Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-28 / 101. szám, szombat

Az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámoloja a gép-, az elektrotechnikai és a kohóipar feladatairól és fejlesztéséről Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa után Az SZLKP Központi Bizottságának 1984. április 26-i ülésén előterjesztette Miloslav Hruskovic elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára (A beszámoló első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A műszaki normák képzésében javítani kell a termékek műszaki színvonalának távlati előrejelzését, mégpedig távlatilag előirányzott normák kidolgozásával, s főleg a legfontosabb használati tulajdonságokra vonatkozó progresszív mutatók meghatározásával. Határozottabban felül kell vizsgálni azokat a normákat, amelyek nem felelnek meg a kívánt színvonalnak. A műszaki normázást alkotó műszaki tevékenységként kell végrehajtani, amihez a szükséges politikai feltételeket is meg kell teremteni. _ . A gépipari termékek használati tulajdonságainak javítását össze kell kapcsolni az egész újratermelési folyamat gazdaságosságával és hatékonyságával. A gépipari ágazatok dinamikus fejlődése népgazdasági szempontból csak akkor lehet hatékony, ha a termékek gyártási és forgalmazási költsége társadalmilag elfogadható szinten alakul, ha termelési tényezők kihasználása magas színvonalat ér el, s ha a termékek aktív szerepet játszanak az intenzitás növelésében és a társadalmi szükségletek szélesebb kielégítésében. A termelés és a népgazdaság szükségletei között fennálló szoros kapcsolatnak pozitív hatást kell gyakorolnia az újratermelési folyamat egyenletességének biztosítására, valamint a beruházások, a bel- és a külkereskedelmi szállítások területén előirányzott feladatok folyamatos teljesítésére. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a készletek fejlődésére, hogy ezek a termelés növelésére szolgáljanak, és nem megfordítva. Az állóeszközökkel való gazdálkodás alapvető mértékben hat az újratermelési folyamat hatékonyságára. Ez megköveteli a rendelkezésre álló kapacitások, főleg a nagy teljesítményű, külföldről behozott berendezések ésszerű kihasználását, valamint az elhasználódott, műszakilag és erkölcsileg elavult berendezések határozottabb felszámolását, s ezek további gazdaságtalan alkalmazásának megszüntetését. Az értékelt ágazatokban Szlovákiában a gépek és berendezések elhasználódottságának a mértéke az 1980-as 42,6 százalékról 1985-ben 63 százalékra növekszik. Ezért megkülönböztetett gondot kell fordítani a termelési alap korszerűsítésére és felújítására. E fontos feladat teljesítését a központi szervek, a középfokú irányítási szervek, valamint a vállalatok részéről egyaránt elő kell segíteni. Nem lehetünk elégedettek a fontos beruházási akciók aránytalanul hosszú kivitelezési idejével sem, amj nincs összhangban a népgazdaság dinamikus fejlődésének a szükségleteivel. E probléma lényege főleg az építési határidők hiányos megtartásában rejlik. A gépiparban például az 1983-ban befejezésre előirányzott 9 kötelező feladat közül csak kettőt fejeztek be, s a beruházások tervét csak 88 százalékra teljesítették. E problémák megoldásához gépiparunknak is kifejezőbben kell hozzájárulnia. Az is nyugtalanító, hogy egyes új beruházásoknál nem érik el azokat a gazdasági eredményeket, amelyeket a végrehajtási tervekbe való besorolásuknál feltételeztek. El kell gondolkozni azon a tényen, hogy egyes iparilag fejlett országokhoz viszonyítva az elmúlt tízéves időszakban a gépiparban eszközölt beruházási befektetések csak fele annyi termelési értéket eredményeztek. Ezt a lemaradást energikusabban meg kell oldanunk már az előkészítés időszakában, de a beruházási akciók megvalósítása során is. Következetesebben kell érvényesíteni a tudományos-műszaki haladás eredményeit, s ezzel növelni a beruházások hatékonyságát. Az ötéves tervidőszak első három évének eredményei bizonyos pozitív irányú fejlődést mutatnak a beruházások terüle- _ tén, ahol növekszik a gépi-technológiai berendezések részaránya a beruházások egész terjedelmében. Ézt az irányzatot tovább kell folytatni, sőt összefüggésbe kell hozni a munkahelyek korszerűsítésével, a gépek szállításáról való kiemelt gondoskodással, a szállítási határidők lerövidítésével, a finanszírozás előnyös feltételeivel, vajamint a műszaki dokumentáció és a jogi előírások egyszerűsítésével. Ebben az összefüggésben törekedni kell a komplex korszerűsítés céljait szolgáló szállítások magasabb szervezeti formáinak kialakítására, amihez az irányításban is alkalmazkodni kell. Elsősorban azokról a szakágazatokról van szó, amelyek gesztori felelősséget viselnek egyes népgazdasági szükségletek biztosításáért. Ezek közé tartoznak a komplex hegesztő munkahelyek, a robottechnikával ellátott gyártóegységek, a szerelési munkák automatizálása stb. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása a szocializmusban, valamint a csúcsszínvonalú termékek gyártása megköveteli a feltalálók és az újítók tevékenységének szélesebb körű fejlesztését, s e tevékenység célprogramos irányításának elmélyítését. A feladatok találmányi szinten való megoldását az alkotó kollektívák magas fokú szakmai felkészültségét tükröző módszerként kell értékelni. El kell érni, hogy a magasabb szintű innovációk alapvető forrásait egyre inkább a legjelentősebb találmányok és felfedezések képezzék. A gyártmányfejlesztésben nagyobb mértékben figyelembe kell venni a külföldi termelők legjobb termékeinek a színvonalát. Megfelelő gondot kell fordítani a termékek esztétikai színvonalára és használati tulajdonságaira is, főleg az eladhatóság javítása szempontjából. Növeljük a kutatási alap munkájának hatékonyságát Elvtársak! Szlovákiában a cseh munkásosztály és értelmiség hatékony segítségével történelmileg aránylag rövid idő alatt jelentős mértékben sikerült megerősíteni a kutatásifejlesztési, konstrukciós és műszaki-tervezési alapot. Ma Szlovákia gépiparának, elektrotechnikai és kohászati iparának kutatási-fejlesztési alapjában csaknem 22 ezer személy dolgozik, vagyis a CSSZSZK-ban az említett ágazatok kutatási-fejlesztési alapjában foglalkoztatott dolgozók 27,5 százaléka. A kutatás és a fejlesztés területén elért többnyire pozitív eredmények ellenére azonban az új tudományos ismeretekben és ezek gyakorlati hasznosításában fennálló helyzet nem felel meg teljes mértékben a csehszlovák népgazdaság intenzív fejlesztéséből következő mai szükségleteknek. Jelenleg a szóban forgó három ágazatban évente több mint 2200 műszaki-fejlesztési feladat megoldása van folyamatban Szlovákiában, ami aránylag sok. Ezért a szerkezeti változásokkal összhangban a kutatási potenciál kihasználását megfelelő időelőnyben úgy kell irányítani, hogy az erők és az eszközök nagyobb mértékben koncentrálódjanak a további fejlesztés kiemelt irányzataira. Fokozódnak az igények a tudományosműszaki fejlesztéssel, s annak szélesebb körű érvényesítésével szemben az egész népgazdaságban. Ezért naponta rendszeres és céltudatos figyelmet kell fordítani a CSKP KB 8. ülésén és az SZLKP KB ülésén elfogadott határozatok teljesítésére, amelyek a tudományos és technikai ismeretek gyorsabb ütemű gyakorlati évényesítésére vonatkoztak. Alapvető mértékben növelnünk kell a kutatási alap munkájának hatékonyságát, beleértve a termelés, előkészítő szakaszait. Ennek érdekében jobban el kell látni az egyes munkahelyeket a szükséges műszerekkel, korszerűsíteni kell a kutatási tevékenységet, s jobb kapcsolatokat kell teremteni a technológiai kutatás, valamint az egyes gépek és berendezések fejlesztése és gyártása között. Megkülönböztetett figyelmet igényel a munkák automatizálása is a termelés előkészítő szakaszaiban, a számítástechnika alkotó kihasználásával. Ebből a szempontból jó példát mutatnak az elvtársak a bratislavai Kovoprojekta intézetben, valamint a Nehézgépipari Művek Zvoleni Kutatási és Fejlesztési Üzemében. További haladásunk nélkülözhetetlen és létfontosságú feltételének kell tekintenünk a nemzetközi együttműködés további elmélyítését, elsősorban a Szovjetunióval. El kell érnünk, hogy a tudományos és műszaki együttműködés közvetlenül kapcsolódjon a termeléshez, a gyártásszakosításhoz és a kooperációhoz. Enélkül nem lehetne nálunk nagyobb gyártássorozatokat elérni, csökkenteni a termékek választékát, s ezáltal növelni a termelés általános hatékonyságát. Határozottabban, idejében, és szélesebb mértékben kell felhasználni a külföldi ismereteket is az új gyártási és szervezési eljárások fejlesztésében. Ennek érdekében tovább kell tökéletesíteni az egész információs rendszert, kihasználva annak új elveit és eszközeit. Az információk színvonalától, azok gyorsaságától és rugalmasságától jelentós mértékben függ a döntések színvonala. Ehhez rendszeressé kell tenni a nemzetközi színvonalhoz való összehasonlítást. E termelési-gazdasági egységek és a vállalatok szintjén nagyobb figyelmet kell fordítani a licencpolitikára, s keresni kell a lehetőségeket az aktív és a passzív licencek számának növelésére. Elégedetlenül vesszük tudomásul, hogy csökken a felhasznált licencek részaránya Szlovákia gépiparában, elektrotechnikai iparában és kohászatában. A licencek teljes számában ez a részarány csak 14 százalékot képvisel, s az említett ágazatok országos licenctermelésének csak 22,5 százalékát adja. Emeljük az irányítás színvonalát Elvtársak! Jelenleg minden szocialista országban, főleg a Szovjetunióban összpontosított igyekezetet fordítanak a gazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésére, hogy a szocialista társadalom fejlesztésének hatékony eszközévé váljon. A gépipar, az elektrotechnikai ipar és a kohóipar intenzív fejlesztésének egyik alapvető feltétele az irányítás hatékonyságának a fokozása. Meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az irányítás megfeleljen a társadalmi fejlődés igényeinek, lehetővé tegye a tudomány és technika vívmányainak rugalmas felhasználását a termelésben és minden munka hatékonyságának és minőségének javítását. Az intenzív fejlődés szükségszerűsége megköveteli, hogy változásokat hajtsunk végre a gazdaság mechanizmusában. Mindenekelőtt növelni kell a tervnek, mint az irányítás alapeszközének tekintélyét, és ugyanakkor a demokratikus centralizmus elveivel összhangban alkalmazni kell a gazdasági eszközöket oly módon, hogy kellő teret teremtsenek a munkakollektívák, a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek kezdeményezéséhez. Az irányítás színvonalának emeléséhez jelentősen hozzájárulnak a komplex intézkedések. Ezek érvényesítésével fokozatosan megváltozik a hatékonysággal és minőséggel kapcsolatos feladatok megközelítése, gyorsabban csökken az energia- és alapanyagigényesség és ésszerűbben gazdálkodnak a munkaerővel. 1983-ban ezekben az ágazatokban a gazdaság dinamikájának felújításához jelentősen hozzájárultak éppen a komplex intézkedések. Az intézkedések némelyike kevésbé hatékonynak bizonyult. Ezért, főleg a gépiparban új eszközöket kellett kipróbálni a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására, ,a külkereskedelem hatékonyságának növelésére és arra, hogy az építkezési beruházásokat a gazdasági szféra saját eszközeiből fedezze. Már folyamatban vannak azoknak a javaslatoknak a kidolgozása, amelyek a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítését célozzák és amelyeket már érvényesíteni akarunk a 8. ötéves terv előkészítésekor. A kongresszusi dokumentumok azzal a feladattal kapcsolatban, hogy javítanunk kell gazdaságunk exportképességét, kitűzték azt a feladatot, hogy tökéletesítenünk kell a termelés és a külkereskedelem kapcsolatát, illetve együttműködését. A külkereskedelmi tevékenység hatékonyságának érdekében kísérletileg módosítottuk ezt az együttműködést. Hogy ezek az új módszerek hogyan váltak be, annak eldöntéséhez hosszabb időszak eredményeit kell elemeznünk. Mindenesetre céltudatosan folytatnunk kell a termelés és a kereskedelem kapcsolatának elmélyítését. A külkereskedelmi vállalatoknak a nem szocialista országokból való behozataloknál következetesebben kell érvényesíteniük az árukapcsolás elvét, ami gépipari és elektrotechnikai kivitelünk támogatásának fontos formája. Jobban kell érvényesíteni a behozataliértékesítési geszciók alapelvét. Ezen a téren pozitívan értékelhetjük a Martini Nehézgépipari Művek termelési-gazdasági egység eredményeit, öt típusú építőipari gép kivitele fejében több mint kétszáz építőipari és földmegmunkáló gépet hoz be. Állandó figyelmet kell szentelni a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének, beleértve a termelési folyamat irányítását, a kutatási, konstrukciós és tervező munkákat is. Az irányítás minőségét a végeredmények szerint kell értékelni. Ezért az értékelés legyen objektív, nem szabad érvényesíteni a szubjektivizmust, a voluntarizmust és a rutinmunkát. Az irányítás hatékony formái hozzájárulnak a munkakollektívák kezdeményezésének fokozásához úgy, hogy önmegvalósításuk tényezőjének tekintik a magas műszaki és gazdasági mutatókkal rendelkező termékek részarányának növekedését, az élő munka jobb hasznosítását, a munkatermelékenység és a hatékonyság gyorsabb növekedését. Nagyobb követelmények a szakképzettséggel szemben Elvtársak! Az új szerkezeti rendszerek, technológiák bevezetése és a szerkezeti változások megkövetelik, hogy a munkások, tudományos dolgozók, technikusok, vezetők és a többi dolgozó is új ismereteket sajátítsanak el. A szakképzettségükkel szemben támasztott növekvő igények szorosan összefüggnek a tudományos-műszaki fejlődéssel, amely közvetlenül befolyásolja a népgazdaság egyes ágazataiban a termelési folyamatokat. Szlovákiában a gépiparban, az elektrotechnikában és a kohászatban mintegy 100 000 közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembere dolgozik, ami azt jelenti, hogy ma minden harmadik dolgozó középiskolát, vagy főiskolát végzett. A kedvező szakképzettségi struktúra ellenére az említett ágazatok dinamikus fejlődése megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a szakemberek képzésére, hiszen a tudományos-technikai forradalom megköveteli a szüntelen tanulást. Ezt a követelményt szem előtt kell tartani a munkásutánpótlás képzésében, mindenekelőtt a szaktanintézetekben, de a szakközépiskolákban és gimnáziumokban is. A tanulókat jobban fel kell készíteni a korszerű technika alkalmazására, meg kell teremteni a feltételeket, hogy szakképzettségüket állandóan bővíthessék, illetve a szükség szerint megváltoztathassák. Ebből az a feladat adódik, hogy mindenekelőtt ki kell építeni a középfokú szaktanintézetek hálózatát, amelyek oktatási-nevelési rendszerünk fontos részét képezik. Ezeket az iskolákat korszerű technikával, segédeszközökkel kell felszerelni, a tanári karokat olyan szakemberekkel kell megerősíteni, akik kiváló erkölcsi és jellembeli tulajdonságokkal és pedagógiai ismeretekkel rendelkeznek. A munkásutánpótlás nevelése fontos politikai feladat és ezért a gazdasági vezetők elsőrendű kötelességei közé tartozik. A felmérések tanúsága szerint a diákok egy részében a képzés ideje alatt nem alakult ki vonzalom a szakma iránt, nem büszkék választott foglalkozásukra. Megszűnik az, hogy az egyik nemzedék a másiknak adja át szakmáját, nem ápolják a vállalati hagyományokat, nem büszkék az adott üzem védjegyére. A politikai nevelómunkában erre is ki kell terjeszteni a figyelmet, érzékkel, és céltudatosan kulturált munkára kell tanítani az új munkásnemzedéket, szorosan összekapÚJ SZŐ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1984- IV. 28.