Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)

1984-04-19 / 94. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1984. IV. 19. A CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás a 4. oldalró1.) Személyesen felhőssé tesszük a mi­nisztereket, a termelési-gazdasági egysé­gek vezérigazgatóit és további vezető dol­gozókat a helyzet gyors javításáért. A párt­E ívtársak! A gépiparban rendkívül sürgetőek a tu­dományos-műszaki fejlesztés feladatai, amelyeket a XVI. kongresszus jelölt ki és a CSKP KB 8. ülése tovább konkretizált. A gépipar valamennyi ágazat számára szállítja a korszerű technikát és így az egész népgazdaság műszaki-gazdasági színvonala emelésének döntő fontosságú láncszeme. Ebből a szemszögből hogyan értékeljük a helyzetet? Vannak kiváló gyártmányok, amelyek megfelelnek a világszínvonalnak. Ide sorolható például az L 39 típusú sugár- hajtású gyakorló repülőgép, néhány vízi turbina, vulkanizáló és sajtológép, kismé­retű kötőgép, számítógépi nyomda, soroló elektronmikroszkóp, elektron litográfia stb. Több az olyan gyártmány, amely megfelel az átlagos világszintnek. Ide tartozik példá­ul a Tatra 815-ös tehergépkocsi, az AVIA könnyű tehergépkocsi innovált típusa, né­hány fémmegmunkáló és formázógép, a ti- risztoros felszerelésű trolejbuszok és villa­mosok új generációja, az orsó nélküli fonó­gépek, a fúvókás szövőgépek, a nagy teljesítményű turbokompresszorok, a rá­diólokációs technika stb. Viszont nem kendőzhető el, hogy arány­lag nagy azoknak a gyártmányoknak és szakágazatoknak a száma, amelyek még nem tartanak lépést a világszínvonallal s ezért külföldön eredményesen nem érvé­nyesülhetnek. Egyes esetekben erre rész­ben hatással lehet a vállalatok műszaki ellátottsága, az alapanyagok és a háttér­ipar szállításának minősége. Szükséges azonban, hogy a vezető dolgozók és a pártszervezetek figyelmének homlokteré­be kerüljön, hogy vállalatuk, szakágazatuk gyártmányai hogyan állnak helyt a világ- színvonalhoz képest, hogy tudatosítsák a helyzet javításának szükségét s erre minden erőt mozgósítsanak. A tudományos-műszaki fejlődés ki nem elégítő ütemének általános okaival tüzete­sen foglalkozott a CSKP KB 8. ülése. Határozatainak következetes valóra váltá­sa főleg a gépipar és az elektrotechnikai ipar egyik döntő fontosságú feladata. Noha a 8. ülés óta rövid idő telt el, meg kell állapítanunk, hogy határozatai megvalósí­tásával nem lehetünk hiánytalanul elégedet­tek. Elvárjuk, hogy a minisztériumok, a ter­melési-gazdasági egységek és a vállalatok határozottabban teljesítsék a feladatokat. A világhoz képest nálunk mindmáig las­sú az innoválás üteme. Az elektronikában és a közszükségleti cikkek gyártásában az innováció ideje csaknem kétszerese az igényeltnek, az általános és a nehézgépipar gyártmányai esetében pedig hozzáve­tőleg a felével hosszabb, mint világvi­szonylatban. A megoldás kulcsa elsősorban az, hogy a műszaki fejlesztés feladatait valóban a gazdasági terveknek, egész gazdasági tevékenységünknek tengelyébe állítjuk. Hogy miképp? Azáltal, hogy a termelési terv egyidejűleg a választék innovációjá­nak és a termelési technológia korszerűsí­tésének terve lesz. A munkatermelékeny­ségnek, az állóeszközök hatékonyságának növelését, az anyag- és az energiaigé­nyesség, valamint a termelési költségek csökkentését konkrét intézkedésekkel kell biztosítani a műszaki fejlesztés terveiben. Ez nem lehet csak reszortügy, hanem ez a gazdasági vezetésnek elsőrendű felada­ta, az egész kollektíva ügye. A műszaki fejlesztéshez meg kell teremteni a komplex termelési,- gazdasági, szervezési, káder- és politikai feltételeket. Növelni kell a kutatási és a fejlesztési bázis hatékonyságát. Ennek a bázisnak a gépiparban és az elektrotechnikai ipar­ban mintegy 80 ezer dolgozója van. Joggal megkívánjuk munkája színvonalának eme­lését, figyelmének összpontosítását az alapvető feladatokra és kapacitásának cél­szerű fokozását. A műszaki fejlesztés azonban, tekintettel a gyártmányok széles választékára, hatékonyan nem érvényesít­hető a gépipar egész termelési programjá­ban, Ezért kerül olyan sürgetően előtérbe az a követelmény, hogy nagyobb mérték­ben illeszkedjünk bele a nemzetközi szo­cialista munkamegosztásba. Hozamának szemléletes példája főleg együttműködé­sünk a Szovjetunióval olyan fontos szak­szervezeteknek is foglalkozniuk kellene - taggyűléseiken is - az ellenőrzések ta­pasztalataival. Konkrét módon meg kell tárgyalni a munka- és az állami fegyelem megszegésének súlyos eseteit s ezekből le kell vonni a következtetéseket. ágazatokban, amilyen a nukleáris gépipar, a repülőgépipar és több más. A tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítására feltétlenül szükséges rugalmasan és szé­les körben hasznosítani a világ tapasztala­tait. E tekintetben a gépipari minisztériu­moknak, a vezérigazgatóságoknak, a vál­lalatoknak és kutatóintézeteiknek jelentő­sen el kell mélyíteniük tájékoztató és elem­ző tevékenységüket. Gyártmányaikat rend­szeresen egybe kell vetniük a világ leg­színvonalasabb termékeivel, céltudatosan, megfontoltan és hatékonyan szabadalma­kat, valamint korszerű technológiát kell vásárolniuk. A tudomány és a technika vívmányainak gyors alkalmazásában döntő fontosságú szerepük van a termelést megelőző szaka­szoknak, a konstrukciónak, a termelés technológiai előkészítésének és a szer­számkészítő részlegeknek, amelyeket meg kell erősíteni és tökéletesíteni kell. Sürgető követelmény megszüntetni e szakaszok régóta tapasztalt lebecsülését és megte­remteni a kutatás-fejlesztés-termelés cik­lusa lerövidítésének előfeltételeit. A terme- • lési-műszaki alaphoz képest jóval dinami­kusabban kell növelni a beruházásokat a kutatásba és a fejlesztésbe. Annak érdekében, hogy biztosítsuk a gyártmányok és a termelési technológia innoválásának folyamatosságát, a vállala­tok számára meg kell teremtenünk a meg­felelő pénzügyi és anyagi körülményeket. Mégpedig azon elv alapján, hogy egyrészt felelnek a legmagasabb műszaki-gazdasá­gi szintű termelésért, másrészt - ezzel egységben - jogkörrel rendelkeznek a gaz­Elvtársak! Engedjétek meg, hogy legalább röviden foglalkozzak azokkal a kiemelt területekkel, amelyek a népgazdaság fejlődése szem­pontjából döntő jelentőségűek. A tudomá­nyos-műszaki haladás érvényesítése so­rán arról van szó, hogy gépiparunk ne maradjon a gépesítés régebbi felfogásá­nak a szintjén, hanem - a világviszonylat­ban tapasztalható irányzatoknak megfele­lően - határozottabban elinduljon az elekt­ronizálás, az automatizálás és a robottech­nika fejlesztésének az útján, kihasználva az irányítás, a mérés és a szabályozás új alapelveit, s ezzel a gyártott gépeket és berendezéseket a gépautomaták'szintjére emelje. Ez egyúttal lehetővé teszi és meg is követeli az új technológiai eljárások, az új szervezési és termelésirányítási alapel­vek érvényesítését. Fokozatos folyamatról van szó, de világosan kell látni ennek szükségességét, bevezetésének nemzet­közi méretekben tapasztalt ütemét, s ná­lunk is céltudatosan kell gondoskodni a fej­lesztéséről. A CSKP XVI. kongresszusa a kiemelt feladatok között tűzte célul az elektronika és a mikroelektronika fejlesztésének meg­gyorsítását, az egész népgazdaság hosz- szú távú elektronizálási programjának ki­dolgozását és fokozatos megvalósítását. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány ezekkel a kérdésekkel rendszere­sen foglalkozik. Az elektrotechnikai minisz­térium létrehozása, melynek jogosultságát a gyakorlat is igazolta, lehetővé teszi a fej­lesztés kérdéseinek céltudatosabb megol­dását ezen a kulcsfontosságú területen. Bizonyos részeredményeket már sikerült elérni, de egyelőre csak az első lépésekről van szó az eddigi jelentős lemaradás csök­kentése irányában ezen a szakaszon. Elsősorban alapvető mértékben kell nö­velni az elektrotechnikai ipar eddigi ala­csony részarányát a gépipari termelés egész terjedelmében, mégpedig a jelenlegi 18 százalékról kb. 25 százalékra. Az elekt­rotechnikai termelés évi növekedési üte­mét a jelenlegi mintegy 8 százalékról leg­alább 10-12 százalékra kell növelni, az elektronikai alkatrészeket gyártó szakága­zatokban pedig a jelenlegi 12 százalékról legalább 14-16 százalékra. A fejlesztés elsősorban a mikroelektronikai alkatrész- gyártás, az irányítási rendszerek, a mérési és a szabályozási technika, a laboratóriumi és a tudományos műszerek, a beruházási dasági döntések szférájában. Arról van szó, hogy a jelenlegi helyzettől eltérően, amikor is a műszaki fejlesztés alapjaiból csak a kutatást és a fejlesztést pénzelhetik, a jövőben ebből fedezhessék a gyártmá­nyok és a technológia innoválását is. Az önálló gazdasági elszámolás alapelvei el­mélyítésének igényével összhangban fel­tétlenül szükséges, hogy a termelési-gaz­dasági egységek, a vállalatok és a kutató- intézetek által megteremtett alapokat az egyik évről átdiszponálhassák a másikra. A XVI. kongresszus és a párt központi bizottsága által a tudományos-műszaki fej­lesztés terén kitűzött feladatok megkíván­ják, hogy minden vállalatnál kidolgozzák a termelés és a gyártmányok műszaki­gazdasági színvonala emelésének, az en­nek érdekében számításba jövő konkrét lépéseknek világos programját. Világos le­gyen az elképzelésük arról, hogy milyen gyártmányokat akarnak innoválni, hol és milyen paramétereknek megfelelően, s ezt milyen műszaki megoldásokkal biztosítják. Mindez megkívánja, hogy a tudomá- nyos-műszaki fejlődés meggyorsításáért vívott harc alapvető részévé váljon a párt irányító, szervező és eszmei-nevelő mun­kájának. Vállalatainknál olyan légkörnek kell uralkodnia, amely elősegíti az innová- lást és meg nem alkuvó a megcsontoso- dottsággal szemben. Nagy figyelmet kell fordítani a műszaki értelmiségre. Számos elemzés arról tanúskodik, hogy a munka­termelékenység növekedése, az anyagi erőforrások hatékonysága és a termelés műszaki-gazdasági színvonalának emel­kedése nagymértékben éppen a termelést megelőző szakaszoktól függ. Ennek érde­kében határozottabban kell aktivizálni a konstruktőrök, a technológusok és a ko­hászati szakemberek tevékenységét, kife­jezőbben kell értékelni a kiváló műszaki eredményeket, széles körben kell népsze­rűsíteni és támogatni a munkájukat. Erősí­teni kell a párt befolyását is, és szilárdítani a tagállományt ezeken a munkahelyeken, jobban be kell kapcsolni őket a párt, a szak- szervezet és az ifjúsági szövetség munká­jába, a tudományos-műszaki társaság szakcsoportjainak tevékenységébe, rend­szeresen kell velük tanácskozni, s ki kell használni az ismereteiket és ajánlásaikat. elektronika, a számítástechnika és az auto- matizációs technika, valamint a fogyasz­tási elektronika reálisan és megfontoltan kiemelt területeire kell irányítani. Emellett óvakodnunk kell attól a veszélytől, hogy korlátozott lehetőségeink mellett nehogy itt is túlságosan széles fronton haladjunk. Az elektrotechnikai ipar kutatási-fejlesz­tési alapjával, a Csehszlovák Tudományos Akadémiával, a Szlovák Tudományos Aka­démiával és a főiskolákkal folytatott szoros együttműködés alapján elsősorban a kuta­tást és a fejlesztést kell meggyorsítani. Kulcsfontosságú jelentősége van a lehető legnagyobb méretű gyártásszakosításnak és kooperációnak is a KGST keretei között, elsősorban a Szovjetunióval megvalósuló együttműködés elmélyítésének. Célszerű­en és kezdeményezően kell kihasználni a további lehetőségeket is, a licencek vá­sárlása, a berendezések behozatala terű lé­tén stb. Meg kell erősíteni az elektrotechnikai ipar termelési-műszaki alapját, főleg a gyártósorok felújításával és korszerűsíté­sével, a célgépek és berendezések gyártá­sának fejlesztésével. Ennek érdekében fo­kozni kell a beruházásokat is - ahogy azokról a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány tárgyalt -, befejezve a nyolcadik ötéves tervidőszakban, tájé­koztató jelleggel körülbelül 25 milliárd koro­nás terjedelemben. Az elektrotechnika iparban át kell még vinni egyes kiemelt gépipari, esetleg más jellegű termelési ka­pacitásokat is. A mikroelektronikai alkatrészek gyártá­sának fejlesztésével az alkalmazás terüle­tén is lépést kell tartani, pontosabban mondva ezen a szakaszon meg kell előzni a fejlődést. A gépek és berendezések al­kalmazóinak az eddiginél sokkal aktívab­ban kell felkészülniük az elektronika érvé­nyesítésére, a saját és a KGST-országok- ban gyártott alkatrészek és főegységek felhasználása alapján ki kell dolgozniuk az elektronizálási terveket, s gondoskodniuk Elvtársak! A gépiparnak rendkívüli szerepe van a tüzelőanyag-energetikai problémák meg­oldásában, mégpedig mind a tüzelőanyag­energetikai komplexumba irányuló szállítá­kell a szükséges káderek felkészítéséről is. Az iskolákban is elő kell készíteni a fiatalo­kat az elektronika tömeges bevezetésére. Itt nem ágazati ügyről van szó, ahogy azt még egyes helyeken látják, hanem a fej­lesztés stratégiai irányzatáról, amely min­den szakágazatra vonatkozik. Az elektronika fejlesztése mély változá­sokhoz vezet a gépiparban és más ágaza­tokban alkalmazott technológia fejleszté­sében. Lehetővé teszi az automatizálás és a robottechnika fokozatos érvényesítését, a hagyományos technológiai eljárások újakkal való helyettesítését. Mindezzel összefüggésben új feltételek alakulnak ki a szakosítás és a kooperáció fejlesztésé­hez és a sorozatnagyság növeléséhez is, ami új szemlélethez vezet a végtermékek fogalmának használatában. A mikroelekt­ronikát nem foghatjuk fel csupán a szak­ágazatok egyikeként, hanem azt az egész gazdasági-anyagi-műuszaki alap minősé­gi-műszaki átépítéséhez vezető eszköznek kell tekinteni. Az egyik döntő irányzatként kell fejlesz­teni a robottechnikát, amely már régen kilépett a tudományos-fantasztikus regé­nyek köréből, s a munkatermelékenység növelésének, a takarékosabb munkaerő­gazdálkodásnak, valamint az egészségre ártalmas és nehéz fizikai munkák felszá­molásának egyik különösen perspektív út­ját képezi. Figyelembe véve a nemzetközi méretekben tapasztalható fejlődést, ezen a területen is meg kell gyorsítani a lépése­inket. Már ma is szükségesnek mutatkozik, hogy alapvető mértékben kiszélesítsük a robotok és manipulátorok gyártásának termelési-műszaki alapját, mégpedig az egységesített modulok rendszerében, s ezeket fokozatosan új és nagy megbíz­hatóságú vezérlési rendszerekkel kell ellát­ni. A robottechnika fejlesztését szélesebb alapokra kell helyezni az egyes ipari köz­pontokban, elsősorban Prágában, ahol je­lentős létszámú tudományos kutatási in­tézmény, főiskola és gépipari vállalat össz­pontosul. Számos szakágazat fejlesztéséről - amelyekben az elektronikának kell kifeje­zően érvényesülnie -, maga az elektro­technikai ipar gondoskodik. Elsősorban a távközlési és a postai berendezések, a mérő-, a szabályozási és az egészség- ügyi műszerek gyártásáról van szó. A KGST-országok között megvalósuló sokoldalú gyártásszakosítás keretében részt veszünk az új típusú számítógépek, főleg a nagy teljesítményű mini- és mikro­számítógépek fejlesztésében is. Az elekt­ronikát sokkal határozottabban kell érvé­nyesíteni a további szakágazatokban is, például a tüzelőanyag-energetikai komple­xum villamossági felszerelésében és irá­nyítási rendszereiben, a gépipari rugalmas gyártórendszerek fejlesztésében, a kohá­szatban, a vegyiparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban, a városi tömegközlekeés, a közúti, a vasúti és a légiforgalom irányításá­ban, s más területeken. Gyakorlatilag nincs olyan ágazat, ahol az elektronika alkalma­zása nem vezetne alapvető változá­sokhoz. Az elektronika tervezett alkalmazásának már a nyolcadik ötéves tervidőszakban kifejezőbb eredményekhez kell vezetnie az egész népgazdaságban. Reális elemzések szerint 1990-ig az egyes kiemelt területe­ken legálább 20 százalékos relatív megta­karítást kell elérni az alapanyagok és az energia felhasználásában, 20-25 száza­lékkal kell növelni a munkatermelékenysé­get, s mintegy 100-120 000 dolgozó relatív megtakarítását kell elérni. A további haladás érdekében döntő fon­tossága van egy olyan komplex program kidolgozásának, amely meghatározza az elektronizálás, az automatizálás és a ro­bottechnika fejlesztésének konkrét céljait, időhöz kötött feladatait, ezek fontossági sorrendjét, meghatározza ezek végrehajtá­sának formáit és módszereit, továbbá az irányítás és a tervezés rendszerében szük­séges intézkedéseket. Az is sürgős feladat, hogy ez a terület tartósan a pártszervek és szervezetek figyelmének és gondoskodá­sának a tárgyát képezze, hogy a kommu­nisták rendszeresen elsajátítsák a szüksé­ges ismereteket és élen járjanak az elektronizálás programjának megvalósí­tásában. sok biztosítása által, mind pedig a tüzelő­anyag- és energiafogyasztás ésszerűsíté­sének anyagi biztosítása útján. (Folytatás a 6. oldalon) A gépipar szerepe a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában és a termelési-műszaki alap korszerűsítésében Meg kell gyorsítani az elektronika fejlődését és a népgazdaság elektronizálását A gépipar feladatai a tüzelőanyag-energetikai probléma megoldásában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents