Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-23 / 147. szám, szombat

ÚJ szó 5 1984. VI. 23. Az alapszervezeti munka eredményességének néhány tartaléka Önmagunkat meggyőzni kevés Egy-egy gon­dozó 400 he­lyett már 1200 hízóbárány ellá­tását is győzi a korszerű fel­tételek között. Anna Kolenič- ková, Anna Pa- lovičová és Zu- zanna Ondrej- ková egymást váltva törődik az állatokkal (A szerző felvétele) Gyarapodó nyájakból milliós jövedelem Egyre több hasznot hoz a korszerű juhtenyésztés Az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszó időszerűségére fi­gyelmeztet az az elemzés, melyet a bratislavai városi pártbizottság készített az alapszervezeti munka eredményességében rejlő tartalé­kok feltárása, illetve kiaknázása érdekében. Ennek kapcsán előtér­be került a pártalapszervezetek- nek a munkakollektívában betöl­tött szerepe, a pártonkívüliek kö­rében végzett politikai munka je­lentősége. Mivel nemcsak brati­slavai sajátosságokról van szó, az elemzés néhány tanulságához ér­demes visszatérni. A formalizmus veszélye Érdekes jelenség, hogy az elemzés a formalizmus veszélyére nem a tömegpolitikai munka kap­csán figyelmeztet elsősorban, ha­nem a pártellenőrzési jog gyakor­latának néhány mozzanatára hívja fel a figyelmet. Ez azért meglepő, mert e téren számadatokkal, meg­alapozott kimutatásokkal, cáfolha­tatlan tényekkel dolgozik a párt- szervezet és e sok konkrétum lát­szólag lehetetlenné teszi a formá­lis elemek beszivárgását e tevé­kenységbe. A sok szám azonban gondolatot öl, mondhatnánk, s ezt bizonyítja az elemzés néhány megállapítása is. Amikor a gazda­sági vezetés azzal kezdi beszá­molóját, hogy „a fő feladatokat teljesítettük“, s felsorolja az ada­tokat, oda kell figyelni, mert máris elhangzott az első kísérlet a csat­lakozó, illetve mellékesnek ítélt problémák és feladatok elkendő­zésére. A minőség, a hatékony­ság, a műszaki fejlesztés sokrétű feladatait egyszerűen nem lehet csak a fő mutatókban teljesíteni. A műí.zaki fejlesztésben például éppen a leglényegtelenebbnek tű­nő problémák okoznak a leggyak­rabban hetekig, néha hónapokig húzódó nehézségeket, melyek közvetlenül befolyásolják a minő­séget. Persze, a prémium gyakran a fő mutatók teljesítésétől függ, de a pártellenőrzés feladata nem a prémium biztosítása bármi áron, hanem elsősorban a párt által kitű­zött célok elérése, a társadalmi érdek védelme és érvényesítése. Ez a problémák leegyszerűsítésé­vel nem biztosítható. A fogyaté­kosságok okainak feltárása és fel­számolása a pártellenőrzési jog gyakorlatának fő tartalma. A kité­rő, magyarázkodó gazdasági je­lenségek kritikátlan tudomásul vé­tele eč/y helyben topogást ered­ményez, passzivitásra ítéli az ak­tív embereket is, állapítja meg az elemzés. Ugyanakkor elismeri az olyan munkát, amilyet a Dimitrov Vegyi Művekben, a Figaróban, x a Poligráfiai Üzemben tapasztal­hatunk, ahol a pártszervezetek a műszaki fejlesztésre, a káder­programok teljesítésére, a termék- váltásra, a vezetés hatékonyságá­ra, a normák objektivizálására, az érdem szerinti jutalmazás érvé­nyesülésére összpontosítják a pártellenőrzési jog gyakorlatát A vita hatékonysága A taggyűléseken gyakran va­gyunk tanúi olyan jelenségnek, hogy a felszólalók mintha önma­gukat, illetve a pártkollektívát igye­keznének meggyőzni véleményük helyességéről. A pártalapszerve­zet taggyűlésének legfontosabb feladata azonban nem önmagunk meggyőzése, hanem elsősorban a párttagság felvértezése a pár­tonkívüliek körében végzendő munkára., Érveket, meggyőző té­nyeket kell a taggyűlésen adni a kommunisták kezébe, hogy eredményesen mozgósíthassák és megnyerjék a határozatok telje­sítésére munkatársaikat. Ezért nyugtalanító, hogy vannak pártta­gok, akik egész évben nem szólal­nak feí a taggyűlésen. Ennél csak az nyugtalanítóbb, hogy ugyanők rendszerint a termelési értekezle­teken, a munkahelyi vitákban, a brigádgyűléseken is némák ma­radnak. Több alapszervezetben olyan a hangulat, mintha kiforrat­lan véleménnyel, kétellyel fellépni valamiféle vétek lenne, mintha ez­zel az ember „lejáratná“ magát a többiek előtt. Kétségtelen, hogy a taggyűlésen felkészülten kell be­szélni, ám nem bűn, ha valaki kíváncsi rá, véleménye helyes-e, vagy korrigálásra szorul. Csak a felvetett problémát lehet megvá­laszolni, csak a kimondott kételyt lehet eloszlatni. Helytelen viszont az olyan ve­zetők magatartása is, akik azonnal és helyben mindent meg akarnak magyarázni, mert ezzel gyakorlati­lag leveszik a kérdést napirendről, mint olyanvalamit, amire kár időt vesztegetni. A dubovái Petroche- ma egykori igazgatója vallotta ezt a módszert magáénak, s ez oda vezetett, hogy megcsappant a vi­ták lendülete, eluralkodott a „mi­nek szólaljak fel, úgyis mindent kimagyaráz“ vélemény - s az eredmény az lett, hogy fontos mű­szaki fejlesztési munkákat folyton elodáztak, nem is oldottak meg, ami jelentős veszteségeket oko­zott. A vita eredményességéhez- tehát ahhoz, szereznek-e a taggyűlésen a kommunisták megfelelő érveket és egységes ál­láspontot a pártonkívüliek meg­nyerésére - az is hozzátartozik, hogy a pártcsoportokban már elő­zőleg beszéljenek a napirendről, annak konkrét vonatkozásairól és a gyűlésen azután ne kelljen, úgy­mond, első hallásra reagálni a be­számoló megállapításaira. A káder munka jelentősége Az alapszervezet eredményes munkájának igen fontos előfeltéte­le, hogy évente legalább egyszer a taggyűlés napirendjére tűzze a káderekkel végzett munka kér­déseit. E téren létezik egy téves magatartási forma a pártalapszer- vezetben. Sok helyütt úgy vélik: a kádertartalékok felkészítése csupán a nyugdíjba vonulók után megüresedett posztok betöltését szolgálja. Ez korántsem ilyen egy­szerű kérdés. A fő szempont a ve­zető tisztségek rátermett embe­rekkel történő betöltése. Ez pedig nemcsak akkor érvényesül, ami­kor az emberek nyugdíjba men­nek. A bratislavai pártszervezet­ben három év alatt 2679 bejegy­zett káder távozott tisztségéből, de csak 46-an azért, mert nem voltak képesek eleget tenni fel­adataiknak és kilencen jellembeli fogyatékosságaik miatt. Mind a ki­választás, mind a cserék eredmé­nyesebbek lennének, ha a párt­alapszervezet behatóbban foglal­kozna e kérdésekkel. Kitűnt, szá­mos felsőbb pártszerv - üzemi pártbizottságok, járási bizottságok- előszeretettel von ki kádereket az alapszervezet hatásköréből, mert úgymond, így közvetlenebb a vezetésük és megbízatásuk gyakorlata. Az ilyen gyakorlat gyengíti az Alapszabályzat 70. szakaszának hatását, miszerint a pártszervezetek mondanak vé­leményt a hatáskörükben kineve­zett vezetőkről. Bratislavai vonat­kozásban egyre csökken az alap­szervezeti hatáskörben levő tiszt­ségviselők és gazdasági vezetők száma. Ez hiba, mert a kinevezés­re kerülő elvtársat az alapszerve­zetben ismerni kell, hogy véle­ményt nyilváníthassanak tevé­kenységéről és rátermettségéről. A jó kádermunka elengedhetet­len része a káderek és kádertarta­lékok politikai képzésére. A politi­kai képzés az önálló döntési ké­pesség elérésének fő eszköze. Ezt nem mindenütt tudatosítják kellőképpen. A feladatok lebontásának módja Az alapszervezeti munka fontos része a felsőbb pártszervek által meghatározott feladatok lebontá­sa és teljesítése. A bratislavai III. körzetben arra lettek figyelmesek, hogy tartalékok vannak az alap­szervezeti elnökökkel és az akti­vistákkal végzett munkában. A ta­nácskozások rendszeresek ugyan, de kevés, ha csupán a részvételt és a felszólalások számát kísérik figyelemmel. Ki­tűnt, a munka eredményesebb, ha differenciált munkacsoportokban foglalkoznak az elnökökkel és ak­tivistákkal, így mélyebben elemez­hetők egy-egy alapszervezet problémái és pontosabbak, célra­vezetőbbek a megoldásuk érde­kében adott feladatok is. Kitűnt az is, hogy az elnökök nem minden esetben tájékoztatják pontosan a bizottságokat a körzeti tanács­kozáson kapott feladatokról. Meg­történik, hogy a városkerületi párt- bizottságon a tanácskozásra meg­hívott elnök valamely feladat telje­sítéséről ad számot, de sem párt- bizottsága, sem alapszervezete nem is tudott róla, hogy ilyen fel­adat létezett. A körzeti bizottságnak tehát nemcsak az alapszerveze­tekből érkező jelentéseket kell is­mernie, hanem az alapszervezet­ben uralkodó munkastílust is, a bi­zottságokban alkalmazott munka­formákat, bevett szokásokat, eljá­rásokat. S ami a fő: nemcsak is­mernie kell mindezt, hanem a he­lyes irányban befolyásolnia, segí­tenie a formalizmustól mentes, va­lóban eredményes munkát. Az alapszervezeti munka e né­hány mozzanata és problémája arra int, hogy a pártalapszerveze­tek belső életében vannak még olyan tartalékok, amelyek feltárá­sával és kiaknázásával lényege­sen javítható a munkastílus és ennek révén a munka eredmé­nyessége. De bármennyire is gon­dosan törődnek az alapszerveze­tekben az említettekkel, nem hagyható figyelmen kívül a lényeg: az a pillanat, amikor a pártszerve­zet a pártonkívüliek elé áll, hogy megnyerje őket a párthatározatok teljesítésének. Ennek alapvető fó­ruma a nyilvános pártgyűlés. A nyilvános pártgyűlés nem jelenti csupán a pártonkívüliek tájékozta­tását. Fő rendeltetése a mozgósí­tás, a meggyőzés, megnyerés. Az év eleji taggyűlések után megren­dezett nyilvános pártgyűlések számos fogyatékosságot tártak' fel. A legfontosabb megállapítás, hogy e gyűlések nem voltak elég­gé mozgósítóak. Ennek oka, hogy több pártalapszervezet nem volt képes elég érthetően és vonzóan megfogalmazni, mit is vár tulaj­donképpen a pártszervezet a pár- tonkívüliektől. A szakszervezetek, a szocialista munkabrigádok, a társadalmi szervezetek, a fiata­lok feladatainak felvázolása, e fel­adatok jelentőségének hangsúlyo­zása nélkül a gyűlés hatása tájé­koztató, s nem mozgósító. A nyil­vános pártgyűlésen, s azután a brigádokban, munkahelyeken, társadalmi szervezetekben vég­zett munka eredményessége a mércéje annak, mennyire jó a pártszervezet munkastílusa, vi­tái, politikai nevelömunkája, párt­tagfelvétele, kádermunkája. ÁDÁM PÉTER A Prágai Állami Gazdaság Rado- tínban, az V. városkerületben üvegházakat létesít korai zöldség termesztésére. Mintegy 290 millió korona ráfordítással 18 hektár te­rületen létesül itt üvegházkomple- xum, amelynek építését 1985-ben fejezik be. Az idén márciusban másfél hektár összalapterületű üvegházat adtak át. Azóta már javában folyik a termelés bennük. Egy négyzetméter területen 19 ki­logramm uborka termett. A képen: Václav Žižala az öntözőberende­zésen dolgozik. (Petr Josek felvétele- Cno Banská Bystrica környékén minden községben nagy hagyo­mánya van van a juhtenyésztés­nek. A nehéz terepviszonyok miatt gépekkel egyáltalán nem vagy csak kis részben megművelhető hegyi legelők, domboldalak füvét ugyanis a nyájak hasznosítják a legjobb hatásfokkal. Mivel sok ezer hektárnyi területről van szó, a pártszervek, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság szakemberei, valamint az egységes földmű­vesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói megkülön­böztetett figyelmet fordítanak mind a juhállomány fokozatos gyarapí­tására, mind a korszerű tenyész­tési módszerek széles körű alkal­mazására. A legnagyobb állo­mányt jelenleg a járás egyik kiváló mezőgazdasági vállalatánál, a po- nikyi Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Egységes Földművesszövet­kezetben tartják.- Feltételeink között pótolhatat­lan a juhok gazdasági szerepe, és évről évre többet jövedelmez a te­nyésztésük - hangsúlyozza dr. Norbert Benuška kandidátus, az efsz állattenyésztési ágazatve­zetője, aki néhány évvel ezelőtt a doktori mellé mérnöki diplomát is szerzett a Nyitrai (Nitra) Mezőgaz­dasági Főiskolán. - Határunkban ugyanis rendkívül sok az olyan hegyi legelő; amelynek termése nem lakatna jól egyéb jószágot. Éppen ezért hoztunk döntést an­nak idején a juhtenyésztés nagy­arányú fejlesztésére. Jelenleg évente átlagosan már 10-11 ezer juhot legeltetünk. Az állomány leg­nagyobb része az efsz tulajdona. Egy nyájat viszont a helyi dolgo­zóktól, lakosoktól vesznek át tava­szonként szerződéses legeltetés­re a szövetkezeti juhászok. A juhtenyésztés a szarvasmar­ha- és sertéshizlalással, valamint a tejtermeléssel nemcsak hogy egyenrangú ágazat, de jövedel­mezősége valamivel még na­gyobb is azokénál. Tavaly például az állattenyésztési bevételek több mint 25 százaléka ebből szárma­zott. Csupán juhsajtból 50 000 ki­lót adott el a szövetkezet, ami 550 ezer liter tehéntejjel egyenértékű termékmennyiség.- Húsz esztendeje bárányhizla­lással is foglalkozunk - folytatja az ágazatvezetö. - Kicsiben kezdtük, majd fokozatosan előbb évi két­ezerre, aztán ennek több mint a duplájára növeltük a hizlalásra szánt bárányok számát. így tavaly­előtt már 4900, az elmúlt évben 5550, az idén pedig 6000 pecse­nyebárányt értékesítünk. Nagy ré­szük exportra kerül Olaszország­ba és Ausztriába, ahol a 35-40 kilósra hizlalt állatok húsa igen kedvelt ínyenccsemegének szá­mit. Természetesen jó árat is fizet­nek érte a kereskedők, különösen decembertől június vegéig, amikor kisebb a termelői kínálat.'Szövet- kezetünknek például 1982-ben négy és fél millió, tavaly pedig kereken hatmillió koronát jövedel­mezett a bárányhizlalás. Az idén jóval többre számítunk ennél. Az efsz vezetői a juhállomány gyarapítása közben nem feled­keztek meg a tenyésztési és hizla- lási feltételek korszerűsítéséről sem. A juhásztanyákon a hagyo­mányos kalyibákat már kimondot­tan csak a juhtej feldolgozására, sajtkészitésre, valamint az ehhez szükséges eszközök tárolására használják a juhászok. A nyájak őrzőinek és gondozóinak munka .utáni kényelmét jól felszerelt kom­fortos lakókocsik szolgálják. Egyikből sem hiányzik a rádió és a televízió. Az ágazat szép jöve­delméből viszont sok egyéb, fon­tos beruházásokra is futotta. Két évvel ezelőtt például egy emeletes hizlaldát is építettek, amelyben gombnyomással vezérelt gépi be­rendezések végzik a másutt leg­nehezebb gondozói teendőket.- A Trenčíni Juhtenyésztési Ku­tatóintézet és a Bratislavai Szlo­vák Műszaki Főiskola szakem­bereivel együttműködve lényegé­ben kísérleti célból határoztuk el a kétszintes bárányhizlalda létesí­tését - kalauzol az ötletes megol­dású épületben Milan Suchý zoo- technikus. - Szövetkezetünk mint­egy kilencmillió koronát fordított a 2200 férőhely kialakítására és a félautomata takarmányadagoló, itató, szellőztető és trágyaeltakarí­tó berendezések megvásárlására. Az előzetes számítások szerint legkésőbb hat-hét év alatt megté­rül a pénzünk, hiszen az is előny, hogy most már megszűnt a hizla­lás idényjellege, és a korábbi 400 helyett 1200 bárány ellátását győ­zi egy-egy gondozó. így nem ke­vés bérköltséget is megtakarítunk, a hizlaldából felszabadult munka­erőt pedig az állattenyésztés más ágazataiban foglalkoztatjuk, ahol mindig igen nagy szükség van a dolgos kézre. A kisbárányok tizennyolc kilós élősúllyal kerülnek a hizlaldába, ahol naponta 80 deka koncentrált takarmányt, fél kiló szénát és 30 deka egyéb szálas terményt ada­gol mindegyiknek pontos időben a kifogástalanul működő hazai gyártmányú etetőberendezés. A súlygyarapodásokkal sincsenek problémák. Kortól függően napi 190-350 grammot híznak a bárá­nyok, és az ellésüktől számított százötvenedik napon átlagosan harminckét kilót nyomnak a mér­legen.- Az utóbbi években áttértünk a hosszú gyapjas cigája bárányok hizlalására - mutatja a korszerű körülmények között tartott állato­kat Milan Suchý. - Ez a fajta ugyanis húsz nappal korábban éri el az ideális vágósúlyt, mint a töb­bi, és az évi húsmennyiség mint­egy 90 százalékát elsőosztályú áruként jelentős felárral veszik át a felvásárlók.- Honnan szerzik be a hizlaldák évi kétszeri feltöltéséhez szüksé­ges utánpótlást?- Szövetkezetünk 1800 anyajuhot tart, amelyektől évente átlagosan 600 ikerbárányt (s elválasztanak. Amióta viszont minden anyaállat­tól új módszerrel kétévenként há­rom kisbárányt nyerünk, az éves szaporulat már jócskán megha­ladja az addigi 2100-at. Persze, ez még nem lenne elég a hizlaldai lehetőségek kihasználására. Ezért a környékbeli kistenyésztóktől és a Banská Bystrica-i járás több egységes földmúvesszövetkeze- téből előzetes szerződések alapján rendszeresen felvásároljuk a kis- bárányokat. A hizlalás mellett to­vábbra is nagy gondot fordítunk a legelőkön tartott nyájak gyarapí­tására, mert ezek a takarmányo­zásra igénytelen haszonállatok az egyébként kihasználatlan földterü­letek füvéből termelnek, rendkívül olcsón évről évre több tejet, húst és gyapjat. LALO KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents