Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-16 / 141. szám, szombat

ÚJ szú 5 1984. VI. 16. A Szlovák Tanácsköztársaság internacionalista hagyatéka H atvanöt év! Egy nemzedék élete. Az a kor, amikor az ember tetteit értékelve néz vissza a megtett életútra, értékeli mind­azt, amit véghezvitt, lelkiismerete­sen mérlegeli hűségét az eszme iránt, amelynek egész életét szen­telte. Az emberiség történetében hat­vanöt év elhanyagolható időszak. De ha ezt az időszakot forradalmi tettek, haladást szolgáló változá­sok töltik ki, akkor ez a hat és fél évtized nem egyszerűen egy nem­zedék életét jelenti, több annál, semmiképp sem elhanyagolható időszak. A proletariátus és Csehszlová­kia nemzeti életében ez a hatvan­öt év egész korszakot képvisel. Olyan korszakot, amelyet a világ proletariátusa elméleti és gyakor­lati tevékenységével már a múlt század elejétől előkészített, létre­jöttéhez a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom adott ösztönzést; e forradalmi folyamatban állt a ha­ladás oldalára - épp saját forra- dal miságától ösztönözve - prole­tariátusunk is már 1919. június 16- án. Ezt a korszakot a kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menet jellemzi. Ezen az úton in­dult el már hatvanöt évvel ezelőtt az első proletárhatalom Csehszlo­vákia területén, amely a Szlovák Tanácsköztársaság büszke nevet vette fel. Ez volt a proletárdiktatúra első állama Szlovákiában, amelynek hatalma 1919. június 16-tól június 7-ig tartott. A Szlovák Tanácsköz­társaságot a fokozott forradalmi lendület hozta létre és tartotta fenn, ennek keletkezésére viszont még az első világháború éveiben a fokozódó gazdasági és politikai elnyomás hatott ösztönzően. Ezt a hatást később a NOSZF győzel­me és a nemcsak földrajzilag, ha­nem elsősorban eszmeileg közeli Magyar Tanácsköztársaság léte megsokszorozta. Ezen az úton sem volt könnyű elindulni. A világimperializmus nem szándékozott saját jószántá­ból lemondani sem jogáról, sem igényeiről, sem gazdagságáról, még az emberiség és az egész bolygó korlátlan urának érezte magát. A cseh és a szlovák bur­zsoázia, amely csak fél évvel aze­lőtt szerezte meg az újonnan ala­kult államban, Csehszlovákiában a valódi politikai hatalmat, ezt a korszakot úgy fogta föl, mint az uralom diadalmas kezdetét lét és nemlét fölött a köztársaságban, és nem volt hajlandó még gondolni sem a megszerzett hatalom eset­leges - és oly korai - elvesztésé­re. Ezért állt be oly készségesen a világimperializmus felsorakozott csatarendjébe, amely az egymás ellen vívott háború befejeztével át­csoportosította erőit, és bevetette a haladás és a szocializmus elleni harcba, elsősorban ott, ahol a szo­cializmus eszméje konkrét formá­ban nyilvánult meg, a forradalmi Szovjet-Oroszország proletariátu­sának diktatúrája ellen. A cseh­szlovákiai burzsoázia ezért követ­te félelemmel és iszonyattal az eseményeket, ezért készítette elő az ellentámadást Magyarország dolgozóinak forradalmi előnyomu­lása, s ezt követően a Szlovák Tanácsköztársaság ellen is. Hatalmi pozícióinak megóvása céljából a burzsoázia félretette az ellentéteket, bármily komolyak voltak, és nemzetközi méretekben egyesítette erőit, hogy megakadá­lyozza a proletariátus forradalmai előnyomulását. Meghirdette a har­cot a világ első szocialista állama, a szovjethatalom ellen, az európai, munkásság kísérlete ellen, amely a proletárdiktatúrát akarta uralom­ra juttatni Németországban, Ma­gyarországon és Szlovákiában. A háborút követő forradalmi korszakban tehát, amikor az új szocialista világ született, és a kommunizmus eszméje konkrét tettekben nyilvánult meg, fonto­sabb volt, mint bármikor azelőtt a proletariátus és minden dolgozó törekvésének egyesítése a szebb holnapért. Meg kellett védeni mindazt, ami ezt a szebb jövőt már képviselte. Akkor jobban előtérbe került, mint bármikor azelőtt a marxizmus-le- ninizmus egyik alapelve, a proletár internacionalizmus. A nemzetközi munkásosztály ebből merített erőt, határozottságot és optimizmust, ez az elv kovácsolta össze a világ különböző nemzetiségű dolgozói­nak osztályegységét. A Szlovák Tanácsköztársasá­got éppen ez, a sürgető korpa­rancs felismerése tette jellegzetes példává. Minden megnyilvánulása magán viselte a nemzetközi szoli­daritás és proletár internacionaliz­mus jegyét, ez volt a Szlovák Ta­nácsköztársaság legjellegzete­sebb vonása. Már megalakulása­kor is szerepe van ennek az alap­elvnek, mert a Szlovák Tanács- köztársaság a NOSZF hatására, a Magyar Tanácsköztársaság közvetlen segítségével jött létre Szlovákiában. A magyar Vörös Hadsereg még május elején felvo­nult Románia és Csehszlovákia intervenciós hadseregei ellen, Szlovákia területére érve jelentős részét elfoglalta. E terület dolgozói minden tőlük telhető módon segí­tették a magyar Vörös Hadsereg katonáit, a városokban és a fal­vakban szabad elhatározásukból alakították meg a munkás-paraszt tanácsokat, és ezek vették át a hatalmat. Június közepén már a magyar Vörös Hadsereg által megszállt egész területen a szlo­vák proletariátus forradalmi szer­veinek kezében összpontosult a tényleges hatalom. Prešovban 1919. június 16-án megtartott ün­nepélyes nagygyűlésen kikiáltot­ták a Szlovák Tanácsköztársasá­got, amely törvényszerű folytatása volt a világban végbement forra­dalmi eseményeknek. Ezt már az első Felhívásában is megerősítet­te, mert leszögezte, hogy „termé­szetes szövetségeseihez“, az Orosz és a Magyar Tanácsköztár­sasághoz csatlakozott, és a nem­zetközi proletariátus védelmébe ajánlotta magát. A bban az időben a munkás- mozgalomban tartotta ma­gát az az elképzelés, hogy az egész világon hamarosan győz a proletárforradalom, akkor ez volt a proletár internacionalizmus célja és értelme. Rendszerint össze­kapcsolódott a leninizmus forra­dalmi taktikájának, a bolsevizmus- nak és Szovjet-Oroszországnak a védelmével. Amikor a proletár­hatalom uralomra jutott Magyaror­szágon és Németországban, a nemzetközi munkásmozgalom legforradalmibb erőiben megszi­lárdult az a meggyőződés, hogy a győzelmes proletárforradalom hulláma hamarosan elborítja az egész világot. Természetes tehát, hogy a Szlovák Tanácsköztársa­ság kikiáltása pillanatától a prole­tár világforradalom részesének tartotta magát. A burzsoá társadalom sajátsá­gos és jellegzetes vonása az a tény, hogy az olyan időszakok­ban, amikor a rendszert politikai és gazdasági problémák és vál­ságjelenségek rázzák meg, a na­cionalizmus különböző formái és megnyilvánulásai mögött keres menedéket, ezzel igyekszik lep­lezni a növekvő nehézségeket, el­terelve a tömegek figyelmét a szo­ciálpolitikai kulcsproblémákról, úgyszólván megnyitja a zsilipet, hogy nacionalista őrületben ve­zesse le a felgyülemlett - elsősor­ban forradalmi - energiákat. A proletariátus forradalmi har­cának - különösen a legenergiku- sabb forradalmi megmozdulások idején - egyik jellemző vonása, sőt törvényszerűsége, hogy tuda­tában van a közös eljárás szüksé­gességének és annak, hogy a pro­letár internacionalizmus pozícióin állva kell eljárniuk. B ár a csehszlovákiai dolgo­zók egyes csoportjai - ab­ban az időben, mikor Szlovákia területén a proletárok kerültek ha­talomra - hagyták magukat a bur­zsoá propaganda nacionalista-so­viniszta felhívásaitól megtéveszte­ni, a munkásság jelentős része felismerte a Szlovák Tanácsköz­társaság valódi jelentőségét, fel­adatát és céljait, s azzal is támo­gatta, hogy jelentkezett a Vörös Hadsereg kötelékébe. Szlovákia és Csehország munkásosztálya a Magyar Tanácsköztársaság se­gítségével magához ragadta a ha­talmat, saját kezébe vette sorsá­nak intézését, a Szlovák Tanács- köztársaság megalakulásával visszautasította a burzoázia törek­véseit, spekulatív, nacionalista ál­láspontját és ellenforradalmi tö­rekvéseit, mikor ez - hatalmát megőrizendő - szembeállította egymással az egykori Magyaror­szág munkásosztályának nemze­tiségi csoportjait, elsősorban a magyar és a szlovák proletariá­tust. A burzsoázia saját céljai ér­dekében igyekezett szétverni a munkások forradalmi egységét, közben figyelmen kívül hagyta a szlovák dolgozó nép érdekeit, bár jelszavakkal sietett bizonyíta­ni, hirdetve, hogy az új csehszlo­vák államban jólét vár a dolgo­zókra. Szlovákia forradalmi munkás­osztálya a Szlovák Tanácsköztár­saság kikiáltásával bebizonyította, hogy nagyon jól tudja, ki az ellen­sége és ki a természetes szövet­ségese. Visszautasította a sovi­niszta magyarellenes jelszavakat, és egész tevékenységével tudtára adta a világnak, tehát a cseh és a szlovák burzsoáziának is, hogy a magyar proletariátus volt az, amely az elmúlt évtizedekben se­gítette a szlovák munkásosztály öntudatra ébredését, szervezke­dését és a tudományos szocializ­mus elméletének elsajátítását. Hisz a szlovák munkásmozgalom központja hosszú éveken át Buda­pesten volt, ott edzették a várható forradalmi fordulat marxista káde­reit. Ide látogattak el a cseh dolgo­zók képviselői és küldöttei is, akik az Osztrák-Magyar Monarchia pro­letariátusával igyekeztek felvenni a kapcsolatot, kidolgozni a közös forradalmi eljárást. Elsősorban ter­mészetesen a szlovák proletariá­tussal, mivel különböző okokból a legközelebb állt hozzá, de más nemzetek dolgozóival, a magya­rokkal, a románokkal és más nem­zetiségekkel is igyekezett együtt­működni. Ez az internacionalista tartalom és a problémák osztályszempont­ból való megközelítése - amelye­ket a Szlovák Tanácsköztársaság fennállása idején megoldott - már a végrehajtó szervek összetételé­ben is megnyilvánult, mert e szer­vekben szlovákok, csehek, ma­gyarok, ukránok vállvetve dolgoz­tak. Nem az volt a fontos, ki milyen nemzetiségű, hanem az, ki mikép­pen dolgozik, hogyan tevékenyke­dik a munkásosztály közös ügyé­nek előmozdításáért. A munka volt a megértés eszköze, a forradalmi aktivitás minden tolmácsot helyet­tesített. \ /égeredményben a proletár­éi hatalom létrejöttének, fenn­állásának és megszűnésének ob­jektív feltételei voltak Szlovákia földjén, s ez a Magyar Tanácsköz­társaság közvetlen hatása, a Vö­rös Hadseregnek a megszállt terü­leteken végzett forradalmi tevé­kenysége nélkül nem lett volna lehetséges. A Szlovák Tanács- köztársaságnak - épp úgy, mint magyar testvérének - a burzsoá támadások hatására meg kellett hátrálnia. De veresége és egyes hiányosságai nem értékteleníthe- tik el azt a jelentős szerepet, me­lyet a Szlovák Tanácsköztársaság töltött be a nemzetközi proletariá­tus forradalmi harcában és minde­nekelőtt a hazai proletariátus ön­tudatra ébresztésében, forradal­masításában, a marxizmus-leni­nizmus legfontosabb alapelveinek elsajátításában. Jelentősége ké­sőbb sem elhanyagolható; ösztön­ző erőként hatott kommunista pár­tunk megalakításában, Csehszlo­vákia munkásosztályának tanul­ságul szolgált és erőt adott a to­vábbi forradalmi harchoz. Bár a burzsoá Csehszlovákia fennállásának kezdeti időszaká­ban a burzsoáziának sikerült rész­ben félrevezetni a munkásosztá­lyunkat, egyes időszakokban op­portunizmust és nacionalizmust becsempészni tevékenységébe, a döntő történelmi pillanatokban munkásosztályunk mindig tudato­sította és a gyakorlatban a proletár internacionalizmus elve szerint járt el. így volt ez a fasizmus elleni harc, a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom idején, melynek kezdetét az SZNF jelen­tette 40 évvel ezelőtt, vagy a népi demokratikus forradalmak idősza­kában, de főleg a szocialista világ- rendszer kialakulását követően, mivel ennek jelentős tényezője lett a szocialista Csehszlovákia is. Olyan Csehszlovákia, amilyenért a Szlovák Tanácsköztársaság harcolt. A proletár internaional izmus alapelve a soknemzetiségű országban, melyet a munkásosz­tály kommunista pártja vezet, tör­vényszerűen objektív szükség- szerűséggé vált, és a belpolitikai események során elkerülhetetlen. Magasabb szintre emelve, sokkal gazdagabb tartalommal telítve, szocialista internacionalizmus for­májában jut érvényre belpolitikai aktivitásunkban a többi testvéri szocialista országhoz fűződő vi­szonyban, melyeknek munkásai és forradalmárai egykor a szlová­kokkal és csehekkel együtt harcol­tak a közös ügyért, a proletárdikta­túráért a Szlovák Tanácsköztársa­ságban. FLORENTÍNA PRÔČKOVÁ A Csehszlovák Nőszövetség kongresszusának küldötte SZÍVVEL-LÉLEKKEL A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása 1919. június 16-án, a pre­šovi városháza előtt rendezett nagygyűlésen (Archív-felvétel) Munkahelyén, a dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) járási pártbi­zottságon közölték velem: Vitek Katalint hiába keresem, beteg a gyermeke, őt ápolja. Nem ma­radt más hátra, lakására mentem. A lakótelepi furcsa számozás mi­att több bejáratban néztem meg a lakók névsorát. Felfigyeltem ar­ra, hogy valamennyi bejárati ajtón kétnyelvű röpcédula hirdette: A Szlovákiai Nőszövetség alap­szervezete juniálist szervez, amelyre meghívja a gyermekeket és a szülőket.- Szerencsére már meggyó­gyult Veronika - fogadott moso­lyogva. - Két nagyobb gyerekkel együtt izgult, hogy Prágába vi­szonylag gondtalanul utazhassam. Három napra még sosem hagy­tam itt őket. Mindent előkészítek, a férjemmel és a nagymamával bizonyára jól meglesznek távol lé­temben. Munkahelyi kötelességeinek igyekszik mindig pontosan és ide­jében eleget tenni. Családja figyel­mének középpontjában áll. Úgy próbálja beosztani idejét, hogy a gyermekekre minél több jusson, örül, hogy férjének az a vélemé­nye: a nőknek a „fakanál“ mellett más elfoglaltságra is lehet igé­nyük, és megértően vállalja a többletmunkát.- Városunkban a nőszövetség munkájával foglalkozva helyzete­met mindig összehasonlítom a többi asszonytársaméval. Nagy részük szintén dolgozik, csupán az otthoni ,,műszak“ után követ­kezhet a szövetségi tevékenység. Mindezt figyelembe vette a vá­rosi bizottság (melynek Vitek Ka­talin az elnöke), amikor a munka­helyi alapszervezetek megszűné­se után a lakóhely szerint tömörí­tették a nőket. Nehéz, időigényes feladat volt ez. A személyes agitá- ciót használták fel, hogy soraik kiegészüljenek olyan tagokkal, akik hajlandók a közért áldozatot hozni.- Rájöttünk, nemcsak az vár­hatjuk el a lányoktól, az asszo­nyoktól, hogy kivegyék a részüket a társadalmi munkából. Nem mint­ha ezt mellékesnek tartanánk, de úgy gondoljuk, emellett adnunk is kell nekik valamit. Elsősorban to­vábbi ismereteket, kikapcsolódást, hasznos szórakozást. Megpróbál­tuk igényeik, elképzeléseik szerint alakítani munkaterveinket. Úgy ér­zem, ez sikerült. Elmondhatom, szervezeteink jól dolgoznak. Az egyik alapszervezetnek si­került megoldani a helyiséghiányt is: egy kihasználatlan szárítót ala­kítottak át, rendeztek be. Hasonló módon szeretnék a többiek is pó­tolni ezt a hiányt. Kérdeznem sem kellett, lelkesen beszélt eredmé­nyeikről, sikereikről. Arról, hogyan sportolnak a dunaszerdahelyi lá­nyok, asszonyok, milyen élmény volt a röplabda- és az asztalite­niszverseny, hogy segítséget is kapnak Barczi András iskolaigaz­gatótól, a „szakmai“ részben pe­dig Gál Már/atornatanárnő áll kész­ségesen a rendelkezésükre. Fel­sorolni is nehéz, mi mindent szer­veztek a nőknek: kézimunka- és könyvkiállítást, olvasóköri össze­jöveteleket, sikeres varrótanfolya­mokat. Akcióik nem formálisak. Mindig úgy szervezik őket, hogy vonzóak legyenek, adjanak vala­mit a résztvevőknek.- Azt tartom: ha mi adunk, ak­kor kérésünkre - ha összefogásra van szükség - könnyebben nyer­jük meg a nőket, sót érdekes mó­don még a férfiakat is. Különösen a gyermekeknek szervezett akciók közvetítésével, amilyen például a juniális is. Ha látják, hogy az apróságok jól érzik magukat, szí­vesebben eljönnek a játszóteret rendbehozni vagy a parkot, a kör­nyéket csinosítani. Kilencszáz tagú a városi szer­vezet, amelynek élén áll. örömmel újságolta, hogy az elmúlt időszak­ban épp a lakóhelyi szervezetek útján sikerült előrelépniük az em­berközi kapcsolatok javítása te­rén. Jobban, közelebbről megis­merték egymást a szervezetekben tevékenykedők. Akik korábban csak köszöntek egymásnak, ma már szót is váltanak. A lakótelepe­ket jellemző elzártságban ez is valami.- Bízom benne, hogy a kong­resszusról újabb hasznosítható öt­letekkel, sok-sok élménnyel térek haza. A jövővel kapcsolatos el­képzeléseink, terveink gazdagok, tevékenységünknek szinte min­den területén. A politikai-nevelő munka mellett a tagságot fiatalok­kal szeretnék bővíteni. A gyerme­kekről és a magányos idősekről sem akarunk megfeledkezni. Ez utóbbiakat, ha igénylik, rendszere­sen látogatjuk majd. Természete­sen a nőket szorosabban érdeklő kérdésekkel is foglalkozunk: az üzlethálózat milyenségével, a szolgáltatások színvonalával, és az ellenőrző tevékenységbe is jobban bekapcsolódunk. Szavaiból ítélve, alaposan is­meri lakóhelye nőszervezetének tagjait, tudja milyenek az igényeik és a lehetőségeik. Anyaként he­lyesen ítéli meg a családról való gondoskodáson kívül a szabad idő ésszerű kihasználásának módját. Tudja, csak a formalitástól mentes tartalmas rendezvények vonzzák a nőket. Az ilyen tevékenységet irányítja Dunaszerdaheíyen Vitek Katalin. DEÁK TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents