Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-24 / 121. szám, csütörtök

Ösztönző erő A FIZIKAI OLIMPIA HUSZONOT ÉVE Állandó, gyors és széles körű változások jellemzik és határoz­zák meg korunkat; e változások forrása a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése, valamint megnövekedett szerepe. A tudo- mányos-technikai forradalom ko­rában az egyik legfontosabb sze­repet a fizika tölti be, a műszaki gyakorlatban való közvetlen alkal­mazása, valamint a többi tudomány­ághoz fűződő kapcsolata révén. Mivel társadalmunk elsősorban műszaki, természettudományi és matematikai-fizikai végzettségű szakembereket igényel, fontos, hogy ezeket az igényeket szem előtt tartsuk. Ezeknek a Vövetel- ményeknek a megvalósítása készteti iskoláinkat arra, hogy a természettudományi tantárgyak tanításának fokozott figyelmet szenteljenek. El kell érni, hogy minél több tanuló tanulja kedvvel elsősorban a matematikát, fizikát és kémiát. Az iskolák elsőrendű feladata, hogy felkeltsék a tanulók érdeklődését ezen tantárgyak iránt, és állandóan gyarapítsák növendékeik ismereteit. A tanulók alkotóképességének fejlesztésében a tanítási órákon kívül jól bevált formák: a szakköri munka, a középiskolai szaktevé­kenység, valamint a tantárgyi olimpiák. E munkaformák funkció­ja az utóbbi időben növekedett, hiszen fontos szerepet játszanak a tanulók társadalmi elvárásoknak megfelelő pályaválasztásában és nagy mértékben elősegítik a taní­tás és a nevelés hatékonyságának növelését. A fizikai olimpia versenye a Csehszlovák Tudományos Aka­démia Fizikai Intézetének kezde­ményezésére indult az 1958-59- es iskolai évben. E versenyt ere­detileg a középiskolák tanulói szá­mára hirdették meg. Különböző változások után kialakult e nép­szerű, közkedvelt verseny - mint tanításon kívüli foglalkozás - mai ''-"■mája, melyet az Oktatási Mi­nisztérium 1976. szeptember 1 -én kiadott rendelete rögzít. A verseny lebonyolítása a kö­vetkezőképpen történik: A középiskolák 1., 2., 3., 4. osztályosainak versenye a D, C, B, A, az alapiskolásoké az E kate­gória. Az alacsonyabb évfolyamok tanulói a felsőbb évfolyamok ver­senyében is részt vehetnek. A résztvevőknek hét feladatot kell megoldaniuk, melyek közül hat el­méleti, egy pedig kísérleti feladat. Az eredményesség feltétele leg­alább öt elméleti és a kísérleti fel­adat megoldása a szeptember ele­jétől január végéig tartó idő­szakban. Az első forduló (iskolai) ered­ményes feladatmegoldói közül a kerületi és a járási olimpiai bi­zottság választja ki azokat, akik a második (középiskolásoknak ke­rületi, alapiskolásoknak járási) for­duló versenyében részt vehetnek. A kerületi olimpiai bizottság általá­ban a kerület valamelyik főiskolája mellett tevékenykedik. A második fordulóban eredmé­nyesnek tekinthető az, aki négy elméleti feladat közül legalább kettőt helyesen oldott meg. A 3. forduló (középiskolásoknak or­szágos verseny, alapiskolásoknak kerületi verseny) Csehszlovákia tíz kerülete, valamint Prága és Bratislava legeredményesebb ta­nulóinak a versenye. A létszám itt előre megszabott (legfeljebb 80 tanuló); a résztvevőknek négy el­méleti és egy gyakorlati-kísérleti feladatot kell megoldaniuk. Ered­ményesnek minősül az, aki a leg­jobb megoldó összpontszámának a felét éri el. Győztes a legjobb húsz eredményes megoldó. Az országos versenyt minden évben más és más kerületi olimpiai bizottság védnöksége alatt ren­dezik meg. Az öt feladat megoldá­sára két nap alatt tíz óra áll a ver­senyzők rendelkezésére. A kerü­leti és az országos versenyen A SZÁM ÍRÁS TÖRTÉNETE Egy tartalmas könyvről A számok elválaszthatatlanul hozzátartoznak minden ember életéhez. A mai ember számára nem jelent nehézséget a számok leírása és az alapműveletek el­végzése. Természetesnek vesz- szük, hogy bármilyen számot le tudunk írni tíz jel segítségével, mégpedig oly módon, hogy azt külföldön is megértik. Ez fontos még a matematikától oly távol eső terület, mint például a korunkban állandóan növekvő turizmus szempontjából is. El tudjuk olvasni nyelvtudás nélkül is (eltekintve azon országoktól, ahol nem a ná­lunk tanult arab számokat hasz­nálják) az utak számozását, a szállodai szobaszámot stb. A számok írása, olvasása nem volt mindig ilyen könnyű. Filep László-Bereznai Gyula: A szám­írás története című könyve terje­delmének határai között, áttekinti a számjegyírás történetének ka­landos útját, a számfogalom kiala­kulását, a számírás kezdetét, fej­lődését és elterjedését. A szerzők arra törekedtek, hogy feltárják e fejlődési folyamat sajátos, belső logikáját, társadalmi okait, bemu­tatják a számírás és az írás töké­letesedésének párhuzamosságát. A számírás kialakítása megte­remtette a matematikai jelölésmód további, egészen más irányú fejlő­désének feltételeit is: a matemati­ka minden területének kialakult egy sajátos jelölésrendszere, szimbolikája, szaknyelve. Napja­inkra különösen jellemző a mate­matikai jelölésmód továbbfejlődé­se. Új vonás a logikai szimbólu­mok alkalmazása, valamint a kü­lönböző „gépi nyelvek“ kialakulá­sa. Igaz, hogy mind a jelölések, mind a számjelek is csak formai oldalát jelentik a matematikának, de tudjuk, hogy a megfelelő forma elősegíti, a nem megfelelő pedig gátolja a tartalom fejlődését, gaz­dagodását. Korunk egyik jellemző vonása a matematika térhódítása a külön­böző tudományokban és az élet minden területén fontos a népsze­rűsítése. Filep László és Bereznai Gyula könyve ezt a célt szolgál­ja. OLÁH GYÖRGY a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói magyar szöveget kapnak. A feladatokat magyar nyelven dol­gozhatják ki. Az alapiskolák kerületi verse­nyében a járási fordulók 3-5 leg­eredményesebb tanulója vesz részt, s négy elméleti feladatot kell megoldaniuk. Eredményes az, aki legalább két feladatot helyesen megold. A nemzetközi fizikai olimpia versenye három ország: Cseh­szlovákia, Magyarország és Len­gyelország kezdeményezésére jött létre 1967-ben. A bölcsőjénél olyan nemzetközileg elismert szaktekintélyek álltak, mint Rostis­lav Koštál, Czeszlaw Scislovski és Kunfalvi Rezső professzorok. Az országos versenyen legjob­ban szerepelt tíz tanuló közül vá­lasztják ki a válogatott keretet. Ennek tagjai egy-két hetes külföldi felkészülésen vesznek részt. Az eddig lebonyolított 14 nem­zetközi olimpián az összesítés alapján. 1. Szovjetunió, 2. Cseh­szlovákia, 3. Lengyelország, 4. Magyarország. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi három ország eredményei között minimális a kü­lönbség. A nemzetközi olimpiák is a fizikatanítás magas színvonalát igazolják hazánkban. Minden tanévben a Szlovák Szocialista Köztársaságban négy -ötezer középiskolás és 15 ezer alapiskolás kapcsolódik be a fizi­kai olimpiába. Szlovákiában az el­múlt huszonöt évben 41 845 közép- iskolás és 90 377 alapiskolás ta­nuló vett részt e versenyeken. A versenyzőknek általában 40 százaléka jutott a második fordu­lóba. Ezek közül 4941 közép- és 21 133 alapiskolás lett eredmé­nyes megoldó. Szlovákia középis­koláiból eddig az országos döntő­ben 416 tanuló vett részt, közülük 210 lett eredményes és 71 győztes. A versenyek irányítója a fizikai olimpia központi bizottsága, az Oktatási Minisztérium megbízásá­ból. A versenyeket a két oktatási minisztérium, a SZISZ Központi Bizottsága, valamint a Csehszlo­vák Matematikusok és Fizikusok Szövetsége védnöksége alatt ren­dezik meg. A versenyeken a magyar tanítá­si nyelvű iskolák az első évfolyam­tól kezdve aktívan részt vesznek. Fizi katan ításunk színvonaláról a figyelemre méltó eredmények tanúskodnak. A középiskolások versenyében kerületi és országos viszonylatban különösen a Komá­romi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tartozik a leg­jobb eredményt elérő iskolák közé. Fontos * hangsúlyozni, hogy a versenyekre való felkészülés, és az ott elért eredmény nem lehet öncélú, hanem a pedagógiai tö­rekvés egyik eszközének kell len­nie, a tanulók és a pedagógusok számára ösztönző erő a további munkához. IPÓTH BARNABÁS Vidám közönség a Dunamenti Tavaszon (Gyökeres György felvétele) SOKFÉLE SZEREPBEN Találkozás Jevgenyij Leonowal - a képernyőn Jevgenyij Leonov filmjei szere­pelnek ezekben a hetekben a Csehszlovák Televízió Három­szor egy... című műsorciklu­sában. A jeles szovjet színész jószívű, jó kedélyű ember benyomását kel­ti már az első pillantásra. Kerek arc, nagy, széles orr, jellegzetes mosoly. Valaki tucatkomikusnak nevezte őt, pedig külsője mögött sokkal nagyobb színészi tehetség rejlik, mint amilyen egy átlagos esztrádművészé. Mégis előbbi* adottságai határozták meg első filmszerepeit: „A legtöbb feladat, amit kaptam, a külsőmhöz igazo­dott: játszanom sem kellett, pusz­tán megmutatnom magam.“ Csakhogy, ami elég volt a rende­zőnek és a nézőnek, kevés volt a fiatal, ambiciózus színész szá­mára. Jevgenyij Leonov repülős csa­ládból származik, apja és fivére a repülőgépiparban dolgozott. így érthető, hogy miután kitanulta az esztergályos mesterséget, repülős iskolába jelentkezett ő is. Harma­dikos, amikor úgy dönt, hogy szí­nésznek jelentkezik. Tanulmá­nyainak befejezése után, 1947- ben a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház tagja lett. A mi közönségünk persze min­denekelőtt a filmvászonról ismeri Jevgenyij Leonovot. Az ötvenes években epizódszerepek sorát alakította, mígnem 1961-ben, Vla­gyimir Fetyin Vadállatok a fedélze­ten című filmjében végre teljes mértékben érvényre juttathatta te­hetségét, komédiázó hajlamait. Sulejkin csapos szerepében, aki akarata ellenére lesz tigrisek és oroszlánok megszel ídítője egy tengerjáró fedélzetén, milliókat nevettetett meg azóta, egyúttal bi­zonyítva, hogy a modern komikus nemcsak külső megjelenésével tudja megnevettetni a nézőt, ha­nem még inkább szerepének bel­ső átélésével. És ez érvényes Leo­nov valamennyi vígjátéki alakítá­sára. Drámai szerepet először 1964- ben a Doni történet című filmben játszott, melyet Solohov műve nyomán szintén Vlagyimir Fetyin rendezett. Jakov Sibalkónak, az egyszerű kozák embernek a sze­repében nyújtott teljesítménye meglepetés volt a közönség szá­mára, ugyanakkor meggyőzően bizonyította, mennyire igényes, sokoldalú színész Leonov. „Attól az időtől fogva eltűnt szótáramból a színésztípus kifejezés, és min­dig örülök, ha új és különböző feladatokat kell teljesítenem.“ Ez­zel mintha azt is mondaná, mint­egy jellemezve saját művészetét, hogy az egyik szerepben alkalma­zott eszközeit, tapasztalatait nem viszi át mechanikusan a követke­zőbe, hanem új megközelítési és kifejezési módokat keres. Ebben rejlik művészetének lényege. További jelentős alakítása a Ragyogj, ragyogj, csillagom, cí­mű filmben volt. Á polgárháború idején játszódó tragikomikus törté­netben pontos képét adja a talpnya­ló, az éppen hatalmon levőkhöz dörgölőzó, az egzisztenciája miatt örökös félelemben élő, taktizálgató kispolgárnak, illetve életfilozófiájá­nak, mely Leonov „előadásában“ derűt vált ki, ugyanakkor elítélése is e magatartásnak. Gelman méltán híressé vált Prémium című termelési drámá­jának filmváltozatában ismét emlékezetes alakítást nyújt. Alig­ha kell bővebben szólnunk róla, hiszen a televízióban is láthattuk a filmet. Leonov Potapovjának az alakja, gyűrött ruházata, betonok tonnáitól kemény munkáskeze a jól öltözött vezetőség tagjainak körében kissé komikusnak hat, látszik, hogy Potapov nem szokott ilyen környezethez, bizonytalan itt, egyszerű, válogatatlan szavaiból azonban, melyek őszintén leleple­zik a vezetés bürokratizmusát, nyomban nyilvánvalóvá válik a né­ző számára, hogy a vádlottból lesz vádló a gyűlésen. Ezután újabb filmek következ­nek a hetvenes években, köztük vígjátékok. Komédiás adottságait talán Georgij Danyelija filmjeiben tudta kamatoztatni a legjobban. „ Szívesen dolgozom ezzel a ren­dezővel. Finom érzékkel közelít az ezerszínú élethez. Olyan utakra visz magával, amelyekről soha nem tudjuk, hogyan végződnek - és ez a legszebb valami." Jevgenyij Leonovról elmond­hatjuk, hogy mindenkor élmény találkozni vele. A képernyőn is. M. B. Könözsi István felvétele a Gyerkőcök sorozatból // önnyes szemű, pöttömnyi kislány kószál az l\ egyre növekvő sor mellett a lakótelepi élelmi­szerbolt hatalmas kirakatát fürkészve. Az arcára van írva, hogy elhagyatottnak, árvának érzi magát. Sehol egy ismerős , együttérző tekintet; szombat reggeli fáradt unalom és cseperésző eső pettyezi a szürke betonjárdát.-Anyu! Anyuka! - kocogtatja meg apró ujjaival a kislány a vastag kirakatüveget, s hüppögése ismét zokogássá változik. _ Kavicsok- Ne sírj, aranyoskám - hajol hozzá egy őszülő asszony vigasztalóan anyukád biztosan a világért sem hagyna el téged. Hiszen tudod?!- Tudom - emeli tekintetét a kislány az asszonyra -, de a kenyérért muszáj neki, mert azt később már sehol sem kap - mondja megható bölcsességgel, s hűvös tenyerével megtörli nedves arcát. Kovács nagypapa rendszeresen minden délután sétálni ment a kis unokájával. Ilyenkor az övék volt az. egész világ; meghányták-vetették minden örömét- gondját. Egyik sétájukon melléjük szegődött Kovács nagy­papa egyik öreg barátja, de nem nagyon avatkozott a ,,nemzedékek“ diskurzusába. Hanem egyre jobban tetszett neki az okos kisfiú tudásszomja.- Hallod-e, komám, ügyes egy gyerkőc ez a te unokád - nyújtotta a kezét búcsúzáskor az alkalmi sétapartner -, már most lepipálna egy iskolást, pedig úgy látom, még csak olyan ötéves forma - simogatta meg a fiúcska barna szöghaját.-Rossz a szemed, barátom - húzta ki magát Kovács nagypapa -, ősszel tölti majd be a negye­diket.- Na látod, nagypapa - szólalt meg a kisfiú szem­rehányóan -, mégis nekem volt igazam, amikor azt mondtam, hogy nyugodtan lehetek már öregebb is...- Holnap arról fogunk beszélgetni, kinek hol dolgo­zik az apukája, anyukája - közli az óvónő a délelőtti foglalkozás után a gyerekekkel. - Ne feledjétek el este megkérdezni őket. Csaba, a legfürgébb észjárású gyerek nem szól egy szót sem, de annál többet mondóan legyint. Az óvónő meg is kérdi tőle:- Neked talán nem tetszik a házi feladat?- Nekem az nem tetszik - mondja a fiú a homlokát ráncolva, hogy anyukám egész nap tanít, aztán még otthon is mos, főz, takarít, apukám pedig nem csinál semmit; örökké csak játszik.- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdi az óvónő a fejét csóválva. - Mi az apukád foglalkozása?- Focista - lendíti a gyerek a bal lábát rúgásra, mintha attól tartana, hogy az óvó néni úgy sem érti ezt. SZENK SÁNDOR DJ SZÓ 6 ^ 1984. V. 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents