Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-12 / 88. szám, csütörtök

ÚJ szú _ 5 1984. IV. 12. Az élelmezés pótolhatatlan tényezője Beszélgetés a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás öntözési lehetőségeiről A vizet már jóval az időszámítás előtt élő ember is megbecsülte. Ezt igazolják a megóvott létesít­mények, a több tucatnyi kilométer hosszú akvaduktok, melyek segít­ségével a vizet a lakóhelyre és a mezőre egyaránt juttathatták. Persze, azóta a világ teljesen megváltozott, és az ipari termelés­sel megváltoztak a földön az élet feltételei, a környezetszennyezés sok-sok forrása jött létre. Ezért is hangsúlyozzák egyre többet, hogy a vízzel legalább úgy kell gazdál­kodni, mint az arannyal, az eddigi­nél sokkal következetesebben kell védenünk vízforrásainkat a jövő nemzedékek számára. Hiszen ne­kik is szükségük lesz vízre, és nemcsak saját szükségleteik ki­elégítése céljából, hanem élelmi­szertermelés céljából is. Mezőgazdaságunk alapvető feladata, hogy az élelmiszerter­melésben az önellátás lehető leg­nagyobb fokát érjük el. Ennek egyik lehetősége, hogy jobban, hatékonyabban használják ki az intenzifikációs tényezőket, melyek kedvezően hatnak a hozamok nö­vekedésére főleg a gabonafélék, a hüvelyesek, a takarmánynövé­nyek és az ipari növények eseté­ben. Az egyik rendkívül jelentős intenzifikációs tényező a termés­hozamok növelésében a víz, s eb­ben az esetben arra a vízre gon­dolunk, amelyet öntözéssel jutta­tunk,a földekre. A felmérések szerint hazánk­ban 1366 ezer hektár mezőgazda- sági földterületet kellene öntözni, ebből Szlovákiában 821 ezer hek­tárt. Az SZSZK-ban eddig 220 ezer hektár öntözhető, a CSSZK- ban pedig még ennél is kevesebb- 120 ezer hektár. Ez az arány is bizonyítja, hogy Szlovákiában- tekintettel klímájára és a talaj nagyobb nedvességhiányára- nagyobb szükség van az öntö­zésre, tehát a víz jótékony hatása kézzelfoghatóbb. Vegyük szem­ügyre például a nyugat-szlovákiai kerületet, amely országos vi­szonylatban is a legeredménye­sebb mezőgazdasági területek kö­zé tartozik. Az itteni eredmények is jól bizonyítják az öntözés elő­nyeit. Konkrétan: az öntözött búza átlagosan 0,5-0,7 tonnával többet terem a nem öntözöttnél, de olyan eset is előfordult, hogy ez a kü­lönbség a 2,5 tonnát is elérte. Az öntözött cukorrépa hektáronként még 20 tonnával is többet terem a nem öntözöttnél. Ugyancsak az öntözésnek köszönhetően az itte­ni földművesek jó eredményeket érnek el az évelő takarmányok és más növények, takarmányfélék termesztésében is. Miként használja ki ezt az inten­zifikációs tényezőt a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) járás? Mi­lyen eredményeket érnek el az öntözésnek köszönhetően és mi­lyen szándékaik vannak az öntö­zőgazdálkodás fejlesztését illető­en? Ilyen és hasonló kérdésekre vártuk a választ a járási mezőgaz­dasági igazgatóságon Jozef Miku- lec mérnöktől, e szerv igazgatóhe­lyettesétől.- A járásban a mezőgazdasági földterület milyen hányada öntöz­hető, és az ötéves tervidőszak végéig milyen feladataik vannak e téren?- Mezőgazdasági dolgozóink mintegy 72 ezer hektáron gazdál­kodnak, s ennek több mint 46 százaléka öntözhető terület. Fel­tételezzük, hogy az ötéves terv­időszak végéig további 2700 hek­tárt tettünk öntözhetővé. Befejez­zük a Sárosfa-Udvarnok (Blaho- vo-Dvorníky) szakasz öntözhető­vé tételét, továbbá a Vásárút -Nagymegyer (Trhové Mýto-Ča- lovo) szakasz megépítését, a Nový Život-i határ öntözhetővé tételét és sorolhatnám tovább.- Érdekelne bennünket, hogy a járásban milyen tapasztalataik vannak az öntözéssel kapcso­latban.- Mint közismert, tavaly rendkí­vül száraz esztendő volt, aminek következményei főleg a vegetáci­ós időben nyilvánultak meg. Az agronómusok szerint a növények fejlődésének döntő fázisában hi­ányzott a legjobban a csapadék. Főleg a kukoricára, a cukorrépára, de a sűrű vetésű gabonára és más speciális növényekre juttattuk a vi­zet. A múlt esztendőben a felszín­re kerültek az öntözéssel kapcso­latos problémák, s egyúttal tanul­ságul szolgáltak a tavalyi tapasz­talatok arra, hogy e téren mi a leg­fontosabb teendő. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy tavaly az öntözési lehetőségeket teljes mér­tékben kihasználták mezőgazda- sági vállalataink. Az öntözési lehe­tőségek fejlesztésével intenzíveb­ben az év vége előtt kezdtünk foglalkozni. Az összes mezőgaz­dasági vállalatnál megvizsgáltuk az öntözési technika műszaki álla­potát, mégpedig együtt a Zlaté Klasy-i Agroprogres mezőgazda- sági vállalattal. Az észlelt hibák alapján kidolgoztuk a javítási ütemtervet, amelyet fokozatosan megvalósítunk. Az ütemterv sze­rint a napokban már be kellene fejezni a javításokat. Az öntözési technikusokat és az öntözőberen­dezések kezelőit tanfolyamokon ismertettük meg a legújabb tudni­valókkal, módszerekkel. Az öntö­zési tervet az idei esztendőre va­lóban a legapróbb részletekig ki­dolgoztuk, mégpedig az egyes szivattyúállomásokra, parcellákra és növényekre is. Hiszen a múlt esztendő megmutatta, hogy talaj- viszonyaink közepette mit jelent az öntözés. Látni kell, hogy föld­műveseink túlnyomórészt a ned­vességet könnyen áteresztő tala­jokon gazdálkodnak. És az tavaly bebizonyosodott, hogy ha nem él­tek volna a mezőgazdasági válla­latok az öntözési lehetőségekkel, akkor aligha takaríthattunk volna be jó termést.- A hektárhozamok növelésé­nek egyik útja az öntözés, egy másik pedig az, hogy törekedni kell a betakarítási és tárolási vesz­teségek csökkentésére. Ezzel kapcsolatban milyen intézkedése­ket foganatosítottak?- A veszteségek csökkentése számos műszaki és technológiai probléma megoldását feltételezi. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az emberek megfelelően viszo­nyulnak ezekhez a feladatokhoz. A felelőtlen magatartás következ­tében bizony minden évben sok termés vész kárba. Éppen ezért az ilyen jellegű hibák felszámolá­sára hozott intézkedések a föld- müvesszövetkezetek és az állami gazdaságok fő feladatai között szerepelnek. JOZEF SLUKA AZ ELSŐ PARTIZÁNCSOPORT Vinné a michalovcei járásban, a Vihorlat lábánál húzódik meg. A falu határát szőlők, gyümölcsö­sök borítják és tavai közkedvelt üdülőközpontok. A község rende­zett, új bevásárlóközpontja, ven­déglője van, a lakóházak tetsze- tősek. Vinnének gazdag forradalmi múltja van. Pavol Boroš kommu­nista 1921-ben itt alakította meg Zemplén első pártszervezetét. Napjainkban már nem él, de társai nem feledkeztek meg róla. A volt kastélyban emlékszobát rendez­tek be tiszteletére. A látogató itt megismerkedhet a falu történeté­vel, azokkal az időkkel, amikor a kommunistákat kegyetlenül ül­dözték. Megismerkedhet Pavol Boroš életével és munkásságával, azzal, milyen sokoldalú tevékeny­séget fejtett ki a területi pártveze­tőség vezetőjeként. A ludákok gyűlölték Pavol Bo- rošt, aki ellenük szervezte a mun­kásokat és a földműveseket. 1940-ben letartóztatták. Miután ki­került a börtönből, folytatta tevé­kenységét. A fasizmus elleni küz­delemre, a jobb életért folytatott harcra agitálta az embereket. Még mielőtt Pavol Boroš tettekké vál­toztatta volna terveit, ismét letar­tóztatták. Az ilavai börtönben talál­kozott a humennéi Ladislav Sza­bóval, akivel minden alkalmat megragadva arról beszélt, mit tesznek majd ha szabadon enge­dik őket. Amint kikerült a börtön­ből, ismét szervezni kezdte az el­lenállást. 1942 márciusában meg­alapította Kelet-Szlovákiában az első Jánošík-csoportot. A csoport, amelynek tagjai Er­nest Lipkovič. Vladimír Popov, Sa­lamon Landam és mások voltak, a Pirgan hegy alatt tanyázott. Egy faház vált ideiglenes lakóhelyük­ké, mikjözben a csendőrök kitartó­an nyomoztak utánuk. Valaki elárulta, hol tartózkod­nak a partizánok. 1942. április 7- én az árulók nyomra vezették a csendőröket.- Adjátok meg magatokat, körül vagytok zárva - szólították fel a partizánokat a csendőrök. A partizánok meglepődtek. Nem sejtették, hogy elárulták őket. Azt sem tudták, hogy hány fegyve­res zárta körül rejtekhelyüket. Nem mondtak le azonban arról, hogy elmeneküljenek. A csendőrök azonnali meg­adásra szólították fel őket. A parti­zánok azonban nem hallgattak rá­juk, Pavol Boroš és Ivan Ivanovič fegyvert ragadott. A faház ajtajá­ban állva fedezni tudták társaikat, akiket egyenként elnyelt a sűrű erdő. A csendőrök üldözőbe vet­ték a partizánokat. Pavol Boroš ekkor tüzet nyitott a támadókra, végül ő is menedéket talált az erdőben. A Vihorlat erdőrengetegéből néhányan visszatértek lakhelyük­re A csendőrök elfogták őket. Pa­vol Boroš az erdőben maradt. A mai napig senki sem tudja ho­gyan halt meg, hol van a sírja... Az első kelet-szlovákiai parti­zánparancsnok csoportja jó alapot képezett az ellenállás további szervezéséhez. A Vinnét, Porub- kát, Kamienkát és a további köz­ségeket körülölelő erdőkbe újabb csoportok költöztek. Megalakultak a Veža, Pugačev, Jastrab, Borka- nuk és más partizáncsapatok. A vinnéi lakosok közül sokan bekapcsolódtak az ellenállásba. Köztük Ján Boroš, az elhunyt for­radalmár fia, aki a Veža csoport parancsnoka lett. A fasiszták 1944. október 30-án felgyújtották a községet. A tűzben 280 ház pusztult el és nyolc ember életét vesztette. A várva várt szabadság 1944. november 26-án köszöntött be Vinnébe. Az emlékszobában kiál­lított dokumentumok és tárgyak alapján képet tudunk alkotni an­nak az embernek az életéről, aki feláldozta magát népünk jobb éle­téért. Megismerkedhetünk a Veža partizáncsoport történetével, vala­mint a többi partizáncsoport tevé­kenységével is. Számos fénykép ás dokumentum szemlélteti a vin- néiek ellenállását, akik a szovjet partizánok segítségével rendsze­resen támadásokat intéztek a csendőrök és a környéken állo­másozó német egységek ellen. Az emlékszoba azt is bemutat­ja, milyen volt a falu, miután a fa­siszták felgyújtották, és milyen lett napjainkban. Vinné hű maradt múltjához. Ján Borošnak, a partizánparancsnok fiának a vezetésével a felszaba­dulás után gyorsan lábra állt. Meg­alakították a közös szövetkezetet, amely ma a legjobbak közé tarto­zik a járásban. A fasizmus elleni harcokban tanúsított helytállásért, forradalmi múltjáért megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet. A Pavol Boroš Efsz pedig a Munka Érdemrend kitüntetettje. Azokat a célokat, amelyekért a kommu­nisták életüket áldozták, elérték. A Pirdan hegy alatt emlékművet állítottak azok tiszteletére, akik nem ijedtek meg az ellenségtől. A falu közepén is szobor emlékez­tet arra, hogy a mai szabad éle­tünkért folytatott harc nagy áldo­zatokat követelt. MARTA HRUBOVČÁKOVÁ A Cseh Műszaki Főiskola jelentős szerepet tölt be tudományos­kutatási alapunkban. 1300 tudományos-pedagógiai és 300 tudo­mányos-kutatási dolgozója, akik között diákok is vannak, tavaly összesen 388 tudományos-kutatási feladatot oldott meg. A főis­kola az idén átértékeli tudományos-kutatási programját, s felada­tait a népgazdaság szükségleteihez igazítja. A CSKP KB 8. ülése határozatainak szellemében az elektrotechnikai kar dolgozói hatékonyan bekapcsolódnak a tudományos-kutatási tevékenység javításába, a kutatási eredmények gyorsabb gyakorlati érvénye­sítésébe. A felvételen a kar egyik munkahelye látható. (Felvétel: ČTK - Jan Vrabec) Mozdony és lepkefogó Nem könnyű a mozdonyvezető munkája. Egy műszak alatt na­gyon sok kilométert tesz meg, s a vidék megszokott, ismer min­den fát és bokrot, meg különben sem gyönyörködhetne a táj szép- ségében* Figyelnie kell. Vadkerti László udvardi (Dvory nad Žita- vou) lakos busszal utazik munka­helyére, az érsekújvári (Nové Zámky) vasútállomás fütőházába, onnan vonattal a kihelyezett mun­kahelyére, Vágsellyére, (Šaľa), ahol a kollégájától átveszi a moto­rosvonatot. A Sellye-Negyed (Ne- ded) vonalon jár - az érkezés és indulás között a legrövidebb pihe­nés 7 perc, a leghosszabb egy óra. Egy szolgálat alatt 160 kilo­métert tesz meg, s minthogy hu­szonkét éve mozdonyvezető, több százezer kilométert hagyott maga mögött. Eredeti foglalkozása lakatos; nyolc év után hagyta ott a szak­máját, közelebbi munkahelyet ke­resett, mert megnősült. Mozdony­vezetőnek jelentkezett. Felvették jelöltnek, s egy év múlva, tízezer kilométer „lefűtése“ után mehe­tett csak vizsgázni. Ez idáig nem volt még balesete.- A murciszezon a legrosszabb. A traktorosok a nem védett vasúti átjárókon figyelmetlenül hajtanak át. Ha valaki elénk szemtelenke- dik, inkább megállunk, nehogy baj történjen - mondja. Egy kilenctagú szocialista mun­kabrigád vezetője Vadkerti László- a brigád hetvennyolcban alakult s már az aranyéremért verse­nyeznek. Két teher- és két sze­mélyvonaton dolgoznak, váltják egymást. Azt hihetné a laikus, a brigádtagok ritkán találkoznak. De ez nem így van. - Két kis parti a miénk, négyen teher, négyen személyvonattal járunk, egy he­lyen kezdünk, egy helyen vég­zünk. A problémák megbeszélé­sére mindig akad néhány perc. Ilyenkor a szabadnaposokat is be­hívjuk. Lapozzuk a brigádnaplót. Baráti összejövetelekről, felajánlásokról ad hírt: védnökséget vállaltak az egyik gyermekotthon felett, ön­kéntes véradók vannak köztük, s a sok nemes cselekedeten túl- tavaly megtakarítottak 13 ezer liter naftát és 1120 kg kenőanya­gé^ A nevük - Május elseje Szocia­lista Munkabrigád - nem véletlen választás. Azért vették fel ezt a nevet, mivel május elsején min­den évben rendkívüli szerelvény­nyel szállítják Negyedről Vágsely- lyére a felvonulókat, majd vissza. A brigádvezető, Vadkerti László tizennyolc éves kora óta párttag, a katonaságnál pártelnök volt. Most igen aktívan bekapcsolódik az újító mozgalomba.- Az állandó műszaki fejlesztés nálunk is követelmény- mondja -, s mindig van megoldandó feladat. Éppen mostanában oldottam meg egy ilyet. A fütőházban van egy esztergapad, amellyel a mozdony kerekét leszerelése nélkül lehet javítani. De a munkások hidegben dolgoznak, s ilyen körülmények között nem vállalják a munkát- különösen télen. A fűtést kellett valahogy megol­dani. Ha az esztergapad dolgozik, ez napi 40 ezer korona hasznot jelent. Szerkesztett hát a kályhához egy olyan berendezést, amely visszafogja a füstöt - mielőtt a ké­ménybe illanna és meleget ad. Hőcserélőnek nevezte el. Előnye, hogy az eltüzelt fűtőanyag a me­leg kétszeresét adja. A hőcserélő jelenleg a prágai találmányi hiva­talban van már, akárcsak a lepke­fogó.- Lepkefogó? Furcsa.- Ez nem vág a szakmámba, de amikor kiskertészkedni kezdtem, rákényszerültem, hogy kigondol­jak valamit. A vegyszerek drágák, s a várakozási idejük is hosszú. Szerkesztettem egy lámpát. A lep­ke nappal berepül a fóliába, éjjel meg a lámpába, amelyből már nem tud kijutni. Ha sorozatgyár­tásra kerülne, igen olcsó lenne. ötven újítása közül a felét elfo­gadták és meg is valósították. De senki se higgye, hogy mindig sima egy találmány vagy újítás útja.- Van egy darálóm, hetvenhatban nyújtottam be, nyolcvanban jóvá­hagyták, sorozatgyártásra még­sem került. Mit tud ez a daráló? Jelzi az üresjáratot, ezzel villanyt takarít meg, s 25 százalékkal gazdasá­gosabb, mint ami jelenleg kapha­tó. - Azt az ígéretet kaptam, ha meglesz a prototípus, kiállítják az Agrokomplexen. Vadkerti László makacs ember. Nem könnyű valamire rávenni, de amibe belefog, azt teljes szívvel csinálja.- Az a típus vagyok, akit mindig foglalkoztat valami. Ha este prob­lémával fekszem le, sokszor reg­gelre megvan az ötlet. A százezresek családjába tar­tozik - újításai több mint százezer koronát hoztak - mostanáig- a vállalatnak. Neki pedig elisme­réseket. Hetvenkilencben A szak­ma legjobb dolgozója cimet, s leg­utóbb a Keleti Vasútigazgatóság legjobb dolgozója kitüntetést. Sok mindennel foglalkozik: újít, és feltalál, kertészkedik, s hobbi­ként régiségeket gyűjt, a szenve­délye a numizmatika. Ezt most egy kicsit félretette, mondja, de még a nyugdíj előtt talál rá időt, hogy elrendezze a gyűjteményét. Vadkerti László negyvennégy éves. KOPASZ CSILLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents