Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-28 / 124. szám, hétfő

H A cseh és a szlovák kultúra az NDK-ban „...lelke maga volt a költészet“ A Szovjet Irodalom májusi számáról A Szovjet Irodalom kitűnően szerkesztett magyar kiadása leg­frissebb számában is híven figye­lemmel kíséri a szovjet irodalom legfontosabb eseményeit, s a szerkesztőknek még arra is jut energiájuk, hogy más nemzeti iro­dalmakra is kitekintsenek. A prózarovatban Venyiamin Kaverin Az elválás tudománya cí­mű új regényének első részét köz­li. A regény cselekménye a Nagy Honvédő Háború alatt játszódik, amikor az író az Északi Flottánál teljesített szolgálatot mint a köz­ponti sajtó tudósítója, de képet ad a háború utáni első évekről is. Figyelemre méltó Jurij Jakovlev Ivan-Willis című hosszabb léleg­zetű elbeszélése is, melyet Borisz Polevoj emlékének szentel. A versrovatban Rab Zsuzsa ír méltatást a 60 éves Grigol Abasi- dze grúz költőről, megállapítva ró­la: „ Lírája és prózája elválasztha­tatlan nehéz történelmű hazája súlyos századaitól. Leggyengé- debb lírai versein is átüt a sokat szenvedett kis föld pecsenyesza­ga, igaz, szőlőjének édes mustilla­ta, jelenének fénye is.“ Az ugyan­csak 60 éves Bulat Okudzsaváról, a nemzetközi hírű moszkvai költő­ről és prózaíróról is megemlékezik a folyóirat. Ez alkalomból verseit Zinovij Papernij, prózáját pedig Csibra István elemzi. Verseiről a szovjet méltató megállapítja, hogy ,,nincsenek sem kilátástala­nul tragikus, sem örömmámorban úszó versei“. Hogy pontosak le­gyünk: Okudzsava meglehetősen szomorú költő. ,,De a bánat so­sem jár egyedül a verseiben. Min­dig jósággal ötvöződik, »mert a szomorúsággal mindig szom­szédos a szeretet«.“ Okudzsava regényírónak sem kisebb, mint költőnek, igazi esztétikai gyönyör­ben részesül, aki elolvassa prózai munkáit. „Trifonov, Ajtmatov, Raszputyin és az ó neve fémjelzi azt a korszakot - állapítja meg róla Csirba István -, melyben a szovjet regény az egykori solohovi ma­gaslatok után ismét a világiroda­lom élvonalába emelkedett. “ Egé­szen természetes tehát, hogy Okudzsava több regénye - köztük a Sok szerencsét, pajtás!, a Sze­gény Avroszimov, a Merszi, avagy Sipov kalandjai, a Dilettánsok uta­zása stb. - magyarul is megjelent A Kilátó rovatban Alekszej Zve­rev tanulmánya olvasható William Golding munkásságáról, míg a Műhely rovatban Dmitrij Liha- csov az orosz irodalomról és a né­pek testvériségéről értekezik. Külön fejezetben emlékezik meg a folyóirat Radnóti Miklós születésének 75. és halálának 40. évfordulójáról. Ez alkalmakból Je­leňa Malihina, Leonyid Pervo- majszkij és David Szamoljov, írá­sait olvashatjuk. Valamennyi szer­ző elismeréssel ír a nagy magyar költőről és szeretettel emlékezik vissza rá. Költőnket elpusztították a visszavonuló fasiszták, ,,de ele­ven lelkét - amint Jelena Malihina is vallja - nem tudták elpusztítani, mert lelke maga volt a költé­szet. “ (k-i) KULTURÁLIS HÍREK' + Lazióban az idén alapították meg az Egy film a békéért díjat, melyet ezután évenként fognak kiosztani. A zsűri elnöke, Ernesto G. Laura nyilatkozta: ,,Ez a díj csupán egy olajág a tankokkal szemben, de hatalmas erővé vál­hat, ha a tömegek kolleldív össze­fogása határozott tetté kristályo­sodik.“ + Az UNESCO égisze alatt Kanadában, angol nyelven jelent A Csehszlovák Kulturális és Tá­jékoztató Központot Berlinben hat évvel az NDK megalakulása után, azaz 1955-ben hozták létre, s a maga nemében az első volt a baráti német állam területén. Megnyitásakor Berlin központjá­ban helyezték el, de 1968 óta egy modern, úgyszintén frekventált helyen, a rendezett és szép Leip- ziger Strassén működik. Munkáját, mely igen jelentős a csehszlovák kultúra NDK-beli megismertetése szempontjából, harmadik éve Mi­chal Feč mérnök irányítja. Mint­hogy ott-tartózkodásunkkor az igazgató egy magas színtű cseh­szlovák küldöttséget kalauzolt, dr. Miroslav Smolák osztályvezető tá­jékoztatott bennünket a központ mindennapi tevékenységéről.- Mik a tapasztalatai, milyen mértékben érdeklődnek a NDK ál­lampolgárai a cseh és a szlovák kultúra és általában szellemi ter­mékeink iránt?- E tekintetben végképp nincs okunk panaszra, a berliniek és a fővárosban tartózkodó NDK-beli lakosok már korábban is érdeklőd­tek, de az új helyre történt átköltö­zés óta is nagy érdeklődést tanú­sítanak munkánk, a szocialista Csehszlovákia egész élete, földraj­za, anyagi- és szellemi kultúrája és az otthoni turisztikai lehetőségek iránt. A legkülönbözőbb kérésekkel fordulnak hozzánk itteni „ügyfele­ink“, s mi mindenben igyekszünk kielégíteni érdeklődésüket, teljesí­teni kívánságaikat. Amint dr. Smoláktól megtudtuk, a központ három alapvető részle­gében - a program-, a tájékozta­tó- és gazdasági osztályán - mint­egy ötven alkalmazott dolgozik, akik részben csehszlovák, rész­ben NDK-beli állampolgárok. Az első két osztály a hazai illetékes szervek által jóváhagyott éves terv szerint dolgozik, s fő rendeltetése, hogy kulturális és számos más területen propaqálja a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaságot,. a gazdasági részleg munkatartal­mát elsősorban a központ boltjá­nak fenntartása és üzemeltetése tölti ki; a három alapvető árucikk, amit a bolt kínál: a könyv, a hang­lemez és a híres cseh üveg. Álta­lában elég nagy áruforgalmat bo­nyolít le, minthogy nem csupán a „betévedő“ vevőket szolgálja ki, hanem árukatalógusok alapján az ország különböző részeiből beér­kezett megrendeléseknek is ele­get tesz. (Többnyire 300-400 kilo­méteres körzetben küld ki árut.)- Azon túl - folytatja dr. Smolák -, hogy rendezünk politikai, gaz­dasági jellegű kiállításokat, kultu­rális téren is igen sokrétű tevé­kenységet folytat a központ. Cso­portos és egyéni kiállítások kere­tében bemutatjuk jelenkori képző­művészetünket, azonfelül rende­zünk irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat, főként olyan írókkal, akiknek könyvük jelent meg az NDK-ban. Színházi és filmbemu­tatók, valamint könnyű és komoly­zenei hangversenyek is gyakran szerepelnek rendezvényeink so­rában. Jelentős mértékben effek- tívvé teszi munkánkat, hogy szo­rosan együttműködünk a legkü­lönbözőbb helyeken - gyárakban, iskolákban, kórházakban, a televí­zióban stb. - dolgozó Klement Gottwald és Julius Fučík nevét viselő szocialista munkabrigádok­kal, amelyekből jelenleg több mint százhatvannal van kapcsolatunk. Különféle propagációs anyagokat küldünk nekik, személyesen meg­látogatjuk őket, s az említett akció­kat a brigádok révén és segítsé­gükkel bonyolítjuk le. A múlt év végén nagykövetségünk szintjén országos összejövetelt rendez­meg A kortárs színház nemzetközi enciklopédiája című kötet, amely a szerkesztőbizottság tanúsága szerint különös figyelmet szentel a második világháború után meg­alakult új államok drámairodal­mának. + Borsos Miklós csaknem száz érméje és plakettje látható a miskolci Herman Ottó Múzeum­ban. Miskolcon található a legna­gyobb Borsos érem- és plakett­anyag. tünk számukra, melyen megbe­széltük az új munkaformákat, s.az idén ránk váró feladatokat.- Milyen képzőművészeti kiállí­tásokat láthatott a német közön­ség az utóbbi időben?-Tavaly itt a berlini központ kisgalériájában kiállítást rendez­tünk többek között Ondrej Zimka» és Ladislav Berger festőművész, később Ľudo Šturdík és Viera Ži- linčanová érdemes művészek raj­zaiból és festményeiből. Ugyanak­kor Ondrej Zimka fára és üvegre festett munkáit Drezdában is be­mutattuk. Josef Lizler prágai festő­művész vásznaival a berlinin kívül a rostocki érdeklődők is megis­merkedhettek. Persze mi nem­csak Berlinben és egy-két más nagyobb városban rendezünk ki­állításokat, hanem azok kéthar­madát az egész NDK területén, a partner galériákban is lebonyo­lítjuk.- A csehszlovákiai irodalommal hogyan ismertetik meg a német olvasókat?- Egyrészt a központunk boltjá­ban megkaphatok az ismertebb cseh és szlovák szerzők művei eredetiben és német fordításban is. Azonkívül minden hónapban író-olvasó találkozókat szerve­zünk, melyeken felváltva egyszer szlovák, egyszer cseh író vesz részt, és gyakran rendezünk iro­dalmi témájú szimpozionokat, me­lyeken a két irodalom német szak­értőivel és fordítóival időről időre megvitatjuk irodalmunk fontosabb kérdéseit, kiemelkedőbb alkotása­it. Ez utóbbiak sorából kiemelném például Ladislav Fuks cseh író Vévodkyné a kucharka (A fejede­lemasszony és a szakácsnő) című nagyszabású^új regényének elem­zését. Erre tavaly október végén került sor egy népes hazai írókül­döttség jelenlétében, melyet Ján Solovič érdemes művész, a Szlo­vákiai írók Szövetségének főtitká­ra vezetett. Szerzői estet a köz­pontban többek között Vincent Ši- kula, Ján Lenčo, Ľubomír Feldek, Olga Feldeková, Ladislav Ballek, és Ľuboš Jurík szlovák írók szá­mára rendeztünk. A cseh írók kö­zül vendégünk volt pl. Ladislav Fuks, Miloš Macourek, Josef Nes- vadba, Josef Kadlec, Karel Sýs, Jiŕí Švejda és mások. Ha a meghí­vott írónak még nem jelent meg németül könyve, akkor vele meg­állapodva részleteket fordíttatunk le a műveikből és itteni irodalom­kritikussal bemutató portrét iratunk róla. A berlini Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ a cseh­szlovák színházi, žene- és filmmű­vészettel is megismerteti az NDK lakosságát. Évenként körülbelül háromszáz, Csehszlovákiát be­mutató és propagáló kisfilmet küld szét az NDK mozihálózatába. Azonkívül, hogy a Kassai (Košice) Bábszínház nagy sikert aratott Berlinben, Banská Bystrica-i, Hra­dec Králové-i, plzeňi színtársulat és a prágai Via Lucis együttes vendégszerepeit az NDK-ban. A központ a két kulturális mi­nisztérium útmutatásai alapján mindent megtesz azért, hogy az NDK-ban minél szélesebb körben megismerhessék Csehszlovákia politikai, gazdasági és kultárális életét. K. J. Japán filmhét Japán filmhetet rendeztek a bu­dapesti Toldi stúdiómoziban. Több japán filmet mutattak be, köztük a tavalyi cannes-i nagydíjas filmet, a Narayama balladáját. A filmhét programjában szerepelt a Japán tragédia című film is, amelyet Ki- nosita Keiszuke rendezett. Már játszották a magyarországi mozik a világhírű rendező, Osima alkotá­sát, a Szertartást. Az elmúlt hetek­ben két másik alkotást, a Felhaj- fást és Az éjszakai pillangókat is láthatták a nézők. A Nyári katonák című alkotás, amelyet Tesihagara Hirosi rendezett, a vietnami hábo­rúról szól. Budapesten járt Hani Szuszumu rendező, akinek A nő és a férfi című alkotása szintén műsoron szerepelt. A játékfilme­ken kívül bemutattak két doku­mentumfilmet is, amelyek a Hirosi­mát és Nagaszakit ért atomt£ma- dás áldozatainak állítanak emlé­ket. (M) Nagy László és a bolgár népdal K ivételes tehetségével Nagy László hosszú évekig dolgozott a magyar és bolgár nép kölcsönös megismertetése érdekében. Teljes szí­vével és energiájával végezte feladatát, méltón arra a gyümölcsoltó hatásra, melyet a bolgár népdal kölcsönzött neki. „Háttal a tavasznak, a szenvedé­lyes tavaszért“ végezte a hatalmas munkát, föltárva a népiélek rejtettebb világát. Ekképp határozta meg a bolgár népdalok jelentőségét: „A bolgár népda­lokban azt találtam meg, amire mindig is fogékony voltam, s amit mindig sejtettem. Már a néhány évszázaddal ezelőtti bolgár népi gondolkodás is évezredekkel előbb járt, mint mi. Néha abszurdnak tűnő metaforái olyan szokatlan asszociációkat vál­tanak ki, hogy modern irodalmi nézeteinket szinte felületesnek látjuk A népdalfordító tudja, hogy munkája során, ha hű kíván lenni a szövegéhez, kénytelen a hagyomány keretei között maradni. Közelítésmódja olyan szak­ember megközelítése, aki, ahogy a bolgár közmon­dás mondja, ,,kivájni a szemét, ahelyett hogy kifes­tené a szemöldökét.“ Nagy László tudását, képes­ségeit és tehetségét alárendeli a feladatnak, mert biztos a népdal művészi értékeiben és költői erejé­ben. A népdalénekessel ellentétben az események­hez való viszonya természetesebb, beavatkozása érthetőbb és érezhetőbb. A népdalénekesnek be kellett tartania a kor diktálta követelményeket. Nagy Lászlónak azonban az új idők követelményeire kellett ügyelnie. Ezenkívül azt is tudta, hogy a dal­lamtól megfosztott éneknek tartalmával, költőiségé- vel kell helytállnia. A költőnek mindenekelőtt a bolgár és a magyar népdalok sajátosságait és különbségeit kellett tisz­táznia. A magyar népdal drámaibb, a bolgár pedig epikusabb, rendszerint párbeszédre épül, hiányzik belőle a rím, a versstrófa, hogy csak a szembeöt- lőbbeket említsük. Éppen ezért - a poétikai egység megtartása érdekében - Nagy László számos eset­ben tömöríti az éneket, tudatosan elhagyja az alapgondolattól eltérő sorokat, szem előtt tartja a magyar dalhagyományt. A fordító tudja, hogy a magyar olvasó elé kerülő, saját dallamától megfosztott ének veszít zeneiségé­ből, és seregnyi más eleméből, melyek a közvetlen előadás során kísérik. Világos, hogy az effajta népdal, akár a bolgár népé, akár másé, csak saját leikével, gondolatiságával szerezhet magának ér­vényt. Éppen költői alkatának természete, formátu­ma készteti a költő-műfordítót anyanyelve zenéjé­vel „művelni a csodát“. Magától értetődő, hogy vizsgálat alá kell vennünk a dalok nyelvezetét is. M ennyire más érzetet hordoz a Nagy László által használt „legyilkolt" ige, a bolgár ere­detiben levő „oszlani“ (ellepi a dér) helyett, a „föl- ugrik“ a „sztana“ (felállt), vagy a „dőlt“ az „obar- na“ (megfordult) helyett. Kitűnő példa a találéko­nyan, képszerűen használt igékre a Velkó vezér című dal. A többszörösen ismétlődő „noszi“ (visz) ige helyén az alábbi kifejező megoldások jelennek meg: „Vékony szablyádat ki villogtassa?“, „Páros pisztolyod ki sütögesse?“, „Okos csikódat ki rep- kedtesse?“. Fölösleges magyaráznunk, mennyire más érzéseket hordoznak magukban a „villog, süt, röpköd“ igék. Nagy László költői világa egyénibb, emocionáli­san teltebb, mint a dalok nyelvezete. A dalok nyelvezete ugyanakkor szintén kevésbé megszo­kott, az átlagosnál modernebb s árnyalatokban gazdagabb. Nem csupán az igék játszanak ebben szerepet, hanem a melléknevek és a határozósza­vak is. A bolgár dalok, főleg a régebbiek számos archaizmust tartalmaznak, és seregnyi régi igefor­mát, nyelvjárási alakot, turkologizmust, idegen szót őriznek meg mind a mai napig. Nagy László tudato­san kerüli ezeket. Fordításai a magyar népdalok össznépi nyelvezetéhez állnak közel. A Szőke Dragána című dal fordítása különös figyelmet érdemel, mivel az alkotás bizonyos érte­lemben stilizálva van, és például az alábbi sorok igen erős általánosítást tartalmaznak: Deto minuvat, szelata gorjat, Horata robját - szelata gorjat. (Amerre mennek - a falvak égnek, Embert rabolnak - a falvak égnek). A „falvak égnek“ kétszeres ismétlése nem tölt be stilisztikai funkciót, a népdalénekes erőfeszítései ezúttal nem terjedtek ki arra, hogy minden ízében egyöntetű művészi alkotást hozzon létre. Nagy László zseniális költői érzékével természetesen két új sort alkotott: Amerre mentek, öltek, égettek. Szegény népek csak jajveszékeltek. N agy László prózai megnyilatkozásai arra utal­nak, hogy mielőtt az énekek fordításához fogott, előzőleg megismerkedett eposzunk megol­datlan kérdéseivel, az eposzi verseléssel. Elsősor­ban maguk az énekek nyerték meg a költő tetszé­sét,. „Legemberibb történelemnek“ nevezte őket, nemcsak művészi értékeiket, hanem népiességüket és történelmiségüket is feltárja. Hátráltatta viszont az a körülmény is, hogy a dalainkban kifejező olyan valóságot kellett érzékeltetnie, amely a magyar dalhagyományhoz képest sajátos, idegenszerü stí­lust képvisel. Ennek ellenére a költő - mind esztéti­kai, mind pedig stilisztikai szempontból - adekvát megoldást talált: egyrészről ismerte az eredeti szö­veg poétikáját, másrészről pedig belekóstolt dalaink népies ízébe. Úgy véljük, nincs olyan irodalomkriti­kus, aki ne csodálkozott volna valaha is azon, miért állította csatasorba Nagy László költői tehetségét a folklór és éppen a balkáni országok folklórjának fordítása céljából. Életrajzának ez a fényes lapja ismét utal a néppel, a nép erkölcsi értékeivel való szoros kapcsolatára. Valamennyi tolla alól kikerült sor bizonyíték hovatartozására, bizonyíték arra, hogy milyen szoros a kapcsolat a költő és népe között, illetve arra is, milyen erős az a törekvés, hogy kétoldalúvá tegye ezt a kapcsolatot. Csak ily módon érthetjük meg Nagy László kijelentését, amely a népeink dalaiból rejlő közös vonások feltárására vonatkozik: „... más népekben is sze­rethetjük és becsülhetjük önmagunkat“. DONKA NEJCSEVA Részlet a bolgár költőnő és iroda­lomtörténész kandidátusi disszertá­ciójából. ÚJ szú ­4 1984. V. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents