Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-16 / 91. szám, hétfő
Vállvetve alkotni és védeni (Folytatás az 1. oldalról) vagyon elleni bűncselekményeket. Míg az egyéb bűncselekményeket elkövetők száma többnyire változatlan, vagy enyhén csökken, addig a bűnözés méreteit a leginkább azok a bűnelkövetők befolyásolják, akiknél a törvény megszegésének indítéka a harácsolás, a jogtalan anyagi előnyszerzés törekvése. A szocialista gazdaság megkárosításának leggyakoribb formája a lopás. Nemcsak a tárgyak egyszerű elsajátításával, hanem különféle nyilvántartási, könyvelői és számlázó üzelmekkel is. Jelentős, nem csupán anyagi károkat okoz a munkafegyelem megsértése és a munkaidő ki nem használása. Ez arról tanúskodik, hogy egyes polgártársaink nem tisztelik a közös vagyont, a szocialista tulajdont. Szégyentelenül és munka nélkül törekednek arra, hogy mások számlájára éljenek. Be kell ismernünk, hogy ezt nem egy esetben megkönnyíti számukra a rendetlenség, az anyagok és az árucikkek elégtelen védelme és nem utolsósorban a vállalati, valamint a vállalatfeletti ellenőrzés alacsony színvonala is. Nem egy szervezetben továbbra is tapasztalható az alapvető munkakötelezettségek elhanyagolásával szembeni hamis és társadalmilag káros elnézés. Ilyen helyzetben nem lehet csodálkozni azon, hogy tavaly a Szlovákiában 115 millió korona kárt okozó tűzvészek hetven százalékának oka az elemi biztonsági és tűzvédelmi előírások durva megszegése volt. A gazdasági bűnözés elemzése egyértelműen tanúsítja, lehetővé teszi az is, hogy egyes vezető dolgozók nem töltik be irányító szerepüket. Nem éreznek felelősséget a személyes gondjaikra bízott vagyon védelméért, a munkát nem ellenőrzik, nem igényesek sem önmagukkal, sem a beosztottjaikkal szemben. A Nemzetbiztonsági Testület tagjai olyan bűncselekményekkel is foglalkoznak, amelyeknek elkövetői vezető dolgozók, akik beosztásukkal visszaéltek a jogtalan nyerészkedésre, illetve törvénybe ütközően gyarapították javaikat. Számos szervezetben beidegzödött a csupán adminisztratív módszerekkel történő irányítás, a kényelemszeretet, a túlzott óvatoskodás. Ezek természetesen elavult módszerek. Minden irányító dolgozónak tudatosítania kell, hogy az új körülmények az irányítás minőségileg új formáit is megkívánják. Sorukból nem hiányozhat mindannak hatékony védelme, §mit népünk hozzáértése és munkája teremt. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a CSKP KB Elnöksége levelével összhangban fokozottan törekedjünk minden negatív jelenség felszámolására. A figyelem homlokterébe állítsuk a hatékony kommunista nevelést, a munka- és a polgártársaink iránti figyelmes viszonyt. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy egyesek számára szinte életük alapvető értelmivé vált a drága és a fényűzési cikkek beszerzése. A nyárspolgári mentalitásnak ez az újraéledése, a tárgyaknak ez a „fetisizálása“ határozza meg szemükben az élet értékeinek rangsorát. Ez kedvezőtlenül hat a munka és általában a társadalom iránti viszonyukra. Természetes dolog, hogy az emberek szépen és célszerűen berendezett lakással, hétvégi házzal, személygépkocsival akarnak rendelkezni vagy szabadságukat külföldön szeretik eltölteni. Más lapra tartozik viszont, ha szemükben ezek a dolgok „státuszszimbólummá“ válnak és akár a törvények megszegése árán is elérésükre törekednek. Ekkor a szó szoros értelmében bekövetkezik a személyiség torzulása, mivel érvényesülését nem a munka, a felkészültség szolgálja, hanem a luxustárgyak tulajdona. Éppen az ilyen emberek a hordozói az olyan társadalomellenes, nem humánus jelenségeknek, amilyen a protekció, a megvesztegetés, a korrupció. Jogrendünktől, a szocialista társadalom építése alapelveitől idegen az olyan emberekkel szembeni hamis humanizmus, akik a saját javukra szemérmetlenül megkárosítják a társadalmi érdekeket. Ezzel szemben csak szigorral járhatunk el. A társadalomellenes tevékenység valamennyi formájával szembeni harc sikere főleg a biztonsági szervek, a bíróságok és az ügyészség munkájától függ. Ez azonban nem nélkülözheti a nyilvánosság cselekvő támogatását. A rendetlenséggel és a becstelenséggel szembeni lakossági meg nem alkuvás fontos előfeltétele annak, hogy vállvetve felszámoljuk mindazt, ami az embereket gátolja az alkotó munkában és eredményeinek megérdemelt felhasználásában. Munkánkban nagy segítségünkre van öntudatos és fejlett polgártársainknak, a közbiztonság segédrendőrsége tagjainak tevékenysége. Joggal illeti meg őket elismerés és hála cselekvő és áldozatos részvételükért a közrend, a társadalmi és személyi tulajdon védelmében, a közúti forgalom folyamatosságának és biztonságának elősegítésében. Ugyanilyen értékes segítséget jelentenek a dolgozók levelei, észrevételei és javaslatai is. A Nemzetbiztonsági Testület, valamint a bíróságok és az ügyészség teljes komolysággal foglalkozik velük. Hiszen nem egyszer éppen az ilyen levelek leplezték le a törvényellenes tevékenységet, illetve hozzájárultak a rendetlenség megszüntetéséhez. A lakossági levelek demokráciánk széles medréről és arról tanúskodnak, hogy nálunk az emberek elkötelezetten részt vállalnak a CSKP jogi és biztonsági politikájának a kimunkálásából és a megvalósításából. Dolgozóinknak ez a közügyek iránti érdeklődése azonban nem helyettesítheti azon gazdasági és ellenőrző szervek felelősségét, amelyeknek szerepe ügyelni a jogszabályok, a rend és a fegyelem megtartására. Ellenkezőleg. Nyomatékos hangsúly- lyal figyelmeztetni kell erre, mivel munkájuk eredményei nem kielégítöek. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az állam hatalmi szerveinek évi átlagban csupán az összes bűncselekmény mintegy 9 százalékával kapcsolatos tapasztalataikat közlik. Nem tudatosítják, hogy a helyi érdekek előnyben részesítése, az a törekvésük, hogy a rendelleneségeket az illetékes állami szervek beavatkozása nélkül „oldják meg“, csak további károkat okoz. Ez egyben az alapvető magyarázata annak, hogy a szocialista gazdaságot megkárosító bűncselekmények feltárása még mindig főleg a Nemzetbiztonsági Testület tagjaira hárul. Ez helytelen, mivel a közügyek iránti közömbösség lehetővé teszi az élősködés tendenciáinak továbbélését. Szocialista törvényeink kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak. Ez olyan elv, amelyből kiindulnak a CSKP KB Elnöksége levelébe foglalt nagy jelentőségű feladatok is. Következetes teljesítésükkel áthághatatlan gátat emelünk minden társadalomellenes jelenség útjába. A Nemzetbiztonsági Testület tagjait ez a szándék vezérli ünnepükön, ebben mindennapos kötelességüket látják. Következetesen a munka mennyisége és minősége szerint (Folytatás a 3. oldalról) A bérkiegészítés feltételei és díjai lényegében nem változnak. Vizsgálják összevonásuk, illetve kiszámításuk egyszerűsítésének lehetőségeit. Feltételezzük, hogy a besorolási bérszínvonalnak megközelítőleg a kereset 65-70 százalékát kellene kitennie. A bér ösztönző részének el kellene érnie a 20-25 százalékot, a maradék 10 százalékot pedig az egyéni értékelés alapján fizetett bérnek kellene kitennie. Ez, persze, nem érvényes automatikusan az összes szervezet számára, még inkább nem a dolgozók összes kategóriája számára. A műszaki-gazdasági dolgozók esetében például érvényes, hogy minél nagyobb a jogkör és a belőle következő felelősség a munkaeredményekért, annál nagyobb a bér mozgó része, mégpedig a feladat teljesítési színvonalától függően. Néhány vezető dolgozó esetében a feladat különösen kedvező teljesítésekor ez a részarány az egész bér 50 százalékát is kiteheti. Az eddigi helyzettel összehasonlítva az új skálák értelmében csökkennek a besorolási szintek közötti különbségek. Az ilyen megoldást több ok teszi indokolttá. Ezek közül az egyik legfontosabb az a tény, hogy a munka és a műveltségi szint iránti igények egyre jobban közelednek egymáshoz, esetleg részben kiegyensúlyozódnak az aránytalanul nagyobb fizikai megterheléssel, az egyhangú munkával, néhány tevékenység nem vonzó jellegével. A bérrendszer gazdasági hatékonyságának színvonalát célzó program megvalósítását elősegítő intézkedések nem szabad, hogy azzal a téves felfogással párosuljanak, miszerint a munka- és gazdálkodási eredményekkel nem alátámasztott bérnövekedésről van szó, hanem ellenkezőleg: minden béremelésnek párosulnia kell a teljesítmény növekedésével, a minőség javulásával és a hatékonyság növekedésével. A jelenlegi feltételek között ehhez az irányító és a szervező munka lényeges javulására, minden egyén teljesítményének növelésére van szükség. Az egész folyamatba be kell kapcsolni a tapasztalt munkásokat, az újítókat, a szocialista munkabrigádok tagjait, mindenkit, aki megérti, hogy ezek az intézkedések egyetlen célt szolgálnak: jobban jutalmazni a becsületes, jó minőségű és hatékony munkát, s hogy ne dolgozzunk azokra, akik csak a „szekéren ülnek“. Minden egyes dolgozóval előre meg kell beszélni munkafeltételeit és sokoldalúan meg kell ítélni azok javításának lehetőségeit. Egyúttal meg kell vitatni azokat a változásokat is, melyek a javadalmazás új elveinek érvényesítéséből következnek. A program második szakasza megvalósítása előkészítésének jelenlegi színvonalát - a gazdálkodó szervezetek által alaposan eloKeszitett anyagok alapján - nagy felelősséggel és teljes egészében elbírálják a pártszervezetek és a szakszervezeti szervezetek. Kötelességük, hogy a CSKP KB Elnöksége által jóváhagyott elvek alapján biztosítsák a politikai és gazdasági vezetés egységes cselekvését. Kötelességük, hogy széles, körű tömegpolitikai munkát fejtsenek ki az összes intézkedés helyes megértetése érdekében, s hogy a munkahelyeken jó és igényes politikai légkört teremtsenek. Kötelességük továbbá, hogy szüntelenül ellenőrizzék az e téren kitűzött feladatok teljesítését. Meggyőződésünk, hogy a bérrendszer gazdasági hatékonysága növelését célzó komplex program teljes megértéssel találkozik mindazok részéről, akik becsületesen és lelkiismeretesen dolgoznak, akik teljes mértékben azonosulnak ezzel a programmal. Minden munkahelyen le kell zárnunk a „kiskapukat“, amelyek lehetővé teszik az olyan bérek és prémiumok kifizetését, melyek mögött nincs becsületes és lelkiismeretes munka. Ha lépni akarunk, a munka szerinti elosztás törvényének kell válnia az értékelés általános és döntő mércéjévé mind a társadalmi haszon, mind pedig az egyén bérjogosultsága szempontjából. Elvhűségből az élet vizsgáztat SIKERESEN TELJESÍTIK A VÁLLALT FELADATOKAT Az 1968-1969-es kritikus időszak eseményei igen sok embert megingattak hazánk egyik legkorszerűbb kohászati üzemében, a Kelet-szlovákiai Vasműben is. Viszont akadtak sokan olyanok is, akiknek marxista-leninista, internacionalista elvét és a szocializmusba vetett hitét semmi sem rendítette még. A nehéz hetekben, hónapokban is elkötelezetten és következetesen helytálltak. Bár nem volt könnyű rendet teremteni az akkori politikai és gazdasági zűrzavarban, mégis, a józanul, megfontoltan, következetesen gondokodó és cselekvő párttagoknak sikerült fokozatosan felszámolni az antiszocialista és a szovjetellenes csoportokat. Abban az időben már a Keletszlovákiai Vasműben dolgozott Vasil Pačuta mérnök, a CSKP KB tagja, a vállalati pártbizottság 1971 óta tisztségében lévő elnöke is, ő így emlékezik arra az időszakra, a kommunisták helytállására.- Saját munkahelyemen éreztem, tapasztaltam, hogy az 1968-1969-es évek pártunk és társadalmunk életének egyik legbonyolultabb, legnehezebb időszakát jelentették. Egyben nagyon igényes időszak volt ez a marxizmus-leninizmus ismeretét, alkalmazását az emberi jellem és az internacionalista helytállás szilárdságát illetően is. Sajnos, a mi vállalatunknál szintén elég sokan voltak, akik nem állták ki a nehéz próbát. Sőt, akadtak olyanok is, akik tudatosan gyengítették pártunk egységét, fékezték népgazdaságunk fejlődését. Vállalatunk társadalmi, népgazdasági szerepe kezdettől fogva közismert. Ezért, nem véletlen, hogy az 1968-1969-es években a jobboldali erők minden igyekezetüket az irányítás és a hatalom átvételére, a párt vezető szerepének kiiktatására összpontosították. Azt sem hallgathatom el, hogy a mi vállalatunknál sem volt akkor ideológiailag kellően felkészülve a pártszervezet az antiszocialista és a szovjetellenes csoportokkal folytatott harcra. Ezt a jobboldal ki is használta. Minden alkalmat felhasználtak a párt egységének megbontására. Bekerültek a pártbizottságokba olyanok is, akik sohasem képviselték a munkásosztály érdekeit, még a pártban sem lett volna helyük. Ezeknek az egyéneknek az „érdeme“ - akik egyébként a pártellenes, a szocializmusellenes csoportok érdekeit képviselték hogy 1969 február végén rendkívüli vállalati pártkonferenciát hívtak össze a Vasműbe és ezen olyan választási rendszert hagyattak jóvá, amely összeegyeztethetetlen volt a párt alap- szabályzatával. Még nagyon jól emlékszem rá, hogyan „dolgozott“ a választási masinéria. A titkos választások eredményeit nem hozták nyilvánosságra, elégették a szavazólapokat. A szavazólapok elégetésére azért került sor - ami később teljes bizonyítást nyert -, hogy a „megválasztott“ jobboldali elemek nem kapták meg a szükséges szavazatokat.- Hány dolgozója volt akkor a Vasműnek és közülük hányán voltak párttagok?- Már akkor csaknem húszezer ember dolgozott a Vasműben, s 12 százalékuk volt párttag. A kommunistáknak köszönhető, hogy 1969 második felében a mi vállalatunknál is konszolidálódni kezdett a politikai helyzet. A párt- bizottságokba azok kerültek, akik elkötelezett elvhűségükkel kiérdemelték a megtisztelést. Kedvező fordulat állt be a gazdasági feladatok teljesítésében is. Vállalatunknál 1970-ben a termelés értéke már meghaladta az 5 milliárd 380 millió koronát, ami 61 millió koronával volt több a tervezettnél. Jelenleg több mint 24 ezer ember dolgozik a vállalatnál, a dolgozóknak csaknem 19 százaléka tagja a pártnak. Vállalatunk az idén ünnepli fennállásának 25 éves jubileumát, s örömmel elmondhatom, lesz mit ünnepelnünk. Kommunistáink, párton kívüli dolgozóink becsülettel teljesítik feladataikat.- Hogyan foglalná össze röviden a Kelet-szlovákiai Vasmű negyedszázados múltját?- Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy árutermelésünk értéke meghaladja a 14 milliárd koronát. Fennállása óta, tehát 25 év alatt több mint 100 milliárd korona értékű árut termelt a Vasmű. Köztük több mint 50 millió tonna acélt, 36 millió tonna hengerelt árut, 2 millió tonna forrasztott csövet, 500 millió tonna acélkonstrukciót állított elő. A több mint negyven országba exportált termékek értéke meghaladja a 47 milliárd koronát. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy már régen megtérült az a költség, amit társadalmunk a Kelet-szlovákiai Vasmű építésére és fejlesztésére fordított. Bizakodóan tekintünk a jövőbe, mert vállalatunk kommunista és párton kívüli dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a Vasmű sikeresen eleget tegyen a társadalmi elvárásoknak. Ezt igazolták a vállalatunk nyolcvannyolc pártszervezetében lezajlott év eleji párttaggyűlések is, ahol szintén megnyilvánult, hogy a kommunisták tudatában vannak: elvhűségből az élet vizsgáztat, az emberi értéket cselekedetünk, munkánk eredménye fémjelzi. KULIK GELLERT ÚJ szú 4 ^ 1984. IV. 16. Vasil Pačuta (Róbert Berenhaut felvétele)
