Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-30 / 178. szám, hétfő
imsgw, B emutatkozásuk a kazincbarcikai nemzetközi amatőr színjátszó fesztiválon bizony nem sikerült a legfényesebben. Elts Aare rendező az előadás után sápadtan járt-kelt a színfalak mögött, úgy éreztem, most nem szabad megszólítani. Néhány perc múlva a presszóban a tallinni Tammsaare Népszínház egyik tolmácsa mondta el, miket mondott a rendező. Tallinnban működik. Három észt nyelven játszik, egy oroszul. Harminc népszínház is tevékenykedik, olyan, mint a mi társulatunk. Itt a művészeti vezetők profik, a színészek amatőrök. Az amatőr mozgalom bázisát a drámai színkörök alkotják, számuk mintegy háromezer. A tehetséges színészek és rendezők a népszínházakba, illetve a hivatásos együttesekhez szerződhetnek. A profi együtteseknél és a népszínházakban rendszeres stúdiómunka folyik, sok mai kiemelkedő észt színész e műhelymunka során gazxtagítot- ta mesterségbeli és elmmeti tudását. Urve Felix 1969-től az együttes művészeti vezetője.- A társulat 1957-ben kapta meg a népi színházi státuszt. A félprofi együtteseknek évente legalább két bemutatót, 40-50 előadást kell tartaniuk. Repertoárunk gerincét a klasszikus és alakul ki színész és néző között, s mindannyian úgy érezzük, gazdagabbak lettünk, mert őszintén szóltunk örömeinkről, gondjainkról, választ kerestünk dilemmáinkra, s így valahogy az ember szebbnek, boldogabbnak látja az életet. Hát ezért töltöm a szabad időm egy részét a Micsurin utcában, színházunkban. Murss Raido villanyszerelő a tallini gázgyárban. Évek óta a társulat egyik vezető színésze. Kollégái mondták el, hogy többször hívták hivatásos társulathoz.- Munkás vagyok. Tudja, nálunk nagy hagyománya van a munkásmüvelódésnek. Kis nemzeteknél életbevágóan fontos az olvasás, a kultúra. A megmaradás, s a világ megismerésének, befogadásának nélkülözhetetlen eszköze. Nekem az a véleményem, hogy a színdarabok, a színjátszás révén többet értünk meg abból a felülmúlhatatlan csodából, Horace Cockery múzeuma és elégiája MÉLIUSZ JÓZSEF ÚJ MÜVÉRŐL Színházszerető nemzet BESZÉLGETÉS AZ ÉSZT SZÍNJÁTSZÁSRÓL- Úgy vélte, nem jó darabbal jöttek ide. Enn Vetemaának ezt a művét, ironikus felhangját csak azok értik meg, akik tökéletesen tudnak észtül. A szinkron fordítás sem segített. Aztán meg a színpad is. Otthon kamaraszínpaduk van, meghittebb a légkör, ezen a nagy színpadon szinte minden elveszett. Hang, gesztus, játék. Érezték a színészek is, hogy lankad a nézők figyelme, így pokoli dolog játszani. Nem sokáig tartott az észtek rossz kedve. Mindenáron bizonyítani, javítani akartak, ezért késő éjszaka a klubban bemutatták szellemes diszkóparódiájukat, másnap pedig bábjátékot adtak elő - magas színvonalon. Érthető hát, hogy ekkor már az együttes rendezője jókedvűen mondott igent kérésemre. Mosolyogva kérdezte:-Választhat a tolmácsok között. Az egyik észtről magyarra fordít, a másik észtről oroszra. Az észt színjátszásról kérdem őt.- Színházszerető nemzet vagyunk. Az Észt SZSZK-ban nem egész kétmillió lakos él, s a színházlátogatók száma évente több mint másfél millió. Tizenhét hivatásos színházunk van, ebből négy a kortárs észt irodalom alkotja. Több neves szerző, többek között Enn Vetemaa és Ardee Lives állandó munkatársunk. Több darabjuk ősbemutatója nálunKvolt. Társulatunknak jelenleg negyven színésze van: egyetemisták, munkások vegyesen. Leida Rammo Tallinnban könyvtáros.- Hivatásom a népművelés. Humánus gondolatokat talán a leghatásosabban a színpadról lehet népszerűsíteni, hiszen jó előadás esetén sajátos kapcsolat amit életnek nevezünk. Persze, mindehhez tehetség, szorgalom kell, mert nehéz és gyönyörű feladat a közönség érdeklődésének felkeltése, a nézőkkel való alkotó kapcsolat megteremtése. Ezek az őszinte szavak fellelkesítik a körülöttem ülő társaságot. Egymás szavába vágva mesélnek sikereikről. A balti országok amatőr színjátszófesztiváljáról, ahol nagydíjat nyertek, s ezért jutalomként a kazincbarcikai fesztiválra utazhattak. Ahol végig a legfigyelmesebb nézők közé tartoztak.- Az ember sokat tanul, tapasztal, ilyen fesztiválon, ennyi különböző stílusú és műfajú előadás láttán. Nekem különösen a prágaiak és a debreceniek tetszettek, és a budapesti gyermekszínjátszók - mondta Urve Felix. Majd kollégáinak helyeslő bólogatásai közepette teszi hozzá elgondolkodva:- Fölemelő érzés ennyi lelkes, tehetséges embert látni. Alig vagy egyáltalán nem értem a nyelvüket, de a látvány lenyűgöz, s érzem szinte minden előadásban az alkotók szívedobbanását, vallomását az életről. Aminek csak békében lehet a mainál is szebb folytatása...! SZILVÁSSY JÓZSEF A 20. századbeli, jellegzetesen közép-kelet-európai értelmiségi sorsának megírására már történtek különböző kísérletek a Duna- völgyi népek irodalmában. Többkevesebb sikerrel. Méliusz József legújabb könyvének, a Horace Cockery-nek elolvasása után, amely prózában és versben meséli el egy viharos sorsú alkotó élettapasztalatait, küzdelmeit, gyötrődéseit, győzelmeit és vereségeit - s teszi mindezt a mai magyar irodalom legjobb szintjén - elmondhatjuk, hogy most egy szimbolikusan egyetemes érvényű és maradandó értékű művel gazdagodtunk. Szerkezetileg az írás két részből áll. Az első könyvben (A Horace Cockery-Múzeumban) egy, a társadalmi haladásnak elkötelezett, baloldali érzelmű, avantgarde költő, Horace Cockery, életútját kísérjük végig, s így közvetetten megismerkedünk századunk Európájának nagy problémáival, a birodalmak széthullásával, a fasizmus elleni harccal, a népfrontkorszakkal, a diktatúrákkal és a kibontakozó új társadalmi rendszerrel, s általában a bal- és jobboldali eszmék állandó kibékíthetetlen harcával. A második könyv (Horace Cockery darabokra tört elégiáját) találkozás költőnk életművével, élete sorsproblémáival avantgarde stílusú versekben elbeszélve. Természetesen mindkét könyv szerves egészet alkot, és a maga totalitásában az olvasónak nemcsak egy közép-kelet-európai értelmiségi sorsát nyújtja, hanem bizonyos értelemben az avantgarde költészet történetének az összegezését is. A mű külön értéke a nyelv, a stílus, az a tragikomikus, ironikus hang, mellyel Méliusz József, egy kisebbségi irodalom képviselője kitör a szűk pro- vincionalizmusból, vállalja az egyetemességgel való összehasonlítást, annak mércéjét és terheit anélkül, hogy közben megfeledkezne, megtagadná a maga társadalmi-nemzetiségi realitását, az írástudó népe iránti súlyos felelősségét. A dokumentumszerüen megírt könyv központi alakja tehát Horace Cockery költő, az írás szerint Méliusz József jóbarátja. Nevét azonban ne keressük az irodalom- történetekben, a lexikonokban, mert nincs benne. Az egész „dokumentum-füzér“ az író képzeletének a szüleménye. A tények ismeretében azonban mi azt is elmondhatjuk, és él is kell mondani, hogy Horace Cockery tulajdonképpen maga Méliusz József. Egy kisebbségi irodalom sorsa és jelképe. De lehetne éppenséggel más magyar (és nem magyar) kisebbségi értelmiségi is. A mű jelentése egyetemes, általános: a társadalmi haladásért, a nép és az egyén igazságáért mindig, minden körülmények közt újra és újra harcolni kell. Méliusz József Horace Cok- kery\ét Domokos Géza, a bukaresti Kritérion Kiadó igazgatója a romániai magyar irodalom nagy kalandjának nevezte. Joggal. Az idén 75. életévébe lépett kiváló romániai magyar írástudó és irodalomszervező, a két világháború közti Korunk-nemzedék jeles képviselője, Méliusz József ebben a művében összegezte, tartalmi és esztétikai alapon egyaránt, mindazt, ami előző műveiben is már hangsúlyozottan jelen volt: az írástudói, az értelmiségi lét értelmét és helyét a modern társadalomban. Mondanivalójának súlyával és a művészi megformálás erejével ezért a Horace Cockery méltán sorakozik napjaink egyetemes magyar irodalma legjobb alkotásai mellé. KOKES JÁNOS LEGFONTOSABB A MINŐSÉG A kínai filmgyártásról Csi Fang-ju, a kinai kulturális minisztérium filmfőosztályának vezetője közölte, hogy a kinai filmstúdióknak ezentúl a jó minőségre kell súlyt helyezniük, hiszen a mennyiség már nem gond. Elmondta, hogy Kínában 1983-ban 127 játékfilmet készítettek - az eredetileg tervbe vett kilencvennél sokkal többet A kinai nézőknek azonban elsősorban jobb filmekre, nem pedig több filmre van szükségük. Ú gy vélem, a XXI. század iskolájának vissza kell térnie azokhoz az elvekhez, amelyeket jól ismer és szentesített az emberiség történelme. Lényeges, hogy a diák személyes kapcsolatban álljon tanárával - ez az emberek közti viszony legősibb típusa. A mai szaktanárt fel fogja váltani az univerzális tanár, vagy egyszerűen: a mester, aki teljes, harmonikus, képzett, müveit személyiség, aki követendő példakép lesz. A mai tanár a tudományok differenciálódásának, a pedagógiai tevékenységen belüli munkamegosztásnak a terméke. A szaktanár egy tantárgy ismerójeként, meghatározott szakmai képességek birtokosaként jelenik meg. Az a jellemző tehát, hogy a tanár, legyen bármilyen tehetséges is, jobbára képtelen arra, hogy az iskolai tantárgyak teljes körét átfogja. A tanárképző főiskola a tudományok osztályozása szerinti tanszékekből áll, ahelyett, hogy pedagógiai alapokra épülne. Ebből következik, hogy a pedagógia a tudományágakhoz igazodik ahelyett, hogy a meghatározott életkorú és adottságú tanulóközösséget tartaná szem előtt. A mai főiskolák hallgatói nem a humán vagy reálképzés, a természettudományos oktatás vagy a művészeti nevelés, a felső és alsó tagozat tanításának módszertanát sajátítják el, hanem a szaktárgyak metodikáját. A főiskola ilyenformán mélyen beleplántálja a leendő pedagógusok tudatába, hogy egyetlen feladatuk, meghatározott tudományágak számára szakembert képezni. A mai iskola abból.indul ki, hogy minden tanulónak egyformán szüksége van kivétel nélkül valamennyi tantárgyra. Tegyük fel, hogy a tanuló, akinek szakemberekkel van dolga, valamennyitől azonos mélységű és minőségű tudást kap. A tanuló pedig objektíve nem abban érdekelt, hogy egy vagy néhány tantárgyban elmélyült tudásra tegyen szert, hanem abban, hogy harmonikus nevelésben és oktatásban legyen része. De a pedagógusok szenvedélyes ragaszkodása saját tantárgyukhoz, mint életük értelméhez, oda vezet, hogy a tanulót olyan szakemberek veszik körül, akik mind arról akarják őt meggyőzni, hogy az őáltaluk tanított tantárgy fontosabb, mint a többi. Melyik szaktanárra fog hallgatni a diák, és milyen alapon, A tanár-mindentudó? ha egyszer nem képes objektívan értékelni sem a tantervi anyagot, sem a saját képességeit? A tanuló mégis választ: leggyakrabban úgy, hogy amelyik tanárt szereti, annak a tantárgyát részesíti előnyban. Es a tanár? Mindennapi megfeszített munkája során nem mindig tudja, hogyan kapcsolódik össze tantárgya a többi tárgy anyagával a tanulók tudatában, azt pedig még kevésbé, hogy az egyes tanuló fejében mi van. A mai tanár csak ritkán jártas kellő szinten a többi iskolai tárgy anyagában. Következésképp, ha a szó szélesebb értelmében vett nevelésről és oktatásról beszélünk, minden tanár kénytelen az általános oktatási programra hagyatkozni, amelyben majd csak „összekapcsolódnak“ erőfeszítései valahogy az egész pedagógus- kollektíva erőfeszítéseivel. Az az általánosan elfogadott vélemény, hogy a tanterv előírta tantárgyegyüttes, melynek mindegyikét más pedagógus tanítja, végső soron nemcsak bizonyos ismeretmennyiséget ad minden tanulónak, hanem teljes képet is az ember helyéről a világban, azaz a világképet is kialakítja. De a világkép létrejöttéhez minden egyéb-feltétel mellett az is szükséges, hogy a világról és az emberről való ismeretek egybefonódjanak, és átszüródjenek az adott tanuló személyiségének prizmáján. De hol van az a tanár, aki tudja, hogy az adott pillanatban éppen -mi kell az adott tanulónak? Ki követi figyelemmel lelki fejlődését, erkölcsi érését, ki segít a tanulónak abban, hogy bizonyos ismereteket és készségeket elutasítson, és bő kézzel merítsen másokból? Erre a szerepre ma az osztályfőnök hivatott, aki vitathatatlanul óriási munkát végez. De hiszen ő is szaktanár! Neki is megvan a kedvenc tantárgya, az osztályfónökséget pluszmunkaként kapja. Feltehetően a XXI. század a szaktárgyi felosztás helyett a személyes kapcsolatokra alapozza majd az oktatást. A kiindulópont nem egy adott tantárgy, hanem a tanár és diák kapcsolata lesz. A XXI. század tanára pedagógiai feladatait egy meghatározott tanulócsoportra építve fogja meghatározni. Nem a földrajznak, a kémiának vagy a technikának lesz a tanára, hanem egy csoportnak, amely valóságos gyerekekből áll, mindegyiküknek megvan a maga vezeték - és keresztneve, és valamennyi külön jellem. Felvetődik a kérdés, hogyan győzi majd a tanár a szaktárgyakat? A válaszom: úgy, ahogyan ma a diák. Annyi előnye lesz, amennyit az életkor, az élettapasztalat, a szilárd világnézet ad. És ha a tanár nem tud megbirkózni a program (melynek egyik szerzője) valamelyik részletével, akkor vagy megváltoztatja a programot, vagy segítséget kér valakitől (akár az osztály legjobb tanulóitól is). Meg vagyok győződve arról, hogy a szaktanár történelmi küldetése e század végére befejeződik, és a XXI. században megjelenik az univerzális tanár, vagy egyszerűen: a Tanár, a mester. JURIJ MIROSNYIKOV, a filozófiai tudományok kandidátusa A főosztályvezető a kínai lapoknak adott interjújában értékelte a múlt évi filmtermést, és közölte, hogy körülbelül 30 filmet minősítettek jónak, illetve kitűnőnek Ez a szám jobbára egyezik az előző évivel. Biztató fejleménynek mondta azt, hogy tavaly több film készült Kina mai problémáiról: a múlt évi filmeknek több mint a fele ilyen tárgyú.- Körülbelül egy évvel ezelőtt sokan kifogásolták azt, hogy kevés film tárgyalja a mai kinai falu ügyes-bajos dolgait. A múlt évben már tizenhat ilyen film készült, s némelyik ideológiai tartalma és művészi színvonala jóval felülmúlta a korábban forgatott, e tárgyú filmekét - jelentette ki a főosztályvezető. Különösen kiemelte az Aminek nem letl volna szabad megtörténnie és a Liu Csin elöljáró című filmeket. Ezek az alkotások - állapította meg - friss színekkel ábrázolják az egyéni felelősségen alapuló irányítási rendszer életbe léptetése után kezdődött, megváltozott falusi életet. Az első filmet Csi külön is méltatta - mivel ez a párt belső életét mutatja be, s azt igazolja, hogy a párt ki tudja javítani saját hibáit. A tavalyi termésből számos film foglalkozott a fiatalokkal; különösen sikerült alkotás A 16-os kórterem, a Hid alatt és a Naplemente utca. Ezek azt ábrázolják, hogy a mostani fiatalok miként igyekeznek begyógyítani a kulturális forradalom okozta sebeket, s hogyan fognak hozzá az új élet építéséhez. Csi Fang-ju leszögezte, hogy még az Éljen az ifjúság és a Lányok hálóterme is említést érdemel; mindkét film a mai tizenévesek és főiskolások élet- felfogásáról szól. A kinai filmrendezők az ipar kérdéseiről szóló történeteknek is figyelmet szentelnek. Az ilyen alkotások közül a legsikerültebb a Felforr a vér - ennek témája az, hogy egy gyárigazgató elhatározta, megreformálja az irányítást de ellenkezésbe, közömbösségbe ütközik. Csi Fang-ju szerint egyes filmek még mindig irreálisak, felszínesek és hevenyészve összecsapottnak látszanak. Nem valósult meg az a prognózis, amely szerint 1982-höz képest 1983- ban nagyobb lesz a mozinézók száma Az 1982-ben elért 25 milliárdos nézőszám 1983-ban még valamivel csökkent is (9) ÚJ S/Ó 4 1984. VII. 30. Elts Aare rendező (Molnár László felvétele)
