Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-21 / 197. szám, kedd
Korunk és a filmművészet Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa a közelmúltban határozatot hozott a filmek eszmei-művészi színvonalának emeléséről és a filmgyártás anyagi-technikai alapjának megerősítéséről. A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkben foglalkozott a dokmentum jelentőségével, elemezte a szovjet filmgyártás jelenlegi helyzetét s vázolta az alkotóművészekre háruló feladatokat. Az alábbiakban ezt az írást közöljük. A filmművészet jelentős helyet foglal el a szovjet társadalom szellemi életében, lényegesen gazdagítja a szocialista művészeti kultúra fejlődését. Újító szellemével, a legnemesebb humanista eszményekhez való hűségével, optimista életszemléletével, a néptömegek történelmi szerepének következetes hangoztatásával világszerte elismerést vívott ki. A szovjet filmművészet harcos és dicsó hagyományai tovább fejlődnek és gazdagodnak a különböző nemzedékekhez tartozó, soknemzetiségű kultúránk talaján nevelkedett, tehetséges mesterek alkotó tevékenységében. Annak a lenini értékelésnek az alapján, amely szerint a film a legfontosabb művészet - a kommunista párt állandóan gondoskodik a film nevelő szerepének fokozásáról, arról, hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtsék meg a filmművészek alkotó keresése, modern technikával való ellátása számára. Ennek újabb tanúbizonysága az a határozat, amelyet az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa hozott A filmek eszmei-művészi színvonalának további emelését és a filmgyártás anyagi-technikai megerősítését célzó intézkedésekről. Ez a dokumentum szoros kapcsolatban vizsgálja az eszmeiesztétikai és a szervezési-gazda- sági, a szakmai-művészi és a gyártási-technológiai kérdéseket. Ez természetes is, hiszen mindegyik film a különböző művészi szakmák képviselői, a filmgyártás különböző műhelye közös erőfeszítéseinek eredménye. A filmművészetre, bármely más művészettel összehasonlítva, sokkal inkább jellemző az, hogy a művészet és a technika egymást kölcsönösen feltételezi, egymástól elválaszthatatlan. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozata értékelte azokat a művészi szempontból Ígéretes jelenségeket, amelyek a legutóbbi években filmművészetünk közkincsévé váltak, megállapítja, hogy a filmstúdiók munkájában, a filmkészítés technikai ellátásának és a filmforgalmazásnak megszervezésében hiányosságok és „szúk keresztmetszetek“ vannak, s egyúttal részletes programot nyújt a filmgyártás valamennyi láncszemének tökéletesítésére, anyagi-technikai bázisának megszilárdítására, fejlesztésére. A határozat szelleme olyan müvek alkotására ösztönzi a filmeseket, amelyek megfelelnek a kommunista építés jelenlegi szakasza követelményeinek, előmozdítják a tömegek társadalmi tevékenységének fokozását, újabb sikerek kivívását az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésében./ A legutóbbi években filmeseink olyan filmeket alkottak, amelyeket a kor iránti érzékenység, eredeti elgondolás, kiváló szakmai tudás jellemez. Ezek közül néhány művészileg hatásosan ábrázolja társadalmunk szociális és szellemi fejlődésének különböző jelenségeit, a kommunista építésben elért eredményeit. A történelmi, atörté- nelmi-forradalmi és a katonai-hazafias téma feldolgozásában is vannak sikerek. A filmtermésben azonban - sajnos - eléggé csekély azoknak a filmeknek a hányada, amelyek jelentős tartalommal válnak ki, s a legigényesebb nézőközönségnek is megfelelnek. Nyilván szükség van olyan müvekre, amelyek mai nemes jellemeket ábrázolnak, időszerű erkölcsi problémákat érintenek, a fejlett szocializmus tökéletesítésének sokrétű folyamatait tükrözik vissza. Olyan művészi filmekben is hiány van, amelyek feltárják napjaink imperializmusának lényegét, és segítséget nyújtanak az ideológiai ellenfél leleplezéséhez. Ugyanakkor mozijaink számos olyan filmet játszanak, amelyekben gyakran mondvacsinált konfliktusok, jelentéktelen torzsalkodások, egyikmásik társadalmi réteg életének sivár ecsetelése kerül előtérbe. Egyes szerzőknek az a törekvése is megfigyelhető, hogy ki akarnak térni az ábrázolt jelenségek konkrét történelmi vizsgálata elől, idealizálni kívánják az idejétmúlt erkölcsi normákat és életalapelveket. A filmművészet dolgozóinak nemrég rendezett, össz-szövetségi konferenciáján részletesen megvitatták, hogyan lehet leküzdeni ezeket és az ehhez hasonló irányzatokat, s a párt követelményeivel összhangban szavatolni a filmgyártás magas eszmei-művészi színvonalát. A szovjet filmgyártás előtt álló problémák komplex megoldása nem csupán azt jelenti, hogy minden eszközzel erősíteni kell a filmgyártás és -forgalmazás anyagitechnikai bázisát, hanem egyúttal azt is, hogy tökéletesíteni kell a művész-káderekkel folytatott nevelőmunkát, gondoskodni kell szakmai tudásuk gyarapodásáról, a kollektívák friss tehetségekkel való kiegészítéséről, javítani kell a filmtudomány és a kritika tudományos színvonalát és pártos elv- szerűségét, mivel ez arra hivatott, hogy tevékenyen befolyásolja a művészi folyamatot, fejleszteni kell a lakosság filmellátását, s hozzáértően propagálni a legjobb szovjet filmalkotásokat. Fontos az is, hogy a filmművészet lehetőségeit felhasználják a kulturális csere bővítésére, a szovjet életmód külföldi propagálására, a világ haladó filmművészeihez fűződő kapcsolatok megszilárdítására. A párt és a kormány által kijelölt program megvalósításáért való felelősség terhe főként a Szovjetunió filmművészeti állami bizottságára hárul, amely - mint a határozat kiemeli - egyelőre még csak lassan valósítja meg a filmgyártás tökéletesítését, nem szavatolja a tervezésnek, a forgatókönyvek, a filmek előkészítésére, kritikai elemzésére irányuló munkák, a szerkesztés megszervezésének kellő színvonalát. Az anyagi ösztönző intézkedések most bevezetés alatt álló rendszere, amely figyelembe veszi a különböző művészi szakmák és technológiai láncszemek sajátosságát, valamint a forgatócsoportok kialakításának elveiben eszközölt változtatások - megbízható eszközt adnak a filmgyártás szervezőinek ahhoz, hogy fokozzák a filmstúdiók kollektíváinak művészi teljesítményét, a legjobb erőket a legfontosabb témákra összpontosítsák. A Szovjetunió filmművészeti állami bizottságának és a Szovjet Filmművészek Szövetségének az állam által rendelkezésre bocsátott anyagi lehetőségeket arra kell felhasználnia, hogy filmművészetünket a kor igényeinek megfelelő, minőségileg új szintre emelje. A szovjet filmművészek lelkesen magukévá tették az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát. Eltökélt szándékuk, hogy tovább gyarapítják a filmművészet hozzájárulását a szovjet emberek eszmei, erkölcsi és esztétikai neveléséhez, a kommunizmus építésének ügyéhez. A hazafias és internacionalista nevelés tényezője NEMZETKÖZI SZIMPOZIONT RENDEZNEK A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGRŐL Országszerte jelentős eseményre, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának megünneplésére készülünk. Ez a jubileum jó alkalom arra is, hogy visszatekintsünk az eddig megtett útra, s felmérjük azokat az eredményeket, amelyeket fejlett szocialista társadalmunk építése során értünk el. Ezek a figyelemre méltó sikerek pártunk politikájának életrevalóságát igazolják, s meggyőzően dokumentálják azt is, hogy a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határozatok helyesek, reálisak voltak, s a közelgő évforduló is ösztönző erőt jelent a jóváhagyott tervek, célok hiánytalan megvalósításához. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából számos hazai és nemzetközi szemináriumra, szimpozionra kerül sor, amelyen méltatják a négy évtizeddel ezelőtt kirobbant antifasiszta harc nemzeti és internacionalista jellegét, szólnak a Felkelés hagyatékáról, amely ma és a jövőben is biztatást, erőt nyújt a fejlett szocialista társadalom további építésében végzett munkához, s a békeharchoz. A közeljövőben sorra kerülő rendezvények közül kiemelkedik az a nemzetközi szimpozion, amelyet a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának megbízásából a bratislavai Népművelési Intézet és a Kultúrakutató Intézet szervez novemberben, Szlovákia fővárosában. A szimpozion témája: A haladó szellemű kulturális örökség, mint a hazafias és az internacionalista nevelés tényezője. A rendezvényen a tervek szerint szovjet, bolgár, kubai, magyarországi, NDK- beli, lengyel, román és természetesen csehszlovákiai szakemberek vesznek részt. Nyilván nem kell hangsúlyozni, hogy a szimpozion programja mennyire fontos és időszerű, különösen napjainkban, amikor a nyugati antikommunista felforgató erők és más imperialista körök igyekeznek a nacionalista hangulatok, szenvedélyek felkorbácsolásával is megbontani a szocialista világközösség egységét. Ezeket a próbálkozásokat mi sem nézhetjük tétlenül, s megfelelő választ adunk az ilyen sötét mesterkedésekre. A fokozódó ideológiai harcban való sikeres helytállás egyik feltétele az is, hogy haladó szellemű kulturálisörökségünket az eddiginél sokkal jobban, hatékonyabban használjuk föl dolgozóink, és különösen az ifjú nemzedék szocialista hazafiságra és internacionalizmusra való nevelésében. A szimpozion kiváló alkalmat teremt arra is, hogy véleményt, tapasztalatokat cseréljünk ezekről a fontos kérdésekről, s megpróbáljuk közös erővel, összefogással növelni az eszmei felvilágosító munka, a felnőttoktatás színvonalát, s tartalmas és vonzó lehetőségeket teremteni a szabad idő értelmes eltöltéséhez. Nyilvánvaló, hogy a szimpozionon sok szó lesz az új és vonzó munkaformákról. A dolgozók hazafias és internacionalista nevelését nem lehet sablonok és propagandisztikus jelszavak közé szorítani. Már Lenin figyelmeztetett arra, hogy e problémakör metafizikus értelmezése gyakorlati és elméleti szempontból is tarthatatlan, mert rossz, elavult munkamódszerekkel e téren sem értünk el semmilyen eredményt. Az említett rendezvényen minden bizonnyal hangsúlyosan szólnak majd ezekről a kérdésekről, gondokról is, keresve a hatékony és változatos munkamódszereket. Minden bizonnyal részletesen szólnak majd a szocialista hazafiság és internacionalizmus dialektikus egységéről és szerepéről a szocialista társadalmi tudat formálásában. A szimpozion résztvevőinek lehetőségük lesz megismerkedni a csehszlovákiai kulturális intézmények népművelő munkájával, kötetlen beszélgetések formájában is véleményt cserélhetnek a népművelő munka időszerű kérdéseiről. A nemzetközi szimpozion szervezői mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a rendezvény eredményes legyen, s jelentős mértékben járuljon hozzá a testvéri szocialista országok eszmei fel- világosító munkája, népművelése színvonalának, hatékonyságának további növeléséhez. MILAN KAŠJAK- UJ FILMEKKisapák és nagyapák (szovjet) ,,Egész életünk a szülők és a gyermekek egymáshoz való viszonyára épül. Hogy milyenek leszünk és milyenek lesznek gyermekeink, attól függ, milyenek voltak a szüléink. “ Lírai vígjátékát ezekkel a szavakkal ajánlotta a nézők figyelmébe Jurij Jegorov rendező, akinek a Kisapák és nagyapák lett a haty- tyúdala; a szovjet művész nem sokkal a forgatás után meghalt. A történet - melyet családi krónikának is nevezhetnénk - hétköznapi eseményeket örökít meg: a különböző nemzedékek érdekellentéteit, az életelvek hol komoly, hol meg humoros konfrontációját, egyszóval a rokonszenves közösség békés békétlenségét. A film cselekményének középpontjában egy újkori matriarchátus áll. A nagyapa, az apa és a fia vita nélkül nyugszik bele a család egyetlen nőtagjának, a mamának a vezető és meghatározó szerepébe. Ám azért a nagyapának és az unokának félig-meddig titokban megvan a maga külön élete. S ebben a szerelemnek van főszerepe. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor napvilágra kerül a legidősebb és a legfiatalabb családtag külön útjainak titka... Az epizódokban derűs és komoly helyzetek váltakoznak egymással; hol torokszorítóan tragikusak, hol éppen nevetségesek. A Lukov család albumának mege- levenítése ötletes, hangulatos. Anatoli j Papanov, Galina Polszkih, Valentyin Szmirnyitszkij és a többiek remekül érzik magukat a glóriától mentes hősök bőrében. Szórakoztató és tanulságos mü Jegorov alkotása, olyan film, melyet érdemes megtekinteni. Jelenet a szovjet filmből Átlagemberek (amerikai) E családdal, az amerikai csa- lád-modell jellegzetes tagjaival akkor ismerekedhetünk meg, amikor a férj és feleség látszólag széttörhetetlen kapcsolatán az első hajszálrepedések jelei mutatkoznak. De mi bolyditja fel ezt az idilli nyugalmat, mi idézi elő e felhőtlen kapcsolat széthullását? A családot sújtó tragédia. Idősebbik fiuk egy csónakkiránduláson öccse, Conrad szeme láttára a tengerbe fullad. A kamaszodó fiú e borzasztó emlék hatására és attól a lelkiismereti válságtól gyötörve, hogy talán nem tett meg mindent bátyja megmentéséért, öngyilkossággal próbálkozik. Conrad intézetbe kerül, de a sötét gondolatoktól a pszichológiai kezelés sem tudja megszabadítani. Szülei látszólagos tapintatukkal csak nehezítik helyzetét, hiszen inkább saját kétségeiket akarják palástolni. Conradot egy pszichiáter gondjaira bízzák... S tulajdonképpen itt kezdődik a film; a pszichiáter és a súlyos tehertétellel viaskodó fiú találkozásai, beszélgetései alkotják a film gondolati magvát, központi motívumát: Conrad önpusztító vádaskodása, vívódása önmagával, a testvér haláláért érzett felelősség, akár valós, akár vélt az, a fiúban szorongást, depressziót, s olyan kínzó kételyeket vált ki, hogy gyakran megkérdőjelezi saját léte értelmét. Ezekre a bonyolult lelki folyamatokra, az önemésztés és önmarcangolás értelmetlenségére, saját énjének és bensőjének tudatosítására a pszichiáter ébreszti rá a fiút. Szokatlan módszerei kezdetben ingerük, dühítik Conradot, s ezért irtózva menekül tőle, később nehéz perceiben viszont éppen nála keres oltalmat, megértést, segítséget. Hiszen a pszichiáter az, aki tudato- síttatja vele traumájának lényegét, hozzásegíti őt ahhoz, hogy ismét megtalálja önmagát, lelki egyensúlyát, úgy, hogy azt a fiú voltaképpen nem is sejti. A Conrad sérült egyéniségének, bensőjének elemzését-vizsgálatát ábrázoló jelenetek a film legizgalmasabb és legerőteljesebb részei. Az alkotók persze bonckés alá veszik a férj-feleség, az anya-fiú és az apa-fiú kapcsolatot is. Kiderül, hogy a korábban oly kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak hitt családi légkör nem is annyira felhőtlen. Az idősebb fiú elvesztése olyan törést okoz az apában, hogy józanabbul kezdi látni az ő és a felesége viszonyát, igy észre kell vennie azt is, hogy az asszony érzelmileg rideg a kisebbik fiúval szemben, s bár rendkívül energikus és agilis nő, Conraddal szemben szinte személytelen s oly kimért, távolságtartó és ridegen elutasító, hogy elriasztja magától a kínlódó, gyötrődő fiút. Az apa csak e válsághelyzetben tudatosítja felesége érzelmi sivárságát, s azt, hogy kihűlt szeretetét a fia iránt már nem lehet felmelegíteni, ezért az asszonyt nem marasztalja, amikor az el akarja hagyni őket. Igényes lélektani dráma, de olyan hagyományos és közönségvonzó kifejező eszközökkel megalkotva, hogy széles körű érdeklődésre tarthat számot. S ez a rendező, Robert Redford érdeme; a remek színész ezúttal rendezői képességeit tette próbára, s Judith Guest bestsellere alapján elkészítette első önálló filmjét. Rendezői erényei mellett külön említést érdemel remek színószvezetése. Donald Sutherland (apa), Mary Moore (anya), Timothy Hutton (Conrad), Judd Hirch (pszichiáter) ragyogó játéka határozott értéke az alkotásnak, amely az emberek közötti harmónia és egyetértés keresését példázza. A film kvalitásait négy Oscar-díj fémjelzi. -ymÚJSZÓ 4 1984. VIII. 21
