Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-12 / 163. szám, csütörtök

HATÉKONYABB MUNKÁVAL KÖZÖS CÉLJAINK ELÉRÉSÉÉRT PJSZÓ 5 1984. VII. 12. EREDMÉNYEK ★ ★ ★ PROBLÉMÁK ★★★ TAPASZTALATOK JAVASLATOK LÉPÉST AKARUNK TARTANI A KORRAL Pártunk XVI. kongresszusának a határozataiból kiindulva egysé­ges földművesszövetkezetünk is igen fontos feladatának tartja az állattenyésztés fejlesztését, illetve az állati eredetű élelmiszeripari termékek termelésének minél gazdaságosabb úton történő foko­zását. Nagyüzemi állattenyésztésünk legfontosabb és egyben a legösz- szetettebb ágazatát a szarvas­marhatenyésztés alkotja. A CSKP Központi Bizottsága 4. és 5. ülése határozatának értelmében ezen a téren is az intenzív termelésnö­vekedésre, a tömeg- és abrakta­karmány minél gazdaságosabb felhasználására, a tenyésztői munka színvonalának emelésére, s nem utolsósorban a szarvas­marhaállomány termelékenységé­nek növelésére törekszünk. Az utóbbi időben elért eredményeink azt bizonyítják, hogy talán nem is rosszul. Az egy hektár mezőgaz­dasági földterületre eső bruttó ál­lattenyésztési termelésünk ma 11 600 korona körül mozog, ami a Kassa (Košice)-vidéki járásban az élüzemek közé sorol minket. A hetedik ötéves tervidőszak első három évében többek között 108,2 százalékra teljesítettük a tej-, 105,3 százalékra a hús- és 100,6 százalékra a tojáseladási tervünket. Mivel a szarvasmarhatenyész­tés egyik legfontosabb haszonvé­tele a tejtermelés, érthetően foko­zott figyelmet fordítunk rá. A te­hénállományunk az utóbbi három esztendőben hatszáz körüli volt, vagyis nem gyarapodott, ám a kö­zelmúltban felépített és már át­adott tehénfarmunk lehetővé teszi, hogy az idén elérjük a 670 dara­bot, jövőre pedig újabb százzal gyarapítsuk az állományt. Ha ter­vünket sikerül valóra váltani, akkor az elkövetkezendő másfél év alatt a jelenlegi 20,5-ről 25,3-ra nő a 100 hektár mezőgazdasági terü­letre eső tehénsűrűség. Ez min­den bizonnyal teljesíthető is, hi­szen mostanában 100 tehéntől több mint száz borjút nevelünk fel. Tavaly az egy tehénre eső fejési átlag minálunk 3953 liter volt - 472 literrel több, mint 1981-ben - s ezzel a járásban a második he­lyen végeftünk, Kelet-Szlovákiá- ban pedig a negyedikek lettünk. Az idei esztendő első felében a tejtermelésben tartjuk a meg­szokott szintet, viszont a szarvas- marha-hizlalásban némileg meg­torpantunk - a napi súlygyarapo­dás 57 dekagramm volt. Ez utóbbit részben a tömegtakarmány gyen­ge minősége, részben pedig az abraktakarmány-hiány okozta. A baromfihús- és tojástermelés­ben most is teljesítjük a feladatain­kat, de a sertéstenyésztésben, sajnos, a vártnál egyelőre gyen­gébbek az eredményeink. Gyen­gébbek, mert a tavaly üzembe Drágán fizetünk a mulasztásokért A Vágfarkasdi (Vlčany) Efsz hosszú éveken keresztül gyenge eredményeket mutat fel a gazdál­kodásban. S bár időközönként többször történt káderváltozás a vezetésben, mégsem sikerült teljesen felszámolni a fejlődést gátló akadályokat. Az ágazatok­ban működő pártszervezetek gyakran elmulasztották a határo­zatok teljesítésének ellenőrzését. így fordulhatott elő, hogy a szö­vetkezeti tagok egy része soroza­tosan megsértette az alapszabály­zatot és boldogulását a közös munka helyett a háztáji gazdálko­dásra építette. A hivatalos kimuta­tások szerint például a község lakói - köztük nem elenyésző számban efsz tagok is - a múlt évben közel 46 millió korona be­vételre tettek szert a fóliasátrak­ban termesztett zöldségfélék érté­kesítéséből. Természetesen nagyra értékel­jük az egyéni kezdeményezése­ket, de nem érthetünk egyet azzal, ha ez a gyakorlat a közös, illetve a szövetkezet fejlődésének rová­sára történik. A jövedelmező zöld­ségfélék termesztése sok munkát igényel, jelentős erőket von el a közös gazdálkodástól. Minthogy a rendes fizetett szabadság nem elegendő a háztáji megművelésé­re, a hiányzó idő pótlására néhá- nyan más úton szereztek lehető­séget. A tavasz folyamán megbe­tegedés címen az orvosi rendelő­ben 60 szövetkezeti tag részére állítottak ki munkaképtelenségi igazolást. Az ellenőrzés azonban megállapította, hogy a „betegek“ a gyógyulásra és felépülésre szánt idejüket - tisztelet a kivétel­nek - palántaültetéssel, kapálás­sal töltötték. Persze, sorolhatnám a példá­kat, hogy megalapozott irányítás­sal, rendszeres ellenőrzéssel, ha­tározottabb közbelépéssel, gaz­daságilag, politikailag, erkölcsileg mennyi hibát lehetett volna közös gazdaságunkban megelőzni. Ám az esetek egyik fontos tanulsága valamennyiünk számára, hogy a pártszervezetek és a szövetke­zet vezetői nem mondhatnak le ellenőrezési joguk gyakorlásáról. Ez nem bizalmatlanság, hanem az irányítás szerves része, a hibák felismerésének, elhárításának nélkülözhetetlen eszköze. Erre serkent bennünket az a program is, amelyet a járási pártbizottság segítségével a politi­kai munka hatékonyságának nö­velése és a gazdaságunk konszo­lidálása érdekében kidolgoztunk. Tagságunk többsége megértette: a párt politikáját és a programun­kat nem elegendő csak szavakban elfogadni, ezt gyakorlati tettekkel is valóra kell váltani a munkahe­lyeken. A nehézségek leküzdését, a szövetkezet felvirágoztatását célzó intézkedések, kezdeménye­zések, a haladó módszerek alkal­mazása próbára teszik a párttago­kat, csakúgy mint a kommunista gazdasági vezetőket. Ezért arra törekszünk, hogy névre szólóan megjelöljük a feladatokat, ezek teljesítéséhez biztosítsuk a cse­lekvő egységet. Igaz, nehéz út van még előttünk, de nem sajnáljuk az erőkifejtést, a nagyobb megterhe­lést, hogy a célt elérhessük. PAVEL LIPTÁK, a vágfarkasdi (Vlčany) Haladás Efsz üzemi pártbizottságának elnöke helyezett szeleskei (Seleška) 5000 férőhelyes sertésfarm még nem,váltja be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. Az ottani korszerű műszaki berende­zések ugyanis gyakran meghibá­sodnak, minek következtében nagy az abrakpazarlás. A kivitele­zőkkel ugyan megegyeztünk, hogy a „rejtett“ kivitelezési hibá­kat kiküszöbölik, de mindez nem megy egyik napról a másikra. Földművesszövetkezetünk gaz­dasági vezetősége, a pártalap­szervezet, valamint a munkacso­portok megvitatták, megbeszélték az állattenyésztés jelenlegi hely­zetét. Úgy érezzük van erőnk és vannak lehetőségeink ahhoz, hogy az állattenyésztést a hetedik ötéves tervidőszak első három évéhez hasonló ütemben fejlesz- szük tovább, s hogy a szövetkeze­tünkben az egy tehénre eső évi fejési átlag minél előbb meghalad­ja a 4 ezer litert, a sertéshizlalás­ban a napi súlygyarapodás ne le­gyen kisebb 50 dekagrammnál, ja­vuljanak a szarvasmarha-hizlalási eredményeink, a tojástermelés­ben pedig a tojók teljesítménye ne legyen gyengébb a tavalyi 275 darabosnál. A közös cél elérése érdekében igyekszünk a gépesítők, a nö­vénytermesztők és az állatte­nyésztők munkáját minél jobban összehangolni, fontos feladatnak tartjuk a nagyüzemi termelési módszerek elsajátítását és minél hasznosabb alkalmazását, s nem utolsósorban a termelés szakosí­tását. A borjú- és üszónevelésben szeretnénk elmélyíteni együttmű­ködésünket a Novačanyi Egysé­ges Földművesszövetkezettel, a növénytermesztésben a szüksé­ges takarmánymennyiség előállí­tása és a takarmány kellő táp­anyagértékének biztosítása a leg­főbb dolgunk. Persze, a tenyésztői munka színvonalának is tovább kell emelkednie. Gondolom, ez utóbbit elősegíti majd az eddiginél tökéletesebb anyagi érdekeltségi rendszer alkalmazása. Az új te­hénfarmon e nyártól kezdve beve­zetjük a brigádrendszerű jutalma­zást. A közelmúltban az elsők között jelentkeztünk annak a 22 szlová­kiai mezőgazdasági üzemnek afel- hivására, amelyek a hetedik öt­éves tervidőszak feladatainak minél sikeresebb teljesítésére szólítot­ták fel a többi termelőt. Hogy a reánk háruló munka teljesítésére készek vagyunk, azt az idén is, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának és az egységes földművesszövetkezetek X. orszá­gos kongresszusának az évében is igazolni akarjuk. GALKO BÉLA, a Csécsi (Čečejovce) Efsz dolgozója, az SZLKP kassa-vi- déki Járási Bizottságának tagja Célratörőbb munkával Négy év telt el azóta, hogy a nyitrai (Nitra) bútorgyár az ódon épületekből új és korszerű meg­munkáló gépekkel felszerelt üzemcsarnokokba költözött. Ért­hető volt tehát az öröm és a biza­kodás, hogy a kedvező feltételeket kihasználva olyan termékeket gyártunk majd, amelyek mind a bel-, mind a külpiacon elnyerik 'a vásárlók tetszését. E cél elérését segítette a párt­munka is. A haszna abban mutat­kozott meg, hogy a gyár évi terme­lésének értéke 1983-ban megha­ladta a 162 millió koronát. Az álta­lánosan tapasztalható pozitív vo­nások ellenére mégsem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Tavaly például, az előző évvel szemben lényegesen növekedett a bútoraink minőségére beérke­zett jogos reklamációk száma. Ha­tékonyabb és felelősségteljesebb műszaki ellenőrzéssel megakadá­lyozhatnánk, hogy hibás gyártmá­nyok kerüljenek a fogyasztókhoz. Az év eleji taggyűlésen és a nyilvános pártgyűlésen beható­an foglalkoztunk a kérdéssel. Nyíl­tan megmondtuk, hogy a tőkés államok gazdasági válsága a vi­lágpiacon is kiélezte a konkurren- cia-harcot, ami annyit jelent: azok a termékek, amelyek nem felelnek meg a legmagasabb minőségi kö­vetelményeknek, csak áron alul értékesíthetők. Következéskép­pen, ilyenek a gyártmányaink is, melyeket a vállalaton belül végzett tesztelés alkalmával a második minőségű osztályú áruk közé so­roltak. Ez évben kezdeményezőter­vünkben már 171 millió korona ér­tékű áru termelését irányoztuk elő. Bútoraink 40 százalékát a szocia­lista és a tőkés országokba expor­táljuk. Ha viszont nem tudjuk tarta­Jobban alkalmazkodni a változó körülményekhez Az efsz-ek közelgő X. kong­resszusa jó alkalom arra, hogy értékeljük a falu szocialista átépí­tésének és a mezőgazdaság fejlő­désének az elmúlt 35 évben meg­tett útját. Az eltelt időszakban mélyreható, minőségi változások történtek a lévai (Levice) járásban is. A gabona hozama két és fél­szeresére növekedett, ezzel pár­huzamosan nőtt a hús és a tejter­melés is, s így kiegyensúlyozot­tabb lett az élelmiszerellátás. Mindez, egy alapjában véve he­lyes mezőgazdasági politika, megfelelő anyagi-műszaki háttér, nem utolsósorban az egységes földművesszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban dolgozó mun­kások, irányító szakemberek és a pártszervezetek együttes mun­kájának, felkészültségének ered­ménye. A szocialista nagyüzemi mező- gazdaság eredményei egyrészt alapjában megváltoztatták a fal­vak képét, az életkörülményeket, összességében az elért eredmé­nyek ékesen bizonyítják a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit és lehetőségeit. Persze az eredmények mellett vannak jócskán gondjaink is. Járásunkban objektív és szubjektív okok követ­keztében több mezőgazdasági üzemben nem kielégítő az irányítás színvonala, laza a munkafegye­lem. Különösen érezhető volt ez a korábbi években, amikor a szél­sőséges időjárási viszonyok még inkább felszínre hozták a hiányos­ságokat. Bonyolította a helyzetet az a tény is, hogy járásunk mező- gazdaságát felkészületlenül érték azok az intézkedések, amelyek az abraktakarmányok, az üzem­anyag, vegyszerek és egyéb anya­gok felhasználását szabályozták. Közös gazdaságaink nem tudtak idejében rugalmasan alkalmaz­kodni a változó körülményekhez. Jóllehet az 1983-as év eredmé­nyei a korábbi esztendőhöz viszo­nyítva jóknak mondhatók, még­sem lehetünk elégedettek. To­vábbra is nagy súlyt kell fektetnünk a növénytermesztés fejlesztésére, a termelés ütemének meggyorsí­tására és a gazdasági alapok szi­lárdítására. E cél érdekében a járási párt­konferencia három fő csoportra osztva jelölte meg a legfontosabb teendőket:- céltudatos és következetes káderpolitikával teret biztosítani azoknak a szakembereknek, akik határozottak,' képesek az önálló döntésre és kockázatvállalásra;- emelni az irányítás színvona­lát minden szinten, segíteni a bel­ső tartalékok feltárását;- hatékonyabban alkalmazni az anyagi ösztönzőket a termelés és az irányítás színvonalának növe­lésére, a minőség javítására. Megértetni a dolgozókkal, hogy érdemes szorgalmasan és jól dol­gozni, mert így többet is keres­hetnek. A lévai járás mezőgazdasági üzemeiben a kialakult nehezebb gazdasági körülmények ellenére adottak a feltételek a még ered­ményesebb termeléshez. A veze­tők tudják mit és hogyan kell tenni ahhoz, hogy a 7. ötéves tervidő­szakra előirányzott feladatainkat maradéktalanul teljesítsük. VÉGH FERENC az SZLKP Lévai JB titkára ni a lépést a minőségi követelmé­nyekkel, végképp kiszorulunk a megszerzett piacokról, veszte­ségesen értékesítjük termékein­ket, a kedvezőtlen behatásokat csakis célratörőbb és kemény munkával tudjuk ellensúlyozni. A határozottabb előrelépésnek nincsenek objektív akadályai. A szakmunkások közül 422-en a szaratovi módszer szerint dol­goznak, nyolcán munkájuk önelle­nőrzésének jogát is kiérdemelték. De a cél eléréséhez a 123 pártaggal az élen, a gyár egész kollektíváját fel kell sorakoztatni. Mindenesetre ehhez a korábbinál tudatosabb, tervszerűbb, s főleg meggyőzőbb politikai munkára van szükség. Nincs olyan pártgyűlés, műhelyta­nácsi és termelési értekezlet, ahol ne esne szó az emberi tényezők felbecsülhetetlen szerepéről, a mozgalmi munka hatásosabb módszereinek alkalmazásáról. Pártcsoportjaink gondoskodása révén az üzemcsarnokokban megjelentek a faliújságok, ame­lyek rendszeresen közük a kollek­tívák és a gyár eredményeit, telje­sítményeit, név szerint elmarasz­talják azokat, akik felelőtlen vagy selejtes munkát végeznek. A felvi­lágosító munka leggyümölcsö­zőbb formája a gyárban a szemé­lyes agitáció. Fejlődés azonban csak azokon a helyeken mutatko­zik, ahol az agitátorok munkakez­deményezései közvetlenül alátá­masztják szavaikat. Ma elsőrangú követelmény, hogy a kommunisták őszintén és belső meggyőződésből népszerű­sítsék gazdaságpolitikánkat, hir­dessék elveinket. A párttagság egy része viszont felkészületlen, tájékozatlan a napi politikai ese­ményekben, szavuk agitatív ereje hatástalan. Ezért a pártoktatási alakulatok programjába beiktattuk a politikai információt, kötelezővé tettük a pártsajtó figyelemmel kí­sérését. S szükség is van rá, mert csak ennek segítségével tudjuk a meggyőző munka hatékonysá­gát előmozdítani. Fáradozásunkat még nem fém­jelzik látványos eredmények. Any- nyi azonban bizonyos, hogy el­mozdultunk a holtpontról, lénye­gesen javult a gyártmányok minő­sége. Sőt, már luxusigényű búto­rokat is gyártunk. Ilyenek közé sorolhatom az innovált RONDO típusú kerek asztalokat, a FANY és a DARINA konyhaberendezési készleteket. Előrehaladásunkat nagyban segítette az üzem irányításának tökéletesítése is. Naponta 690 ezer korona értékű bútort oly mó­don gyártunk, hogy nem fogyasz­tunk el több nyersanyagot, villany- és hőenergiát a tervezettnél. Elen­gedhetetlen követelmény azonban továbbra is, hogy a párttagság, a kommunista tisztségviselők fe­gyelmezettebben tegyenek eleget feladataiknak, példamutató gon­doskodásukkal ragadják maguk­kal a dolgozó kollektívákat. JÁN FINTOR, az üzemi pártszervezet elnöke Az Ústí nad Labem-trmiceí fűtőműben új kazánt építenek, amelyre kéntele­nítő berendezést szerelnek fel. Átadása után jelentős részben innen látják el hővel a kerületi székhelyet. A szúróberendezés nagymértékben hozzájárul a környezetvédelemhez az észak-csehországi kerületben. Az építőmunkákat a pardubicei Prűmstav ústíi üzemének dolgozói végzik. A képen: a szénszál­lítók szerelése; előtérben Zdenko Vidan. (Libor Zavoral felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents