Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-18 / 195. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Augusztus 11.- augusztus 17. Szombat* Az amer'kai törvényhozás kompromisszumos döntést hozott Salvador folytatódó katonai támogatásáról - Csádban közös szervezetbe tömörült a Habré-kormány ellen küzdő hat szervezet Vasárnarv Konsztantyin Csernyenko válaszolt Sean MacBride ír közéleti személyiség levelére - Befejeződött a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front második kongresszusa Hétfő' Újabb összecsapásokra került sor Közép-Angliában a sztrájkoló szénbányászok és a rendőrség között, 26 bányászt őrizetbe vettek - Jeruzsálemben nagyszabású tüntetés volt az izraeli parlament épülete előtt, ahol eskütételre gyülekeztek a júliusban megválasztott törvényhozók KaHH* Elmaradt a libanoni kormány ülése a vezető politij rveau. kusok közti ellentétek miatt - Nyilvánosságra hozták azt a líbiai-marokkói közös közleményt, mely szerint a két ország államszövetségre kíván lépni egymással - Akcióprogram elfogadásával véget ért Mexikóvárosban a második népesedési világ- konferencia Q o H A TASZSZ hírügynökség nyilatkozatot adott ki az oZeraa. amerikai elnök Szovjetunió elleni példátlanul ellenséges kirohanásával kapcsolatban - Csehszlovák -dán külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Koppenhágában PQÜtnrtnk* A 9enfi leszerelési konferencia ülésén felszólalt Miloš Vejvoda csehszlovák küldöttségvezető - Mexikóban megtartották a nicaraguai-amerikai tárgyalások negyedik fordulóját Péntek" Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter r ! * |r befejezte dániai látogatását - A kínai külügyminiszter Japánba utazott A ZANU-PF vasárnap befejeződött második kongresz- szusán elfogadott új szabályzat értelmében a párt célja a marxizmus-leni- nizmus alapján álló társadalom megteremtése, tekintetbe véve az ország konkrét történelmi, társadalmi és kulturális tapasztalatait. Az ötnapos tanácskozás végén a szervezet eddigi vezetőjét, Robert Mugabe miniszterelnököt (a felvételen) a párt elnökévé és első titkárává választották. (ČSTK-fel vétel) Megalapozott aggodalmak A héten a világsajtó vezető témája volt az a rossz izű tréfa, amelyet Reagan amerikai elnök „sütött el“ e heti rádióbeszédére készülve a mikrofonpróba során. Az USA és a többi NATO-ország tömegtájékoztató eszközei is egyöntetűen elítélték ezt a felelőtlen viccelődést, és az elnök munkatársainak minden erőfeszítése ellenére sem voltak hajlandóak azt csak „viccként“ felfogni. Általánossá vált az a vélemény, hogy az amerikai elnök elszólásával leleplezte valódi arcát. Jurij Zsukov, a moszkvai Pravda politikai szemleírója leszögezte, az ízetlen „tréfa“ ismét csak azt támasztja alá, hogy ,,a lehető legnagyobb éberséget kell tanúsítani az Egyesült Államok és a NATO agresszív terveivel szemben“. A TASZSZ nyilatkozatban reagált az ominózus kijelentésre. Az utóbbi időben Washingtonban elhangzott álbékeszerető nyilatkozatok csak Reagan választási kampányának részét képezik, s nem felelnek meg a reális tetteknek. ,,Ha pedig mégis kételkedne ebben valaki, akkor Reagan elnök legutóbbi kijelentései kell,, hogy kinyissák a szemét“ - állapítja mea a TASZSZ. Míg az amerikai elnök felelőtlenül „tréfálkozik“, az emberiség döntő, józanul gondolkodó többségének egyáltalán nincs nevet- hetnékje, mégpedig éppen az amerikai agresszív militarista poli* tika következtében kialakult, rendkívül kiéleződött nemzetközi helyzet miatt. A genfi leszerelési konferencián a héten felszólalt Viktor Iszraeljan a szovjet, és Miloš Vejvoda, a csehszlovák delegáció vezetője is. Felszólalásaikban éppen ezek a megalapozott aggodalmak tükröződtek. A keddi plenáris ülésen olyan különleges tanácsadói szervek létrehozásának lehetőségével foglalkoztak, amelyek elősegíthetnék a lázas fegyverkezés korlátozását és az űrfegyverkezés megakadályozását célzó tárgyalások sikeres folytatását. A nyugati résztvevők az indítvány ellen foglaltak állást. Ennek kapcsán a szovjet delegátus leszögezte: ,.Nyilvánvaló, hogy a Nyugat csak szavakban mutat hajlandóságot a tárgyalásokra, s ezzel leplezi a közvélemény előtt valódi arcát. “ Vejvoda nagykövet kénytelen volt megállapítani: „Ebben ismét az Egyesült Államok a vétkes, amely gyakran NATO-beli szövetségeseinek hathatós segítségével a genfi konferencia munkáját nemhogy előbbre vitte volna, hanem egy lépéssel visszavetette. “ Valódi és politikai aknák A közel-keleti térség három részét is robbanások rázzák. A Vö- rös-tengeren valódi aknákat keresnek. Míg Libanonban és az iraki-iráni fronton igazi bombák is robbannak, erőfeszítések történnek arra, hogy ne fussanak aknára - de legalábbis zátonyra - a politikai próbálkozások a válságos helyzet megoldására. Az izraeli légierő csütörtökön a Bekaa-völgyben, a szíriai határ közvetlen közelében ismét polgári célpontot támadott. Ez az a sajátos mód, ahogy Izrael az utóbbi időben már több ízben is kifejezte egyet nem értését a libanoni nor- malizációs törekvésekkel. Másrészt Tel Aviv így torolja meg a libanoni hazafiak fokozódó partizánharcát Dél-Libanonban a törvénytelen megszállás ellen. Az újabb izraeli agressziótól való félelem is közrejátszik abban, hogy éleződnek az ellentétek a libanoni nemzeti egységkormányon belül, amit a hét eleji kormányülés nagyon átlátszó ürügyek miatti elmaradása is bizonyít. A Karami-kor- mány biztonsági tervének kiterjesztése Bejrút környékére még mindig várat magára, s ez Tel Aviv számára lehetővé teszi a megszállás szinte zavartalan folytatását, sőt kiterjesztését is. A Közel-Kelet másik allergikus pontján, az iraki-iráni határvidéken változatlan hevességgel folytak a harcok, miközben Egyiptomban Kamal Hasszan Ali kormányfő bejelentette, országa béketervet készített a negyedik éve tartó háború befejezésére. A béketerv tárgyalásos rendezést javasol, a tüz- szünet nemzetközi ellenőrzését és az 1975-ös határok visszaállítását. Bagdad hajlandóságot mutat a terv elfogadására, de Teherán egyelőre makacsul ragaszkodik irreális követeléseihez, többek között a jelenlegi iraki rendszer megdöntéséhez.. Az iraki-iráni és a libanoni-izraeli összecsapásokkal is kapcsolatban van - legalábbis nagyon sok jel utal erre - a titokzatos eredetű aknák telepítésének és felszedésének ügye a Vörös-tenger legforgalmasabb hajóútján. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nagy-nagy készséggel tett eleget az egyiptomi kormány segélykérésének, s anyi hadihajót irányítottak a térségbe, amennyi egy kisebbfajta háborúhoz is elegendő. Éppen ezért az arab államokban joggal merült fel a kérdés, mi van a nagy hajlandóság mögött. Az arab sajtó egybehangzóan megadta a választ: a Libanonból távozni kényszerült multinacionális erők most a Vörös-tengeren át térnek vissza, hogy aknafelszedés ürügyén biztosítsák óhajtott jelenlétüket a térségben. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA KIS ____ V NYELVŐR Nem mindegy! A toliforgatók olykor a szóismétlés elkerülése végett váltogatják a szavakat - igyekeznek a már egyszer előforduló szót másikkal, rokon értelmű párjával helyettesíteni. Ez az igyekezetük azonban nem mindig jár sikerrel, mert a helyettesítő szó jelentéstartalom tekintetében bizony egy kicsit eltér a helyettesítettől. Az egyik járási lapban arról számol be egy levelező, hogy egy szervezet tagjai eltökélték: könyvkiállítást rendeznek, előfizetőket szereznek a szervezet folyóiratának, lapjának, új tagokat toboroznak stb. Az eltökél igének a jelentése közel áll ugyan az elhatároz-éhoz, mégsem cserélhető fel a kettő mindenkor. A tagok a szervezet ülésén inkább elhatároznak valamit, határozatba foglalják, amit tenni akarnak, mint sem eltökélhetik. Az eltökél azt jfelenti ugyan, hogy valaminek a végrehajtását szilárdan elhatározza - ezt tekintve tehát még helyettesíthetnénk vele az elhatároz szót de az eltökélést rendszerint hosszabb fontolgatás, mérlegelés, esetleg vívódás előzi meg, s az erős elhatározás ennek eredményeként születik. A tömegszervezet tagjainál pedig - bármennyire megfontolják is a határozataikat - nincs meg ez az előzménye az elhatározásnak, különösen ha több, a szervezet mindennapi munkáját szabályozó határozat problémamentes meghozataláról van szó. Akkor mondhatnánk, hogy eltökéltek valamit, amikor valamilyen bonyolult, nem mindennapi probléma megoldását határozták el, vagy olyan tett véghezvitelét, amelyre valami miatt hosszas fontolgatás után szánták rá magukat. Érdekes szótévesztéssel találkoztam ugyancsak egy járási lap sportrovatában. A cikk szerzője megállapította, hogy „a másod- naposság semmiképpen sem hatott pozitívan a fiatalok teljesítményére.“ Sokan talán nem is veszik észre az itt lappangó hibát, hiszen a másodnaposság szó alaki felépítése, szerkesztettsége alig tér el a másnaposság szóétól, s így a két szó szerkesztettség sugallta jelentése sem nagyon különbözik egymástól, mégis a másnaposság itt a helyénvaló. Tehát: „... A másnaposság semmiképpen sem hatott pozitívan a fiatalok teljesítményére.“ , Érdekesen viszonyul egymáshoz ennek a két szónak a használata. Hogy ezt megfigyelhessük, vizsgáljuk meg a képzésükhöz alapul szolgáló két melléknévnek - a másodnapos-nak és a másnapos-nak a jelentését! A másodnapos azt jelenti: az előző napon készített vagy keletkezett, vagyis tegnapi. Beszélhetünk tehát másodnapos ételről, kenyérről, szakállról ugyanúgy, mint tegnapi ételről, kenyérről, szakállról. A másnapos-nak két jelentése van. Az első: másodnapos, vagyis tegnapi. Tehát az étel, kenyér, szakáll nemcsak másodnapos, hanem másnapos is lehet. Ezért ebben a jelentésben: tegnapi - mindegy, hogy a másodnapos vagy a másnapos melléknevet használjuk. A másnapos melléknévnek azonban egy másik jelentése is van: olyan személy, akinek az előző napi mulatozás következtében rossz közérzete van. Ez a jelentése a másodnaposság-nak nincs meg. A mulatós emberek tehát a mulatást követő napon csak másnaposak lehetnek, másodnaposak nem, így az állapotuk kifejezésére is csak a másnaposság főnév használható. JAKAB ISTVÁN „Problémák leküzdése, orvoslása“ Kevés olvasó veszi észre újságjaink nyelvhasználatában az olyan - látszólag apró, ám komoly bajokról árulkodó - szókapcsolási hibákat, mint amilyen ebben a mondatban van: ,,Sok olyan probléma van, amelyet jobb szervező munkával leküzdhetünk.“ A probléma leküzdése mintha arról árulkodna, hogy a fogalmazó figyelmen kívül hagyja e két szó kapcsolási lehetőségeit, illetve korlátait. Mint ismeretes, a szavak összekapcsolásának korlátot szab mondatban betöltött szerepük és jelentésük. Nyelvünk közhasználatú idegen szava, a probléma „megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés“. Bármilyen vonatkozásban használjuk is e szót, jelentése mindig „kérdés“ marad, melynek megoldása kisebb-nagyobb nehézséggel jár, s mindkét kérdést meg lehet kerülni, leküzdeni azonban nem szokás. E bosszantó hibát így javíthatjuk: ,,Sok olyan probléma van, amelyet jobb szervező munkával (jobb tervezéssel) megoldhatunk. “ Ugyanez a kapcsolási hiba szerepel egyebek közt ebben a mondatban is: „Bíráló hangnemünk arra irányult, hogy a forradalmi hagyományok szellemében pártunk sikeres harcaiból erőt merítve tovább haladjunk és bebizonyítsuk, hogy ebben az időben is le tudjuk küzdeni a problémákat.“ A vitatott szókapcsolatot módosítva, és a terjengősséget kiküszöbölve, így alakul a mondat: ,,Bírálatunk azt célozza, hogy a forradalmi hagyományok szellemében... tovább haladjunk, és bebizonyítsuk, hogy ebben az időben is meg tudjuk oldani a problémákat.“ Mint példáinkból kitűnik, mindkét idézet fogalmazója a prob- lémá-nak a valóságosnál tágabb jelentést tulajdonít. Úgy érzi, a probléma nemcsak kérdés, hanem nehézség, akadály is. Nagyon valószínű, hogy ez idegen hatás eredménye. Tapasztalhatjuk, hogy egyes idegen szavaink jelentése szlovák hatásra bővül. A probléma is előfordul - az említetteken kívül - ,,baj“ jelentésben is, például ebben a mondatban: ,.Tehát a Szlovák Nemzeti Tanács a CSKP moszkvai vezetőségével orvoslást keresett azokra a problémákra, amelyeket a München előtti burzsoá köztársaság nem tudott megoldani. “ A mondatban meglehetősen felemás módon az „orvoslás“ és a „megoldás“ egyaránt vonatkozik a „problémákra“. A kérdéses kapcsolatokban így teremthetnénk összhangot: „A Szlovák Nemzeti Tanács a CSKP moszkvai vezetőségével egyetértésben orvoslását kereste azoknak a bajoknak, amelyeket a München előtti burzsoá köztársaság nem tudott gyógyítani“; vagy: „...a CSKP moszkvai vezetőségével egyetértésben kereste a megoldását azoknak a problémáknak, amelyeket a München előtti burzsoá köztársaság nem tudott megoldani. “ MORVAY GÁBOR ÚJSZÓ 4 1984. VIII. 18. A Cantho nevű francia aknaszedő hajó kifutás előtt az egyiptomi Port Szaid kikötőjében. (Telefoto: CSTK)
