Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-10 / 188. szám, péntek
ÚJ szó 3 1984. VIII. 10. Újabb izraeli település Ciszjordániában (ČSTK) - Rendkívül éles provokációra került sor a megszállt Ciszjordániában. Szerda este újabb izraeli település alapjait rakták le, csakhogy ezúttal közvetlenül a 40 ezer lakosú Hebron palesztin városban. A Tel Aviv-i televízió későbbi tájékoztatása szerint az akcióra teljes titoktartás mellett került sor. Hebron déli részében az éjszaka leple alatt szállította 7 kamion az összeszerelhető házakat. A városban eddig szinte kizárólag arabok laktak. A nagy sietséget azzal indokolta, hogy meg kellett előzni a Munkapárt vezette új kormány kinevezését. A Munkapárt politikai platformját ismerve azonban megalapozatlannak tűnik, hogy a telepesek tartanak attól: az új.kormány véget vet a palesztin területek gyarmatosításának. Felemelik a deficit felső határát (ČSTK) - A Reagan-kormány kérte a Kongresszustól, hogy engedélyezze az államadósság felső határának felemelését további 256 milliárd dollárral, tehát 1,829 billió dollárra. Az amerikai sajtó ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az államadósság előző növelésére nem egészen két hónappal ezelőtt került sor. A deficit állandó növekedésének fő oka, hogy aránytalanul nagyok a katonai kiadások. Csak az 1985-ös költségvetési évre 300 milliárd dollárt terveznek katonai célokra. TÖBBNAPOS NYUGALOM UTÁN Bombamerénylet Bejrútban (ČSTK) - Az egyik bejrúti piacon tegnap felrobbant egy 12 kilogrammos robbanótöltet, amely 3 embert megölt és további 25-öt megsebesített. A sűrűn lakott muzulmán Baszta negyedben mindössze 1 nappal azután került sor a robbanásra, hogy a libanoni nemzeti egységkormány döntést hozott: a Bejrút környéki hegyvidékre irányítják a hadsereget és semleges övezetet hoznak létre az ellenséges muzulmán és keresztény csoportok fegyveresei között. A hegyvidéki lövöldözések kezdettől fogva fenyegetik a főváros helyzetének törékeny normalizálását. A libanoni jobboldal szeretné elérni, hogy a hadsereg csak a muzulmánok által ellenőrzött állásokat foglalja el, a keresztények ellenőrizte területek maradjanak érintetlenek. A kormány terve szerint azonban a kijelölt területekről és autópályákról minden fegyveres csoportnak ki kell vonulnia. Az ellenőrzést a hadseregnek muzulmánokból és keresztényekből álló egységei veszik át, mintegy garantálva a semlegességet. Argentínában aktivizálódik a szélsőjobboldal A kommunisták szerint a terror veszélyezteti a demokratikus rendet (ČSTK) - Athos Fava, az Argentin KP főtitkára a KB titkársági ülése elé terjesztett jelentésében leszögezte, hogy Argentínában az utóbbi időben veszélyesen aktivizálták tevékenységüket a különböző szélsőjobboldali terrorista csoportok, amelyek főleg egyes vidéki városokban gyakorlatilag nyíltan és büntetlenül tevékenykednek. Az utóbbi időben elsősorban Cordoba tartományban merényleteket hajtottak végre az emberi jogokért küzdő politikai személyiségek és szakszervezeti aktivisták ellen bombákkal és gránátokkal, amelyekkel gyakorlatilag csak a hadsereg rendelkezik. A KP főtitkára nagyon nyugtalanítónak minősítette ezeket az eseményeket és hangsúlyozta: a kormánynak tudatosítania kell, hogy Az utóbbi hetekben egész sor háborúellenes megmozdulásra került sor az Egyesült Államokban. Ezek résztvevői a Reagan-kormány fegyverkezési politikája ellen emelték fel szavukat. (ČSTK-felvétel) éppen erről az oldalról fenyegeti a legnagyobb veszély az ország jelenlegi demokratikus rendszerét. Lezárult a géprablási ügy (ČSTK) - Az Iran Air légiforgalmi társaság Teherán és Dzsidda között közlekedő, szerdára virradóra elrabolt repülőgépének 294 utasát és 11 -főnyi személyzetét az olasz hatóságokkal folytatott 7 órás tárgyalás után szerda este szabadon bocsátotta a géprabló, majd megadta magát az olasz rendőrségnek. A géprabló követelte, hogy töltsék fel üzemanyaggal a repülőgépét és a francia kormány engedje meg neki, hogy leszálljon Párizsban. A tárgyalásoknak ebben a szakaszában engedte szabadon az első 129 utast. Meglepetést okozott, hogy miután a francia kormány elutasította kérését, a többi utast és a személyzetet is elengedte és megadta magát. széljegyzet Kalózakció a Könnyek Kapujában M ár jó két hete kísértenek a rejtélyes eredetű víziaknák a Vörös-tengeren - a Szuezi- öböltől egészen a Baab el-Man- deb - a Könnyek Kapuja - szorosig. Ez a lírai nevű tengerszoros olyan események tanúja lett, amelyek nagyon is drámaiak és előrevetítik egy tragédia árnyékát. Már egy tucatnál is több, különböző nemzetiségű kereskedelmi és tartályhajó szenvedett károkat a Vörös-tenger nyugtalanná vált vizein. A tisztázatlan ügyben a legfontosabb kérdés, hogy ki és főleg miért telepítette a politikai robbanást is előidézhető aknákat a fontos nemzetközi víziút mentén. A teheráni rádió és más források szerint is ezt az „újfajta terrrorista akciót“ a Dzsihad (Szent Háború) iszlám fundamentalista szervezet hajtotta végre, amely az amerikai tengerészgyalogosok bejrúti laktanyája ellen tavaly októberben végrehajtott kamikaze-akcióval vált ismertté. A teheráni rádióban egy, magát a Dzsihad tagjának nevező személy azt állította, az aknatelepítést azért hajtották végre, hogy az USA, Franciaország és Nagy- Britannia sehol se érezhesse magát biztonságban, sehol se tudja megvédelmezni hajóit. Már az első aknarobbanások alkalmával elhangzott a Dzsihad neve. Gyakorlatilag már vállalta is a felelősséget a kalózkodásért, hiszen így fogható fel az itt idézett nyilatkozat is. Csakhogy az aknatelepítés, méghozzá egy olyan forgalmas KeresKeaeimi útvonalon, mint amilyen a vörös-tengeri is, sem technikai, sem konspiratív szempontból sem egyszerű dolog. Éppen ezért a környező arab országok sajtója szinte egyöntetűen kétségbe vonta, hogy a Dzsihad akciójáról lenne szó. Feltették a nagyon lényeges kérdést: Kinek az érdeke a Vörös-tenger vizeinek felkavarása? A kérdésre, természetesen, megpróbálták megadni a választ, és szinte minden lap nagyon is lehetségesnek tartja, hogy az Egyesült Államoknak köze van az akcióhoz. Ezt a feltételezést látszik igazolni az a gyorsaság is, amellyel az USA válaszolt Egyiptom kérésére: nyújtson segítséget az aknák felszedéséhez. Rendkívül készségesen, sőt szinte kéretlenül Franciaország és Nagy-Britannia is meglepő gyorsan bekapcsolódott az aknák felkutatásába. W ashington aknafelszedó helikoptereket, egy kísérőhajót meg 15 szakembert, Nagy-Britannia 4 aknaszedő hajót és 1 kísérőhajót küldött a térségbe, Franciaországnak pedig két hajója végez aknafelszedő tevékenységet a Vörös-tenger déli részén, mind ez ideig eredménytelenül. A térség politikusai és sajtója szerint ez a nagy „hajlandóság“ a három nagyhatalom részéről- amelyek korábban bejelentették, hogy akár katonai erővel is garantálják a szabad hajózást a Perzsaöböl vizein - arra enged következtetni, hogy most a térség egy másik részében igyekeznek biztosítani katonai jelenlétüket ugyanabból a célból, mint amelyet a Hormuzi- szorosnál is követtek. Úgy látszik, minden ürügy jó nekik - akár az aknák telepítése és felszedése is- csakhogy biztosítsák imperialista érdekeik megvalósítását. GÖRFÖL ZSUZSA Egymilliárdnyian emberhez nem méltó körülmények között élnek Mexikóvárosban folytatódik a népesedési világkonferencia (ČSTK) - A mexikói fővárosban folyó második népesedési világ- konferenciájának küldöttei elsősorban az imperialista agresszió problémájáról, az újgyarmatosí- tásról, a szociális egyenlőtlenségről és az igazságtalan nemzetközi gazdasági kapcsolatokról tárgyaltak. A nicaraguai küldöttség javasolta, hogy a záródokumentum ítélje el az imperialista hatalmak olyan fegyveres agresszióit, mint amilyet Nicaragua ellen is végrehajtottak. Az afrikai országok csoportjának képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a kontinenst tartós gazdasági és szociális válság sújtja, amit a természeti csapások is tetéznek, mint például a hosszú ideig tartó szárazság, amelytől jelenleg 34 afrikai ország szenved. Fatia Mzali, a nők és a családok ügyeivel foglalkozó tunéziai miniszterasszony kijelentette, hogy a világ súlyos demográfiai problémáinak megoldására csak akkor van remény, ha egy új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend jön létre. Halfdan Mahler, az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) főtitkára rámutatott arra, hogy Földünkön legkevesebb egymilli- árd ember éhezik, betegségektől szenved, nem rendelkezik az alapvető anyagi eszközökkel és embertelen körülmények között lakik. A WHO képviselője hozzáfűzte, a helyzet radikális megváltoztatása nélkül nem várható, hogy a legközelebbi 100 évben alapvetően megváltozik a világ legszegényebb országai lakosságának életszínvonala. jet társadalomban ismeretlen az ember ember általi kizsákmányolása. Életszínvonala nem a nincstelen tömegek szenvedéseire épül, s nem is a nemzetiségi kisebbségek likvidálására. Nem törekszik más népek kizsákmányolására, nem árasztja el a világot katonai támaszpontokkal. A Szovjetunióban nem élnek olyan társadalmi csoportok, amelyek számára a lázas fegyverkezés és az agresszió politikája lenne a megélhetési forrás. Teljes mértékben kitalált és rosszindulatú McFarla- ne-nak az az állítása, hogy a szovjethatalom évei alatt Oroszországban csak a hadiipar fejlődött, míg - állítólag - a nép élet- színvonala egyáltalán nem emelkedett. Még az USA központi hírszerző szolgálatának jelentései is elismerik, hogy az utóbbi harminc évben a Szovjetunióban a lakosság jövedelme a 3-4-szeresére emelkedett. M iben látja hát a szónok a két társadalmi rendszer közötti különbséget? „A Szovjetunió célja, hogy az egész világot a saját tapasztalatai alapján rendezze át“ - állítja. „Lenin ideje óta a szovjet kommunisták nyíltan és titokban is arra szeretnék rákényszeríteni a kormányokat és a közvéleményt, hogy fogadják el az ő rendszerüket.“ Ilyeneket csak egy teljesen tájékozatlan ember mondhat. Emlékeztetni kell a washingtoni politikusokat Lenin szavaira arról, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját, s ugyanakkor fellépnek az ellenforradalom exportja ellen is. Az elnöki tanácsadó beszédéből részletesebben foglalkozni kell a következő tézissel: „A fegyverzetellenőrzés kérdésében az oroszok állásfoglalása különbözik a mienktől“. Az állami politika alapelveinek legkézenfekvőbb giegnyilvánulása a huszadik században - jelentette ki McFarlane - a fegyverzetellenőrzéssel kapcsolatos állásfoglalás. Elég az ún. Baruch-tervre emlékeztetni. I smét egyetérthetünk a nemzetbiztonsági tanácsadóval. A lázas fegyverkezés, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés megállításának kérdésében valóban alapvető különbségek vannak. A Szovjetunió már 1946. június 19-én javasolta nemzetközi megállapodás megkötését, amelyben a felek három kötelezettséget vállaltak volna: hogy semmilyen körülmények között nem alkalmaznak atomfegyvert; megtiltják az atomfegyverek gyártását és tárolását; három hónapon belül megsemmisítik a meglevő készleteket. Ez a kezdeményezés lehetővé tette volna, hogy a nukleáris fegyverkezést még csírájában megállítsák. A Szovjetunió ajánlatát az USA elutasította, és az ún. Ba- ruch-tervet állította szembe vele. Ennek az amerikai tervnek nem az atomfegyverek betiltása volt a célja, hanem az, hogy megerősítse az Egyesült Államok monopóliumát az atomfegyverekre. Ezt az ún. tervet az Egyesült Államok a következő feltételhez kötötte: „Az atombombának továbbra is az amerikai arzenál alapját kell képeznie, s az ellenőrzés rendszerét úgy kell kidolgozni, hogy az lehetetlenné tegye az orosz atombombák gyártását.“ A rövid történelmi kirándulásra McFarlane-nek azért volt szüksége, hogy igazolja: semmilyen szovjet-amerikai megállapodásra nincsen szükség a lázas fegyverkezés korlátozásáról, sőt, hogy azok egyenesen károsak. A számokkal zsonglőrködve kiforgatta a tényeket, hogy védelmezze azt a régi hazugságot, amely szerint a hatvanas és hetvenes években az Egyesült Államok állítólag egyoldalúan csökkentette fegyverzetét. Milyen egyoldalú leszerelésről beszél McFarlane? Hová tűnt akkor ebben az esetben az interkontinentális rakéták több mint ezer indítóállása, a tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták 650 indítóállása és a 700 stratégiai nehézbombázó? Reagan nemzetbiztonsági tanácsadójának tudnia kellene, hogy amíg 1960-ban az USA stratégiai hordozóeszközei hozzávetőleg 2000 atomtöltetet voltak képesek célba juttatni, ez a szám a hetvenes évek végére - az ún. fürtösfejű rakéták fejlesztésének eredményeképpen - tízezerre nőtt. Ezzel egyidejűleg végrehajtották a nukleáris fegyverek minőségi tôkéleľ tesítésének programját is. Nőtt a rakéták találati pontossága. Gyorsított ütemben fejlesztették a robotrepülőgépeket, amelyek tömeges telepítését a nyolcvanas években kezdték meg. Ez egyértelműen megdönti McFarlane állítását arról, hogy az USA csökkentette nukleáris potenciálját. Ezt igazolták a genfi tárgyalások, ahol az amerikai fél elutasította a szovjet javaslatot, hogy jóval alacsonyabb szinten határozzák meg a stratégiai hordozókon elhelyezett atomtöltetek számát. Mindez igazolja állításainak valótlanságát. Ugyanez vonatkozik arra a kijelentésére, amely szerint az amerikai kormány a fegyverkezés ellenőrzéséért száll síkra. A jelenlegi kormányzat négy éve alatt nemcsak hogy nem kötött semmilyen megállapodást a Szovjetunióval a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, hanem minden olyan pozitívum felszámolására törekszik, amit az előző kormányok tettek. Az ő számlájára írható a genfi tárgyalások meghiúsítása, az európai békéről, biztonságról és bizalom- erősítő intézkedésekről folytatott stockholmi konferencia szabotálá- sa, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalások elhúzása, s végül a vegyi fegyverek betiltásának kérdését sem hajlandó konstruktív módon rendezni. W ashington aláássa az ér- t vényben levő megállapodásokat a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról, és támadásokat indít a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról kötött, korlátlan időtartamra szóló szerződés ellen. Washington számára nem felel meg az a szovjet javaslat sem, hogy folytassanak párbeszédet a világűr militarizálá- sának megakadályozásáról. Mindent elkövet, hogy a tárgyalásokat ne lehessen megrendezni. S mindezek után McFarlane még a Szovjetuniót vádolja a szovjet -amerikai megállapodások valamilyen „megsértésével“! Az utolsó tézis a hat közül „A béke megőrzéséhez erőre, tárgyalási készségre és türelemre van szükség.“ Egyetlen kivételével minden szó csak demagóg blöffölés. Az az egy igaz szó, amely valóban az amerikai filozófia és külpolitika alapja - az erő. A durva erőszak védelmezé- se és szovjetelienesség - így lehet jellemezni az amerikai elnök tanácsadójának beszédét. Az amerikai kormány képviselője levetette álarcát, és nyíltan hangoztatta Washington törekvéseinek lényegét, azt, hogy a reakció segítségével akarja visszafordítani a történelem kerekét. Mire kellenek az ilyen beszédek? Ki akarják használni az amerikai polgárok azon kategóriájának soviniszta érzelmeit, amely Grenada lerohaná- sát tapssal jutalmazta? Vagy pedig az amiatt érzett bosszúság diktálja az ilyen szavakat, hogy nem sikerült a Szovjetunióra kényszeríteni a Fehér Ház akaratát, mindenekelőtt a fegyverzetellenőrzés kérdésében? Lehet, hogy a „nemzetbiztonság“ terén az elnök éppen ilyen koncepcióval áll elő a republikánus párt kongresz- szusán. Hiszen éppen ők fogják meghatározni a kormány külpolitikai és katonai orientációját abban az esetben, ha a jelenlegi elnököt újraválasztják. Akárhogy is legyen, McFarlane beszéde ismét leleplezte a világ előtt az amerikai imperializmus ragadozó lényegét, amely esetenként „a béke védelmezőjének“ álcázza magát.
