Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-04 / 156. szám, szerda
Kötelességem bizonyítani- Rólam imi? Szó sem lehet róla! - tiltakozott dr. Jozef Pakan kandidátus, amikor megtudta jövetelünk célját.- Azt hittem, hogy komoly egészségügyi panaszok miatt keresnek - mondta már kissé belenyugodva abba, hogy mi tesszük föl a kérdéseket s ő válaszol nekünk.- Hatvanéves vagyok. A gyerekkorom szép, de nehéz volt, hiszen hatan voltunk gyerekek. Ketten kiskorukban meghaltak. Szüleimnek sokat kellett dolgozniuk azért, hogy jóllakassanak, iskoláztassanak minket. Gyerekkoromban is szerettem a természetet, érdekelt a gyógynövény-gyűjtés, a házi patikánkat én láttam el mindenféle orvossággal. Eleinte gyógyszerész akartam lenni, de az érettségi után az orvosi egyetemre iratkoztam be. 1944-et írtak akkor. A falumbeliek a Szlovák Nemzeti Felkelés hírére felvették a kapcsolatot a partizánokkal, majd sokan együtt harcoltak velük. Az én korosztályom nem maradhatott távol ezektől az eseményektől. Tagja lettem a M. R. Štefánik második partizánbrigád Slovan csapatának. Nyitott füllel, szemmel kellett járnom, hogy megtudjak mindent, amire a partizánoknak szükségük van. De élelem, orvosság, kötszer is kellett s nekem jutott feladatul ezek beszerzése. Falunkban majdnem mindenki tudta és vállalta a veszélyt - nem okozott nehézségeket az élelem beszerzése. Igaz, eleinte az édesapám szervezte, éspedig úgy, hogy elsőnek a mi kamránkat ürítette ki. Szörnyű idők voltak, nem szeretek erre emlékezni, - mondta vörössé vált szemmel. - Sok gyerekkori pajtásomat veszítettem el akkoriban. Hányszor volt úgy, hogy a falu egyik végében a partizánok, a másikban a németek voltak. A bátyám, aki akkor katona volt, átállt a partizánokhoz. Sajnos fogságba esett s csak jóval a felszabadulás után tért vissza a németországi munkatáborból. A háború végeztével a fiatal Jozef Pakan ismét beiratkozott az orvosi egyetemre, ahol a megfeszült tanulás mellett időt szakított arra is, hogy bekapcsolódjon az ifjúsági szervezet munkájába és a kollégiumi önkormányzat elnökeként is szervezze, aktivizálja az ifjúságot. Szinte természetes volt, hogy felvették a pártba s ó azóta kötelességének tartja, hogy bizonyítson.- Párttagságom alatt talán nem volt egy olyan év sem, hogy ne töltöttem volna be valamilyen tisztséget - vallotta. Azután az események gyorsan peregtek. 1951 -ben orvossá avatták, elhelyezkedett, majd 30 évvel ezelőtt került mostani munkahelyére, a bratislavai Šulek utcai II. nőgyógyászati klinikára.- Nincs szebb dolog, mint világra segíteni egy kis embert, látni síró arcát, összezárt kis öklét... vagy talán állni a műtőasztal mellett, vagy kutatni a laboratóriumban szebb lenne? - nehéz a választás. Nagyon szeretem a szakmámat. Az utóbbi években tapasztalataimat, tudásomat az utánunk jövőknek adom át. Szeretek tanítani, előadni, még vizsgáztatni is. Mint tanszékvezető-helyettesnek, van bőven dolgom, hiszen az újra csak úgy tudom megtanítani a fiatalokat, ha magam is továbbtanulok. Sajnos, az áttanulmányozásra váró irodalom napról napra több - mutatott az asztalán, a polcokon tornyosuló folyóiratokra, könyvekre. - Ha csak néhány órával lenne hosszabb a nap, utolérném önmagamat - mosolyogta el magát. Majd ismét a munkára terelte a szót. Elmondta, hogy éveken át foglalkoztatta őt a terhes nők többszöri vetélése okainak kérdése. A kutatómunkát siker koronázta. Munkatársaival megállapították, hogy ennek egyik oka a toxoplazmózis lehet.- A kis siker nálunk nagy eredményhez vezet - mondta, - hiszen, ha nem is minden esetbeYi, de gyakran szülnek nálunk olyanok, akik már nem is reménykedtek. Dr. Pakan az elsők között volt, aki a szüléseknél vákuum extrafaktort használt a hagyományos fogó helyett, kisebb traumát okozva ezzel az újszülöttnek. Amikor erről faggattuk, szerényen válaszolt.- Egy rostocki tanulmányúton látottakat vezettem be a mi klinikánkon, ennyi az egész. Rövid ismeretségünk elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk: boldog, kiegyensúlyozott embert ismertünk meg. Mindenek felett a munkája áll, s ha kell, szívesen áldozza fel szabad idejét is.- Pedig abból alig van. Viszont, amikor van egy kis időm, a feleségemmel autóba ülünk és a közeli kertünkben pihenünk. Ások, gondozom a szőlőmet, élvezem a mozgást. Sehol nem csiripelnek olyan szépen a madarak, mint nálunk- mondta, majd az órájára pillantott. — A fiam ma államvizsgázik, kissé türelmetlenül várom az eredményt - magyarázta, majd azt is elmondta, hogy két fia van, s nem folytatják a szülök szakmáját (dr. Pakan felesége is orvos). Egy kis nosztalgiával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor feleségével ott voltak minden operaházi bemutatón, filmvetítésen. - Csak az utazáshoz maradtunk hűek, amikor lehetőségünk van, járjuk a világot. Más országokat járva viszont már annak örülünk, hogy néhány hét múlva ismét itthon leszünk. Dr. Jozef Pakan nemrég magas állami kitüntetést kapott.- Jó érzés tudni, hogy odafigyelnek munkámra, hogy szükség van rám. De ezáltal a felelősségem is nagyobb, hiszen az elismerés kötelez. PÉTERFI SZONYA Kényes jószág - érteni kell hozzá EGY SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD RÉSZE A TERMELÉSI SIKEREKBEN 15JJSZÚ 1984. VII. 4. A Peredi (Tešedíkovo) Egységes Földművesszövetkezet nevének hallatán elsősorban a libatenyésztés jut a mezőgazdasági berkekben otthonosak eszébe. Az ágazat dolgozói hozzáértően és felelősségteljesen végzik munkájukat. Nekik köszönhető, hogy a gondjaikra bízott szárnyasok, mindenekelőtt a finom libamáj jó jövedelmet biztosít a közösségnek. Ugyanis az ínyencfalatoknak valók csaknem teljes egészében külföldi piacon találnak vevőkre. Ráadásul nem kis tételben, hiszen az eladott naposlibákért és kitömött ludakért kapott pénz a szövetkezet évi bruttó bevételét tizenhárommillió koronával gyarapítja.-Tizenhat évvel ezelőtt kezdtünk ludakat tenyészteni. Nagy elhatározás után, hiszen a liba kényes jószág, a legkisebb figyelmetlenségért is nagy árral kell fizetni. S hogy mégis sikerült ennyire felfejleszteni az ágazatot, két dolognak köszönhetjük. Az egyik a helyi hagyomány. A falut övező rétek a régebbi időben jó feltételeket biztosítottak a libatartáshoz, s azok, akikre rábíztuk nagyüzemi tenyésztésüket, az alapokat már kiskorukban nagyszüleiktől és szüleiktől elsajátították. Tapasztalataikat azóta a fiatalabbaknak is átadták, s ugyanakkor maguk is sokat tanultak, tehát valóban hozzáértő és felelősségüket teljes egészében átérzó dolgozók kezében vannak a libák. Mindez kissé talán túlzottnak tűnik, de az, aki már végignézett egy tömést, megfigyelte a precíz és gyors mozdulatokat, amelyek szinte másod- percnyi pontosságot igényelnek, nem csodálkozik azon, amit mondtam. Gépi tömésnél például nagyon kicsiny az az idókülönb- ség, amikor még nem teljes a tö- möttség, s amikor már pattan a begy. Nem véletlen, hogy az igényelt gyorsaság mellett többen nem is képesek elsajátítani a tömés technikáját. Az ágazattal kapcsolatos legfontosabbakat Nagy Béla mérnök, az efsz elnöke összegezte, majd szavait Horváth Géza mérnök, fő- zootechnikus még néhány további ténnyel egészítette ki.- A libafarm négy részből áll. A törzstenyészetból, ahol 3600 az alapállomány, a keltetóüzemból, neveidéből és a hizlalóból. A négy részlegen összesen mintegy fél- százan dolgoznak és kivétel nélkül jó eredményeket érnek el. Ez sikereink alapja, hiszen a zártkörű rendszerben az egyes részlegek eredményei közvetlenül hatnak egymásra. Hogy konkrét legyek, a keltető idei terve a tavaszi szakaszban nyolcvanezer, az ősziben pedig tizenötezer kisliba. A tavaszi valóság meghaladta a száztízezer darabot. Ez egyebek mellett annak is köszönhető, hogy a tojóknál a szakszerű gondoskodás eredményeként ötvenkét darabos átlagot érnek el, és a tojások jó minőségűek. Azt pedig talán már felesleges is hangsúlyozni, hogy az egészséges kislibák lényeges alapfeltételei a kiváló minőségű pecsenyelúdnak és májnak. Az elmondottakhoz hozzá kell tenni azt is, hogy a libafarm dolgozói szocialista munkabrigádban dolgoznak. Két brigád is versenyez a libatelepen. Az egyik Bar- czi Erzsébet vezetésével, s elsősorban a tömők a tagjai, míg a másik brigád vezetője Mátyás Mária. Ó és hat társa, Nagy Anna, Mészáros Mária, Anna Šajbenová, Szekeres Matild, Anna Garóáková és Lelovics Éva a keltetőben dolgozik. A brigád vezetőjének szavai is bizonyítják, hogy a közösség nagy ösztönző eró, a bronz-, ezüst- és az aranyjelvényért versenyző tagok öntudatos és fegyelmezett munkája a telepvezetőknek, Tyúkos Lászlónak és Somogyi Ferencnek nagy segítségére van.- Ma nehéz napunk volt, a kislibákat oltottuk - kezdte a brigádvezető, miközben leült. - A mi műszakunk ideje sosem az óra, hanem az elvégzésre váró munka szerint alakul. A kikelt kislibákat be kell oltani, s ha ez éppen tizenkét órát igényel, akkor e szerint alakul a munkanap.- Mit szólnak ehhez a többiek?- Aki ide jön dolgozni, annak ezzel számolnia kell. Ha a tojásforgatás van soron, mondjuk ötvenezres tételben, akkor azt kell végigcsinálni. Ráadásul úgy, hogy még véletlenül se maradjon ki akár egy is, hiszen az már a kelési százalékot befolyásolja.- Ami pillanatnyilag?- Nyolcvankét százalék a tervezett hetvenhat helyett. De ez nincs ingyen. A fertőtlenítés, a levegő páratartalma, szellőztetés, hűtés és tojásnedvesítés, az üresek kiválogatása, vagy a tojáshéj leszedése mind olyan munka és követelmény, amit pontosan és azonnal kell szabályozni, elvégezni. Nálunk alaptörvény, hogy a megkezdett munkát be kell fejezni, másnap következmények nélkül már nem folytatható. Nem tagadta, mindebben anyagilag is érdekeltek, de ez nem minden. Egyéni igyekezet, a felelősség teljes átérzése és a mások iránti kötelességtudat is kell ahhoz, hogy eredményeik kimagaslóak legyenek. Egyik kézből a másikba adják a munkát, délelőtt, délután és éjszaka is dolgoznak, és az egyéni lelkiismereten kívül nincs mérce, amivel pontosan meghatározható lenne például az éjszakai ügyeletes munkájának minősége. Mégis a tőle telhető odaadással dolgozik, mert tudatosítja egyéni felelősségét a társakkal szemben és a közösség eredményeiért S mindebben a brigádnak, a megtisztelő címnek és csillogóbb jelvényekért folytatott versenynek meghatározó szerepe van. EGRI FERENC Nagyobb reményekkel ÉRDEKELTTÉ TESZIK A DOLGOZÓKAT AZ ÜZEMANYAG-MEGTAKARÍTÁSBAN A Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság Szlovákiában a jól gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok közé tartozik. A múlt évet 14 millió korona nyereséggel zárta. A legtöbb hasznot a növénytermesztés hozta, a szakágazatban csökkentett termelési költségekkel nagy hozamokat értek el. Búzából 6,5, árpából 4,7, szemes kukoricából 5,7 tonnát takarítottak be hektáronként. A gazdaság vezetőinek értékelése szerint jó év volt, de az idén még nagyobb reményekkel indulnak. Vágó Árpád, az állami gazdaság igazgatója állítja, hogy a terméskilátások eddig jók. Igaz, a hűvös, esős időjárás problémákat okozott, mégis több a haszon, mint a kár. A hideg éjszakák miatt- a hajnali órákban és még kora reggel is csak 4 fok meleg volt- sárga, lassan fejlődő a kukorica. Az eső miatt az első kaszálású lucerna egy részét nem a legjobb minőségben takarították be, a 330 hektáron termesztett cukorrépa viszont meghálálta a jó gondozást. Amikor kellett, az alkalmazottak családtagjai, rokonai is kivonultak a cukorrépatáblára. Ipari dolgozókat nem fogadtak szívesen, mert sok esetben több kárt okoztak, mint hasznot hoztak. Inkább a saját dolgozóik és a gépek teljesítő- képességét fokozták rugalmas szervezéssel, ha szükség volt rá, átcsoportosítással. Most minden erőt a primőr burgonya betakarítására összpontosítottak. Pár nap alatt betakarítják, hogy jó áron értékesíthessék, és helyére takarmánykeveréket vethessenek. Mert kell a takarmány, hiszen száz hektáronként 87 szarvasmarhát tartanak, meg a háromezer juhnak is meg kell élnie. Egyrészt az árokpartok füvén, másrészt a szántóföldi takarmányokból. Az igazgató panaszkodik, hogy eladási nehézségek miatt fölöslegesen fogy a takarmány. Ilyesmi is keseríti életüket. De azért nem adják fel a küzdelmet. A növénytermesztési munkák végzéséhez és a hozamok jó alakulásához a lehető legjobb feltételeket teremtik meg. Eddig a földterületnek csak a három és fél százalékát öntözhették. Idén már két nagy teljesítményű Fregatt öntözőberendezést állítanak üzembe. Jozef Michálek mérnök, a gazdaság fógépesítője elmondja, hogy az új öntözőberendezéseket kipróbálták, és napok kérdése, hogy a szomjas növényekre vizet juttassanak velük. Mert az esők ellenére még mindig kicsi a föld nedvességtartalma. A gépparkot is növelik. Vásárolnak egy Zetor-116/45- ös típusú traktort, valamint egy Agra-Tatra teherautót. A nyitrai (Nitra) Agrozettól pedig Sex JB- 48-as típusú univerzális vetógé- pet, amellyel egyidejűleg lazítják a talajt és vetik a magot. Főleg keverékek vetésére használják fél majd ezt a gépet. Minél nagyobb területen akarják megvalósítani a szántás nélküli talajmúvelést. Azzal számolnak, hogy ily módon csökken az üzemanyagfogyasztás. Ezen a téren már eddig is jó eredményeket értek el, a tavaszi időszakban 4,8 tonna gázolajat takarítottak meg. A takarékos üzemanyag-fogyasztásban anyagilag is érdekeltté teszik a dolgozókat. A béralapnak megközelítőleg a 40 százalékát használják fel prémiumra és különböző juttatásokra. Ha a traktoros egy liter üzemanyagot takarít meg, négy korona jutalmat kap, ha a normálnál többet fogyaszt, akkor literenként 5 koronát vonnak le béréből. Az üzemanyag gazdaságos, hatékony fel- használásához a vezetők megteremtik a feltételeket. A kis teljesítményű és sok üzemanyagot fogyasztó traktorokat kiselejtezik. A korszerű és gazdaságosabb üzemeltetésű gépekkel már bele lehet férni a normákba. Simon Imre, Venth Károly, Szalay Mátyás, Az újburgonya helyére takarmánykeverékeket vetünk - mondja Pint János részlegtervezó (A szerző felvételei) Koczkás Dezső, Vaskó Sándor, Tárnok Gyula, Meleg Imre példát mutat ezen a téren, a munkákat jó minőségben végzik el és sok üzemanyagot takarítanak meg. A határt járva bizonyosodunk meg róla, hogy a remények jogosak. Bő termést ígérő gabonatáblák mellett haladunk el. A délutáni melegben lassan a kukorica is visszakapja színét. Csallóközara- nyos (Zlatná na Ostrove) mellett a nagyiéli részlegen az emberek, gépek teljes ütemben dolgoznak, régi gépekkel és elég sok dolgozóval takarítják be az újburgonyát. Pint János részlegvezető szerint az Astilla fajta burgonya hektárhozama mintegy 8 tonna. A gazdaságban tehát jól indultak. Úgy látszik, az idei év sem lesz rosszabb, mint a tavalyi. BALLA JÓZSEF T Ói Jók a terméskilátások - állítja Vágó Árpád, az állami gazdaság igazgatója Gondosan összeszedik és elszállítják az újburgonyát
