Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-28 / 203. szám, kedd
v ÚJ szú 3 1984. VIII. 28. Klement Gottwald Érdemrenddel tüntették ki Josef Havlín elvtársat (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök tegnap Prágában Miloš Ja- kešnek, a CSKP KB Elnöksége tagjának, Jan Fojtíknak és Josef Hamannak, a CSKP KB Elnöksége póttagjainak, Mikuláš Beňó- nak, František Pitrának és Jind- ŕich Poledníknak, a CSKP KB titkárainak, valamint Marie Kabr- helovának, a CSKP KB Titkársága tagjának jelenlétében Josef Havlínnak, a CSKP KB titkárának átnyújtotta a Klement Gottwald Érdemrendet, amelyet Havlín elvtársnak 60. születésnapja alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista társadalom javára kifejtett sokéves áldozatkész tevékenységéért a CSKP KB Elnökségének javaslatára adományoztak. Josef Havlín jubileuma alkalmából a CSKP KB, a CSKP KB Elnöksége és saját nevében Gustáv Husák elvtárs gratulált. Méltatta a szocializmus építésére, a kommunista párt programjának megvalósítására és céljainak elérésére, valamint a marxizmus-leninizmus s a Szovjetunióval való barátság és szilárd szövetség eszméinek megvalósítására tett sokéves áldozatos erőfeszítéseit. Nagyra értékelte Havlín elvtárs hozzájárulását a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez, főként az oktatás és a fiatal nemzedék nevelése, valamint a tudomány és a kultúra fejlesztése terén. Josef Havlín elvtárs őszinte köszönetét mondott a magas állami kitüntetésért, és biztosította Husák elvtársat arról, hogy továbbra is minden erejét a kommunista párt javára, a szocialista társadalom felvirágoztatásáért és a dolgozó nép jólétéért végzett munkára fordítja. Gustáv Husák és az ünnepség többi résztvevője ezután elvtársi beszélgetést folytatott a jubilánssal. Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke és legfelsőbb törvényhozó testületünk több más vezető tisztségviselője tegnap Prágában fogadta Josef Havlín elvtársat. Alois Indra elvtárs gratulált a jubilánsnak a Klement Gottwald Érdemrend odaítélése alkalmából, és átnyújtotta a Szövetségi Gyűlés üdvözlő levelét. Josef Havlín elvtárs 60 éves Josef Havlín elvtárs, a CSKP KB Titkárságának tagja, a KB titkára, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője 1984. augusztus 28-án tölti be 60. életévét. Imim* Iliit. as»® ■ : Josef Havlín elvtárs 1924. augusztus 28-án Holšicében (Kut- ná Hora-i járás) született. Munkáscsaládból származik. Miután kitanulta az esztergályosz- szakmát, a Kut- ná Hora-i Gépészeti Ipariskolában kezdett tanulni. *A megszállás idején a čakovicei Avia vállalatnál dolgozott. A felszabadulás után a Most melletti zálužíi Csehszlovák-Szovjet Barátság Vegyipari Műveknél volt művezető, majd üzemtechnikus. A vegyipari üzem munkás- és kommunista környezetében formálódott politikai és osztályszemlélete. Mint példás dolgozót és újítót 1949-ben főiskolára küldték. A prágai Cseh Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karán folytatott tanulmányokat. Csehszlovákia Kommunista Pártjába 1947-ben lépett be. Aktívan részt vett üzemében a pártmunkában, később, főiskolai tanulmányai idején az üzemi pártbizottság elnöke volt. 1954 és 1963 között a CSKP Központi Bizottságának oktatójaként, ezt követően az oktatási, a tudományügyi és a művészeti osztály szakosztályvezetójeként tevékenykedett. Egyidejűleg a Központi Bizottság munkatársai üzemi pártbizottságának elnöke volt. Ezután rövid ideig az oktatási és kulturális miniszterhelyettes tisztségét töltötte be. 1964-ben visszakerült a CSKP Központi Bizottságához az oktatási és tudományügyi osztály vezetőjeként. Ott 1968 tavaszán a jobboldal nyomására felmentették ez alól a tisztség alól. A válság időszakában következetesen a marxizmus-leninizmus talaján állott, a proletár internacionalizmus* elveit védelmezte. 1969-ben a Cseh Sajtóügyi és Tájékoztatási Hivatal elnökévé nevezték ki. Ugyanezen év végén a Cseh Oktatási Minisztériumhoz került: a miniszter első helyettese, 1971-ben pedig oktatási miniszter lett. Josef Havlín elvtársat a XIII. és a XIV. pártkongresszuson a CSKP KB póttagjává választották. 1975 óta a CSKP KB tagja, a CSKP KB Titkárságának tagja és a KB titkára. Már sok éve tevékenykedik a legfelsőbb képviseleti szerveknél. öt éven át a Cseh Nemzeti Tanács képviselője volt, 1976 óta a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselője. Párt- és közéleti tisztségekben kifejtett áldozatkész tevékenységével jelentősen hozzájárul a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak valóra váltásához, pártunk oktatási, tudományügyi és kultúrpolitikájának következetes megvalósításához, valamint a fiatal nemzedék műveltségi szintjének állandó és sokoldalú emeléséhez. Josef Havlín elvtársnak a párt javára és a szocialista társadalom fejlesztése terén végzett munkája során szerzett érdemeiről a Köz- társasági Érdemrend, a Munka Érdemrend, valamint más állami és pártkitüntetések tanúskodnak. Búcsú - virágok nélkül- ... tehát még egyszer megismétlem: három napja van a felkészülésre. Szlovákiába repül, ahol felkelés tört ki a németek ellen, és ugyanúgy, ahogy Belorussziában, most is a rádiókapcsolatot fogja tartani velünk. A rejtjeleket, az adó-vevőt és minden egyéb szükséges dolgot 24 órával az indulás előtt a raktárban megkapja. Megértette? Zina Konovalenkova megértette a szovjet hadsereg főparancsnokságának utasítását. Hogyne értette volna meg, hiszen a tűzkeresztségen már átesett, csak néhány napja tért haza Moszkvába Belorussziából, ahol a speciális rádiósiskola elvégzése után egy partizánalakulatnál első komoly megbízatását végezte el sikerrel. A negyven évvel ezelőtti eseményekről egy tipikus moszkvai panelház 17. emeletének egyik szépen berendezett lakásán beszélgetünk Zina asszonnyal. Itt él fiával és lányával, férjét, Valerij Petrovicsot egy éve temette... A halkan sustorgó magnetofonszalag szorgalmasan feljegyzi a rádióslány emlékeit. Első találkozásom Szlovákiával és lakosaival, akiket egész életemre megszerettem, tulajdonképpen már a repülőgépen lezajlott. Elvtársaim bemutattak Karol Šmidkének, aki egész úton apai gondoskodással foglalkozott velem. Beszélt a szlovák nép történelméről, igyekezett lefesteni a számomra akkor még ismeretlen ország szépségeit, elmagyarázni annak a forradalmi küzdelemnek a jelentőségét, amelyet a szlovákok vívtak a fasiszták ellen. Nem kellett ejtőernyőt használniuk, mivel a Tri duby repülőtéren felkészültek fogadásukra. Šmidke elvtársat egész sor jelentős politikai és katonai személyiség várta. Zina velük ment Banská BystricáMár negyven éve rendszeresen találkozunk- Elsősorban a fasizmus gyűlölete volt az, ami engem és többi magyar bajtársamat elvezetett odáig, hogy 40 évvel ezelőtt fegyverrel a kezünkben részt vegyünk a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Tudtuk, hogy a szlovák hegyekben nemcsak Csehszlovákia népeinek szabadságáért folyik a küzdelem, s kötelességünknek éreztük, hogy azok oldalára álljunk, akik szembeszálltak a hitleri Németország elnyomásával. A budapesti Vrábel János emlékezik így vissza a négy évtizeddel ezelőtti eseményekre. Elmondja még, örökké emlékezetében marad 1944. október 15-e, amikor a II. csehszlovák ejtőernyős dandár fiatal, 24 éves katonájaként a duklai hadműveletek után a Tri duby repülőtérre szállították, hogy harcostársaival együtt segítse a Felkelést. Žiar nad Hronom, Dobrá Niva, Čierny Balog, Podbrezová, a Ďumbier környékén és másutt védelmezték a fasiszták elől a Banská Bystricába vezető útvonalat, s nemegyszer sikeres ellentámadásokat is végrehajtottak.- Miután a felkelők visszavonultak a hegyekbe, Liptóban elveszítettem egységemet, s néhány napig egyedül bolyongtam a szörnyű hidegben, hóban. A Liptovský Ján-i Vojtech Stanislavnak köszönhetem, hogy életben maradtam. Ó talált rám, hazavitt és három hétig nála bujkáltam. Aztán még hamis papírokat is szerzett, amelyekkel eljuthattam Bratislavá- ba. Azóta tulajdonképpen ó a második apám. Már negyven éve rendszeresen találkozunk hol nálunk, Budapesten, hol náluk, Liptovský Jánban. Vrábel János szereti Csehszlovákiát, mint mondja, öröm látni, hogyan váltak valóra azok az eszmék, amelyekért harcolt, érezni, milyen odaadással őrzi az ifjú nemzedék a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékét, forradalmi hagyatékát. (č) ba, ahol rögtön a drámai események sodrába került. Visszaemlékszik az SZLKP Központi Bizottságán, a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, a hadsereg és a partizánok parancsnokságán tett látogatásra, az első találkozásra azzal az egyszerű házaspárral, akik házában elegendő hely volt Zina és hű társa - a rádióadó - számára egyaránt. A Felkelés fővárosában gyorsan rohantak Zina napjai, hiszen kora reggeltől késő estig kertié- nyen dolgozott. Az összekötők által a moszkvai főparancsnokság számára készített hosszú jelentéseket rejtjelezve kellett elküldeni, s ugyanazt fordítva is: a megbeszélt időben vette Moszkva utasításait, amelyeket villámgyorsan kellett megfejteni. Csak a Garam melletti egy-egy rövid séta alkalmával maradt némi idő az emlékekre: az otthoniakra, s szerelmére, Valerijra... A Moszkvába küldött jelentések azonban egyre sötétebb színekben festették le a hadihelyzét alakulását. A partizánmozgalom vezérkara már készülődött, hogy a hegyekbe húzódik, s Zina is érezte, nemsokára neki is el kell búcsúznia Banská Bystricától. Soha életében nem felejti el 1944. október 27-ét, amikor szovjet tisztek és szlovák partizánok kis csoportjával az Urpín tetejéről vérző szívvel figyelte a gyűlölt német egyenruhákat, amelyek hamarosan elözönlötték az egész várost ...-A legfelejthetetlenebb emlékeim? Higyje el, nehéz valamit is külön kiemelni. De talán megemlíthetném azt a légkört, amelyben a Sukajev-brigád partizánjai éltek, harcoltak. Szlovákokkal, magyarokkal, franciákkal, lengyelekkel, oroszokkal együtt olyan kollektívában teljesítettem feladataimat, amely a hihetetlenül nehéz feltételek között is képes volt megteremteni az őszinte barátság, a bajtár- siasság, az önzetlen elvtársi segítség légkörét.- Gondolatban gyakran visszatérek Tisovecba, s szeretettel emlékezek egy vasutas családjára, de főleg leányukra, Ludmilára, aki összekötőnk volt, s mindig nagyon értékes híreket hozott. Vagy arra az érdészre, aki a Kienovec alatt néhány hétig gondoskodott rólunk, s aki feleségével együtt csatlakozott hozzánk. Azt az örömöt sem felejtem el soha, amit akkor éreztem, amikor Svoboda tábornok egységeivel találkoztunk Liptovský Mikuláš felszabadítása során... Keserű a búcsú a hegyektől, a Felkelés visszaszorítása utáni kegyetlen események néma tanúitól. Szovjet tisztek maroknyi csoportja száll be a dupla szárnyú katonai repülőgépbe. A fedélzeten van Zina, a fiatal rádióslány is. Újabb harci feladatát teljesítette. Néma, mégis sokat mondó ölelések a szlovák elvtársakkal. Búcsú - virágok és örömteli zsivaly nélkül... LADISLAV TAKÁČ Hosszú út- Sok víz folyt le azóta a Vágón és a Szajnán is, de bizonyos emlékek sohasem fakulnak meg, különösen nem, ha olyan időszakról van szó, amelyet az ember a legintenzívebben él át. Ma is csak csodálni tudom mindazokat, akik akkor Szlovákiában a legminimálisabb eszközökkel szembeszálltak a jóval erősebb ellenséggel. Georges de Lannurien ezredes vall így, aki ma Bretagne-ban él.- Lehet, hogy a keményfejúség, vagy inkább a visszavágás vágya volt az, ami 1944-ben Szlovákiába vezetett bennünket. Miután megszökött a sziléziai fogolytáborból, átszökött a határon, majd Trnavában és Magyar- országon bebörtönözték. Újabb illegális határátlépés Szlovákia irányába. Ekkor már körvonalazódni kezdett a Felkelés. Az első hét francia partizán Georges de Lannurien vezetésével számos kaland és bonyodalom után 1944 augusztus 14-én jutott el a Štefánik partizánbrigád parancsnokságára.- Gyűrött városi ruhánkban a partizánok között valóban nevetségesen nézhettünk ki. A helyzet csak azután tisztázódott, hogy megérkezett Pjotr Velicsko őrnagy. Figyelmesén végighallgatott minket, én 400 harcost kínáltam fel, akik fokozatosan kis csoportokban érkeztek volna Magyarországról. De Lannurien ma is pontosan emlékszik azoknak a falvaknak a nevére, ahol egységét a Felkelés első szakaszában bevetették a harcokba. A francia csoport hamarosan a felkelő erők elválaszthatatlan részévé vált.- Halottainkat a zvoleni temetőben temettük el. A temetések fokozatosan a szolidaritás igazi ma- nifesztációivá váltak, amelyeken részt vettek a szlovák hadsereg katonái, szovjet tisztek, partizánok és a helyi lakosok is. Sokan közülünk a zvoleni kórházban épültek fel sebesüléseikből... De Lannurien ezredes szívesen emlékszik vissza a harcok utolsó szakaszára. A németek a Vörös Hadsereg nyomása alatt már kezdtek pánikba esni. A partizánok jóval erősebb egységeket támadhattak meg, s nagy veszteségeket okozhattak nekik. Csakúgy mint Ukrajnában, a partizánok itt is rendszeresen támadták az ellenséget, amelynek már nem volt ideje üldözőbe venni őket a hegyekben. A francia egység Oszgyinban január 14-én találkozott a szovjet csapatokkal.- így ért véget szlovákiai visz- szavonulásunk, de az út Francia- országba sokunk számára még hosszú volt... (č) Szovjet ejtőernyősök Szlovákiában 1944-ben (Az APN archívumából) ' visitérí1 », V&rÄf-asSífcK:
