Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-25 / 122. szám, péntek
/ ÚJ szó 5 1984. V. 25. A szocialista országok internacionalista és nemzeti érdekeinek egységéről ÚJ TÍPUSÚ SZÖVETSÉG O. V. Boriszov figyelemreméltó tanulmányt írt az SZKP-nak és a többi testvérpártnak a szocialista világközösség megszilárdítása során szerzett tapasztalatairól. A tanulmány Új típusú szövetség címmel a Voproszi isztorii KPSZSZ című szovjet folyóirat idei 4. számában jelent meg. A szerző többek között az általános és az egyedi, a nemzetközi és nemzeti viszonyával foglalkozik a marxista-leninista pártok politikájában a szocialista építés folyamán. Továbbá taglalja a mai ideológiai harc, a kommunista és munkáspártok ideológiai munkájának időszerű kérdéseit. Az alábbiakban kivonatot közlünk a cikkből. A marxista-leninista pártok egységének és felzárkózottságának megszilárdulása különösen az ideológia területén nyilvánul meg. A testvérpártok elmélyítik együttműködésüket, és intézkedéseket hoznak, hogy - amint azt az SZKP KB 1983. évi júniusi ülésén Konsztantyin Csernyenko elvtárs hangsúlyozta - „tovább tökéletesítsük a tapasztalatcserét a kommunista nevelés terén, tökéletesítsük ideológiai együttműködésünket, jobban kiaknázzuk a létező tartalékokat az imperialista propaganda, valamint a nacionalizmus és a revizioniz- mus mérges magva elvetésének kísérletei ellen folytatott közös harcunkban“. Az SZKP Központi Bizottsága a testvérpártok együttműködésének fejlesztését az ideológia területén tevékenysége nagyon fontos irányzatának tekinti. Ezen a téren jó együttműködés alakult ki a pártok és államok közti kapcsolatok, valamint a tömegtájékoztató eszközök, a tudományos és oktatási intézmények, az alkotószövetségek és kulturális létesítmények vonalán. Az ideológiai intézmények közösen oldják meg a legnagyobb feladatokat - a marxista-leninista tanítás alkotó fejlesztésével, a szocialista és kommunista építés időszerű kérdéseinek lebontásával és főleg a fejlett szocializmus koncepciójával kapcsolatos problémákat, továbbá közösen tanulmányozzák a nemzetközi kapcsolatokat, a béke és a háború, az osztályharc kérdéseit, az imperializmus részéről fenyegető nukleáris háború veszélye ellen fellépő világszocializmus és demokratikus erők feladatait. A testvérpártok központi bizottságainak titkárai a nemzetközi és ideológiai kérdésekről rendezett tanácskozásaikon már tíz éve egybehangolják a sokoldalú ideológiai együttműködést. A kommunista és munkáspártok tevékenysége eredményeként a marxista-leninista ideológia a közösség országai többségének társadalmi életében vezető szerepre tett szert. A testvérpártok szakképzett kádereket neveltek és jelentős tapasztalatokat is gyűjtöttek az ideológiai nevelő munkában. Ezzel párhuzamosan meghatározták a többnyire szubjektív tényezőkre visszavezethető egyes problémákat és ellentmondásokat. A világszocializmus fejlődésének mai szakaszát az jellemzi, hogy az imperializmus az ellenforradalom kivitelére és a szocialista országok bel ügyeibe való közvetlen beavatkozásokra összpontosítja figyelmét. Célja a testvérpártokat összekötő kapcsok gyengítése, a szocialista államok elválasztása, majd elszakítása a Szovjetuniótól, végül pedig a társadalmi-gazdasági rend megváltoztatására tett kísérlet. Ezt a politikát különböző módon valósítják meg, ígéreteket és fenyegetéseket hangoztatnak, figyelembe véve a szocialista országok „magatartását“. Mi az értelme például George Bush amerikai alelnök 1983 szeptemberében Bécsben tett cinikus kijelentésének, miszerint az Egyesült Államok az európai szocialista országokkal szemben folytatott differenciált politikájában „figyelembe veszi“ a köztük levő „egyedi különbségeket“, gondosan megfigyeli, hogy külpolitikájuk milyen mértékben „autonóm“ és „független Moszkvától“, meg azt is, milyen mértékben „liberálisak“ politikájuk, gazdaságuk és az emberi jogok területén. Az Egyesült Államok kormányzata, amely éppen ebből indul ki, két csoportra osztja az országokat: az egyik „számolhat az Egyesült Államok »jutalmával«, a másik pedig nem". Eközben tekintettel vannak az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei lehetőségeire, elosztják egymás között a feladatokat. P eking ugyanilyen differenciált politikai és propagandairányvonalat érvényesít a szocialista közösség országaival kapcsolatban - saját céljaival összhangban. Egyes országokat szocialistáknak tart, másokat nem ismer el annak. A nemzetközi opportunizmus megpróbálja a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomban gyengíteni a marxista-leninista tanítást s a tudományos kommunizmus hatását, és az egységes nemzetközi mozgalmat az egyes országok nem egységes, nemzeti jellegű akcióival próbálja helyettesíteni, meg akarja bontani a kommunista mozgalom osztályalapjait a különféle politikai pártok és mozgalmak absztrakt együttélésének hirdetésével. Ezen akciók végső célja a kommunisták figyelmének eltérítése a munkásosztály érdekeiért, a dolgozók hatalmáért és a szocializmusért folytatott valódi harcról. Az osztályellenség a szocialista országok ellen folytatott bomlasztó tevékenységében gyakorlatilag mindenütt ugyanazt az irányvonalat érvényesíti - le akarja járatni a marxizmust-leninizmust mint a szocialista országok egységének eszmei alapját, s megpróbálja megindokolni az internacionalizmus és a nemzeti érdekek , ,összeegyeztethetetlenségét‘ ‘. A z SZKP nemzetközi politikájában az internacionalizmusnak mindig aktív jellege volt. A szocialista országokkal való testvéri szolidaritás megnyilvánulása az a jelentős segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt a katonai agresszióval fenyegetett Kubának, Vietnamnak és Laosznak. Sokoldalú támogatást nyújt a Mongol Népköztársaságnak a szocialista gazdaság fejlesztésében és Lengyelországnak a gazdasági nehézségek leküzdésében. A szocializmus ellenségei minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy erről a segítségről hamis képet fessenek. A jobboldali opportunisták azáltal, hogy „tagadják“ a szocialista építés általános törvényszerűségeit, lényegében tagadják a munkásosztály és marxista-leninista pártjainak vezető szerepét. A „balosok“ az álforradalmi frázisok leple alatt abból indulnak ki, hogy nem ismerik el az általános törvényszerűségeket. A jobboldal, ugyanúgy mint a „baloldal“, nagy erőfeszítéseket tesz azon nézet elfogadtatására, hogy minden országnak saját „modellre“ van szüksége, más úton kell haladnia mint a többieknek, figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió és a többi testvérpárt tapasztalatait. „Ezzel kapcsolatban szólni szeretnék a szocializmus »mo- delljeinek« kérdéséről, amely ma nagyon divatossá válť- mondta Jurij Andropov a Lenin születése 112. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen. „Azt állítják, miszerint az egyes szocialista országokban felmerülő nehézségek abból erednek, hogy rájuk kényszeritik a szovjet »modellt«. Furcsa gondolkodásmód ez. Elegendő, ha elfogulatlanul nézzük a valóságot, hogy lássuk, milyen abszurd ez az állítás. Vagyuk bármely szocialista államot, mindenütt találkozunk sajátságos, nemzeti, történelmi, kulturális és más megnyilvánulásokkal. Nincs okunk vitába bocsátkoznunk, amikor azt mondják, hogy egyik vagy másik országban a szocialista építésnek meg kell felelnie a történelmi, a politikai, a kulturális hagyományoknak. Vitatkoznunk kell viszont akkor, ha a különféle »model- lek« hangoztatásával egyre inkább elködösrtik a szocializmus lényegét és a kapitalizmustól való alapvető eltéréseket. Határozott ellenvetéseink vannak abban az esetben, ha valaki megpróbálja befeketíteni azoknak a nemzeteknek a tapasztalatait, amelyek a szocializmus útjára léptek, s ha gyakorlatilag visszautasítja a szocialista építés általános törvényszerűségeit“. Minden marxista-leninista pártban, minden szocialista országban; a kommunista világmozgalom minden részében az összes kommunista közös feladata a nemzetközi és a nemzeti helyes összekapcsolása. Erre szólítja fel a kommunistákat a Világ proletárjai, egyesüljetek! jelmondat, amelyet Marx és Engels a Kommunista Párt Kiáltványában megfogalmazott és tudományosan megindokolt. Ez a jelmondat valamennyi ország öntudatos dolgozói szervezett mozgalmának alapelve lett az I. Internacionálé óta. A proletár, a szocialista internacionalizmus nagy, minden felett győzedelmeskedő erő. Az SZKP ugyanúgy, mint a többi marxista-leninista párt, következetesen a kommunista mozgalom elfogadott alapelvei - az egyenjogúság, a függetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szolidaritás, a kommunisták kölcsönös segítségnyújtasa elve - szerint jár el. A szovjet kommunisták mindig hűek maradnak a világ kommunistáinak nagy testvériségéhez. Az SZKP visszautasítja a revizionistáknak minden kísérletét a proletár internacionalizmus alapelvének a „tagadását“, valamint azt a kísérletét, hogy ezzel az alapelvvel szembeállítsa a „függetlenségre és önállóságra“ vonatkozó felhívását, amelynek célja a tőkés világ kommunista pártjainak a szocialista országok kommunista pártjaitól való elszakítása s a forradalmi harc nemzetközi érdekeinek leszűkített és hamisan értelmezett nemzeti érdekekkel való helyettesítése. A z SZKP a kommunisták nagy testvérisége nevében úgy vélekedik, hogy elfogadhatatlan, ha valaki „semleges“ álláspontra helyezkedik az internacio- nális és a nemzeti helytelen összekapcsolása esetében, s hogy elfogadhatatlanok a maoiz- mussal való megbékélésre vonatkozó felhívások, amelyeket állítólag az egység érdekei, a szükséges kitartás és türelem motivál. Közismert tény, hogy az elvtelen- ség alapján kialakult egység sohasem lehet szilárd. „Az egység nagy ügy és nagy jelszó! De a munkások ügyének - mutatott rá Lenin - a marxisták egységére van szüksége, nem pedig a marxistáknak a marxizmus éllenségeivel és meghamisítói- val való egységére. És nekünk meg kell kérdeznünk mindenkit, aki az egységről beszél: egység, de kivel?, a likvidátorokkal? - akkor nekünk nincs egymással semmi dolgunk.“ (Lenin művei 20. kötet 232. old.) A proletár és a szocialista internacionalizmus alapelveinek következetes megvalósítása nem sérti meg egyetlen szocialista állam szuverenitását vagy kommunista párt függetlenségét sem. Engels már a XIX. század végén figyelmeztetett arra, hogy „a nemzetköziség által támasztott követelmények napról napra növekednek“. Ez ma különösen időszerű, amikor a világon meggyorsultak a társadalompolitikai változások, amikor a nemzetközi monopol-burzsoázia - állandó viszályok közepette - egyre jobban egybehangolja állásfoglalását és akcióit a szocializmus és az egész imperialistaellenes mozgalom ellen vívott harcban, és lélektani háborút folytat a béke, a demokrácia és a szocializmus erői ellen. Az SZKP és a szocialista országok többi testvérpártjának külpolitikájában az alapvető és az általános objektív jellege a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek és céljainak elvi egységéből ered. Engels ezzel kapcsolatban azt írta, hogy „ugyanúgy, ahogy a munka és a töke közti alapvető viszony mindenütt egyforma, és a vagyonos osztályok mindenütt uralkodnak a kizsákmányolt osztályok fölött, a proletárforradalom alapelvei és céljai is azonosak lesznek...“ A szocializmus külpolitikájának elvi egységét többek között az imperializmussal folytatott harc objektív feltételei határozzák meg „A tőke nemzetközi erő. Legyőzéséhez szükség van a munkások nemzetközi szövetségére, a munkások nemzetközi testvériségére“ - hangsúlyozta Lenin. Az ideológiai imperializmus szüntelenül támadja a szocializmus alapelvét - a termelőeszközök társadalmi tulajdonát és az ezzel összefüggő tervszerű gazdasági rendszert. A burzsoázia védelmezői azt állítják, hogy a szocialista rendszer a mai viszonyok között nem tudja szavatolni a gazdaság dinamikus fejlődését és a gazdasági-műszaki haladást. A „szabad piac“ és főleg a vállalkozás állítólagos előnyeire vonatkozó legkülönbözőbb koncepciókat hirdetik, megpróbálják lejáratni az állami tulajdont, szembe állítva azt a tulajdonnak a szocializmusban érvényesülő más formáival. A z imperializmus ideológusai kitartóan arra törekednek, hogy a szocialista országok életében aláássák a kommunista pártok vezető szerepének az elvét. A politikai pluralizmus gondolatát hirdetik. Ellenségeink úgy vélekednek, hogy a pluralizmusnak a szocialista országokba való mesterséges átültetésével megbontják az új társadalmat, és hogy a politikai erők ún. szabad játéka teret nyit a szocialistaellenes elemek bomlasztó tevékenységéhez. A szocializmus ellenségei továbbra is nemzetiségi ellentéteket szítanak. A szocialista országok történelme azt tanúsítja, hogy az egyes országokban a marxista-leninista irányvonaltól való csaknem minden elhajlás, a belpolitikai életben felmerülő bonyodalmak valamilyen módon a nacionalista irányzatok terjedésével függnek össze. Ezért az imperialista propaganda mindent megtesz azért, hogy felélessze a régi, sokszor ősrégi nemzetiségi ellentéteket, felkeltse és sokoldalúan támogassa a nemzeti felsőbbrendűség érzését. Az új társadalmi rendszer kedvező lehetőségeket teremt a testvérországok harmonikus kapcsolatainak kialkulásához. Ahhoz azonban, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, helyes politikai irányvonal szükséges. Az SZKP ezt a szempontot érvényesíti az együttműködés során felmerülő bonyolult problémák esetében. A marxizmus-leninizmus befolyásának növekedésével párhuzamosan „baloldalról“ megsokasodnak a fejlődés nehézségeire vonatkozó spekulációk. Megkísérlik befeketíteni és elferdíteni a forradalmi elméletet, azt állítva, hogy nem képes új gondolatokat és nézeteket teremteni. Kísérleteket tesznek a marxista-leninista tanítás egységének megbontására, arra, hogy a marxizmus-leninizmus alapelveitől való - tudatos vagy a tudatlanságból eredő - eltérést alkotó fejlesztésként tüntessék fel. Az SZKP és a többi testvérpárt következetesen és kitartóan leleplezi a tudományos kommunizmus elleni rágalmakat. Ugyanakkor be kell ismerni, hogy számos testvérpártban időnként nem terjesztették megfelelő intenzitással és mélységgel a marxista -leninista ideológiát. Ennek az a következménye, hogy egyes szocialista országokban még mindig elég erősek a magántulajdoni és kispolgári csökevények. Ezzel számolnak az imperialista propagandaközpontok, amelyek rádió és televíziós adásaikkal számos európai szocialista ország területét behálózzák. A z osztályellenség gyakorlatilag az összes szocialista országban - különböző eszközöket alkalmazva - arra törekszik, hogy lejárassa a marxizmust-leninizmust mint a testvérpártok egységének ideológiai alapját, és elferdítse a szocialista építés általános törvényszerűségeit, amelyek szerintük összeegyeztethetetlenek a nemzeti érdekekkel. Egyesek a marxizmus-leninizmus klasszikusai által megfogalmazott és a testvérpártok dokumentumaiban kollektíván lebontott általános törvényszerűségeket csak az elmúlt időszakra vonatkoztatva tartják érvényesnek. Ezzel kétségbe vonják objektív, egyetemes jellegüket. Ezt az álláspontjukat a kollektív tapasztalatok alkotó továbbfejlesztésének követelményével kendőzik el, habár a valóságban ezzel kapcsolatban nem merülhetnek fel nézeteltérések. Az új tapasztalatok csupán gazdagítják a marxizmust-leninizmust, de nem tagadják az általa feltárt törvényszerűségeket. Céljuk nyilvánvalóan az, hogy védelmezzék a szocialista építés valamennyi nemzeti módszerét. A szocialista országok gyakorlatának egyes kérdéseivel kapcsolatos kifogásokat úgy magyarázzák, mint kísérletet „az egyedüli helyes modell“ megszilárdítására. Kádár János, az MSZMP KB első titkára 1969- ben, a kommunista pártok nemzetközi tanácskozásán az általános és a sajátságos ilyen értelmezését bírálva kijelentette: „Úgy mint ma, a jövőben is pártjainak állandóan szem előtt kell tartaniuk a marxizmus-leninizmus legfontosabb követelményét: a szocialista építés általános törvényszerűségeinek érvényesítését az életben, országaik konkrét feltételeinek történelmi és nemzeti sajátosságainak figyelembevételét. A szocializmus általános törvényszerűségeinek mellőzése, csakúgy mint a nemzeti sajátosságok és feltételek figyelmen kívül hagyása megbontja a fejlődést, válságokhoz vezet és zsákutcába juttat.“ U gyanilyen indokolatlan az a kísérlet, hogy a nagy és a kis országok szerepét az osztályharctól, a szocializmus és az imperializmus közti alapvető ellentéttől, vagyis korunk fő tartalmától- a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszaktól- elvonatkoztatva értelmezzék. Ezzel mesterséges gátat emelnek a nagy és a kis országok között, miközben az utóbbiaknak - osztályhovatartozásuktól függetlenül- csupán pozitív szerepet tulajdonítanak a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében: a nézeteltérések áthidalásában, az ésszerű kompromisszum megtalálásában, a Kelet és a Nyugat közötti párbeszéd elősegítésében. Úgy mint azelőtt, továbbra is a nacionalizmus és a nemzetiségi csökevények maradnak a burzsoázia ideológusai figyelmének középpontjában, ez marad az imperializmusnak a létező szocializmus elleni felforgató tevékenységében az egyik fő eszköz. Az imperializmus mindent megtesz azért, hogy nacionalista nézeteket terjesszen és támogassa a nemzeti felsőbbrendűségre vonatkozó igényeket. A testvéri kommunista pártok és szocialista országok közös érdeke, hogy egyre többen folytassák Dimitrov, Thälmann, Gottwald és más kiváló kommunisták és internacionalisták hagyományait. Napjaink ideológiai életének új jelensége a klerikalizmus felélesztése. Az egyház nemcsak Lengyelországban, hanem egyes más kelet-európai szocialista országokban is nagy mértékben fokozta tevékenységét. A felekezeti (Folytatás a 6. oldalon)