Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-03 / 182. szám, péntek

ÚJ szú 5 Ť984. VIII. 3. Hűség mindhalálig Portréváltozat egy idős kommunistáról Egyre kevesebb azok száma, akik az elmúlt században szület­tek. Ezek közé tartozik a rozsnyói (Rožňava) Tóbisz János is, aki ebben az évben töltötte be kilenc­venedik életévét. A modern, virágos parkkal kö­rülvett Šafarik lakótelepen keres­sük a lakását. Hiába csöngetünk, senki sem nyit ajtót. Lenn ül a parkban egy kis pádon. Felvezet egyszobás, összkom­fortos barátságos lakásába. Meg­lep az a frissesség, ahogy mozog, ez a kilencvenéves volt bányász, kőművesmester. Életéről, munkájáról kérdezem.- Minden ember élete egy egy regény - mondja. Ezekben a regé­nyekben nincsenek unalmas, csak elfelejtett fejezetek. Ilyen az enyém is. Nehéz volt az életem, de bátran merem mondani: céltu- ’ datos. Betléren születtem. Apám gazdálkodott, sajnos szerette a poharat is emelgetni. így anyám­nak és hat testvéremnek nem sok jutott a jóból. Korán el kellett kez­denünk a munkát, hogy hozzájá­rulhassunk a család megélhetésé­hez. Én tizennégy éves koromban kerültem a csucsomi bányába. Minden munkát elvégeztem, amit rám bíztak, a föld fölött és a föld alatt. Láttam, hogy ez így nem jó, szakmát kell tanulnom. 1910-ben kőműves tanuló, ahogy akkor mondták - inas lettem. Alig szaba­dultam fel, kitört az első világhá­ború. Nekem szerencsém volt, ahol dolgoztam, felmentést kap­tam, nem soroztak be. Majd 1919- ben, amikor megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, önként je­lentkeztem a Vörös Hadseregbe. János bácsi a végsőkig kitartott. Részt vett a híres szolnoki csatá­ban, végigharcolta az Alföld csatá­it. A nyakán megsebesült.- Nem mondhatom, hogy nyak­lövést kaptam, akkor most nem beszélhetnénk, de megsebezte csúnyán a golyó. A seb ma is látszik. A Tanácsköztársaság bu­kása után hazatértem Rozsnyóra.- Hogyan volt tovább? - kérdi szinte önmagától. - Mikor haza­tértem internáltak, mégpedig Pre- šovba. Szabadulásom után tovább dolgoztam, majd 1921 -ben beléptem a kommunista pártba. Az élet egyre nehezebb lett. A gazdasági válság is érződött. Munkám ugyan volt, de hallgattam nővérem unszolására, aki még 1910-ben kivándorolt Amerikába, én is utána mentem. Los Angeles mellett laktunk. Mint kőműves dol­goztam több helyen, leghosszabb ideig egy gázgyár építésénél, ahol egy francia mérnök volt a főnö­köm. Sokat tanultam minden té­ren. Amerikában is hű maradtam az elveimhez. Ott az volt a szokás, hogy minden nemzetiségnek kü­lön pártszervezete volt. A mi párt- szervezetünkben sok volt a vörös­- Nem volt könnyű tisztség egyik sem - mondja. Az első párt­gyűlésen megtapsolták hozzászó­lásomat, mert megkritizáltam az igazgatót. Ez nem nagyon tetszett neki. Megpróbált „megfúrni“, de nem ment. Más módszert válasz­tott. Ki akart nevezni művezető­nek. Én munkás vagyok - mond­tam. Az ellentét tovább éleződött köztünk, végül a központi pártbi­zottság tett pontot a végére. Az ügyet kivizsgálták, s nekem adtak igazat. Az igazgatót menesztették, A gazdaság és a politika összekapcsolódása a szocialista társadalom fejlődésében Tóbisz János az ünnepi tortával. A gyertyák nem fértek rá. katona. Közben a nővéreméknek fölépítettem két házat, én a ga­rázsban laktam. Pénzszűkében voltak s kölcsönkérték megtakarí­tott 1600 dolláromat. Sohasem k'aptam vissza. Nem láttam értel­mét tovább ott élni. A honvágy is gyötört, hiszen fiatal feleséget hagytam itthon. 1925-ben két­százhatvan dollárral nekivágtam az óceánnak. Ez a kis pénz elég volt arra, hogy kifizessem a házra fölvett kölcsönt. A házat még el­utazásom előtt vetük. Ismét mun­kába álltam, s közben pártmunkát is kaptam. Nyilvántartott ember voltam. A Horthy éra alatt nem sok mindent tehettünk, állandóan fi­gyeltek minket. A felszabadulás után ismét bekapcsolódtam a tár­sadalmi életbe. Tóbisz János 1948-ban a Tát­rába került, Lučivnára, a gyermek­szanatóriumba, mint kőműves. Bővítették az épületet. Itt a párt- szervezet és a szakszervezet el­nökévé választották. s én továbbra is maradtam mint munkás és pártelnök egész 1963- ig, amikor nyugdíjba mentem. 1951-tól, felesége halála óta egyedül él. Két lányuk van, az egyik Kassán (Košice), a másik Rozsnyón lakik. Már van két déd­unokája is, akikre nagyon büszke.- A házunkat a város fejleszté­se miatt lebontották - mondja. Itt kaptam lakást a harmadik emele­ten. Magam főzök, takarítok, mo­sok. Néha egyedül érzem magam, különösen rossz időben, amikor nincs kivel beszélgetnem. Olva­sok, rádiót hallgatok. Részt ve­szek minden pártgyűlésen s eróm- höz képest még pártmunkát is végzek. János bácsi aktívan dolgozik az Antifasiszta Harcosok Szövetsé­gében és a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetségben. Sok évtize­des pártmunkájáért több kitünte­tést és emlékplakettet kapott. FECSÓ PÁL Az ajtó ajtó, az ablak ablak legyen AZ ÁLLAMI KERESKEDELMI FELÜGYELŐSÉG ELLENŐRZÉSE Nincsenek pontos adataim arra vonatkozóan, hogy az utóbbi har- mincegynéhány esztendő alatt Kelet-Szlovákiában hány új házat építettek és hány régebbit újítottak fel, de úgy érzem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: a családok 75-80 szá­zaléka alighanem ilyen otthonok­ban él. Az építkezés — ha az utóbbi időben nagyon sok minden meg változott - azért még ma sem könnyű dolog, és ennek leginkább azok a megmondhatói, akik vállal­ták, vállalják ezt a munkát. Mert előfordult - és ma is akad rá példa -, hogy a családi-, vagy a hétvégi ház építőjének bosszankodnia kell. Az utóbbi időben például olyan jelzések érkeztek, hogy az épületasztalos-termékek minősé­ge elég gyakran kifogásolható. Hogy valóban így van-e, ezt az Állami Kereskedelmi Felügyelő­ség kelet-szlovákiai kirendeltsé­gének munkatársai vizsgálták meg. A Drevina vállalat prešovi üzemében, a Drevona michalov- cei, szepsi (Moldava nad Bodvou), sečovcei, - Spišská Nová Ves-i, rozsnyói (Rožňava) épületaszta­los-árut értékesítő központjaiban, valamint a Jednota fogyasztási szövetkezet giraltovcei, bardejovi, szepsi, poprádi, prešovi, sobran- cei és tőketerebesi (Trebišov) építkezési anyagokat árusító üzle­teiben az ablakok, ajtók átvételé­nek folyamatára, raktározására, a termékek minőségére voltak kí­váncsiak, illetve arra, hogy az ér­vényben lévő csehszlovák nor­máknak megfelelően készültek-e. Az eredmények sajnos cseppet sem rózsásak, sót igen figyelmez- tetóek! Vegyük először 'az ablako­kat. A Drevona prešovi, michalov­cei, szepsi, rozsnyói, sečovcei és Spišská Nová Ves-i központjában az ellenőrzéskor 2468 ablak várt eladásra. Az ellenőrök ebből 869- et vizsgáltak meg és 604-et hibás­nak találtak! Az ellenőrzést követő intézkedések a 2468 ablakból tu­lajdonképpen 1573-nak az eladá­sát tiltották meg, ami anyagiakban kifejezve 1 millió 59 ezer 400 ko­rona hibás - illetve megrongált árut jelent! A Jednota bardejovi, kassai, michalovcei, poprádi, pre­šovi és tőketerebesi üzleteiben a 2916 ablak közül is 1721 eladá­sát függesztették fel! Az ajtók ese­tében valamicskével jobb a hely­zet, de megnyugvásra ebben az esetben sincs okunk, hiszen Dre­vona üzeleteiben a 4023 ajtó közül 334-et, a Jednota üzleteiben az 1785 ajtó közül 397-et hibásnak találtak. A Jednotát illetően el kell mondani, hogy míg a michalovcei üzletben egy hibás ajtó sem volt, addig Bardejovban, Kassán, Pop- rádban, Prešovban, Tóketerebe- sen mindenütt akadt. A Drevona esetében Spišská Nová Vesben mind az 1509-, Michalovcében mind az 1072 ajtó kiváló minőségű volt, de a szepsi Drevonában az 516 ajtó közül 329-et hibásnak találtak! \ Nem tetszett az ellenőröknek az alacsony színvonalú asztalos- munka, következésképpen a fa durva megmunkálása, a fakéreg meghagyása, a rossz csapolások, a felszíni egyenlőtlenségek, a meg nem dolgozott, kihulló görcsök, sarokvasak pontatlan felszerelé­se, a széthasadt keretek és szár­nyak stb. Ezek a hiányosságok a gyártókra vetnek rossz fényt. Persze azt sem lehet tagadni, hogy egyes esetekben a raktáro­záskor is keletkezik kár. A helyte­len tárolás következtében elsősor­ban a festés töredezik meg, de az ajtók, ablakok deformálódása sem ritka, nem beszélve arról, hogy kihull a gittelés, összetörik az ab­laküveg, a szabad ég alatt való tároláskor megrozsdásodnak a fémrészek. Az építkezési anya­gokat árusító központoknak Pre­šovban, Spišská Nová Vesben és főleg Rozsnyón nincsenek meg­felelő raktárhelyiségeik. Rozsnyón nem elég hogy a raktár alapzat egyenletlen, agyagos talaj, de még a tető is beázik... Ha a fent elmondottakhoz még azt is hozzá tesszük, hogy az Állami Kereskedelmi Felügyelő­ség kelet-szlovákiai kirendeltsé­gének igazgatója az ellenőrzés során feltárt hiányosság miatt kénytelen volt 2 362 907 korona értékű raktáron levő hibás épület­asztalos-termék eladását betilta­ni - úgy érezzük feltétlenül hang­súlyoznunk kell: ideje lenne már rendet teremteni az ajtókat, abla­kokat gyártó üzemek háztáján! Mindenekelőtt a Drevina Turany és a Drevina Krásno vezetőinek és dolgozóinak kellene tudatosíta­niuk a vevők azon jogos igényeit, hogy az ajtó ajtó, az ablak ablak legyen. Ha jó példára lenne szük­ségük elég ha ellátogatnak Šum- perkba, Tachovba, vagy akár Tur­čianske Teplicébe. Javítani való természetesen a kereskedelmi szervezetek mun­kájában is akad. Ahol ez még nem történt meg, a raktározást feltétle­nül javítani kell, hogy az áru ne rongálódjon meg. Az értékekkel ugyanis sem ebben, sem más esetekben nem szabad könnyel­műen bánni. SZASZÁK GYÖRGY A CSKP XVI. kongresszusa és a CSKP KB azt követő üléseinek határozataiból állandó feladat a párt és a szocia­lista állam gazdaságpolitikájának szervezése. Ez a feladat a szocia­lizmus fejlődéséből adódó objektív szükségszerűség. Ezt a történelmi szükségszerűséget hangsúlyozta az SZKP XXVI. kongresszusa is, amikor megállapította, hogy a gazdaság irányítása nemcsak gazdasági kérdés, hanem egyben politikai és pártkérdés. E két társadalmi tevékenység összefüggésének elemzésénél in­duljunk ki abból, hogy az említett tényezők a társadalmi cselekvés sajátos formái, történelmileg, tar­talmilag különbözők, de el nem választhatók. A politika a gazda­sági tényezők fejlődésének követ­kezménye, mert már annak kelet­kezése előtt meghatározó volt az élethez szükséges anyagi javak termelése. Az osztálytársadalom keletkezésének egyik fő tényezője az volt, hogy létrejött a termelő- eszközök magántulajdona. A gaz­dasági élet irányítása fokozatosan osztálypolitikává változott. Engels szerint a politika főleg két okból született: a munkásosztálynak az adott munkamegosztás alapján nem volt sem ideje, sem társadal­mi előfeltétele és módja a közös ügyek intézésére; így az uralkodó osztály gyakorolta felette gazda­sági és politikai hatalmát. A politika mindig az osztálytár­sadalom terméke volt, s a gazda­sági viszonyokat és az azokból eredő osztályérdekeket fejezte ki. A politika ebben a vonatkozásban függvénye a gazdasági életnek, de egyben formálja is azt. A politi­ka sajátos társadalmi tevékeny­ség, amelyben alapvető szerepet játszanak az egyes osztályok gaz­dasági, politikai, ideológiai érdekei és azok megvalósítása. A politikát tehát úgy kell értelmezni mint az osztályharc formáját a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. A marxizmus-leninizmus legna­gyobb érdeme, hogy az osztály­harc elmélete alapján meghatá­rozta a munkásosztály és marxis­ta-leni nista pártjának alapvető célját: a kapitalizmus megdöntését és a szocializmus, majd a kommu­nizmus kiépítését. A gazdaság és a politika Lenin szerint nem egymástól független folyamat, mert köztük egymást fel­tételező szoros dialektikus kap­csolat van. A gazdasági alap. nagymértékben meghatározza a politikai folyamatokat, a politika pedig befolyásolja a gazdasági vi­szonyok alakulását. A politika a gazdaságot általánosítja, tehát a gazdaság koncentrált kifejezője. A politika nem szünteti meg a gaz­dasági folyamatok törvényszerű­ségeit, másrészt semmilyen gaz­dasági fejlődés, változás nem me­het végbe politikai irányítás nélkül. A politika tehát a gazdasághoz képest abban elsődleges, amint azt már jeleztük, hogy bár nqm változtatja meg az objektív gazda­sági törvényeket, de felhasználja a társadalom érdekeinek megfele­lően. Ennek az érvényesülése azonban minden tekintetben a tár­sadalmi és az osztályviszonyoktól függ. A társadalmi életben megha­tározó szerepe van a gazdaság­nak és csak ezen az alapon létez­het a politika elsődlegessége. A társadalmi felépítményben a po­litika legérzékenyebben reagál a gazdasági tényezőkre. A gazda­ság meghatározó jellege azonban abban is megnyilvánul, hogy a po­litikán keresztül hat a többi felépít­ményi formákra, mert a gazdasági viszonyok minden társadalomban mint érdekek nyilvánulnak meg. A gazdasági érdekek általánosítá­sa a politikában abban mutatkozik meg, hogy az uralkodó osztály saját érdekeit jogi formában rögzí­ti. Lenin szerint a politika az állam tevékenységében meghatározó az osztályok gazdasági és a többi érdekeivel szemben. M inthogy a gazdaság és a politika viszonyát csakis osztályszempontból lehet felfogni, vizsgáljuk meg e két fon­tos tényező dialektikus kapcsola­tát a szocializmusban. Induljunk ki ismét Lenin szavai­ból. Szerinte a proletárdiktatúra a munkásosztály vezető szerepé­nek politikai formája. Lenin ezzel összefüggésben hangsúlyozta: „a mi politikánk fő célja a gazdasági alap kiépítése, mert a gazdasági kérdések mindannyiunk közös ér­deke. Szerintünk ez a legvonzóbb politika“. Jurij Andropov is sokszor hangoztatta, hogy a párt gyakorlati politikájának központi kérdése a szocialista termelés fejlesztése, így lesz a politika és a gazdaság kölcsönössége a szocializmus fej­lődésének szükségszerű feltétele. A politika itt részt vesz az állami ügyek intézésében és az egész anyagi és szellemi élet szocialista szervezésében. Ebben a komple­xumban a gazdaságpolitika a leg­fontosabb. A gazdaságpolitika a többi társadalmi formától elvá­laszthatatlan, mert semmiféle gaz­dasági tervet nem lehet megvaló­sítani a társadalmi szervek, a dol­gozók bevonása nélkül. A marxizmus fejlődésének je­lenlegi, lenini szakaszában a poli­tika nem merül ki abban, hogy csak a munkásosztály érdekeit va­lósítja meg. Valójában ott kezdő­dik, ahol a dolgozók milliói része­sei lesznek a szocializmus céltu­datos építésének. A leninista poli­tika rugalmasan alkalmazza a kö­rülmények és az emberek érdekei építésének tudatos egységét. A szocializmusban a politika el­sődleges jelege minőségi változá­son megy keresztül. Ezt a válto­zást a gazdasági alap minőségi változása idézi elő. Nem úgy a ka­pitalizmusban, ahol a politika je­lenléte a gazdasági életben taga­dott. A politikának a szocializmusban az a legfőbb sajátossága, hogy alapját a marxista-leninista ideo­lógia képezi, amelyben a munkás- osztály a párt vezető szerepén keresztül megfogalmazza saját gazdasági, társadalmi és osztály­helyzetét, érdekeit és céljait. A burzsoá és a különböző revizio­nista elméletek ki akarják küszö­bölni a politika és az ideológia szerepét a gazdasági életből. Szerintük a gazdaság fejlődésé­ben nincs helye a politikának. Gondoljunk csak vissza az 1968-69-es évekre, amikor ezek a revizionista elméletecskék egyet jelentettek a párt vezető szerepé­nek tagadásával, s kifejezetten a párt gazdaságpolitikája és ideo­lógiája ellen irányultak. Az eddigiek alapján világos, hogy a gazdaság és a politika kapcsolata a társadalmi gyakorlat­ban mint céltudatos, egyesített szocialista munkatevékenység va­lósul meg. E nnek alapján legfontosabb a társadalmasított munka, termelés hatékonyságá­nak és minőségének tervszerű nö­velése, a szocialista társadalmi irányítás következetes megszer­vezése és ellenőrzése, a szocia­lista munkaviszony, munkafegye­lem, felelősségérzet továbbfej­lesztése. A szocialista gazdaságpolitiká­nak a termelőerők és termelési viszonyok olyan fejlesztésére kell törekednie, amelyek megteremtik a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát. A párt és a szocialista állam komplex gazdaságpolitikája csak a szocialista gazdasági, politikai, műszaki, tudományos integráció keretein belül érheti el kitűzött fel­adatait és céljait, épp ezért job­ban, mint máskor, szükséges el­mélyíteni a szocialista országok közötti együttműködést. A párt jelenlegi gazdaságpoliti­kája szükségszerűen megköveteli a politikai irányítás elmélyítését a társadalmi tudat fokozatos fej­lesztésen keresztül. Az a célunk, hogy dolgozóink legjobb tudásuk és képességük alapján vegyenek részt a termelésben és annak irá­nyításában. A szocializmus építé­se napjainkban megköveteli a gazdaság, a politika és az ideo­lógia olyan dialektikus fejlesztését, amelynek fő célja a szocializmus és a szocialista ember sokoldalú fejlesztése. Dr. PUSZTAY JÁNOS >Í4>WJ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents