Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-22 / 146. szám, péntek

Hét testvér a Felkelésben Tizenkét éve, hogy nyugdíjas, de ma is dolgozik. A tejfeldolgozó üzemben portás. Fiatalosan mo­zog, kellő szigorral látja el a mun­kájából adódó kötelességeit. Gyermekkorában megszokta, hogy csak a jól végzett munkából lehet az embernek öröme. Čierny Balogban juhász családban szüle­tett. A tizenegy gyerek között a he­tedik volt a sor­rendben. Még is­kolába járt, ami­kor a szünidőben idősebb testvé­rével juhokat, te­heneket legelte­tett a klenóci gazdáknál. Az elemi iskola elvég­zése után nem talált munkát. így 1933-ban, amikor az erdőmunká­sok sztrájkoltak, ó is közéjük állt. Ezért a tizenhét éves Anton Turňát a breznói járásbíróság tizennégy napi szabadságvesztésre ítélte.- A sztrájk után maguk közé vettek az erdei munkások, így let­tem favágó - eleveníti fel fiatalkori emlékeit. - Szervezett munkás­ként dolgoztam az erdőben 1939- ig, amíg kézhez nem vettem a ka­tonai behívómat. Amikor leszerel­tem, ott folytattam a munkát, ahol abbahagytam. Mivel nem voltam megbízható, az elkövetkező évek­ben gyakran behívtak gyakorlatra. 1944 márciusában a zvoleni helyőrségbe vonultam be. Egysé­günket hamarosan Kelet-Szlová- kiába helyezték. A katonaélet nem volt nehéz, csakhogy odahaza felesége és fia várta. Eltelt a nyár, közeledett az ősz, a tisztektől hallotta, hogy ki­tört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Másnap szemtanúja volt a szlovák katonai egységek lefegyverzésé­nek. Gyorsan civil ruhát szerzett. Prešovból Margecanyig gyalog tette meg az utat. Ott ült fel a Brez­no felé tartó személyvonatra. Út­közben kétszer is igazoltatták és bár nem volt nála egy sor írás sem, szerencsésen átjutott a frontvonalon. Breznóból gyalog tette meg az utat hazáig, de más­nap reggel már újra Breznóban volt, katonai szolgálatra jelentke­zett.- Még aznap megkaptam a be­osztásomat az aknavetós század­ban - folytatja. - Másnap útnak indítottak bennünket. Malužná tér­ségében foglaltunk tüzelóállást, azzal a céllal, hogy a Garam völ­gyébe ne engedjük be a fasisztá­kat. Csak október végén, amikor harckocsikkal, rohamlövegekkel támadtak ránk, vonultunk vissza. Ďumbier felé vettük az irányt. A tisztek elvesztették a fejüket, legtöbbjük szélnek eresztette egy­sége legénységét. Anton Turňa azonban nem esett pánikba. Egy tizenegy fős csoporttal útra kelt a szülőfalujába. Úttalan utakon napokig bolyongtak, eledelük egy csajka zsír volt, no meg a hegyi patakok tiszta vize. Esett a havas eső, zord idő volt, alig aludtak. Kimerültén, elcsigázva érkeztek meg Čierny Balogba, ahol megle­petésükre már fasiszták voltak.- Újra civil ruhát szereztem, az­tán irány az erdő. Tudtam, hogy a Šaling völgyben favágók dolgoz­nak, s ott nem találnak meg. Erez­tem, hogy szükség lesz még rám, s nem tévedtem - viszi tovább a szót. - Különböző megbízásokat teljesítettünk, felderítő munkát vé­geztünk, karácsony táján késő es­te a Vydrovoi völgyben voltunk, hogy eltorlaszoljuk a községbe ve­zető utat. Azon az éjszakán bá­tyámmal több mint negyven hatal­mas szál fenyőfát vágtunk ki. Reg­gelre mintegy hét kilométernyi út­szakasz járhatatlan lett, a fák mel­lé a partizánok aknát telepítettek. Bevették a polgárőrségbe. Čier­ny Balog ugyanis partizán falu lett. Több német járőrt lefüleltek. Január végén a Kýčerná és a Pá- leničná völgyben visszavonuló né­met csapatok jelentek meg. A falu­beliek tudták mit jelent ez: ha eljut­nak hozzájuk, felperzselik a tele­pülést.- Mindenki fegyvert ragadott - emlékszik vissza az akkor tör­téntekre. - A fasiszták túlerőben voltak, de nem adtuk olcsón az életünket. Egész éjszaka folyt a harc s bizony nem tudom mi történik velünk, ha idejében meg nem érkeznek hozzánk a szovjet és a román csapatok. Ezt követően tovább teljesítette a feladatokat, amelyekkel a forra­dalmi nemzeti bizottság bízta meg. Miután a front tovább került nyugat felé, újra magára öltötte az egyenruhát. Az volt a feladatuk, hogy a környéken felszedjék az aknákat, megsemmisítsék a fel nem robbant légi és tüzérségi lö- vegeket. Veszélyes munka volt ez, de szükséges. Amikor Anton Tur­ňa újra leszerelt, erdei munkás­ként folytatta az életét. Párttag lett.- Negyvenkilencben a nemzet- biztonsági testületbe hívtak szol­gálatra - mondja. - Szót fogad­tamkülönböző beosztásban szol­gáltam ott huszonhárom évet. A bűnüldözés lett a hivatásom. Negyvenöt évvel ezelőtt történt Negyvenöt évvel ezelőtt, ezen a napon, június 22-én kezdődött el a fiatal kommunisták tömeges le­tartóztatása. Három hónapig tar­tott az üldözésük. A fiatal kommunisták illegális szervezetének, a Szlovákia Forra­dalmi Ifjúsága elnevezésű szerve­zetnek a központja Žilinában mű­ködött. Pravda címmel folyóiratot adott ki Jozef Opavský és Miloš Gosiorovský szerkesztésében. Martin mellett, Turanyban nyom­tatták, de persze mindenfelé, Bra­tislavában is terjesztették. A hivatalosan betiltott kommu­nista pártszervezetek illegálisan folytatták tevékenységüket. S a kommunista fiatalok is, hiszen a párt programja szerint a nép, a nemzet öntudatának, lelkiisme­retének és önbecslésének ébresz­tése, felkeltése sorskérdés volt. Hallatták szavukat a kommunis­ta fiatalok is, szervezkedtek, pedig a polgári értelemben vett demok­ratikus intézkedéseket hatálytala­nították, a demokratikus intézmé­nyeket felszámolták. Nem volt könnyű megelőző tapasztalatok nélkül az illegális tevékenység megszervezése, de a párt útmuta­tása alapján négy területi-körzeti központot létesítettek, és 3-6 tagú csoportokat szerveztek. Munkás és középiskolás fiatalok voltak a csoportok tagjai. Az illegális ki­adványok terjesztésén kívül egyre több akciót is szerveztek. Sikeres akciókat. Fel is figyeltek működésükre a nyomozók, akik árulók segítsé­gével megtalálták az illegálisan működő nyomdát, és a nyomozás széles körű kiterjesztésével egy­idejűleg elkezdték a szervezet tagjainak letartóztatását. Három hónapig tartott a nyomo­zás, a fiatal kommunisták tömeges letartóztatása, üldözése. A fasisz­ták úgy vélték, hogy felszámolták a fiatal kommunisták mozgalmát. Csakhogy - mint azt a később történtekből tudjuk - akiket nem tartóztattak le, más, újabban szer­vezett illegális csoportokban foly­tatták a harcot, hiszen megalakult a párt 2. illegális központi bizottsá­ga, s az ellenállási mozgalom fo­kozatosan, folyamatosan, népi, nemzeti jelleget öltve megerősö­dött, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki. Történelmi távlatokból szemlél­ve az akkori eseményeket, joggal elmondhatjuk, hogy a kommunista fiatalok a sorsdöntő időben is be­csülettel helytálltak, teljesítették feladatukat. HAJDÚ ANDRÁS (A szerző felvétele) Mint főhadnagy mentem nyug­díjba. A pártmunkából is mindig kivet­te a részét. Évekig volt az alap­szervezet elnöke, s ma is az egyes számú utcai alapszervezet vezetőségi tagja, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége alapszerve­zetében pedig az alelnöki tisztsé­get tölti be. Évente ezer óra társa­dalmi munkát dolgoznak a szerve­zet tagjai a breznói szövetkezet­ben, főleg a takarmány begyűjté­sénél. A negyven év előtti harcok­ra több kitüntetés emlékezteti.- Életem nem tudom munka nélkül elképzelni - jelenti ki, majd így folytatja. - Mindig úgy érzem, adósa vagyok a társadalomnak, ezért amíg erőm s egészségem engedi, ha másként nem, legalább portásként hasznosítom magam. Igaz, van négy unokám, volna ki­vel az időt eltölteni, de ehhez még nem vagyok elég öreg. Büszke vagyok rá, hogy mindkét fiam párt­tag, elismert szakember. Gyakori vendég az iskolákban, a pionírtáborokban. Szülőfalujába is el-ellátogat, ott a temetőben alusszák örök álmukat hozzátarto­zói, harcos társai. A Szlovák Nem­zeti Felkelésben hét Turňa fiú vett részt, s ma már csak ő él közülük.- Čierny Balogra alig lehet ráis­merni, sokat fejlődött. Az egykori emlékeket féltő gonddal őrizzük, azt tartjuk, olyanok ezek, mint az egykori partizántüzek, kis lánggal égnek, de melegítenek. Vigyázni kell rájuk, hogy ki ne aludjanak, hiszen olyan kevesen vagyunk már azok közül, akik részesei le­hettünk népünk dicső harcának. NÉMETH JÁNOS Ml VAN AZ EREDMÉNYEK MÖGÖTT? Félévkor se csak a számok beszéljenek Június 30-a, bár nem pirosbe- tüs ünnep, mégis sokak számára jelentős dátum. Elsősorban a diá­kok körében becses ez a nap, hiszen az iskolákban kiosztják a bizonyítványt, s ezzel megkez­dődik a várva várt nyári szünidő. Ám június utolsó napja a vállala­toknál sem kisebb jelentőségű. Mérlegre kerülnek az elmúlt hat hónap eredményei, a kihasznált és kihasználatlan tartalékok, szó­ba kerül a vállalatok és üzemek közti kapcsolat, s persze az ilyen­kor szokásos fogadalmak - példá­ul: ,,a következő félévben majd jobban csináljuk“ és hasonlóak - sem maradhatnak el. Az értéke­lés után természetesen nem a szünidő, hanem újra a tervfel­adatok sokasága következik. De hát ma még nem itt tartunk. Egye­lőre sok helyen csak „előrejelzés­ről“ lehet szó, hiszen az év első fele még nem ért véget. Pontos, számszerűsített eredményekről a holiči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat tanyi (Tôň) üzemében sem számolhatnak még be, de körvonalakban már tudják, mit várhatunk.- Néhány nappal a félév vége előtt már elmondhatom, hogy a tervet teljesíteni fogjuk - tájé­koztat Paszterák Antal termelés- vezető. - Sajnos, jó ideig ez ko­rántsem volt biztos, mert az üzem nyersanyaghiánnyal küzdött. Pon­tosabban, anyag volt elég, sőt több is a kelleténél, csak éppen nem olyan színű, amilyenre szük­ségünk volt. Bár, az anyagbeszer­zés a vállalat feladata, s a meg­rendeléseket az egyes üzemek gyártási programja szerint intézik, mégis a jobb ellátás érdekében kénytelenek vagyunk másfél hó­napos időközönként pontosítani anyagszükségletünket. Ez persze többletmunkát jelent, ami ugyan nem lenne baj, ha termékeinket az utolsó méterig értékesíteni tud­nánk. Az idén például egymillió százezer méter bútorhuzatot kell gyártanunk, s ebből a mennyiség­ből körülbelül 880 ezer méter lesz első osztályú. Arra már van vevő, de a másodosztályú textíliának még nincs gazdája. És sajnos nem is könnyű vásárlót találni. A bútor drága, ezért a bútoripar­nak másodosztályú szövet nem kell, így egyelőre növekszik a rak­tárkészletünk. A vállalat igazgató­sága pedig a kioktatáson túl nem sokat tett az ügy érdekében. Azt mondták, ne gyártsunk másod­osztályú árut. Csakhogy ez a mi esetünkben már az alapanyag nem egészen kielégítő minősége miatt sem lehetséges. Mi a gon­dok ellenére is teljesítjük a tervet, de sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgoznánk, ha minden bútorhu­zatot el tudnánk adni.- A tervfeladatoknak ez idáig is eleget tettek, ezért a vállalat igaz­gatósága bizonyára nagyra érté­keli az üzem munkáját.- A vállalat vezetősége az eredmények alapján úgy látja, hogy Tanyon minden jól megy - mondja a termelésvezető. - Vi­szont a nyújtott műszakokról, meg a munkaszombatokról mit sem tudnak. Dolgozóink 60 százaléka nő, és rájuk otthon is nagy szük­ség van. De hát a vállalatnál csak a számszerűsített eredmények a fontosak, a mögöttük rejlő áldo­zatkész munkát már nem nagyon veszik figyelembe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a szocialis­ta munkaverseny, amelyben az utolsó alkalommal a hét jizem kö­zött a hatodik helyet értük el. Pedig 17 millió korona nyereség­gel zártunk, míg a vállalat csupán 14 millió korona többletet könyvel­hetett el. A veszteséges üzemek meg csaknem egytől egyig meg­előztek bennünket. Azt hiszem, az első félév ered­ményeinek értékelésekor a Válla- latok és üzemek kapcsolatát is nagyító alá kéne vennünk. Tudom, sem az egyik, sem a másik nép­gazdaságban betöltött szerepét nem lehet hajszálpontosan körül­határolni. De talán sok esetben nem ártana újra pontosítani fel­adataikat. Hiszen számonkérésről is csak akkor lehet szó, ha min­denki tudja, mit kell tennie. Az imént kiragadott példa ugyan nem általános jelenség, de néha előfor­dul, hogy az üzem magára marad, s aztán a szocialista munkaver­senyben az utolsó, esetleg az utolsó előtti helyről nem tud feljebb kapaszkodni. A félévi értékelés jó alkalom arra, hogy a vállalatok e kérdésben is „önkritikát gyako­roljanak“. De a célt ne tévesszük szem elől. Jóllehet fontos szerep jut a szocialista munkaverseny­nek, mégse feledjük: első számú feladatunk a fogyasztók szükség­leteinek lehető legjobb kielég íté- se KOVÁCS EDIT ORVOSI TANÁCSADÓ A nyári szabadság az orvos szemével Az idén volt már néhány szép nyári nap, de a szabadság fő sze­zonja mégis csak július és au­gusztus. Aki teheti, iparkodik jól kihasználni a szabadságát, az esetleges rossz időt is, új vidékek, műemlékek, képtárak látogatásá­ra. Akinek gépkocsija van, az ter­mészetesen ki is használja azt a nyári hónapok alatt. A gépkocsi kétségtelen előnyei mellett bizo­nyos veszélyforrást is jelent. A nyári hónapokra jellemző a népvándorlás.Túlzsúfoltak az utak, kellemetlen hőség gyötri a gépkocsi utazóit, sokan fölösle­gesen sietnek, merészen kockáz­tatva vezetik kocsijukat. A fegyel­mezetlenek gondot okoznak a töb­bi gépkocsivezetőnek, gyakran közúti balesetet idéznek elő. Elin­dulnak a kevesebb gyakorlattal rendelkező vezetők is, az autókat alaposan megterhelik, a család magával viszi a sátort, felszere­lést, élelmiszert stb. Sokan kül­földre utaznak a tengerhez. Hosz- szú, veszélyes utazás áll előttük. A leírtak alapján alaposan, át­gondoltan kell felkészülni az útra. Az a jó szabadság, amely meg­erősíti egészségünket, lehetővé teszi az aktív pihenést. Hogy ez valóban így legyen, néhány taná­csot szeretnénk adni olvasó­inknak. • Csak tökéletes műszaki álla­potban lévő gépkocsival utazzunk, vigyünk magunkkal pótkereket, égőket és a többi szükséges alkat­részt. • A nacjy meleg igen megviseli a gépkocsivezetőt. Ez rendkívül megterheli az agyrendszert, gyen­gül a vezetők reagálóképessége. Nem ajánlatos viszont a gépkocsi­ban ablaknyitással nagy kereszt­huzatot teremteni. Izomgörcsöket kaphatunk és gyakran okoz torok- gyulladást, lázat. Szellőztessünk ésszerűen, inkább gyakran tart­sunk szüneteket. A hosszú út fo­lyamán minden két órában pihen­jünk 15 percig. Járkáljunk, igyunk teát, ásványvizet, esetleg, ha éhe­sek vagyunk, együnk valamit. • Megterhelő a gépkocsiveze­tés az egésznapi fürdőzés után. Ezzel számolni kell, ilyenkor kerül­jük a gyorshajtást. • Ne dohányozzunk az utazás alatt a kocsiban. • A nagy melegben száz kilo­méterenként igyunk két deci frissí­tő folyadékot. • Szokássá vált a nyaralás utolsó napját kis ünneppel zárni, ami alkoholfogyasztással jár. Ez nagyon veszélyes. A gépkocsive­zető vérében sokszor még reggel is több az alkohol a megengedett­nél, fáradt és így indul neki a hosz- szabb útnak. • Egészségünk érdekében tö­rődjünk a személyi higiénia meg­őrzésével. Nagy veszélyt jelent az emésztőszervek fertőzése. Csak mosott gyümölcsöt, friss, jó álla­potban lévő élelmiszert fogyasz- szunk. Ha főzünk, együk meg az ételt azonnal, ne raktározzuk azt. Ha konzervet nyitunk fel, győződ­jünk meg kifogástalan állapotáról és ne felejtsük, hogy tilos a nyitott konzerv tárolása, például vacsorá­ig. Vigyázzunk a fagylalt fogyasz­tásával. Az edényeket mossuk meleg vízben, használjunk moso­gatószereket. • A napozás nagy megterhe­lést jelent az érrendszerre, veszé­lyes a napszúrás és a hőguta, az égési sebek. Napozzunk óvato­san, fokozatosan, ne felejtsük, hogy a tengernél a napozás még veszélyesebb. Ott nem véd kellő­en a test olajozása vagy krémezé­se sem. • Ha autóbaleset történik, min­denekelőtt ki kell szabadítani az utasokat a kocsiból, elállítani az esetleges vérzéseket, gondoskod­ni arról, hogy a sérült légzését ne akadályozza semmi. Fontos, hogy küzdjünk a sokkos állapot beállta ellen. Az elsősegélynyújtást annál a személynél kell elkezdeni, aki­nek az élete veszélybe került. • Gépkocsikban legyen az el­sősegélynyújtáshoz szükséges fel­szerelésünk és természetesen sajátítsuk el az elsősegély gyakor­latát. • Szabadságunk módjának tervezésekor figyelembe kell ven­nünk életkorunkat, erőnlétünket és egészségi állapotunkat is. Dr. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ szú 4 1984. VI. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents