Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-11 / 162. szám, szerda
Vütűi'ff, Méltón a nevünkhöz Gabonatermelési adósságunk csökkentésére törekszünk KOMMENTÁLJUK I * Az élelmiszerekből való önellátás mértéke fokozásában kulcs- fontosságú szerepe van a szemesek terméshozama növelésének. A gabonatermelésben nagy feladatok hárulnak a dunaszerdahelyi (Ďunajská Streda) járás mező- gazdasági dolgozóira is. Járásunk határaiban termesztik eddig szlovákiai viszonylatban egységnyi területre átszámítva a legtöbb gabonát, amit a 7. ötéves tervidőszak negyedik évére előirányzott terv is tükröz. Ennek értelmében hektáronként átlagosan több mint 5,8 tonna sűrű vetésű gabonát termelünk. Mire összpontosítunk most, amikor a csallóközi gabonatáblákon már megjelentek az első kombájnok? Milyen elhatározásokkal végezzük aratási teendőinket a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának, illetve a mezőgazdaság szocialista átépítése kezdetének 35. évfordulója esztendejében? A tömör válasz így hangzik: sűrű vetésű gabonákból a termelési terv teljesítésén kívül a jeles jubileumok tiszteletére törekedni kell annak a 26 ezer tonna kiesésnek a csökkentésére is, mely a 7. ötéves tervidőszak előző éveiben keletkezett. Járásunkból két szövetkezet - a csilizradványi (Cilizská Rad- vaň) Csilizköz Efsz és a Lúcsi (Lúč na Ostrove) Efsz - azon mező- gazdasági vállalatok sorába tartozik, amelyek Szlovákia többi földművesszövetkezetét, illetve állami gazdaságát felhívták a 7. ötéves terv feladatainak teljesítésére. A 22 felhívó mezőgazdasági vállalathoz csatlakozott járásunk 30 földművesszövetkezete, állami gazdasága és központilag irányított szervezetének a zöme, pontosan 27. Olyan tény ez, amely mezőgazdasági dolgozóink kezdeményezéséről és azon elhatározásáról tanúskodik, hogy a szemesek termelésében teljesítik az önellátási programból eredő követelményeket és ily módon járulnak hozzá a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencia határozatához, miszerint a kerületben el kell érni szemesekből az évenkénti 2,5 millió tonnát. Az idei termésért meg kellett küzdeni. A tavalyi ősz nehéz feltételei között is igyekeztünk megteremteni a megfelelő alapokat. Őszi búzából (meghatározó mennyiségű sűrű vetésű gabonából) 18 400 hektár termését kell betakarítanunk, tavaszi és őszi árpát 7 ezer hektáron termesztettünk, őszi repcét 1700 hektáron, hüvelyeseket pedig 1400 hektáron. Hogy jó alapokat teremtettünk ezek termesztéséhez, arról az is tanúskodik, hogy tavasszal mindössze 40 hektár búzát szántottunk ki. A most beérő növények kiegyensúlyozottan fejlődtek, a gabonatáblák tiszták, csupán az a kár, hogy a természet nem ajándékozott meg kiadósabb csapadékokkal. Júniusban például, noha aránylag gyakran esett, négyzet- méterenként mindössze 20 milli- méternyi csapdékot kaptak földjeink. A növények még így is jók, ami agronómusaink és traktorosaink pontos munkáját tükrözi. Vagyis pontosan dolgoztak a talajelőkészítés, a vetés során és pontosan végezték a növényápolási teendőket is. A döntő persze az lesz, hogyan birkózunk meg az aratással. A központi követelmény, amelyet a járási pártbizottság elnökségének az aratási munkák politikaiszervezési biztosításának megvitatása során is hangsúlyoztunk, az, hogy folyamatos legyen az aratás, vagyis, hogy a kaszát kövesse az eke, azt pedig a tarlókeverékeket vető gép. Más szóval: az aratási munkák komplett, ugyanakkor gyors és jó minőségben való elvégzéséről van szó. Persze, elsőrendű figyelmet fordítunk a minimális veszteséggel történő betakarításra, a betakarított gabona megfelelő utókezelésére és tárolására. Nem csupán a kombájnosoktól követelünk meg igényes munkát, hanem a szemet szállító járművek vezetőitől is- a gépkocsikat az összes vállalatnál ponyvával látták el, hogy megakadályozzák a szem szóródását, s ügyelünk az utókezelő gépsorok megfelelő működtetésére is. Nem becsüljük le a szalma betakarítását és tárolását sem, ennek épp olyan gyorsan kell haladnia, mint a gabona tárolókba juttatásának. Hiszen a szalma-be- takarító-csoportok döntenek egyebek között arról, hogy milyen hatékonysággal termelhetjük a tarlókeverékeket, melyekből legalább 6 ezer hektár vetésével számolunk. Az aratás mintegy 10-12 napos késésekor nem engedhetjük meg egyetlen műveletnél sem az időveszteséget az esetleges rossz szervezés miatt. Az aratás politikai-szervezési biztosításának megvitatása során mezőgazdasági vállalatainknál- a pártszervezetekben vagy a gazdasági vezetésben, de főleg a kollektívákban - ügyeltünk a lehető legkonkrétabb feladatok megszabására, hogy mindenki tudja saját helyét a cséplés során, tudja mit mikor kell tennie. Persze, sok tapasztalatra tettünk szert az előző évi aratások során. Most arról van szó, hogy a tapasztalatoknak e gazdag tárházát a mindennapi gyakorlatban megfelelően kamatoztassuk. A zavartalan aratás egyik reális lehetőségét az ideiglenes pártcsoportok megalakításában látjuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy éppen a kommunista kombájnosok, traktorosok, szal- mapréselők, tarlóhántók a kezdeményezői a napi teljesítmények fokozására irányuló versenynek, a betakarítási veszteségek csökkentésére stb. irányuló kezdeményezésnek. Arról van szó, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek szervezett jelleget kölcsönözzünk, hogy kihasználjuk azoknak az embereknek a tapasztalatait, akik ismerik a munkafolyamat tárgyi oldalát, ismerik a gyenge pontokat és gyakorlati, konkrét megoldásokat javasolnak a termelést szervező agronómusoknak, gépesítők- nek. Vagyis céltudatosan, a párt irányításával kibontakoztatott kezdeményezés elérésére törekszünk, mely az egész arató kollektívát összekovácsolja és egyúttal fegyelmezi. A gabona betakarítására 240 saját, és 153 „kooperációs“ kombájn áll rendelkezésünkre, az utóbbiak főleg a járásunkkal már hagyományosan partnerkapcsolatokat ápoló kroméŕíži és vsetini járás mezőgazdasági vállalataiból érkeznek. Néhány kooperáló vállalat ezenkívül szalmabetakarító gépsorokat is küldött. Egy kombájnra átlagosan 70 hektáron termesztett gabona kicséplése jut, ami - ha más betakaritógép nem hiányzik - lehetővé teszi, hogy 12-14 nap alatt végezzünk az aratással. Persze, a nagyfokú gépellátás növeli az irányítással szembeni elvárásokat is. Nem engedjük meg, hogy az esetleges rossz idő esetén az egyik mezőgazdasági vállalatnál kihasználatlanul álljanak a gépek, miközben a szomszédban arathatnának. Készek vagyunk arra is, hogy a kooperációs körzetek keretében az egyik vállalatból a másikba akár fél napra is átcsoportosítsuk a kombájnokat. Az aratás sok erőt követel minden résztvevőjétől. A földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban már hagyományosan jól gondoskodnak az aratókról. Az élelmet kiszállítjuk a mezőkre, s mivel a késő esti órákig dolgoznak, egész nap gondoskodunk élelmezésükről. Az aratással ér véget a földművesek új gabonáért való küzdelme. A dunaszerdahelyi járásban arra törekszünk, hogy a lehető leggazdagabb legyen, hogy országunk nagy magtárába annyi gabonát szállítsunk, amennyi méltó a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett járás névéhP7 OLLE GYULA, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság titkára. A hatékonyabb külkereskedelemért Joggal örültünk és örülünk annak, hogy tavalyi eredményeink - az állami tervvel és költségvetéssel összhangban- kedvezően alakultak. Az adatok többnyire ismertek a múlt évi eredményeinkről szóló statisztikai jelentésből, illetve a CSKP KB 10. ülésének anyagából. Ezeket egészítette ki az utóbbi két hétben az országos, illetve a szlovákiai zárszámadás, melyeket a Szövetségi Gyűlés, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács vitatott meg és hagyott jóvá. Az említett beszámolók, illetve dokumentumok más-más szempontból ugyan, de egy kérdést tárgyaltak: gazdaságunk múlt évi fejlődését, illetve- az eredmények alapján elemezve az eredeti tervmutatóktól való lemaradás okait - rámutattak, melyek a legfontosabb teendők a felújított fejlődési ütem megtartásáért, további gyorsításáért. A Szlovák Nemzeti Tanács által megvitatott állami zárszámadás tartalmazta egyebek között a kővetkező megállapítást: „Továbbra is nehézségekbe ütközik a kutatási eredmények tervezett gyakorlati érvényesítése; tavaly számuk 176 volt, vagyis az előirányzottnak a 82,2 százaléka“. Egy másik helyen, ugyanebben a dokumentumban, pedig a kővetkező állt: „A külkereskedelmi hatékonyság csökkenése szorosan összefügg az exportra szánt termékek alacsony műszaki színvonalával, s azzal,-hogy nagyon lassan reagálunk a külföldi megrendelők változó igényeire. Több kiviteli feladatot a minimális hatékonysági határon alul valósítottunk meg“. És folytathatnánk a figyelmeztető adatok, megállapítások felsorolását a külkereskedelem, illetve a műszaki fejlesztés tárgyköréből, melyek látszatra ugyan eltérnek egymástól, de nagyon szorosan összefüggnek. Érthetően, hiszen a szoros világpiaci versenyben sportnyelven szólva könnyen lekörözik azt, aki nem jelentkezik mindig új, a tudomány és technika legújabb eredményeinek jegyeit magán viselő termékekkel. Könnyen lekörözik, ha termékeire nem jellemző az energiatakarékosság és műszaki paramétereit illetően a csúcsszínvonal. Gépiparunk, kohászatunk évtizedeken át sikeresen szerepelt termékeivel a nemzetközi élmezőnyben, majd éppen az innováció lassúsága, a legújabb tudományos-műszaki ismeretek vontatott alkalmazása miatt kezdtünk lemaradni. És az eleinte még veszélytelennek tűnő lemaradást a későbbiekben egyre nehezebb lett pótolni, mivel az élenjárók csúcs- színvonalú technológiákat, gépeket alkalmazva sokkal gyorsabban haladtak nálunk. Mindehhez persze egyrészt pénz kell, másrészt pedig sokkal nagyobb előrelátás a műszaki-fejlesztési tervek kidolgozásakor, illetve megvalósításakor. Azt szokás mondani, hogy a szükség a legnagyobb úr. Rákényszeríti az embert arra, hogy a kényszerhelyzetből kiutat találjon, mégpedig olyat, amely a lehető leggyorsabban vezet eredményhez. Nem éppen könnyű külgazdasági helyzetben értük el tavalyi kedvező eredményeinket, s ebben nagy része volt annak is, hogy - ha úgy tetszik - kényszerűségből, adminisztratív intézkedések révén kellett a kevesebb erőforrásból többet kihozni, mint az előző esztendőben. S hogy ezt sikerült megvalósítani, abban nagy szerepe volt a sok-sok újítónak, feltalálónak, komplex racionalizációs brigádnak is. Szükség van rájuk, de csupán a kezdeményezésre, a dolgozók nagyobb fokú akvititására nem bízható a műszaki fejlesztés: ezt tervszerűen, jó adag előrelátással és rugalmassággal kell megvalósítani. A hatékonyabb külkereskedelem érdekében csakúgy, mint egész népgazdaságunk sikeres fejlődéséért. PÁKOZDI GERTRÚP A VITA MÁSODIK FÉLIDEJE § PRÁGA 1984 Az utóbbi hetek kedvezőtlen időjárása sok gondot okozott a Dolný Kubín-i járás takarmánybetakarítóinak is. Sok munka vár még többek között a zubereci SZNF Efsz takarmánybetakarítóira, akik e hónap elejéig mintegy 100 hektárról gyűjtötték össze a szénát, noha terveik értelmében 665 hektárról takarítanak be állandó fűféléket. A nižnái Tesla Orava patronáló vállalatból naponta körülbelül negyvenen segítenek a széna szárításánál, a gépekkel megközelíthetetlen helyek termésének kaszálásában. A felvételen Ján Kurátor traktoros látható (Felvétel: Vladimír Gabčo - ČSTK) Az efsz-ek X. országos kongresszusát megelőző vita valamennyi földművesszövetkezetünkben (számuk 1698) elérkezett a „második félidőbe“. A széles körű vita jó kereteket nyújt a tudomány és a technika vívmányainak elsajátításához, a legjobb mezőgazdasági üzemek tapasztalatainak terjesztéséhez. Elmondható: a kongresszust megelőző vita a szövetkezeti demokrácia fontos fóruma is. A legfrissebb adatok szerint mezőgazdasági dolgozóink a vita során eddig közel 45 ezer javaslatot, illetve észrevételt terjesztettek elő - ebből az efsz-tagság mintegy 34 ezret. A hozzászólások 81 százaléka az efsz-eket érinti. A CSKP KB Elnökségének, a szövetségi kormánynak és a Nemzeti Front Központi Bizottságának felhívása is hangsúlyozta, hogy a soron következő X.országos efsz-kongresszus fontos esemény társadalmunk életében. Ezért helyénvaló és természetes, hogy a kongresszust megelőző vitában az efsz-tagságon és az állami gazdaságok dolgozóin kívül részt vesznek a fejlesztési bázis, a szolgáltató szervezetek kollektívái, a feldolgozóipari vállalatok, a nemesítő állomások stb. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek belső életére vonatkozó észrevételeknek több mint 60 százalékát már orvosolták, illetve megadták rájuk a választ. Azonban fontos, hogy meggyorsuljon a felvetett problémák rendezésének, a kérdések megválaszolásának üteme: nem engedhető meg, hogy akár egyetlen jó ötlet, javaslat is kárba vesszen! A járási szervek címére szóló mintegy négyezer javaslat főként az agrokémiai vállalatok, a gép- és traktorállomások, az állategészségügyi és fajtanemesítő létesítmények szolgáltatásait, a beruházásokat, a szerződéses kapcsolatokat, a gépi ellátottság stb. problémakörét érinti. Ezeknek az észrevételeknek eddig csupán a negyedrészére adtak az illetékesek érdemleges választ. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének címére is számos javaslat, észrevétel érkezett. Többségük a mezőgazdasági szövetkezetekben érvényben levő jogszabályokat, az efsz-ek szociális területét, az SZFSZ szerveinek az efsz-ekben betöltött szerepét, munkáját érinti. Sok javaslat tárgya a kulturális és szociális alap képzése és felhasználása, az efsz-tagsággal kapcsolatos jogszabályok, vagy a lakásépítkezés formái iránti érdeklődés. A kongresszusi vita tehát, amint már említettük, a szövetkezeteken és állami gazdaságokon kívül kiterjedt a szolgáltató szervezetekre, az élelmiszeripari és egyes szállítóvállalatokra is. Általában elmondható, hogy a vita kezdetén - az egyes üzemekben, illetve járásokban észlelt fogyatékosságok ellenére - ez a széles körű eszmecsere kedvező mederben folyik. A vita során felvetett javaslatok közül már eddig is sok megvalósult, s elősegíti az idei tervfeladatok sikeres teljesítését. Szemmelláthatóan fellendült a munkakezdeményezés, szaporodtak a munkakörnyezet javítását előmozdító akciók. A Szlovák Szocialista Köztársaság 22 mezőgazdasági üzemének a 7. ötéves terv feladatai teljesítésével kapcsolatos kezdeményezéséhez további 466 mező- gazdasági üzem csatlakozott. A kelet-csehországi kerületben sikeresen terjed a munkatermelékenység és a gazdasági hatékonyság általános növelésére irányuló „40 konkrét tett“ elnevezésű mozgalom. Jelenleg arra kell összpontosítani a figyelmet, hogy minden efsz-ben egyenlő intenzitással bontakozzon ki a vita, hogy az efsz-tagok és kollektívák pontosítsák kötelezettségvállalásaikat, továbbá arra, hogy a vita ne szüneteljen, eltartson egészen az efsz- ek kongresszusi évzáró taggyűléséig, amikor is napirendre kerül a dolgozók kezdeményezésének es az efsz-vezetőségek munkájának értékelése. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az észrevételek és javaslatok elintézésére, megválaszolására; el kell kerülni, hogy a hosszadalmas ügyintézés gyengítse a szövetkezeti demokráciát, az efsz-tagság kezdeményezőkészségét. Célunk az, hogy a vita során elhangzott hasznos javaslatok mielőbb megvalósuljanak, s elősegítsék az efsz-ek termelő munkájának és társadalmi tevékenységének javulását, a hetedik ötéves terv céljainak valóra váltását. PAVOL JONÁŠ, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke 1 ÚJ S2^ 4 1984. VII. 11.
