Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-28 / 203. szám, kedd

v ÚJ szú 3 1984. VIII. 28. Klement Gottwald Érdemrenddel tüntették ki Josef Havlín elvtársat (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök tegnap Prágában Miloš Ja- kešnek, a CSKP KB Elnöksége tagjának, Jan Fojtíknak és Josef Hamannak, a CSKP KB Elnöksé­ge póttagjainak, Mikuláš Beňó- nak, František Pitrának és Jind- ŕich Poledníknak, a CSKP KB titkárainak, valamint Marie Kabr- helovának, a CSKP KB Titkársá­ga tagjának jelenlétében Josef Havlínnak, a CSKP KB titkárának átnyújtotta a Klement Gottwald Ér­demrendet, amelyet Havlín elv­társnak 60. születésnapja alkal­mából Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és a szocialista társada­lom javára kifejtett sokéves áldo­zatkész tevékenységéért a CSKP KB Elnökségének javaslatára adományoztak. Josef Havlín jubileuma alkalmá­ból a CSKP KB, a CSKP KB Elnöksége és saját nevében Gus­táv Husák elvtárs gratulált. Méltat­ta a szocializmus építésére, a kommunista párt programjának megvalósítására és céljainak elé­résére, valamint a marxizmus-le­ninizmus s a Szovjetunióval való barátság és szilárd szövetség eszméinek megvalósítására tett sokéves áldozatos erőfeszítéseit. Nagyra értékelte Havlín elvtárs hozzájárulását a CSKP XVI. kong­resszusa határozatainak teljesíté­séhez, főként az oktatás és a fiatal nemzedék nevelése, valamint a tudomány és a kultúra fejleszté­se terén. Josef Havlín elvtárs őszinte kö­szönetét mondott a magas állami kitüntetésért, és biztosította Husák elvtársat arról, hogy továbbra is minden erejét a kommunista párt javára, a szocialista társadalom felvirágoztatásáért és a dolgozó nép jólétéért végzett munkára for­dítja. Gustáv Husák és az ünnepség többi résztvevője ezután elvtársi beszélgetést folytatott a jubi­lánssal. Alois Indra, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a Szövetségi Gyű­lés elnöke és legfelsőbb törvény­hozó testületünk több más vezető tisztségviselője tegnap Prágában fogadta Josef Havlín elvtársat. Alois Indra elvtárs gratulált a jubi­lánsnak a Klement Gottwald Ér­demrend odaítélése alkalmából, és átnyújtotta a Szövetségi Gyűlés üdvözlő levelét. Josef Havlín elvtárs 60 éves Josef Havlín elvtárs, a CSKP KB Titkárságá­nak tagja, a KB titkára, a Szövet­ségi Gyűlés Nemzetek Ka­marájának kép­viselője 1984. augusztus 28-án tölti be 60. élet­évét. ­Imim* Iliit. as»® ■ : Josef Havlín elvtárs 1924. augusztus 28-án Holšicében (Kut- ná Hora-i járás) született. Mun­káscsaládból származik. Miu­tán kitanulta az esztergályosz- szakmát, a Kut- ná Hora-i Gépé­szeti Ipariskolá­ban kezdett ta­nulni. *A meg­szállás idején a čakovicei Avia vállalatnál dolgozott. A felszaba­dulás után a Most melletti zálužíi Csehszlovák-Szovjet Barátság Vegyipari Műveknél volt műveze­tő, majd üzemtechnikus. A vegy­ipari üzem munkás- és kommunis­ta környezetében formálódott poli­tikai és osztályszemlélete. Mint példás dolgozót és újítót 1949-ben főiskolára küldték. A prágai Cseh Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karán folytatott tanulmányokat. Csehszlovákia Kommunista Pártjába 1947-ben lépett be. Aktí­van részt vett üzemében a párt­munkában, később, főiskolai ta­nulmányai idején az üzemi pártbi­zottság elnöke volt. 1954 és 1963 között a CSKP Központi Bizottságának oktatója­ként, ezt követően az oktatási, a tudományügyi és a művészeti osztály szakosztályvezetójeként tevékenykedett. Egyidejűleg a Központi Bizottság munkatársai üzemi pártbizottságának elnöke volt. Ezután rövid ideig az oktatási és kulturális miniszterhelyettes tisztségét töltötte be. 1964-ben visszakerült a CSKP Központi Bi­zottságához az oktatási és tudo­mányügyi osztály vezetőjeként. Ott 1968 tavaszán a jobboldal nyomására felmentették ez alól a tisztség alól. A válság időszaká­ban következetesen a marxizmus-leninizmus talaján állott, a prole­tár internacionalizmus* elveit vé­delmezte. 1969-ben a Cseh Sajtó­ügyi és Tájékoztatási Hivatal elnö­kévé nevezték ki. Ugyanezen év végén a Cseh Oktatási Minisztéri­umhoz került: a miniszter első he­lyettese, 1971-ben pedig oktatási miniszter lett. Josef Havlín elvtársat a XIII. és a XIV. pártkongresszuson a CSKP KB póttagjává választották. 1975 óta a CSKP KB tagja, a CSKP KB Titkárságának tagja és a KB titká­ra. Már sok éve tevékenykedik a legfelsőbb képviseleti szervek­nél. öt éven át a Cseh Nemzeti Tanács képviselője volt, 1976 óta a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője. Párt- és közéleti tisztségekben kifejtett áldozatkész tevékenysé­gével jelentősen hozzájárul a CSKP XVI. kongresszusa határo­zatainak valóra váltásához, pár­tunk oktatási, tudományügyi és kul­túrpolitikájának következetes meg­valósításához, valamint a fiatal nemzedék műveltségi szintjének állandó és sokoldalú emeléséhez. Josef Havlín elvtársnak a párt javára és a szocialista társadalom fejlesztése terén végzett munkája során szerzett érdemeiről a Köz- társasági Érdemrend, a Munka Ér­demrend, valamint más állami és pártkitüntetések tanúskodnak. Búcsú - virágok nélkül- ... tehát még egyszer megis­métlem: három napja van a felké­szülésre. Szlovákiába repül, ahol felkelés tört ki a németek ellen, és ugyanúgy, ahogy Belorussziában, most is a rádiókapcsolatot fogja tartani velünk. A rejtjeleket, az adó-vevőt és minden egyéb szük­séges dolgot 24 órával az indulás előtt a raktárban megkapja. Meg­értette? Zina Konovalenkova megértet­te a szovjet hadsereg főparancs­nokságának utasítását. Hogyne értette volna meg, hiszen a tűzke­resztségen már átesett, csak né­hány napja tért haza Moszkvába Belorussziából, ahol a speciális rádiósiskola elvégzése után egy partizánalakulatnál első komoly megbízatását végezte el sikerrel. A negyven évvel ezelőtti ese­ményekről egy tipikus moszkvai panelház 17. emeletének egyik szépen berendezett lakásán be­szélgetünk Zina asszonnyal. Itt él fiával és lányával, férjét, Valerij Petrovicsot egy éve temette... A halkan sustorgó magnetofon­szalag szorgalmasan feljegyzi a rádióslány emlékeit. Első találkozásom Szlovákiá­val és lakosaival, akiket egész életemre megszerettem, tulajdon­képpen már a repülőgépen lezaj­lott. Elvtársaim bemutattak Karol Šmidkének, aki egész úton apai gondoskodással foglalkozott ve­lem. Beszélt a szlovák nép törté­nelméről, igyekezett lefesteni a számomra akkor még ismeretlen ország szépségeit, elmagyarázni annak a forradalmi küzdelemnek a jelentőségét, amelyet a szlová­kok vívtak a fasiszták ellen. Nem kellett ejtőernyőt használ­niuk, mivel a Tri duby repülőtéren felkészültek fogadásukra. Šmidke elvtársat egész sor jelentős politi­kai és katonai személyiség várta. Zina velük ment Banská Bystricá­Már negyven éve rendszeresen találkozunk- Elsősorban a fasizmus gyűlö­lete volt az, ami engem és többi magyar bajtársamat elvezetett odáig, hogy 40 évvel ezelőtt fegy­verrel a kezünkben részt vegyünk a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Tudtuk, hogy a szlovák hegyek­ben nemcsak Csehszlovákia né­peinek szabadságáért folyik a küzdelem, s kötelességünknek éreztük, hogy azok oldalára áll­junk, akik szembeszálltak a hitleri Németország elnyomásával. A budapesti Vrábel János em­lékezik így vissza a négy évtized­del ezelőtti eseményekre. El­mondja még, örökké emlékezeté­ben marad 1944. október 15-e, amikor a II. csehszlovák ejtőer­nyős dandár fiatal, 24 éves kato­nájaként a duklai hadműveletek után a Tri duby repülőtérre szállí­tották, hogy harcostársaival együtt segítse a Felkelést. Žiar nad Hro­nom, Dobrá Niva, Čierny Balog, Podbrezová, a Ďumbier környé­kén és másutt védelmezték a fa­siszták elől a Banská Bystricába vezető útvonalat, s nemegyszer sikeres ellentámadásokat is vég­rehajtottak.- Miután a felkelők visszavonul­tak a hegyekbe, Liptóban elveszí­tettem egységemet, s néhány na­pig egyedül bolyongtam a szörnyű hidegben, hóban. A Liptovský Ján-i Vojtech Stanislavnak kö­szönhetem, hogy életben marad­tam. Ó talált rám, hazavitt és há­rom hétig nála bujkáltam. Aztán még hamis papírokat is szerzett, amelyekkel eljuthattam Bratislavá- ba. Azóta tulajdonképpen ó a má­sodik apám. Már negyven éve rendszeresen találkozunk hol ná­lunk, Budapesten, hol náluk, Lip­tovský Jánban. Vrábel János szereti Csehszlo­vákiát, mint mondja, öröm látni, hogyan váltak valóra azok az esz­mék, amelyekért harcolt, érezni, milyen odaadással őrzi az ifjú nemzedék a Szlovák Nemzeti Fel­kelés emlékét, forradalmi hagya­tékát. (č) ba, ahol rögtön a drámai esemé­nyek sodrába került. Visszaemlékszik az SZLKP Központi Bizottságán, a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, a hadsereg és a partizánok parancsnokságán tett látogatásra, az első találko­zásra azzal az egyszerű házas­párral, akik házában elegendő hely volt Zina és hű társa - a rá­dióadó - számára egyaránt. A Felkelés fővárosában gyor­san rohantak Zina napjai, hiszen kora reggeltől késő estig kertié- nyen dolgozott. Az összekötők ál­tal a moszkvai főparancsnokság számára készített hosszú jelenté­seket rejtjelezve kellett elküldeni, s ugyanazt fordítva is: a megbe­szélt időben vette Moszkva utasí­tásait, amelyeket villámgyorsan kellett megfejteni. Csak a Garam melletti egy-egy rövid séta alkal­mával maradt némi idő az emlé­kekre: az otthoniakra, s szerelmé­re, Valerijra... A Moszkvába küldött jelentések azonban egyre sötétebb színek­ben festették le a hadihelyzét ala­kulását. A partizánmozgalom ve­zérkara már készülődött, hogy a hegyekbe húzódik, s Zina is érezte, nemsokára neki is el kell búcsúznia Banská Bystricától. So­ha életében nem felejti el 1944. október 27-ét, amikor szovjet tisz­tek és szlovák partizánok kis cso­portjával az Urpín tetejéről vérző szívvel figyelte a gyűlölt német egyenruhákat, amelyek hamaro­san elözönlötték az egész vá­rost ...-A legfelejthetetlenebb emlé­keim? Higyje el, nehéz valamit is külön kiemelni. De talán megem­líthetném azt a légkört, amelyben a Sukajev-brigád partizánjai éltek, harcoltak. Szlovákokkal, magya­rokkal, franciákkal, lengyelekkel, oroszokkal együtt olyan kollektívá­ban teljesítettem feladataimat, amely a hihetetlenül nehéz feltéte­lek között is képes volt megterem­teni az őszinte barátság, a bajtár- siasság, az önzetlen elvtársi segít­ség légkörét.- Gondolatban gyakran vissza­térek Tisovecba, s szeretettel em­lékezek egy vasutas családjára, de főleg leányukra, Ludmilára, aki összekötőnk volt, s mindig nagyon értékes híreket hozott. Vagy arra az érdészre, aki a Kienovec alatt néhány hétig gondoskodott rólunk, s aki feleségével együtt csatlako­zott hozzánk. Azt az örömöt sem felejtem el soha, amit akkor érez­tem, amikor Svoboda tábornok egységeivel találkoztunk Lip­tovský Mikuláš felszabadítása során... Keserű a búcsú a hegyektől, a Felkelés visszaszorítása utáni kegyetlen események néma tanúi­tól. Szovjet tisztek maroknyi cso­portja száll be a dupla szárnyú katonai repülőgépbe. A fedélzeten van Zina, a fiatal rádióslány is. Újabb harci feladatát teljesítette. Néma, mégis sokat mondó ölelé­sek a szlovák elvtársakkal. Búcsú - virágok és örömteli zsivaly nél­kül... LADISLAV TAKÁČ Hosszú út- Sok víz folyt le azóta a Vágón és a Szajnán is, de bizonyos em­lékek sohasem fakulnak meg, kü­lönösen nem, ha olyan időszakról van szó, amelyet az ember a leg­intenzívebben él át. Ma is csak csodálni tudom mindazokat, akik akkor Szlovákiában a legminimáli­sabb eszközökkel szembeszálltak a jóval erősebb ellenséggel. Georges de Lannurien ezredes vall így, aki ma Bretagne-ban él.- Lehet, hogy a keményfejúség, vagy inkább a visszavágás vágya volt az, ami 1944-ben Szlovákiába vezetett bennünket. Miután megszökött a sziléziai fogolytáborból, átszökött a hatá­ron, majd Trnavában és Magyar- országon bebörtönözték. Újabb il­legális határátlépés Szlovákia irá­nyába. Ekkor már körvonalazódni kezdett a Felkelés. Az első hét francia partizán Georges de Lan­nurien vezetésével számos kaland és bonyodalom után 1944 au­gusztus 14-én jutott el a Štefánik partizánbrigád parancsnokságára.- Gyűrött városi ruhánkban a partizánok között valóban nevet­ségesen nézhettünk ki. A helyzet csak azután tisztázódott, hogy megérkezett Pjotr Velicsko őr­nagy. Figyelmesén végighallgatott minket, én 400 harcost kínáltam fel, akik fokozatosan kis csopor­tokban érkeztek volna Magyaror­szágról. De Lannurien ma is pontosan emlékszik azoknak a falvaknak a nevére, ahol egységét a Felke­lés első szakaszában bevetették a harcokba. A francia csoport ha­marosan a felkelő erők elválaszt­hatatlan részévé vált.- Halottainkat a zvoleni temető­ben temettük el. A temetések fo­kozatosan a szolidaritás igazi ma- nifesztációivá váltak, amelyeken részt vettek a szlovák hadsereg katonái, szovjet tisztek, partizánok és a helyi lakosok is. Sokan közü­lünk a zvoleni kórházban épültek fel sebesüléseikből... De Lannurien ezredes szívesen emlékszik vissza a harcok utolsó szakaszára. A németek a Vörös Hadsereg nyomása alatt már kezdtek pánikba esni. A partizá­nok jóval erősebb egységeket tá­madhattak meg, s nagy vesztesé­geket okozhattak nekik. Csakúgy mint Ukrajnában, a partizánok itt is rendszeresen támadták az ellen­séget, amelynek már nem volt ide­je üldözőbe venni őket a hegyek­ben. A francia egység Oszgyinban január 14-én találkozott a szovjet csapatokkal.- így ért véget szlovákiai visz- szavonulásunk, de az út Francia- országba sokunk számára még hosszú volt... (č) Szovjet ejtőernyősök Szlovákiában 1944-ben (Az APN archívumából) ' visitérí1 », V&rÄf-­asSífcK:

Next

/
Thumbnails
Contents