Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-20 / 95. szám, péntek

IV CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás az 5. oldalról) :ásának értelmét és céljait saját munkahe­teiken. Elvtársak! A termelési gazdasági egységek szak­ágazati elrendezésének alapelvei a gépipari- <ohászati komplexumban az eddigi fejlő­dés folyamán alapjában véve beváltak. A tudományos-műszaki haladás, a kon­centráció és a szakosítás fejlődése, vala­mint a termelési irányzatok ésszerű kombi­nálásának és kiegészítésének lehetőségei azonban szükségessé teszik, hogy a ter­melési-műszaki alap szervezeti felépítésé­nek tökéletesítésében ne ragaszkodjunk a szoros értelemben vett szakágazati rend­szerhez, hanem egyes konkrét esetekben tegyük lehetővé a szakosított önálló terme­lési, kereskedelmi műszaki és egyéb jelle­gű vállalatok létesítését is, amelyek köz­Az önálló elszámolás érvényesítésével közvetlenül összefügg a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Jelen­leg ezt a módszert több mint 250 kollektí­vában vezették be kísérleti jelleggel. Az eddigi eredményekből azt a következtetést lehet levonni, hogy e szervezési módszer nem formális érvényesítése és lényeges mértékű elterjesztése fokozatosan a mun­kaszervezés és a javadalmazás egyik fő formájává válhat. Ez szintén egyik útja annak, hogy az érdemszerű munkadíjazás alapelvének érvényesítése, a munkafegye­lem és a rend szilárdítása, valamint a mun­katermelékenység és a gazdaságosság ja­vítására irányuló igyekezet valóban a dol­gozó kollektívák saját ügyévé váljon. Pótol­hatatlan nevelési szerepe is van és feltéte­leket teremt a dolgozók aktív részvételének növeléséhez az irányításban. A jelenlegi feltételek között tovább nö­vekszik a politikai, társadalmi és munka­kezdeményezés jelentősége és a munka­kollektívák elkötelezettsége. Itt elsősorban a szocialista munkabrigádok, a komplex racionalizációs brigádok feladatáról, a munkakollektívák versenyéről és további formákról van szó, amelyeket el kell mélyí­teni és tovább kell fejleszteni. A műhelyek hatékonyabb irányításának feltétele a mesterek szerepének a növelé­se a munkakollektívák vezetésében. Ezért igényesebbeknek kell lenni kiválasztásuk, szakmai és politikai felkészítésük során, s ugyanakkor támogatni kell társadalmi szerepüket és megbecsülésüket, s jobb feltételeket kell teremteni munkájukhoz. A mesterekkel kapcsolatos kérdés fontos­ságára való tekintettel szükségesnek tart­juk, hogy komplex módon ítéljük meg és önálló dokumentumban oldjuk meg. A XVI. pártkongresszus határozatai alapján fokozatosan számos intézkedést hajtottunk végre a javadalmazásban. Ezek egészében véve kedvezően hatottak a munkaerő stabilizálására a gépipari-ko- hászati komplexum néhány szakágazatá­ban is. A munkaerő-állomány célszerű széthelyezése, a műszakszám növelése, a képzettség szerinti szerkezet javítása és a termelést megelőző szakaszok erősítése érdekében javítani kell az egyes szakága­zatok, kategóriák és foglalkozások közötti bérfejlődési arányosságot. Főleg az alkotó műszaki dolgozók és munkások értékelé­sének elmélyítéséről van szó, azokéról, akik műszakilag igényes, progresszív gé­peket és berendezéseket kezelnek, minde­nekelőtt az elektrotechnikai szakágazatok­Elvtársak! Az irányító munka színvonalának tökéle­tesítése megköveteli, hogy szakmailag és politikailag képzett irányító dolgozók kerül­jenek a megfelelő posztokra. Az utóbbi években e feladatnak nagy figyelmet szen­teltünk, és e téren sokat tettünk. Azonban még sok a sürgős teendő. Energikusabban kell kiemelni a perspektív kádereket, gon­dosan meg kell szervezni kiválasztásukat és felkészítésüket. Tovább kell javítani a főiskolák nevelő, oktató és tudományos tevékenységét oly módon, hogy végzettjeik képesek legyenek a tudomány és technika legújabb ismerete­inek hatékony kihasználására, hogy elsajá­títsák a korszerű technológiai eljárásokat és képesek legyenek a lehető leghatéko­nyabban bekapcsolódni saját munkahe­lyük tudományos-műszaki fejlesztésébe. A népgazdaság egyes ágazatai intenzív fejlesztésének változó feltételei, a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés dinamikája ki­kényszeríti, hogy a közép- és főiskolák sokkal rugalmasabban és operatívabban reagáljanak az újonnan keletkező szük­ségletekre, az új feltételek speciálisan fel­készült embereket tövetelnek meg a gép­vetlenül a minisztériumok irányítása alá tartoznának. Az eddiginél nagyobb mérték­ben kellene érvényesíteni a céltársulások formáját is, a források és kapacitások haté­konyabb kihasználására, a kutatási, anyag- ellátási és más tevékenységek területén is. A konszern típusú termelési-gazdasági egységekben nagyobb teret és jobb felté­teleket kell biztosítani főleg a nagyobb vállalatok fokozottabb önállóságához, s ke­resni kell a lehetőségeket az irányítási fokozatok aránytalanul nagy számának csökkentésére. A terv feladatait minden vállalatnál kö­vetkezetesen le keN bontani az egyes vál­lalaton belüli alakulatokra, s ezeket át kell vinni az egyes műhelyek és munkahelyek operatív terveibe. Gondoskodni kell róla, hogy ezek a feladatok kapacitásmérlegek­kel, progresszív normákkal és termelési kalkulációkkal legyenek alátámasztva. uan. E téren azonban nem csupán az lehet a mérce, hogy az adott szakágazaton, illetve foglalkozáson belül mely osztályba sorolták be, hanem csupán a bizonyítható munkaeredmény lehet az. A CSKP KB 8. ülése határozataival összhangban már előkészítettük és foko­zatosan megvalósítjuk - az érdem szerinti elv alapján - az intézkedéseket a nagy teljesítményt nyújtó és sokoldalúan képzett mérnökök és technikusok jobb értékelésé­re. Főleg a kutatási és fejlesztési dolgozók­ról, a tervezőkről, a konstruktőrökről és a technológusokról van szó. Az anyagi ösztönzési rendszernek a tudományos­műszaki haladás valódi eredményeit kell elősegíteni. Rendkívül fontos a bér szerepének erő­sítése a gazdasági és szociális fejlesztési feladatok teljesítésének vonatkozásában, továbbá annak a biztosítása, hogy szigorú összhang legyen a kifizetett bérek és a gaz­dálkodási eredmények között. A közelmúlt­ban a központi bizottság elnöksége és a szövetségi kormány jóváhagyta a bér­rendszer gazdasági hatékonysága növelé­se programjának második szakaszát, melynek alapelveit a jövő év kezdetétől fokozatosan érvényesíteni kezdik. A prog­ram célja, hogy a javadalmazásban erőtel­jesebben érvényesítsék a differenciálást, jobban értékeljék a folyamatosan és a több műszakban üzemelő részlegek dolgozói­nak munkáját, illetve azokét, akik rendkívül nehéz feltételek között dolgoznak. Rendkívüli politikai és gazdasági fontos­ságú feladatról van szó, amely nagy igé­nyeket támaszt a gazdasági dolgozókon kívül az egész irányító szférára. A bérrend­szer gazdasági hatékonysága tökéletesíté­sének fontossága és politikai érzékenysé­ge megköveteli a gazdasági, a párt, a szakszervezeti és az ifjúsági szervek és szervezetek egységes cselekvését a fel­adatok feltételeinek megteremtése során. Megköveteli, hogy rendszeres figyelmet fordítsunk a szükséges feltételek megte­remtésére és végrehajtása kritériumainak következetes megtartására. Főleg azokról van szó, melyek a progresszív normák képzésére és bevezetésére, az ösztönző bérformák hatékonyságára, valamint a bé­rek és az eredmények közötti kapcsolat szorosabbá tételére vonatkoznak. Hason­lóan igényesen kell biztosítani a politikai szervező előkészítést is. Ügyelnünk kell arra, hogy az összes dolgozót megismer­tessük e program céljaival és feladataival, s hogy mindnyájukat megnyerjük a teljesí­tésében való hatékony együttműködésre. ipari-kohászati komplexum újonnan létre­jövő szakágazataiban csakúgy, mint az egész népgazdaságban. Ezért olyan fon­tos a főiskolák tanulmányi szakai tartalmá­nak rendszeres korszerűsítése és a főisko­lások szakmai felkészítésének korszerűsí­tése. Ez feltételezi, hogy a gépipari reszor­tok szorosabban együttműködjenek a mi­nőséggel kapcsolatos követelmények meghatározásakor a főiskolákkal, illetve akkor, ha a főiskolai abszolvensek számá­nak meghatározásáról és a szakmai felké­szültségük javításával kapcsolatos feltéte­lek megteremtéséről van szó. Szüntelenül emelni kell a munkásután­pótlás felkészítésének színvonalát a kor­szerű technika kihasználásának szem­pontjából és meg kell teremteni a munká­sok képzettsége növelésének feltételeit, esetenként a szerkezeti változások szük­ségleteinek megfelelő átképzésük feltéte­leit. A munkásutánpótlás növeléséről való gondoskodás az irányító dolgozók elsőren­dű kötelességei közé tartozik. Most folyik a szakmunkásképzés átépí­tése. A termelési-gazdasági egységeknek és a vállalatoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük ennek a kérdésnek, intézkedé­seket kell foganatosítaniuk mind az elméle­ti felkészítés, mind pedig a gyakorlati okta­tás minőségi javítása feltételeinek megte­remtésére, ügyelniük kell a pedagógiai dol­gozók és a gyakorlati oktatást végző mes­terek szakmai-politikai színvonalának fej­lesztésére. A szaktanintézeteket és a szakmunkásképzőket végzettek munka- folyamatba való besorolásának is az üze­E ívtársak! A gazdasági mechanizmus nem helyet­tesítheti a mindennapi politikai munkát a párt programjának megvalósításáért, a kongresszusi határozatok teljesítésére a dolgozók alkotó erejének és energiájá­nak mozgósításáért. Vállalatainknál a munkakollektívák nagy többsége nagy igyekezetet fejt ki e politika gyakorlati megvalósításáért. Nem tekinthe­tünk azonban el afölött, hogy egyes helye­ken tovább él az extenzív hozzáállás, a mennyiségre való egyoldalú irányzat, a műszaki fejlődés és a gazdaságosság szempontjainak lebecsülése. Számos gaz­dasági vezető még mindig úgy véli, hogy az új technika bevezetése túlságosan nagy kockázattal és megerőltetéssel jár, s hogy végül is el tudják helyezni elavult gyártmá­nyaikat is, s valaki majd pótolja vállalatuk gazdálkodásának veszteségeit. Az efféle nézeteket és hozzáállást mindenütt gyor­san le kell küzdeni. Ez megkívánja, hogy a pártszervezetek minden munkahelyen merészen, kritikusan és teljes nyíltsággal feltegyék a sürgető kérdést a gazdasági vezetőségnek és a munkakollektíváknak: hogyan teljesítjük a 7. ötéves tervidőszak feladatait, mit tegyünk annak érdekében, hogy túlteljesítsük ezeket a feladatokat, gyorsabb ütemben növeljük a munkater­melékenységet és csökkentsük az önkölt­séget, javítsuk a minőséget, növeljük az első minőségi osztályba sorolt termékek részarányát, s csökkentsük a selejtet; mi­képpen állnak helyt termékeink a világszín­vonallal való összehasonlításban és mit kell tenni azért, hogy sikeresebb legyen kivitelünk; hogyan használjuk ki jobban a gépeket, mit tegyünk az energiával és a fémekkel való jobb gazdálkodásért stb. Az eredmények kritikus értékelése és az embereknek világos távlatot adó program- ez az alapvető módszere a kommunisták és az egész munkakollektíva aktivizálásá­nak, a pártmunka és a közvetlen feladatok összekapcsolásának, a párt elllenőrző sze­repe erősítésének. Érthető, hogy az ilyen névre szóló és igényes hozzáállásnak né­hol meg kell mozgatni az „állóvizeket“ és konfliktusokat is kiválthat. Azonban ezek elől nem szabad meghátrálnunk, mert ez a hozzáállás részét képezi az újért, a ruti­nosság és a konzervativizmus, a lemara­dás és a kényelmesség elleni küzdelem­nek, a társadalmi érdekek elhanyagolása vagy megkárosítása elleni harcnak. Ebben a küzdelemben mellettünk van és lesz a dolgozók túlnyomó többsége, akiknek érdekük, hogy a dolgok jobban haladjanak előre. A párt központi bizottsága mindig azt az alapelvet érvényesítette, hogy a pártszer­vek és -szervezetek nem helyettesíthetik az irányító gazdasági szerveket. A párt politikai-szervező és ellenőrző funkciója- amelyet tovább kell erősíteni - elsősor­ban azt jelenti, hogy a gazdasági vezetők­től igényesen megkövetelik a feladatok teljesítését, következetesen alkalmazzák velük szemben a pártellenőrzést és az összes dolgozót a feladatok teljesítésére mozgósítják. A gazdaságosság növelésének, a minő­ség javításának, a termelés műszaki szín­vonala emelésének, korszerűsítésének, automatizálásának és robotizálásának kér­déseit csakis az egész munkakollektíva közös igyekezetével oldhatjuk meg. Ezért olyan fontos, hogy a pártszervezetek képe­sek legyenek e célok elérésére megnyerni az egész kollektívát. Ez megkívánja azt is, hogy szüntelen figyelmet fordítsunk a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalomban a kommunisták tevékenysége színvonalá­nak növelésére. Az FSZM taggyűlései, majd a szakszervezeti konferenciák, ame­lyekre ez év őszétől kerül sor, fontos politi­kai eseményeket fognak jelenteni az egész társadalom életében is. Az a cél, hogy hozzájáruljanak a szakszervezeti szerve­zetek további aktivizálásához annak érde­kében, hogy elősegítsék a termelési fel­adatok teljesítését és a kollektívák szociális igényeinek, valamint a társadalmi fejlődés szükségleteinek összehangolását is. A pártszervezeteknek a Szocialista Ifjú­sági Szövetséggel együtt hasonlóképpen törődniük kell azzal, hogy a munkahelye­ken a fiatalokat igényesebb feladatokkal bízzák meg, jobban kihasználják szakmai felkészültségüket s az új iránti érzéküket mindenekelőtt az elektronizálásban és meink és vállalataink szüntelen gondosko­dása központjában kell állnia. Az alap- és középiskolák rendszerével kapcsolatos új törvénnyel összefüggésben érvényesül az az alapelv, hogy a családi pótlékot, a nyugdíjkiegészítési nevelési pótlékot és a béradókedvezményt a szak­munkástanulók szüleinek a jövőben tekin­tet nélkül a szakmunkástanuló jövedelmé­nek nagyságára folyósítsák. a tudományos-műszaki fejlődés más irá­nyainak megvalósításában. A párt vezető szerepének erősítésében alapvető jelentőségű a kádermunka javítá­sa. Sok kiváló munkásunk, technikusunk és élenjáró termelési szervezőnk van. Az irányítás számos helyén azonban átlagos emberek dolgoznak, akiktől nagyobb telje­sítményt kívánhatunk, sőt kell követelnünk. Vannak azonban olyanok is, akik különféle okok miatt nem képesek feladataik teljesí­tésére, azért káderváltoztatásra is szükség lesz. Nem engedhetünk a szakmai-politikai képzettséggel szemben támasztott köve­telményekből és mindenütt a tényleges eredmények alapján kell értékelnünk az embereket. Az a célunk, hogy tökéletesít­sük a kádertartalékok felkészítését; az ed­diginél sokkal céltudatosabban és meré­szebben kell kiválasztani és felkészíteni a politikailag és szakmailag tehetséges perspektív dolgozókat, hogy minden ká­derváltozás a jobb irányba történő előreha­ladást jelentsen. A gazdaság intenzifikálása feladatai­nak megoldása végett - melyet sürgősen megkövetelnek egész szocialista társadal­munk további emelkedő irányzatú fejlődé­sének érdekei - türelmesen, tudományos alapokon, szubjektivizmus nélkül a megol­dás új reális útjait kell kidolgoznunk-és keresnünk, merítenünk kell a testvéri szo­cialista országok tapasztalataiból. Ezekre a feladatainkra is teljes mértékben aktuális és érvényes az a világos követelmény, amelyet Konsztantyin Csernyenko elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fe­jezett ki az SZKP KB ez évi februári rendkí­vüli ülésén: „Gazdasági vezetőinktől azt várjuk, hogy minden szinten több önállósá­got tanúsítsanak, bátrabban kutassanak, s ha szükséges, vállalják az indokolt koc­kázatot a gazdaság hatékonyságának nö­velése, a nép jólétének emelése céljából.“ Elvtársak! A pártszervezetek elé tűzött igényes feladatok teljesítése megkívánja egységük, akcióképességük rendszeres szilárdítását, összetételük minőségi javítását. A párton belüli életet mindenütt a lenini normák, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia következetes megtartá­sa alapján kell fejleszteni. A januári és a februári taggyűlések ismét igazolták a párt szilárdságát, a pártszerveknek a kongresszusi határozatok teljesítésére irányuló nagy igyekezetét és az alapszer­vezetek akcióképességét. Az alapszerve­zetek mindennapi tevékenységükkel teljes mértékben támogatják a párt központi bi­zottságának politikáját és eljárását. Műkő-1 dési körzetük konkrét feltételeinek meg­felelően le tudják bontani a XVI. pártkong­resszus határozatait és biztosítják a belőle következő feladatok teljesítését, s nem­csak készek, hanem képesek is e politika végrehajtására. A gép- és kohóipari komplexumban több mint 210 000 kommunista dolgozik. Átla­gosan minden ötödik-hatodik dolgozó pár­tunk tagja. Más ágazatokhoz viszonyítva ez magas fokú szervezettség. A gép- és kohóipari komplexumban a tagság hatvan százaléka munkás, teljes egynegyede pe­dig harminc évesnél fiatalabb kommunista. Ezt a nagy politikai erőt teljes mértékben alkalmazni kell a mindennapi életben. Arra van szükség, hogy a kommunisták mindenütt az élen járjanak és a munkakollektívákban példát mutassanak s megnyerjék az embe­reket a párt politikájának támogatására. Ennek az a feltétele, hogy a pártszerve­zetek tovább tökéletesítsék tevékenységük módszereit és stílusát, mentesítsék a for­mális és az adminisztratív megnyilvánulá­soktól, hogy rendeltetésüket az emberek­kel való élő munkában lássák, nem pedig különféle felesleges értekezletekben, gyű­lésekben, aktívaértekezletekben, amelye­ket ráadásul munkaidőben tartanak, s amelyek az embereket elvonják a tényle­ges munkától. A pártszervezeteknek ügyelniük kell arra, hogy következetese megtartsák a szavak és a tettek egységét. Minél nyíltabban tárgyalják meg az égető kérdéseket a taggyűléseken, minél elvs*^- rűbben fog ezekre minden szervezp\<^ gálni, annál nagyobb lesz tekinted'' nál aktívabbak lesznek a komrr annál nagyobb lesz munkájuk vonz (Folytatás a 7. o/da A munkaszervezésről és a javadalmazásról A szakképzettség növelése és a káderek előkészítése Növeljük a politikai munka hatékonyságát

Next

/
Thumbnails
Contents