Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-16 / 141. szám, szombat

Nyilatkozat a KGST-országok közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól (Folytatás az 1. oldalról) ban szereplő mennyiségeken felül is. Az értekezlet résztvevői kifejez­ték azon meggyőződésüket, hogy a KGST-tagországok minden szükséges eszközzel rendelkez­nek ahhoz, hogy a kölcsönös együttműködést új szintre emel­jék. Egyöntetű véleményük, hogy a jelenlegi szakaszban a KGST- tagországok legfontosabb felada­tai a gazdaság és a kölcsönös együttmüködés területén az aláb­biak: a gazdaság intenzív fejlődési pályára történő gyorsított átállítá­sa, hatékonyságának növelése oly módon, hogy korszerűsítik a tár­sadalmi termelés szerkezetét, ésszerűbben és takarékosabban használják fel a meglevő anyagi és munkaerő-forrásokat, jobban használják ki az állóalapokat és a tudományos-műszaki potenciá­jukat, a társadalmi termelés további növelése, ami a szocialista társa­dalom anyagi-műszaki bázisa megszilárdításának, a népjólét emelésének alapja, a termékek műszaki színvona­lának, megbízhatóságának, élet­tartamának és minőségének javí­tása, választékuk bővítésének meggyorsítása, az export-potenciál fejlesztése, elsősorban a feldolgozó ipari ága­zatokban, a termelőerők ésszerűbb elhe­lyezése, a KGST-tagországok gazdasá­gi fejlettségi színvonalai és első­sorban Vietnam, Kuba és Mongó­lia gazdasági fejlettségi színvona­lának az európai KGST-tagorszá­gok színvonalával való fokozatos kiegyenlítődési folyamatának meggyorsítása. Az értekezlet úgy határozott, új lépést kell tenni a gazdaságpoliti­ka KGST-tagországok közötti egyeztetésének elmélyítésére a kölcsönös együttműködéssel összefüggő területeken, az érde­kelt országoknak pedig a társadal­mi-gazdasági fejlődés más terüle­tein is, abban a mértékben, ami­lyen mértékben azt az országok szükségesnek tartják. Az ilyen egyeztetésen a KGST-tagorszá­gok azt értik, hogy kollektív alapon munkálják ki az olyan nagy hord­erejű gazdasági problémák megol­dásához vezető utakat, amelyek kölcsönös érdekűek és nagy je­lentőséggel bírnak a hosszú távú gazdasági fejlődés és együttmű­ködés fő irányainak minden egyes baráti ország által történő megha­tározása szempontjából. Továbbá közösen határozzák meg a köz­vetlen együttműködés útjait a tu­domány, a technika, az anyagi termelés és a beruházások szfé-' rájában. Mindezen tevékenységnek elő kell segítenie az országok lehető­ségeinek mozgósítását és kölcsö­nös együttműködésük erősítését abból a célból, hogy minden egyes ország gazdasága és a KGST- tagországok egész közössége di­namikusan és harmonikusan fej­lődjék a termelés minden oldalú intenzifikálása, a világviszonylat­ban elért tudományos-múszaki eredmények bevezetése alapján, a szükséges erőforrásokkal, töb­bek között fűtőanyaggal, energiá­val, nyersanyaggal, élelmiszerek­kel, közszükségleti iparcikkekkel, korszerű gépekkel és berendezé­sekkel való ellátásukat, a KGST- tagországok aktív részvételét a nemzetközi szocialista és világ­méretű munkamegosztásban, az országok gazdasági fejlettségi szintjei kiegyenlítési folyamatai­nak meggyorsítását. Hasznosnak tartották a KGST- tagországok kommunista és mun­káspártjai, kormányai kollektív munkájának erősítését az együtt­müködés és a szocialista gazda­sági integráció fejlesztésében, a gazdasági építómunka tapasz­talatainak cseréjében. Célszerű­nek tartották, hogy a párt- és álla­mi vezetés felső szintjén rendsze­res találkozókat tartsanak a KGST-tagországok hosszú távú gazdaságfejlesztési stratégiája a nemzetközi szocialista munka- megosztás elmélyítése elvi irá­nyainak egyeztetése céljából. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy a népgazdasági tervkoordináció a kiemelt felada­tok megoldására fog összponto­sulni és a kölcsönös együttműkö­déssel összefüggő területeken - az érdekelt országok részéről pedig más területeken is - a gaz­daságpolitika egyeztetésének, a KGST-tagországok közötti tar­tós gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok kialakításá­nak fő eszköze lesz, alapul fog szolgálni az országok nemzeti ter­vei kölcsönös együttmüködés érintette kidolgozásához. A népgazdasági tervkoordiná­ció során a tervező és külkereske­delmi szerveknek - az ágazati irányítószervek, és szükség ese­tén a gazdálkodó szervezetek részvételével - elsősorban az or­szágok szocialista nemzetközi munkamegosztásban történő sza­kosodásának fő irányait, a fonto­sabb termékek kölcsönös szállítá­sának növelését célzó intézkedé­seket, a kölcsönös áruforgalom főbb irányait és struktúráját, a ter­melési együttmüködés tárgyát kell egyeztetniük. Intézkedéseket fognak tenni annak érdekében, hogy a tervko­ordináció az új tervidőszak kezde­te előtt befejeződjön, eredményei pedig megfelelő egyezmények­ben kerüljenek rögzítésre és tük­röződjenek a nemzeti tervekben. Az értekezlet résztvevői az együttmüködés gazdasági me­chanizmusának tökéletesítése, hatékonyságának fokozása szem­pontjából fontos iránynak tekintik a termelési kooperáció széles kö­rű fejlesztését és közvetlen kap­csolatok létesítését az egyesüle­tek, a vállalatok és a szervezetek között. E célból a KGST-tagorszá­gok intézkedéseket tesznek, hogy megadják e szervezeteknek a szükséges felhatalmazást és megfelelő együttműködési feltéte­leket teremtsenek. Kedvező felté­teleket fognak teremteni továbbá közös cégek, vállalatok és egyéb nemzetközi gazdálkodó szerveze­tek önálló gazdasági elszámolás alapján történő létesítéséhez is. Az értekezlet résztvevői különö­sen időszerűnek tekintik a tudo- mányos-műszaki haladás minden- oldalú gyorsítását, ezért megál­lapodtak, hogy a nemzeti progra­mok alapján közösen 15-20 évre szóló komplex tudományos-mű­szaki haladási programot dolgoz­nak ki, amely alapul fog szolgálni az egyeztetett, egyes területeken pedig egységes tudományos-mű­szaki politika kimunkálásához. Ennek célja a tudományos és műszaki élet fő kérdéseinek közös erővel történő mielőbbi megoldá­sa, és az elért eredményeknek az érdekelt országokban való gyors, kölcsönösen előnyös feltételekkel történő meghonosítása. Erősíteni kell az együttműkö­dést a szabványosítás és az egy­ségesítés területén, bővíteni kell a tudományos-műszaki eredmé­nyekről szóló kölcsönös informáci­ócserét. Egyeztették, hogy a gépiparban az együttműködés komplex jellegű lesz, és főleg a termelés csúcs­ágazatainak kiváló minőségű és műszakilag világszínvonalú gé­pekkel és berendezésekkel való ellátására fog irányulni. Az orszá­gokban előirányozzák mind a késztermékek, mind az alkatré­szek és részegységek, mind pedig az általános gépipari rendeltetésű termékek gyártását, továbbá a kölcsönösen szállított technikai eszközök pótalkatrészekkel való teljes ellátását. Ennek során külö­nös figyelmet fognak fordítani az elektronika, a mikroprocesszoros és a robottechnika fejlesztésére. Az értekezlet résztvevői úgy vé­lik, saját erőforrásaik mozgósítá­sával és a kölcsönös együttműkö­dés erősítésével biztosítható vala­mennyi KGST-tagország által a nyersanyag-, fűtőanyag- és energiaprobléma megoldása. En­nek érdekében a KGST-tagorszá­gok komplex intézkedéseket tesz­nek, amelyek - a korszerű techno­lógiai eljárások, modern gépek és berendezések bevezetése, a ter­melési struktúra, a nyersanyag- és energiahordozó-felhasználás szerkezetének módosítása alap­ján - elsősorban az energiahordo­zók és a nyersanyagok takarékos és ésszerűbb felhasználására, a termelés energia- és anyagigé­nyességének csökkentésére irá­nyulnak. Ugyanakkor megfelelő intézkedéseket hoznak a fűtő­anyag-, energia- és nyersanyag- termelés és a kölcsönös szállítá­sok terén való együttműködés fej­lesztésére. Azoknak a gazdasági feltételek­nek a megteremtése érdekében, amelyek biztosítják több nyers­anyag-fajta és energiahordozó Szovjetunióból történő szállításá­nak megvalósítását és folytatását az importszükségletek olyan mér­tékig való kielégítése céljából, amilyenben a tervkoordináció és a hosszú lejáratú egyezmények alapján megállapodnak, az érde­kelt KGST-tagországok az egyez­tetett gazdaságpolitika keretében fokozatosan és következetesen fejleszteni fogják termelési és ex­port-szerkezetüket, és megteszik az ehhez szükséges intézkedése­ket a beruházások, iparuk re­konstrukciója és ésszerűsítése te­rén, a Szovjetunió számára szük­séges termékek, többek között élelmiszerek, ipari közfogyasztási cikkek, bizonyos szerkezeti anya­gok, kiváló minőségű, illetőleg vi­lágszínvonalú gépek és berende­zések rendelkezésre bocsátása céljából. Az e kérdésekkel kapcsolatos kölcsönösen elfogadható megol­dásokat a Szovjetunió és a többi KGST-tagország objektív gazda­sági adottságainak, valamint ezen országok termelési és kölcsönös árucsereforgalmi szerkezetének figyelembevételével fogják kidol­gozni. Ez biztosítja az eszközölt ráfordítások kölcsönösen előnyös kompenzálását és teszi lehetővé a szocialista közösség keretében a tartós, hosszú távú gyártássza­kosítás további elmélyítését. Célszerűnek tartják az energia- termelés szerkezetének módost tását és az együttműködés bővíté­sét az atomenergetika elsődleges fejlesztése, valamennyi energia- hordozó-fajta teljesebb felhaszná­lása területén, beleértve az új, nem hagyományos energiaforrá­sokat is. A KGST-tagországok kö­zösen ki fogják dolgozni az atom­erőmüvek és az atomfutóművek 2000-ig szóló építési programját. A KGST-tagországok erőfeszí­téseiket és a kölcsönös együttmű­ködést a kohászati termelés szer­kezetének tökéletesítésére, a ki­bocsátott termékek minőségének javítására és választékának bőví­tésére, a termékek fémigényessé­gének csökkentésére, a jó minő­ségű acélok és a feldolgozóipar számára egyéb jó minőségű anya­gok gyártásának növelésére for­dítják. Megállapodás született arról, hogy az egymás közötti együttmű­ködés, a szakosítás és a kooperá­ció alapján már az elkövetkező években jelentősen növelik a vegyipari termékek kibocsátását és szállításait, biztosítják a vegy­ipar nyersanyag-forrásainak telje­sebb kihasználását. Az értekezlet résztvevői elsőd­leges feladatnak tekintik az agrár­ipari komplexum ágazatai és az e területen folyó együttműködés sokirányú fejlesztését. A KGST- tagországok - korszerű technoló­giák bevezetése, a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar anyagi­műszaki bázisának fejlesztése és tökéletesítése alapján - erőfeszí­téseket tesznek az élelmiszerter­melés, valamijit az élelmiszerek és a kölcsönös élelmiszer-szállítá­sok növelésére a célból, hogy ja­vítsák a lakosság ellátását és a fo­gyasztás szerkezetét. Megfelelő intézkedéseket fog­nak tenni, beleértve az érdekelt országok részvételét a beruházá­sokban és abban, hogy az érde­kelt országok két- és sokoldalú alapon biztosítsák az exportőr-or­szágok számára az ösztönzés egyéb gazdasági feltételeit. A lakosság jó minőségű köz­szükségleti cikkekkel való jobb el­látása érdekében a KGST-tagor- szágok közös intézkedéseket tesznek gyártásuk nyersanyagbá­zisának erősítéséhez, elvégzik a megfelelő iparágak múszaki új- rafelszerelését és korszerűsítését, jelentősen növelik ezen áruk gyár­tását a kölcsönös szállítások cél­jára, bővítik a tartós fogyasztási cikkek gyártásában a kooperációt, növelik a jó minőségű fogyasztási cikkek cseréjét. A KGST-tagországok olyan egyeztetett intézkedéseket tesz­nek a kölcsönös szállítási kapcso­latok komplex fejlesztésére, ame­lyek többek között előirányozzák a közlekedésfejlesztési tervek szorosabb koordinálását, az or­szágok közlekedési infrastruktúrá­jának fejlesztésére fordított köl­csönös érdekű beruházások egyeztetését, a vasúti határállo­mások áteresztőképességének növelését, a külkereskedelmi áruk valamennyi közlekedési ágban történő fuvarozása tervezési rend­szerének és feltételeinek tökélete­sítését, különös figyelmet fordítva a Vietnamba és Kubába irányuló tengeri fuvarozás feltételei javítá­sának szükségességére. Az együttmüködés és a gazda­sági integráció kiszélesítése és el­mélyítése alapján a jövőben is növekedni fog a kölcsönös áru­csere. A KGST-tagországok internaci­onalista kötelességüknek tekintik, hogy az eddigi méltányos alapon folytassák a segítségnyújtást a Vietnami Szocialista Köztársaság­nak, a Kubai Köztársaságnak és a Mongol Népköztársaságnak népgazdaságuk fejlesztésének meggyorsításában és hatékony­ságának növelésében, tekintettel a szocialista iparosítás ezen or­szágok által kitűzött feladataira, és elősegítsék széles körű részvéte­lüket a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. A KGST-tagországok szüksé­gesnek tartják, hogy hathatósabbá tegyék a mai körülmények között a KGST keretében folyó együtt­működés mechanizmusát, hogy az eleget tegyen azoknak a fel­adatoknak, amelyeket a szocialista nemzetközi munkamegosztás tö­kéletesítése és hatékonyságának fokozása, a megérett problémák kellő időben történő megoldása, valamint a KGST-tagországok ab­ban való érdekeltségének növelé­se támaszt, hogy elsősorban az egymás közötti együttműködést fejlesszék. Továbbra is időszerű az a feladat, hogy a tervezési együttműködést szervesen kap­csolják össze az áru- és pénzvi­szonyok aktív alkalmazásával. Tovább fogják tökéletesíteni az egymás közötti kereskedelemben érvényes árképzési rendszert és az együttműködés valutáris-pénz- ügyi eszközeit, erősítik a kollektív valutát - a transzferábilis rubelt. Az együttműködési mechaniz­mus fejlesztését és tökéletesítését elő kell segíteniük a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában kidolgozásra kerülő, a KGST-tag­országok gazdasági mechaniz­musai szerkezetének közelítését célzó javaslatoknak is azokon a területeken, amelyek a legfonto­sabbak a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztése szem­pontjából. A kommunista és munkáspár­tok vezetői és a KGST-tagorszá­gok kormányfői a jövőben is szük­ségesnek tartják a gazdasági együttműködés fejlesztését más, a KGST-n kívüli szocialista orszá­gokkal abból a meggondolásból, hogy ennek az együttműködésnek fontos szerepe van minden egyes ország gazdasági fejlődésében, és hogy a szocializmus pozíciói erősödjenek a világon. A KGST-tagországok a jövőben i.s azt az elvi irányvonalat követik, hogy fejlesszék a világ valamennyi országával a kölcsönös előnyö­kön, az egyenjogúságon, az egy­más belügyeibe való be nem avat­kozáson és a vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartá­sán alapuló kereskedelmi-gazda­sági és tudományos-műszaki kap­csolatokat. A jövőben is szélesíteni fogják az együttműködést a fejlődő or­szágokkal, abból kiindulva, hogy az elő fogja segíteni az említett országok nemzetgazdaságainak fellendítését és gazdasági függet­lenségének erősítését, a velük folytatott kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődését. Továbbra is készek arra, hogy fejlesszék a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági és tudo- • mányos-műszaki kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal, a világ valamennyi államával. Megerősödött azon meggyőző­désük, hogy e kapcsolatok fej­lesztése elő fogja segíteni a népek közötti kölcsönös megértés erősí­tését és a nemzetközi feszültség enyhítését. Az értekezlet résztvevői szük­ségesnek tartják, hogy a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa nagyobb szerepet kapjon a KGST-tagországok együttműkö­désének szervezésében és hogy tökéletesedjen a KGST szervei­ben, valamint az országok által létrehozott nemzetközi gazdasági szervezetekben folyó tevé­kenység. Az értekezlet résztvevői kifeje­zik azon szilárd meggyőződésü­ket, hogy a hozott határozatok következetes megvalósítása új, fontos impulzust ad további lendü­letes gazdasági fejlődésüknek és a kölcsönös együttmüködésnek, a szocializmus növekvő tekinté­lyének és vonzerejének a világ­ban, szorosabbra fűzi és minden oldalról erősíteni fogja a KGST- tagországok egységét, amelyeket az alapvető osztályérdekek azo­nossága és a marxizmus-leniniz- mus ideológiája kapcsol össze. A nyilatkozat aláírói: A Bolgár Népköztársaság ré­széről - TODOR ZSIVKOV, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről - GUSTÁV HUSÁK, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság államfője A Kubai Köztársaság részéről- CARLOS RAFAEL RODRIGUEZ, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, az Államtanács el­nökhelyettese, miniszterelnök-he­lyettes A Lengyel Népköztársaság részéröl - WOJCIECH JARU­ZELSKI, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke A Magyar Népköztársaság ré­széről - KÁDÁR JÁNOS, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára A Mongol Népköztársaság ré­széről - JUMZSAGIJN CEDEN- BAL, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke A Német Demokratikus Köz­társaság részéről - ERICH HO­NECKER, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke. A Román Szocialista Köztár­saság részéről - NICOLAE CEAU­SESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről- KONSZTANTYIN CSERNYEN­KO, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A Vietnami Szocialista Köz­társaság részéről - LE DUAN, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents