Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-23 / 147. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban (június 16-tól 22-ig) Szombat: Moszkvában befejeződött a KGST végrehajtó bizottságának 110. ülése • Közöspiaci parlamenti választásokat tartottak a közösség tagállamaiban • Rómában tárgyalt a nyugat-európai körútját befejező kinai kormányfő Vasárnarv Lengyelországban helyi választásokra került sor • John Türnert választották a kanadai kormányzó párt élére, s ezzel ó lesz rövidesen Pierre Trudeau miniszterelnök utóda is HétfÄ* Ľubomír Štrougal csehszlovák kormányfő megkezdte szíriai eszmecseréit • A Kremlben szovjet -nicaraguai csúcsszintű megbeszéléseket tartottak Kedd: A ,ibanoni vezetőkkel tárgyalt Khaddam szíriai alelnök • Gandhi indiai kormányfő tárgyalásokat javasolt a szikh politikai vezetőknek Szerda’ Moszkvába érkezett Francois Mitterrand francia államfő • A Nyugat időhúzó taktikáját bírálta a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon Emil Keblú- šek csehszlovák delegátus Csütörtök: Bohuslav Chňoupek külügyminiszter Brazília után Argentínában kezdett tárgyalásokat • Budapestre érkezett Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Péntek* A Daniel Ortega vezette nicaraguai párt- és állami küldöttség szófiai látogatással folytatta körútját az európai szocialista országokban A hét első felében hivatalos baráti látogatást tett Szíriában Ľubomír štrougal csehszlovák szövetségi miniszterelnök. Az eszmecserében a felek megelégedéssel szóltak a kölcsönös kapcsolatok sokoldalú fejlődéséről, egyetértettek abban, hogy a két ország minden területen bővülő együttműködéséhez megbízható alapot teremtó politikai kapcsolatok megszilárdításának kell szentelni az elsőrendű figyelmet. Csehszlovák részről pozitívan értékelték Szíria szerepét az imperialista és cionista erők háborús fenyegetései és agresszív lépései ellen vívott harcban és szolidaritásról, támogatásról biztosították Szíria népét. Ľubomír Štrougal csehszlovákiai látogatásra hívta meg a szíriai miniszterelnököt. Felvételünk Ľubomír štrougal és Hafez Asszad eszmecseréin készült. (Telefoto - ČSTK) Helyi választások Lengyelországban A vasárnap megtartott lengyel- országi helyi tanácsi választásokkal fontos állomásához érkezett a politikai konszolidáció folyamata. A községi, városi, területi és vajdasági tanácsok csaknem 100 ezer mandátumáért az új választási rend értelmében kétszer annyi jelölt indult. A választásokat megelőző napokban a különböző társadalmi és tömegszervezetek, egyesületek felhívással fordultak a lakossághoz, hogy minél nagyobb számban járuljanak az urnák elé. A különböző szocialistaellenes csoportok szintén felhívásokat tettek közzé és a választások bojkottálására szólítottak fel. A választások meghiúsítását célzó heves kampányukhoz erőteljes támogatást kaptak a lengyel nyelven sugárzó nyugati rádióadóktól, s mint az utóbbi napokban kiderült, különböző nyugati szervezetek nagy összegekkel támogatták a bojkott megszervezésére irányuló tevékenységüket. Ilyen helyzetben tehát mindenképpen nagy politikai jelentősége volt a vasárnapi választásoknak. A kedden közzétett hivatalos választási eredmények, illetve a szavazás lefolyása azt igazolta, hogy a lakosság döntő többsége nem hallgatott a bojkottfelhívásra, sőt, a vártnál nagyobb arányban járult az urnák elé. A jelentés szerint a jogosultak 74,9 százaléka szavazott a tanácsi választásokon, tehát háromnegyed részük élt választási jogával. Mindössze 85 választási körzetben kell megismételni a szavazást, mivel a részvétel 50 százalék alatt volt (6 városi és kosság döntő többsége kifejezésre juttatta, hogy a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán meghirdetett konszolidációs programra szavazott, s bojkottálta a választások bojkottjára szólító felhívásokat. A nyugodt légkörben, a törvényesség és a szabályok szigorú tiszteletben tartása alapján megtartott vasárnapi választások eredményei azt bizonyítják, hogy az államellenes csoportok ismét kudarcot vallottak, s a lengyelek milliói felelősségük teljes tudatában cselekedtek. Közöspiaci szavazás A Közös Piac tíz tagállamának többségében az ellenzéki pártok sikerét hozták az Európa-parla- mentbe megtartott választások Ez a strassbourgi székhelyű testület végrehajtó jogkörrel nem bír, csupán tanácsadó szervként működik, s ezért a választások tétje mindenütt elsősorban belpolitikai jelentőségű volt, a pártok közötti erőviszonyok feltérképezésére volt jó. A szavazás másik jellemvonása, hogy rendkívül alacsony volt a részvételi arány. A választóknak alig a fele jelent meg az urnáknál, sőt néhány tagállamban még ennél is kevesebb (Nagy-Britanniá- ban mindössze 30 százalék). A strassbourgi parlament 434 helyéért a tíz országban 4625 jelölt versengett a politikai pártok listáin. A tagállamokban nagy érdeklődés előzte meg azt, hogy hogyan szerepelnek a kormányon levő és az ellenzékben működő pártok. Elsősorban akörül folytak találgatások, hogy megőrzi-e a három éve kormányzó francia szocialista-kommunista kabinet többségét az egységesen fellépő jobboldali ellenzékkel szemben, valamint arról is, hogy elhódítja-e az első helyet az olasz pártok között az Olasz Kommunista Párt a visszaesőben levő keresztény- demokratáktól. A jövőre nézve a legnagyobb hatása valószínűleg annak lesz, hogy Olaszországban a kommunista párt néhány tizeddel mindössze, de megelőzte a kereszténydemokrata pártot, az NSZK- ban pedig a szabaddemokrata párt, az FDP nem érte el az öt százalékos küszöböt, s így kibukott az Európa-parlamentből. Franciaországban a legutóbbi választásokhoz képest visszaestek a szocialisták és a kommunisták, 21, illetve 12 százalékkal, míg a jobboldali ellenzék kapta a szavazatok csaknem 43 százalékát, s ami meglepő: előretört 11 százalékos eredményével a szélsőjobboldal. Nagy-Britanniában visszaesett a kormányzó konzervatív párt, viszont öt év óta először a munkáspárti ellenzék előretört. Az ellenzéki pártok sikere a közöspiaci választásokon azt tanúsítja, hogy a közvélemény elégedetlen a kormányon levő pártok működésével, s változásokat óhajt. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET A Szovjetunió és Nicaragua határozottan elítélte az Egyesült Államok hegemonista politikáját Közép-Amerikában és a karibi-térségben, s az övezet problémáinak békés, politikai rendezése mellett foglalt állást azokon a moszkvai tárgyalásokon, amelyekre Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora között került sor. A találkozón a nicaraguai vezetők tájékoztattak azokról a gondokról, amelyeket az Egyesült Államok hadüzenet nélküli háborúja okoz az országnak. A találkozón szovjet részről megerősítették, hogy Moszkva különböző területeken kész az együttmükÖ€iés fejlesztésére Nicaraguával. Felvételünkön a két tárgyalóküldöttség tagjai láthatók. (Telefoto - ČSTK) KIS _________ NYELVŐR Ál lást foglalhatunk-e valamihez? Bizonyos igék vagy névszók, esetleg kifejezések mellett csak meghatározott raggal, illetve névutóval ellátott főnevek állhatnak határozóként, s mi erről gyakran nem veszünk tudomást: megváltoztatjuk a vonzat-nak is nevezett határozó ragját vagy névutóját. A vonzattévesztések egy része a mi nyelvhasználatunkban a szlovák nyelv sajátos vonzatainak tükörfordítása után keletkezik. Nézzünk meg ezek közül néhányat! ,,A bizottság állást foglalt a kérdéshez“ - halljuk, olvassuk sokszor, s bizony már többen nem is tartják furcsának, hogy a kérdéshez foglalt állást a bizottság, nem pedig a kérdésben. Hiszen nem valamihez foglalunk állást, hanem valamiben, esetleg valami vei kapcsolatban. Aki ismeri a szlovák nyelvet, bizonyára felfedezi, hogy a zaujať stanovisko k niečomu, vagyis az állást foglal valamihez szlovák szerkezetet fordítjuk magyarra, amikor az állást foglal kifejezéshez -hoz, -hez, -höz ragos határozót teszünk. „Köszönöm a segítségért“ - ez a hálálkodási forma sem ritka, különösen az élőbeszédben. „Ďakujem za pomoc“ - mondjuk szlovákul, s már látjuk is, miért kerül az -ért ragos határozó a köszönöm ige mellé: a szlovákban ugyanis a ďakovať ige a za niečo vonzattal áll, s ennek a magyarban az -ért ragos vonzat felel meg. De a magyarban köszönhet-e az ember valamiért, amikor, meg akar valamit köszönni? Nem, sőt nem is határozóval, hanem tárggyal fejezzük ki azt, amit megköszönünk: „Köszönjük a segítségei“; Megköszönte az ebédef." Látjuk, hogy akár a köszön, akár a befejezett történésű megköszön ige áll is a mondatban, csak tárgy kerülhet mellé. De aki választékosán akarja magát kifejezni, s nem egyszerűen a köszön vagy % megköszön igét használja, hanem a köszönetét mond kifejezést, az bizony már nem tárgyként, hanem -ért ragos határozóként teszi hozzá azt a szót, amellyel a megköszönendő dolgot nevez meg: „Köszönetét mondok a támogatásért“; „Az elnök köszönetét mondott a tagok fáradozásáért.“ A sajtóban - szerencsére - nem találkozhatunk a következő vonzattévesztéssel, de aki szlovák nyelvi közegben dolgozik, bizonyíthatja, hogy a közvetlen társalgás nyelvében gyakran előfordul: a telefonálásra vonatkozó hív, felhív igéhez a -nak, -nek ragos főnevet vagy a nekem, neked, neki stb. határozószót teszik vonzatként. Ilyen mondatokat szerkesztenek: „Egész nap hívok a barátom nak“; „Holnap hívok neked.“ Nagyon szokatlan ez a magyar fülnek, mégis nemkívánatos mértékben terjed. A szlovák nyelvben ugyanis egyaránt kaphat tárgyi és részeshatározói vonzatot a volať vagy a zavolať ige, ha a telefonhívásra vonatkozik. Tehát így is jók ezek a mondatok: „Celý deň volám priateľa"; „Zajtra ťa zavolám“; s így is: „Celý deň volám priateľovi“; „Zajtra ti zavolám.“ De talán az utóbbi, a részeshatározóval kifejezett vonzat a gyakoribb. Nyilván ezzel magyarázható, hogy oly gyakran halljuk már ezt a magyar változatban is. Tudnunk kell azonban, hogy a magyar nem részeshatározót használ a hív, felhív igék mellett, hanem tárgyat, illetve legtöbbször csak a tárgyas igeragozás ragjaival utal a tárgyra: arra a személyre, akit telefonon hív vagy hívni akar. Tehát az előbbi mondatok így hangzanak helyesen: „Egész nap hívom a barátomat'; „Holnap felhív/a/f." - JAKAB ISTVÁN A fog segédige használatáról Egy terjedelmes nyelvművelő írásban egyebek közt ezt olvastam: „Ugyanebben a vezércikkben a rossz fordítás következtében olyan nyelvhelyességi hibák, magyartalan szókapcsolatok fordulnak elő, mint a »fogják folytatni“, »ki fogják használni«, »fogjuk megvalósítani«, »fogják elözönleni«.“ Mint az idézetből kitűnik, a cikk írója magyartalannak tartja a fog segédigével alkotott összetett jövő idejű igealakot. Ezzel a felfogásával nem áll egyedül, régebbi nyelvművelőink is idegennek tartották, mert a német igék jövő idejű alakjára hasonlít. A használatot tiltó szabály, mint látható, nemzedékről nemzedékre öröklődött. De vajon mennyire jogos ennek az igealaknak ilyen határozott elítélése? Erre a kérdésre nyelvünk múltjának és klasszikusaink nyelvének vizsgálata ad választ. A jövő időt, mint több más nyelv is, a magyar ősidők óta jelen idejű igealakkal fejezte ki. Az elolvasom-, leirom-féle igalakok jelen idejűek ugyan, de voltaképpen a jövőre vonatkoznak, olyan cselekvést jelölnek, amely a jövőben történik majd meg. Már a középkorban kialakult nyelvünkben az -and, -end jeles jövő idő, A várand, menend alakok még a XIX. században is gyakoriak a népnyelvben és klasszikusaink írásaiban. Napjainkra azonban ez az idójel elavult már, nem használatos. A fog segédigés jövő idő már a XVIII. században erősen elterjedt. Bár a későbbiek folyamán íróink és a nyelvészek idegenkedtek tőle, üldözése ellenére elterjedt a köznyelvben, sőt az irodalmi nyelvben is. Századunk nyelvművelői a használatát tiltó szabályt a nyelvhelyességi babonák közé utasították. A fog segédigés összetett jövő idő ugyanis nem szabálytalan fejleménye nyelvünknek. A fog segédige jelentése eredetileg kezd, természetes funkciófejlődése eredményeképpen vált tehát a jövő idő kifejezőjévé^ Mindezek ellenére sem egészen alaptalan az említett cikk idézett megállapítása. A mozzanatos és a cselekvés beállását vagy befejezettségét jelölő igekötős igék már önmagukban is jövőben beálló cselekvésre, történésre utalnak, nincs tehát szükség a fog segédigére. A legtöbb esetben a beszédhelyzet vagy a mondatösszefüggés eligazít. Mikor indokolt tehát a használata? Olyan modatokban, amelyek különös nyomatékkai fejezik ki a jövő időt. Indokolt akkor is, ha szigorú parancsként hangzik el a mondat. Ilyen esetekben még igekötős ige mellett is helyénvaló a fog segédige használata. Például: ,,Meg fogod te ezt bánni!“; vagy:,,Ezt pedig vissza fogod adni!“ Az elmondottakból talán kitűnt az is, hogy a fog segédigés jövő idő nemcsak nagyobb nyomatékot ad mondanivalónknak, hanem az ilyen ige a távolabbi jövőre utal. A jövő idő különböző alakjaihoz tehát más-más jelentésbeli és hangulati árnyalat járulhat. Ezért egyiknek a használatát sem tilthatjuk meg kategorikusan. ’ y y MORVAY GÁBOR ÚJ sző 4 1984. VI. 23. 79 községi tanácsról van szó). Az állampolgároknak mintegy 5 százaléka. nem járulhatott az urnák elé, mivel külföldön dolgoznak, vagy tanulnak, hajókon, vasúton teljesítettek szolgálatot, kórházi ápolásra szorultak, illetve üdülőhelyeken, tehát állandó lakhelyüktől távol tartózkodtak. A választásokon való nagyarányú részvétellel a lakosság kifejezésre juttatta: támogatja a stabilizáció, a társadalmi nyugalom, a közmegegyezés politikáját. Hasonló értelemben nyilatkozott Jerzy Urban kormányszóvivő, aki aláhúzta: a varsói vezetés tisztában van azzal, hogy a választásokon kapott bizalom rendkívül nagy kötelezettséget jelent, aminek újbóli elvesztését nem kockáztathatják meg. Szerinte a választások tulajdonképpen népszavazásnak is tekinthetők, amelyben a la-
