Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-12 / 163. szám, csütörtök

I VILÁGGAZDASÁG gg) VILÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG [ A gyorsított ütemü fejlődés programjai * .......................................... 'A __________KOMMENTÁLJUK__________j---­A K GST-országok Moszkvában megtartott, felső szintű gazda­sági értekezletén más kérdések közt azt is megtárgyalták, hogyan lehet meggyorsítani a kevésbé fejlett gazdaságú államok népgazda­ságának fejlesztését. Mint az értekezlet résztvevői által elfogadott nyilatkozat megállapítja, a nemzetközi szocialista munkamegosztás „a testvérországok mindegyike sokoldalú fejlődésének és gazda­sági fejlettségi szintjük egymáshoz közelítésének“ fontos tényező­jévé vált. A tanácskozás résztvevőinek ezt a következtetését sok tény igazolja. 1950-hez képest például a legfejlettebb és a még elmaradó KGST-tagországok között az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem összege terén levő különbség a felére csökkent, az ipari terme­lésben mutatkozó különbség pe­dig két és félszer kisebb lett. Nyil­vánvaló ellentét ez az európai Kö­zös Piachoz képest, ahol a 10 legfejlettebb és a 10 kevésbé fej­lett körzet között az egy lakosra eső nemzeti össztermék szintjé­ben levő különbség a hetvenes évek alatt másfélszeresére nőtt. A Mongol Népköztársaság szemléltető képet nyújt arról, hogy a szocialista közösségben miként történik a fejlettségi szint kiegyen­lítődése. Mongólia alig néhány év­tizeddel ezelőtt a világ egyik legel­maradottabb országa volt. Ma pe­dig - modern mezőgazdasági-ipa­ri állam. Jelenleg az ipar és a me­zőgazdaság összesített termelé­sének több mint 70 százaléka az iparra esik. Mongólia az egy la­kosra eső össztermelés és nem­zeti jövedelem volumene terén elérte az átlagos világszintet. Bulgáriában, Lengyelország­ban és Romániában gyakorlatilag új ipari bázis jött létre - ezek az országok annak idején Európa mezőgazdasági-nyersanyagter- melő peremterületéhez tartoztak. Ma termelésük összvolumenében a gépgyártás és a kohászat há­nyada 27-36 százalék - ez a mu­tató körülbelül a fejlett tőkés or­szágok szintjével egyenlő. * Az ilyen gyors ütemű fejlődés elválaszthatatlanul összefügg a tervszerű és stabil alapon fejlő­dő, szocialista gazdaság előnyei­vel. A legutóbbi másfél évtized alatt a szocialista közösség meg­kétszerezte az ipari termelés volu­menét, miközben a kapitalizmus legfeljebb egyharmaddal növelte. A gazdasági fejlettségi színvo­nal kiegyenlítésében elért, nyil­vánvaló sikerek azonban nem je­lentik azt, hogy minden nehézsé­get és ,,víz alatti zátonyt“ magunk mögött hagytunk. Mint az értekez­let résztvevői megállapították, még jelentős tartalékok vannak a testvérországok kölcsönös együttműködésének bővítésére, többek között a kevésbé magas szintű gazdasággal rendelkező ál­lamok fejlődésének meggyorsítá­sa terén is. A nyugati tömegtájékoztatási eszközök néha a KGST lejáratá­sára próbálják felhasználni azt a körülményt, ho^y résztvevői kö­zött még mindig különbségek van­nak a fejlettség színvonalában. De hiszen naivság volna azt várni, hogy a KGST fennállásának törté­nelmileg viszonylag rövid ideje (mindössze három és fél évtized) alatt valamennyi tagországa telje­sen megszabadulhat a kizsákmá­nyoló társadalom súlyos öröksé­gétől, a tőkés világgazdasági rendszerben azelőtt elfoglalt, nem egyenjogú helyzet végzetes kö­vetkezményeitől. Annál kevésbé, mivel Mongólia, Vietnam és Kuba más országok­nál sokkal később lépett be a KGST-be. És rrfíg az európai tagországok fejlettségi szintje te­rén levő különbség közel áll a megszűnéshez, ennek a három országnak a helyzete bonyolul­tabb. A nehézség az, hogy a KGST kelet-európai tagállamai most az intenzív fejlesztés vágá­nyára állnak majd, míg Kuba, Mongólia és Vietnam előtt még az extenzív fejlesztési időszak fel­adatai állnak. Nehogy lemaradja­nak, természetesen sikeresen meg kell oldaniuk ezeket a felada­tokat, s ugyanakkor a termelés nagy hatékonyságára is töreked­niük kell. A kevésbé fejlett gazdaságú or­szágokkal történő ilyen össze­egyeztetést elősegíti az iparilag fej­lett KGST-partnerek önzetlen együttműködése, valamint a nem­zetközi szocialista munkamegosz­tás minden előnye. Ami az első irányt illeti, a moszkvai tanácskozáson a ke­let-európai országok megerősítet­ték azt, hogy a jövőben is ilyen együttműködésre törekednek. Je­lenleg például a Szovjetunió gaz­dasági és tudományos-technikai INNEN - ONNAN Lengyelországi széntermelés A lengyel bányászok az év első öt hónapjában 80.5 millió tonna szenet hoztak a felszínre, és ezál­tal az egyik legfontosabb lengyel iparág termelése továbbra is ma­gas szinten maradt. A kitermelt mennyiség egymillió tonnával na­gyobb volt az egy évvel korábbi­nál, és módot nyújt az idei terme­lési terv - 190 millió tonna - telje­sítésére. A növekvő termelés kö­vetkeztében Lengyelország az idén fokozhatta szénkivitelét, s ez­zel részben ellensúlyozni tudta a gépipari termékek exportjának csökkentését. Lengyelország az első negyedévben 14,3 millió ton­na szenet adott el külföldön - míg tavaly egész évben 35,2 millió ton­nát. A lengyel exportőröknek azonban erős konkurrenciaharc- ban kell helytállniuk, ami az export mennyiségére és az árakra is ked­vezőtlen hatással jár. (PAP) Az indiai kormány mezőgazdasági programja Az indiai kormány a mezőgaz­daság feladatául jelölte meg, hogy az országot minél előbb teljes mértékben lássa el élelmiszerrel. Tavaly a földművesek rekord ga­bonatermést takarítottak be. A la­pok hangsúlyozzák, ezt csak úgy érték el, hogy következetesen megvalósítják a kormánynak az öntözőrendszerek kiépítésére vo­natkozó programját. Megfelelő mennyiségű műtrágyát használtak fel, gazdagon termő fajtákat vetet­tek és korszerű agrotechnikai módszereket alkalmaztak. (Ázija i Afrika) Tunéziai víztározó - szovjet segítséggel A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítségével Tunéziában újabb víztározó építését fejezték be. A Dzsumin folyón épült víztá­rozó üzemeltetése lehetővé teszi az ország északi része víztartalé­kának ésszerű felhasználását. Szovjet szakemberek a jövőben Tunéziában még egész sor vízi erőmüvekkel kombinált öntöző­művet, vízmüvet, csatornát, víztá­rozót stb. építenek. (Vokrug szveta) Drágakő-aukció Sikeres volt a 21. ranguni drá- gakő-aukció, amelyen több mint 400 neves ékszerkészítő cég kép­viselői vettek részt az Egyesült Államokból, Franciaországból, Svájcból, Japánból és más orszá­gokból. A vásárlók válogathattak a híres burmai rubinok, smarag­dok és zafírok közül. Burma föld alatti drágakőraktá­rában majdnem harmincféle drá­gakő, illetve féldrágakő van. Azok értékesítése nagy jövedelmet biz­tosít az országnak. (Ázija i Afrika) segítségével Kubában 424, Viet­namban több mint 2J0 ipari és más objektum épült vagy létesül, Mongóliában pedig a már üzembe helyezett ilyen objektumok száma mintegy 400. Nagy lehetőségeket tár fel ezen országok előtt az a - moszkvai tanácskozáson hozott - határozat, amely szerint a KGST-tagorszá­gok fokozzák gazdaságpolitikájuk egyeztetését a kölcsönös együtt­működéssel összefüggő területe­ken. Arról van szó, hogy közös alapon kidolgozzák azoknak a problémáknak a megoldási módjait, amelyek a hosszú távú gazdasági fejlesztés meghatáro­zása szempontjából nagy jelentő­ségűek. A Mongol Népköztársa­ság, Kuba és a Vietnami Szocia­lista Köztársaság most évtizedek­re előre „kiépítheti“ az ilyen fej­lesztés stratégiáját, a tudomány, a technika, az anyagi termelés és a beruházás területein a KGST- partnerekkel való együttműködés­re támaszkodva. A nemzetközi szocialista mun­kamegosztás lehetővé teszi szá­mukra, hogy erőiket és eszközei­ket a sajátságos nemzeti viszo­nyok között legígéretesebb ipari és mezőgazdasági ágazatokra összpontosítják, és ennek során a legrövidebb utakat válasszák a gazdasági elmaradottság leküz­déséhez. Emellett a szocialista közösségben semmilyen ok sincs arra az aggodalomra, hogy a más irányokban való elmaradást az ipari államok saját kapzsi céljaik érdekében használják majd fel, mint ez a kapitalizmusban gyakran előfordul. Hiszen a KGST keretei között kedvezmény- és preferen­cia-rendszert dolgoztak ki és al­kalmaznak sikeresen ezekkel az országokkal kapcsolatban. A Nem­zetközi Gazdasági Együttmű­ködés Bankja (a KGST-orszá- gok ezen keresztül bonyolítják le kölcsönös elszámolásaikat) pél­dául Mongóliának és Kubának mindössze 0,5-2 százalékos ka­matra folyósít hiteleket, mig más országoknak 3,25-5 százalékos kamatot számít. A szocialista közösség gazda­ságilag elmaradó országainak fej­lesztése, mellesleg szólva, nem­zeti szuverenitásuk és független­ségük szigorú tiszteletben tartásá­nak alapján valósul meg, és ez - mint ezt a moszkvai tanácsko­zás újra igazolta - a jövőben is így lesz. A KGST-ben és a hozzá csatlakozó termelési-pénzügyi és tudományos-műszaki szerveze­tekben valamennyi ország jogai teljesen egyenlőek. Szembetűnő ellentét ez a Közös Piachoz vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz ké­pest, ahol a 9 fejlett tőkés hata­lomnak, az Egyesült Államokat is beleértve, több szavazata van, mint a többi 130 államnak. A KGST integrációs program­jainak megvalósítása során olykor természetesen bizonyos nehézsé­gekbe és problémákba ütköznek, s ezek néha eléggé élesek. A ke­vésbé fejlett gazdaságú országok a kapott segítséget számos eset­ben például nem eléggé átgondol­tan használják fel. Még nagy mun­kát kell végezni azon a téren, hogy ezt a segítséget az ezekben az országokban folyó termelés haté­konyságának és minőségének ja­vítására irányítsák át. A moszkvai tanácskozás doku­mentumai számos intézkedést je­lölnek ki ebben az irányban. Töb­bek között a tervkészítő tevékeny­ség terén való együttműködés ak­tívabb összekapcsolását irányoz­zák elő az áru-pénzviszonyok fel- használásával, fokozzák a KGST- tagországok érdekeltségét a köl­csönös együttműködés kiemelt fejlesztésében. A tervbe vett intéz­kedések kétségtelenül új ösztön­zést adnak majd a szocialista or­szágok egymáshoz való közele­dése és fejlettségi szintjük ki- egyenlítése folyamatának. VLAGYIMIR LIZUN, a közgazdaságtudományok kandidátusa (APN) Ellenőrzés - szélesebb keretek között Életünk minden területén és minden munkahelyen nem­csak eredményeket könyvelhetünk el. Kisebb-nagyobb mér­tékben olyan jelenségeket is, amelyek szándékaink, törekvé­seink és terveink megvalósítását hátráltatják. Az ilyen társa­dalmi és gazdasági fonákságok leküzdése elsősorban a vezetők feladata, hiszen irányító tevékenységük valóban sikeres csak akkor lehet, ha szerves részeként rendszeres ellenőrzést is gyakorolnak. E tekintetben bízvást támaszkod­hatnak a párt szerveire és szervezeteire s nemkülönben a belső és a külső ellenőrzés intézményeire. Persze, az ellenőrzés bonyolult, szerteágazó tennivalóit nem láthatják el csak a hivatásos felügyeleti szervek. Ez meghaladná az erejüket és a lehetőségeiket is. S aligha lenne járható és célravezető út, ha állományukat szüntelenül duz- zasztanánk. A megoldás kulcsa nem lehet más, mint az ellenőrzés további demokratizálása s az eddiginél is határo­zottabb támaszkodás a népi ellenőrzés társadalmi munkásai több tízezres táborának segítségére. Ök ugyanis ott vannak minden munkahelyen, jól ismerik a helyzetet és az embereket is s így tervszerűen végzett apró-cseprő hasznos tevékeny­ségükkel jelentősen hozzájárulhatnak az egyetemes és az egyéni érdekek egyaránt megfelelő rend megteremtéséhez és szavatolásához. Egyebek között ez a felismerés vezetett tavaly ahhoz a lépéshez, hogy növeltük az üzemi népi ellenőrző bizottsá­gok számát. Jelenleg több mint nyolcvan ilyen bizottság működik Szlovákiában, vagyis járásonként átlag csaknem három, egyrészt a központi szervek, másrészt a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó üzemekben. Ezzel az intéz­kedéssel további munkásokat, mérnököket, technikusokat vonunk be ebbe a nem könnyű, felelősségteljes és nem­egyszer konfliktusokkal is járó társadalmi munkába. A fő célok közé tartozik a szervezettség szilárdítása, a jobb, okosabb gazdálkodás előmozdítása, a társadalmi tulajdon megóvása, az olyan lazaságok megszüntetése, amelyek anyagi és erkölcsi károkhoz vezetnek. Több ilyen üzemi ellenőrző bizottság működik például a járási építőipari vállalatoknál, ahol bőven akad tennivaló­juk. Erről meggyőződhettünk például a Komáromi (Komárno) Járási Építőipari Vállalatnál is, ahol ez a bizottság már több esztendeje pontosan kidolgozott munkaterv szerint lelkiis­meretesen munkálkodik azon, hogy visszaszorítsa, eseten­ként megelőzze a rendbontást, a fegyelmezetlenséget, a pazarlást. Egy másik rokonvállalatnál, a galántaiban az üzemi ellenőrző bizottság, eltekintve az üzemi és a közérdeket szolgáló egyéb intézkedéseitől, megakadályozta például hét nagyméretű, összesen kilencezer korona értékű alblakkeret eltulajdonítását. Mondhatnánk, hogy az ilyesmi afféle „piszlicsáré“ dolog. Pedig nem így van. Hiszen sok kicsi sokra megy, s az is találó, igaz közmondás, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli. S az üzemi népi ellenőrző bizottságok­nak aktív tevékenységet kifejtő hányada ehhez igazodik. Joggal teszi ezt, mert a tények tanúbizonysága szerint a jelentéktelennek, csip-csup ügynek minősített jelenségek végül is országosan százmilliós nagyságrendű károkat okoz­hatnak és okoznak is. Örvendetes, hogy a népi ellenőrzés üzemi bizottságainak tekintélye növekszik. Ez egyrészt javuló munkájuknak, más­részt annak köszönhető, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb támogatást kapnak a párt szerveitől és szervezetei­től. Mind ritkább az olyan vállalat-, vagy üzemigazgató is, aki „lekezeli“ tagjaikat, észrevételeiket vállvonogatással, kézle­gyintéssel veszi tudomásul. Azoknak van igazuk, akik tevé­kenységük eredményeinek hasznosításában a feladatok tel­jesítésének, a munkahelyi rend és fegyelem szilárdításának fontos, nélkülözhetetlen eszközét látják. Csak még az szükséges, hogy ennek tudatában megte­remtsék hasznos munkásságuk még kedvezőbb körülmé­nyeit. Ez ugyanis az alapvető feltétele annak, hogy mind több rátermett, felkészült, becsületes ember beilleszkedjen az irányítás gyakorlásának ebbe a demokratikus formájába is. GÁLY IVÁN Az elsők között kezdték meg a munkát a nyári építőtáborban az idén az Ostravai Mezőgazdasági Szakközépiskola és a Hranice na Moravé-i Erdészeti Műszaki Szakközépiskola diákjai. A šenovi erdőgazdaságban az erdővédelem terén segítenek, tisztítják az erdei utakat, és gondozzák a fácánállományt. A képen Ľuboš Cielecký elosztja a munkát a diákok között a šiherovicei erdőben. (Petr Berger felvétele - ČTK) ÚJ SZP 4 1984. VII. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents