Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-27 / 150. szám, szerda
A saját soraikat se hagyják figyelmen kívül Az Efsz-ek X. kongresszusa előtti vita észrevételeiből Az Efsz-ek X. kongresszusa tanácskozása előkészítésének szerves részét képezi a kongresz- szus előtti vita is. Ebben Szlovákiának mind a 633 földművesszövetkezete bekapcsolódott, s tagjai 5527 javaslatot, észrevételt tettek. A mezőgazdaság problémái azonban az ágazatnak szolgáltatást nyújtó dolgozóit foglalkoztatja csakúgy, mint az élelmiszeripar, gépipar, illetve a vegyipar dolgozóit. A kongresszus előtti vitában ezeknek az ágazatoknak a dolgozói is hozzászóltak a mezőgazdaságot érintő feladatokhoz, összesen 647 észrevételt tettek. Fölösleges lenne viszont a vita, ha a javaslatokat, ötleteket nem követnék tettek. A földmüvesszövetkezeti vezetőségek, az érintett szervek és szervezetek kötelessége, hogy a kongresszus előtti szeptemberi taggyűlésekig foglalkozzanak ezekkel, s válaszoljanak arra, miként használták ki a javaslatokat. Eddig 2771 észrevételt, javaslatot intéztek el. Ennyi a kongresszus előtti vita mérlegéről, színvonalával ugyanis már kevésbé lehetünk elégedettek. Érdekes, hogy főleg a lemaradó és a rosszabbul gazdálkodó földművesszövetkezetekben nem irányul a vita megfelelő mértékben saját soraikra, keveset foglalkoznak saját tartalékaikkal, az irányító és szervező munka fogyatékosságaival. A kongresszus előtti vita anyagaiban hangsúlyozzák például, hogy a földművesszövetkezetekben a lehető legszélesebb mértékben gondolkodjanak el a vállalaton belüli önálló elszámolás érvényesítésének lehetőségeiről, mélyítsék el a differenciált javadalmazást, ami azt jelenti, hogy a munka végeredményeit kell figyelembe venni, s azt, mennyire csökkentették az anyag- és egyéb költségeket. Be kell ismerni, hogy a minden dolgozót érintő észrevétel eddig még nem túl sok. A földművesszövetkezet irányító tevékenységének színvonala nagy mértékben a dolgozó kollektívák képességeitől és kezdeményezésétől függ, ezek a tények teremtik meg a feltételeit annak, hogy a saját munkahelyén mindenki saját gazdája legyen. Ezek az alapelvek a tartósan működő kollektívákban érvényesíthetők, így például a szocialista munkabri- v^ádokban, a komplex racionalizációs brigádokban és azokban a kollektívákban is, amelyek a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást kezdik alkalmazni. Ezt az utóbbi formát tavaly 55 földmüvesszövetkezet 66 kollektívája érvényesítette. Az április elején a brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás mezőgazdaságban való érvényesítéséről megtartott szlovákiai értekezleten - amely ugyancsak a kongresszus előtti aktivitás része volt - rámutattak arra, hogy ez a gazdasági irányítási módszer kifizetődő, s hogy tevékenységük során tovább tökéletesítik. Az irányítás és a javadalmazás progresszív elemeinek érvényesítése nehézségekbe is ütközik. Amint a kongresszus előtti vita is igazolja, ezek többnyire abban rejlenek, hogy a földművesszövetkezeti vezetőségek gyakran nem képesek biztosítani az anyagi forrásokat ahhoz, hogy a kollektívának a termelési ciklus kezdetén szavatolhassa a kívánt eredményt. Persze, ennek fordítottjára is van példa. Számos földművesszövetke- zetben, így például a kvakovcei- ben, a bracovceiben, az ostrovi- ban, a Vysoká nad Uhom-iban stb. a szövetkezetek vezetősége megértette a brigádrendszerű önálló elszámolás előnyeit, s ahol érvényesíteni akarják, támogatják a kollektívákat. A további észrevételek főleg a normaképzésre, illetve a vállalaton belüli árak képzésére vonatkoznak. E tekintetben a földmü- vesszövetkezeteknek gyakran saját maguknak kell megoldást találniuk, amit elsősorban a kutatásnak kellene megtennie. Megszoktuk, hogy az élenjáró földművesszövetkezetek gyorsabban és hatékonyabban leküzdik a gazdaságirányítással és a hatékonyság növelésével kapcsolatos problémákat. Napjainkban viszont az a feladat, hogy minden mező- gazdasági vállalatnál javítsák a politikai szervező és irányító munkát, mivel a legnagyobb kihasználható lehetőségek a termelés lemaradó szakaszain, az átlagon aluli színvonalon gazdálkodó földművesszövetkezetekben vannak. A vállalaton belüli önálló elszámolás már a termelés folyamatában leleplezi az irányítási fogyatékosságokat, ezért a módszer érvényesítésének ügyét minden földművesszövetkezeti vezetőség, illetve pártalapszervezeti bizottság magáévá kell, hogy tegye. Be kell kapcsolódnia e módszer érvényesítésének szorgalmazásába a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének is, noha az irányítás szempontjából gazdasági tevékenységről van szó. Szerveink és apparátusaink termelési értekezleteket szerveznek, közvetlenül a helyszínen bekapcsolódnak a feladatok teljesítésének ellenőrzésébe, és ez olyan alkalom, amely során értékelik az eredményeket, beszélnek a problémákról és megoldásokat javasolnak. Ezért mozgósítjuk a szövetkezeti tagokat új feladatokra. Lebontjuk a CSKP KB és a szövetségi kormány azon felhívását, melyben a kollektívákat az idei feladatok szilárdítására szólítja fel. Ezt főleg nagyobb munkatermelékenységgel, további megtakarításokkal és hatékonyabb irányítással valósíthatjuk meg. Mozgósítanunk kell a 4509 szocialista munkabrigádot is, azok 60 602 tagját, különösen most, a kongresszus előtti időszakban. Éppen ezeknek a kollektíváknak kell az élen járni a feladatok teljesítésében. Hogy a földművesek számára nem mindegy, hogyan teljesítik a termelés hatékonyságának növelésével kapcsolatos feladatokat, azt bizonyítja a 22 élenjáró mező- gazdasági vállalat felhívása is. Abból a tényből indultak ki, hogy a mezőgazdaság és az élelmezésügy 7. ötéves tervidőszakban eddig elért eredményei eltérnek a tervektől. A Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának közelgő 40. évfordulója, illetve a szocialista mezőgazdaság alapjai lerakásának 35. évfordulója tiszteletére szocialista vállalást fogadtak a 7. ötéves terv komplex teljesítésére, illetve az 1984-1985-ös évi feladatok teljesítésére, valamint túlteljesítésére. A felhívás célja, hogy az egész agrokomplexumban teljesítsék a feladatokat, s azoknál a vállalatoknál, ahol nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek, az erőket az eddigi adósságok mérséklésére összpontosítsák. Felhívásunk széles körű visszhangra talált a mezőgazdasági vállalatoknál csakúgy, mint a szolgáltató szervezetekben és az élelmiszeriparban. A felhíváshoz 310 vállalat, köztük 233 efsz, az állami mezőgazdasági szektor 70 vállalata és 7 élelmiszeripari vállalat csatlakozott. További 180 földművesszövetkezet csatlakozott a felhíváshoz azzal a céllal, hogy csökkenti eddigi adósságait. Példaként hozható fel a Vajno- ryi Efsz szocialista kötelezettségvállalása, melynek értelmében a 7. ötéves tervidőszakban terven felül 868 tonna gabonát és 43 tonna húst termelnek, a bruttó mezőgazdasági termelést 18 millió korona értékkel, a mezőgazdasági árutermelést pedig 11 millió korona értékkel akarják növelni. A csi- lizradványi (Čilizská Radvaň) szövetkezetben vállalták, hogy terven felül 2060 tonna gabonát és 120 tonna hüvelyest termelnek. Több földművesszövetkezet példásan reagált a CSKP KB 10. ülésének határozataira, és szocialista vállalásaikat a munkatermelékenységnek egy százalékkal való növelésére, az összköltségek, főleg az anyagköltségek tervhez viszonyított legkevesebb fél százalékkal való csökkentésére irányították. MIKULÁŠ SIDÍK mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának titkára KOMMENTÁLJUK -------Min él kevesebb maradjon a tarlón Az ember számára mindig a kenyér jelentette a biztonságot. Azt szokták mondani, ha kenyér van, minden van. Ezért nagy becsben tartották. Hímzett terítöbe csavarták, és a szinte szertartásos szegés után ki-ki megkapta a neki járó karéjt. Az egész évre szükséges gabonát is gondosan, szinte féltett kincsként tárolták. Ügyeltek arra, hogy ami megtermett, abból egy szem se vesszen kárba. Most, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság idején is rangos helye van a gabonának a növénytermesztésben és a lakosság ellátásában egyaránt. Évről évre többet termelnek belőle a mezőgazdasági üzemek. Amíg a második világháború előtt egy lakosra csak évi 234 kilogramm gabona termelése jutott, a hetvenes évek után 650 kilogramm, később még több. Az irányelvek szerint a 7. ötéves tervidőszakban 9 százalékkal több gabonát kell termelni országos méretben, mint az előző tervidőszakban. Évente megközelítőleg 11 millió tonna gabonát kell betakarítani és tárolni. Ez nem kis feladat. Megvalósítása a mezőgazdasági vállalatok dolgozóitól nagy erőfeszítést követel, mert viszonylag rövid idő alatt kell elvégezni a betakarítást. A mezőgazdasági vállalatoknál a napokban már megtörténtek az első gépszemlék. Bizottságok vizsgálták felül az aratáshoz szükséges gépek állapotát. A gépparkok felkészültsége általában jó, de valószínű, hogy idén is néhány kombájn alkatrészhiány miatt üzemképtelen lesz a nagy munka idején. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban például még mindig hiányoznak ékszíjak az E-512-es és az E-516-os kombájnokhoz. Más járásokban a szalmabálázók egy részét nem tudják alkatrészhiány miatt megjavítani. Az Agrozet dolgozóinak tehát minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy az alkatrészellátás lényegesen javuljon. A mezőgazdasági vállalatok minden lehetőséget megragadnak, hogy a termés betakarításához legyen elég gép. Még a téli időszakban megkötötték a szerződéseket az aratáshoz szükséges gépek kölcsönös cseréjére. Az említett ellenőrzések alkalmából még egyszer felmérték, hány gép szükséges a gyors és kevés veszteséggel történő aratáshoz. Az elemzések alapján kiegészítő szerződéseket is kötöttek. Az együttműködés értelmében az aratás időszakában mintegy 12 ezer kombájn, a gépállománynak megközelítőleg a kétharmada lesz mozgásban a vállalatok, kooperációs körzetek, járások, kerületek, sőt országrészek között. A cseh országrészekből a nyugat-szlovákiai kerületbe - ahol a legkorábban kezdődik az aratás - 850 kombájn érkezik. A hagyományokhoz híven a Szovjetunióból és a Magyar Népköztársaságból is betakarító csoportok érkeznek hazánknak abba a részeibe, ahol korán érik be a gabona. Képzett szerelő személyzettel együtt, amelyek tagjai közül nagyon sokra már ráillik a kombájnos- mester jelző. Amint az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának a nyári munkákat irányító bizottsága is megállapította, a gépek kezelői elvégezték a szaktanfolyamokat, jó felkészültséggel dolgozhatnak. Megvan rá minden lehetőség, hogy sikeres legyen az idei aratás is. BALLA JÓZSEF A vallás és az egyházak a szocialista államban A Novákyi Bányavállalat dolgozói a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóját 2602 egyéni, 65 csoportos és 10 üzemi felajánlással köszöntik, amelyek értéke 11 millió 625 ezer korona. Megígérték, hogy terven felül 3500 tonna lignitet fejtenek, és 120 méter tárnafolyosót hajtanak. Az újítási javaslatok megvalósításával és a tematikai feladatok megoldásával csaknem 5 millió korona értéket hoznak létre. A képen: műszakkezdés előtti rövid tanácskozás; balról: Miroslav Štrba bányakombájnos, Pavol Grich művezető, Zdeno Helma kombájnos és Ivó Postupa mérnök, részlegvezető. (Peter Šimončik felvétele - ČSTK) Minden állam kialakítja viszonyát a területén létező valamennyi eszmei áramlathoz, egyidejűleg megteremti azon intézmények közvetlen vezetésének, irányításának vagy elkerülhetetlen ellenőrzésének kellő eszközeit, melyek egyik vagy másik eszmei áramlattal kapcsolatban konstruálnak és működnek. Ezt természetesen az államnak a valláshoz és az egyházakhoz való viszonyára is vonatkozik. E probléma megoldásában az állam nem önkényesen jár el. Mindig az osztályszemponttal és annak alapvető feladatával összhangban cselekszik. A tapasztalat azt mutatja, hogy az azonos típusú államok többféle eljárást választanak. Ez azonban érthető. Ha például a burzsoá állam a valláshoz és egyházakhoz való viszonyának többféle megoldását ismeri, annak magyarázata, hogy ezek vagy a kapitalista társadalom fejlődése különböző szakaszainak, illetve a burzsoázia egyes csoportjai és a többi kizsákmányolok között folyó harcnak visszatükröződései. A különbség a megoldás formájában van, de a lényeg s a cél azonos - arra irányul, hogy a vallás és az egyházak támogassák a kizsákmányoló osztályok felsőbbségének védelmét. Az állam osztályjellegű viszonyának megoldását a világnézeti, ideológiai stb. programhoz bizonyos törvényszerűségek határozzák meg, miközben feltétlenül respektálja és érvényre juttatja az uralkodó osztály (esetleg a szövetségesei) érdekeit. Ezt a tényt találóan fejezte ki Marx és Engels. A német ideológiában azt írták: ,,Az uralkodó osztály gondolatai minden korban uralkodó gondolatok, vagyis az az osztály, amely a társadalom anyagi hatalmának ura, egyúttal szellemi hatalommal is rendelkezik“. A marxista-leninista tanítás követői a társadalmi fejlődés objektív dialektikájából kiindulva nem tagadják a szocialista államnak a nem marxista szellemi áramlatok, köztük a valláshoz való viszonya megoldásának osztályjellegét. Nem azért teszik ezt, mert a valóságot úgysem lehet eltitkolni, hanem hogy lehetővé tegyék a széles néptömegeknek helyesen értelmezni társadalmunk és a benne végbemenő változások lényegét. Az irányadó osztály (vagy osztályok) vezető, illetve uralkodó helyzete eszméinek érvényre juttatása az államban, néhány általános érvényű jellemvonással rendelkezik, melyek egyaránt érvényesek a burzsoá és a szocialista államban, s egyidejűleg mindkettőre jellemzőek. Egyelőre csak néhányat vizsgálunk meg: Először: említsük a közös tényezőt és azt, hogy az uralkodó osztálynak minden államban harcolnia kell uralkodó eszméinek pozíciójáért. Teszi ezt a harc eszközével, amely összetett és hosszadalmas. Másodszor: különbség van a harc tartalmában. A kapitalista államban a burzsoáziának a feudális maradványok ellen kell harcolnia, melyeknek - mint számos ismeret bizonyítja - viszonylag hosszú az élettartamuk. Egyidejűleg azonban, gyakran még a gondolkodásban megmutatkozó, örökölt feudális maradványok leküzdése előtt, a munkásosztály eszméivel ütközik össze, amely a burzsoázia ellenpólusaként létezik. A szocialista államban a munkásosztály csak a kapitalizmus „öröklött jegyei“ ellen folytatott harcában viszi keresztül akaratát (beleszámítva esetleg a kapitalizmus előtti eszmék elemeit, amelyek a „tiszta“ burzsoá eszmék kísérőjelenségei). Mivel a munkásosztály célja az osztályok nélküli társadalom megteremtése, nem valami új társadalmi erő és annak eszméi ellen harcol, egyszerűen azért nem, mert ilyen erő nem jön létre. Harmadszor: a társadalomban uralkodó eszmék történelmi dimenziója kiharcolásáról van szó. A burzsoáziának léte egész ideje alatt harcolnia kell ezért a pozícióért, pontosabban uralmának egész ideje alatt. Az emberi történelem időben korlátozott szakaszáról van szó, amely a kapitalista termelési mód hatalomra jutásával kezdődik (s ezzel összefüggésben a burzsoázia politikai hatalmával) s a kapitalizmus, mint az antago- nista jelleg utolsó szociális-gazda- sági formációja eltávolításával ér véget. A munkásosztály a reális szocializmus felépítésének részeként folytatja ezt a harcot és folytatja mindaddig - figyelembe véve a tartalomban, a formában és a módszerben nélkülözhetetlen változásokat -, míg a kommunista tudat és meggyőződés végérvényesen megszilárdul. Negyedszer: az uralkodó eszmék kiharcolásának merőben eltérő a gyakorlata a'szocializmusban és más a kapitalizmusban. A szocialista államban minőségileg más típusú demokrácia érvényes, mint a kapitalizmusban. Szocialista demokráciáról van ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 27
