Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-22 / 198. szám, szerda

KÖZÉP-AMERIKA Nyilvánosságra hozták az FSLN választási programját Amerikai-hondurasi hadgyakorlat kezdődött • (ČSTK) - Nicaraguában nyilvá­nosságra hozták a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) választási programját. Mint ismeretes, Nicaraguában no­vember 4-én tartják meg az or­szág történetében az első szabad választásokat. A program bevezetőben megál­lapítja, hogy az FSLN kötelezett­séget vállalt: tovább fogja mélyíte­ni a társadalmi és gazdasági forra­dalmat és megszilárdítja a nép alapvető szükségleteinek kielé­gítésére irányuló független gazda­ságfejlesztési modellt. A dokumentum megállapítja: az USA és csatlósai agressziója elle­nére az FSLN rendkívüli erőfeszí­téseket tesz a Somoza-diktatúra által lerombolt és a polgárháború során megsemmisült nemzetgaz­daság helyreállítására. A bankok, az üzemek és földbirtokok, ame­lyeket az Amerika-barát diktatúra megdöntése után államosítottak, a tervszerűen fejlődő állami gaz­dasági szektor alapját képezik - szögezi le a dokumentum, s megállapítja, hogy Nicaragua ta­valyi brutto nemzeti terméke 5,2 százalékkal nőtt. A front választási programja azt is hangsúlyozza, hogy Nicara­gua a jövőben sosem lesz már az USA nyersanyaglelőhelye, s nem engedi meg, hogy gazdasági füg­gőségét durva politikai nyomásra használják ki. A dokumentum rámutat, hogy a kormány jelentős mértékben bő­vítette gazdasági kapcsolatait a vi­lág számos országával, s eredmé­nyes a gazdasági együttműködés Nicaragua és a szocialista orszá­gok között. A nicaraguai forradalmi szervek folyamatosan kiterjesztik az agrár­reformot, melynek keretében már több mint egymillió hektárnyi ter­mőföldet osztottak szét. A fokozó­dó amerikai agresszió feltételei közepette sem sajnálja a sandinis­ta vezetés a pénzt a térítésmentes oktatási, egészségügyi és lakásé­pítési rendszer fejlesztésére. A sandinista népi hadsereg és az ellenforradalmi bandák közötti harcokban a múlt hét végén Mata- galpa tartományban 52 zsoldost megöltek. A nicaraguai fegyveres erők ezzel egyidóben nagy meny- nyiségű amerikai gyártmányú fegyvert és lőszert zsákmányoltak, Folytatódnak a harcok Salvadorban A salvadori politikai foglyok és eltűnt személyek hozzátartozói által alakított bizottság a napokban nyilatkozatot adott ki, amely szerint 1980 óta több mint 40 ezer sál vadőr it megöltek és csaknem félmillió embert börtönbe vetettek. Az Egyesült Államok támogatásával a rezsim speciális egységeket hozott létre a partizánok felkutatá­sára. Képünkön: az egyik ilyen rendőr-kommandó tagja Apopa városában hazafiakat üldöz. (Telefoto - ČSTK) s birtokukba vettek egy, a terroris­ták által a nicaraguai partok ágyú­zására használt gyorsnaszádot. A fentieket az IPS hírügynökség közölte a managuai kormány rá­dióadójának jelentésére hivatkoz­va. Ugyanez a forrás közölte, hogy az ország északi, atlanti partvidé­kén, Cerro Kilambe térségében folytatódnak a heves fegyveres összecsapások. Az egyik északi katonai körzet parancsnoka újságíróknak el­mondta, hogy Jinotega tartomány­ban az elmúlt 6 nap folyamán a sandinista egységek az un. Ni­caraguai Demokratikus Erő ellen- forradalmi szervezet 30 tagját tet­ték ártalmatlanná. Ez a szervezet Hondurasban építette ki bázisait, s tagjai elsősorban Somoza hír­hedt nemzeti gárdájában teljesí­tettek szolgálatot. Honduras területén eközben Lenpira fedőnéven újabb amerikai-hondurasi hadgyakorlat kezdődött. A Pentagon közlése szerint a gyakorlat célja ,,de­A dallasi program - a háborús készülődés programja A moszkvai Pravda a Republikánus Párt kongresszusáról (ČSTK) - A Republikánus Párt dallasi kongresszusáról írott kom­mentárjában a moszkvai Pravda tegnapi száma megállapítja: a vi­lág közvéleménye ismét megbizo­nyosodhatott arról, hogy a jelenle­gi amerikai kormány egyáltalán nem hajlandó tettekre változtatni a békéről hangoztatott szavakat. Vitalij Korijonov, a cikk szer­zője a republikánusok programját elemezve leszögezi: a békéről hangoztatott frázisokat félretették, s a program nyíltan hangoztatja a háborúra való készülődést. Az amerikai monopóliumok érdekei­nek védelmezői, amikor a kommu­nizmus elleni „keresztes hadjára­tot“ akarják megindokolni, ismét a szovjet nagyhatalmi törekvések­kel érvelnek, azt állítva, hogy „je­lenleg a Szovjetunió jelenti az amerikai demokrácia számára a legnagyobb veszélyt“. Arról vi­szont hallgatnak, hogy a polgári demokrácia alapelvei ellen éppen az amerikai kormány indított tá­madást. A cikk a továbbiakban leszöge­zi: minden olyan ország ki van téve az amerikai imperializmus fe­nyegetésének, amely nem az amerikai elképzelések szerint kí­ván élni és a saját maga által választott útra lépett. A republiká­nus program megfogalmazói „az emberi jogok védelmezőinek“ ad­ják ki magukat, hangoztatva, hogy állítólag hűek a helsinki Záróok­mány és az emberi jogokról szóló általános nyilatkozat alapelveihez. Olyan állam képviselői hangoztat­ják mindezt, amely a mai napig nem ratifikálta az ENSZ több fon­tos dokumentumát. Ilyen például a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi megál­lapodás, a polgári és politikai jo­gokról szóló nemzetközi paktum, a faji megkülönböztetés összes formáinak felszámolásáról szóló nemzetközi megállapodás stb. Cikkének végén Korijonov leszö­gezi, a Republikánus Párt képvi­selői hadat üzentek mindazon nemzetközi szervezeteknek, ame­lyek nem hajlandók vakon enge­delmeskedni az USA-nak. ÚJ SZÚ 1984. VIII. 22. monstrálni a baráti közép-ameri­kai kormányoknak az USA támo­gatását“. Valójában azonban nyil­vánvaló, hogy egy salvadori vagy nicaraguai intervenció gyakorlásá­ról van szó. Amerikai részről a hadgyakorla­ton a zöldsapkásoknak nevezett, s a vietnami háborúban végrehaj­tott kegyetlen akciói által hírhedtté vált speciális egység több száz tagja vesz részt. A nicaraguai san­dinista kormány valamint a salva­dori forradalmi erők megfélemlíté­sét célzó amerikai-hondurasi kö­zös hadgyakorlatokra az utóbbi másfél esztendőben rendszere­sen sor kerül. A partizánellenes harcra kikép­zett speciális salvadori zászlóalj, az Atlacatl, valamint további egy­ségek már harmadik napja nehéz­ágyúkkal és aknavetőkkel lövik San Salvador és La Libertad keleti tartományok vidéki térségeit. A kormány légiereje ezzel egyidö- ben rendszeres bombatámadáso­kat hajt végre. A salvadori rendszer - akár csak korábban - ezúttal is „a partizánok állásainak felszámolá­sára“ hivatkozva hajtja végre eze­ket az akcióit. Valójában azonban a támadások a védtelen polgári lakosság soraiból szedik a legtöbb áldozatot. A salvadori katolikus egyház képviselője közölte, hogy a kormánycsapatok „tisztogató akciói“ során ebben a hónapban legkevesebb 70 polgári személy vesztette életét. Az elmúlt félév mérlege: 1330 fegyvertelen pa­raszt, köztük nők és gyermekek halála. események margójára? Husszeinnel - hova? Az elmúlt hétvégén Algírban ta­nácskoztak a palesztin felszabadí­tási szervezetek képviselői. Az El Fatah és a Demokratikus Szövet­ségben tömörült négy szervezet legfontosabb döntése: szeptem­ber első felére össze kell hívni a Palesztin Nemzeti Tanács, vagyis a palesztin parlament 17. ülésszakát. Az utóbbi időben ugyanis nagyon sok olyan problé­ma merült fel, amelyek a parla­ment, a legszélesebb palesztin fó­rum elé kívánkoznak. Az Algírban elfogadott közös közlemény is „belső, globális párbeszédet" sür­get, s erre a parlament talaja tűnik a legmegfelelőbbnek. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet legnagyobb, legbefo­lyásosabb tagszervezetén, az El Fatahon belül többszörös szaka­dásra került sor. Az Arafat-ellenes zendülők immár egymással is szembefordultak, két csoportjuk ellentétei fegyveres összecsapá­sokba torkolltak. Libanonban még mindig vágyálom a valódi nemzeti megbékélés, ami lehetővé teszi Izraelnek, hogy tovább zaklassa, terrorizálja a fegyveresek kivonu­lása után is a libanoni menekülttá­borokban maradt palesztin polgári lakosságot. A mindkét oldalon már megtett óvatos lépések ellenére továbbra is tisztázatlan a szír-pa­lesztin viszony. Nem világos az sem, hogy a meglepő nyitás után milyen szerepet vállal, pontosab­ban - elkötelezettségeit ismerve - vállalhat az egyiptomi vezetés a palesztin kérdés rendezésében. Kérdéses az is, milyen kormánya lesz Izraelnek, s az milyen mérték­ben fogja követni az előző Likud- kormányok makacsságát. A palesztin parlament elé kí­vánkozó régi-új probléma a pa- lesztin-jordán viszony. Annál is inkább, mivel éppen a tavaly év eleji Arafat-Husszein tárgyalások vezettek a PFSZ-n, az El Fatahon belüli szakadáshoz. Nem vitás, hogy a palesztin-jordán jóvi­szonyban van ráció, pozitív ténye­zője lehet a palesztin kérdés, a kö­zel-keleti válság megoldásának. A kérdés az, a palesztinok merre indulnak és hova jutnak Husszein­nel szövetkezve. Az egyes palesztin személyisé­gek és szervezetek fenntartásai a jordán kapcsolattal szemben nem nélkülöznek minden alapot. Husszein király gyanúsan jó vi­szonyban van a mindenkori ameri­kai vezetéssel. Mellette szól vi­szont az, hogy ellenállt Carternek és Reagannak is, nem csatlako­zott a Camp David-i alkuhoz, pe­dig Szadat Egyiptomja után a ha- semita királyságot szemelték ki a különbéke következő áldozatá­vá. A jordán kapcsolat helyessé­gét támasztja alá az is, hogy Husszein alattvalóinak kétharma­da pelesztin származású. De még kísért az 1970-es „fekete szep­tember", a palesztinok ellen Jor­dániában megvalósított könyörte­len hadjárat emléke. Vagyis logikusnak látszik, hogy a palesztinok jó kapcsolatokat ala­kítsanak ki Jordániával, tárgyalja­nak ezek alapjáról. Éppen a tár­gyalások alapjának kidolgozása, a viszony behatárolása lenne a palesztin parlament ülésszaká­nak egyik fő feladata. Erre feltétle­nül szükség van, hogy ne ismét­lődhessék meg a tavalyi eset. Ak­kor ugyanis az Arafat-Husszein tárgyalások után kiszivárgott, hogy a PFSZ vezetője lemondott a palesztin nép kizárólagos képvi­seletéről, ennek egy részét a jor­dán királyra ruházta át, amit az a Reagan-terv, a Jordánián belüli valamiféle palesztin autonómia el­fogadására használt volna fel. Máig sem világos, hogy ebben mennyi volt az igazság és mennyi a feltevés. Tény viszont, hogy a közelmúltban lezajlott Arafat -Husszein találkozón a jordániai -palesztin konföderáció elveiről volt szó, mégpedig az önálló, füg­getlen palesztin állam megterem­tése - után. Ami logikus, hiszen a konföderáció nem más, mint államszövetség, vagyis két vagy több állam szövetsége. Ha tehát Husszein kiáll a jordán-palesztin konföderáció mellett, elkötelezi magát a palesztin állam megte­remtése mellett is. Most már csak a kérdés, lesz-e ehhez elegendő bátorsága és kitartása. GORFOL ZSUZSA Az NSZK-ban egyre agresszívebbek a revansista megnyilvánulások (ČSTK) - A jobboldali CDU/CSU -FDP nyugatnémet kormány- koalíció két éve alatt jelentős mértékben fokozták tevékenysé­güket az ultrareakciós revansista körök. A revansizmus aktivizáló­dása szorosan kötődik a Reagan elnök által meghirdetett kommu­nistaellenes „keresztes hadjárat­hoz“, és kapcsolatban van az NSZK-ban az erősödő militarista tendenciákkal. Ez utóbbira a leg­jobb példa az elsőcsapásméró amerikai rakétafegyverek telepíté­se az NSZK területén. Az elhang­zottakat alátámasztja a nyugat­német antifasiszták szövetsége által közzétett dokumentum. Vádlott: a brit rendőrség Brutális módszerek a sztrájkoló bányászokkal szemben (A Die Presse karikatúrája) (ČSTK) - Nottinghamshire és Dél-Yorkshire grófságokban 11 sztrájkoló és egy nyugdíjas brit bányász bírósági keresetet indított a rendőrség ellen erőszakos cse­lekedetek és jogtalan letartóztatá­sok miatt. Sidney Richmond 71 éves volt bányászt júliusban nem messze a sztrájkoló bányászoktól tartoz­tatták fel. Amikor nem volt hajlan­dó eleget tenni annak a felszólí­tásnak, hogy forduljon meg és tá­vozzon, a rendőrök többször arcul ütötték, megkötözték és letartóz­tatták. Robert Cooper bányászt, akit az Ogreava kokszoló mellett teljesített sztrájkőrség közben a rendőrjárőr megtámadott és gu­mibottal ütlegelni kezdett, a ké­sőbbiek folyamán letartóztatták, majd minden magyarázat nélkül szabadon is engedték. Henry Richardson, a notting- hami bányamedence szakszerve­zeti tisztségviselője a Morning Starban írt cikkében megállapítot­ta, hogy az említett 12 bányász esete egyáltalán nem egyedülálló. A bányászszakszervezet notting- hami kirendeltségét a levelek tu­catjai árasztják el, ezek írói mind a rendőrség brutális módszereire panaszkodnak. A brit rendőrség megtámadja a sztrájkóröket, el­hurcolja otthonukból a bányászo­kat és családtagjaikat, s minden indoklás nélkül a rendőrállomáso­kon tartják őket. Arthur Scargill, a bányászszakszervezet vezetője szerint a március 12-e óta tartó sztrájk idején hozzávetőleg 6 ezer bányászt tartóztattak le, és 2 ezret sebesítettek meg. Kemény összecsapásokra ad alkalmat az állami bányaigazgató­ság igyekezete, hogy sztrájktörő­ket csempésszenek azokba a tár­nákba, amelyekben leállt a mun­ka. Olyan eset is megtörtént, ami­kor provokatív módon csupán egyetlen egy bányász járt munká­ba - természetesen szigorú rend­őri felügyelet alatt. A hivatalos bonni nyilatkozatok ellenére az NSZK-ban nemcsak- hogy fellelhetők a revansista meg­nyilvánulások, hanem egyre ag- resszívabbak is. A szocialista or­szágokkal aláírt szerződések - amelyekben az NSZK elismerte a jelenlegi európai határokat - alá­írása óta még sohasem vett részt annyi képviselő a kormány és a kormányzó pártok részéről a re­vansista szervezetek összejövete­lein, mint ez év nyarán. Heinrich Windelen, a belnémet ügyekkel megbízott miniszter az egyik ilyen összejövetelen támogatta a Vra- tislav, Gdansk és más szocialista városok birtoklását hangoztató kö­veteléseket. Nemcsak a revansis- ták, hanem a hivatalos bonni kö­rök is egyre gyakrabban össze­kapcsolják ilyen irányú igényeik kielégítését a krími és a potsdami konferenciák határozatainak „fe­lülvizsgálására“ irányuló törekvé­sekkel. A moszkvai Pravda nyugatné­met tudósítója a tegnapi lapban megállapítja: Bonn mindannyiszor találva érzi magát, ahányszor igazságosan vádolják azzal, hogy támogatja a revansizmust és meg­sérti az 1970-es moszkvai szerző­dés alapelveit. A General-Anzei- ger című lap szerkesztőségi cikket közölt Nyelvi nehézségek címmel. Ebben arról kívánták meggyőzni az olvasókat, hogy az NSZK-ban revansizmus nem létezik, és az erről folyó viták csupán félreértés­nek köszönhetők. Azzal érveltek, hogy a moszkvai szerződés egyes kitételei oroszul állítólag máskép­pen hangzanak, mint németül. Példaképp a „határok sérthetet­lensége“ megfogalmazást hozták fel. Egyébként a szótárak szerint e szavak mindkét nyelvben auten­tikusan hangzanak, s a diplomaták szerint is azonos az értelmük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents