Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-04 / 81. szám, szerda
Kockázatot vállalni... Akaratlanul is egy tanácskozás kellős közepébe csöppentem bele, meglepetésemre viszont nem arra kérnek a jelenlevők, hogy odakinn a titkárságon várjam meg az ülés végét, hanem „külső megfigyelő“-ként ültetnek az asztalhoz. Jólesik a bizalom, de a résztvevők egy percig sem titkolják, hogy bányá- széknál amúgy sincs tabu-téma. Hiszen ha idefönt a külszínen nem tisztáznának részletesen minden döntő fontosságú kérdést, előfordulhatna, hogy a tárnák mélyén a hirtelen megoldások tragédiába torkollnának. Most éppen az egyik új szakaszon tervezett jövesztés műszaki feltételeinek mikéntje került terítékre. „Emberek, konkrét állásfoglalásokat akarok hallani, ma mindenképpen dűlőre kell jutnunk“ - állítja le a témát esetenként csak részben érintő vitát František Verbich az asztalfóról. Barátiasan megnyerő hangnemben, mégis kellő eréllyel tereli vissza az eszmecserét eredeti medrébe. Ezután percek kérdése már csupán, hogy megoldás születik, a távozók hangulatából is érezhető, a döntés mindenki számára megfelelő. Ketten maradunk a tágas hivatali helyiségben, s néhány perc múlva már egy fölöttébb érdekes életút hol kanyargós, hol egyenes vonalát idézzük. Kellemes felismerni, hogy František Verbich személyében egy emberként van jelen a tapasztalt szakember a lenyűgöző tehetségű, bölcs elbeszélővel.- A hivatalos életrajzokban rendszerint csak a legfontosabb, úgymond meghatározó adatokat szokták feltüntetni. Engem az ön életrajzából a köztes időszakok is érdekelnek, ezért engedje meg, hogy kijelöljem az általam fontosnak vélt két időpontot. Mindenekelőtt 1952-re gondolok, amikor 14 éves fejjel jelentkezett bányásznak, majd 1983-at említeném, amikor 44 évesen a köztársasági elnök kezéből átvette a Szocialista Munka Hőse címet. Hogyan látja a közbeeső 31 évet?- Rövid jellemzést adni ilyen hatalmas időszakról, szinte lehetetlen. Próbáljuk meg, de csak a teljesség igénye nélkül. Sorsom a következőképp alakult. Még kamaszként ért utói a felhívás, hogy a bányába fiatal munkaerőt toboroznak. Emlékszem, maga Klement Gottwald állt e kampány élén. Egy alkalommal hazalátogatott egyik kedves barátom, aki akkor már egy éve bányásznak készült. Sikerült meggyőznie arról, hogy a föld mélyében fekete gyémántok vannak, nem pedig kéntüzes pokol. Hajtott a kíváncsiság. Ezt a szakmát akkor természetesen a fizikailag megtörhetetlen, nagyon erős emberek foglalkozásaként tiszteltem. Én is ki akartam állni egy hasonló erőpróbát, tehát nem teketóriáztam sokáig. így aztán Topoľčany mellől nagyon rövid út vezetett Novákyba. Bevallom, az ismerkedésem a bányával nem alakult a legszerencsésebben. Előfordult, hogy műszak után megfogadtam magamban: soha többé nem szállók alá. Szerencsére, reggelre „kihevertem“ a kudarcérzeteimet. Tizenhat éves voltam csupán, amikorra kitanultam a szakmát. Már 1957-et írtunk, vagyis öt évvel a pályaválasztás után, még mindig nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy helyesen cselekedtem-e, amikor idejöttem. Elhatároztam, hogy ha bevonulok katonának, a szolgálat után már nem jövök vissza. Furcsa véletlen, de a sors is közbejátszott, hogy ez a szándékom nem jött be. Bőrgyulladást kaptam, ami miatt nem soroltak be katonának. Visszajöttem tehát, de az akkor már alakulgató ifjúsági brigádok egyikébe kértem magam. Itt aztán jobban meg tudtam kapaszkodni. Egy éven belül elő- munkássá neveztek ki. Ekkortájt nősültem is. Három éven belül megszületett a három fiam, majd később még egy kislánnyal is gyarapodtunk. Közben párttaggá is jelöltek. A hatvanas évek elején két csoportra osztották az eredeti kollektívánkat, az egyik brigád élére engem választottak meg a fiúk. Ez jó „házasságnak“ bizonyult, hiszen a húsz év alatt „válási szándékkal“ az egyik fél sem állt elő. Amikor tavaly a prágai várba érkeztem, hogy átvegyem az aranycsillagot, valamint az ezzel járó címet, mindnyájan tudtuk, hogy a megtiszteltetés nem csupán a személyemnek szól, hiszen általam a brigádomat is kitüntették.- Úgy látszik, ismét a nagy változások idejét éli, hiszen ezt az évet sem úgy kezdte, mint az eltelt harminc egynéhányat. Elhagyta a bányát, és egyben a kollektívát is. Milyen elhatározásokkal vállalta el a mostani feladatát?- Mindenekelőtt kicsit szorongva mondtam igent, amikor megkérdezték tőlem, hogy mit szólnák, ha az üzemi pártbizottság elnöki tisztjének betöltésével bíznának meg, volna-e hozzá bátorságom. Kisebb kollektívát vezetni megtanultam már az évek hosszú során. Úgy érzem, van elég gyakorlati tapasztalatom is ahhoz, hogy ha kell, tanácsot adjak a bánya bármelyik szakaszán dolgozóknak. Van valami, ami kimondottan csábított is arra, hogy elfogadjam ezt a tisztséget. Vesszőparipám a komplex gépesítés, s az alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldása. Hallhatta, az imént is ilyen jellegű kérdéseken töprengtünk. Úgy gondolom, hogy éppen a mostani beosztásomból tudom majd hatékonyan befolyásolni az új módszerek gyors alkalmazását. Ha jól bánok a gépekkel, nemcsak a termelékenység nő a fejtésben, de biztonságosabb körülmények között zajlik a munka, s ráadásul fizikailag sem megterhelő annyira a jövesztés. Szerencsére egyre ritkábban fordul elő, hogy a kollektívák elzárkóznának a már bevált újdonságok elől. Ebben nagy szerepet játszanak a tavalyig általam vezetett brigád legfrissebb eredményei is. Az a hitvallásom, hogy jó példával lehet rávenni legkönnyebben az embereket arra, hogy ha kell, térjenek le a megszokott ösvényről, s járják az új utat.- Gondolja, hogy a mostani beosztásból igsizságosan tudna dönteni akkor is, ha az egykori kollektívájáról lenne szó? Mennyire kötelezné és befolyásolná a bajtársi becsület?-Tőlem már fiaim is megkérdezték, miért vagyok velük szemben olykor szigorúbb, mint esetenként az idegenekhez. Megmagyaráztam nekik, hogy a legszigorúbb magammal szemben vagyok. S csak azokat, akiket igazán szeretek és tisztelek, tartom érdemesnek nevelni, ha a helyzet megkívánja, szigorúbb eszközökkel is. Azt hiszem, ezzel részben válaszoltam is kérdésére. Egyébként, a brigádban igyekeztünk mindig becsületes módszerekkel győzni, ha versenyben voltunk valakivel. Mondok egy példát. Előfordult, hogy az egyik brigádnak nem volt szerencséje a komplex gépesítéssel, akadozott a termelés, és egyéb bajok is előfordultak. A bánya vezetősége már úgy döntött, hogy mi állunk a helyükre, s bejáratjuk a fejtő rendszert. Ez gyakorMielött döntenék, magamban jól meghányom-vetem a tényeket - mondja František Verbich latilag a másik kollektíva jó nevének elvesztését is jelentette volna, amit a bányában visszaszerezni nagyon nehéz. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy a leváltásról szó sem lehet. Azt az ötletet adtuk, hogy átmennénk segíteni, ha kell, tanácsot adni. És nekünk lett igazunk, mert rövid időn belül már úgy fejtettek a fiúk egyedül is, mint a karikacsapás. Ezzel nemcsak hogy visszanyerték a már csaknem elvesztett önbizalmukat, hanem a két brigád között jobban megszilárdultak a baráti kapcsolatok is. Már csak ez utóbbiért is megérte volna vállalni a kockázatot. KESZELI BÉLA KOMMENTÁLJUK -----HM —————M—M—————IM ■■ Erdő és nyersanyag Erdő és árnyak. Erdő és szépség. A fával borított területeknek általában ezeket a tulajdonságait méltatjuk, s nem alaptalanul. Szinte mindannyian többször is megpihenünk berkeikben, gyönyörködünk az erdővel borított hegyekben. Ritkábban esik szó az erdőnek nyersanyagot szolgáltató szerepéről, pedig ez ad neki igazi rangot. Ha boncolgatjuk a fa nyersanyagszerepét, akkor látjuk: bár hazánk erdővagyona jelentős, mégis takarékosabban kell bánnunk a fával. Ehhez pedig változtatni kell a fakitermelés és a fafeldolgozás számos eddigi módszerén. Lehetséges ez? Néhány hónapja az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériumának a fa komplex felhasználását bemutató akcióján ismerhettük meg a megoldás egyik módját. Ez pedig abból áll, hogy egy gépi szerkezet a tövénél fogva magával húzza a fát, és ágastól-lombostól megörli. Az őrlemény pedig különböző eljárásokkal - például ragasztóval összekeverve - tömör deszkává, lemezzé préselhető össze. „Lám, milyen pofonegyszerű“ - lelkendeztünk. Az eljárás nagybani elterjesztése azonban még akadályokba ütközik. Már megvásároltuk a fa őrléséhez, forgácsolásához szükséges berendezés gyártási jogát, de nagybani gyártását még nem kezdtük meg, mert nagy befektetést kíván. Csak Szlovákiában több száz erdőgazdaság működik, s mindegyiknek több ilyen berendezésre lenne szüksége. Azért ha lassan is, de bizonyára rátérünk a fafelhasználásnak erre a módjára is, mivel egyszerűen túl sok választásunk nincs. Hogy miért? A devizabevételt biztosító fakivitel miatt egy-két százalékkal évek óta túllépjük a tervezett fakitermelést. Ez mintegy 30-50 ezer köbméter pluszkitermelést jelent, s ez az erdőgazdálkodás szempontjából bizony joggal bírálható. A másik nyomós érv, hogy Szlovákiában máris mintegy 50 ezer hektár erdót károsít az ipari szennyeződés, és sajnos e folyamatnak még nincs vége. Erdeinket tehát fokozottan kell védeni, amihez az ésszerűbb fafeldolgozás is nagy mértékben hozzájárulhat. Azoknak az országoknak - mint pl. Svédország - a tapasztalata, amelyek már régebben rátértek az említett módszer alkalmazására, bizonyítja, hogy egy fa ily módon annyi nyersanyagot ad, mint azelőtt másfél vagy kettő. S ugyanakkor nem megy kárba a gallyfa nagy része, mint eddig. Az új módszerek keresésének, illetve alkalmazásának a legfőbb oka viszont az, hogy a jelenlegi fakitermelési és -feldolgozási eljárások alkalmazásával a becslések szerint egy fél évszázad múlva kivágnák hazánkban az utolsó fát is. Egyesek túlzásnak tekintik e kijelentést, s azt mondják, hogy műanyaggal egyre több esetben helyettesíthető a fa. De vajon a jövő embere a fa környezetvédelmi szerepéről, árnyékáról, szépségéről lemondhat-e? Aligha. KOVÁCS ELVIRA A 12-es számú gép gazdája A TELJESÍTMÉNYRŐL, A MINŐSÉGRŐL ÉS A TAGJELÖLTSÉGRŐL Műszakra készülnek a novákyi bányászok (A szerző felvételei) Aki ismeri és érti az esztergályosok munkáját, tudja jól, hogy mit jelent a percenként 700 méteres vágási sebességgel működő esztergapadon egy műszak alatt 600-650 olyan hajtótengelyt megmunkálni, ami a Babetta motorkerékpárok sebességmérőjébe kerül. Hibás nincs köztük egy se, mindegyik kiváló minősítést kap. S ez nem csoda, hiszen az exportra kerülő motorkerékpárokra szerelik. Prasek Edit, a Vágmenti Gépgyárak kolárovói üzemének tervezője mondja:- Van olyan esztergályos, akľ átlagosan számítva napi 115 százalékos teljesítményt ér el. Ilyen esztergályos Hajnal János is, aki a 12-es számú gépen dolgozik. A fülsiketítő zajban, zúgásban kiabálva mondom neki, hogy jöjjön csöndesebb helyre, a mű- szakvezetők közeli irodájába, a munkájáról szeretnék beszélgetni vele.- Nekem tetszik ez a munka - kezdi a beszélgetést. - Állítólag olyan idők is voltak, mikor az esztergapadon szakképzetlen ember is dolgozhatott, aki inkább az érzésére bízta magát és nem tudta elvégezni a legegyszerűbb számításokat se. Lehet, hogy ez valamikor így volt, de ma már műszaki képzettség nélkül senki se állhat oda az esztergapadhoz. Sót, az is kívánatos, hogy többféle szakmában is járatos legyen, vagy legalább értsen hozzá. Ó először a villany- és telefonszerelő szakmát tanulta ki, évekig a járási postahivatal szerelójeként dolgozott. Még a kötelező katonai szolgálat után is. Az esztergályos szakmát azért tanulta, mert megtetszett neki, meg valamelyest azzal a céllal, hogy így bejuthat a gyárba, ahol felesége az üzemi orvos mellé beosztott egészség- ügyi nővérként dolgozik.- Hazajöttem a szülővárosomba - mondja. - Nem kell naponta utazgatnom, a falvakat, az országutakat járnom. Az esztergályos szakmát pedig megkedveltem, Munka közben Hajnal János, a 12-es számú gép gazdája A szerző felvétele megszerettem, és nagyon jó brigádba kerültem. Ezt a szocialista munkabrigádot Nagy Mária vezeti, 16 tagja van bronzjelvényesek. Akkor alakult meg, amikor ót négy évvel ezelőtt, mint kezdő esztergályost felvették a gyárba. A brigád átlagos teljesítménye hasonló, mint az övé. Úgy emlegetik a gyárban az esztergályosok munkabrigádját, mint legesélyesebbet az ezüstjelvény elnyerésére.- Igen - jegyzi meg -, ez ma így van, de amikor beneveztünk a versenybe, eredményeink csak átlagosak voltak. Rájöttek, hogy nem elég csupán az elhatározás, a vágy, hogy jobban dolgozzanak. Új rendet vezettek be, mindenki pontos feladatot kapott a műszakra. A kezdőkkel, a lemaradozókkal egyenként és külön foglalkoztak.- A mi brigádunkban a feladat közös, de mindenki felel az elvégzett munkáért. A géppel, szerszámmal, anyaggal pedig elszámolunk egymásnak. így aztán ahogy megérkezem a munkahelyre, mindjárt megereszthetem az esztergapadot, itt vannak a szerszámok pontosan kikészítve, a félkész darabok sorba rakva. Pontosan tudom, hogy minden órában hány fémtestet kell megmunkálnom. A raktáros mindegyik esztergályos számára külön lapot vezet, és a minőségi ellenőr is kimutatást készít az átvett, megmunkált munkadarabokról.- Ha a magam gépjén, magam irányítom és szervezem, pontos beosztással a munkát - érvel - nem lehet vitás a minőség, mert a magam érdeke ellen vétenék, ha hibáznék. Hajnal János tavaly óta párttagjelölt. Az akkor kapott feladatok közül már teljesítette ami a politikai továbbképzéssel, a népi milícia gyári egységének feladatával kapcsolatos.- Most van soron a legnehezebb - mondja -, a munkateljesítmény és a minőség javítása, no meg az önálló elszámolás, a brigádrendszerű javadalmazás gyakorlati megvalósítása. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 4 1984. IV. 4.
