Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-03 / 80. szám, kedd
Friss világlátással DOLÁN GYÖRGY KÉPEI A mintegy harminc festmény, amelyekkel Dolán György, a fiatal festőművész a szenei (Senec) művelődési házban bemutatkozott, a legújabb alkotásaiból került egymás mellé. A tárlat egészét látva megállapítható, hogy egy nem mindennapi táblaképfestészet kezdeményei születtek meg a művész műtermében. A néző számára elsősorban az jelent örömet, hogy a képek alkotója a vizua- litással minden esetben gondolatokat, s nemcsak sejthető hangulatokat, érzelmeket akar közvetíteni. Témáiból minden esetben kiolvasható egy bölcseleti háttér, a markánsabb képek esetében gondolati alap. Dolán György számára a természet nem annyira a meglátások, az impressziók, a nosztalgiák he-' lye, hanem éppen ellenkezőleg. Amit a tájról, mint témáról közöl, az megdöbbentő valóság, felkavaró gondolat, az erőszakos átalakításról, az egyensúly megbomlásáról tett tanúvallomás. Nem válik külön a természet ihlette képein a flóra és a fauna, nincs jelen és múlt, csak az anyagi folytonosság. A természetet, mint az életfolyamatok közegét, a történelminek számító jelenidó uralja ugyan, de csak mint a kiteljesedés a születés és az elmúlás között. (Titok, A Kisdu- nánál II., Éjjeli madár, Csavargók, Vízivilág /., II., Maradványok !., II.) Problematikusabbak azok az olajképei, amelyeken a természeti lények - ebben az esetben a varjak - mint emberi dolgoknak a kifejezői jelennek meg a vásznakon. Ezeken a képeken a varjakat geometrikus formákba oltva ábrázolta, s a képek (Boszorkányszombat, Verekedők, Gyűlés, Konzultáció) Koreográfiái verseny Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes a CSEMADOK Központi Bizottságának, mint az Országos Népművészeti Fesztivál főrendezőjének egyetértésével a csehszlovákiai magyar táncmozgalom és a csehszlovákiai magyar néphagyományok ápolása érdekében az 1984-es évben koreográfiái versenyt ír ki a hazai magyar felnőtt tánckompozíciók alkotására. A verseny feltételei 1. A versenyben részt vehet minden műkedvelő koreográfus, aki a hazai nemzetiségi tácnmogalom terén tevékenykedik. Hivatásos koreográfus a versenyben nem vehet részt. 2. Egy alkotó több koreográfiával is pályázhat. 3. Az alkotó olyan szlovákiai magyar népi táncok és hagyományok táncos színpadi feldolgozásával pályázhat, amellyel (amelyekkel) országos versenyben még nem vett részt. 4. A versenybe benevezett koreográfiákat 1984. április 30-ig kell a benevezési lapon az Ijfú Szívek (811 02 Bratislava, Mostová 8) címére bejelenteni. A benevezési lapok a járási népművelési központban és a CSEMADOK JB titkárságain szerezhetők be. 5. A versenybe való benevezés a koreográfia librettója nélkül érvénytelen. Csak a benevezettek vehetnek részt a versenyen. 6. A versenyre az 1984-es Országos Népművészeti Fesztivál keretében kerül sor Zselízen (Želiezovce). 7. A bíráló bizottság a következő szempontok szerint dönt: a) néprajzi hűség b) a koreográfia felépítése és a művészi szempontok - zene tánc, ének, viselet - összhatása c) az előadás színvonala 8. Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes a bíráló bizottságban 1 taggal képviselteti magát. 9. A bíráló bizottság javaslata alapján az Ijfú Szívek a következő díjat adja ki: Az 1984-es év nívódíjas koreográfiája; 3000.-KČS pénzjutalom és oklevél Az Ifjú Szívek fenntartja a jogot, hogy a bíráló bizottság javaslata alapján a díjat ne adja ki, ha a koreográfia nem éri el a kívánt művészeti szintet. Az Ifjú Szívek a szerzői jogra a koreográfia díjazásával jogot formál. 12. Az Ifjú Szívek fenntartja a jogot, hogy az év nívódíjas koreográfiáját bármikor műsorára tűzhesse, illetve kiadathassa. Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatósága 10 11 csupán az ötlet szintjén készültek el. A táj, amely Dolán Györgyöt foglalkoztatja, nemcsak a hagyományos értelemben vett „természeti“ jelzővel párosítva látható. A falu, a város, mint emberi életterek képei a maguk tájépító objektumaival (épületek, tagolt terek, az ezekbe helyezett tárgyak) már inkább a hangulat, a benyomás, a színek és a formák megkompo- náltságát hordozzák. Ezeken a képeken is meghatározó jellegű a hiány. Dolgok hiánya, amelyek eltűnnek a természetből, az élettérből, életünkből. Egyszer a múló idő, máskor az elérhetetlen álmok, majd a helyrehozhatatlanul feldúlt táj, az elmúlt szerelmek, a keresett újak, a távozások és találkozások. A bennünk megbomlott rend, az érzelmek devalvációja ihlette Dolán Györgynek azokat a képeit, amelyek tájképeinek erejénél is kifejezőbbek. Leginkább a két bohóc-tematikájú kép ilyen, amelyeket tekinthetnénk a művészet, a művészpálya allegorikus megközelítéseinek is. Azonban túl egyszerű lenne a Bohóc I. című képről így szólni. A töprengő bohóc egy négyzet szigorúságába komponáltan jelenik meg, s ezt a formát a hangszer háromszögalakú teste oldja. A mellette álló zöld szék téglalap formája szinte felel erre. A székre dobott bohócruha valakinek a hiányát jelzi. A Bohóc II. képen tobzódnak a színek, a vörösek, a sárgák. Mégis mintegy ama archimédeszi fiksz pontként, gyémánttengelyként tartja a képet a bohócsapka tüzesen világító bojtja. Ez tehát a válasz az előző kép kereső kihívására; a mindenek darabokra hullásakor, a hiányok idején is ott a művésznek a vállalt szerep: kimondással újrateremteni a világot, a részekben ismét felismerni az egészet. Festészetének sajátos gazdagodását jelzi a néphag‘yo- mányok világából merített témák (Télúzés /., II.). Az álarcok, a tánc, az égő tüzek, a termékenység jelképei ugyanolyan erővel közvetítik a téma gondolatiságát, mint a tájképeken a színek, a formák. Dolán György képeit eddig elsősorban csoportos kiállításokon láthattuk. Ez az önálló bemutatkozás az útkeresés eredményei mellett helyenként az esetlegességeket, a téma bizonytalan kidolgozását is tükrözi. Az értéket elsősorban a divatáramlatok hatásának sikeres leküzdése, a vászonra kerülő témát eredendően meghatá^ rozó gondolatok jelentik. A most látott Dolán-képek egynémelyike sokáig nem felejthető el. DUSZA ISTVÁN Cseh festészet a huszadik században KIÁLLÍTÁS PRÁGÁBAN Nagy fába vágta a fejszéjét a prágai Nemzeti Galéria, amikor elhatározta, hogy kiállítássorozat keretében a nagyközönségnek tehetővé teszi a birtokában levő huszadik századi cseh festészet legjobb műveinek megtekintését. A rendkívül nagyméretű és igényes vállalkozás mintegy tíz önálló kiállítással számol, melyek közül az elsőt éppen ezekben a napokban láthatják az érdeklődők a prágai U Hybernű kiállítóteremben. A tervek szerint az első három kiállításon az ún. Kilencvenes évek generációjának a festészetét mutatják be. Ezután következnek majd a Nyolcak csoportjának a müvei és a Képzőművészeti csoport képei, a két világháború közti nagyon sokrétű cseh festészet legjobb alkotásai, s végül a szocialista korszak festészete. Szükséges megjegyezni, hogy ez a kiállítássorozat első ízben mutatja be átfogóan a nagyközönségnek a huszadik századi cseh festészetet, annak szinte minden értékes alkotását. A most látható kiállításon az ún. Kilencvenes évek (1890) generációja harminc festőjének 301 képe kapott helyet. Láthatók itt a 19. század végén és a 20. század elején keletkezett legjobb alkotások, melyek az impresszionizmus, a szimbolizmus és a szecesszió jegyében születtek. A képek bizonyítják, hogy Prága abban az időben az európai kultúra egýik jelentős fellegvára volt. A tárlat központi része Antonín Sláviček kereken száz képe. A balladisztikusan hangolt prágai helyképek, karcolatok lenyűgözőek, csodálatosak, annál is inkább, mert a cseh festők közül talán ő fedezte fel, ó érzett rá először az ember és nagyváros, az ember ós az ipari civilizáció kapcsolatára. A világhírű Alfons Mucha néhány képe is látható. Azért csupán ennyi, mert a festő legjelentősebb alkotásai Párizsban születtek és ma is ott találhatók. A Kilencvenes évek generációjához tartozik-tnég Max Švabinský is, akinek képeit a következő tárlatokon lehet majd megtekinteni. A Cseh festészet a huszadik században néven szervezett kiállítássorozat bizonyos értelemben előzetes is, mert egy eljövendő Modern Cseh Nemzeti Galéria alapanyagát alkotja. Az egész anyagot a hetvenes évek elején leégett, s most újjáépített Vásárpalotában fogják elhelyezni. A mostani kiállítássorozat célja: ennek a tárlatnak az előkészítése; s egyben bizonyos közvéleménykutatás is: a szakemberek szeretnék tudni, hogyan viszonyul korunk embere századunk képző- művészetéhez. Végleges következtetéseket természetesen egyelőre nem lehet levonni. Annyi azonban bizonyos: a prágai U Hybernű kiállítótermében rendezett tárlatnak naponta ezer- ezerötszáz látogatója van. Ez egyáltalán nem kevés. Sót! KOKES JÁNOS- ÚJ FILMEKVük (magyar) adják közre mondandójukat, hogy a gyereknézók feltehetőleg nem csak az erdei történetet fogják fel, hanem a tanulságot is megsejtik. Érdekes, hogy az alkotók a baromfilopásra specializálódott rókát, Vukot, a hagyományos felfogástól eltérően nem ellenszenvesnek ábrázolják. Vük aranyosan szemtelen rókapofájával inkább rokonszenvet keltő; főleg életrevalóságát, realizmusát emelik ki. A színes, szélesvásznú rajzjátékfilm kedves, huncut játékossággal Aki figyelemmel kíséri a budapesti televízió műsorát, évekkel ezelőtt láthatta már Dargay Attila rajzfilmsorozatát, a Fekete István regényét alapul fölhasználó rókatörténetet, a Vukot. A négy epizódot később az alkotók összevonták, s némileg átdolgozták; mozijainkban most ezt a változatot láthatjuk. Igazi moziélmény a Vük; bizonyára Fekete István regényétől. Az író állatregényeiben az emberi társadalmat ábrázolja, müvei hitelesen szólnak az emberekről és az állatokról. Ezt a kettősséget örökítették át a filmesek egy merőben más műfaj közegébe, tömörítve mentve át az alap- konfliktust. Azt, hogy az élet harc, s majdnem mindig az kerekedik felül, aki erőfeszítéseket tesz a győzelemért. Ezt az alaptételt az alkotók végtelenül gazdagon árnyalják. Dargay Attila forgató- könyvíró-rendező és animátor-kollégái olyan egy- mesél, s hódítja meg a gyermekeszerű, ötletes rajzok segítségével két. S nem csak őket. A magyar rajzjátékfilm egyik kockája Árnyéklovas (japán) Hqsszú szünet után ismét Kuro- szava-filmet láthatunk a mozikban. A vihar kapujában, a Dodes- kaden a Derszu Uzala világhírű rendezője anyagi okok miatt évekig tétlenségre kényszerült. A japán mester az Árnyéklovast (eredeti címe Kagemusa), az 1980. évi cannes-i fesztivál nagydíjas alkotását csak amerikai támogatással készíthette el. A kagemusa hasonmást jelent, olyan személyt, aki a régi Japánban a különösen veszélyes harctéren a vezért helyettesítette, biztos védettséget nyújtva neki. Egy ilyen „árnyéklovasról“ szól Akira Kuroszava megejtő, nagy hatású, látványos filmje. Az alkotás a 16. század hetvenes éveibe, a törzsi háborúk sújtotta Japánba vezeti el a nézőt, s egy család sorsát kíséri figyelemmel. E család élete összefonódik egy tolvaj sorsával; a kivégzésre váró csavargónak az a feladata, hogy az ellenség megtévesztése céljából helyettesítse a megölt törzsfőt. A kagemusa ettől fogva árnyékként játssza a halott zérrel. De Kuroszava a folyamatot tovább is rajzolja, addig, míg a vállalt szerep mellé az üggyel való azonosulás is társul. A játékból lelkesedés és aggodalom sarjad; a feladat átformálja az embert, de elbizakodottá is teszi. A kagemusa személyes története mellett, mögött példátlan megjelenítő erővel varázsolja elénk Kuroszava a középkori Japánt, szokásaival, szertartásaival, öltözékeivel, a mozdulatok ünnepélyességével és féktelen indulataival. Az alkotó a régi japán művészet legjobb hagyományait, a japán film legnemesebb tradícióit idézi meg ezzel a munkájával. Csatajelenetei olyanok, amilyeneket moziban eddig alig láthattunk; ebben a filmben minden sajátságosán stilizált és ez egészen különleges hatást kelt. Kuroszava életművének összefoglalását forgatta le ebben a hatalmas filmjében, mely tulajdonképpen a szamuráj világ halálának elbeszélése. Hihetetlen műgonddal megrendezett, stilizált naturalizmussal előJelenet Akira Kuroszava alkotásából hadvezér szerepét. Voltaképpen ez a helyettes, lelki ós jellembeli fejlődése izgatta a rendezőt ebben a történetben, az a folyamat amely a mérhetetlenül nagy feladattal szembesülő emberben zajlik. A riadt s csak az életét féltő kagemu- sában ugyanis csodás átalakulás megy végbe: fokról fokra beletanul szerepébe, egyre jobban élvezi, majd ki is használja helyzetét, végül teljesen azonosul a halott veadott tömeggyilkosságba torkollik a szamuráj világ haláltánca. A hajdani udvari ceremóniák rítusainak pontos lefilmezése kegyetlen csataképekkel váltakozik. A japán nézőknek mindez eleven történelem, de az európai nézőket a látvány elborzasztja, egy idő után pedig már kissé untatja is. Látványos és elgondolkoztató film az Árnyéklovas, melyet feltétlenül érdemes megnézni. -ymÚJSZÓ 4 1984. IV. 3.
