Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-23 / 147. szám, szombat

ÚJ szú 3 1984. VI. 23. Bohuslav Chňoupek Argentínában Sajtóközlemény a brazíliai látogatásról (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter la­tin-amerikai kőrútjának újabb állo­másán, Argentínában tárgyal. Buenos Airesben várhatóan fo­gadja őt Raul Alfonsín elnök is. A csehszlovák külügyminiszter korábban Brazíliában tárgyalt és tegnap hozták nyilvánosságra a június 16-a és 22-e között lezaj­lott látogatásáról szóló sajtójelen­tést. Ez megállapítja, hogy Bohuslav Chňoupeket fogadta Joao Bap­tista de Oliviera Figueiredo bra­zil államfő, valamint további brazí­liai vezetők is. Chňoupek külügyminiszter a brazil fővárosban találkozott kol­légájával, Ramiro Elysio de Sa- raivo Guerreirával. A külügymi­niszteri tárgyalásokon konstruktív légkörű eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok bővítésé­nek lehetőségeiről s megállapítot­ták, hogy tekintet nélkül a két or­szág társadalmi rendszerének kü­Kádár-Kohl találkozó (ČSTK) - Kádár János, az MSZMP KB első titkára Budapesten fogadta a hivatalos magyarországi látogatáson tartózkodó Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt. A két államférfi időszerű nem­zetközi kérdéseket tekintett át, el­sősorban a lázas fegyverkezéssel és a kelet-nyugati viszonnyal összefüggő problémákat. Egyet­értettek abban, hogy meg kell őriz­ni a helsinki konferenciával kezdő­dött enyhülési folyamatot, fenn kell tartani és folytatni kell a békés egymás mellett élés és együttmű­ködés politikáját. Helmut Kohlt tegnap Budapes­ten fogadta Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke is. Zavargások Bombayben (ČSTK) - A bombayi hatóságok teg­nap éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el ennek az ipari kikötővárosnak egy részében, ahol csütörtökön újabb za­vargások törtek ki. A PTI hírügynökség közölte, hogy a gyülekező tömeg elleni rendőri be­avatkozás során egy ember meghalt, 17-en megsebesültek. A zavargásokat kiváltó közvetlen okokról a jelentés nem tesz említést. Bombayben és környékén az elmúlt hónap során a muzulmánok és a hin­duk közötti összecsapások mintegy 260 emberáldozatot követeltek. lönbözóségére, törekvéseik több ponton megegyeznek. Mindkét fél hozzá kíván járulni az atomhá­borús veszély elhárításához és ér­dekelt a kölcsönösen előnyös együttmüködés bővítésében. Nemzetközi kérdésekről szólva Chňoupek külügyminiszter ismer­tette Csehszlovákiának és a Var­sói Szerződés tagállamainak a lá­zas fegyverkezés leállítását célzó törekvéseit. Chňoupek külügymi­niszter Brazíliában találkozott a vállalkozó körök képviselőivel, akik érdeklődést mutattak a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok bőví­tése iránt. Az MNFP KB PB ülése (ČSTK) - A Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága tegnapi ülésén megvitatta és jóváhagyta a KGST legfelsőbb szintű moszkvai gazda­sági értekezletének eredményeit, valamint a Jumzsagijn Cedenbal vezette mongol küldöttség tevé­kenységét. A politikai bizottság leszögezte, hogy a KGST-tagállamok fejlődé­se szempontjából rendkívül fonto­sak a moszkvai tanácskozáson egyhangúlag elfogadott dokumen­tumok. Megállapították, hogy a moszkvai csúcstalálkozó minő­ségileg új szakaszt nyitott meg a szocialista országok gazdasági integrációjában. A Koreai NDK kormányának felhívása (ČSTK) - A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormá­nya felhívással fordult az államok kormányaihoz, politikai pártjaihoz, társadalmi szervezeteihez, vala­mint a nemzetközi szervezetek­hez, a háborúellenes és demokra­tikus erőkhöz, hogy aktívan támo­gassák a koreai nép harcát az amerikai imperializmus és dél-ko- reai alattvalói cselszövéseinek meghiúsításáért, a koreai kérdés békés rendezéséért. A felhívást a koreai szolidaritási hónap kez­dete alkalmából hozták nyilvános­ságra. A dokumentum határozottan elítéli azt az amerikai tervet, hoqv a Koreai-félszigetet ázsiai agresz- szív törekvéseinek hídfőállásává változtassa. Dél-Korea már a Pentagon legnagyobb távol-ke- leti nukleáris bázisává vált. Több mint ezer nukleáris robbanótöltet, illetve hordozóeszköz található itt, s az USA Pershing-2 rakétákat és robotrepülőgépeket is el akar he­lyezni az országban. A KNDK kormánya azon fára­dozik, hogy elhárítsa a nukleáris konfliktus kirobbantását Koreá­ban, a koreai kérdés tárgyalások útján történő rendezését szorgal­mazza, követeli az amerikai csa­patok kivonását Dél-Koreából, és síkraszáll a félsziget atommen­tes övezetté változtatásáért. ' A japán közvélemény széles körű tiltakozó akciókkal reagált arra a bejelen­tésre, hogy az Egyesült Államok június elejétől kezdődően Tomahawk típusú nukleáris rakétákkal látja el a 7. flotta hadihajóit. A japán békemozgalom aktivistái rámutatnak arra, hogy a rakéták elhelyezése ellentmond Japán antinukleáris elvekre épülő háború utáni alkotmányának. Felvételünkön az a jelképes 8 km hosszú élő emberlánc látható, amelyet Jokosuka és az Urago melletti fegyverraktár közötti útvonalon alkottak a japán békemozgalom aktivistái. (Telefoto - ČSTK) Díszvacsora a Kremlben A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége csütörtökön a Kremlben vacsorát adott Francois Mitterrand francia köztársasági elnök tiszteletére. Az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió államfője pohárköszöntójé-. ben emlékeztetett rá, hogy a két ország kapcsolatai gazdagok érté­kes hagyományokban. Ezek közé tartozik a legfelsőbb szinten is megvalósuló kapcsolattartás; a Szovjetunió azt kívánja, hogy ez ne is szakadjon félbe. Nemzetközi kérdésekről szólva Csernyenko az atomháború elhá­rítását nevezte a legfontosabbnak. Új, fenyegető veszélynek mondot­ta a fegyverkezési hajsza kiter­jesztését a világűrre, amelynek megakadályozásáért a Szovjet­unió és Franciaország sokat tehet. Az alternatíva a fegyverkezési haj­sza világűrre kiterjesztését mega­kadályozó egyezmény és az erők nemzetközi összefogása annak érdekében, hogy a kozmikus tér­séget kizárólag alkotó, az emberi­ség érdekét szolgáló célokra használják fel. Az atomfegyverzetnek Európa szempontjából különösen fontos korlátozásával és csökkentésével kapcsolatban Csernyenko hang­súlyozta; a Szovjetunió nem tesz egyenlőségjelet Franciaország és a területükre amerikai rakétákat befogadó államok közé. De a rájuk háruló felelősséget viselniük kell azoknak a kormányoknak is, ame­lyek, ha nem döntöttek is amerikai rakéták befogadása mellett, aktí­van támogatják telepítésüket. Csernyenko annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy a jelenlegi helyzetből meg lehet és meg is kell találni a kiutat. Ehhez olyan intézkedésekre van szük­ség, amelyek azt mutatják, hogy a Szovjetuniót nem kívánják befe­jezett tények elé állítani. Az a ja­vaslat ugyanis, hogy a Szovjetunió Pershingek és manőverező robot­repülőgépek árnyékában folytassa a tárgyalásokat, miközben az Egyesült Államok a legcseké­lyebb hajlandóságot sem mutatja arra, hogy konstruktív irányban változtasson álláspontján, ultimá­tummal ér fel; így nem lehet a Szovjetunióval beszélni. A másik fél részéről egyértelmű tárgyalási készséget tanúsító gyakorlati lé­pésekre van szükség; ebben az esetben a Szovjetunió is hatályon kívül helyezné az amerikai rakéták európai megjelenése miatt hozott válaszintézkedéseit. A második világháború befeje­zésének közelgő negyvenedik év­fordulója kapcsán a szovjet vezető kijelentette: Nyugaton ma többen megpróbálják megkérdőjelezni a háború utáni európai területi-poli­tikai rendezést. Ez igen veszélyes dolog. A Szovjetunió a Hitler-elle- nes koalícióban részt vett egyet­len nép érdemeit, így a francia hazafiak hősiességének jelentő­ségét sem kívánja csökkenteni a győzelem kivívásában. Kétség­telen azonban, hogy a közös el­lenség szétzúzásában a Szovjet­unióé volt a döntő szerep. A Szovjetunió a háború óta el­telt évtizedekben jelentős mérték­ben fejlődött; a Szovjetunióban sokat tesznek a demokrácia töké­letesítéséért, az állampolgári sza­badságjogok szélesítéséért, az emberi jogok biztosításáért is. Ezért nem fogadnak el tanácsokat az emberi jogok kérdésében. A szovjet emberek nehéz harcok­ban vívták ki és védték meg jogu­kat, hogy maguk dönthessenek ügyeikről, és nem is engedik meg, hogy azokba bárki is beleavatkoz­zon - mondotta végül Cser­nyenko. Francois Mitterrand a tiszteleté­re csütörtökön adott díszvacsorán a többi között hangsúlyozta, hogy Franciaország és a Szovjetunió olyan ország a nemzetek közös­ségében, amelyeket különösen mélyreható kapcsolatok kötnek össze. Elsősorban nemzeteink barátságáról szeretnék szólni- folytatta a francia elnök, s meg­állapította, hogy ahhoz a nemze­dékhez tartozik, amely átélte a második világháborút. Ismerem annak a véráldozatnak az árát, amelyet önök fizettek - mondotta s engedjék meg, hogy tisztelet­tel adózzak a második világhábo­rúban elesett 20 millió szovjet ál­lampolgár emlékének. Nem feled­kezünk meg ezekről az áldozatok­ról, csakúgy, mint a mi katonáink­ról, akik más frontokon s az önök frontján is elestek. A Normandia- Nyeman ezred katonáira gondo­lok elsősorban. A jövőben is ezek a gondolatok vezérlik kötelessé­geinket, amelyek közül a legfonto­sabb a béke megőrzése mindenütt a világon. Legyen ez a mi lelkiis­meretünk ügye, politikánk és cse­lekedeteink ösztönző motívuma- mondotta a francia elnök. A továbbiakban a francia kor­mány ismert álláspontját fejtette ki az európai nukleáris fegyverekkel kapcsolatban. Végezetül köszö­netét mondott a fogadtatásért, és Konsztantyin Csernyenkót francia- országi látogatásra hívta meg. A forradalomban nélkülözhetetlen a folyamatosság Ádeni beszélgetés Szultán Aldussal, a Jemeni Általános Munkásszövetség főtitkárával Szultán Mohamed Széf Al­dussal, a Jemeni Általános Mun­kásszövetség főtitkárával a szak- szervezeti székházban, Ádenben beszélgettünk a dél-jemeni szak- szervezeti mozgalom helyzetéről, céljairól. A főtitkár szinte gyermek­kora óta szakszervezeti aktivista. Akkor lett szakszervezeti bizalmi- 1956-ban amikor új erőre kapott az arab nemzeti felszabadí­tási mozgalom; így életrajza szá­mos helyen kapcsolódik az arab felszabadító mozgalmak korszak- határaihoz, elsősorban természe­tesen a jemeni nemzeti felszaba­dító mozgalomhoz.- Ma már senki sem tagadhatja, hogy a forradalmi tevékenységben is pótolhatatlan, mással nem he­lyettesíthető szerepe van a folya­matosságnak - kezdi a beszélge­tést Szultán Aldus. - Negyvenhá­rom éves vagyok, 1956 óta tevé­kenyen részt veszek a szakszer­vezeti mozgalomban. Hazámban és talán azon kívül is mindenkit ismerek, aki számít. Szinte azt mondanám: mindenkit, aki politi­zál, akár a fővárosban él, akár vidéken.- Egy távoli arab fertály, egy Allah háta mögötti hely felszabadí­tó harcában sokféle ember játszik szerepet. Van, akit a gyarmati el­nyomás, mint a nemzeti elnyomás durva érvényesülése érint. Van, akit osztályindokok és ezzel összefüggésben szociális elköte­lezettségek tesznek a gyarmati felszabadító harc elszánt résztve­vőjévé. Van, aki vallási okokból zendül. Mások a nyelvi diszkrimi­nációt érzik nyűgösnek. Mi - és ezt ma már a történelem távlatából tárgyilagosan ítélve elmondhatom- valamennyi sérelmet azonosítot­tuk a gyarmati sorssal, az elnyo­más valamennyi formájának egy­szerre, együtt üzentünk hadat. így a nemzet szervezett erői, akár szakszervezeti taggyűlésen beszéltek, sztrájkot, tüntetést szervezve, akár a politikai és a fegyveres harc taktikai és straté­giai kérdéseit elemezték, rákény­szerültek a felismerésre: minden módon és minden eszközzel lazí- tani-szakítani kell a gyarmati el­nyomás szorító-fojtogató bilincsét, így nálunk a leghagyományosabb értelemben vett érdekvédelem nem is vált élesen külön sohasem a politikai harctól. Változott-e valamit a helyzet 1967, a felszabadulás után?- A körülmények változtak, a feltételek javultak, a feladatok is módosultak, de az alapvető célok­ban aligha következhetett be bár­mifajta érdemi változás. Mi annak idején a felszabadító mozgalom egy olyan osztagának tekintettük magunkat, amely szakszervezeti eszközökkel harcol. Ma? A szo­cialista irányú építésnek vagyunk olyan harcosai, akik - egyéb elkö­telezettségeink mellett - a szak- szervezetekben is tevékenyke­dünk. A politikum és az érdekvédelem egymást kiegészítve érvényesítő szimbiózisát éppen a szocialista országok szakszervezeti mozgal­mainak tapasztalataira építve ala­kítottuk ki. Úgyszólván valamennyi testvérország - engedje meg, hogy én is így nevezzem a legszo­rosabban együttműködő barátain­kat - tapasztalatból megpróbáltuk átvenni azt, ami jó, amit mi is a siker reményében tudunk alkal­mazni. Eddig úgy érezzük, gyü­mölcsöző az a gyakorlat, hogy beleszólunk az éves tervek kidol­gozásába és véglegesítésébe- tudva és tudomásul véve ugyan­akkor azt, hogy a program - így a gazdasági program is - a párté, a Jemeni Szocialista Párté. Aminek központi bizottságába helyet foglal a szaktanács főtitkára is...- így van, a szakszervezeti munkával kezdődött egy másfajta tevékenységem is, ami sorsomat végérvényesen összekötötte a nemzeti felszabadító mozgalom­mal. A mozgalom vezető ereje-és persze, a társult és csatlakozó csoportok összessége - lett az új forradalmi marxista-leninista párt alapja. Ám ez nem jelenti bizonyos elkötelezettségi és feladathatárok elmosódását. Mi, mint érdekképvi­seleti szerv, kivettük részünket az új munkatörvénykönyv kidolgozá­sából, természetszerűleg kezde- ményezóen vettünk részt a társa­dalombiztosítási törvény megalko­tásában. És - ez már magától értetődik - mi vagyunk az új szak- szervezeti törvény „szülői“ is. Fő célunk: megvédeni a munkaválla­lók érdekeit, méghozzá úgy, hogy ezt az érdekvédelmet a legmesz- szebbmenókig egyeztessük nem­zetünk általános érdekeivel. Mondjon néhány példát erre az érdekegyeztetésre.- Nem nehéz ilyet találni. Köz­ismert, hogy a tavalyi és a tavaly- előtti év rendkívüli időjárásai váratlan természeti katasztrófáival súlyos megrázkódtatásokat oko­zott az országnak. A mentésből kivette, az újjáépítésből pedig ki kellett vennie a részét a szakszer­vezeti mozgalomnak. Munkaver­senyt hirdettünk a helyreállítás meggyorsítására, a szervezett dolgozók pedig szabad péntekjük feláldozásával nagyszabású tár­sadalmi munkaakciókat hajtottak végre. Központi lapunk, a „Dolgo­zók Hangja“ valóban hangot ad építő erőfeszítéseinknek. A lap ugyanakkor jogos elégedettséggel számolhat be arról is, hogy mit értünk el eddig a munkavédelem területén, az üdülés lehetőségei­nek kiszélesítésében, a pihenést- regenerálódást gátló, béklyózó hagyományok felszámolásában. Kérem, jellemezze a Jemeni Ál­talános Munkásszövetség nem­zetközi kapcsolatait.- Szakszervezeti mozgalmunk gyorsan kitört az elszigeteltségből. Szoros kötelékek fűznek bennün­ket a szocialista országok szak- szervezeti mozgalmához. Állan­dóak és rendszeresek a kapcsola­tok a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és az NDK szakszervezeteivel. Egyre inkább gazdagabbak és változato­sabbak azok a kötelékek is, ame­lyek tizenegy ágazati szakszerve­zetünket kötik a szocialista orszá­gokban levő és a világ más része­in tevékenykedő partnerszerveze­tekhez. így az olajipariak, a textile­sek, a mezőgazdaságiak, az épí­tőipariak, az élelmiszeripariak, a halászatiak, a közlekedésügyi­ek, a kereskedelmi és pénzügyiek, a pedagógusok, az egészségügyi és adminisztratív dolgozók, vala­mint a kultúra és a sajtó dolgozói évről évre szorosabb együttműkö­désben tevékenykednek a szocia­lista országok szakszervezeti mozgalmaival. Tagjai vagyunk számos nem­zetközi szakszervezeti tömörülés­nek. A SZVSZ-ben végrehajtó iro­dai tagságunk van, az Arab Szak- szervezetek Nemzetközi Szövet­ségében VB-tagsággal rendelke­zünk Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a ciprusi, nicaraguai, etió­pjai, mozambiki, zambiai, angolai és természetesen a kubai kapcso­latok ápolására. Hazámban 450 ezer munkavállaló van, közülük minden harmadik tagja a szak- szervezetnek. így tennivalónk van itthon is, külföldön is. Mi mindig abból indulunk ki: mindenfajta ha­zai és nemzetközi tevékenykedés­nek a legmesszebbmenőkig össz­hangban kell lennie a szocializ­mus és a béke nemzetközi erőivel vállvetve harcoló dolgozó népünk érdekeivel. i KRAJCZAR IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents