Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-27 / 150. szám, szerda
Eredményes négy évtized TISZTSÉGVISELŐK ISKOLÁJA „Eduard Urx elvtárs, akiről kerületi politikai iskolánkat elnevezték, már az első köztársaságban a kommunista párt élenjáró harcosa volt. Munkásságát a Délnickí deník szerkesztőjeként kezdte 1925-ben, Ostravában. Klement Gott- wald is itt szerkesztette a szlovák Pravdát. Amikor 1938 decemberében a pártot feloszlatták, új illegális vezetés alakult, élén Eduard Urx elvtárssal. A Gastapo azonban nem sokkal később letartóztatta és 1942 elején kivégezték. 1942. március 31-én kelt utolsó levelében, amelyet feleségének és fiának írt, búcsúzik Klémától is (Gottwald elvtársat értette alatta). Ezt írta: »Klémát is üdvözlöm. Mondd meg neki, hogy mindent megtettem, hogy letartóztatásunk idején megmentsem a pártot. Mondd meg neki: életem utolsó pillanatáig szeretettel fogok gondolni a pártra, amely úgy nevelt, hogy a legnehezebb órában is méltó legyek a párttagságra és párttisztségre.«‘ Ezeket a szavakat a Reflektorból, az Eduard Urx nevét viselő ostravai kerületi pártiskola sztyenygazetájából (faliújságából) másoltam ki. Sokszorosított újság volt ez, s a fent idézett sorokra az utolsó számban találtam rá. Egy héthetes tanfolyam hallgatói szerkesztették, s a 94 hallgató nevében - akik között volt lakatos és színházi rendező, szerkesztő és hegesztő - így ír az egyik részvevő: „Az ostravai kerület minden részéből jöttünk ide, elvtársi közösséget alkotva, s mindenkit egyazon cél vezérel: minél többet elvinni. Tudatában vagyunk, milyen áldozatokra volt szükség, hogy ez az iskola - amely jelenleg az ország legjobban felszerelt politikai iskolája - megnyílhasson.“ Amikor e sorok íródtak - 1949-ben - már harmadik éve működött az ostravai kerületi politikai iskola. Székhelye többször is változott; változott a neve is - jelenleg Kerületi Politikai Iskolának hívják, s 1955-ben kapott végleges otthont Ostravában, az egykori bányászipari intézet épületében. Húsz évvel ezelőtt korszerű, modern iskolának számított, de időközben szűk lett. Igaz, hogy 330 személyt tudnak elszállásolni, s hogy a kilenc tanterem mindegyikében van házi tévé, s a modern oktatáshoz szükséges segédeszközök, de összehasonlítva az egy hallgatóra eső légköbmétert, csak a fele az Usti nad Labem-i vagy a Banská Bystrica-i kerületi pártiskoláéhoz képest.- A Banská Bystrica-i kerületi politikai iskolának 310 férőhelyes az ülésterme - mondta Milan Pavlica kandidátus, a politikai iskola igazgatója. - Ok jobb helyzetben vannak, nekünk nincs hol összehívni a hallgatóinkat, mert a moziterem mindössze hetven személyes. A jövőben találni kell valamilyen megoldást, hozzá-, vagy ráépítés formájában. De a nehezebb körülmények nincsenek befolyással az iskola színvonalára - az eredmények legalábbis ezt bizonyítják. A nemzeti bizottságok, a szakszervezet, a kommunista párt és az ifjúsági szervezet funkcionáriusainak kurzusait szervezi a politikai iskola, ottjártamkor a kádertartalékok féléves, a képviselők kéthetes és a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek egyhónapos kurzusa folyt. Fennállása óta az ostravai kerületi politikai iskola 255 ezer funkcionáriust képzett át. Az igazgatóhelyettes, Brétislav Macháč kandidátus nyolc éve működik ezen a helyen, az ő kíséretében járjuk végig az előadótermeket: a televízió és vetítő sehol sem hiányzik, sőt, a modern feleltetőgépeket is megtaláljuk. Az észak-morvaországi kerületi politikai iskolában - bár az 1983-84-es iskolaévet még nem fejezték be - már erősen készülődtek az őszi tanévnyitóra. A jeles évfordulókról természetesen a politikai iskola is megemlékezik. A Szlovák Nemzeti Felkelésről elsőként, hiszen a morva - szlovák határ mentén nem egy pártizánbri- gád harcolt, s Ostravában több kimagasló személyiség dolgozott: Gottwald, Šmidke, Urx, akikről ugyancsak megemlékeznek. S a kerületi politikai iskola fennállásának 40. évfordulóját szeretnék Eduard Urx Iskolaként köszönteni. K. CS. Jól, de lehetne jobban is Az „Élet fája“ ifjúsági akció és a fiatál kommunisták öt évvel ezelőtt a csehországi „Brontoszaurus“ elnevezésű, környezetvédelmi, ifjúsági mozgalom sikere nyomán szervezte meg a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága ezt az akciót. Természetesen, a szlovákiai viszonyokhoz, adottságokhoz igazodva, önálló törzskar irányítja, szervezi az akciót, évenként értékeli a feladatok teljesítését, mert Szlovákiában versenyt jelent a részvétel, s a feladatokat jellegük szerint határozták meg, csoportosították. A legutóbbi értékelés alapján Jozef Oklamčák, a SZISZ KB sajtóosztályának vezetője, Martin Čizmazia, a törzskar tagja adtak tájékoztatást a feladatok teljesítéséről. A munka- és lakóhely rendezésének munkájába tavaly 718 ifjúsági és pionírkollektíva, egyénileg 641 fiatal kapcsolódott be. További 1100 hektárral növekedett a parkok, zöldövezetek területe, melyek gondozását vállalták. Az elvégzett munka társadalmi haszna 18 millió korona. A hulladékanyagok gyűjtésébe 3895 ifjúsági és pionírkollektíva kapcsolódott be, mintegy 5,2 millió órás társadalmi munkával. Tanulmányok, szakdolgozatok, tudományos felmérések elkészítésével 190 ifjúsági kollektíva, egyénileg 137 fiatal járult hozzá a környezetvédelmi feladatok teljesítéséhez. Megemlítették, hogy ezen a téren dicséretes a kassai (Košice) magyar tanítási nyelvű középiskolások részvétele: 3 műszaki, 3 természettudományi témakörben 45 fiatal jelentkezett tanulmánnyal, felméréssel. A természeti és kulturális műemlékek védelmére szervezett munkába 465 ifjúsági és pionírkollektíva, egyénileg 275 fiatal kapcsolódott be. Újítási, ésszerűsítési javaslatok kidolgozásával, alkalmazásával 47 munkakollektíva, 101 fiatal pedig egyénileg járult hozzá a feladatok teljesítéséhez. Az értékeléskor jelentősnek minősítették a fiatal kommunisták kezdeményezését. A Banská Bystrica-i URBION üzem fiatal kommunistáinak kezdeményezésére a Čierny Balog-i völgy keskeny nyomtávú, erdei vasútvonalát újjáépítették, az erdei vasút szerelvényeit, mozdonyait megjavították. Akadt ugyan probléma a munkák elvégzésére létesített építőtábor megszervezésével, de a törzskar támogatta a kezdeményezést, segített. Fiatal kommunisták szervezték meg Bratislavában, az I. városkerületben a munka- és lakóhely rendezésére szolgáló újítási és ésszerűsítési javaslatok alkalmazását. Az értékelés az alkalmazást hangsúlyozta, minősítette jelentősnek, mert óriási, úgynevezett rejtett tartalékot jelez az a tény, hogy az eddig beadott 333 javaslat közül csak 150 alkalmazására került sor, de azok társadalmi haszna közel 9 millió korona. Egyébként a fiatal, kommunista mérnök, Jaroslav Bilčík, 250 000 korona társadalmi hasznot jelentő ésszerűsítési javaslatáért arany plakettet és ajándékot kapott. Sajnálattal állapították meg az értékeléskor, hogy néhány járásban, a du- naszerdahelyiben (Dunajská Streda), a komáromiban (Komárno), a tóketerebe- siben (Trebišov), a nyitraiban (Nitra) és a poprádiban az ifjúsági tisztségviselők nem foglalkoznak rendszeresen az akciók eredményeinek nyilvántartásával. A törzskar, de tájékoztatóim is úgy vélik, hogy hamarosan megváltozik ez a helyzet, mert kéréssel, figyelmeztetéssel fordultak a fiatal, kommunista tisztségviselőkhöz. Az előző években hasonló volt a helyzet a galántai , a lévai (Levice) járásban, akkor is a fiatal kommunisták segítségét kérték, s nem hiába, mert például az idén mindkét járás ifjúsága élenjáró az akcióban. Sót, a Garamkálnai (Kalná nad Hronom) Efsz két, fiatal dolgozója, Jozef Moravský és Ladislav Bahinec mérnök, arany plakettet, a lévai gimnázium tanulója, Beata Kožušková, és a lévai közgazdasági szakközépiskola 10 tagú ifjúsági kollektívája nyilvános dicséretben részesült, elismerő oklevelet kapott. Az idén, ebben az akcióban új feladat a PIPEX elnevezésű mozgalom, a pionírok természettudományos expedíciójának megszervezése. A törzskar reméli, hogy a szervezést segíteni, támogatni fogják a mezőgazdasági üzemekben, földművesszövetkezetekben dolgozó fiatal kommunisták, a pionírok idősebb barátai is. Egyetérthetünk tehát a megállapítással: jól, hatékonyan működik az „Élet fája“ akció, de lehetne jobb, hatékonyabb is. Akárcsak a törzskar reménykedésével: olyan lesz a fiatal kommunisták segítségével. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 1984. VI. 27. szó, amely - a munkásosztály vezetésével, élén a kommunista párttal, a szervezés specifikus rendszereként és a politikai hatalom gyakorlati alkalmazásaként- biztosítja a dolgozó tömegek sokoldalú részvételét a társadalom valamennyi problémájának megoldásában. Ez azt jelenti, hogy a széles demokratizmus a kulturális fejlődés terén is érvényesül. Problematikánkban ez úgy nyilvánul meg, hogy a nem marxista eszmei platformok leküzdése pozitív úton történik, nem pedig megtorló intézkedésekkel, nyílt vagy burkolt elnyomással. Egyebek között ez azt is jelenti, hogy a vallásos képzetek befolyása alóli kiszabadításra irányuló igyekezet- K. U. Csernyenko szavaival „kizárólag eszmei, mélyen humánus és demokratikus eszközökkel: neveléssel, meggyőzéssel, művelődéssel“ történik. A szocialista forradalomnak már az első határozott lépéseit, amelyek a hatalmi viszonyok megváltozását jelentik, a néptömegek tudatában érezhető változások kísérik. A munkások és a dolgozók nagy része a forradalomban sokkal hamarabb elsajátítja az új ideológiai és politikai nézeteket, mint a „békés“ időkben. Egyidejűleg azonban ugyanazok az emberek a kapitalizmusból eszmei örökséget hoznak magukkal a szocialista államba, amely tartalmában nem adekvát az új társadalmi szükségletekkel. Azonkívül a társadalom egy része, főként a korábbi uralkodó osztály tagjai és a dolgozók egy része - akik egyelőre a befolyásuk alatt vannak - tudatosan védekeznek az új eszmei áramlat ellen, hosszabb-rövidebb ideig ragaszkodnak régi - nézeteikhez. A különböző tényezők hatása következtében így költözik át a szocialista államba a vallás és a hozzá kapcsolódó intézmények - az egyházak és egyéb szubjektumok. A szocialista állam nem hagyja figyelmen kívül e tényeket. S mivel a dolgozók széles tömegeinek biztosítja a demokráciát, a nem forradalmi eszmei rendszerekhez való viszonyát úgy oldja meg, hogy egyrészt az összhangban legyen a társadalmi változások kitűzött céljaival és feladataival, másrészt kellő teret biztosítson minden állampolgár vallási szükségleteinek kielégítéséhez. Nálunk a felépítményi területen a bonyolult problémákat mindjárt a dolgozó nép februári győzelme után kezdtük megoldani. A kommunista párt vezetésével, amely mindig is nagy figyelmet szentelt a hivő dolgozó népnek, késedelem nélkül nemcsak kinyilvánították, hanem biztosították is a vallásszabadságot. Ennek értelmében minden állampolgár a választása szerint vallhatja magát valamilyen valláshoz tartozónak, de lehet felekezetnélküli is, ahogyan a tudományos világnézet követői teszik. Ezzel összhangban államunk biztosította az egyházak és felekezetek tevékenységét, amelyek az állampolgárok vallási szükségleteinek kielégítésére irányulnak, azonkívül törvénnyel biztosította működésük anyagi feltételeit. Az „egyházpolitikai törvények“ (így nevezik a gyakorlatban) elfogadása óta 35 év telt el. Felmérhetjük tehát, milyen eredményeket ért el államunk a vallás és az egyházakhoz való viszonyában. Mindenekelőtt tény, hogy következetesen érvényesül a marxizmus-leninizmus elve, hogy szocialista államunk minden állampolgára - a tudományos világnézet követői és a hivő emberek - egyenlő. Vasil Biľak elvtárs általánosítva számos tényezőt, mely bizonyítja, hogy nemcsak hirdetjük, hanem meg is valósítjuk ezt az egyenlőséget, a CSKP KB 1980-ban tartott márciusi ülésén joggal állapította meg, miszerint „szocialista államunk mindenkinek minden lehetőséget megad alkotó ereje kibontakoztatásához, és biztosítja az állampolgári jogokat, a vallási meggyőződésre való tekintet nélkül“. Létrejöttek a kellő feltételek a hivők vallási szükségleteinek kielégítésére. Ez a vitathatatlan tény azonban egyeseknek szemet szúr itthon, de főképp bizonyos egyházaknak és nem egyházi köröknek a kapitalista világban. (Ami az önjelölt „hitharcosokat“ illeti, meg kell mondani, hogy nálunk kevesen vannak, és olyan körök „tapasztalatai“ ezek, amelyek a fel- szabadulás előtt visszaéltek a vallással, hatalmuk eszközeként használták fel, a február előtti küzdelmekben pedig a burzsoá reakció érdekében.) A helyzet egyértelmű: a hívőknek elegendő lehetőségük nyílik rá, hogy egyházi szertartásokat látogassanak, illetve a magánéletben vallásos életet éljenek. Az egyházak tevékenységének anyagi biztosítása a vallási élet kibontakozásának egyik jelentős feltétele, amit államunk őszinte polgára nem hagyhat figyelmen kívül. Helyénvaló rámutatni, hogy szocialista államunk megteremti a reális és ennek alapján jogos szükségletek feltételeit. A túlzó követelmények, melyeket „titkos egyházak“ vetnek fel (ezek szinte mindig életünk klerikalizálását, vagyis politikai célokat követnek), nem veszik figyelembe a szekulari- zációs folyamat eredményeit, a társadalmi tudatban végbemenő változásokat, hanem szocialista rendszerünk ellen irányulnak, és semmi közük a hivők valódi érdekeihez. A sok tényező alapján leszögezhetjük, hogy a vallásos emberek túlnyomó többsége elfogadja és pozitívan értékeli a szocialista államunk részéről biztosított vallásszabadságot. De nemcsak szóbeli megnyilvánulásról van szó: legjobb bizonyítéka ennek a hivők aktív részvétele a reális szocializmus építésében. Kifejezően jellemezte ezt a tényt Ľudovít Pezlár elvtárs az SZLKP KB 1980 április eleji ülésén, amikor azt mondta: „A pozitív változások közé tartozik az is, hogy a hivők döntő többsége magában elfogadta a szocializmust és életét összekapcsolta vele, mivel tudatukban úgy rögződött meg a szocializmus, mint a leghaladóbb, leghumánusabb társadalmi rend. A hivők ezért részt vesznek a nép alkotói igyekezetében.“ Lenin annak az elvnek kitűzésében, miszerint a vallás az ember magánügye kell hogy legyen, azt követelte, hogy „...a hivatalos dokumentumokból feltétlenül el kell távolítani az állampolgárok ilyen vagy olyan vallására utaló minden megjegyzést.“ Az első pillanatban úgy tűnhet fel, csupán formális ügyről van szó. Ez azonban nem így van. Számos tényező bizonyítja ezt, a vallásháborúkat is beleszámítva (anyagi hátterükről jelen esetben nem beszélünk), amit a történelem ismer s amelyek- bármilyen paradox is - korunkban is léteznek. Azon követelmények mélyebb értelméről, amelyeket államunk az ötvenes évek első felében megvalósított, pozitív tapasztalataink tanúskodnak. Az intézkedés - az állam és a vallás, valamint az egyházak viszonya helyes megoldása részeként- a vallási ellentétek felszámolását eredményezte, holott az egykor létező ellentétek megkeserítették a különböző vallásúak együttélését. Ez pedig kétségtelenül hozzájárult - a tudományos világnézetet vallók és a hivők egyenjogúsításával együtt - valamennyi állampolgár politikai-erköl- csi egységének elmélyítéséhez. A szocialista állam, amely a szocialista építés fő mozgatóereje, e tekintetben jelentős küldetést és feladatot teljesít. Az alkotmány értelmében biztosítja a vallásszabadságot s egyúttal a kultúrális politika, művelődés és oktatás (az iskolai oktatással együtt) fejlesztését tudományos világnézeti szellemben, a marxista-leninista tanítás szellemében. Ez az elválaszthatatlan küldetés visszatükröződése a társadalom objektíven létező ellentmondásának, amelyet idővel le kell küzdeni. S az egyik hozzá vezető út: fokozatosan kiszabadítani az embereket a vallási képzetek befolyása alól, hogy áttérjenek a világ és a társadalom (ezen belül az egyén) tudományos felfogásának pozíciójára. Szocialista államunk senkire nem kényszeríti rá a marxista-leninista világnézetet, de megteremti a feltételeket, hogy minden állampolgár - a meggyőzés módszerének következetes alkalmazásával - elsajátíthassa. Ez azt jelenti, hogy egyformán hat az ateistákra és a hívőkre, semmilyen különbséget nem tesz köztük. Ez is egyik mozzanata az egyenlőség elve érvényesítésének. Amennyiben a szocialista állam működésének szféráján kívül hagyná a hívőket - amely tevékenysége a tudományos alapon történő társadalmi tudat formálására irányul - diszkri- minálná őket. Ez pedig, mint már mondottuk, idegen az elveitől és küldetésétől. A szocialista állam egyáltalán nem titkolja célját és igyekezetét állampolgárai tudatának formálását illetően. Nincs is miért titkolnia. Hiszen az, hogy minden állampolgára elsajátítsa a tudományos világnézetet, éppúgy érdeke a társadalomnak, mint az egyénnek. Ami pedig a hivőket illeti, K. U. Csernyenko szavaival: „A harc nem ellenük folyik, hanem értük, az ő valóságos, nem pedig illuzórikus életükért.“ JAROSLAV ČELKO professzor, kandidátus az SZTA Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója A nemzeti bizottságok tisztségviselőinek egyik tanfolyama... (arch.-felv.)
