Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-21 / 96. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Április 14-töl 20-ig Szombat: Az ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében Gromiko szovjet külügyminiszter kifejtette a Szovjetuniónak az óceánokon és a tengereken folytatott fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló elképzeléseit- Közzétették Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő válaszát a krefeldi békefelhívás szerzőinek Vasárnap: Az iszlám forradalom győzelme óta másodszor tartottak parlamenti választásokat Iránban, s kizárólag Khomeini ajatollah hívei állíthattak jelölteket Hétfő: Howe brit külügyminiszter Hongkongról tárgyalt Pekingben kínai kollégájával, Vu Hszüe-csiennel- Milliós ellenzéki tüntetés volt a brazíliai Sao Paulóban. Kedd: Megkezdte tárgyalásait Budapesten Andrej Gromiko - Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Szerda: A Líbia londoni nagykövetsége körüli keddi lövöldözés után a brit rendőrség teljesen lezárta a diplomáciai képviseletet övező utcákat - Bush amerikai alelnök a genfi leszerelési konferencián előterjesztette az USA „javaslatait“ a vegyi fegyverek betiltására. PQÜtnrtftk- A dél-nicaraguai San Juan del Nortéból végleg kiszorították az ellenforradalmi alakulatokat - Befejeződött a bécsi tárgyalások 32. fordulója - Ge- majel libanoni elnök Damaszkuszban folytatott megbeszéléseket a szíriai vezetőkkel Péntek* Budapesten a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága befejezte kétnapos ülését , Leszerelést Nyugat-Európa nagyvárosaiban már a múlt hét végén megkezdődtek a háborúellenes tüntetések, amelyek a húsvét napján rendezett békeakciókkal érik el tetőpontjukat. Főképp az amerikai nukleáris rakéták telepítésére kiszemelt támaszpontok környékén voltak mozgalmasak az elmúlt napok. A megmozdulások résztvevői a már harcra kész állapotba helyezett rakéták leszerelését, kormányaiktól pedig a fegyverkezés korlátozása irányába tett hatékony lépéseket követeltek. Az elsők között megalakult nyu- gat-európai békemozgalom - az NSZK-beli ún. krefeldi felhívás, ill. annak szerzői és több százezer aláírója - ugyancsak kivette részét a múlt heti békeakciókból. A felhívás az amerikai rakéták mint olyan fegyverek határozott elutasításáért harcol, amelyek Európát közelebb sodorják a nukleáris katasztrófához. Épp a krefeldi felhívás szerzőinek válaszolt Nyikolaj Tyihonov egy hete. A szovjet kormányfő elismeréssel szólt kezdeményezéseikről, emlékeztetve rá, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a békemozgalmaknak az atomháború megelőzéséért vívott küzdelemben.Tyihonov kifejtette: az atomfegyverek korlátozása és csökkentése útjában álló akadályokat el lehet hárítani, ehhez azonban az szükséges, hogy szüntessék meg az amerikai rakéták telepítését, és számolják fel a már hadrendbe állított fegyvereket. Az ezt követő szakaszra a Szovjetunió tisztességes és realista javaslatok egész komplexumát terjesztette már elő, s ezek egyik fél érdekeit sem veszélyeztetik. Hasonlóan nyilatkozott a magyar vezetőkkel Budapesten folytatott tárgyalásai során (valamint az óceánokon és a tengereken folytatott fegyverkezési hajsza megfékezése ügyében az ENSZ- főtitkárhoz intézett levelében) Andrej Gromikót szerdán fogadta Kádár János Sao Paulóban a hét elején több mint egymilliós tömeg tüntetett, követelve a közvetlen elnökválasztást Andrej Gromiko is. A szovjet külügyminiszter Budapesten rámutatott: az USA a rakétatelepítés politikájával elmélyítette a szakadékot a megállapodáshoz vezető úton. Szólt a vegyi fegyverek problémájáról, kijelentve: a Szovjetunió és szövetségesei ellenzik, hogy a vegyi fegyverek betiltásával kapcsolatban tisztességtelen játékot űzzenek. Ám a washingtoni politikusok nyilatkozatai épp ilyen méltatlan manőverekre utalnak. George Bush alelnök a genfi leszerelési konferencián szerdán mondott beszédéből ui. az tűnt ki, hogy az USA tárgyalni kíván a vegyi fegyverek betiltásáról, ugyanakkor intenzíven növeli amúgy is hatalmas vegyifegyver-arzenálját. Ez az „újnak“ feltüntetett javaslat csupán taktikázás, bár ami a taktikát illeti, az sem teljesen új. A közepes hatótávolságú rakéták ügyében ugyanígy járt el az Egyesült Államok: Genfben tárgyalt a Szovjetunióval, de közben a telepítést is megkezdte. A bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások - amelyek 32. fordulója csütörtökön ért véget - ugyanezt a benyomást keltik. Bécs persze fontos kelet-nyugati tárgyalási csatorna, de a végtelenségig itt sem húzható az idő. Márpedig a nyugati küldöttségek több mint egy évtizedes tanácskozássorozat után sem hajlandók realisztikusan megközelíteni a problémákat, s nem fogadják el a szocialista országok hatékony haderőcsökkentési javaslatait. A londoni Szent Jakab téren - ahol a líbiai nagykövetség található- a keddi incidens után a rendőrség magas „függönyöket“ húzott fel, hogy megakadályozza a kilátást a kiürített térre (Telefoto: ČSTK) Nicaragua A fegyvereké a szó? Minden korábbinál nagyobb erőkkel indítottak összehangolt támadást Nicaragua ellen az ellen- forradalmi egységek. Északról,- Honduras felől - a főleg somozista nemzeti gárdistákból álló csoportok, délről - Costa Rica irányából - pedig az egykori sandinista vezető, de a forradalmat eláruló Eden Pastora szervezete, az ARDE alakulatai nyomultak be az országba. Nem titok, ki hangolta össze ezt a két offenzívát: az Egyesült Államok, konkrétan a CIA, amely pénzeli és fegyverekkel, tanácsadókkal látja el az ellenforradalmi erőket. Egész héten súlyos harcokat vívott a sandinista hadsereg a támadókkal, akik igyekeztek megvetni a lábukat nicaraguai földön. Pastoráéknak sikerült is néhány napra elfoglalni a délkeleti San Juan del Norte kikötővárost, s azt tervezték, hogy itt a közeljövőben „ideiglenes kormányt“ hoznak létre. Managuában egyébként már rég figyelmeztettek arra, hogy az ellenforradalmárok fő célja: ideiglenes kormány létrehozása, amely aztán saját törvényességére hivatkozva külső segítségért folyamodna. Nos, ez a terv - akárcsak a korábbi hasonló törekvések- kudarcba fulladt, ugyanis a nicaraguai hadsereg súlyos harcok árán visszaszorította az ARDE- erőket Costa Rica-i bázisukra. Ezzel kapcsolatban meg kell említe-, ni, hogy a managuai vezetés ismét jegyzékben szólította fel a San José-i kormányt, tegyen meg mindent az ellenforradalmárok támaszpontjainak felszámolásáért. Közben a hondurasi határvidék továbbra is súlyos harcok színtere. Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy Washington a közép-amerikai válság katonai megoldása mellett kötelezte el magát. Kérdés, mi lesz a következő lépése, ha az ellenforradalmárok végleg kudarcot vallanak? A közvetlen katonai beavatkozás? Az események legalábbis ebbe az irányba mutatnak, bár az USA még mindig igyekszik „burkolni“ katonai szerepvállalását. A napokban pl. Gustavo Alvarez tábornokot, a hondurasi hadsereg volt főparancsnokát (aki egy leleplezett puccskísérlet miatt két hete kénytelen volt távozni az országból) szólította fel a Fehér Ház, hogy vegye át a mostani támadások egyik fő erejét képező, az ún. Nicaraguai Demokratikus Front (FDN) nevű ellenforradalmi szervezet vezetését. Washington tehát mit sem törődik a széles körű nemzetközi és hazai (a kongresszusban is erősen megnyilvánuló) tiltakozással, ám azzal, hogy a fegyvereket állítja előtérbe, súlyos felelősséget vállal magára... Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A szocializmus öröklétű géniusza 114 évvel ezelőtt született Lenin Vlagyimir lljics Lenin (Uljanov), az egyetemes történelem egyik legkimagaslóbb személyisége, az emberiség legnagyobb forradalmi gondolkodója, az első győzelmes szocialista forradalom megvalósítója és a világ forradalmi munkás- mozgalmának vezére száztizen- négy évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született Szimbirszkben (ma Uljanovszk). Roppant elméleti teljesítményének és politikai tevékenységének, páratlan történelemformáló egyéniségének érdemi méltatása mindig időszerű volt, ma pedig még fokozottabb mértékben az. Ez a világszerte megnőtt érdeklődés elsősorban azzal magyarázható, hogy a szocializmus világ- rendszerében élő, de a szocialista fejlődés útját választó népek-nemzetek elé is olyan új feladatok kerülnek, amelyek megoldása lehetetlen a lenini eszmék alaposabb ismerete, s így alkotó érvényesítése nélkül. Másrészt - s ez az iménti tényekből fakad - a burzsoá ideológusok bősz támadásai is éppen korunkban, a szo- cail izmus marxista -leninista1* eszme- rendszerének előretörése s nyomában minden antiimperialista eszmei-politikai áramlat széles körű terjedése idején fokozódtak Lenin tanai ellen. Sokkal inkább, mint bármikor, s azzal a rafinált mesterkedéssel, hogy valamiképp szembeállítsák a marxizmust - legalábbis alapvető és örök érvényű tételeit - a leninizmussal, mintha az utóbbi az előzőnek tulajdonképpen véghezvihetetlen adaptációja, „oroszosra“ sikerült, s ezért kudarcra ítélt változata lenne. Lenin nagysága éppen abban nyilvánult meg, hogy ő fejlesztette tovább a marxizmust az imperializmus korszakára alkalmazva - a történelmi változások, az általános fejlődés törvényszerű követelményeinek megfelelően. Szükségtelen, de lehetetlen is e helyt akár csak vázolni is, milyen emberfeletti küzdelmeket vívott - politikai küzdőtereken, szóban és írásban - a marxizmustól idegen eszmei-politikai áramlatok orosz- országi és nemzetközi ideológusai, hívei és hirdetői ellen. Arról már nem is szólva, hogy egyetemi képzettségével szerzett tudását milyen hatalmas tömegű történelmi, közgazdasági, filozófiai, állam- és jogtudományi művek tanulmányozásával gazdagította. Nem azért, hogy könyvmollyá váljon, hanem hogy minél mélyebben ismerje korának gyökereit, mindazt a tudásanyagot, amit a világ forradalmi megváltoztatásához önmaga számára szükségesnek tartott. Elméletének korszakalkotó nagyságát fényesen igazolta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Kommunista Internacionálé megalakítása, a Szovjetunió, az első szocialista állam létrehozása és diadalmas előretörése, amelynek hatása más európai tanácsrendszerű államok megalakulásához s általában a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fellendüléséhez, a továbbiakban pedig mind nagyobb arányú terjedéséhez és fejlődéséhez vezetett. S hogy mindez nem „orosz mintára“, „szovjet példa erőszakos terjesztésének“ hatására következett be, a történelem a leghitelesebb tanú rá. Mert az imperializmus korszakában minden valóban forradalmi mozgalom vagy megmozdulás törvényszerűen marxista-leninista ihletésű. Ezt Lenin már a Kommunista Internacionálé megalapítása és a Szovjetunió megalakulása közötti időszakban megfogalmazta: „Én itt nem a szó tágabb értelmében beszélek nemzetközi jelentőségéről: abban az értelemben, hogy forradalmunk kihat minden országra, forradalmunk nem egyes, de összes alapvető vonásai és sok másodrangú vonásai is nemzetközi jelentőségűek. Nem, forradalmunk néhány alapvető vonásának nemzetközi jelentőségét a szó legszűkebb értelmében kell elismerni, abban az értelemben, hogy nemzetközi érvényük van, vagyis történelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben is megismétlődjék az, ami nálunk történt.“ Ugyanakkor Lenin kidolgozta a marxista elmélet alapján a kommunista mozgalom átfogó stratégiai-taktikai irányvonalát, amely szerint az anti imperial ista mozgalmak minden osztagát egységes, megbonthatatlan forradalmi világfolyamatban kell felzárkóztatni. Grandiózus életműve láttán önkéntelenül is felvetődik a gondolat: ugyan miképp hajthatta végre mindezt egyetlen ember? A rövid válasz: aképp, hogy Lenin kiválóan összekapcsolta az elméletet a gyakorlattal. Leninnek a filozófia nemcsak igazságra tanító tudomány volt, hanem módszer is a valóság megismerésére és megváltoztatására, világnézet, mely úgy átitatta gondolatvilágát, hogy minden ítéletét és cselekedetét befolyásolta. Benne a gondolkodó és a cselekvő ember a legmagasabb szinten egyetlen személyben egyesül. A cselekvő és a gondolkodó Lenint nem lehet szétválasztani; életművét, a forradalmat, aligha valósíthatta volna meg roppant elméleti tudása és biztonsága nélkül. S ugyanakkor „politikussága“ óvta meg, hogy belemerevedjék az elméletbe. A marxizmusnak ő a „lelkét“ értette meg, hogy nem befejezett tanítás, hanem olyan gondolati rendszer, amely állandóan tovább építhető. Amikor a létről gondolkodott, nemcsak Engels A természet dialektikája című művéből indult ki, hanem a modern fizikából is, vagy amikor a kapitalizmus törvényeit vizsgálta, nemcsak a Tőkéből tanult, hanem a legújabb társadalmi adatokból és statisztikákból is. Marx próféciája - ha lehet ezt a kifejezést használni - saját tanításáról benne testet öltött: a lenini út a valósággá változott filozófia. A filozófusok a felfedezett tételeket könyvekben rögzítik. Lenin olyan gondolkodó volt, aki felismeréseit az igazságról elsősorban a gyakorlatban fejezte ki. A legnagyobb filozófiai műve, amit az utókorra hagyott, a forradalom és a megvalósított szocializmus. Ebből következett a szocializmus világrendszerré válása, a napjainkra széleskörűen kibontakozott antiimperialista mozgalom és a világbéke megóvásáért folytatott és folyó világméretű küzdelem, e törekvés sikerei és biztató távlatai is. MIKUS SÁNDOR ÚJ SZÓ 4 * 1984. IV. 21.
