Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-30 / 178. szám, hétfő

fc szú 3 1984. VII. 30. Az idealizmus és a materializmus között 180 ÉVE SZÜLETETT LUDWIG FEUERBACH Václav Vavŕina mérnök, a Pardubice melletti Živanicei Efsz növény- termesztője Michal Zachariáš (baloldalt) és Ján Meco középiskolai diákokat az aratási veszteségek megállapításának módjáról tájé­koztatja. (Jaroslav Hejzlar felvétele ČTK) Amíg lábon áll a gabona Kommunisták az aratásban Ludwig Feuerbach, a klasszikus német filozófia utolsó reprezen­táns képviselője 1804. július 28-án született a bajorországi Landshut- ban. Családja révén szervesen kapcsolódott a korabeli német mű­veltséghez - hiszen apja ismert jogász, bátyja régész és bátyja fia neves festőművész volt - ezért nem meglepő, hogy már húszéves korában teológiahallgatóként el tudja bírálni egyes tanárai előadá­sainak tudományos színvonalát. Mivel a heidelbergi egyetem nem elégíti ki szellemi kíváncsiságát, 1824-ben Hegel és Schleierma- cher hírének vonzása és a filozófia tüzetesebb tanulmányozásának elhatározása Berlinbe vitte. Itt éli át szellemi fejlődésének első for­dulópontját; Hegel hatására fel­cseréli a teológiát a filozófiával, amiről 1825-ben apjának ezt írja: lemondtam a teológiáról, de nem szeszélyből vagy könnyelmű­ségből adtam fel, nem azért, mint­ha nem tetszenének nekem, ha­nem azért, mert nem elégít ki engem, mert nem adja nekem azt, amit kívánok tőle, amelyre óhatat­lanul szükségem van. Szellemem így már nem érzi otthon magát az ígéret Földjén. Értelmem a nagyvi­lágba kívánkozik... Szívemre sze­retném szorítani a természetet, amelynek mélységétől a gyáva te­ológus visszariad; szívemre sze­retném szorítani az embert, de az egész embert, aki nem a teológu­sok, az anatómusok és jogászok tárgya, hanem csak a filozófu­soké. “ Természet és ember - ez kerül érdeklődésének középpontjába már ekkor, erről elmélkedik hegeli- ánus korában és a második nagy fordulat, Hegel filozófiájának elha­gyása és a materializmushoz való csatlakozása után is. 1828-ban azonban még az erlangeni egye­temen ad elő hegeli szellemben: de az 1830-ban névtelenül kiadott müve nyomán (Gondolatok a ha­lálról és a halhatatlanságról) - amelyben tagadja a személyes halhatatlanságot, és állítja, hogy az egyéni boldogságot csak a földi életben kereshetjük - az egyházi reakció támadni kezdte és 1832- ben tanári működésének meg­szüntetésére kényszerítette. Ez­után visszavonult mind a ta­nári, mind a közélettől, csak 1848-1849 telén tartott előadáso­kat saját vallásfilozófiájáról. Élete utolsó éveit Nürnberg környékén élte lé. 1872-ben halt meg. A harmincas évek végén, visz- szavonultságában, következik be a második nagy fordulat Feuer­bach munkásságában: a hegeli filozófia elemző bírálata és a ter­mészettudományok eredményei­nek tüzetes tanulmányozása az objektív idealista rendszer, elveté­séhez és a materializmus elfoga­dásához vezette őt. Ezt a fordula­tot csak elősegítette Feuerbach katedrától való megválása, az ún. katedra-filozófiától való megsza­badulása, tehát a mindennapi em­beri létbe való besorolódása, „amely bennünket egyedül képes a valóságos dolgok általános egyesülésébe helyezni“. Feuer­bach számára a természet és az ember ezentúl nem az iskolai filo­zófia elvont tárgyaiként jelennnek meg, hanem mint a közvetlen élet megkérdőjelezhetetlen bizonyos­ságai. Elveti tehát az elvonatkoz­tatás olyan formáját, amely a ter­mészet lényegét a természeten, az ember lényegét az emberen kívülre hetyezi és mint önmagá­ban álló létet tételezi; ennek elle­nében az új filozófiától számonkéri a Hegelnél hiányzó közvetlen egy­séget és bizonyosságot. Egysze­rűbben fogalmazva, szerinte a filo­zófia feladata a létező dolgok megismerése úgy, ahogy azok va­lóban vannak. Aforisztikusan is ki­fejtette a szinte már előítéletté vált hegeli spekulatív rendszer és a saját „új filozófiá“-ja közti kü­lönbséget, amikor azt írta: „Azt, ami van, úgy kimondani, ahogy van - tehát az igazsága szerint kifejezni, felületesnek látszik; azt, ami van, úgy kimondani, ahogy nincs - tehát az igazat nem igaz­sága szerint, hanem fordítva kife­jezni, mélynek látszik.“ Feuer- bachnak ez a kijelentése a speku­láció valóságtól való elrugaszko­dásának bírálata mellett sok mást is elárul: először is benne rejlik a materialista fordulat lényege, amely felszabad ítólag hatott a ko­rabeli német filozófiában, és ame­lyet kitörő lelkesedéssel üdvözölt a baloldali hegeliánusok köre is (köztük Marx); másodsorban az aforisztikus kifejezésmód kimon­datlan bírálata a német professzo­rok száraz és unalmas előadásá­nak, és tán akaratlanul újra fel­idézte a francia felvilágosodás stí­lusát; harmadsorban pedig felhí­vást jelent a filozófia mindennapi életre irányultságának feléleszté­séhez, és arra figyelmeztet, hogy a filozófia csak akkor válik egyete­mes, megcáfolhatatlan erővé, ha a közvetlenséget magába foglalja. Feuerbach szerint a filozófiát le kell hozni az égből és földivé kell változtatni. Amint valláskritikájá­ban - fő művében, ,,A keresztény­ség lényegé“-ben (1841) - a val­lásból az embert hámozta ki, úgy a filozófiai tevékenység fő irányvo­nalát abban találta meg, hogy a fi­lozófust emberré, az embert pedig filozófussá tegyük. A materialista fordulat Feuer- bachnál nem más, mint annak fel­ismerése, hogy Hegel filozófiája azért nem tökéletes, mert spekula­tív és idealista alapokon nyugszik, tehát hogy végeredményben csak annak a teológiai tannak a racio­nális kifejeződése, mely szerint a természetet isten teremtette. Ha pedig Hegelnél a gondolat a szub­jektum és a valódi lét, az anyagi világ pedig csak annak elidegene­dett kifejeződési formája vagy (a logikában) predikátuma, a feladat egyszerű: 180 fokos fordulatot kell végrehajtani. Ezt tette Feuerbach: „A gondolkodás és lét valódi vi­szonya ez: a lét a szubjektum, a gondolat predikátum. A gondol­kodás a létből fakad, nem a lét a gondolkodásból. A lét önmagától és önmagában létezik, a lét csak a lét által adott, a lét oka önmagá­ban rejlik, mert csak a lét... min­den mindenben.“ E lét lényege Feuerbach szerint a természet, amely magában véve örök, csak egyes létformái változnak. A ter­mészet lételméleti jelentőségének ilyetén kihangsúlyozása azt ered­ményezi, hogy Feuerbach nem tu­dott szakítani bizonyos mechani­kus materialista hagyományokkal, és habár nagyon helyesen állapít­ja meg, hogy a „természet minden filozófiától függetlenül létezik, a természet az az alap, amelyben mi, emberek, akik szintén a termé­szet termékei vagyunk, keletke­zünk“ egyben ezt az alapot az egyedül meghatározónak tekinti; tehát nem ragadta meg a lét anya­gi egységén belül a természet és az ember elkülönülésének miként­jét. Ezen az alapon el kell vetnünk azt a köztudatban elterjedt néze­tet, miszerint a marxista filozófia kezdetei a hegeli dialektikus mód­szer és a feuerbachi materializ­mus összeötvöződésén alapulná­nak. Feuerbach materializmusa korlátolt materializmus, ezért a di­alektikus materializmus nem egyenes ági leszármazottja. Ma­guk a marxizmus klasszikusai, ne­vezetesen Engels, abban látták Feuerbach szerepét, hogy mun­kássága nyomán „megtört a va­rázs“, amely Hegel rendszerét érinthetetlenné tette, tehát hogy Feuerbach megoldotta a hegeli rendszer és módszer között fenn­álló ellentmondást. Feuerbach megmutatta a jövőbe vezető utat a filozófusok előtt, ezért történt az, hogy a láthatár hirtelen kitárulko­zása nyomán támadt „általános lelkesedésben“ (ahogy Engels ír­ja) „pillanatnyilag mindnyájan Fe­uerbach követői voltunk“. De már Marx a „Feuerbach-tézisekben“ rámutat a mechanikus materializ­mus és a feuerbachi materializ­mus közös vonásaira, arra, hogy a valóságot csak mint az emberen kívül álló tárgyat fogják fel, tehát nem mint olyat, amely az emberi cselekvés által is létezik. A feuer­bachi materializmusból kiesik a természet és az ember közötti kapcsolat gyakorlati közvetítettsé­ge, tehát a szubjektív mozzanat, aminek a filozófiába való felvétele nélkül a materializmus nem veheti fel eredményesen a harcot az ide­alizmus ellen. Ezért állapította meg Engels Feuerbachról, hogy mint filozófus megrekedt a félúton idealizmus és materializmus kö­zött: „lenn materialista, fenn idea­lista volt“. Feuerbach emberfelfogásának idealizmusa nem azt jelenti, hogy az ember nála szellemi lényre fo­kozódik le, hanem azt, hogy kiszo­rul a történelemből. Ez az idealiz­mus azért is váratlan, mert Feuer­bach kiindulópontja materialista: az újkori filozófia közvetlen bizo­nyosságot kereső igyekezetével kapcsolatban jegyzi meg, hogy a gondolkodó közelebb áll a gon­dolkodóhoz, mint a gondolt, tehát hogy nem a gondolkodás ténye, hanem a gondolkodó lény megléte a bizonyosság. Sőt, olyan gondo­latokat is megfogalmaz, amelyek később átmennek a marxizmusba, mint pl. az ember egyetemessége és szabadsága a puszta termé­szeti léttel szemben. Ezért állíthat­ta, hogy „az új filozófia az embert - beleértve a természetet is, mint az ember bázisát - a filozófia egyedüli, egyetemes és legfőbb tárgyává teszi: tehát az antropoló­giát... egyetemes tudománnyá“. Feuerbach a hegeli abszolút szellemet elvetve egyedül az em­bernek tulajdonítja az alkotás ké­pességét, és így jutott el a huma­nizmusig. E humanizmus egyik megnyilvánulása fő művében az a megállapítás is, miszerint az ember az istenben csak saját ké­pét tiszteli, tehát hogy „az ember az embernek istene“. Az emberek közti viszony, annak is legelemibb formája, az „én“ és a „te“ kap­csolata fontos szerepet kap Feu­erbach műveiben erkölcsi, szocio­lógiai és ismeretelméleti szem­pontból is. Sőt, az „én“ „te“ iránt érzett szeretete szerinte az egyik érv az objektumnak a szubjektum­tól független létére, míg például a szeretetből eredő fájdalom abból fakad, hogy az, ami létezik a kép­zeletben, nem létezik a valóság­ban. Tehát csak az létezik, aminek a léte örömet, nemléte pedig fáj­dalmat okoz az embernek. Az ér­zés személyes bizonyossága így válik létbizonyossággá - a rész egésszel való azonosítása: ez is az idealizmus egyik formája. De ha így áll a dolog, hogy Feuerbach csak előkészített egy filozófiai fordulatot (és utána ki is szorult a filozófiai életből), egyál­talán miért emlékezünk meg róla most, amikor a modern materializ­mus már túlhaladta csaknem min­den tételét? Ha csakugyan ebben állna Feuerbach filozófiájának a lényege, írásunk aktualitása csekély lenne; csakhogy a múlt filozófiái nemcsak dokumentu­mok, amelyekből kiolvasható az emberi gondolkodás fejlődéstörté­nete, hanem olyan máig ható el­képzelések hordozói is, amelyek segíthetnek eligazodni a mában és a jövőben. Ragadjunk ki né­hány ilyet Feuerbach gondolatai közül: ma is elgondolkoztató pl. valláskritikája, ha másért nem, ak­kor azért, mert következetesen fi­lozófiai alapokon nyugvó, átgon­dolt és sehol nem vulgarizáló bírá­latról van szó; figyelemreméltó gondolatokat találunk nála a ma szinte divatossá váló idő-problé- ma társadalmi vonatkozásairól; a marxista esztétikában nagy sze­repet játszó transzcendens életér­zés és belső-személyes életérzés szembenállása is megjelenik nála; végül, de nem utolsósorban pedig álljon itt egy Feuerbach-idézet: egyáltalán embernek csak az mondható, aki semmiféle lénye­ges emberit nem tart távol magá­tól. Homo sum, humani nihil a me aüeno puto (ember vagyok, és semmi emberit nem tartok ma­gamtól idegennek)) - ez a tétel a maga legegyetemesebb jelenté­sében véve, az új filozófia jelmon­data“. Aki ismeri Marx életét és életművét, az tudja, hogy ez a jel­mondat nála általános mottóvá és életelvvé vált. MÉSZÁROS ANDRÁS Az elmúlt hét végén a felsőszeli (Horné Saliby) Csehszlovák -Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezetben is megkezdték a gabona betakarítá­sát. Más évekhez viszonyítva lé­nyegesen későbbi időpontban.-Az idén huszadik éve aratok a szövetkezetben, de ilyen későn még sohasem kezdtük az aratást - mondja Ján Franko kombájnos.- Tavaly július húszadikára be­fejeztük az aratást, most meg a kezdet kezdetén tartunk - foly­tatta társa, Lednecky Zoltán. O még csak a harmadik aratá­son vesz részt, de érti a dolgát. Amit egy kombájnosnak tudnia kell, annak ő is birtokában van.- A kombáj kormánykereke mellett csak az állja meg a helyét, aki egyszerre több dologra is ké­pes odafigyelni - mondta határo­zott hangon. - Állandóan ügyelni kell a vágószerkezetre, főleg arra, hogy ne hagyjunk magas tarlót, hiszen a szalmára is nagy szük­ség van. Gyakran kell ellenőrizni a cséplés minőségét és a szem­veszteséget is. A jó kombájnosnak sokat elárul a motor zúgása. Nem véletlenül mondják, hogy nálunk a jó fül alapkövetelmény. De mind­ez még csak félsikert jelentene, ha nem lenne meg a jó kollektív szel­lem és az összefogás. Társa eddig szó nélkül hallgat­ta, egy-egy igenlő fejbólintással jelezve, hogy ő is egyetért a mon­dottakkal. Az összefogással kap­csolatban azonban még hozzá­tette:- A gépeket a legjobb tudásunk szerint javítottuk meg, de munka közben kisebb-nagyobb hiba azért így is előfordulhat. Ilyenkor össze­fog a csoport, aki csak teheti, pihenő kombájnos, várakozó mag- elhordó segít javítani, hogy minél előbb munkába állhasson a kom­bájn. Ján Franko és Lednecky Zoltán párttag, s arra a kérdésre, hogy ez mit jelent számukra az aratásban, szinte ugyanazt válaszolták.- Azt amit máskor, most is pél­dát kell mutatnunk mindenben, és a személyes érdekeket maximáli­san alárendelni a közös érdekek­nek, ebben az esetben a gyors és a sikeres aratásnak.- Például, bár érdekünk a leg­többet kicsépelni, mégis szigorúan megtartjuk az optimális haladási sebességet, hogy a lehető legki­sebb legyen a szemveszteség. Vagy ha úgy határoz a felelős irányító, hogy a leszálló harmat és a futó eső miatt abba kell hagy­nunk az aratást, mi ezt késedelem nélkül megtesszük.- Ez alapkövetelmény, ebben nincs kivétel - tette még hozzá Takács Ernő, részlegagronómus. Nagy felelősség nyomja a vállát, hiszen a felsöszeli részlegen ő a betakarítás felelős irányítója s egyben az itteni ideiglenes párt­csoport vezetője. Amint további szavai is bizonyítják, e két megbí­zatás szorosan összefügg.- Amikor mint aratásirányító döntök, a pártcsoport tagjainak maximális támogatására is számí­tok, hiszen a pillanatnyi helyzet­nek legmegfelelőbb döntést közö­sen hozzuk és egyhangúan fogad­juk el. Ha a pártcsoportot azért hívom össze, mert valamit sürgő­sen meg kell beszélnünk, akkor a már szerzett tapasztalatokat is figyelembe vesszük. Az aratók ideiglenes pártcsoportja elsősor­ban az intézkedések és határoza­tok gyors érvényesítésében segít sokat. Ha megegyeztünk valami­ben, a kommunisták a határozatot a megfelelő indoklással továb­bítják társaiknak, akik a lényeget így jobban megértik, s főleg köny- nyebben elfogadják, mint a száraz utasítást. Andrikovics József, az üzemi pártbizottság elnöke így folytatta:- Az ideiglenes pártcsoportok sokat segítenek a vendégkombáj- nosokkal való kapcsolat és meg­értés erősítésében is. Napjaink­ban gyorsan és jól learatni külső segítség nélkül szinte lehetetlen. Nekünk is huszonöt brigádos se­gít, többségük kombájnos és trak­toros. Közülük három kommunis­ta, akik természetesen valamelyik ideiglenes pártcsoportnak is tag­jai. így a brigádosokat elsősorban kommunista társaik irányítják és tájékoztatják, vagyis azok, akik részt vesznek a pártcsoport meg­beszélésein, s lényegében velük együtt hozzák meg a határozatot. A közel 1400 hektár aratnivaló- nak még csak a kisebb hányadát csépelték ki, Milan škúci mérnök, agronómus mégsem nyugtalan. Kivárták, amíg teljesen kasza alá érett a gabona, hogy a szárítással gond ne legyen.- Szépek és ígéretesek a gabo­natáblák, minden remény adott, hogy terveinket túlteljesítjük. Ezt talán már elmondhatom, bár amíg lábon áll a gabona, a becslésekkel csínján kell bánni. Most első számú feladat a munkára alkalmas órák maximális kihasználása. Egyrészt mivel a késés miatt a szokásosnál jobban egybeesik az egyes fajták érése, másrészt pedig azért, mert a késői aratás miatt kevesebb időnk lesz felkészülni a további munkákra. EGRI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents