Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-23 / 199. szám, csütörtök
A szorgalom és akarat fóruma Matematikaverseny - a Rozhledyben Táborlakó voltam A matematikai műveltség kialakulása a társadalom egészének feladata. A reáliák elméleti megalapozására és általában a képességfejlesztés irányítására a matematika hivatott. Természetesen a tanároknak tovább kell lépniük a tantervi anyagon és a hagyományos tantárgyi órák keretein ahhoz, hogy a fiatalokat elvezethessék a matematika egy- egy részágazatához, s a tanulók képességeiket speciális területeken is kamatoztatni tudják. Mindehhez nyújtanak lehetőséget a különböző matematikai versenyek. Csehszlovákiában a több mint két évtizedes múltra visszatekintő Rozhledy matematicko-fyzikálni (Matematikai és Fizikai Szemle) folyóirat segít leginkább a speciális képességek kialakításában, mégpedig kitűzött versenyfeladatai segítségével. Ha fellapozzuk az elmúlt 16 év számait, láthatjuk, hogy matematikából összesen 89, fizikából 91 és ábrázológeometriából 3 szlovákiai magyar tanuló kapcsolódott be e versenyfeladatok megoldásába. A magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói közül matematikából elsőnek az 1967/68-as tanévben a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium alábbi 6 tanulója kapcsolódott be a rozhledy feladatmegoldó versenyébe az ún. „Mi versenyünk“-be (Naše soutež): Baják Magdolna, Gógh József, Katus József, Nagy Ákos, Németh László, és Szalay Magdolna. Mindannyian egyetemet végeztek. Fizikából elsőnek - az 1968/69-es tanévben - az alábbi szlovákiai magyar tanulók kapcsolódtak be a versenybe: Baják Magdolna, Bakó László, Baluska Péter, Viola István (minden a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból) és Czeglédi Imre a Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói. Az ezt követő tanévekben, csak szórványosan vettek részt a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói e versenyben. Figyelmet érdemel az 1979/80- as tanévben az érsekújvári (Nové Zámky) gimnázium tanulójának, Zsilinszky Lászlónak a 2. helyezése, annál inkább, mivel eddig ez a legjobb teljesítmény, amit magyar tanítási nyelvű iskolába járó tanuló elért matematikából. Az 1980/81-es tanév feladat- megoldó versenyének érdekessége az, hogy a lap először közli a megoldók nemzetiségi összetételét, mely szerint az 52 résztvevő közül 21 cseh, 9 szlovák és 22 magyar (ebből 7 magyarországi). A magyar tanítási nyelvű iskolákat az Érsekújvári Gimnázium I tanulója és a Komáromi Gépipari Középiskola 14 tanulója képviselte. A következő tanévben 36 tanuló oldott meg matematika feladatokat. Ebből a magyar tanítási nyelvű iskolákat a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium II tanulóval és a Komáromi Gépipari Szakközépiskola képviselte 9 tanulóval. Az előző tanévekben - fizikából - csak szórványosan kapcsolódtak be a versenybe a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói. Az 1980/81 -es tanévben viszont a 47 fizika feladatmegoldó közül 20 tanuló a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba járt. Ábrázoló geometriai feladatokat összesen 6 tanuló küldött be. Az 1982/83-as tanévben matematika feladatokat 44 tanuló küldött be, köztük 28-an (vagyis 63,6 %) a magyar tanítási nyelvű iskolákból. Legtöbb feladatmegoldó a Komáromi Gépipari Középiskolából került ki összesen 14. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból, a komáromiból 13 tanuló, a galántaiból 1 tanuló. Ugyanebben a tanévben fizika feladatokat 72-en küldtek be. Az alábbi magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból: Komáromból 56, Bratislavából 6, Kassáról (Košice) pedig 1 tanuló. Ábrázoló geometriai feladatokat kilencen oldottak meg. Ebből magyar tanítási nyelvű osztályból 1 tanuló a Komáromi Ipari Középiskolából. Az elmúlt 16 évben 8 magyar tanítási nyelvű iskola 89 tanulója küldött be feladatmegoldásokat matematikából. Gimnáziumok: Komárom 36, Somorja 1, Érsekújvár 2, Dunaszerdahely (Dunajská Streda) 3, Galánta 5, Nagykapos (Veľké Kapušany) 1. Más iskolák: a kolárovói alapiskola 1, Komáromi Gépipari Középiskola 40. A fizika feladatokat beküldők magyar tanítási nyelvű iskolák szerinti megoszlása a következő: Komárom 80, Somorja 1, Nagykapos 1, Dunaszerdahely 2, Bratislava 6, és Kassa 1. Ábrázoló geometriai feladatokat 1 tanuló a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból és 2 tanuló pedig a Komáromi Ipari Szakközépiskolából küldött be. Az elmúlt 16 évben matematikából a Komáromi Gépipari Szak- középiskolából került ki a legtöbb féladatmegoldó, annak ellenére, hogy ez az intézmény csupán az 1978/79-es tanévtől kezdődően kapcsolódik be a versenybe. Köztudott, hogy az ilyen típusú középiskolákban jóval kevesebb óraszámban tanítják a matematikát mint a gimnáziumokban. Nyilvánvaló, hogy ezt a hátrányt csak magas színvonalú szakköri munkával lehet ellensúlyozni. A két komáromi iskola nemcsak ebben a versenyben tűnik ki, hanem a matematikai olimpiák utolsó évfolyamaiban is a legelső helyen szerepelnek a nyugat-szlovákiai kerületben. Hiányoljuk a többi magyar tanítási nyelvű iskola tanulóit a Rozhledy matematika feladat- megoldói közül; különösen két szlovákiai városunk magyar tanítási nyelvű iskoláiból. A folyóirat az elmúlt 16 év alatt az alábbi magyar tanítási nyelvű középiskolába járó tanuló feladat- megoldásait közölte: Matematikából. Zsilinszky Lászlónak az Érsekújvári Gimnázium tanulójának (1979-80-as tanévben), Liszkay Bélának a Komáromi Gépipari Középiskola tanulójának (az 1980-81-es tanévben), Édes Attilának a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulójának (az 1982-83-as tanévben). Fizikából: Gyarmati Tihamémak a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulójának (az 1981-82-es tanévben) és Sidó Anikónak a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulójának (az 1982-83-as tanévben). Ábrázoló geometriából: Csepy Mártának (az 1981-82-es tanévben) és Lakatos Andreának (az 1982-83-as tanévben) a Komáromi Ipari Középiskola tanulóinak. Ezek a tanulók megérdemlik a dicséretet mert a magyar tanítási nyelvű iskolák jó hírnevét öregbítették országszerte. örvendetes tény, hogy a megoldók közül néhánnyal több éven keresztül is találkozunk, sokszor nem is csak egy versenyben. Meggyőződésem, hogy a beküldők nagyrésze további tanulmányai során a matematikát, fizikát illetve a természettudományokat vagy a műszaki tudományokat választja majd élethivatásul. A tantárgy karakterének megfelelően a verseny jellege más és más, még tantárgyon belül is. így például a matematikai olimpia, levelező szeminárium, a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok pontversenye, továbbá Kis Matematikusok Olimpiája, és az úttörők matematikaversenye stb. mind-mind a tanulók tehetsége kibontakoztatását segítik elő. M i pedagógusok éppen ezért tudjuk, hogy az érdeklődő tanulóknak kezükbe kell adni a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapokat, a hazai Roz- hledy-t, és a szovjet Kvant-ot stb. A tehetségek alapos felkutatása és támogatása annál inkább indokolt, mert éppen ott a legnagyobb az elkallódásuk veszélye, ahol fölfedezésüket leginkább támogatni kellene. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tehetség igen sokrétű. Vannak úgynevezett gyors gondolkodásúak, akiknek hamar támadnak kitűnő ötleteik, vannak lassúak, nyugodtan dolgozók, akik sokáig törik a fejüket míg egy problémával megbirkóznak. Hogy mi a tanulság a versenyből? Többek között az, hogy az idősebb generációnak nagyobb felelősséggel kell már a kezdettől foglalkoznia a fiatalabb korosztállyal, számon kérve a többlet- munkát, az igényességet. Azoknak a felelőssége ez, akiknek a szeme láttára, sokszor a keze nyomán érik be egy-egy ígéret tehetsége, s válik később alkotó emberré, társadalmunk értékes tagjává. OLÁH GYÖRGY Mindannyiunkat a közös élményszerzés vágya csalogatott a gombaszögi (Gombasek) völgybe. Művelődni és táborozni egyszerre - ezen a helyen most először. Korábban ugyanis a CSEMADOK KB rendezésében zajló nyári művelődési tábort még egyszer sem 'tartották e nevezetes völgyben. Háromszor volt órsújfa- lun (Nová Stráž), kétszer Somodi- ban (Drienovec) és Ipolyságon (Šahy). Nyolcadik alkalommal, ismét új környezetben várta az érdeklődőket, akik nem voltak annyian, mint az elmúlt években, de jelenlétük mégiscsak azt igazolta: van igény erre a találkozóra, önmagunk és egymás jobb megismerése érdekében mindenképpen. Nem tartozom a tábor rendszeres látogatói közé. így nincs módomban részletes összehasonlításokba bocsájtkozni. Egy párhuzam azonban mégiscsak kikívánkozik belőlem, öt évvel ezelőtt Órsújfalun táboroztam először. Akkor egy élményekben gazdag mátyusföldi és Zobor alji kerékpártúra után ugyancsak tartalmas, látókört tágító és művelődésre késztető hét napot éltünk át mindnyájan. Közvetlen tábori légkörben, többségben együtt a műsorok és a tábortűz körüli beszélgetések alatt, játékos vetélkedőn és sportolás közben. Művelődni akartunk, de annál is többet tettünk: közösen. Igaz, akkor még mindenki maga törődött a gyomrával, ennivaló-megrendelésről szó sem lehetett, hacsak az ^étterembe nem mentünk emiatt; névkártya sem lógott a nyakunkban, mégis közelebb kerültünk egymáshoz. Mellesleg az időjárás is jobb volt, mint az idén Gombaszögön. Most gyakran esett az eső, s részben emiatt, részben egyéb okok miatt műsorok maradtak el, szinte napirenden voltak a rendezői rögtönzések, ami aztán zökkenőket is hozott magával. Volt sátortábor, külön hely a foglalkozásokra, színpad, kerti vendéglő... De mindegyik többnyire csak külön-külön „élt“. A völgyet elárasztó repro- duktori hang nem rövidítette le a köztük lévő távolságokat. Mintha a különböző helyeken néha csak órákra fellobbanó tábortüzek is ezt jelképezték volna. A nagyobb közösség hiányát. Többnyire csak táborlakók voltunk, időnként belekóstolva a művelődésbe, sportolásba, vagy netán a barlang nézésbe. Csoportosan, érdeklődés szerint. Ide-oda gyalogolva közben. Vitathatatlan viszont, hogy mindegyikünk gazdagodott valamivel. Új barátokra, ismerősökre talált, új ismeretekkel, élményekkel távozott haza. Napokig élhetett a csodálatos gombaszögi völgyben, honismereti körútra indulhatott a környéken, ellátogathatott a betléri (Betliar) kastélyba, s az ochtinai arragonit barlangba, amely hazánk területén egyedülálló, s a világon is csak három van belőle. Esténként táncházba járhattunk. Bármikor kezdődött, érdeklődőkből sosem volt hiány. Richtarčik Mihály a tábor talán legvonzóbb „műfaját“ választotta, követői: kezdők és haladók egyaránt naponta újabb és újabb táncokkal gazdagíthatták mozgáskultúrájukat. Azon a színpadon, ahol évente legjobb nemzetiségi tánc- együtteseink lépnek fel. Előadásokról, beszélgetésekről, vitákról átfogóan aligha szólhatok, hiszen valamennyin nem vettem részt, akárcsak a táborlakók többsége, összehasonlításul inkább két vitaműsort hoznák fel. Az egyik a kassai (Košice) Pinceszínpad rövid bemutatója után alakult ki. Mivel kérdések nem akadtak az együttes tagjaihoz, a műsorvezető amatőr színházmozgalmunkra terelte a szót. És elkezdődött a vita, amely három órán át éjjel fél kettőig tartott. Nem is a tartalma, hanem inkább a hogyanja miatt írom e sorokat. Mert az egyértelműen vitatkozási készségünk gyengéire vallott. Több értékes hozzászólás között sértő és kioktató megjegyzések is elhangzottak. A csendesen szemlélőknek hallgatagságukat, a vitázók- nak felkészületlenségüket vetették szemükre. Olykor személyeskedésekbe átcsapó megjegyzésekkel. Ezalatt egy csipetnyit sem jutottak előre. Nem véletlen tehát, hogy rendezői közbelépéssel kellett véget vetni a hosszadalmas, de meddő vitának. Ennek éppen ellenkezője volt az utolsó napi „Érdemes-e hajtani?“ című vitaműsor. A fóliázásról, sok dél-szlovákiai ember életmódjáról szólt. Jól pergő, hasznos beszélgetésnek voltunk tanúi. Rengeteg meglátás, sok jó ötlet gazdagította az elhangzottakat. És annak felismerése: lám mégiscsak tudunk vitatkozni, sértődések nélkül gondolatokat cserélni, ha nem önmagunkról, hanem másokról váltunk szót. Akárcsak a fóliázókról - távollétükben. Egy hét elteltével bontottunk tábort a gombaszögi völgyben. Találkozásunk emlékét, a színpadtól balra, kopjafa őrzi. J. MÉSZÁROS KÁROLY Szavak íze. zamata Nagymegyerre (Čalovo) utaztam a minap. A vonat álmosítóan döcögött és elszunyókáltam az ülés mélyén. Tán Megyerig szen- deregtem volna, ha Albáron (Dolný Bar) föl nem ébreszt két éles nyelvű parasztasszony. Akaratlanul is odafigyeltem. A szomszédasszonyukat szapulták.- Hajaj, ha neki annyi zsírja volna, mint amennyi lisztje nincsen, akkor jó pogácsát tudna sütni - szólt az egyik.- Annyi pénze van annak, mint békának a tolla - toldotta meg a másik.- Pedig szeretne meggazdagodni - folytatta az elsó de hát annyira van túle, mint cigánygyerek a forralt tejtül. Bár felébresztettek, mégis örültem a két asszonyságnak, mert három csallóközi szólásmondást hámoztam ki beszélgetésükből. De hogyan is állunk ezekkel a Duna melléki közmondásokkal? Kiderült, hogy sok falu máig is őrzi a maga közmondását. Nagyudvarnokon (Dvorníky) például azt mondják arra az emberre, aki a kicsiből nagyot kerekít: Neki is nagyobbat tojik a tyúkja, mint a lúdja. Ha Egyházkarcsán (Kostolné Kračany) valaki állítja, hogy a do- log így• vagy amúgy sikerült, rávágják: Én nem fogtam halat, de a Jóska az bizony istugyse, majdnem fogott egyet. A várkonyiak (Vrakúň) ezekkel a szavakkal illetik haragosukat: Verjen meg a mennybéli rossz szomszéddal, meg gyepes udvarral. A pozsonyeperjesiek (Jahodná) viszont így mordultak föl hajdanán, ha olyan embert láttak, aki nem tudta megülni a lovat: Úgy illik a lóra, mint tehénre a gatya. Nyárasdon (Topoľníky), ha az egyik ember így akarja, a másik meg amúgy, azt mondják: Az egyik ember a sarkátúl kezd kapálni, a másik meg a hegyitül a sarka felé. Vagy: Az egyik bévül, a másik meg kívül kalapál. Tejeden (Mliečany) azt tartják a hazug emberről: A hazug embert, meg a sánta kutyát könnyen utói lehet érni. Ha pedig valakinek rosszra fordul a sorsa, nyomban kibökik: Amennyit a kerék föl, any- nyit le. De használják megfordítva is: Amennyit a kerék le, annyit föl. Úszoron (Kvetoslavov), ha lusta embert látnak, rögtön megjegyzik: Az evésnél szívesen állna, csak a munkánál fekhetne. A Duna melléki aranymosók így keseregtek valaha a keveset jövedelmező mesterség miatt: Sokat fárad a vadász; ritkán száraz a halász; de mindig rongyos az aranyász. Macházán (Macov) egyidóben annyira elterjedt az ürge, hogy évtizedekig nem bírták kiirtani. Azóta maradt fenn a közmondás: Fürge, mint a macházi ürge. Solymoskarcsán (Jastrabie Kračany) meg azt tartották az olyan gazdáról, aki nem igyekezett elég trágyát gyűjteni a földre: Kicsiny trágyadombnak kicsiny magtár a szomszédja. Sok közmondás járja még az említetteken kívül, de eredete annyira a múltba vész, hogy már nem tudjuk, melyik hová való. Annyi bizonyos, hogy a csallóközi falvak népe is szép, találó mondásokkal gazdagította nyelvünket. DÉNES GYÖRGY Gonda László felvétele Kocsis Ernő rajza az Aratók sorozatból
