Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-16 / 141. szám, szombat
A béke megörzese és a nemzetközi gazdasági együttműködés (Folytatás az 1. oldalról) valamint állam- és kormányfői abból indulnak ki, hogy a politikai és gazdasági világhelyzet eddig soha nem látott mértékben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodalmuknak adnak kifejezést, hogy erősödött a békét fenyegető veszély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív köreinek konfrontációs irányvonala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megvalósítására, a belügyekbe való beavatkozásra, az állomok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának csorbítására, a „befolyási övezetek" megszilárdítására és újrafelosztására irányuló kísérleteik következtében. Szítják a feszültség régóta meglévő gócait, újabb konfliktusokat és válsághelyzeteket provokálnak Földünk különböző területein. A fegyverkezési verseny e körök által történő fokozása az egyik fő oka a világ politikai és gazdasági labilitása elmélyülésének, ez növeli a nukleáris háború veszélyét, az emberiség létét fenyegeti, egyre nagyobb terheket ró a világ népeire, hatalmas anyagi és pénzügyi forrásokat von el, lassítva a gazdasági és társadalmi haladást. A feszült hefyz?t még kiélezettebb lett azáltal, hog>' néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris közepes hatótávolságú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési verseny új, különösen veszélyes szakaszát nyitotta meg az európai földrészen és a Szovjetuniót válaszintézkedésekre kényszerítette. Az európai nukleáris fegyverekről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megszakadtak. Az USA vezető körei a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat is saját politikai céljaikra igyekeznek kihasználni. Az államközi kapcsolatok általánosan elfogadott normáinak megsértésével megszegik az elért megállapodásokat, kereskedelmi, hitel- és technológiai blokádot szerveznek, a nyomás, az embargó és a „szankciók“ különböző módszereihez folyamodnak - még az élelmiszerkereskedelemben is - azokkal az országokkal szemben, amelyek visszautasítják követeléseiket és diktátumukat. Ugyanilyen irányvonalat igyekeznek ráerőszakolni szövetségeseikre, valamint más államokra is. A hasonló akciók nem csupán a szocialista államok ellen irányulnak. Különböző ürügyekkel, a kommunista-ellenesség leple alatt arra törekszenek, hogy belső problémáikat mások terhére oldják meg, gyengítsék versenytársaikat, kiszorítsák őket a világpiacokról, ellenőrzésük alá vonjanak egész térségeket a világban, aláássák azoknak az országoknak, sőt egyes cégeknek a pozícióit, amelyek üzleti kapcsolatokat tartanak fenn a szocialista országokkal. Ez károkat okoz a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egészének. Az erőszak, a fegyverkezési verseny eszkalációja, a gazdasági kapcsolatok alárendelése az agresszív politikának akadályozza a világ gazdasági fejlődése létfontosságú problémáinak megoldását, megnehezíti a kilábolást a tőkés világban kibontakozott gazdasági válságból, amelyet tovább fokoz az energetikai, nyersanyag-, élelmiszer- és valutaválság. Erősödik a nemzetközi kereskedelemben a szervezetlenség, a korlátozások, a világ árupiacainak bizonytalansága, fokozódik a protekcionista hullám, megbomlanak a nemzetközi valutáris-pénzügyi kapcsolatok, többek között a mesterségesen felsrófolt kamatlábak erőszakolt alkalmazása következtében. Mindez kiélezi a gazdasági nehézségeket és a tőkés országokban a dolgozó tömegek helyzetének további romlásához vezet. Folytatódik a feltartóztathatatlan áremelkedés, példátlan méreteket ölt a munkanélküliség, fokozódik a létbizonytalanság. Az enyhülés elleni támadás, a munkásosztály, a parasztság, a legszélesebb társadalmi rétegek jogai és szociális helyzete elleni támadássá vált. Különösen nehéz helyzetbe került a fejlődő országok túlnyomó többsége. A politikai és gazdasági nyomás valamennyi eszközét felhasználva az imperialista államok a gazdasági válság terheit ezen országok népeire hárítják át, tovább növelik e népek neokolo- nialista kizsákmányolását, s olyan feltételek elérésére törekszenek, amelyek elősegítik a külföldi tőke, elsősorban a transznacionális vállalatok tőkéjének behatolását ezen országok gazdaságába. A felszabadult országok gazdasági fejlődését jelentős mértékben megnehezítik, sőt gyakran teljesen megbénítják az olyan tényezők, mint a világpiaci cserearányok romlása, amit többek között a nyersanyagok reálárának jelentős mértékű zuhanása, a hatalmas külföldi adósság, a hitelnyújtási feltételek szigorítása, és a fejlett tőkés államok által a fejlődő országok számára nyújtott eszközök csökkentése idéz elő. Mindennek következtében mélyül a fejlődő és a fejlett tőkés országok gazdasági fejlettségének szintjei közötti szakadék, fokozódik százmilliók nyomora és éhínsége. A kialakult helyzetben leszűkülnek az olyan fontos, az egész emberiséget érintő problémák megoldásának lehetőségei is, mint a Föld növekvő lakosságának élelmiszerellátása, a fűtő- és nyersanyagforrások ésszerű hasznosítása és új energiaforrások fefiárása, a világűr és a világóceán meghódítása, a környezet- védelem. A nemzetközi feszültség fotózását célzó veszélyes irányvonallal szembeszállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom, más forradalmi és demokratikus erők, az erősödő hatalmas háborúellenes mozgalom, amelyek kifejezik eltökélt szándékukat, hogy véget vessenek az agresszív politikának, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabadságát, békében és az egyenjogúság alapján működjenek együtt. A kölcsönösen előnyös együttműködés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átrendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenállást vált ki az egész világ haladó közvéleményében, az el nem kötelezett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok, többek között az USA reálisan gondolkodó politikai személyiségeinek és hivatalos körei képviselőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás ellenére számos tőkés ország folytatja a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szocialista államokkal. Ami a KGST-tagországokat illeti, határozottan elítélik és elutasítják a békés államközi kapcsolatok aláásását célzó irányvonalat, fellépnek a kizsákmányolás valamennyi formája, a más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet, a gazdasági kapcsolatok politikai nyomás eszközeként való alkalmazása ellen. Mindezt a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái, az ENSZ Alapokmányában, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányában szereplő elvek durva megsértésének tekintik. A szocialista közösség országaival szembeni ilyen irányvonal, amint azt a történelmi tapasztalatok mutatják, teljesen kilátástalan. Növekvő gazdasági és tudoríná- nyos-műszaki potenciáljukra, a szocialista tervgazdálkodás előnyeire támaszkodva, egységüket és együttműködésüket erősítve ezen országok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy bármiféle nyomással és diszkriminatív intézkedéssel, a fejlődésük és a nemzetközi gazdasági együttműködésben való részvételük megzavarására irányuló bárminemű kísérlettel szembe- szálljanak. A szocializmus képes a legbonyolultabb nemzeti és nemzetközi problémák sikeres megoldására. Népeik önfeláldozó munkájának eredményeképpen és szoros együttműködésüknek köszönhetően a szocialista országok a nehézségeket leküzdve kiemelkedő eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, az oktatás és az egészségügy terén, a nemzetek egyenjogúságának és barátságának megszilárdításában, a személyiség kibontakoztatásához szükséges kedvező feltételek megteremtésében. Ezek az eredmények a szocialista rendszer életerejét, a kapitalizmussal szembeni fölényét bizonyítják. A KGST-tagországok példája, vívmányaik a szocializmus és a kommunizmus építésében, baráti kapcsolataik és együttműködésük megszilárdítása jelentős pozitív hatást gyakorol a világ fejlődésére. Az új típusú államközi kapcsolatok elveinek a kölcsönös együttműködésükben, valamint más országokkal való kapcsolataikban történő következetes gyakorlati megvalósítása eredményeképpen, a szocialista országok jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átalakításához. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy a KGST-tagor- szágok közötti együttműködés továbbfejlesztése és tökéletesítése, a szakosítás és kooperáció elmélyítése elősegíti időszerű gazdaságfejlesztési problémáik együttes erővel történő megoldását, ezen belül az energia-, nyers- anyag- és élelmiszer-szükségle- tek kielégítését, az élenjáró technika és technológia fejlesztésének és bevezetésének meggyorsítását, az anyagi és munkaerőforrá- S&k, d terms-,1'? és tuďcľmányos- műszaki potenciál jobb kihasználását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, népeik anyagi jólétének és kulturális színvonalának emeléséhez, a szocialista államok erejének, egységének és össze- forrottságának erősítéséhez. Ugyanakkor a KGST-tagországok számára távolról sem közömbös, hogyan alakul a világ politikai és gazdasági helyzete. Mélyen érdekeltek annak javításában. És nemcsak azért, mert ez kihat gazdasági terveik teljesítésére, a más államokkal való gazdasági és tu- dományos-műszaki kapcsolataik normális fejlesztésére. A szocializmus, mint a világ leghaladóbb társadalmi rendszere, természeténél fogva az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősséggel lép fel, mivel legfontosabb célja az emberről, az ember jólétéről való gondoskodás. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői azon a véleményen vannak, hogy nem a különböző társadalmi rendszerű államok közötti konfrontációra, nem a kapcsolataikat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tartós nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztése konstruktív útjainak keresésére kell törekedni, a világban kialakult realitások és valamennyi ország érdekeinek figyelembe vételével. Szilárd meggyőződésük, hogy semmiféle világprobléma, a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi vita sem oldható meg katonai úton. A KGST-tagországok mindig is a gazdasági elzárkózás következetes ellenzői voltak, állhatatosan kiálltak és kiállnak a más államokkal való széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása, az ezek fejlesztésének útjában álló mindennemű korlát lebontása mellett. Az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőzően bizonyították az enyhülés szükségességét és gyümölcsöző voltát a világ valamennyi népe számára. Ez hozzájárult a nemzetközi kapcsolatok javításához, az országok közötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. A háborús veszély csökkentése lehetővé tette a felszabadult országoknak nyújtott gazdasági segítség növelését. A fejlődő államok és a szocialista országok kibontakoztatták és folytatják harcukat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átrendezéséért. Az értekezlet résztvevői fontosnak tartják mindazoknak a pozitívumoknak a megszilárdítását és megsokszorozását, amelyeket a hetvenes években a nemzetközi kapcsolatokban elértek, azt, hogy erősödjön a bizalom és fejlődjön az egyenjogú együttműködés az államok között, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Ehhez valamennyi ország konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése a Földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. Elsődleges jelentősége van a fegyverkezési verseny megszüntetésének, a fegyverzetek csökkentésére való áttérésnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásának. Ez a világgazdasági helyzet javításának is legfontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú megtartásával a nukleáris fegyverkezési verseny megállítható és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris leszerelés reális intézkedéseinek valóra váltásához. Ehhez politikai akarat, valamennyi ország biztonságának érdekeit figyelembe vevő becsületes, egyenjogú és konstruktív dialógus szükséges. Ezen az alapon lehet elérni Európa teljes mentesítését mind a közepes hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől. Az európai béke és biztonság szempontjából a jele,v/egi körül- mények között fe'tévlenül szükséges követelmény az új nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az értekezleten képviselt államok ragaszkodnak a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európá- ban való telepítésének a megszüntetéséhez és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták kivonásához vezető lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fognak történni a válaszintézkedések visszavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújítására Európának mind a közepes hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesítésére vonatkozó megfelelő megállapodások elérése céljából. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladéktalanul meg kell állapodni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, a világűr militarizálásának, az erő alkalmazásának a világűrben, a Föld elleni támadásnak a betiltá- ■ sáról, a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról és megsemmisítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsemmisítéséről az európai kontinensen. Az értekezleten résztvevő államok felhívják a figyelmet a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO- tagállamok között a ‘katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondástól és a békés viszonyok fenntartásáról szóló szerződés megkötésére vonatkozó rendkívül fontos javaslatra. Határozottan síkraszállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról. A világgazdasági problémák megoldásának feladata kapcsán ma különös jelentőségre tesz szert a Varsói Szerződés országai és a NATO országok között a katonai kiadások csökkentéséről szóló tárgyalások mielőbbi megkezdésének biztosítása a szövetséges szocialista országok által az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz intézett felhívásban nemrégiben ezzel kapcsolatban tett részletes és konkrét javaslat alapján. A katonai költségvetés csökkentésére vonatkozó megállapodásnak természetesen ki kell terjednie valamennyi, jelentős katonai potenciállal rendelkező államra. A katonai kiadások csökkentése eredményeként felszabaduló eszközöket a gazdasági és szociális fejlesztés céljaira, többek között a fejlődő országok megsegítésére használnák fel. A szocialista közösség országainak ezek és más, az enyhülésre és leszerelésre vonatkozó javaslatai jól ismertek. A KGST-tagországok készek aktívan részt venni azok gyakorlati megvalósításában, csakúgy mint a más államok által tett konstruktív kezdeményezések realizálásában.' A háborús fenyegetés enyhítése, a katonai szembenállás csökkentése szempontjából igen nagy jelentőségű volna a stockholmi bizalomerősítő, biztonsági,és európai leszerelési konferencia sikeres befejezése. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén az élet követeli meg valamennyi ország kölcsönösen előnyös és egyenjogú együttműködését. E nélkül nem teremthető meg az enyhülés megszilárdításának és elmélyítésének tartós anyagi alapja. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői a békés egymás mellett élés elveihez híven felhívással fordulnak valamennyi néphez, az államok és kormányok vezetőihez, tegyenek aktív lépéseket a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében. A szocialista országok által a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi fórumokon ezzel kapcsolatban tett javaslatok továbbra is érvényesek. E javaslatok továbbfejlesztéseképpen az értekezlet résztvevői felhívnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezését, a gazdasági biztonság szavatolását és az államközi kapcsolatok e fontos területén a bizalom kialakítását célzó akcióprogram nTegvalósítására. Elsősorban az államok kollektív erőfeszítésével kidolgozott, az európai bizto nsági és együttműködési értekezlet' Záróokmányában, ezen az értekezleten- résztvett államok madridi találkozóján elfogadott Záródokumentumban, valamint az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló chartában, az új nemzetközi gazdasági rend kialakítására vonatkozó nyilatkozatban és akcióprogramban, és egyéb ENSZ^határozatokban kifejezésre juttatott, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző gazdasági együttműködés fejlesztésére irányuló valamennyi ajánlás és megállapodás tényleges megvalósítását kell elérni. A nemzetközi érintkezés gyakorlatából ki kell zárni a gazdasági agresszió bármely módszerét, többek között az embargó, a bojkott, a kereskedelmi, hitel- és technológiai blokád alkalmazását, illetve az ezekkel való fenyegetést. . A valamennyi állam közötti gazdasági kapcsolatokban maradéktalanul érvényesíteni kell a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erőszak alkalmazásától, illetve az azzal való fenyegetéstől történő tartózkodást, a teljes egyenjogúságot, a nemzeti érdekek és minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy maga rendelkezzen saját sorsával, a kölcsönös előnyök, a diszkriminációmentesség és a legnagyobb kedvezmény elvét. A KGST-tagországok következetes hívei az olyan hatékony döntéseknek és akcióknak, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban mindenfajta kizsákmányolás felszámolására, az akadálytalan nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés biztosítására, a kereskedelmi kapcsolatokban a diszkrimináció, a mesterséges akadályok és az egyenlőtlen csere kiküszöbölésére, a nyersanyagok, az élelmiszerek és ipari termékek igazságos, közgazdaságilag megalapozott árarányainak kialakítására, és e célból a transznacionális monopóliumok tevékenysége ellenőrzésének fokozására irányulnak. A KGST-tagországok síkraszállnak a valutáris-pénzügyi kapcsolatok rendezéséért, a magas ka- (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1984. VI. 16.
