Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-14 / 191. szám, kedd
Meghalt Milan Rázus elvtárs (ČSTK) - Milan Rázus elvtárs, háború előtti párttag, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja augusztus 11-én, szombaton 62 éves korában hirtelen elhunyt. Milan Rázus 1938 óta volt a CSKP tagja. Aktívan bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, ezért a második világháború végéig börtönben tartották. A felszabadulás után a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának alelnöke volt, majd az egységes ifjúsági szervezet megalakulása után a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke lett. 1960-tól a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság titkárának tisztségét töltötte be. Megválasztották Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjává és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé. 1969-től a CSKP KERB osztályvezetője, 1970-től Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja volt. Párt- és közéleti tisztségekben kifejtett aktív és áldozatkész tevékenységének elismeréséül megkapta a Győzelmes Február Érdemrendet, kétszer a Munka Ér-' demrendet, továbbá a Február 25-e Érdemrendet, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrendet és más állami kitüntetéseket. Milan Rázus elvtárs személyében Csehszlovákia Kommunista Pártja áldozatkész, derék és odaadó tagját veszítette el. Az elhunyt búcsúztatása augusztus 20-án, hétfőn 14 órakor Prágában a Strašnicei krematórium nagy szertartástermében lesz. Ünnepi előkészületek (Tudósítónktól) - Méltóképp készülnek hazánk jelentős eseményére, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának megünneplésére az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagjai. Samuel Kodaj vezérőrnagy, a szövetség központi bizottságának elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján elmondotta az újságíróknak, hogy a tagság a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítése érdekében elsősorban munkaaktivitásának fokozásával és hatékony tömegpolitikai munkával akar hozzájárulni ahhoz, hogy a fiatal nemzedék méltó folytatója legyen a forradalmár elődök törekvéseinek. Megtartják ígéretüket (Folytatás az 1. oldalról) üzemrészleg dolgozói a módosított terv szerinti 52 ezer tonnán felül 500 tonna, és a megtakarított benzénből további 1200 tonna cik- lohexanont készítenek. Ebből a fontos termékből már tavaly - a próbaüzemelés időszakában - 3300 tonnát kellett gyártani. Ezt a feladatot december első felére teljesítették. Az idén is 100 százalékon felül teljesítik a termelési feladatot ebből a termékből. A jövő évben 71 ezer tonna, 1986- ban 80 ezer tonna ciklohexanon gyártását tervezik. Már ebben az évben több mint 250 millió korona értékű ciklohexanon értékesítésével számolnak a tőkés piacon. Jelenleg ebből a termékből a legnagyobb meny- nyiséget az NSZK, Olaszország és Hollandia vásárolja. A strážskéi Chemko dolgozóinak kezdeményezését siker koronázza. A 7. ötéves tervidőszak első három évében a tervezettnél sokkal eredményesebben teljesítették feladataikat. S az idén hat hónap alatt bruttó termelésben az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 35, az árutermelésben 44,6 százalékkal jobb eredményt értek el. Tehát minden előfeltétel megvan arra, hogy adott szavukat becsülettel beváltsák. (kulik) Nicaragua Az USA-ban példátlan cinizmussal elkészítették az agresszió költségvetését A szövetség 1430 alapszervezetében tevékenykedő 71 340 tag, hogy kötelezettségvállalásait teljesítse, az idén több mint 220 000 órát dolgozott társadalmi munkában. A környezetszépítésbe is bekapcsolódtak. A nyár folyamán mintegy 300 pionírtáborba látogattak el. A központi ünnepségeken kívül, melyek a felkelés központjában, Banská Bystricában lesznek, a szövetség tagjai ünnepi gyűléseket tartanak, valamint megszervezik az egykori harcostársak találkozóit, melyekre a külföldön élő résztvevőket is meghívják. D. T. A kubai fökonzul búcsúlátogatásai (ČSTK) - Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára tegnap búcsúlátogatáson fogadta Guillermo Arrastia Fundorát, a Kubai Köztársaság bratislavai főkonzulját. A kubai diplomata tegnap Peter Colotkánál, a CSKP KB Elnöksége tagjánál, szlovák miniszterelnöknél is búcsúlátogatást tett. A szlovákiai vezetők nagyra értékelték Guillermo Arrastia Fundo- ra hozzájárulását a két nép baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez és a sokoldalú csehszlovák-kubai együttműködés elmélyítéséhez. Kitüntetések (ČSTK) - Ján Kul’kónak, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság titkárának 60. születésnapja alkalmából közéleti tisztségekben a szocializmus építése terén kifejtett sokéves aktív és áldozatkész tevékenységéért a köztársasági elnök a Győzelmes Február Érdemrendet adományozta. A magas állami kitüntetést tegnap Ján Pirč, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára adta át a jubilánsnak. xxx Svätopluk Černýnek, az észak-morvaországi kerületi párt- bizottság szakoktatójának 60. születésnapja alkalmából a CSKP és a szocialista társadalom javára kifejtett sokéves áldozatkész tevékenységéért a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta. A kitüntetést tegnap Miroslav Mamula, az észak-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkára nyújtotta át. KÖZÉLET- Csian Zseng-pej, a Kínai Nép- köztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövete tegnap bemutatkozó látogatást tett Peter Colotka szlovák miniszterelnöknél és Krocsány Dezsőnél, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökénél.- Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter tegnap beiktatta tisztségébe Ladislav Serdahe|yt, a Szlovák Irodalmi Alap új igazgatóját. Az ünnepségen részt vett Vladimir Rejholec, az SZLKP KB osztályvezető-helyettese és a szlovákiai kulturális élet több más személyisége.- Vietnami kulturális napok kezdődtek tegnap Karlovy Varyban. A megnyitó ünnepségen Vu Szong, a Vietnami Szocialista Köztársaság csehszlovákiai nagykövete is részt vett. A rendezvénysorozat a hét végéig tart. (ČSTK) - Az Egyesült Államok külpolitikája az emberi jogok és a demokrácia alapelveinek a durva megsértésére épül, hangsúlyozta Masayában elhangzott beszédében Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora. Leszögezte, hogy a nicaraguai hazafiak inkább készek életüket feláldozni, semmint megengedjék az Egyesült Államoknak, hogy katonai agresszióval megsemmisítse a sandinista forradalom eredményeit. A Soberania című amerikai lap az Egyesült Államok Nicaragua elleni agresszív terveire hívta fel a figyelmet. A tervek azzal számolnak, hogy mintegy 60 ezer fős amerikai elitegységek a karibi és a közép-amerikai térség Amerika- barát rezsimjeivel együttműködve hajtják végre a támadást. Washingtoni katonai szakértők példátlan cinizmussal már előre kiszámították az agresszió okozta valószínű veszteségeket és az azt követő megszállással összefüggő kiadásokat. A „vietnami tapasztalatok“ alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Nicaragua ötéves megszállása az Egyesült Államoknak mintegy 10,6 milliárd dollárjába kerülne. AFGANISZTÁN Ellenforradalmárok a bíróság előtt (ČSTK) - Az afgán főváros központjában tegnap a kabuli dolgozók több ezres tüntetésen nyomatékosan elítélték az Afganisztán NSZK-beli nagykövetségének épülete ellen nemrégen végrehajtott provokációs támadást. Kabul lakosai felháborodásukat nyilvánították ki az afgán közvélemény nevében is amiatt, hogy megtámadták az afgán diplomáciai misszió bonni székházát. Ennek során afgánellenes elemek csoportja megsebesítette a nagykövetség néhány dolgozóját, és hivatalos dokumentumokat tulajdonítottak el. Különleges forradalmi bíróság halálra ítélte az Iszlám Szövetség ellenforradalmi szervezet 15 tagját, akik az elmúlt években terrorizálták Balkh tartomány lakosságát. További 21 banditát öt évtől 20 évig terjedő börtönre ítéltek. A halálbüntetéseket még meg kell erősítenie az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa Elnökségének. A Bakhtar hírügynökség ugyancsak tegnap jelentette, hogy az afgán biztonsági erők a polgári lakossággal karöltve további csapásokat mértek az ellenforradalmi bandákra Baghlan és Paktija tartományokban. A biztonsági egységek Paktija tartományban tíz nehéz gépfegyvert, hét aknavetőt és más fegyvereket foglaltak le. Hasonló akciókra került sor további tartományokban is. Reagan sajátos „humora“ (ČSTK) - Ronald Reagan vasárnap az újságírók előtt ízelítőt adott államférfiúi „humorából“. Amikor a kaliforniai Santa Barbarában rendszeres rádióbeszédének felvétele előtt kipróbálta a mikrofont, köhintett egyet és így szólt: „Kedves polgártársak, örömmel közlöm, törvényt írtam alá, amely Oroszországot egyszer s mindenkorra eltünteti a Föld színéről. öt perc múlva megkezdjük a bombázást.“ Larry Speakes, az elnök sajtótitkárának helyettese örült a legkevésbé ennek a „tréfának“, s mindjárt igyekezett menteni a helyzetet. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy e kijelentést nem szánták közlésre, és ezért állítólag Reagan szavai nem idézhetők. Sajátos „humorérzékéről“ nem első ízben tett tanúságot Reagan elnök. Egy hasonló alkalommal nemrégen kicsúszott a száján magánvéleménye az egyik államról, mint „tetvesek bandájáról“. Az AFP hírügynökség Reagan „tréfájával“ kapcsolatban megjegyzi, hogy ez „csupán megerősíti harcos cowboy hírét...“ Mi a cél, ha nem a béke? Georgij ARBATOV cikke a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnap közölte Mi a cél, ha nem a béke? címmel Georgij Arbatov akadémikus cikkét. A szerző írásában Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter A béke nem az egyetlen cél című írására reagál, amelyet a The Washington Post című napilap közölt. Arbatov akadémikus azt írja, hogy ez a gondolat Kissinger írásában különböző formákban állandóan ismétlődik: „Ha a béke lesz a külpolitika egyetlen célja, akkor a diplomáciai szférában eluralkodik a zsarolás... Arra van szükség, hogy a béke ne változzon jelszóvá, amely demoralizáló hatással lenne...“ stb. A tapasztalatlan olvasót vitathatatlanul zavarba hozhatják ezek az elmefuttatások. Henry Kissinger nem dörömböl tulajdonképpen nyitott ajtón? - gondolhatja az olvasó. Elvégre ki gyanúsítaná meg az USA jelenlegi kormányát azzal, hogy a béke valamikor is politikája célja volt s még inkább egyetlen célja? Kissinger azonban kritikája élét egyáltalán nem a Fehér Ház ellen irányítja. Valami egészen más érdekli őt, mégpedig az, hogy a béke nem válik-e a legfontosabbá az amerikai közvélemény számára, s talán a külpolitika egyetlen céljává. A háború és a béke kérdése ezek után a választási harc fő kérdése lenne. És éppen külpolitikai téren Reagannek, az USA jelenlegi elnökének helyzete különösen labilisnak tűnik. A volt külügyminiszter tehát elfelejti az őt ért sérelmet, és nagyvonalúan felajánlja segítségét. Nem, az Egyesült Államokat nem terheli felelősség a helyzet kiéleződéséért és a nukleáris háború fenyegetésének fokozódásáért, mondja Kissinger, s ha mégis felelős, akkor csak elhanyagolható mértékben. Zárójelben állapítsuk meg, hogy ezt az „elhanyagolható felelősséget“ nemcsak a szavahihetőség kedvéért ismeri el Henry Kissinger: végül is ki adna hitelt annak a próbálkozásnak, hogy az USA jelenlegi kormányát olajágat vivő fehérgalamb képében ábrázolják? Nyilvánvalóan feltűnik itt az a törekvés is, hogy emlékeztesse a kormányt, nagyon sokat kockáztat az az elnök, aki nem hallgatja meg Kissinger tanácsait. Nem kell túlzottan komolyan venni azonban ennek a szakértőnek az éles bírálatát. Inkább csak korholja a mostani kormányt, de kedvesen, sót gyengéden. Csak a „szovjetellenes retorika éles hangnemét és nem koncepciózus politikáját“ rója fel vétkeként, de csak a „korai időszakban“. S hogy valaki, ne adja az ég, véletlenül félreértse Kissingert, nyomban megmagyarázza, hogy a helyzet rosszabbodásáért és a nukleáris katasztrófa veszélyének növekedéséért a felelősség nem a „Reagan-kormány kaotikus korai időszakára“ esik. „A fő ok az oroszok viselkedése.“ Vagyis az a törekvés, hogy ked-, vében járjanak Reagannek és azoknak, akik mögötte állnak, egyenesen hazugsághoz vezet, amit jobb lenne elkerülniük, még a legkiválóbb szakértőknek is, ha fontosnak tartják saját jó hírüket. A hazugság elsősorban abban rejlik, hogy az amerikai politikának csak a mértéktelen „szovjetellenes retorika“ és a „koncepcióhiány“ róható fel. A koncepció, vagyis a szovjetellenes koncepció kezdettől fogva megnyilvánult a Reagan-kormány eljárásában. És politikája határozottan nem korlátozódott csak a szóbeli türelmetlenségre és a „megfontolatlan“ kijelentésekre. Nem, arról van szó, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval szembeni katonai fölény elérésére, a lázas fegyverkezés minden téren való fokozására és egy olyan potenciál létrehozására kezdett törekedni, amellyel - ahogy remélték - lehetővé válik számukra a nukleáris háború viselése, ennek a háborúnak a túlélése, sőt megnyerése. Ez a politika kétségkívül illuzórikus alapra épül. Ez azonban nem csak retorika, hanem konkrét, reális és kézzelfogható tettek egész rendszere: rekordösszegű katonai költségvetések, új fegyverrendszerek, új stratégiai koncepciók és a fegyverzetkorlátozási tárgyalások megakadályozása, ami az ilyen politika mellett teljesen érthető. Nem szavak, hanem tények és agresszív lépések azok, amelyeket az USA az utóbbi években a világban végrehajtott: a tengerészgyalogság bevetése Libanonban, az intervenció Grenada ellen, a hadüzenet nélküli háború Nicaragua ellen, a katonai beavatkozás Salvadorban. Az USA gazdaságpolitikája sem fér bele a „retorika“ és a „koncepcióhiány“ keretébe: bojkott, szankciók, diszkrimináció, majdcsaknem gazdasági háború a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Lehetséges lenne csak szavakkal megmagyarázni a politikai kapcsolatok rosszabbodásának okait? A politikai párbeszéd gyakorlatilag megszakadt. Az együttműködés a gazdaság, a tudomány terén és számos más területen a minimumra korlátozódott, és gyakorlatilag megszűnt. Nemcsak szavakkal, de számos tettel (rossz tettekkel) verték szét a nagy erőfeszítések árán kialakított kölcsönös megértés és bizalom szerény tartalékát. A szovjetellenes retorika ennek a politikának a keretében valójában nem is annyira a megcsontosodott antikommunista gondolkodás megnyilvánulása volt. Inkább e politika elválaszthatatlan részéről és lélektani hátteréről volt szó. Csakis a félelem és a gyűlölet légkörében lehet arra kényszeríteni a nemzetet, hogy lemondjon olyan hatalmas összegekről és forrásokról, amelyeket eredetileg alapvető szükségleteire szántak tekintet nélkül saját pusztulásának óriási veszélyére. Nézzük a másik hazugságot. Ez a békére veszélyes politika egyáltalán nem csak a Reagan-kormány korai időszakában nyilvánult meg. A múlttal összehasonlítva lényegében csak egyvalami változott meg - a kormány már nem lépett fel olyan nyíltan, mint korábban, amikor a fontos dokumentumokban és nyilatkozatokban leplezetlenül a Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzését tűzte ki maga elé célul, továbbá annak a potenciálnak a létrehozását, amely lehetővé tenné számára a nukleáris háború bármilyen, beleértve „elhúzódó“ formájának folytatását is, és a győzelmet ebben a háborúban, s amikor az USA képviselői nyíltan mérlegelték a „korlátozott“ európai nukleáris háború kirobbantását, nyilvánosan keresztes hadjáratot“ hirdettek meg a Szovjetunió ellen és azzal fenyegetőztek, hogy a „rossz birodalmát“ kidobják a „történelem szemétdombjára“. Az amerikai személyiségek ma nyilvános beszédeikben kerülik az ilyen kijelentéseket, sót arról beszélnek, hogy javítani kívánják a kapcsolatokat a Szovjetunióval, és tárgyalásokat kívánnak folytatni a béke és a leszerelés érdekében. A tettek és a politika azonban változatlanok. A katonai kiadások tovább növekednek. A kormány nem mondott le egyetlen katonai programról sem. Sót még azokon a tárgyalásokon is, amelyekre az USA a közvélemény nyomására ÚJSLá 2 1984. VIII. 14.
