Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-08 / 108. szám, kedd
Tehetségükkel dolgozó népünket szolgálják Évről évre visszatérő szép hagyomány, hogy a májusi ünnepek alkalmából az élenjáró munkásokkal, szövetkezeti dolgozókkal, kiemelkedő eredményt elérő kollektívákkal együtt neves művészeket is kitüntetnek. Azokat, akik tehetségükkel népünket szolgálják, s elkötelezett alkotó munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a dolgozók politikai tudatának formálásához, erkölcsi értékeik további gazdagodásához. A kitüntetett művészek közül ezúttal hármat mutatunk be. A drámaíró útjai BESZÉLGETÉS OSVALD ZAHRADNÍKKAL Bizonyított Portrévázlat Gabriela Beňačkováról Kifejezetten ünnepi opera - így jellemzik a zenei lexikonok Smetana Libuše című művét. Annak idején maga a zeneszerző is így nyilatkozott róla, s azt kívánta, hogy csak különleges, rendkívüli alkalmakkor adják elő. Noha az opera már 1872-ben elkészült. Smetana féltékeny szeretettel őrizgette, nem engedte színre vinni. Az ősbemutatóra a prágai Nemzeti Színház megnyitásának napján, 1881. június 11-én került sor. Az épület a megnyitó után alig két hónappal leégett, s az újraépített színházat 1883-ban ismét Smetana remekművével nyitották meg. A Libuše azóta sem vált repertoárdarabbá. Előadása piros betős ünnepekhez kötődik, s címszerepét elénekelni a legnagyobb megtiszteltetés minden énekesnő számára. Tavaly, a prágai Nemzeti Színház fennállásának századik évfordulóján, a hatalmas költséggel felújított patinás épület színpadán egy fiatal szlovák énekesnő, Gabriela Beňáčková-Čápová énekelte a legendás cseh királynő szólamát. A Libuše nem tartozik az operairodalom könnyű szerepei közé, a vokális biztonságon és a belső átlényegítő képességen túl művészi érettséget és mérték- tartást igényel. Ezt a szerepet ki kell érdemelni, számtalanszor kell bizonyítania annak, aki Libuše hagyományos fehér köntösében akar megjelenni a közönség előtt. Gabriela Beňáčkováról elmondható, hogy szinte pályára lépésének első pillanatától kezdve bizonyított. A bratislavai Konzervatóriumon a Szlovák Nemzeti Színház egykori kiváló tenoristája, Janko Blaho volt a mestere. Szorgalommal és szívós kitartással párosult ragyogó tehetségéről tanúskodik többek között az a tény, hogy első nyilvános fellépésére még 1970- ben, egy évvel tanulmányainak befejezése előtt került sor a prágai Nemzeti Színházban. E színház tagjaként első sikereit a szláv repertoárban aratta: Prokofjev Háború és békéjének Natasája, Az eladott menyasszony Maŕenkája, Csajkovszkij Anyeginjének Tatjánája, Suchoň örvényének Katre- nája, Janáček Jenufája és Katja Kabanovája számtalan új, egyéni színnel gazdagodott előadásában. Noha hangja elsősorban a lírai szerepkörre predesztinálja, repertoárján csakhamar megjelentek a súlyosabb, drámai szerepek is. Az énekesnő sokoldalúságát bizonyítja, hogy az utóbbiakban is mindig emlékezetes alakítást nyújt. Sikerének titka talán nem is a szinte minden árnyalatra képes hangban rejlik, hanem sokszínű egyéniségében, művészi- tudatosságában. A fölényes technikai tudás, a stiláris biztonság, a kimunkált színészi játék együttesen adja atmoszférateremtő képességét. Dvorák légies Rusalkájaként ugyanolyan meggyőző, mint az André Chenier halálra szánt, eg- zaltált Madeleine de Coigny-já- nak, a Fidelio önfeláldozó Leonórájának, vagy Az eladott menyasz - szony pajkos, talpraesett Maren- kájának szerepében. Gyakran tesz eleget külföldi meghívásoknak; a londoni Covent Garden és a bécsi Staatsoper kényes ízlésű közönsége éppoly lelkes tapssal fogadta produkcióját, mint Moszkva vagy Budapest operarajongóinak tábora. Lemez- felvételei közül jó néhány külföldön is megjelent, különösen Janáček Jenufája aratott nagy sikert. A csehszlovák kinematográfia egyik legsikeresebb alkotása, az Isteni Emma című film révén a mozilátogatók százezrei gyönyörködhettek Gabriela Beňáčko-_ vá hangjában. Noha ő maga nem jelent meg a filmvásznon - az Emma Destinnt alakító Božidara Turzonovának „kölcsönözte“ hangját - nagy örömmel vállalta a feladatot, hisz a legendás cseh énekesnő korának egyik legnagyobb előadóművésze volt. Caruso kedvenc partnere, a londoni Covent Garden és a New York-i Metropolitan ünnepelt sztárja. Be- ňáčková a filmen olyan szerepeket szólaltathatott meg, amelyeket mindeddig színpadon még nem volt alkalma elénekelni. Pedig repertoárja egyáltalán nem mondható szegénynek, s újabban hangversenyénekesként is egyre gyakrabban áll a közönség elé itthon és külföldön. Bár örömmel tesz eleget a külföldi meghívásoknak, saját bevallása szerint az itthoni színpadon szívesebben énekel. Nem mintha a megszokott közönség előtt kisebb volna a tét - lelkiismerete, alapossága nem tűr lazítást de azért biztonságérzetet ad az a hely, ahol jól ismerik, ahol első sikereit aratta, s ahova mindig visszavárják. VOJTEK KATALIN Osvald Zahradnik drámaírót aligha kell bemutatni, hiszen első színmüve - az Apróhirdetés - az 1972-ben megtartott hazai bemutató után „körülutazta“ Európát, s néhány színházban az első bemutatott szlovák darabként is ünnepelték. így volt ez Helsinkiben, Nápolyban és a moszkvai Művész Színházban is.- ön mégis a ,,láthatatlan színházban“, a rádióban kezdte pályafutását, ahol főrendezőből egy idő után rádiójátékíró lett. Szép számú rádiós alkotásai közül melyeket fordították le magyar nyelvre?- Egészen pontosan nem tudom. Ismereteim szerint többet is, de tételesen nem tartom számon. Magyarországon bemutatták a Pókhálót, s nemrég tudtam meg, hogy a Rózsák az igazgatónak című alkotásom is elkészült magyar nyelven- Egy a kritika által is sajátos, egyéni, ugyanakkor művészileg hatásos poetikájúnak tartott drámaírótól bizonyára merészség megkérdezni ki az irodalmi példaképe. Ezért másképpen fogalmaznék: a hazai és a világirodalomból mely írókat kedveli?- Hosszabb fontolgatás nélkül az első helyen Csehovot említem. Sajátos képessége - behatolni az emberi lélek mélyébe - páratlan íróvá avatja, bár szigorúan vizsgálódva bizonyára találhatnánk olyan drámaírót, aki kompozícióban, s főleg konfliktusteremtő erőben kifejezőbb. Ha a színpadi szöveg - leegyszerűsítve - irodalmi és drámai komponensekből tevődik össze, akkor az irodalmit részesítem előnyben. Csehov igazi képességeiről éppen ezért leginkább novelláit olvasva győződhetünk meg. A továbbiak közül Antoine de Saint Exupéry-t és William Saroyant említeném, s a kortársaimnak számító Borisz Vasziljevet, Jurij Bondarevet és Vaszilij Suk- sint. Alkotásaikra az igazmondás, az érzékeny emberség és az erkölcsi pátosz a jellemző. Nem erőszakolják ezeket az eszközöket, mégis jelen vannak műveikben, mint virágillatban az aroma. Ezért is szeretem naturalista nehezékeiktől megfosztott, mégis „ember- szagú“ hőseiket.- A kamarajellegű, a magára maradt idős emberek világán keresztül a humánumot és az emberi felelősséget számonkérő drámai ,,zsenge“ után a következő évben groteszk bohózatot írt. A Zurabája, avagy Epitáfium az élőnek című nálunk rendhagyónak számító darabjában nevetségessé tette az ún. szlovák állam társadami tála- ján tenyészett ,,emberfelettiséget“, a fasiszták lélektelen szlovák kiszolgálóit. Miért választotta ezt a műfajt?- Idővel tudatosítottam, hogy az akkori hatalmaskodók nemcsak veszélyesek, de nevetségesek is voltak. Az egyik ókori görög filozófus mondta, hogy az istenektől akkor nem félünk többé, ha kinevetjük őket. Kilépve a korszak ábrázolásaiban általánosan használt kovenciókból groteszkbe torkolló fabulát kerestem. A nézőknek ez a megközelítés bizonyos feszültségek feloldását és egyben elégtételt is adott. Ugyanakkor a tragikomikus kontrasztok hatására A NEMZET MŰVÉSZNŐJE Egy éve interjút készítettem a népszerű cseh színésznővel, Jiŕina Švorcovával. Nehéz volt megtalálni, mert próbált, és nem hívták telefonhoz, vagy filmet forgatott- Prágán kívül, tévéfelvétele volt, vagy éppen vidékre utazott előadói estet tartani. Végül is a Cseh Drámaművészek szövetségének székhelyén sikerült megtalálnom- mivelhogy a szövetség elnökeként rendszeresen bejár oda. Jön, sietve, kigombolt kabátban. Mi újság, kérdi a titkárnőtől, és bemegy az irodájába. Tizenkettedik éve elnöke a szövetségnek! Tizenkét év egy munkahelyen... de kedves színházához még erősebb kapocs fűzi: harminchárom éve játszik a Vynohradyi Színház színpadán. Emlékezetes szerepei a tragikus sorsú Stuart Mária, Csehov három nővérének egyike, a halk szavú Olga, az előítéletekkel nem törődő Anna Karenina, Fagyejev Ifjú gárdájának hősnője, Ulja Gromovaja, a kedves, híres szerep: az anya - Čapek azonos című drámájában, aki nemcsak a férjét, de a fiait is elveszti. Asszony a pult mögött! Micsoda siker volt. Švorcová nevét nagyon sokan megjegyezték - országszerte. A színház befogadóképessége korlátozott. S mondjuk Dél- Szlovákiából sem ruccan fel az ember Prágába színházi élményért. A tévé leviszi a színházat a kis településekre is, s vele együtt Jiŕina Švorcová is eljut az ország legeldugottabb zugába is. Ül az íróasztal mögött, átnézi a felhalmozódott postát. Hivatalos levelek között jócskán akad másmilyen is, fényképkérő, s gyakran olyan, amelynek szívből örül, leplezni sem próbálja, hogy büszke rá. Mint az, amit éppen most bontott fel. Olvasás közben mosolyog Aztán átnyújtja. Elolvashatja, ha akarja, mondja. Hogyne akarnám. Egy tévénéző írta. Nem fényképet kér, csak egyszerűen közölnie kellett Jiŕina Švorcovával, hogy.. Lemásolhatom ezt a levelet? A művésznő bólint. „Beszélgettünk önről,,, hiszen állandó vendég az otthonunkban. Igényes szerepeivel, a költészet szépségével lebilincseli az embert. Tudja-e, hogy a vasárnapi verset talán többen nézik, mint az esti mesét, s nincs hétfő, hogy ne értékelnénk a verset és az előadót. Ezt akartam önnek elmondani - mert ön valóban a miénk - a nemzet művésznője." A levelet nem most írták, hanem ezelőtt egy évvel. A levélíró nem sejthette, hogy Jiŕina Švorco- vát az idén a nemzeti művész címmel ajándékozzák meg. Elismerésben volt és van része. A Munka Érdemrend, az érdemes művész cím, a győzelmes Február Érdemrend, a Klement Gottwald Állami-díj az elkötelezett művész jutalma, aki önmagát nem kímélve fáradhatatlanul munkálkodik, s olyan terhet is magára vállal, amely távol áll a színészi hivatástól. Közéleti ember a színész, másokra hatni tudó. Jóval is, rosszal is. Az elkötelezett művész többet vállal, s kevésbé látványos és hálás feladatot is teljesíti - mert így kívánja az ügy. Jiŕina Švorcová a látványos színpadi és tévészerepeken kívül a szervező, a közéleti ember munkáját is végzi - s ezért nem jár honorárium. Kiegyensúlyozott ember. Tekintélyt parancsoló, határozott egyéniség. És nagy művész. Mint ahogy a levélíró mondta: a nemzet művésznője. KOPASZ CSILLA a néző a nevetségesnek látszó dolgok mögött is érezte és tudatosította a téma komolyságát.- A következő drámáiban - az SZNF idején játszódó Lépd át az árnyékodban és az Apróhirdetés problematikáját tovább boncolgató Szonatínában - ismét visszatért saját poétikájához és a kamara jellegű történethez. Ezért volt meglepetés a Moresini sebész tévedése című újabb darabja. A nyitrai és a martini bemutatók után Bratislavában Moresini doktor tévedése címmel játsszák átdolgozott változatát. Mit jelentett ön számára ez a kísérlet?- Kitérést a viszonylag állandósult alkotói irányból. A nézők azt hiszik, hogy minél több szereplő van egy drámában, annál nehezebb azt megírni. Nos, meggyőződhettem róla, hogy ez nem így van. A Moresini sebész(doktor) tévedése a „legnépesebb“ drámám, a hősök és epizódszereplők életének hálóját mégsem volt nehéz megkötnöm. Az ilyen alkotói módszernek a hátránya, hogy a drámai hősök jellemzése é§ tetteiknek motivációja fontosságuk ellenére is kisebb drámai és egyér ni átütőerőt hordoz. Ezért is fontosabb a dráma belső konstrukciójában a tálalás, vagy a konfliktusok kifejező megoldása.- A történelmi párhuzamok után jutott el a mai valóság néhány negatív jelenségének ábrázolásáig. A kassai (Košice) és a martini bemutatók után a Prelúdium mollban című színművét a komáromi (Komárno) MATESZ is bemutatja. Az előbb említett két színpadi változat közül melyiknek a szövegét választották?- Feltételezem, hogy a rendező a Kassán bemutatott eredeti változatot választja majd. Ez persze csak az én feltételezésem, mivel a darabot most fordítják. Nem kizárt, hogy sajátosságaikból kiindulva, a színház egyedi változatot hoz létre.- Mit vár a Prelúdium magyar nyelvű bemutatójától?- Bár már tizenkét éve, hogy a MATESZ-ben az Apróhirdetést játszották, a mai napig emlékszem a színészek temperamentumos játékára és a szöveg pontos értelmezése alapján született eredeti díszletre. Ez olyan tapasztalat, amely feljogosít a reményre. Nem mellékes az sem, hogy ez lesz az első idegennyelvű bemutatója az újabb darabomnak. A Szlovák Nemzeti Színház az évad végére tervezi Osvald Zahradnik legújabb drámájának a bemutatóját. Az író vallomása alapján tudjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésről egyszerű történetet írt, amelyben megpróbálta ábrázolni azokat a jellemvonásokat, amelyek az embereknek abban az időben erőt adtak. Nemrég fejezett be egy új rádiójátékot és most dolgozik azon a tévéjátékon, amelynek témáját a vaksággal sújtott fiatalok életéből merítette. Félig elkészült az Emberek a szervizből című tévésorozat is, amelynek társszerzője. A fentiekből is kitűnik, hogy írói műhelyében egy pillanatra sem áll meg a munka. Ezt az írói tevékenységet értékelte társadalmunk is, Osvald Zahrad- níknak idén Érdemes művész címet adományoztak. ZITA SUJOVÁ ÚJ SZÚ 6 ‘ 1984. V. 8. Jozef Vavro felvétele ČTK-felvétel
