Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-31 / 179. szám, kedd

Orosztanárok az- iskolapadban Pillanatképek egy nyári tanfolyamról A nyugat-szlovákiai közigazga­tási kerület orosz szakos tanárai a nyári szünet elején 12-napos továbbképző tanfolyamon vettek részt Nyitrán (Nitra). Hasonló tan­folyamokat már az előző években is rendezett a Bratislavai Kerületi Neveléstudományi Intézet. Az idei azonban különbözött ezektől: ré­sze volt ugyanis annak az átkép­zésnek, amely felkészíti a peda­gógusokat az új koncepció szerinti oktatásra. A nyugat-szlovákiai ke­rület mintegy 350 orosztanára gyűlt össze a tanfolyamon, mely­nek célja a résztvevők orosz kiej­tésének, nyelvi készségeinek töké­letesítése, módszertani felkészült­ségük fokozása, az orosz iroda­lom és szakszövegek feldolgozá­sában való jártasság elmélyítése volt. A tanfolyam - melyre a Szov­jetunióból T7 lektor érkezett - ve­zetője dr. Jozefina Porubcová, a Kerületi Neveléstudományi Inté­zet munkatársa volt. A 10. csoportban valamennyien a magyar tanítási nyelvű gimnáziu­mokban tanító orosz szakosok voltunk. A tanítási órákon kívül is sokat beszélgettünk és ennek alapján igen kedvező kép alakult bennem a nyugat-szlovákiai kerü­let magyar gimnáziumaiban tanító orosz szakosokról. Voltak köztünk nók és férfiak, a fiatalabb és az idősebb nemzedék képviselői. Amiben valamennyien megegyez­tek, az a jó szakmai felkészültség, a hivatás szeretete. A tanítási órá­kon valamennyien aktívak voltak, jó kiejtéssel, kielégítő szókinccsel beszéltek, megbirkóztak a szak­terminológiával is, okosan szóltak hozzá a módszertani kérdések­hez, s nem egy alkalommal tettek tanúbizonyságot irodalomszerete- tükről, olvasottságukról. Elége­dettséggel tapasztalhattam, hogy ezek a kollégák össze sena hason­líthatók azokkal, akikkel jó pár év­vel ezelőtt találkoztam egy-egy is­kolában, s akiknek orosz nyelvtu­dása, módszertani felkészültsége sok kívánnivalót hagyott maga után. Az előadók Előadóinkat legtalálóbban így jellemezhetném: nagy tudású, kedves, egyszerű emberek, öten voltak. Csoportunk pedagógiai ve­zetője Alekszandra Ivanovna Dol­gih, a Lipecki Tanárképző Főisko­la orosz tanszékének docense, a nyelvtudományok kandidátusa volt. Fonetikát adott elő - kiválóan. Nagy türelemmel és hozzáértés­sel csiszolgatta helyes*orosz kiej­tésünket és végtelenül örült, hogy a tanítás utolsó napjára valameny- nyien szinte „orosz tempóval“ ha­dartuk el az általa megtanított szkorogovorkikat. (A szkorogovor- ki nehezen fordítható szó, a ma­gyar Jobb egy lúdnyak tíz tyúk­nyaknál mondókához hasonló, ne­hezen ejthető orosz mondókákat jelenti.) A beszédkészség fejlesz­tésére napi két órát fordítottunk. Ezeket a társalgási órákat- ketten vezették: Zsanna Vasziljevna Szuhodreva, Szalaszpilsz város lett tanítási nyelvű középiskolájá­nak orosz szakos tanára és Kira Matvejevna Nyikiforova, az egyik moszkvai középiskola orosz nyelv és irodalom tanára. Mindkettőjük­től sok érdekes szót, kifejezést, nyelvi fordulatot tanultunk meg, általuk „felfrissítettük“ orosz szó­kincsünket. Tatyjana Nyikolajevna Berljajeva, a nyelvtudományok kandidátusa, a Tolsztoj nevét vi­selő Tulai Tanárképző Főiskola orosz tanszékének vezetője a szakterminológia előadója volt. így aztán beszélgetéseket folytat­tunk vele például a kémiáról, az anyag szerkezetéről, a fémek fel­osztásáról, a gyémántokról és a többi drágakőről s szinte észre­vétlenül sajátítottuk el a szakkife­jezéseket. Az irodalomoktatás módszerta­ni kérdéseivel Galina Vasziljevna Krjukova foglalkozott. A tanfolyam hallgatói számára sokáig emléke­zetes marad az a nap, amikor a legújabb szovjet irodalomról tar­tott rendkívül érdekfeszítő és ala­pos felkészültségről tanúskodó előadást, minden jegyzet nélkül. Amikor Jevtusenkóról, Zabolockij- ról, Bondarevről vagy Ajtmatovról beszélt, egy-egy művüket elemez­te, éreztük, hogy megfeledkezik minden másról, számára akkor csak az irodalom létezett, mint a valóság megejtően szép, művé­szi ábrázolása. Új utakon, A nyári tanfolyam résztvevői módszertani előadásokat is meg­hallgattak, melyekből megtudhat­ták, hogy az orosz nyelv középis­kolai oktatása is új utakra lép, előtérbe kerülnek a legkorszerűbb oktatási módszerek és elsősorban a nyelv kommunikatív szerepére helyeződik át a hangsúly. Megvál­tozik az irodalomoktatás formája is, idő hiányában nem folyik majd rendszeres irodalomoktatás a kö­zépiskolákban, hanem irodalmi ol­vasás lesz, melynek keretében egy-egy kor kimagasló iró-egyéni- ségének egy-egy müvét fogják a tanulók megismerni és elemez­ni. Találkoztunk az új oktatási program szellemében készült új tankönyvek szerzőivel, dr. Ľubo­míra Rudolf óvá kandidátussal, a szakközépiskolák 1. évfolyama részére kiadott új tankönyv szer­zőjével és René Teller kandidá­tussal, a gimnáziumok 1. évfolya­ma számára készült új tankönyv szerzőjével. A tanfolyam résztve­vői elégedetten állapíthatták meg, hogy az új tankönyVfek felépítése korszerű, lehetővé teszi a tanulók maximális aktivizálását, nyelvi készségeik fejlesztését, kreativitá­suk érvényesülését. Bennünket, a magyar gimnáziumok orosz sza­kosait persze elsősorban az érde­kelt, lesznek-e hasonlóan jól fel­épített tankönyvek a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok számára is. Erre a vita során - sajnos - egyik előadó sem tudott választ adni. Legnagyobb örömünkre aztán a tanfolyam utolsó előtti napján meglátogatott bennünket Németh János kollégánk, az ismert tan­könyvíró, aki bejelentette, hogy a magyar tanítási nyelvű gimnázi­umok első osztálya számára is elkészültek az orosz tankönyvek és ezeket szeptember elejéig min­den iskolába eljuttatják. A kétségtelenül fárasztó 12 nap után az eddiginél is fokozottabb mértékben tudatosítottuk hivatá­sunk szépségeit, valamint azokat az elvárásokat, melyeket szocialis­ta társadalmunk támaszt az orosz szakos pedagógusokkal szemben; és tudatosítottuk Josef Havlín sza­vainak jelentőségét, melyeket a pe­dagógusok júniusi országos ta­nácskozásán mondott Prágában: Az orosz nyelv aktív elsajátítása á llampolgáraink műveltségének el­választhatatlan része. SÁGI TÓTH TIBOR Szobrok mindenkinek TALÁLKOZÁS LÖFFLER BÉLÁVAL Mintha csak tegnap történt vol- ha, pedkj* válójában évek.múltak el • azóta, hógy a 75 esztendős Löfflér Béla érdemes művészt életjubileuma alkalmából re­trospektív kiállítással köszöntötték- előbb Prešovban, majd Micha- lovcében, ezeket követően pedig Budapesten, Miskolcon és Sáros­patakon. A most nyolcvanadik élet­éve felé közeledő Löffler Béla ma is szinte korát meghazudtoló in­tenzitással dolgozik. Kassai (Koši­ce) műtermében az elefántcsont, az ébenfa, a cseppkő, a kagyló, a kő újabb és újabb művészi foi»- mákat ölt keze nyomán.-A szobrásznak legalább két­száz évig kelle. le élnie, de még az is kevés lenne - mondja tréfásan, de azért úgy, hogy a mondat ko­molysága is kiérződik. De hogy még érthetőbb legyen, hozzáteszi:- Csak ahhoz kell húsz év, hogy valaki jól megtanuljon gipszet ke­verni, és ez még semmi, ez csak a kezdet. Különben bele kell nyu­godni, hogy minden szobrász élet­műve tulajdonképpen félbe sza­kad. Befejezett életmű egyszerű­en nincs. Visszaterelem a szót a kiállítá­sokra, kíváncsi vagyok, mit jelen­tenek a művész számára. Löffler Béla gondolkodás nélkül, pontos választ ad:- Rengeteget tud adni egy kiál­lítás. Én még most is kívánom, hogy barátokat szerezzek. Egy- egy kiállítás ezt is lehetővé teszi. Vannak emberek, akiket alkotása­im mélyen megérintenek. Ezek el­jönnek utánam és keresetten sza­vakkal mondanak véleményt. Ez számomra jó érzés. Máskülönben itthon, nálam a szobrok eléggé nagy zsúfoltságban vannak. Egy- egy tárlat megnyitására ezért én mindig nagy kíváncsisággal indu­lok. Izgulok, alig várom, hogy lás­sam: ez vagy az a szobrom ho­gyan hat a nagyobb térben. Itt még azt is el kell mondani: én az elrendezésnél soha nem szeretek jelen lenni. Egyszerűen nem aka­rok hatással lenni a rendezőre.- Van inspiráló hatása is egy- egy kiállításnak?- Feltétlenül, ámbár, hogy való­jában mi indítja az embert a műal­kotásra, azt eddig még senki sem tudta megcáfolhatlanul megmon­dani. Az viszont alighanem bizo­nyos: szükségünk van az alkotó­munkára.- Úgy érzem, azt is érdemes kiemelni, hogy az ön szobrai nem csupán szűk réteghez, hanem mindenkihez szólni akarnak. Ta­lán éppen ezért szeretik olyan sokan...- Én hiszek abban, hogy nem hiába porlódik a múlt velünk és bennünk. Hiszem, hogy az éle­tünknek, a munkánknak van értel­me. Sokan mondják, hogy a szob­raim valami mély fájdalmat felyez- nek ki. Ez lényegében igaz. Én az életben az örömök mellett annyi sok rosszat tapasztaltam, láttam, mégsem akarom hinni, hogy így kellene élnie az emberiségnek.- A humánum, az emberbe ve­tett hit, illetve ezek féltése kétség­telenül benne van a Löffler-szob- rokban, mind a köztéri monumen­tális alkotásokban, mind a kis­plasztikákban. Ezek a munkák egyértelműen hozzánk szólnak, találkozni akarnak velünk.- Az utóbbi fél évtized alatt alkotásaimból Bardejovban és Stószfürdón nyitottak állandó kiál­lítást. örülök ennek az érdeklő­désnek. A nyolcvan-nyolcvan kiá­ltott szobor, úgy érzem, jó ke­resztmetszetét adja annak, amit csinálni tudtam életem folyamán. Itt még szeretném azt is elmonda­ni, hogy minden meglevő saját tulajdonomban levő művemet Kas­sa városának ajándékozom. A šrobár utcában már kaptam is egy tízszobás lakást. Az összes dolgaim ott lesznek elhelyezve.- Nem lett volna jobb ezeket az alkotásokat és a többi gazdag gyűjteményt, itt, a „saját környe­zetükben“ hagyni?- Nagyon komolyan gondol­kodtam azon, hogy mitévő legyek. Ez e Kmeť utcai házam el léggé kiesik a városközpontból. Ide nem lenne kedve sok embernek kiku­tyagolni. Kassán az idegenforga­lom is a Dóm körül zajlik, lényegé­ben ezért döntöttem a Šrobár utcai ház mellett. Az itteni légkört, tu­dom, ott soha sem lehet megte­remteni: Könyvtáram például hat­van év gyűjtőmunkájának ered­ménye, nehéz lesz az elhelyezé­se. A šrobár utcai ház felújítását különben elkezdte a város. Remé­lem, két-három év múlva beköl­tözhetünk. Szeretném elérni, hogy még én rendezzem be... SZASZÁK GYÖRGY- UJ FILMEK­Három obsitos (cseh) Igazi moziélmény a Három ob­sitos; bizonyára Jan Werich va­rázslatos meséjétől. A páratlan humorú és fantáziájú író a népme­sék lenyűgöző egyszerűségével, a népi mesélők széles elbeszélő kedvével ábrázolja Szervác, Pongrác és Bonifác történetét. Werich csodálatos meséjét Old- ŕich Lipský rendező örökítette át vászonra, hogy örömet szerezzen a gyermekeknek és persze a fel­nőtteknek is, azoknak, akik még őriznek magukban valamit a gyer­mekkor varázsából. Jan Werich ötletessége, opti­mizmusa és látszólag könnyed humora általában fajsúlyos gon­dolatokat is hordoz. Ez esetben a három mesebeli hős története az ember boldogság és derű utáni örök vágyát példázza, de arról is szól, hogy becsüljük meg értéke­inket, hiszen a gazdagság, a szépség, a hatalom is múlandó, ezért ne hajszoljuk mindenáron, mert az értük folytatott küzdelem­ben az ember örökbecsű értékei könnyen elsikkadhatnak. Az alko­tók olyan fantáziadús képi ötletek­kel, színes mese segítségével ad­ják közre mondandójukat, hogy a gyereknézők feltehetőleg nem csak a három obsitos történetét fogják fel, hanem a mély életböl­csességet tartalmazó tanulságot is megsejtik. Oldŕich Lipský rendező és alko­tótársai: Zdenek Svérák forgató­könyvíró, Jirí Macák operatőr és Jan Švankmajer animátor stilizált képsorokban, a kifejező eszközök gyakori változtatásával tolmácsol­ják az író gondolatait, a színes képek, trükkfelvételek, műfaji kel­lékek halmozása viszont ellent­mond Werich népmesei egyszerű­ségű és tisztaságú világának. A kevesebb tehát ez esetben több lett volna, hiszen a mesék átütő ereje éppen lenyűgöző egyszerű­ségükben rejlik. A látvány és a ra­gyogó színészi alakítások azon­ban feledtetik esetleges hiányér­zetünket. Josef Somr, Rudolf Hru- šinský, Petr Čepek, Július Sa- tinský, Zdenék Svérák, Miloš Ko- pecký, Milan Lasica, Ľubomír Lipský játéka valóban élmény­számba menő. Jelenet a cseh mesefilmből Aranyoskám (amerikai) Sikerfilm az Aranyoskám, is­mertebb nevén a Tootsie; népsze­rűségét, vonzerejét két világsztár­nak, Dustin Hoffmannak s a nagy színészhez felzárkózó Jessica Lange-nak köszönheti. Igaz, e ko­médiában minden megvan, ami a nézők szórakoztatásához szük­ségeltetik: kerek történet, egysé ­ges stílus, jó játékmodor. Erénye az alkotásnak, hogy eredetinek hat még akkor is, ha nem új keletű témát dolgoz fel, a férfi-nő sze­repcsere ugyanis egyidős magá­val a színházzal. S e témakörből láthattunk már nem egy filmet is; bizonyára sokan emlékeznek még Billy Wilder vérbő humorú vígjáté­kára, a két évtizede készült, Van, aki forrón szereti címűre. Az Aranyoskám hőse egy tehet­séges, de munka nélküli színész, aki esélytelenül pályázik kisebb epizódszerepekre is, míg végső elkeseredésében női ruhába és szerepkörbe kényszerül, s egy népszerű tévésorozat női fősze­replőjeként jelenik meg a képer­nyőn, s estéről estére sikert aratva a sorozat csillaga és a tévé ünne­pelt sztárja lesz. Ettől kezdve a férfi megosztja egyéniségét; hol Michael Dorsey munka nélküli szí­nész, hol Dorothy Michaels té­vésztár, aki sajátos magatartásá­val, egyéni bájával vonja magára a nézők figyelmét, s lopja be ma­gát a szívükbe. Nem tucatkomédia Sydney Pol­lack műve, pedig a téma veszé­lyes buktatókat rejt magában, s az alkotás egykönnyen sekélyes, íz­léstelen fércmunkává válhatott volna. Szerencsére nem ez (tör­tént. Sydney Pollack neve egyéb­ként is biztosíték arra, hogy a néző igazi mesterségbeli tudással ké­szült filmet láthat rendezésében, bár a mostani alkotása műfaját, hangvételét tekintve meglepi a művész eddigi munkáit ismerő nézőket, hiszen a rendezőt társa­dalomkritikai drámák alkotójaként tartja számon a világ; olyan művek fűződnek a nevéhez, mint A lova­kat lelövik, ugye? egy maratoni táncverseny drámai története. A Keselyű három napja, A villany­lovas vagy az Ilyenek voltunk. Bár mostani alkotásának műfaja eltér az említettekétől, de így is tartal­mazza azok erényeit: társadalom­bíráló elemeket, stílustisztaságot, ízlésességet és kiegyensúlyozott­ságot. Mindezek mellett vagy ellenére a film sikere mégiscsak a fősze­replőn állt vagy bukott. Dustin Hoffman a kettős szerepben pedig igazán jeleskedett; játéka oly ter­mészetes és hiteles, hogy valóban elhisszük neki: nehéz férfinak és nőnek lenni. -ym­Dustin Hoffman mint Dorothy, az ünnepelt tévésztár ÚJ SZÓ 4 1984. VII. 31.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents