Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-25 / 98. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 10. ülésének vitája CSERGE KÁROLY elvtársnak, a CSKP KB póttagjá­nak, a Padányi (Padán) Efsz elnökének felszólalása A mezőgazdasági termelés 1984-re és a további évekre szóló terveiben célul tűz­tük ki a növényi és az állattenyésztési termelés közötti aránytalanság mielőbbi le­küzdését. A növénytermesztés, főképpen a gabonafélék és a tömegtakarmányok előnyben részesített fejlesztését és ezzel összefüggésben a szarvasmarha-tenyész­tés további bővítését az egyetlen helyes útnak tartjuk ahhoz, hogy saját források felhasználásával elegendő élelmiszert ter­meljünk Az 1983-as gazdasági évben gabonafé­lékből hektáronként szélsőségesen száraz időjárási feltételek mellett 5,89 tonna ter­mést értünk el, ebből a búza hektárhozama 6,4 tonna, a kukoricáé 6,7 tonna volt. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez nagyban hozzájárult az anyagi-műszaki bázis, elsősorban a korszerű technológia és technika. Az önellátás elérése az élelmiszerter­melésben résztvevő valamennyi dolgozó feladata. Egyre hatásosabb biológiai anya­gok, vegyszerek, gépek előállítása, a me­zőgazdasági épületek olcsóbb építése és az energia jobb felhasználása a cél. Ugyanakkor nemcsak a mennyiségi növe­lésről van szó, hanem elsősorban a minő­ség és a hatékonyság javításáról. Nem lenne szabad előfordulnia annak, hogy az új gépek drágábbak legyenek az előzőek­nél, teljesítményük azonban nem növek­szik. Az SP 35-ös típusú járvaszecskázó például a tartozékaival együtt több mint félmillió koronába kerül, de nem felel meg a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek, sok üzemanyagot fogyaszt. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindmáig elégtelenül helyettesítjük a fizikai munkát gépi munkával. Ezt bizonyítja a munkakölt­ségekben a fizikai munka költségeinek nagy részaránya. A mezőgazdasági gépekkel való növek­vő ellátásnak köszönhetően gyarapodott az élőmunka és a termelés produktivitása. Szövetkezetünk mezőgazdasági bruttó ter­melése 1983-ban 112 százalékra növeke­dett. Az időjárásnak nagy szerepe van az eredményekben. Befolyásolja a munkák időbeli menetét, a terméshozamokat, a ter­mények minőségét, a veszteségek meny­nyiségét és a költségek nagyságát. Ta­pasztalataink szerint a vetés minden nap­pal való késése csökkenti a terméshoza­mot, ugyanez vonatkozik a betakarításra is, amelynek megkésése növeli a veszte­ségeket és rontja a termény minőségét. Ezt bizonyítják kooperációs körzetünk tapasz­talatai is. A betakarítást tíz nap alatt elvé­geztük, s a termény a legjobb minőségű volt, a hektárhozamok meghaladták a ter­vezettet. Nem lehetünk elégedettek a géppark összetételével sem. A szállítmányok egé­szében megfelelnek a tervezettnek, de nem biztosítják a teljes szükséglet számos fontos tételének kielégítését. A gépipar nem elégíti ki minden követelményünket. Hiányoznak öntözőberendezések részei, traktorok, függesztett munkaeszközök és egyéb szerszámok. A gépeket gyakorta egyenként, néha ösztönösen vásárolják. A gépekkel kapcsolatos igények és a nép­gazdaság lehetőségei közti eltérést a mun­kafolyamatok elvégzése folyamán a gépek csoportos bevetésével oldjuk meg. A gé­pek alkalmazásában céltudatosan kihasz­náljuk a kooperáció előnyeit a járás, a ke­rület és a kooperációs körzet keretében. Tudjuk, hogy nagy tartalékaink vannak a szubjektív tényezőben. Sok minden meg­oldható főképpen a munka és a technoló­giai fegyelem szilárdításával. A mezőgazda­sági vállalatoknál egyes növények ter­mesztésében fokozatosan kötelező rend­szereket vezetünk be. Szövetkezetünkben a gabonatermesztési rendszert alkalmaz­zuk. Még a kezdetnél tartunk, de már jó eredményeket értünk el a mezőgazdasági növények vegyszeres védelmében. A tudományos-műszaki fejlesztés kere­tében meg kell oldani az egész agrokomp­lexben felmerülő részproblémákat. Határo­zottabban kell reagálni a mezőgazdasági termelés igényeire, a benyújtott koncepci­ós tervek módosítására és ezeket a jelen­legi követelményekhez kell igazítani. Az utóbbi években nem sikerül elérnünk a cukorrépa és a cukor tervezett termelé­sét. Már évek óta ismert a KC 6 betakarítá­si technika kérdése - a veszteség eléri a 20-25 százalékot. Ha összehasonlítjuk a két betakarítási technikát, mégpedig a ná­lunk használt hatsoros betakarítót és a Klei­ne betakarítót, a második típusnál a beta­karítási veszteségek 14—18 százalékkal alacsonyabbak. Ez azt jelenti, hogy minden egyes hektáron 5-6 tonna cukorrépát nyer­hetünk vagy veszíthetünk az előző haszná­latával. Ezt a kérdést a gépiparnak, nem pedig a mezőgazdaságnak kell megoldani, mégis a járásunkban és a nyugat-szlovákiai kerületben is kezdeményezés tapasztal­ható a betakarítási gépek módosításával kapcsolatban. A gépek magas átlagos kora kedvezőtlenül befolyásolja üzemelési meg­bízhatóságukat. Növekednek az egységnyi termelésre jutó költségek. Növekszik az üzemanyagfogyasztás, csökken az évi tel­jesítmény. Ezáltal fokozódik az alkatrészel­látásra irányuló nyomás. Azonban szünte­lenül gondokat okoznak a szezont követő javítások is. A mezőgazdasági vállalatok­nak a maguk kezdetleges berendezéseivel kell eltávolítani az üzemzavarokat, néha egyes ipari vállalatok nyújtanak ehhez se­gítséget, többek között a Nehézgépipari Művek. A javító munkálatok elvégzésében magas színvonalú szolgáltatást kellene nyújtani a gép- és traktorállomásoknak, de ez nincs így. Szolgáltatásaik nem érik el a kívánt színvonalat, ugyanakkor drágák is. Ezáltal indokolatlanul nagy nyereséget szereznek. Ezért a szolgáltatások tovább­fejlesztésével kapcsolatban kívánatos, hogy gyorsan és jó minőségben végezzék, s áruk elfogadható legyen. Fontos tény, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok termelése lassabban növek­szik, mint energiaigényessége. Ugyanak­kor meg kell tartanunk a meghatározott limiteket, mivel lényegesen csökkentették a gáz- és fűtőolajfogyasztást. Ez a csök­kentés olyan mértékű, hogy nem oldható meg csupán racionalizációs intézkedések­kel. Tudjuk, hogy nem átmeneti intézkedé­sekről, hanem új, hosszú időre szóló eljá­rásról van szó, amely megkívánja a terme­lési-technikai koncepciók átértékelését. Ezért keressük a mezőgazdasági termé­nek termelése és betakarítása energiaigé-. nyessége csökkentésének lehetőségeit. Tavaly 1480 tonna kukorica betakarítása­kor 50,4 tonna fűtőolajat takarítottunk meg, 176 400 korona értékben. Szilárd alapú mezei trágyatelepek építé­sével elejét vesszük annak, hogy a szerves trágyából kárbavesszenek az értékes táp­anyagok, melyek előállítása energiaigé­nyes. Például 1 kg nitrogén elvesztése 3 kg egyezményes tüzelőanyag elveszítését je­lenti. Emellett a föld termőképességének növelése érdekében nagyon fontos a bioló­giai érték megőrzése. Az a célunk, hogy évente a szántóföldek 25-30 százalékát megtrágyázzuk. A silóhelyek építésének jelentőségét nem kell hangsúlyoznunk, ha abból a tapasztalatból indulunk ki, hogy a mi feltételeink között a takarmányozásra szolgáló zöldanyag mennyiségének több mint 60 százalékát konzerválnunk kell. Ugyanakkor ezek az akciók környezetvé­delmi szempontból sem elhanyagolhatók. A termelést a jövőben nehezebb feltéte­lek, a külgazdasági kapcsolatok rosszab­bodásának hatása közepette végezzük. Ebből az a kötelesség hárul ránk, hogy a saját erőforrásokra összpontosítsuk a fi­gyelmet, az alaj3vető élelmiszerekben áz önellátás elérése érdekében a mezőgaz­dasági termelés növelésére jobban hasz­náljuk fel a tartalékokat. A CSKP KB 10. ülésének napirendjén szereplő problemati­kával kapcsolatban az a nézetünk, hogy a javasolt intézkedések hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, s ezeket teljes mértékben támogatjuk. FRANTlSEK TESAft elvtársnak, a CSKP KB tagjá­nak, a kelet-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása Az elnökség beszámolója a témakört teljes egészében felölelte, tartalmával és bíráló hangvételével objektíven rámutat a jelenlegi helyzetre és kiindulópontokat is nyújt. Ezért készek vagyunk az ülés hatá­rozatainak végrehajtására, hiszen kerüle­tünkben a gépipar a legjelentősebb ágazat. Csupán a jelengeli ötéves tervidőszak első három évében a kerület ipari termelésében a gépipari ágazathoz tartozó vállalatok részaránya 32 százalékról csaknem 35 százalékra növekedett. Ez á fejlődés meg­követeli, hogy naponta nagyon eltérő prob­lémákat oldjunk meg, hogy mind az ipar, mind a kérület mezőgazdasága égy egész­ként, dinamikusan és harmonikusan fej­lődjön. Teljes mértékben támogatjuk a központi bizottság elnökségének az idei tervfelada­tok szilárdításával összefüggő döntését. Hiszen kerületünkben is alábecsültük az 1984-es esztendő kiindulási alapját. Példá­ul a tavalyi nyereségi tervet 275 millió koronával túlteljesítettük ahhoz viszonyít­va, amilyen eredménnyel a terv készítése során számoltunk. A gépipari vállalatok tavaly teljesítették termelési feladataikat és ez elmondható az idei első negyedévi tevékenységükkel kap­csolatban is. Viszont saját tapasztalatból tudjuk, hogy kerületünkben is vannak ki­használatlan tartalékok. Ezekre összpon­tosítjuk figyelmünket és következetesen megköveteljük kihasználásukat az idei szi­lárdított feladatok teljesítése érdekében. Ismeretesek számunkra a további lehető­ségek is. Hiszen csupán a hiányokra, ká­rokra, bírságokra kifizetett költségekből ke­rületünk gépipara kétharmaddal részese­dik, és néhány vállalatnál ezek a költségek a nyereség több mint tíz százalékát teszik ki. Az ágazatban a foglalkoztatottság 900 dolgozóval növekedett, és bebizonyoso­dott, hogy az alacsony műszakszámmal kapcsolatos problémák megindoklásakor helytelenül hivatkoznak munkaerőhiányra. Ugyanakkor az automaták és a félautoma­ták vállalataink kétharmadrészében még két műszakra sem dolgoznak. Ha ezeket és egyéb tényezőket vesszük figyelembe, arra a következtetésre jutunk, hogy párt­szerveink és -szervezeteink munkájában több következetességre van szükség. A műszaki vagy gazdasági kérdések bo­nyolultsága sem vonhatja el a pártot, illetve tisztségviselőit a társadalmi szükségletek teljesítéséhez szükséges politikai és ká­derfeltételek megteremtésétől. Nagyobb következeteséggel kell dolgoz­niuk az illetékes vezérigazgatóságoknak is, amelyek ugyan a feladatokat lebontják, de saját maguk már nem tartják ezeket tiszte­letben és utólagosan gyakran módosítják. Az ilyen eljárás nem felel meg sem a mun­kásoknak, sem a műszakiaknak, sem pe­dig a társadalomnak, mégis érvényesítik. A társadalmi szempontból hatékony in­novációra vonatkozó jogos igény éppen a gépipari vállalatoknál kerül ellentétbe a vállalati érdekkel, amely a befutott gya­korlatot helyezi előtérbe. A beruházási egységeket gyártóink tapasztalatai bizo­nyítják, hogy milyen nehezen tudnak hatni az emberek gondolkodásmódjára. Ennek ellenére ott, ahol érvényt szereztek a folya­matos gyártmányfejlesztésnek, a bonyolult feltételek között is sikerült megnyerni a munkakollektívákat a termelési program szüntelen változtatására. A központi bizottság elnökségének be­számolójában hangsúlyozták, hogy textil­gépgyártásunknak ismét olyan pozíciót kell elfoglalnia a nemzetközi piacokon, mint néhány évvel ezelőtt. A magunk részéről mindent megteszünk e feladat teljesítésé­ért. Ehhez arra van szükség, hogy javítsuk a kutatás, a fejlesztés és a gyártás, illetve a felhasználás, valamint a külkereskede­lem közötti együttműködést. Az együttmű­ködés és a kezdeményezés azonban csak jó irányítás mellett bontakoztatható ki. A központi bizottság 1976-os ülését köve­tően bizonyos javulás következett be a mű­szaki haladás létfontosságának tudatosítá­sában, elsősorban az elektronika fejleszté­sének vonatkozásában. Az elektronika fon­tosságát ma már sokkal jobban tudatosít­juk, mint néhány évvel ezelőtt. Még két kérdéshez szeretnék hozzá­szólni. Az ülés anyagai hangsúlyozzák az elektronikai alkatrészbázis fejlesztésének jelentőségét. Kerületünkben például a lanskrouni Tesla foglalkozik a passzív alkatrészek gyártásával, a prelouci Tesla az integrált áramkörök gyártásával, a trut­novi Ipari Automatizációs Művek pedig a szabályzó elemek termelésével. A termelésben dolgozó kommunistákkal szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy nyerjék meg a dolgozókat a termelő­kapacitások teljes kihasználására. Ugyan­akkor azonban a vállalatok, a termelési­gazdasági egységek, sőt az ágazatokat irányítók, illetve az ezek munkáját tervező dolgozóknak is tudatosítaniuk kell, hogy olyan elemek gyártásáról van szó, amelyek döntö fontosságú szerepet játszanak jelen­tős népgazdasági feladatok teljesítésében. A második kérdés, amelyről szólni akarok, az az, hogy az ipari termelés elektronizálá­sa túllépi az ágazat feladatkörét. Az elekt­ronizálás érvényesítéséhez saját szakem­berek felkészítésére van szükség. Ugyan­akkor az elektrotechnikai ipar a működő mintapéldányok, prototípusok és célgépek segítségével gyorsabban és főleg nagyobb mértékben elégítheti ki saját és a fogyasz­tók igényeit is. A kommunisták egyik legfontosabb fel­adata, hogy élére álljanak a munkakezde­ményezés kibontakoztatásának és a visz­szásságok elleni harcnak. Kettős feladatról van szó, hiszen a nagyobb fegyelem az alkotó munka természetes háttere. Kerüle­tünk egyik legnagyobb gépipari vállalatá­nak, a Februári Győzelem Műveknek a dol­gozói hazánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának 40. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségükben vállalták, hogy 40 konkrét tettel fejezik ki a társadalmi szük­ségletekhez való viszonyulásukat. Megta­lálták a lehetőségeit az idei terv szilárdítá­sának, az export teljesítésének, termékeik műszaki színvonala emelésének és a szo­ciális program kezdeményező teljesítésé­nek. És ez nem az egyetlen példa. Meg­született a Nővé Mésto nad Metují-i városi nemzeti bizottság kötelezettségvállalása és a Hradec Králové-i járás földművesei­nek felajánlása. És ezeket további városok, községek, vállalatok, üzemek és más mun­kakollektívák felajánlásai követik. MIROSLAV SLAVÍK elvtársnak, a CSKP KB tagjá­nak, a dél-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkárának felszólalása a gyenge pont, melyek az egesz tevekeny­ségre hatnak. Nagyobb felelősséget kelle­ne tanúsítaniuk a termelési-gazdasági egységeknek is, kutatási bázisuknak aktí­vabban együtt kellene működniük a főisko­lákkal és a Csehszlovák Tudományos Aka­démia munkahelyeivel. A pártszervezetek törődnek a politikai és gazdasági gondol­kodásmód színvonalának emelésével, hogy a szakmai szűklátókörűség ne vezes­sen felszínességhez. Arról van szó, hogy dolgozóink nagy részének igyekezetére mindenütt a konkrétság és az alkotó hoz­záállás legyen a jellemző. Kihasználjuk a Szocialista Munka Hősei­nek, az újítóknak és az élenjáró szocialista munkabrigádoknak a tapasztalatait kerüle­tünk, a dél-csehországi kerület gépipari üzemeiben és vállalatainál. A jó politikai, szervező és eszmei-nevelő pártmunka hozzájárult az idei év elejei párttaggyűlé­sek jobb és konkrétabb előkészítéséhez. A pártszervek és -szervezetek nagyra érté­kelték a munkakollektívák által elért ered­ményeket, s ugyanakkor bírálóan foglaltak állást a fogyatékosságok okaival kapcso­latban. Elsősorban azoknál a vállalatoknál, amelyek lemaradnak a tervteljesítésben, ahol nem megfelelő a belső tartalékok feltárása stb. Főleg a munkaidő jobb ki­használásáról, a teljesítménynormák pon­tosításáról, az egységnyi termékre jutó összköltségek csökkentéséről, a korszerű állóalapok jobb kihasználásáról, a munka­szervezés és irányítás javításáról, valamint az elvégzett munka ellenőrzéséről van szó. A termelést megelőző munkaszakaszokon dolgozó kommunisták figyelmét arra össz­pontosítottuk, hogy rendszeresen törődje­pek- a hatékonyság növelésével, a gazda­ságossággal, valamint az új termékek gyártási felfutási idejének lerövidítésével. Áz idén gépipari vállalatainknál legkeve­sebb 5-6 százalékkal akarjuk növelni a munkatermelékenységet, 3-5 százalék­kal javítani a termékek minőségét, s a megtakarított anyagokból és energiából terven felül kétnapi termelésnek megfelelő értéket akarunk előállítani, illetve a belke­reskedelmi árualapot árutermelésünkből terven felül 1 százalékkal akarjuk gazdagí­tani. A dél-csehországi kerület kommunista gazdasági dolgozói előtt áll az igényes fel­adat, hogy a vállalatokat jobban összekap­csolják a kutatási és fejlesztési bázissal. Meggyőződésünk, hogy e téren még sok Az elmúlt években kerületünk gépipari és elektrotechnikai szakágazataiban jelen­tős szerkezeti változások következtek be, melyek a fő termelési programok szűkíté­sére és legfontosabb ágazatok összponto­sítására irányultak. A szerszámgépek gyártásáról, a mezőgazdasági gépek, a hidraulikus elemek és aggregátok, vala­mint textilgép-részegységek gyártásáról van szó. Az utóbbi időben előtérbe lép az atomerőművi légtechnikai berendezések, illetve a környezetvédelem javítására szol­gáló termékek gyártása. A tervezett üte­mek megfelelnek az évközi tervezett növe­kedésnek, noha el kell gondolkodnunk a saját termelési érték, a munkatermelé­kenység alakulása fölött. E mutatók vonat­kozásában az utóbbi időben nem érjük el az ötéves tervnek megfelelő színvonalat. Fontos területként kezeljük a munkaerő­vel való gazdálkodást. Az egy munkásra átszámított munkaidőalap-kihasználás 1980-hoz képest 0,3 %-kal csökkent. A gépipari vállalatok 387 dolgozóval túllé­pik a tervezett keretet, sajnos azonban ezek nagy része improduktív tevékenységet vé­gez. Erről tanúskodik az is, hogy lassú ÚJSXÚ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1984. IV. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents