Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-16 / 141. szám, szombat
ÚJ szú " 3 1984. VI. 16. A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés Ľudovít Pezlár elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) matlábak politikája ellen, a hitel- nyújtás és -törlesztés feltételeinek rendezéséért, azért, hogy e feltételeket, különösen a fejlődő országok eladósodása tekintetében, ne alkalmazzák a politikai nyomás és a belügyekbe való beavatkozás eszközeként. Az értekezlet résztvevői ismételten megerősítik, országaik szilárd szándéka, hogy fejlesszék a gyümölcsöző kereskedelmi-gaz - dasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat minden olyan szocialista, fejlődő és fejlett tőkés országgal, amely ez iránt készséget mutat. Célszerűnek tartják, hogy e kapcsolatokat elsősorban hosz- szú távú programok és egyezmények alapján bővítsék, az együttműködés különböző, kölcsönösen előnyös formáit alkalmazzák, beleértve többek között az objektumok műszaki felszerelésében és létesítésében való közreműködést, az ipari kooperációt, tudományosműszaki problémák együttes megoldását stb. A KGST-tagországok a tőkés államokkal, valamint vállalataikkal és cégeikkel való együttműködés potenciális fejlesztési lehetőségeinek aktívabb kiaknázása mellett foglalnak állást. Ebben a vonatkozásban nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai országok közötti gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatok bővítésének a Helsinkiben elfogadott Záróokmány és a madridi találkozón elért megállapodások szellemében. Kölcsönösen előnyös együttműködésük elősegíthetné a kereskedelem bővítését, az energia- és nyersanyagellátást, a műszaki haladás meggyorsítását, a nemzetközi közlekedés fejlesztését, a környezetvédelmet és a foglalkoztatottság növelését azokban az országokban, ahol nagymérvű a munkanélküliség. A KGST-tagországok támogatják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a fejlett tőkés országok, továbbá a fejlődő országok gazdasági szervezetei közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítását. Ezzel összefüggésben megerősítik, hogy készek a KGST és az EGK között megfelelő megállapodást kötni, szem előtt tartva a szóban forgó szervezetek tagországai közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok további fejlődésének elősegítését. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői sürgetően szükségesnek tartják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átszervezésére és az új gazdasági világrend kialakítására irányuló munka aktivizálását. Megelégedéssel nyugtázva az el nem kötelezett országok mozgalmának, mint az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonia- lizmus - a háborús és agresszív erők - elleni küzdelem erőteljes tényezőjének megnövekedett jelentőségét, az el nem kötelezett országok Havannában megtartott VI. felső szintű konferenciája után ez irányban tett erőfeszítéseket, az értekezlet résztvevői szolidaritásukat nyilvánítják az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek VII., Delhiben tartott konferenciáján hozott határozatokkal és az ott elfogadott üzenettel, amelyek korunk alapvető problémáinak - a világbéke megszilárdítása, a békés egymás mellett élés, a leszerelés, a nemzeti függetlenség, valamennyi ország gazdasági és társadalmi fejlődésének biztosítása - megoldására irányulnak. A KGST-tagországok támogatják a fejlődő országok haladó követeléseit a gazdasági dekoloni- zálásért, a saját természeti és egyéb erőforrásaidra, a gazdasági tevékenységükre vonatkozó teljes mértékű szuverenitás biztosításáért, a nemzetközi gazdasági problémák megoldásában való széles körű és egyenjogú részvételükért, a tőke- és szakemberkiáramlás megszüntetéséért, az általános preferencia-rendszer feltétel nélküli alkalmazásáért vívott harcukban figyelembe véve, hogy fel kell lépni a fejlődő országok gazdasági helyzetének romlásával szemben, elő kell segíteni haladásukat. A gyengén fejlettség felszámolása, a gazdasági fejlettség szintjében tapasztalható szakadék fokozatos csökkentése, a gazdaság, a tudomány és a technika, területén, a nemzetközi kapcsolatok harmonikus fejlesztéséhez szük- ’ séges feltételek biztosítása a gazdasági stabilitásnak és a nemzetközi politikai légkör javításának egyik alapvető tényezője. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat olyan módon kell átrendezni, hogy a világ minden országa sokrétűen fejleszthesse gazdasági potenciálját, a béke, az igazságosság és a kölcsönös együttműködés körülményei között haladhasson a fejlődés útján. A KGST-tagországok, lehetőségeikhez mérten, a jövőben is gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a szabadságukat és függetlenségüket kivívott államoknak a nemzetgazdaságuk fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikhez. Szem előtt tartva, hogy a fejlődő országok évszázados elmaradottságáért a volt anyaországokat terheli a felelősség, s az elválaszthatatlan az imperialista államok jelenleg is folytatott politikájától, valamint a nemzetközi monopóliumok tevékenységétől, a KGST- tagországok teljes mértékben igazságosnak tartják Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak azon követelését, hogy nehézségeik okozói jelentős mértékben bővítsék az eszközök átadását a gyarmati rablás és az újgyarmatosító kizsákmányolás következtében okozott kár megtérítéseként, csökkentsék a fejlődő országok eladósodásának terhét, könnyítsék meg számukra, hogy kedvező feltételekkel jussanak a nemzetközi hitelforrásokhoz. Az értekezlet résztvevői megerősítik, hogy növelni kell az Egyesült Nemzetek Szervezete és a rendszeréhez tartozó szervezetek, mint az államok erőit egyesítő fontos fórumok szerepét a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az életbevágó világ- problémák megoldásának elősegítése érdekében. A KGST-tagor- szágok e célból készek továbbra is aktívan részt venni ezek munkájában. Síkra szállnak amellett, hogy az ENSZ keretében, e szervezet határozatainak megfelelően, minél előbb kezdjenek globális tárgyalásokat a legfontosabb nemzetközi gazdasági kérdésekről, valameny- nyi állam részvételével és jogos érdekeik figyelembevételével. A KGST-tagországok a jelen deklarációban szereplő javaslatok megvalósításában mindenkivel együttműködnek, aki érdekelt a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok javításában. Más államoktól a jóakarat, a kölcsönös megértés, a közös akciókra való törekvés hasonló megnyilvánulását várják, és ezen az alapon készek bármely konstruktív javaslat megvizsgálására. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy jelenleg, jobban, mint valaha, szükség van arra, hogy valamennyi parlament és kormány, a széles nemzetközi közvélemény, minden józanul gondolkodó ember egyesítse erőfeszítéseit a béke megőrzése és megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása céljából, valamennyi ország és nép érdekében. A deklaráció aláírói: A Bolgár Népköztársaság részéről - TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről - GUSTÁV HUSÁK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államfője A Kubai Köztársaság részéről- CARLOS RAFAEL RODRIGUEZ, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács elnökhelyettese, miniszterelnökhelyettes A Lengyel Népköztársaság részéről - WOJCIECH JARUZELSKI, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke A Magyar Népköztársaság részéről - KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára A Mongol Népköztársaság részéről - JUMZSAGIJN CEDEN- BAL, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke A Német Demokratikus Köztársaság részéről - ERICH HONECKER, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke A Román Szocialista Köztársaság részéről - NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről- KONSZTANTYIN CSERNYENKO, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A Vietnami Szocialista Köztársaság részéről - LE DUAN, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Gustáv Husák aláírja a KGST csúcsszintű értekezletének dokumentumait. (Képtárírón érkezett - ČSTK) (Folytatás az 1. oldalról) által nyomorba taszított tömegek követelni kezdik a háború beszüntetését és a béke azonnali megkötését annektálások és kontribúciók nélkül. A szovjethatalom dekrétumai, amelyek rögzítették, hogy minden ember egyenjogú szárma- zasra, vagyonra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül, a lelkiismereti szabadságot és más politikai jogokat, hatalmas visszhangra találtak. A breszt-litovszki béke megkötése után Oroszországból kezdenek hazatérni azok a hadifoglyok, akik közvetlen kapcsolatba kerültek a forradalommal, s a szlovákiai környezetben az Októberi Forradalom eszméinek hordozóivá és propagálóivá váltak. Egyebek között azt az elszántságot is magukkal hozták, hogy a bonyolult társadalami problémákat „orosz úton“ kell megoldani. Június 20-án Košicében megalakult a szlovák Forradalmi Kormánytanács. Elnöke és külügyi népbiztosa Antonín Janoušek cseh szocialista lett, további tagjai pedig 19 szlovák, cseh és magyar nemzetiségű népbiztos. Első ülésén üdvözletét küldte Leninnek, a nemzetközi proletariátus vezetőjének. A Szlovák Tanácsköztársaság intézkedései mélyen forradalmi jellegűek voltak,és megnyilvánultak bennük a szovjet állam és a magyar proletár köztársaság tapasztalatai. A proletárhatalom egyebek között megszabadította a parasztságot az adófizetéstől, társadalmi tulajdonba vette a nagy bérházakat, bevezette a nyolcórás munkaidőt, egyenjogúsította a nőket a férfiakkal, meghirdette az ingyenes egészségügyi ellátást, bevezetni szándékozott a tankötelezettséget tizennégy éves korig, megtiltotta a gyermekmunkát és az inasok testi fenyítését, megszüntette a lakosság óriási írástudatlanságát. A Szlovák Tanács- köztársaság nem került el bizonyos hibákat, de történelmi tény, hogy számos intézkedéséért a proletariátus később hiába küzdött a müncheni árulás előtti burzsoá köztársaság fennállásának egész ideje alatt. Mély tisztelettel és hálával emlékezünk azokra, akik ott voltak a Szlovák Tanácsköztársaság megszületésénél, és hősiesen küzdöttek az imperializmus ellen, a dolgozók szociális és nemzeti szabadságáért. Annak az útnak a kezdetén álltak, amely a mai szocialista valósághoz vezetett. Ezért tetteiket örökre megőrzi a történelem. Az alapvető csehszlovákiai szociális problémák forradalmi megoldásáért folytatott küzdelem, amelynek alapjait a Szlovák Tanácsköztársaság rakta le, tovább tartott. Dolgozó népinknek még bonyolult, áldozatokkal teli utat kellett megtennie, amíg győzött. Miben rejlik a Szlovák Tanács- köztársaság fő történelmi jelentősége? A Szlovák Tanácsköztársaság a proletárhatalom és a szocializmus elveinek első megvalósítása volt Csehszlovákia területén. Bár rövid ideig tartott, politikai, szociális, gazdasági és kulturális téren végrehajtott forradalmi változtatásaival erősen hatott a dolgozó tömegekre. Részét- képezte a kö- zép-európai forradalmi folyamatnak, amely lehetetlenné tette a burzsoá államok számára, hogy további katonai erőkkel folytassák az intervenciót Szovjet-Oroszor- szág ellen. A Szlovák Tanácsköztársaságot a jelennel egybekapcsoló legerősebb köteléket a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei képezik. Hatvanöt éve proletariátusunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására ezeket az elveket magáévá tette, s ennek .alapján 1921-ben létrehozta élcsapatát, a kommunista pártot, amely őt győzelemre vezette. Ezen elvek jegyében sikeresen felépítette a szocialista társadalmat. Ma is tiszteletben tartjuk ezeket az elveket a fejlett szocializmus építésének folyamatában. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus időszerűségét ma növeli az a tény, hogy éppen ellene irányul az imperializmus reakciós erőinek fő támadása. Korparancs, hogy alkotóan fejlesszük és érvényesítsük a mar- xizmus-leninizmus elméletét, védelmezzük elméleti tisztaságát, s állandóan erősítsük a szocialista országok egységét, amelynek alapja a szocialista internacionalizmus. A Szlovák Tanácsköztársaságot a jelennel az is egybekapcsolja, hogy szilárdan a világ első szocialista államának, Szovjet- Oroszországnak az oldalára állt. A Szovjetunióval való barátság és együttműködés nemzeti demokratikus és szocialista forradalmunk sikerének meghatározó tényezője volt, s ma is biztonságunk és jövő távlataink záloga. A Szlovák Tanácsköztársaság öröksége mindmáig megőrizte ösztönző erejét. Elválaszthatatlanul azon haladó forradalmi hagyományaink közé tartozik, amelyeket büszkén vallunk magunkénak. Talán semmiben sem nyilvánult meg annyira a Szlovák Tanács- köztársaság és a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi folyamatossága, mint abban, hogy a felkelés vezető erejét, szívét és lelkét ismét a kommunisták képezték, akik a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásával kidolgozták népünk nemzeti felszabadító harcának programját, és mozgósítani tudták az embereket e program megvalósítására. Amint a továbbiakban Pezlár elvtárs kiemelte: a fejlett szocializmus építése közvetlen folytatása és továbbfejlesztése a múlt forradalmi küzdelmei történelmi örökségének. A népgazdaság sokoldalú intenzifikálására, a tudomány és a technika gyorsabb gyakorlati alkalmazására, a testvéri szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval közösen folytatott gyártásszakosítás és kooperáció továbbfejlesztésére, a nyersanyag-, az alapanyag-, a fűtőanyag- és az energiafogyasztás gazdaságosságának növelésére tett jelenlegi erőfeszítéseink is forradalmi jellegűek, és forradalmi magatartást, merészséget és bátorságot követelnek meg. Egy percre sem feledhetjük, hogy az imperializmussal folytatott küzdelem jelenleg éppen erre a területre összpontosul. Nem titok, hogy Reagan kormányzata az ellenünk meghirdetett „keresztes hadjáratban“ éppen a tudomány és a technika vívmányait akarja kihasználni a szocializmussal szembeni katonai fölény megszerzésére, s a szocializmust atomcsapás útján akarja megsemmisíteni. Ebben az összefüggésben a társadalmi termelés hatékonyságának növeléséért és a munka minőségének javításáért folytatott küzdelmünk Lenárt elvtárs szavaival élve abszolút hazafias, internacionalista és kommunista kötelességként kerül előtérbe. Ma ugyancsak a legfontosabb feladatok közé tartozik a társadalom, az állami és a pártfegyelem erősítése. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialista társadalom életének tökéletesen szervezettnek kell lennie. Sok veszteséget okoznak a „vándormadarak“, a munkahelyükről távolmaradók, a lógósok, akik a lelkiismeretes dolgozók többségének rovására élnek. Ezeknek könyörtelenül hadat kell üzennünk. Végezetül az SZLKP KB titkára kiemelte, hogy a jelenlegi végletekig kiélezett nemzetközi helyzetben nincs fontosabb feladat, mint a békeharc. Meggyőződésünk, hogy a békét meg lehet és meg kell őrizni. Nem szabad megengednünk, hogy bolygónk kiégve keringjen a világűrben. A Reagan- kormányzat által kezdeményezett őrült fegyverkezés értelmetlenségére utal az a tény, hogy már a jelenlegi atomfegyver-arzenál többszörösen elég a földi élet elpusztítására. Ezért népünk teljes mértékben támogatja a Szovjetunió békekezdeményezéseit. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy a békéről a tettek, nem pedig a szavak döntenek. Ezért tegyünk meg mindent, hogy hazánk a szocialista közösség keretében gazdaságilag erős, politikailag stabil és kellően védekezésképes legyen.
