előcsarnokot, megfigyeltük, hogy bent az épületben senki sem dohányzott.- Itt tilos a dohányzás, hiszen ez egészségügyi intézet. Sok betegünk eleinte kifogást emelt ez ellen, de később belátták, hogy mindez az ő érdekükben történik. Sőt, még az erkélyekeŕi sem cigarettázhatnak! Míg beszélgetünk a felvonóból kisebb csoport szállt ki, s indult a kijárat felé. Előzőleg közölték a portással uticéljukat.- Hetente háromszor a szomszédos Mier gyógyintézet kávéházában zeneszó mellett szórakozhatunk. Tegnap délután az állatkertet, azelőtt a várat néztük meg és elmegyünk minden kirándulásra is, hogy majd otthon legyen miről mesélni - mondták.- Vendégeink 30 százaléka visszatérő beteg, s aki már egyszer járt nálunk, ide akar jönni. Talán nemcsak a gyógyvíz, a kezelés miatt, hanem azért is, mert elégedettek szolgáltatásainkkal. (Egy beteg napi kezelési költsége 170 korona, s ez nem kevés.) A közös beruházással épített Bánik gyógyintézetben kezelt betegek a Tüzelőanyag és Energetikai Minisztériumhoz tartozó üzemek alkalmazottai. A gyógyintézet dolgozóinak segítőszándéka példás. Segítségükkel enyhül a fájdalom, mozdul meg a törött végtag, lesz biztosabb a lépése mindazoknak, akiket Bojnicében kezelnek. Az ő hozzájárulásukkal térhetnek vissza a munkahelyükre - immár egészségesen. PÉTERFI SZONYA
