Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-23 / 199. szám, csütörtök
I VILÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG A gazdasági kísérlet első féléve a Szovjetunióban Amikor közzétették a szovjet népgazdaságnak 1984. első félévében elért eredményeire vonatkozó statisztikai adatokat, az ország valamennyi vállalatvezetője, közgazdásza különös figyelemmel kereste bennük azokat a sorokat, amelyek öt iparág tevékenységét tükrözték vissza. Ezek azok az ágazatok, amelyek 1984. január 1 -e óta részt vesznek abban a nagymértékű gazdasági kísérletben, amelynek célja az, hogy a gyakorlatban ellenőrizzék a népgazdaság irányításának új módszereit. Ez a kísérlet valóban nagyméretű: két össz-szövetségi - az elektrotechnikai ipari és a nehéz- és közlekedési gépgyártási - minisztérium, valamint három köz- társasági - az ukrán élelmiszer- ipari, a belorusz könnyűipari és a litván helyi ipari - minisztérium vesz részt benne. Hogy pontosabban fejezzük ki: 700 vállalat és egyesülés - az óriási ipari üzemektől kezdve egészen a kis üzemekig. Világos, hogy egy ilyen hatalmas gazdaságnak (a Szovjetunió a világ ipari termékének egyötödét állítja elő) a fejlesztés intenzív útjára történő átállítása bonyolult folyamat. A 12. ötéves terv időszakára (1986-1990) kijelölt átszervezést gondosan elő kell készíteni. Egyelőre pedig az új gazdasági döntések két évre - 1984-re és 1985-re - tervezett kísérleti ellenőrzése folyik. Evégból természetesen szükséges az, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek, s ugyanolyan fontos, hogy az új modell kipróbálásának területe eléggé nagy legyen, és tekintetbe vegye a modern gazdaság kapcsolatainak bonyolultságát és sokféleségét. Éppen ezen a módon választották ki a kísérletben részt vevő ágazatokat. A kísérlet fő iránya, lényege az egyes vállalatok és egyesülések önállóságának fokozása a terv- szerűség viszonyai között és következésképp az, hogy a tervkészítésben a hangsúlyt a „központról“ az „alsó szintre“ helyezik át - ahol könnyebben lehet reagálni a gyorsan változó körülményekre. Ezt a megközelítést a szovjet gazdaság megnövekedett mérete diktálta. A kísérletbe bevont vállalatok éves tervében most négyszer kevesebb mutató szerepel, mint azelőtt. A vállalatok hatáskörébe került egy olyan fontos kérdés is, mint a rekonstrukcióra, a tudományos-műszaki haladás legújabb eredményeinek meghonosítására vonatkozó döntés, bővült a nyereséggel való rendelkezésre vonatkozó jogkörük stb. Magától értetődik, hogy a kísérTovábbra is lassan növekszik Afrika mezőgazdasági termelése 1984-ben már egyetlen gyermeknek sem kellene éheznie, állapította meg a 10 évvel ezelőtti élelmezésügyi világkonferencia záródokumentumaiban. A valóság azonban számos fejlődő, elsősorban afrikai országban ma még teljesen más. Világos, hogy külföldi élelmiszerszállítmányok, múszaki segítség és pénzügyi hozzájárulás nélkül ezen a kontinensen tovább romlik a helyzet, s hogy ezek az országok nagyon nehezen küzdik le a gyarmatosítás következményeit. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy saját erejük latba vetése nélkül ezek az országok csak nehezen érnek el haladást, és ez a mezőgazdasági termelésükre is érvényes. Ezekben az országokban még mindig nagyarányú a nép- szaporulat, nem eléggé fejlett az infrastruktúra, alacsony színvonalú a tudományos kutatás (és általában a műveltség), még mindig nagyok az egyenlőtlenségek a jövedelemelosztásban. Amíg nem oldják meg ezeket és az itt nem említett alapvető problémákat, tovább élesedhet a szociális politikai légkör és katonai hatalomátvételre kerülhet sor, ami viszont többnyire tovább rontja a gazdasági helyzetet. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 13. regionális konferenciáján elfogadott dokumentumban, az ún. harari nyilatkozatban ezért a konferencia résztvevői (mintegy 50 afrikai ország több mint 200 küldötte) arra kötelezték magukat, hogy megfelelő erőforrásokat fordítanak a mezőgazdasági termelés növelésére, különösen a kisüzemi gazdálkodást folytató földtulajdonosok támogatására, ösztönzőbb árrendszert alakítanak ki a helyi mező- gazdaság fejlesztése érdekében, javítják az áruelosztó hálózatot, s folyamatosabbá teszik az élelmiszerek piacra juttatását. Megfelelő hitelpolitika érvényesítésével javítani kellene az infrastruktúrát, a dolgozók szakképzettségét, akárcsak a szak- és egyéb szolgáltatások színvonalát. Amint azt E. Saouma, a FAO főtitkára hangsúlyozta, az önellátásra irányuló saját törekvéseken kívül külföldi segítségre is szükség van. Az aszályos időjárás következtében ugyanis 24 afrikai országban az 1973/74-es idénytől kezdve a múlt évre 2 százalékkal csökkent a mezőgazdasági terme. lés. Az eddigi segítségen kívül az idén további 1,3 millió tonna élelmiszerre van szükségük ezeknek az államoknak. Ha nem kapják meg, akkor Afrika 500 millió lakosa közül 150 millió a szükségesnél kevesebb élelmiszert fog fogyasztani. Ugyanakkor paradoxon, hogy ez a kontinens, a kontinens gazdasága túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, elegendő termőföldje, vízforrása van, s adottak a feltételei az állattenyésztés és a haltenyésztés fejlesztésének. A gazdasági és szociális bizonytalanság következményei azonban a népszaporulatra is Kihatnak. A felmérések szerint amíg Afrikában nem sikerül leküzdeni a népesedési robbanást, az élelmiszerválságnak e kontinens számára beláthatatlan következményei lehetnek. A mezőgazdaságfejlesztési programok zöme ugyanis lassúbb növekedési ütemmel számol a népszaporulat 3 százalékos növekedésénél. S amennyiben Afrikában folytatódik ez a fejlődési irányzat, lakosainak száma 23 éven belül megduplázódik. A mezőgazdaságban tapasztalható kedvezőtlen helyzetnek más okai is vannak. Gazdaságpolitikai hiba volt, hogy az ágazat fejlesztését elhanyagolták. Ez abban is megnyilvánult, hogy a földműveseknek nem volt érdekük többet termelni, mint amennyi saját szükségletükre elegendő volt. Ugyanakkor olcsóbb volt az élelmiszerbehozatal a hazai mezőgazdasági termeléshez képest stb. Jelentős veszteségeket okozott a nem megfelelő raktározás is, illetve az áruelosztásban és a közlekedésben tapasztalható számos fogyatékosság. Bírálat tárgyát képezi az is, hogy nem fordítanak megfelelő figyelmet a saját tudományos-műszaki bázis fejlesztésére. Az extenzív gazdálkodási módok előtérbe helyezése viszont nagy mértékű erdőirtásokhoz vezet, aminek következménye a talajerózió, a sivatagok növekedése. Mindebből az következik, hogy a mezőgazdasági termelés növelésére és az önellátás fokozatos elérésére irányuló igyekezet nem korlátozható csupán erre az ágazatra. FRANTIŠEK MAŠEK (Svét hospodáfství) letben résztvevő vállalatok számára, mivel ilyen nagyszámú üzemről van szó, nem lehetett különleges „melegházi“ feltételeket létrehozni. Nem bocsátkozunk bele a további részletekbe, amelyek csupán a szakemberek számára érthetőek, hanem a legfontosabb kérdést tesszük fel: mit mutattak a kísérlet első felének eredményei? A tények így festenek: a kísérletbe bevont, valamennyi minisztérium egyesülései és vállalatai nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették a munkatermelékenység növelésére vonatkozó, eléggé feszített feladatokat. A nehézgépipari és közlekedési gépgyártási minisztériumhoz tartozó vállalatoknál például a termelékenység a múlt év megfelelő időszakához képest 1984 első félévében 5 százalékkal nőtt, az elektrotechnikai ipari minisztérium vállalatainál pedig 7 százalékkal, s emellett e növekedés üteme kétszer akkora volt, mint a múlt évben. Ez különösen fontos a szovjet gazdaság számára, ahol munkaerőhiány van: a termelés növekedését ugyanis teljes mértékben úgy érték el, hogy a dolgozók létszámát nem emelték. Emellett az általános hatékonyság is fokozódott, a termelés anyagigényessége, az energiafelhasználás pedig csökkent. A kísérlet elé tűzött fő célok ily módon gyakorlatilag megvalósulnak. De az ellenőrzés — ellenőrzés. Természetesen hiányosságokat is feltárt: ez elsősorban az ágazatközi kapcsolatok, az új módszer alapján működő és a hagyományos rendszerben üzemelő vállalatok tevékenysége közötti „érintkezési pontokra“ vonatkozik. Kiderült például, hogy az új rendben rejlő előnyök teljes kihasználásához komoly szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani a beruházások területén. Most - a kísérlet résztvevői véleményének figyelembevételével - nagy változásokat terveznek ezen a téren, ahol sok millió ember dolgozik, az évente felhasznált anyagi eszközök volumene pedig nagyobb, mint a világ bármely más országában. A kísérlet köre így tehát tovább tágul. A nagyméretű gazdasági kísérlet fő eredményei természetesen valamivel később nyilvánulnak meg, és tekintetbe veszik majd őket a Szovjetuniónak az 1986-1990-es évekre és a hosz- szabb távlatra szóló szociális-gazdasági terveiben, amelyeknek a kidolgozása már folyik. LEONYID KORENYEV, az APN gazdasági szemleírója INNEN-ONNAN Geotermikus erőmű Romániában Román technikusok világviszonylatban a legalacsonyabb hőmérsékleten működő geotermikus erőművet helyezték nemrég üzembe. A Nagyvárad környékén Jétesült erőmű 80 C fok hőmérsékletű hőforrásokat hasznosít villanyáram fejlesztésére. A geotermikus erőművek eddig világszerte általában 150 foknál nem alacsonyabb hőmérsékletű meleg vízzel üzemeltek. A műszakilag újszerű berendezésben folyékony széndioxidot használnak, amely a föld hőjét gőzzé alakítja; a technológiai eljárásról egyelőre részleteket nem közöltek. Az így előállított energia háromszor olcsóbb, mint a hőerőművekben termelt villanyáram. Románia geotermikus energiakészletét évi 70 000 tonna fűtőanyagnak megfelelő mennyiségűre becsülik. 1985-ig ebből terv szerint 500 000 tonna fűtó- egyenértéket szándékoznak hasznosítani. (Agerpres) KOMMENTÁLJUK -----h ......... ...... ...........................■■—UMU- —i \wJ Mi nden kommunista feladata A párt vezető szerepe csak azokban a kollektívákban és szocialista munkabrigádokban érvényesül sokoldalúan s hatékonyan, ahol megfelelő arányban vannak kommunisták. Olyan egyének, akik a munkaszakaszokon és részlegeken elsődlegesen vállalják a többletfeladatokat, kezdemé- nyezően vesznek részt az adódó problémák és nehézségek megoldásában, s személyes példájukkal párton kívüli kollégáikat is jobb munkára ösztönzik. A tapasztalatok igazolják, hogy mindezt a pártalapszerve- zetekben kellően tudatosítják. Tervszerű pártépítő munkával, az új tagok felvételével és hatékony nevelésével folyamatosan eszmeileg és politikailag fejlett elvtársakkal erősítik a párt sorait. Annak ellenére, hogy az új tagok felvétele kivétel nélkül valamennyi alapszervezeti pártbizottság munkatervében kiemelt feladat, az eredményességben mégis meglehetősen nagyok az eltérések. Amíg az egyik alapszervezetben sikeres a pártépítés, az előirányzatokkal összhangban növekszik a kommunisták aránya, a párttagjelöltek túlnyomó többsége fiatal és az adott üzem, munkahely dolgozóinak összetételével arányosan munkás, illetve nó, addig másutt a célokat már nehezebben tudják elérni, és az új tagok összetételébe is akadnak kívánnivalók. A nehézségek és problémák hátterét elemezve mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a pártépítő munka sokoldalú, összetett és állandó tevékenység. A párttagjelöltek kiválasztásával és nevelésével nem lehet időközönként foglalkozni, hanem csakis folyamatosan, a szó szoros értelmében naponta. Az is fontos, hogy az alapszervezet pártépítő munkájában széles háttérre, bázisra támaszkodhasson. Az új tagok felvételének nagyon fontos feltétele a párttagok és pártonkívüliek közvetlen kapcsolata, és a tömegszervezetekben végzett nevelő munka. Elsősorban a SZISZ-alapszerve- zet segíthet sokat, amely magára vállalja a fiatalok eszmeipolitikai nevelését és megtanítja tagjait a társadalmi munka végzésére. Nem kisebb szerepet vállalhat magára a szakszervezet üzemi bizottsága. Azzal, hogy szervezi a munkaversenyt és állandóan szélesíti a szocialista-munkabrigád mozgalmat gyarapítja az üzemért, vállalni és tenni akaró dolgozók sorait. Olyan jellembeli tulajdonságokkal gazdagítja' az embereket, amelyek a párttagjelöltséghez feltétlenül szükségesek. Sokat jelent és segít az utánpótlás forrásának gazdagításában a hatékony tömegpolitikai munka és a pártoktatás, de a dolgozókról való sokoldalú szociális gondoskodás is a meggyőző érvek közé tartozik. A Holiči Len- és Kendergyárak sládkovičovói üzemében, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Ipari Vállalatnál, a Perbetei (Pribeta) Egységes Földmüvesszövetkezetben és más helyeken is sikeres pártépítő munkájukat egyaránt e sokoldalú háttér maximális kihasználásával magyarázták. Mindezen túlmenően valamennyi helyen a pártépítő munkának még egy nagyon lényeges részét is kiemelték. Azt, hogy a pártépítés nem bizonyos egyének, kijelölt pártbizottsági tagok személyes pártfeladata, hanem minden egyes kommunista kötelessége. „A pártbizottság pártépítő feladatának csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni, ha az egyes munkahelyeken, telepeken dolgozó csoportvezetők, szocialista munkabrigádok vezetői, sőt a kommunista kollégák is rendszeresen felhívják figyelmünket egy-egy fiatalra, aki munkájával és életvitelével rászolgál a bizalomra. Ehhez persze előbb el kellett érnünk, hogy tagjaink mindegyike személyes feladatának tekintse a pártépítő munkát. Kellően tudatosítsa, hogy egyetlen olyan ember elvesztése, pontosabban mondva nem észrevétele is veszteséget jelent, akivel kellően erősödhetnének soraink“ - mondta napokkal ezelőtt az Agrokomplex nagymegyeri (Čalovo) üzemében az egyik gazdaság párta lapszervezetének elnöke. S mivel a további tíz alapszervezetben is hasonló a helyzet, a vállalat egészében is sikeres a pártépítő munka. EGRI FERENC 'f ' í • • ,xs' ' A hustopečei mezőgazdasági építőipari egyesülés dolgozói használják ki a legjobban a nagy kapacitású öntözőberendezéseket egész Csehországban. A jelenlegi időszakban öt nagy öntözőrendszer zavartalan üzemeléséről gondoskodnak Breclav környékén. Ezek segítségével 11 ezer hektár öntözhető. A képen: Miloš Čapka (baloldalt) és Ludvík Kunc egy öntözőberendezés működését ellenőrzi. (Igor Zeh I felvétele - ČTK) ÚJS2Ú 4 1984. VIII.
