Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-21 / 96. szám, szombat
SZOMBAT 1984. április 21. XXXVII. évfolyam 96. szám Ára 50 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának felhívása a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója alkalmából Tisztelt polgártársak, elvtársak, barátaink! Ebben az évben a csehszlovák népnek a hitleri fasizmus ellen vívott nemzeti felszabadító harca betetőzése 40. évfordulójának és hazánknak a dicső szovjet hadsereg általi fokozatos felszabadításának évébe lépünk. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh nép májusi felkelése nemzeteink újkori történelmének legemlékezetesebb mérföldkövei közé tartozik. 1945. május 9-én - azon a napon, amikor Konyev marsall tankjai behatoltak a harcoló Prágába, és megmentették a pusztulástól, azon a napon, amikor az európai kontinensen véget ért a háború, s amelyet a világ haladó erői a győzelem napjaként ünnepelnek - megkezdődött a cseh és a szlovák nemzet „történelmének új, eddigi legfényesebb korszaka, a tényleges nemzeti szabadság és függetlenség korszaka, a népi kormány és a néptömegek szabad munkájának korszaka, a szocializmus építésének korszaka“ (Klement Gottwald). Azok az eszmék, amelyekből szabadságunk és szocialista jelenünk született, élő hagyatékot képeznek. Belőle merítjük az erőt és határozottságot a szocializmus sokoldalú fejlesztéséért és hazánk felvirágoztatásáért kifejtett mindennapi erőfeszítéseink során. A fasizmus ellen folytatott, áldozatokkal teli küzdelem és az igazságos társadalmi rendszerért ví- vQtt harc meghozta gyümölcsét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma fejlett, a dolgozó nép által irányított, dinamikusan fejlődő állam. Az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad hazája, amelyek egyetértésben élnek és dolgoznak itt a szocialista közösség, a haladás és a béke erőinek szilárd része. E zerkilencszáznegyvenötben véget ért az emberiség történelmének eddigi legvéresebb háborúja. Hat évig tartott, s pusztító örvényébe Földünk lakosságának négyötödét és 40 államot rántott be. Ki robbantásáért, a több mint 50 millió ember haláláért és a mérhetetlen szenvedésekért az imperializmusra hárul a felelősség. Leg- reakciósabb erői - a fasiszta államok, élükön a hitleri Németországgal - szégyentelenül támadó terveket hirdettek meg, s nyíltan, cinikusan egész fajok és nemzetek kiirtásával fenyegetőztek. Sajnos, a többi imperialista nagyhatalom nem szállt velük szembe. Ellenkezőleg, azzal számoltak, hogy a fasizmus segítségével sikerül megsemmisíteni a Szovjetuniót s megállítani a világ forradalmi és haladó fejlődését. Az agresszorral való szövetkezés politikájának, amelynek szégyenletes jelképe München lett, egyik első áldozata Csehszlovákia volt. A támadóval szembeni meghátrálás és Csehszlovákia feláldozása azonban nemcsak a békét nem biztosította, hanem később a háború kirobbantásához vezetett. A háborúban, mint ismeretes, a fasiszta hordák viszonylag rövid idő alatt leigázták csaknem egész Európát. Fordulat csak akkor következett be, amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Azokban az ütközetekben, amelyek a háborúk történetében példátlanok - a moszkvai, a leningrádi és a kurszki csatában - a szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta Wehrmacht ütőerejét, s eldöntötte a háborút és az egész emberiség jövőjét. A legendás győzelmes menet Berlin elfoglalásával érte el tetőpontját 1945. április 30-án a Reichstagra kitűzték a vörös zászlót. A generációk emlékezetéből sohasem tűnik el az a heroizmus, amelyről a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban tanúbizonyságot tett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével, a Nagy Október, a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméitől áthatva habozás nélkül hazája védelmére kelt. A Szovjetunió 20 millió állampolgára vesztette életét e barbár háborúban. A mérhetetlen áldozatokkal, amelyeket a szovjet nép a fasiszta betolakodók ellen vívott élethalálharcban hozott, nemcsak országa szabadságát, hanem számos más ország népének szabadságát is visszaszerezte. A fasizmus veresége valamennyi szabadságszerető nép közös műve volt, azoké, akik síkraszálltak a fasizmus ellen. A háborúban létrejött a Hit- ler-ellenes koalíció, amelyben különböző társadalmi rendszerű országok egyesültek. Ez kedvezően hatott a háború lefolyására és eredményére. A fő terhet azonban a Szovjetunió viselte, és döntő mértékben vette ki részét a fasizmus felett aratott győzelemből. M csehszlovák nép is - becsü- #1 letes részvételével - hozzájárnak rult a fasizmus leveréséhez. #■ Népünk sohasem békéit meg a náci igával. A hitleri megszállás első napjaitól kezdve szembeszállt a fasisztákkal, és védekezett az idegen elnyomás ellen. Nemzeteink legjobb fiai és lányai becsületesen harcoltak a második világháború frontjain, a partizánegységekben, az illegális szervezetekben, koncentrációs táborokban és náci börtönökben szenvedtek és haltak meg. Valamennyi társadalmi réteg százezrei, igazi hazafiak, akiket a szabadság utáni vágy kötött össze, életüket sem sajnálták feláldozni ebben a harcban. A fasiszta megszállók ellen a legaktívabban és legkövetkezetesebben a kommunisták harcoltak. Azok közé tartoztak, akik a legkegyetlenebb terror és üldözés célpontjai voltak. A kommunisták a nemzeti felszabadító harcot következetesen összekapcsolták a dolgozók szociális felszabadításáért vívott küzdelemmel. Illegális tevékenységüket a párt Klement Gottwald vezette külföldi vezetősége irányította. Arra törekedtek, hogy az antifasiszta ellenállás fegyveres felkeléssé váljon, ami a valóban népi cséh- szlovák állam létrehozásához vezetne. E célból igyekeztek - széles körű nemzeti frontban - egyesíteni valamennyi hazafias erőt A kommunista párt tekintélyét külpolitikai orientációja is megszilárdította, ami az antifasiszta harc távlatát és államunk jövőjét összekötötte a Szovjetunióval való szövetséggel és barátsággal. A háború idején egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felszabadulás keletről érkezik. Az is nyilvánvaló volt, hogy a Szovjetunió lesz az, amely szavatolja állami szabadságunkat, és megteremti a kedvező feltételeket, hogy a dolgozó nép saját maga dönthessen a felszabadított államban további életéről. E fejlődés törvényszerű kifejezője volt a csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötése 1943. december 12-én. A csehszlovák nép felszabadító harca fokozatosan nemzeti és demokratikus forradalomba nőtt át, amely a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely 1944. augusztus 29-én robbant ki, Európában a leghatalmasabb antifasiszta akciók közé s újkori történelmünk legdicsőbb fejezetei közé tartozik. Meghatározó politikai ereje Szlovákia Kommunista Pártja volt, amelynek vezető képviselői közé tartozott Gustáv Husák elvtárs. Államunk jövője szempontjából rendkívül nagy jelentősége volt, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés egyértelműen kinyilatkoztatta a felszabadított területen az új Csehszlovák Köztársaság, a két testvéri egyenjogú, nemzet, a csehek és a szlovákok államának létrehozását, amely állam valóban demokratikus lesz, s a Szovjetunióra fog támaszkodni. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi változásokat hajtott végre, amelyek a fordulatot jelentő intézkedések mintaképét és kezdetét jelentették a szovjet hadsereg által fokozatosan felszabadított területeken. Nemzeteink felszabadító harcainak történelmébe felejthetetlenül beírták nevüket a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest tagjai és parancsnokuk, Ludvík Svoboda tábornok. A dicső harcok közé tartozik a kárpát-duklai hadművelet, amelynek során a mi katonáink és a szovjet katonák együtt ontották vérüket. Dukla a csehszlovák és a szovjet nép jelképévé vált. 1944. október 6-át, amikor a két hadsereg katonái csehszlovák területre léptek, a csehszlovák néphadsereg napjaként ünnepeljük. Az új Csehszlovákiáért folytatott küzdelem 1945 tavaszán érte el tetőpontját. 1945 márciusában Moszkvában a CSKP külföldi vezetősége, a londoni emigráció képviselői és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége tárgyalásokat folytatott a kormányprogramról és az új kormány megalakításáról. Ezt a programot Kassán (Košice) 1945. április 5-én a csehek és a szlovákok nemzeti frontjának kormánya hirdette ki. A program rögzítette a nemzeti és demokratikus forradalom vívmányait, s ennek alapján - elsősorban a nemzeti bizottságok segítségével - a két testvéri nemzet széles néprétegei saját kezükbe vehették állami ügyeik irányítását. Hazánkban a nemzeti felszabadító harc betetőzését a cseh nép májusi felkelése jelentette. Ebben a felkelésben érte el tetőpontját az a hatéves ellenállás, amelyet a cseh hazafiak a fasiszta megszállókkal szemben a legkülönbözőbb módon tanúsítottak. A fegyveres harc a partizáncsoportokra, az üzemek ellenállási szervezeteire, az illegális forradalmi nemzeti bizottságokra és a lakosság széles rétegei tömeges támogatására támaszkodott. A felkelés legjelentősebb színtere Prága volt, ahol az utcákon 1945. május 5-én másfél ezer barikádot emeltek. A barikádokon a többszörös túlerővel szemben a főváros és környékének legbecsületesebb állampolgárai álltak. Prága felszabadításával a szovjet nép végérvényesen meghozta népünknek a szabadságot. A szovjet nép rendkívül nagy hősiessége és a szovjet hadsereg győzelmes előrenyomulása az egész világnak bemutatta a szocializmus előnyeit. Rendkívül megnőtt a szocializmus első országának, társadalmi rendszerének, és humanista ideológiájának, a marxizmus-leninizmusnak a tekintélye. A német fasizmus és a japán militarizmus fölött aratott győzelemmel, amellyel véget ért a második világháború, új erőviszonyok alakultak ki a szocializmus és a kapitalizmus között. A szocializmus világrendszerré kezdett alakulni. A nemzeti felszabadító küzdelmet a széles körű antiimperi- alista mozgalom is ösztönözte. Megkezdődött a gyarmati rendszer fokozatos megszűnése. A csehszlovák nép a szabad békés élet első napjaitól kezdve lelkesedéssel látott hozzá a háború által megsemmisített gazdaság helyreállításához és a népi demokratikus állam alapjainak kiépítéséhez. Okult a történelmi tapasztalatokból és úgy döntött, hogy a szocializmushoz vezető utat választja. A burzsoázia azonban nem akart megbékélni azzal a fejlődéssel, amely a népet hatalomra juttatta, s igyekezett a fejlődést visszafordítani a müncheni diktátum előtti Csehszlovákia viszonyaihoz. Az új állam népi jellegéért és az azért folytatott küzdelem, hogy a dolgozó nép által a nemzeti és demokratikus forradalomban kiharcolt vívmányok ne szenvedjenek kárt, és szocialista átalakulásokká fejlődhessenek, végérvényesen 1948 februárjában dőlt el. A burzsoázia ellenforradalmi összeesküvésének bukásával és a munkásosztály győzelmével teljesen megnyílt az út a szocialista társadalom építése felé. A kommunista párt ismét bizonyította a munkásosztály iránti hűségét ismét tanúbizonyságot tett határozottságáról és elvhűségéről a nép széles rétegei s nemzeteink érdekeinek védelme során. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a felszabadulás óta eltelt 40 év alatt hazánkban gyökeres forradalmi változásokat hajtottunk végre. Ezzel valóra válnak azon generációk régi vágyai, amelyek az igazságos társadalmi rendszerért harcoltak. A szocializmus hazánkban egyszer s mindenkorra megszüntette az embernek ember általi kizsákmányolását, s megteremtette az igazi demokráciát. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság óriási gazdasági és szellemi potenciállal rendelkezik. A szocialista ipar napjainkban nem egész egy hónap alatt többet termel, mint a müncheni diktátum előtti köztársaság egy egész év alatt. Rendkívül szép eredményeket hozott Szlovákia szocialista iparosítása. Ezen országrész ipari termelése 1948-hoz viszonyítva a 27-sze- resére nőtt. A szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés kiépítésével gyökeresen megváltozott a falu élete. (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
