Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-31 / 179. szám, kedd

FOKOZZUK AZ ÁRAK INTENZIFIKÁCIÓS SZEREPÉT A GAZDASÁGBAN Társadalmi mérce és norma írta: Michal Sabolčík, a Szövetségi Árhivatal vezetésével megbízott miniszter ÚJ szú 1984. VII. 31. Gazdaságunkban az intenzifi- kációs folyamatok végrehajtása - amint azokat a CSKP XVI. kong­resszusa meghatározta - rendkí­vüli igényeket támaszt az árak helyes érvényesítésével és ki­használásával szemben az egész irányítási rendszerben. A CSKP Központi Bizottságának a tudomá- nyos-műszaki fejlesztéssel kap­csolatos nyolcadik ülése, valamint a CSKP KB 9. és 10. ülése is további feladatokat tűzött ki a nép­gazdaságunk fejlesztésében elért pozitív eredmények megszilárdí­tására és kiszélesítésére. Ezeket az eredményeket elsősorban a termelés intenzifikálásával értük el. Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 9. ülésén elhangzott zárszavá­ban ezzel kapcsolatban megje­gyezte: „Gazdaságunknak a kiépí­tett kapacitásokban, az emberek tapasztalataiban és szakképzett­ségében megvannak a feltételei és lehetőségei ahhoz, hogy a to­vábbi években gyorsabb ütemben fejlődjön, s az igényesebb felada­tokkal is megbirkózzon“. Tapasztalataink is bizonyítják, hogy az intenzifikáció megvalósí­tása nem könnyű feladat. Ugyan­akkor ez az egyetlen járható út, amely nemcsak a mi céljaink el­éréséhez vezet, hanem a KGST minden további tagországának a fejlődését is biztosítja. A tagor­szágok kommunista és munkás­pártjainak vezető képviselői, vala­mint a kormányelnökök, akik ez év júniusában Moszkvában részt vet­tek a KGST legmagasabb szintű tanácskozásán, az egyik legfonto­sabb feladatként hangsúlyozták „a gazdaság gyorsított ütemű átállításának szükségességét az intenzív fejlesztés útjára, s haté­konyságának növelését a társa­dalmi termelés szerkezetének ja­vításával, a rendelkezésre álló anyagi ós munkaerőforrások ész­szerű és gazdaságos kihasználá­sával, az állóalapok és a tudomá­nyos-műszaki potenciál jobb hasznosításával.11 Ezen az úton haladva a jövőben az árak területén is újszerúen old­juk meg az érett problémákat és feladatokat. Ehhez elsősorban igényesebb mércéket kell érvé­nyesíteni az eredmények értéke­lésében. A gazdasági növekedést foko­zatosan az intenzifikáció útján kezdjük elérni. Fokozódik az anyagi javak hasznosulása a fel- dolgozási folyamatokban. Ez mi­nőségi javuláshoz vezet a gazda­sági mutatók területén és a vég­termékek értékesítésében. Ezeket a folyamatokat árakban fejezzük ki, s az árak hatással vannak rájuk. A következő idő­szakban az árpolitika fő feladata az lesz, hogy az árak fokozódó aktív hatást gyakoroljanak gazda­ságunk intenzifikációs folyamatai­nak elmélyítésére. Ebben az alap­vető irányzatban kell növelni az árpolitika hatékonyságát a gazda­sági gyakorlatban. A technika és a technológia, valamint á munkatermelékenység színvonalában bekövetkező gyors változások mellett (különösen a végtermékeknél), valamint a be­hozatal ismert korlátaival és a be­ruházások szabályozásával összefüggésben - amint arra a CSKP KB 8. ülése is figyelmez­tetett - nem könnyű feladat a nemzeti jövedelem dinamikus növelésének a megtartása. Ennek igényességét az is fokozza, hogy fejlődésünk ezzel párhuzamosan megköveteli a termelési szerkezet módosítását, a befektetett eszkö­zök hatékonyságának a növelé­sét, valamint az állami terv céljai­nak a teljesítésében a szociális­politikai és gazdasági szempontok figyelembe vételét. Mint ismeretes, a csehszlovák gazdaságban a befektetési árak 1977 óta igen jelentős hatást kezdtek gyakorolni. Ez számos in­tézkedést tett szükségessé. A tár­gyi feltételek változásaival össz­hangban sor került az értékviszo­nyok fokozatos ésszerűsítésére az egész újratermelési folya­matban. ' Az árpolitikának az ártervezés és az árképzés szakaszán az egész eltelt időszakban aktívan kellett reagálnia a társadalmilag szükséges költségek színvonalá­ban ós arányaiban bekövetkezett változásokra, valamint a szükség­letek kielégítésének a mértékére. A jövőben is így kell eljárni, s a gazdasági fejlődésre szocialis­ta céljainkkal összhangban kell hatást gyakorolni. Az egész irányí­tási rendszerrel együtt az áraknak is részt kell venniük a források és a szükségletek anyagi és főleg értékben kifejezett összhangjának folyamatos kialakításában. Az ár gazdasági lényege lehetővé teszi a társadalmi érdekek érvényre jut­tatását az egész termelési folya­matban, egészen a termékekig. Erről azonban az eddiginél térv- szerúbben kell gondoskodnunk. Hogyan akarjuk érvényesíteni az árpolitikában ezt az irányzatot? Elsősorban növelni kell az árak szerepét a tervek kidolgozásánál. A jövőben esedékes árak tervezé­se már a tervek kidolgozásánál lehetővé teszi a további fejlődés arányainak és tárgyi problémáinak mélyebb mérlegelését, valamint a megoldás változatainak komple­xebb felmérését. Elősegíti az optimális utak keresését a terve­zett célok eléréséhez szükséges források képzésében és elosztá­sában. Mindezzel összefüggés­ben magasabb minőségi szinten kell kialakítani az anyagi és az értékviszonyok összhangját. Eh­hez azonban kifejező módon kell javítani és bővíteni a jövőben ese­dékes árak tervezésének egész horizontját és fokozni ennek gya­korlati hatását. Olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy az állami végrehajtási terv már az új árak­ban fejezhesse ki a feladatokat és teljesítésük feltételeit. Ezekben a folyamatokban na- gyoq igényes feladatot jelent az ár társadalmi normaként és kritéri­umként való helyes kihasználása. Mi szükséges ehhez? Elsősorban nem engedhetünk meg olyan feltételeket, amelyek elszigetelnék a termelőt az árvál­tozások egyenes következményei­től. Az áraknak tartós mérceként kell hatniuk a társadalmi költségek és az elért eredmények közötti viszonyokra. Ez egyaránt vonat­kozik a gazdasági befektetésekre és a bevételekre. Az intenzifikáció folyamata megköveteli, hogy a tár­sadalmi források sokkal hatéko­nyabb területen legyenek felhasz­nálva, s ne a nem objektív befek­tetési árak okozta eltérések fede­zésére szolgáljanak. Ez azonban az árrendszer kri­tériu mi szerepének csupán az egyik, méghozzá a könnyebbik ol­dala. Sokkal nehezebb ós igénye­sebb feladat az áraknak helyes társadalmi mérceként való érvé­nyesítése a feldolgozás és a fel- használás folyamataiban, amihez már hozzáfogtunk, s aminek a fon­tossága növekedni fog. Más sza­vakkal mondva, az árakkal olyan aktív hatást kell gyakorolni, hogy a csehszlovák gazdaságban a tár­sadalmi ráfocdítások és a munka­termelékenység viszonya össz­hangban legyen a társadalmi szükségletek kielégítésének a színvonalával, nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban is. A gazdasági eredmények objektív árszínvonalának a költségek és a nyereség terve, a kalkulációk és a normák útján meghatározó ha­tást kell gyakorolnia az árak fejlő­désére a feldolgozó iparban. A normák a társadalmilag szüksé­ges költségek objektivizálásának egyik alapvető feltételét képezik. Ez nehéz feladat. Megköveteli, hogy nemcsak a központi szervek, hanem minden termelési-gazda­sági egység és vállalat anyagi és értékszempontból összehangolt fejlesztési tervet valósítson meg, amelyet a munkatermelékenység, növelésével, a termelés koncent­rálásával és a költségek csökken­tésével támaszt alá. Mindezt az össztársadalmi célokkal és az irá­nyítási rendszerben kialakított fel ­tételekkel <x jzhangban kell meg­valósítani. Olyan feltételek között, amikor a világon mindenhol növekednek az árak, a mi árpolitikánk az irá­nyítási rendszerrel együtt az árak szükségszerű emelkedése mellett aktívan törekedett a következmé­nyek kiegyenlítésére. A termelőket a munkatermelékenység növelé­sére, a termelés tömeges jellegé­nek fokozására, s a termelési költ­ségek csökkentésére ösztönözte. A kiegyenlítés mértéke a hetedik ötéves tervidőszakban körülbelül 26 milliárd koronát tesz ki. Gyak­ran tesszük fel a kérdést, hogy elégséges-e a kiegyenlítésnek ez a mértéke. Ha termelésünk anyag- és energiaigényességét más iparilag fejlett országokhoz hasonlítva értékeljük, megállapít­hatjuk, hogy még jelentős tartalé­kaink vannak a gazdaságunkban. A fejlődés jelenlegi szakaszá­ban az árpolitikának kiszélesedő és elmélyülő aktív hatást kell gya­korolnia a feldolgozó iparban megvalósuló intenzifikációs folya­matok meggyorsítására, mégpe­dig az irányítási rendszer hatásá­val összhangban, a felhasznált eszközök hatékonyságának növe­lésével, a befektetések hasznosu­lásának a javításával, s a szocia­lista gazdasági integráció fejlesz­tésével, elsősorban a Szovjetunió­val folytatott együttműködés terü­letén. Mit jelent ez a gyakorlatban? Aktívabb hatást kell kifejtenünk az irányítási rendszerrel, s ennek keretében az árakkal is, hogy a ter­melők gyorsabban alkalmazkodja­nak a termelés és az értékesítés igényesebb feltételeihez, főleg a munkatermelékenység növelése és a költségek csökkentése terü­letén. Tudatában vagyunk annak, hogy ennek az eljárásnak össz­hangban kell lennie az ésszerűsí­téshez szükséges feltételek terv­szerű kihasználásával, az egész feldolgozóiparban valamint a meg­rendelő igényeivel. Mindez nem szubjektív óha­junkból, hanem a világban tapasz­talható objektív feltételekből kö­vetkezik. Ezért a párt és az állami szervek kiemelten hangsúlyozták az innovációk, a termelés és a fo­gyasztás hatékonysága gyorsabb ütemű növelésének a szükséges­ségét. E feladatok teljesítéséhez azonban időre van szükség. Tár­sadalmunk lehetővé teszi, hogy a termelésben megvalósuljon az innovációs termékcsere s érvé­nyesüljenek a termelés koncentrá­lásával a költségek csökkentésé­vel, a minőség, a műszaki színvo­nal és a hatékonyság javításával szemben támasztott igények. Az időtényezőt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem véletlen, hogy a CSKP KB 10. ülése éppen a gépipar és az elekt­ronika területén hangsúlyozta az intenzifikációs folyamatban elért pozitív eredmények gyorsabb üte­mű továbbfejlesztésének szüksé­gességét. Az említett célok eléréséhez számos további feltételről is gon­doskodunk. Az egész társadalom igyekezetének köszönhetően kia­lakítjuk a feltételeket a feldolgozó- ipar energetikai alapjának kiépíté­séhez. A feldolgozóiparban esz­közölt befektetéseknek azonban az egész gazdaság javát szolgál­va még jobb eredményekben kell megtérülniük. Ezt az árpolitika is elő fogja segíteni. Ott, ahol a társadalmi munkatermelékenység ma nem éri el a kellő színvonalat, a termelő szervezeteknek előbb utóbb ob­jektív összeütközésbe kell kerülni­ük az árakkal, amelyeknek ki kell fejezniük a termeléssel, a gazda­ságossággal ós a társadalmtyaté- konysággal szemben támasztott fokozott követelményeket. Az ilyen ellentétek megoldásához csak egyetlen út vezet - a terme­lési költségek csökkentése, a munkatermelékenység növelé­se, s a termékek műszaki-gazda­sági színvonalának a javítása. Ezért a termelés és a felhasz­nálás szakaszán egyaránt javítani kell a tervezéssel, a normázással és a kalkulációkkal összefüggő munkákat. Erre kell építeni az egész gazdasági mechanizmus hatékonyságának a növelését. Továbbra is olyan feltételek kia­lakítására kell törekednünk, ame­lyek a dolgozókat a lehető legjobb munkára serkentik, támogatják a kezdeményezésüket és megfe­lelően értékelik az eredményeiket. A hatékonyságért ós a jó minősé­gért folytatott harcban az erkölcsi­politikai szempontok mellett döntő szerepe van a gazdasági érdekelt­ségnek, a javadalmazás lenini alapelvei érvényesítésének, hogy azok mozgósítsák a dolgozókat, megnyerjék őket az alkotó munká­hoz. Ez egy bonyolult kérdés, amelyre V. I. Lenin már a szocia­lizmus építésének kezdeti szaka­szában rámutatott, megállapítva, hogy a szocializmus legnehezebb problémáját az embereknek a munkára való megnyerése je­lenti. Szavai ma sem veszítettek az időszerűségükből. Lenin említett alapgondolatát ma különösen előtérbe helyezi az a körülmény, hogy a CSKP KB 10. ülése ebben az évben a nemzeti jövedelem mozgósítóbb ütemű három százalékos növelését, az eddigi tervhez viszonyítva a mun­katermelékenység további egy százalékos növelését, valamint az anyagi költségek 3,5 milliárd koro­nás csökkentését adta feladatul. A legfelsőbb szintű párt- és ál­lami képviselők a KGST-országok júniusi moszkvai tanácskozásán megállapodtak abban, hogy még a jelenlegi ötéves tervidőszak vé­géig keresni fogják a lehetősége­ket a tagországok kölcsönösen előnyös kereskedelmének kiszé­lesítéséhez, a hosszú távú egyez­ményekben előirányzott kereteken felül. E cél elérésével kialakulnak a tárgyi feltételek ahhoz, hogy az árak gyorsabban reagáljanak a gazdaságban kialakult új hely­zetre, s hatékonyabban segítsék elő a kifejezőbb eredmények elé­rését. Éppen a KGST-országok közötti együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztésében rejlik az a tényező, amely a szakosítás, a kooperáció és a közös vállalko­zás útján fokozza a tagországok termelési és tudományos-műszaki potenciáljának a kihasználását. Az 1984-85-ös évekre elő­irányzott progresszívebb tervek mozgósító feladatainak teljesítése lehetővé teszi, hogy a tiszta jöve­delem egy részét, amihez a maga­sabb szintű innováció érdekében hozott árleszállítások is hozzájá­rultak, a kiviteli termelés gyorsabb ütemű fejlesztésére stb. használ­juk fel. Ezért a jövőben arra fogunk törekedni, hogy a nagykereske­delmi árak fokozatos leszállításá­val a korszerű technika ós techno­lógia érvényesítését, az ehhez szükséges alkatrészek gyártását, a kiviteli termelést, valamint a szo­cialista integráció fejlesztését tá­mogassuk. Ez tovább fokozza az említett folyamatok hatékony­ságát. Az is igaz, hogy ott, ahol a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a tarifaárak növekedni fognak, igényeket támasztanak arra, hogy az áremelkedés következményeit össztársadalmi forrásukból fedez­zék. Már ma is több tfzmilliárd koronával támogatjuk a kiskeres­kedelmi árakat. Ezért a saját mun­kánkkal mindannyiunknak a ter­melési költségek csökkentésére .és a munkatermelékenység növe­lésére kellene törekednünk, hogy kaiakuljanak a feltételek az árak leszállításához. Csak azt oszthat­juk el, amit megtermeltünk. A tár­sadalmi vagyont csak gazdasá­gunk hatékonyságának fokozásá­val növelhetjük, a tudomány és a technika következetes érvénye­sítésével a termelési folyama­tokban. • Feladatunk az, amint azt Konsztantyin Csernyenko elvtárs az SZKP KB főtitkára és a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke kifejtette: „hogy a termelést a legkorszerűbb tudomány és technika szellemé­ben építsük, s bevezessük min­den újat és haladót.“ Ez szükségessé teszi tartaléka­ink mozgósítását, hogy a felhasz­nált eszközök hatékonyságának növelésével és a lehető legmaga­sabb szintű gazdaságosság eléré­sével további forrásokhoz jussunk. Gazdaságunknak elegendő belső forrása van ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük a CSKP XVI. kongresszusának irányelveit V dolgozóink eddigi életszínvona­lának megtartását és további mi­nőségi fejlesztését. Ehhez kifeje­zőbb haladást kell elérni terméke­ink műszaki-gazdasági paraméte­reinek fejlesztésében, s törekedni kell a minőség és a hatékonyság állandó javítására. A novákyi bányaüzem Lehota pod Vtáčnikom-i részlegének dolgozói felajánlották, hogy a földmozga­tás tervét 5 ezer köbméterrel túlteljesítik. Az idei első félévben 103 ezer tonna lignitet termeltek, s ezzel tervüket száz százalékra teljesítették. A képen: Dušan Tučan az E-2,5 típusú kanalas kotrógépet kezeli. (Peter šimončík felvétele: - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents