Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-05 / 82. szám, csütörtök
ÚJ szú ,3 1984. IV. 5. Magyarország Felszabadulási ünnepségek (ČSTK) - A Gellért-hegyi Fel- szabadulási emlékmű megkoszorúzásával és ünnepi nagygyűléssel emlékezett meg szerdán mintegy 15 ezer fiatal Magyarország felszabadulásának 39. évfordulójáról. A résztvevők között ott voltak a Magyar Népköztársaság pártós állami szerveinek képviselői, Maróthy Lászlónak, az MSZMP KB PB tagjának vezetésével. A nagygyűléssel tetőzött a Forradalmi Ifjúsági Napok idei rendezvénysorozata, amelynek keretében a magyar fiatalok hagyományosan megemlékeznek az 1848—49-es forradalom kitöréséről, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának és főként az ország felszabadulásának évfordulójáról. Ugyancsak felszabadulási emlékünnepséget tartottak tegnap a vasmegyei Nemesmedvesen, amely községet utolsóként szabadította fel 39. évvel ezelőtt a szovjet hadsereg, és Magyarország más városaiban és községeiben is. Olaszország A képviselőház elfogadta a rakétatelepítési tervet (ČSTK) - Bettino Craxi olasz kormányfőnek sikerült keresztülvinnie a képviselóházban a 112 amerikai szárnyasrakéta telepítési tervének megvalósítását a szicíliai Comiso melletti támaszponton. Spadolini hadügyminiszter közölte, hogy a NATO-ban kidolgozott menetrendnek megfelelően már kilövésre kész állapotban van 16 elsőcsapásmérő nukleáris rakéta. A jobboldali többség döntését élesen bírálták az ellenzéki baloldali pártok. Az Olasz Kommunista Párt és a független baloldal képviselői elhagyták az üléstermet tiltakozásul az ellen, hogy a kormány kész tények elé állította a parlamentet, mivel a vitában egyszerűen bejelentették az amerikai rakéták olasz területen történő telepítését, és ily módon nem adtak lehetőséget a kérdés megvitatására. Teljes a nyugalom Guineában Megalakult a katonai megújhodási bizottság (ČSTK) - Guinea fővárosában, Conakryban kedden este közzétették annak a 18 tagú katonai megújhodási bizottságnak az összetételét, amely az államcsínyt követően az országban magához ragadta a hatalmat. A bizottság tagjai katonatisztek, vezetőjük Lansana Conté ezredes. Hírügynökségi jelentések szerint az ország egész területén teljes a nyugalom, csak a fővárosban néhány központi hivatal épületénél járöröznek katonák. Tegnap ismét kinyitottak az üzletek, a hivatalok és iskolák, ismét működnek a telefonok és a távírók, az országhatárt és a repülőteret azonban változatlanul lezárva tartják. KISLEXIKONUNK Guineái Népi Forradalmi Köztársaság A Guineái Népi Forradalmi Köztársaság Nyugat-Afrikában, az Atlanti-óceán partvidékén terül el. Észak-nyugatról Bissau-Guinea- val, északról Szenegállal és Malival, keletről Elefántcsontparttal, délről Libériával és Sierra Leonéval határos. Kiterjedése 245 ezer 857 négyzetkilométer, mintegy 5,5 millió lakosa van, akiknek csaknem 90 százaléka muzulmán. A fővárosnak, Conakrynak mintegy 650 ezer lakosa van. A hivatalos nyelv a francia. Guinea gazdaságát tekintve fejlődő agrárállam. A lakosság csaknem 80 százalékának a mezőgazdaság a megélhetési forrása, ' és a brutto nemzeti termék egynegyedét adja. Az ország gazdag természeti kincsekben, ezért viszonylag gyorsan fejlődik a bányászat, amely a bruttó nemzeti termék majdnem 40 százalékát adja. A legfontosabb ásványkincs a bauxit, a vasérc, a gyémánt és néhány színesfémfajta. A feldolgozó ipar nem túlságosan fejlett, a termelés főleg kis üzemekben folyik. Az államosított szektorhoz tartozik az ipari termelés mintegy egynegyede és a vegyes szektor 70 százaléka. A 9. és a 17. század között Guinea több afrikai államalakulathoz tartozott, kezdetben a ghanai, Továbbra is éjszakai kijárási tilalom van érvényben. A guineai rádió közölte, hogy bebörtönözték Beavoui exkormányfót, aki Sékou Touré elnök nemrég bekövetkezett halála után ideiglenesen az államfői tisztséget is betöltötte. A kormány többi tagjának hollétéről nem érkezett jelentés. Az ország vezetését átvett bizottság tegnap közzétette programját, amelyben többek között a gazdasági élet megélénkítését, szerkezeti reformokat és pénzügyi változásokat ígért. A guineai katonai hatalomátvételre egy héttel Sékou Touré halála után került sor, aki 26 éven át állt az ország élén. később a mali, majd pedig a song- hai birodalomhoz. A 15. században jutottak el az ország partjaihoz a portugálok, majd Guinea a rabszolgakereskedelem egyik központja lett. A19. század második felében az ország területét fokozatosan elfoglalták a francia gyarmatosítók. 1895 és 1958 között Guinea Francia Nyugat-Afrika része volt. Guinea 1958. október 2-án az egykori francia gyarmatok közül elsőként nyerte el függetlenségét. Az ország élén egészen a múlt hónapban bekövetkezett haláláig Ahmed Sékou Touré állt. A függetlenség elnyerése után a kormány egész sor intézkedést hozott a gyarmati múlt maradványainak felszámolása, az ország politikai és gazdasági függetlenségének megszilárdítása érdekében. Többek között állami ellenőrzés alá vonta a külkereskedelmet, államosította a francia bankokat és bányatársaságokat és bevezette az ingyenes oktatást. Guinea politikájában a pozitív semlegesség irányvonalát követte és baráti kapcsolatokat tartott fenn a fejlődő és szocialista országokkal. 1958 óta a kormányban egyetlen kormánypártként a Guinea Demokrata Pártja, létezett. A párt kongresszusát a legfelsőbb állam- hatalmi szervvé nyilvánították. (CSTK) Lerombolták a Greenham Commorn női béketábort (ČSTK) - A brit hatóságok utasítására a rendőrök tegnap kora hajnalban erőszakkal behatoltak a Greenham Common-i női béketáborba, amelyet a brit női békeaktivisták 1981 szeptemberében létesítettek tiltakozásul az amerikai nukleáris rakéták ottani telepítése ellen. A rendőrség erőteljes közreműködésével a berkshirei grófság bírósági alkalmazottjai lerombolták a békeaktivisták sátrait és ideiglenes lakhelyeit, és mindazt, amit vagyonukból a nőknek nem sikerült megmenteniük, teherautókon elszállították. A brutális rendőrségi akció során a „békeváros“ több sátrát felgyújtották és a rendőrség legkevesebb 15 nőt letartóztatott. A hatóságok már hétfőre tervezték a tábor megsemmisítését, de mivel több száz környékbeli nő vonult fel a tábor mellett az ott lakók támogatására, a hatóságok a tábor le- rohanását két nappal elhalasztották. A brit női békeaktivisták azt tervezik, hogy a grófságban más helyen állítják fel táborukat. Befejeződött a NATO nukleáris tervezőcsoportjának ülése A figyelem középpontjában az űrfegyverkezés kérdései (ČSTK) - A törökországi Ces- mében befejeződött a NATO ún. nukleáris tervezőcsoportjának az ülése, melyen a tömb hadügyminiszterei megerősítették, hogy az észak-atlanti paktum tovább folytatja az új amerikai nukleáris rakéták megkezdett nyugat-európai telepítését. A hadügyminiszterek tanácskozásának középpontjában az űrfegyverkezés kérdései álltak. Az ülésről kiadott közlemény ezeket a veszélyes törekvéseket formál i- * san a genfi nukleáris fegyverzetkorlátozási tárgyalások felújítására szólító „felhívással“ próbálja leplezni. Ezt a leszerelési fórumot a múlt év végén épp a NATO nyugat-európai rakétatelepítésének megkezdése hiúsította meg. A Szovjetunió akkor világosan kifejezésre juttatta, hogy a tárgyalások felújítása csakis akkor lehetséges,, ha a NATO visszatér a rakétatelepítést megelőző helyzethez. A NATO hadügyminisztereinek ülésén a részvevők erőteljes nyomást gyakoroltak a holland hadügyminiszterre annak érdekében, hogy a hágai kormány adja beleegyezését 48 amerikai szárnyas rakéta hollandiai telepítéséhez. Jacob de Ruiter a tanácskozás befejeztével lakonikusan kijelentette, •hogy kollégáitól „erőteljes és egyértelmű karéneket hallott“, amelyben Hollandiát a NATO-ter- vek támogatására szólították fel. De Ruiter e sürgetés ellenére nem volt hajlandó egyértelműen elkötelezni magát a nukleáris tervek mellett, és mindössze annyit mondott, hogy kormánya májusban vagy júniusban hozza meg a végső döntést. Tüntetés Bangladesben (ČSTK) - Banglades fővárosában kedden több mint egymillió ember tüntetett követelve a demokrácia felújítását az országban. A tüntetést a Népi Liga néven ismert, 15 ellenzéki pártot tömörítő koalíció rendezte. Ez volt a legnagyobb kormányellenes tüntetés március óta, amikor is feloldották a politikai tevékenység tilalmát. események margójára ▼ A csendőrnek sem könnyű A francia miniszterelnök a napokban fejezte be az egykori afrikai francia gyarmatokban tett rutinjellegű körútját. Pierre Mauroy körútja azt igazolta, hogy az egykori anyaország politikája változatlan a néhai kolóniákkal szemben. Mauroy útjának két legfontosabb állomása Gabon és Csád volt. Az itt lezajlott tárgyalások azt igazolták, hogy a Franciaország szempontjából előnyös „gazdasági együttműködés“ és a katonai beavatkozás az, amelyre Párizs már évek óta a franciaajkú afrikai országokkal kapcsolatos politikáját alapozza. Libreville-ben Mauroy mindenekelőtt Omar Bongo diktátor lecsillapítására törekedett, akit felbőszítettek Pierre Pean „Afrikai ügyek“ című közelmúltban megjelent könyvében leírt „indiszkrét dolgok“ és „rágalmak“. A francia kormányfő oly annyira messze ment ez irányú törekvéseiben, hogy ígéretet tett arra, személyesen jár közre a leírtak helyreigazításáért. Érthető, hogy mi célból törekedett erre a francia kormányfő. Franciaországnak ugyanis Ga- bonban olajérdekeltségei vannak: az Elf-Aquintaine francia társaság tavaly 8 millió tonna olajat termelt ki az ország olajkútjaiból. Az uránkitermelés is túlsúlyban francia kezekben van. Innen fúj tehát a szél, amikor a francia miniszter intézkedéseket ígér. Még kényelmetlenebb volt a francia kormányfő 12 órás csádi látogatása. Megerősítette ugyan, hogy az augusztus óta Csádban tartózkodó 3 ezer fős francia ejtőernyős alakulat „nem készül távozni az országból“, de Hisséne Habré államfő aligha elégszik meg ilyen ígéretekkel. A csádi belvi- szály rendezésére irányuló törekvések a minimális eredménnyel jártak, s erre alig van remény az Afrikai Egységszervezet Addisz Abebában januárban megtartott csádi konferenciájának kudarca után. A kudarcért N’djamenában elsősorban a francia diplomáciát vádolják. Tény, hogy Franciaország a hívatlan csendőr szerepében egyre inkább belebonyolódik a csádi polgárháborúba, s egy olyan furcsa „status quo“-t védelmez, amely senkinek sincs az ínyére, és a francia adófizetőknek is egyre több pénzébe kerül ez a kaland. Párizsban már csaknem három éve vannak hatalmon a szocialisták, de Mitterrandék a jelek szerint megfeledkeztek egykori ígéretükről, miszerint a gazdasági nyomástól és az újgyarmatosítás jegyeitől mentes új kapcsolatokat kívánnak fenntartani az afrikai országokkal. Mauroy útja is ezt igazolta, de egyúttal azt is, hogy Párizsnak egyre nehezebb Afrikában betöltenie ezt a csendőrszerepet. (ČSTK) Ci vücmaiiébűl npflgflfl NATO: az agresszió eszköze A 16 tőkés országot tömörítő katonai-politikai tömb, a NATO tegnap „ünnepelte“ megalakulásának 35. évfordulóját. A jubileum kapcsán NATO-berkekben nyílt vita folyik arról, hogy a jelenlegi időszakban milyen irányba tereljék a katonai tömb tevékenységét „a Nyugat létérdekeinek megvédése“ érdekében világszerte“ - írta a moszkvai Pravda tegnapi számában az évforduló kapcsán Jurij Zsukov, a lap politikai szemleírója. A kommentár a továbbiakban megállapítja, hogy Washingtonban jelenleg már nem leplezik az agresszív katonai tömb tulajdonképpeni céljait, amelyeket létrejötte idejéa hétpecsétes titokként kezeltek. A szerző ezzel kapcsolatosan felidézi, hogy az amerikai nemzetbiztonsági tanács 1948 márciusában jóváhagyta az ún. 7-es számú memorandumot, amely leszögezte „a világkommunizmus erőire“ mérendő vereség szükségességét. A NATO megalakulása óta eltelt három és fél évtized alatt az USA és a NATO kalandorpolitikájának a Szovjetunió és a baráti szocialista országok békeakciói állták útját, s a szocialista közösség ez irányú törekvéseit - amelyeket elsősorban az 1955. május 14-én létrejött Varsói Szerződés kezdeményezett - támogatják a világ más békeszerető erői is. A szocialista országok valóban védelmi jellegű tömörülése az Egyesült Államok és a szövetségesei agresszív terveinek megakadályozása céljából jött létre, s jellegét tekintve alapvetően eltér a tőkés országok agresszív tömbjétől. Harmincöt év meglehetősen hosszú idő egy szervezet életében, de a NATO-nak mint az agresszió eszközének a létrehozói azóta sem értették meg, hogy a szocializmus katonai megsemmisítését célzó törekvéseik megvalósítása tulajdonképpen saját maguk katasztrófáját is jelentené. A NATO alapvető dokumentumaiban foglalt stratégiai célok azóta sem változtak. A mindennapos gyakorlat teljes mértékben megerősítette a Szovjetunió külügyminisztériumának az 1949. január 29-én közzétett nyilatkozatában foglalt értékelés érvényességét, miszerint az Egyesült Államok kezdeményezésére azért hívták életre a NATO-t, hogy Washington korlátlanul gyakorolhassa önkény- uralmát Nyugat-Európában, az Atlanti-óceán északi részén, Dél- Amerikában, a Földközi-tenger térségében, Ázsiában és Afrikában. Hétfőn járt le a brit kormány ultimátuma, miszerint a Greenham Common melletti amerikai katonai támaszpontnál felállított béketáborban tartózkodó nőknek el kellett hagyniuk az ideiglenes tábort. A brit közlekedési minisztérium felhívásában azzal indokolta meg a női békeaktivisták távozásának a szükségességét, hogy bővíteni akarja a bázishoz vezető fő bekötő utat. Felvételünkön rendőrök járöröznek a támaszpont bejáratánál, velük szemközt pedig a béketábor lakóinak „A rakétákat távolítsátok el, ne a tátxjrt“ jelszava látható. (Telefoto - ÚSTK)
