Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-28 / 124. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1984. V. 28. Nemzetiségek Csehszlovákiában HÉZAGPÓTLÓ TÖRTÉNELMI MŰ A közelmúltban jelent meg a bratislavai Pravda Kiadó gondozásában szlovák nyelven Ivan Bajcura történész új könyve „Az Internacionalista egységhez vezető út“, amelyben a szerző átfogóan ismerteti és elemzi a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek történetét az ország megalakulásától napjainkig. Mindjárt bevezetőben szükséges megjegyezni, hogy egy hézagpótló és úttörő jelentőségű összefoglaló tudományos műről van szó. A neves hazai történész könyvéből ugyanis a nagyközönség első ízben kap teljes képet a csehszlovákiai magyarok, németek, ukránok és lengyelek államjogi helyzetének az alakulásáról, társadalmi fejlődéséről, problémáiról és mai állapotáról. A könyv négy részből, fejezetből áll. Az elsőben a szerző marxista elméleti szempontból meghatározza a nemzetiségi probléma helyét a társadalomtudományok körében. Hangsúlyozza: a marxizmus-leninizmus a nemzetiségi kérdés megoldását az osztálykérdésnek - a társadalmi fejlődés fő problémájának - rendeli alá ugyan, de mindamellett elismeri a probléma bizonyos önállóságát. A marxista filozófia számára a nemzetiségi kérdés tehát relatíve autonóm problémakör, melynek megoldása jelentős hatással van a társadalmi fejlődés egészére. Tekintettel arra, hogy Csehszlovákia megalakulásától fogva két nemzet és több nemzeti kisebbség hazája, nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos rendezése és az egyenlőségen alapuló nemzetiségi kapcsolatok megteremtése mindenkor az ország stabilitásának, fejlődésének és önállóságának az alapfeltétele. Eltérően a marxizmustól a két világháború közti csehszlovák polgári filozófia nem ismerte fel e probléma jelentőségét, és ez politikai síkon a gyakorlatban az ország 1938-as felbomlásának az egyik fő oka volt. ' A második fejezet a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozik az 1918-1945- ös időszakban, tehát a burzsoá Csehszlovákia és a második világháború éveiben. Ivan Bajcura itt áttekinthetően, történelmi tények és dokumentumok alapján bemutatja a kisebbségi probléma megjelenését Csehszlovákiában, amely egyidejű az ország megalakulásával, majd főbb vonalakban vázolja a kisebbségek fejlődését 1945-ig. Rámutat arra, hogy az első világháború után létrejött új közép-európai államok határai nem estek egybe a történelmileg kialakult etnikai határokkal. A nemzetek kisebbségi helyzetbe került töredékeit az uralkodó burzsoázia mindenütt, így nálunk is kétszeres - osztály- és nemzeti - elnyomásnak vetette alá. Csehszlovákiai viszonylatban a cseh burzsoázia nacionalista „cseh- szlovakista“ politikájának következtében a kétszeres elnyomás ténye teljes mértékben vonatkozik a szlovák nemzetre is. A továbbiakban a szerző részletesen elemzi Csehszlovákia Kommunista Pártjának viszonyát a nemzeti kisebbségekhez elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. A pártdokumentumok alapján Ivan Bajcura bizonyítja, hogy a CSKP-nak már röviddel megalakulása után sikerült túljutnia a kezdetekre jellemző útkeresés, bizonytalanság és opportunista nézeteken, melyek gyökerei főleg az akkori konkrét történelmi helyzetben és pártvezetésben találhatók, s a harmincas évek elejére a bolsevizáció folyamán a nemzetiségi kérdésben is a helyes, a lenini proletár internacionalizmus elveire helyezkednie. Tanúbizonysága ennek a párt VI. kongresszusán (1931) kidolgozott és elfogadott marxista-leninista nemzetiségi program. Az olvasó hű képet kap a párt azon igyekezetéről is a harmincas években, hogy széles internacionalista népfrontot hozzon létre a növekvő fasizmus és az erősödő náci Németországgal szemben, amely fenyegette Csehszlovákia létét. A szerző tényekkel bizonyítja a kommunista párt erős pozícióját a csehszlovákiai magyarság körében, amely jelentősen kivette részét a közös hazát fenyegető fasiszta veszély és az azt követő náci megszállás elleni küzdelemből, s hangsúlyozza, hogy a történelmi helyzet komplex elemzésekor erről nem szabad megfeledkezni. A kisebbségi probléma alakulását a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom háború utáni szakaszában (1945-1948) a mű harmadik fejezete tárgyalja behatóan. A szerző részletesen és külön-külön ismerteti Kárpát-Uk- rajna problémáját, a német kérdést, a magyar kérdést, továbbá a lengyel és az ukrán kisebbség helyzetének alakulását, majd pedig néhány általános következtetést, tanulságot von le a kisebbségi probléma rendkívül bonyolult, összetett és ellentmondásos fejlődéséről az elemzett időszakban. Hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi kérdés akkori rendezését nagyban befolyásolta egyrészt a szocialista és a burzsoá erők közt kialakult konkrét helyzet, másrészt pedig a cseh és a szlovák dolgozók általános osztály- és nemzeti tudatának objektíve létező színvonala. Nyíltan kimutatja többek közt a csehszlovákiai magyarságot ért sértő intézkedések gyökereit is, és aláhúzza, hogy a hibákat nem lehet csak néhány egyén vagy egyes csoportok számlájára írni, mert országos jellegű akciókról volt szó, melyekkel egyetértettek az akkori legfelsőbb állami szervek és a politikai pártok is. A csehszlovákiai nemzeti kisebbségek fejlődésében döntő fordulatot jelentett 1948 februárja, a szocialista erők végső győzelme az országban. A nemzetiségi probléma fokozatos megoldásának az ismertetése a szocialista Csehszlovákiában képezi a könyv utolsó, legterjedelmesebb, negyedik fejezetét. Ivan Bajcura azt is aláhúzza, hogy a „Jégtörő Február“ után rövidesen rendeződött a csehszlovákiai magyarság államjogi helyzete is, megnyíltak újra a magyar tanítási nyelvű iskolák, megjelent a magyar nyelvű sajtó, könyv, létrejött a CSEMADOK. A vezető szerephez jutott kommunista párt fokozatosan a gyakorlatba ültette át a nemzetiségi kérdés megoldásának marxista-leninista elméletét, amely minőségileg magasabb szintre juttatta a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek egymáshoz való viszonyát. Az új történelmi helyzet, a szocialista társadalom építése, a közös munka lassan megszüntette az antagonisztikus nemzetiségi ellentéteket, s megteremtette a lehetőséget nemzeteink és nemzetiségeink szabad fejlődéséhez, szocialista együttműködéséhez. Mindez természetesen nem ment egyszerűen és könnyen, egyik napról a másikra. Ivan Bajcura elemzi azokat a fogyatékosságokat, problémákat és hibákat is, melyek a hatvanas évek közepén a nacionalizmus felerősödéséhez vezettek, s nem kis részben kiváltó okai voltak az össztársadalmi válságnak a jelzett évtized végén. A cseh és a szlovák nemzet viszonyának új, szövetségi alapon való rendezése és a kisebbségek helyzetének rendezése külön alkotmánytörvény alapján a gyakorlatban jogilag is megteremtette az egyenjogú fejlődés feltételeit. A fejlett szocializmus építésének szakaszában Csehszlovákiában a kisebbségi, nemzetiségi probléma a kapitalizmustól örökölt formájában tehát már -megszűnt létezni. A nemzetiségi kapcsolatok azonban továbbra is megmaradtak, léteznek. A CSKP internacionalista politikája arra irányul, hogy ezek a kapcsolatok problémamentesek legyenek, s erősítsék országunk népének egységét nemzetiségre való tekintet nélkül. Csehszlovákia dolgozó népének a párt irányítása alatt megtett útja az internacionalista egységhez nemzeteink és nemzetiségeink minden tagja számára rendkívül tanulságos. Ezért csak sajnálni lehet, hogy ez az értékes és valóban hiánytpótló mű csak 2000 példányszámban jelent meg. Kevés, nagyon kevés. Nem csoda, hogy napok alatt eltűnt a könyvesboltok polcairól. KOKES JÁNOS A teplicei Bonex vállalat nódolgo- zói a napokban kezdték meg a következő országos spartakiádon részt vevő idősebb tanulólányok Radka elnevezésű tornaöltözékének varrását, összesen 130 ezret készítenek belőle. Az öltözéket Rudina Havrliko- vá, a Bonex divat- tervezője tervezte. Négy méretben készítik 130 cm magasságtól felnőttmagasságig. A képen: Véra Ci- ganiková (előtérben) és Véra Jan- dová varrás közben. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Képzett dolgozókkal, jó feltételek között Kétségtelen, hogy a termelést - a mezőgazdaságit is - számtalan tényező befolyásolja, köztük nem kis mértékben a dolgozók szakmai tudásszintje és a munka- környezet. Ha valamelyik üzemben ezek közül akár az egyik, akár a másik lassúbb ütemben fejlődik, mint ahogy azt a gazdasági feladatok növekedése, valamint a termelés anyagi-műszaki bázisának színvonala igényelné, ott a gazdálkodás eredménye törvényszerűen gyengébb, mint ott, ahol a haladás feltételei egymással összhangban fejlődnek. Hogy a 809 tagú Nagykaposi Egységes Földmúvesszövetkezet ezen a téren most, néhány hónappal az egységes földművesszövetkezetek X. országos kongresz- szusa előtt hol tart, azt Eszenyi László osztályvezetőtől kérdeztük.- Szövetkezetünk illetékes szervei ezekkel a kérdésekkel csakúgy, mint a múltban, napjainkban is rendszeresen foglalkoznak. Illetve az az igazság, hogy most talán még többet, mint korábban. Többet, mert feladataink arra késztetnek minket, hogy az eddiginél nagyobb súlyt fektessünk a fizikai és nem fizikai állományú dolgozóink továbbképzésére, szakmai, erkölcsi és politikai nevelésére, az érdekeltségi rendszer tökéletesítésére, s nem utolsósorban a munkafeltételek korszerűsítésére.- Illusztrálhatná néhány számadattal a dolgozók végzettségi, képesítési összetételét?- A 809 tagunk között 78 nem fizikai állományú dolgozó van. A főiskolai, illetve egyetemi végzettséget igénylő tizenkilenc állás közül jelenleg hetet még középiskolások töltenek be. A szakérettségit megkövetelő munkahelyekre Nagyobb aktivitás - jobb eredmények Beszélgetés a Vöröskereszt-kongresszus küldöttével A Nemzetközi Vöröskereszt Szervezet alapcélkitűzései nem változtak az évtizedek során. Tagsága továbbra is a rászorulók megsegítését, a humanizmus elmélyítését, gyakorlati alkalmazását az élet minden területén tartja legfontosabb feladatának. A szocialista társadalmak kialakulásával a szervezet szerepe és jelentősége nőtt, hiszen társadalmunk alapját maga a humanizmus képezi. Hazánk Vöröskereszt szervezete országos kongresz- szusra készül, s ez a jelentős esemény nemcsak ászé rvezet több százezres tagságának az ügye, az esemény megérdemli, hogy társadalmi üggyé váljon. A prágai kongresszuson a rozsnyói (Rožňava) járás egyik küldötte Ján Kochan lesz. Amikor megtudtam foglalkozását, ellentmondást láttam a vöröskeresztes munka és hivatása között. Ján Kochan ugyanis a járási rendőrparancsnokság nyomozó-főhadnaga.- A laikus, vagy felületes szemlélő vélhet ellentmondást felfedezni a két tevékenység között - mondja mosolyogva -, de aki jobban ismeri a munkánkat s a Vöröskereszt rendeltetését, hamar rájön, hogy ez az ellentmondás csak látszólagos. A mi feladatunk az, hogy biztosítsuk az állampolgárok nyugalmát, biztonságát, félelemmentessé tegyük életüket. Nálunk jó a közbiztonság, de sajnos bűnözők, csalók közöttünk is vannak. A mi feladatunk a törvények megtartásának ellenőrzése, a bűnözés elleni harc, a bűncselekmények megelőzése, s meggyőződésem, hogy ez a tevékenység az állampolgárok érdekeit szolgálja, humánus tevékenység. Éppen ebben látom az összefüggést hivatásunk és a Vöröskeresztben végzett munka között. Azon kollégáim számára elengedhetetlen az egészségügyi munka, akik a közlekedésrendészetnél dolgoznak. Tökéletesen ismerniük kell az elsősegélynyújtás szabályait, s ezt sehol jobban meg nem tanulhatják, mint a Vöröskereszt szervezeteiben, ahol kiváló szakemberek adják át tudásukat. Ez is egyik oka, hogy a testületen belül szorgalmazom a vöröskeresztes munkát, azt hogy minden munkatársam aktív tagja legyen a szervezetnek. Kochan főhadnagy már diákkorában bekapcsolódott ‘ a Vöröskereszt munkájába. Érettségi után technikus lett s Lubenikban dolgozott. Pár év múlva lépett a Közbiztonsági Testület kötelékébe. A Vöröskereszt járási bizottságának tagja s a szervezet revúcai városi bizottságában is dolgozik. Több, mint tízszer adott vért, büszkén viseli az önkéntes véradók jelvényét. Azt hiszem a munkakörének ellátása sok időt igényel, mégis talál módot a társadalmi munkára.- Sok szabad időm valóban nincs - mondja.- A munkám mellett főiskolára is járok, most fejezem be a harmadik évet. Ezen kívül párt- alapszervezetünk elnöke is vagyok s több társadalmi funkcióm van. Jó időbeosztással azonban sok mindent el lehet végezni, csak akarat és fegyelem kell hozzá. Részt vett Bratislavában a Vöröskereszt szlovákiai kongresszusán és most Prágába készül. Úgy hallottam, hogy a vitában felszólal. Miről fog ott beszélni?-Amint már említettem - mondja kicsit elgondolkodva - a hivatásom és a vöröskeresztes munka összefüggései érdekelnek. Az az érzésem, hogy a Vöröskereszt munkája nincs annyira a társadalmi érdeklődés középpontjában, mint azt feladatai és céljai megkövetelnék. Ez a munka nemcsak az egészség- ügyi dolgozók ügye. Mindnyájunk kötelessége, hogy minél több embert vonjunk be a munkába, népszerűsítsük célkitűzéseinket, nagyobb agitációt fejtsünk ki az üzemekben, iskolákban, különösen az ifjúság körében. Jobban el kell mélyítenünk kapcsolatainkat a helyi és városi nemzeti bizottságokkal, s a polgári ügyek bizottságaival. Javítanunk kell az idősekről és a mostoha családi körülmények között élő gyerekekről való gondoskodást. Van miről beszélni és bőven van mit tennünk. A rozsnyói járás Vöröskereszt szervezete jó munkát végez. A járási bizottság elnöke, dr. Jozef Celušňák mozgósítja a járás orvosait és egészségügyi dolgozóit, akik élen járnak a szervező munkában. Mindent megtesznek azért, hogy munkájuk eredményes legyen, s minél több olyan aktív tagja legyen a szervezetnek, mint Ján Kochan. FECSÓ PÁL van elegendő dolgozónk. Terveink szerint az idén két, főiskolát végzett szakember és három középiskolai végzettségű fiatal belépésével számolunk. Pillanatnyilag egy ösztöndíjas diákunk tanul a főiskolán.- Milyen a helyzet a fizikai állományú dolgozókkal?-A 731 ember közül 317-nek, azaz a 43,3 százalékának van szakképesítése. Ezt az arányt egy-két év leforgása alatt legalább 50 százalékosra szeretnénk emelni. Ez nem megvalósíthatatlan, mivel ebben az időben 87 szakmunkástanulóval van szerződésünk, s így ők az iskola elvégzése után itt kapnak állást. Természetesen a tagság szakképesítésének a javítását nemcsak az új, fiatal tagok felvételével akarjuk megoldani. Dolgozóink rendszeresen részt vesznek a járási mezőgazdasági igazgatóság, vagy más intézmény szaktanfolyamain, ugyanakkor pedig tervszerűen folyik nálunk a szövetkezeti dolgozók oktatása is.- A termelés a munkafeltételektől, a dolgozókról való szociális gondoskodástól is függ. E téren lépést tartanak a korral?- Igyekszünk. Tavaly például több mint félmillió koronát fordítottunk a régi öltözők és mosdók korszerűsítésére, valamint az újak építésére. Az állandó jellegű üzemi étkezdénk szolgálatát közel százan veszik igénybe. Saját egészségügyi rendelőintézetünk ugyan egyelőre nincs, de két üzemi orvos és egy fogász munkaszerződéses alapon a „miénk“ is, s így fokozatosan javul szövetkezeti dolgozóink üzemegészségügyi ellátása, örvendetes tény, hogy a lakásgond megoldásában jól haladunk. Jelenleg 42 üzemi lakásunk van, s ehhez az idén 10 új kerül, majd a közeljövőben a városi lakásszövetkezettel karöltve újabb húszat építünk. 1983-ban 36 dolgozónk volt üzemi üdülésen, közülük 18 külföldön, mig gyógy- üdültetésen 18-an vettek részt. A pionírtáborokban tavaly 30 gyermeknek biztosítottunk helyet, s a felnőttek is voltak kiránduláson.- Ezek szerint tehát Nagykapo- son a szakemberképzés és a munkakörülmények javítása összhangban van a termelés fejlődésével.- Úgy hiszem, igen. Persze, ugyanakkor az is igaz, hogy tartalékaink is vannak még. Itt elsősorban a lakóterületek, a környező községek és Nagykapos általános fejlődésének az elősegítésére gondolok, elvégre a szövetkezeti tag nemcsak az üzeméhez kötődik, hanem az is meghatározó számára, hogy milyen az a környezet, amelyben lakik, él. Szociális fejlesztési tervünk ezt különben eddig is szem előtt tartotta, de a jövőben minden bizonynyal még többet fog vele foglalkozni. Többet és alaposabban, mert igaz ugyan, hogy a falvaink- ban tapasztalt fejlődés részben a mezőgazdasági üzemeknek is köszönhető, ám az is igaz, hogy a falu pillére a mezőgazdaságnak GAZDAG JÓZSEF
