Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-16 / 91. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1984. IV. 16. A bérrendszer hatékonyságának növelését célzó komplex programról Következetesen a munka mennyisége és minősége szerint írta: Miloslav Bod’a, szövetségi munkaügyi és szociális miniszter Népgazdaságunk intenzív fejlesztésének fontos feltétele, hogy következetesen érvényesítsük az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás alapelvét. A jelenlegi helyzet és a társadalom távlati szükségletei egyaránt megkövetelik, hogy minden személy munkabére közvetlenül függjön munkájának eredményeitől, s kifejezze hozzájárulásának mértékét gazdaságunk fejlesztéséhez. A CSKP Központi Bizottsága, a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa rendkívüli figyelmet fordít a bérrendszer gazdasági hatékonyságának a kérdéseire, mert a javadalmazásnak kulcsfontosságú szerepet tulajdonítanak a XVI. pártkongresszuson előirányzott célok és feladatok teljesítésében. A párt-, az állami és a szakszervezeti szervek és szervezetek az egyes kollektívák és személyek által elért pozitív eredmények elismerése mellett bíráló- an is nyilatkoztak a javadalmazás területéről, főleg az érdemszerűség és a differenciált bérezés elvének nem kielégítő érvényesítéséről. Ebben az irányban teljes mértékben igazolást nyertek Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a párt XVI. kongresz- szusán elhangzott szavai, hogy a munkáért járó bérnek minél szorosabban kell kapcsolódnia a munkatermelékenység növekedéséhez, a hatékonyság, a gazdaságosság és a minőség javulásához, s hogy ebben az összefüggésben nagyobb határozottsággal kell leküzdeni az egyenlősdiség- hez, s a különböző hamis „szociális“ szemléletekhez vezető irányzatokat. Az egyenlősdiség nem vezet sehová Amikor Ľubomír Štrougal elvtárs, a szövetségi kormány elnöke az elmúlt év közepén ezekről a kérdésekről beszélt, rámutatott a nivellálás káros hatására a javadalmazásban. Mint mondotta, a bérek és a fizetések növekedésében többnyire mindenki részesül, tekintet nélkül arra, hogy az egyes személyek miként járultak hozzá az elért eredményekhez. Sok munkahelyen még mindig nem szabadultak meg a szociális szemlélettől, az elért bérszintet állandónak tartják arra az esetre is, ha ez egyes munkahelyeken vagy az egész szervezetben nem teljesítik a feladatokat. A vezető gazdasági dolgozók egy része nem igazodik ahhoz az alapelvhez, amely szerint a béreket és a fizetéseket csak az átlagosnál nagyobb teljesítményt elérő dolgozóknál lehet növelni, mégpedig a minőség és a hatékonyság javulása alapján. így az elégtelen bérdifferenciálás nem ösztönzi az egyéneket és a kollektívákat a nagyobb eredmények elérésére. A mélyebb elemzésből az is kitűnik, hogy az elégtelen differenciálás okai elsősorban az egyes szervezeteken belül vannak. A munkások többsége például a lehetséges 9 tarifaosztály közül csupán négybe van besorolva, ezért kereseti színvonaluk nagyon megközelíti az átlagosat. Ez teljes mértékben vonatkozik a műszaki-gazdasági dolgozók bérezésének ni- vellálására is, a mestereket is beleértve. A bérdifferenciálás elégtelenségére a CSKP Központi Bizottságának 9. ülése is rámutatott. Az elnökségi jelentés hangsúlyozta, hogy a személyi fogyasztás fő forrását a lakosság pénzjövedelmei képezik és fogják képezni. Ezek az elmúlt évben például mintegy 3 százalékkal növekedtek, s csaknem 400 milliárd koronás szintet értek el; a népgazdaságban kifizetett átlagbér (az efsz-ek nélkül) 2788 koronát ért el. Gondoskodni kell azonban a béralap hatékonyabb kihasználásáról. Főleg kifejezőbben kell fokozni az egyének és a kollektívák érdekeltségét a jó minőségű munkában, a teljesítmények és a társadalmi munkatermelékenység növelésében. Ezen a területen többet várunk el és követelünk a vezető dolgozóktól, akik közül sokan adósak maradnak a jó munkaeredményekben való anyagi és erkölcsi érdekeltség következetes érvényesítésével, valamint az elégtelen és rossz munka elmarasztalásával kapcsolatos feladataik teljesítésében. Társadalmunk nagy bizalmat tanúsított irántuk, s a szükséges jogkörrel is felruházta őket. Ezért jogosan várja el tőlük, hogy a pártós a szakszervezeti szervek teljes támogatása mellett következetesen érvényesítsék a munka tényleges eredményeihez igazodó differenciált bérezés elvét. Tárdadal- munk azt is elvárja, hogy határozottabban lépjenek fel az egyenlősdiség és a hamis szolidaritás megnyilvánulásaival szemben, s hogy hozzáértő döntésekkel neveljék az embereket a becsületes munkára és a fegyelemre. Ahhoz az alapelvhez kell igazodni, hogy a teljesítményt, az elért eredményt kell értékelni, nem pedig a munkába járást. Ezért azokat a dolgozókat és kollektívákat kell kifejezőbb mértékben előnyben részesíteni, akik tartósan átlagon felüli eredményeket érnek el, s kiváló minőségű munkát végeznek a társadalom számára szükséges termékek előállításánál. Csak az ilyen hozzáállás lehet teljes összhangban a munkásosztály tényleges érdekeivel, a javadalmazás szocialista alapelveivel, a szocialista erkölcscsel, az egész társadalom érdekeivel és szükségleteivel. A CSKP Központi Bizottsága pozitívan értékelte a Szakszervezetek Központi Tanácsának azt a törekvését, amely arra irányul, hogy a dolgozó kollektívák aktívabb segítséget nyújtsanak a vezető dolgozóknak a munkaidő jobb kihasználásához vezető utak keresésében, a visszásságok felszámolásában, s hogy tovább terjedjen a brigádrendszerü munka- szervezés és javadalmazás. Állandó érvényű az a gondolat, amelyet Gustáv Husák elvtárs is hangsúlyozott, hogy a béreket csak a munkatermelékenység növekedése és a dolgozók létszámában elért megtakarítások alapján lehet növelni. Ez megteremti a nemzeti jövedelem termelése és a béralap közötti kiegyensúlyozott kapcsolat fontos feltételét, s társadalmilag és gazdaságilag indokolt arányokat biztosít a lakosság bevételei és kiadásai között. Az eredmények elmaradnak a lehetőségektől A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését célzó komplex intézkedések keretében a bérrendszer hatékonyságát növelő komplex programot két szakaszban valósítjuk meg. Az első szakaszban az illetékes szervek és szervezetek elsősorban a normaalap tökéletesítésére és kiszélesítésére, valamint az ösztönző bérek, vagyis a különböző prémiumok és jutalmak hatékonyságának a növelésére összpontosítják a figyelmet. Az elért eredmények azonban nagyon eltérőek, s nem mindig felelnek meg sem a termelési-gazdasági egységek intenzív fejlesztésében rejlő lehetőségeknek, sem az egész gazdaság szükségleteinek. A legnagyobb fogyatékosságokat abban látjuk, hogy a normaalap még mindig nem szolgál hatékony eszközként a gazdálkodás teljesítményének és hatékonyságának növeléséhez, s megbízható mércét sem képez az egyes dolgozók és kollektívák eredményeinek értékeléséhez. Nem kendőzhetjük el, hogy az objektivizált normák sem érik el mindig a kívánt színvonalat, mert megállapításuk nem történt megbízható elemző módszerek segítségével. A munka normázásában előforduló fogyatékosságok és a nivellá- ciós törekvések kedvezőtlenül tükröződnek vissza a keresetek elégtelen differenciáltságában. Az átlagon felüli, az átlagos és az átlagon aluli dolgozók bérezési színvonalában tapasztalható különbségek ezért kedvezőtlenül hatnak a kezdeményezésre és a munkaerkölcsre. Az elért részleges javulás ellenére a bérnormák hatékonyságával sem lehetünk elégedettek. Például gyakran előfordul még, hogy nem eléggé igényesek a feltételek a prémiumok és a jutalmak kifizetéséhez. Ezeket szorosabb összefüggésbe kell hozni a szervezet feladataival, hogy' a ténylegesen nagyobb'teljesítménnyel és a jobb munkával legyenek kiérdemelve. A prémiumokat és a jutalmakat számos szervezetben formális szempontok szerint (például a besorolási osztályok alapján) különböztetik meg, nem pedig a tényleges eredmények és a feladatok igényessége szerint. Csak korlátozott mértékben érvényesítik az ösztönzés bevált formáit, amilyen például a teljesítménybérezés és annak különböző változatai. Mindenhol rendet kell teremteni Számos gazdasági dolgozó nem rendelkezik elég bátorsággal az új, hatékonyabb bérezési formák bevezetéséhez. Az anyagi érdekeltséget egyes gazdasági szervezetekben a tervek spkeku- latív lebontása, s az indokolatlan változtatások is csökkentik. Több szervezetben nem használják ki eléggé a létszámcsökkentésben megnyilvánuló anyagi érdekeltséget. A fogyatékosságok felszámolását az ellenőrzések alacsony hatásfoka is lassítja ezen a területen. Komoly problémát jelentenek a szállítói-megrendelői kapcsolatokban előforduló zavarok is, amelyek akadályozzák a termelés folyamatosságát, s csírájában gyengítik a dolgozók kezdeményezését és aktivitását. Számos munkahelyen az irányítás alacsony színvonala is csökkenti a teljesítményeket, valamint a termelési és a munkafegyelmet. Az 1982-es évtől kísérletileg nálunk is bevezettük a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Azt tapasztaljuk, hogy a brigádon belüli önelszámolás hozzájárul a munka végső eredményeiben való személyi és kollektív érdekeltség elmélyítéséhez. A brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás bevezetéséhez azonban meg kell teremteni a szükséges műszaki-szervezési, termelési és gazdasági feltételeket. Arról van szó, hogy az önálló elszámolás viszonyait nem lehet pótolni a termelési feladatokra vonatkozó különböző „hivatalos“ megállapodásokkal. Tökéletes rendre van szükség az anyagfelhasználási és az időnormák területén, a termelés anyagi-műszaki biztosításában, valamint a szállítói megrendelői kapcsolatokban. így a kollektív keresetet nemcsak a termelés mennyisége és minősége határozza meg, hanem a termelési költségek és a munkaidő megtakarítása is befolyásolja. E munkaszervezési és javadalmazási forma bevezetése még mindig nehézségekbe ütközik, gyakran a formalizmus és az egyszerűsített értelmezés is problémákat okoz. Az eddigi tapasztalatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a következő időszakban ezen az úton kellene haladnunk. Semmi esetre sem arról van szó, hogy ezeknek a brigádoknak valamiféle „üvegházi feltételeket“ teremtsünk, hanem éppen ellenkezőleg, intenzíven kell felszámolni a „gyermekbetegségeit“, amelyek ezt a munkaszervezési módszert helyenként kísérik. Ez azonban nem nélkülözheti a párt- és a szakszervezeti szervek és szervezetek hatékony segítségét. Az új bérezési rendszer feltételei Fejlesztési terveink végrehajtása külgazdasági és belső feltételeinek igényessége megköveteli, hogy tovább tökéletesítsük a bérezési rendszert és elmélyítsük a teljesítményekre gyakorolt motivációs hatását. Ehhez jelentős ösztönzést ad a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelésére irányuló program második szakaszának megvalósítása, olyan értelemben, ahogy azt a párt-, állami és szak- szervezeti szervek jóváhagyták. Az alapos és sokoldalú előkészítés, valamint a kitűzött feltételek megteremtése után a termelő szervezetek már legkésőbb 1985. január elsején hozzákezdhetnek a második szakaszra kitűzött feladatok teljesítéséhez. Feltételezzük, hogy a népgazdaság fő ágazataiban két-három év alatt megvalósul a program második része. Az összes termelési-gazdasági egység és vállalat számára érvényes eközben az alapelv, hogy az új bérezési feltételek érvényesítéséért minden szervezetnek teljesítenie kell a következőket:- bővítsék, fejlesszék és érvényesítsék a munkanormákat, illetve a többi műszaki-gazdasági normát, s az ösztönző bérezési formákat elsősorban a minőségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokra irányítsák;- következetesen biztosítsák az előző évben kitűzött gazdasági feladatokat, tartsák meg a béreszközök kötelező kereteit és teremtsenek reális feltételeket a folyó évre kitűzött terv teljesítéséhez;- tökéletesítsék a vállalaton belüli irányítást és önálló elszámolást;- a kezdeményezőterv, főleg a munkatermelékenység növelésével teremtsék meg a feltételeit az átlagkeresetek növekedésének, s ezzel biztosítsák, hogy nem emelkednek az egységnyi termékre jutó bérköltségek;- biztosítani kell az alapos bé- rezési-müszaki előkészítést, nem szabad gyengíteni a bér ösztönző részének hatékonyságát és biztosítani kell, hogy ez a tarifa szerinti bérszínvonalnak legalább a 25 százalékát képezze;- a béreszközök kötelező keretein belül érvényesíteni kell az új bértarifát, mégpedig a központi erőforrásokból való hozzájárulás és egyéb pénzügyi engedmény nélkül. A második szakaszra előirányzott program több intézkedése közvetlenül a besorolt bérek tökéletesítésére vonatkozik. Ezért a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók besorolási katalógusait kiegészítik, hogy megfeleljenek a munka jelenlegi műszaki és szervezési színvonalának. E katalógusokban helyet kapnak az új oktatási-nevelési rendszerből következő változások és ily módon kedvezőbb feltételeket teremtenek az érettségivel végződő négyéves tartulmányi szakok végzőseinek, illetve a szakközépiskolákat végzettek, valamint a munkásszakmát elsajátítottak érvényesüléséhez. Kit és melyik tarifaosztályba Alapvető változással számolunk a műszaki-gazdasági dolgozók besorolási katalógusában. A bérezési gyakorlat ugyanis már huzamosabb ideje eltér az érvényes előírásoktól. A vállalatoknál gyakran célszerűtlenül összpontosítanak bizonyos tevékenységeket, vagy a dolgozókat más funkcióba sorolják be, mint amit valójában végeznek. Elnézően járnak el a képesítéssel kapcsolatos kivételek engedélyezésekor, mégpedig fiatal dolgozók esetében is. Az új katalógusokban szigorítják a megkülönbözteztés feltételeit az értékelés és a tarifaosztályokba való besorolás során. A munkajellemzések tartalmazzák az igényesség fokozását, valamint a munkatevékenységek bonyolultságát és az iránta való felelősséget. Jobban értékelik az alkotóműszaki dolgozók, a mesterek és a kiváló munkaeredményeket elérő szakemberek munkáját. Minden tisztség számára két tarifaosztályt határoznak meg. A magasabb osztályba való besorolás a vállalat jogkörébe tartozik majd. Lényegesebb változás vonatkozik a vezető gazdasági dolgozók tarifabesorolására. Besorolásukat erőteljesen befolyásolja a termelés műszaki és technológiai igényessége, az állóeszközök volumene, az export színvonala, a műszakszám, a területi tagoltság stb. Az új besorolási katalógus érvényesítésének alapvető feltétele a szervezési struktúrák ésszerűsítése, a dolgozók számának oly módon való csökkentése, ahogy azt a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött gazdaságossági program meghatározza. Lényegbevágó intézkedés a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók besorolásának módosítása is. Az eddigi tarifákat körülbelül tíz évvel ezelőtt állították fel. Azóta lényegesen nem változtak, noha a keresetek 25 százalékkal is növekedtek. Ennek következtében a tarifa szerinti bér- színvonalnak az egész bérhez viszonyított részaránya csökkent, és nem tölti be ösztönző funkcióját. Ezért a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók bérszínvonala a tarifákon belül 15-18 százalékkal növekszik. A munkások besorolását a munkahelyi körülményekhez és a munka társadalmi-szociális feltételeihez igazítják. A bérszínvonal emelése az egyes szakágazatok és szakaszok szerint differenciált. Kifejezőbb a differenciálás a nehezebb munkafeltételekkel rendelkező szakágazatokban, a legprogresszívabb technikát és technológiát alkalmazó, illetve az élelmezést és a környezetvédelmet biztosító szakaszokon. A folyamatos üzemeltetésben, a szalagtermelésben, illetve a több gépet kiszolgáló dolgozók esetében és ott, ahol a munka- szervezést és a dolgozók teljesítményét a legpontosabb normák alapján határozzák meg, érvényesíthető lesz a magasabb besorolás. Az anyagi termelési ágazatok műszaki-gazdasági dolgozói számára elvszerűen egységes besorolási skála érvényes. A termelést előkészítő szakaszok dolgozói, az üzemviteli technikusok és a mélyművelésű bánya dolgozói esetében a skála átlagosan 10 százalékkal emelkedik. A műszakilag igényes részlegek mesterei, illetve a különösen nehéz feltételek közötti munkahelyek mesterei számára a besorolást további 10-30 százalékkal emelhetik. A műszakigazdasági dolgozók számára szilárd besorolás lesz érvényes, nem pedig az eddig érvényes, amely bizonyos határértékek között mozoghat; Ezeket a dolgozókat egyéni értékelés alapján bírálják el az érvényes szabályok szerint figyelembe véve minden egyén sokéves eredményeit. (Folytatás a 4. oldalon)
